|
Shabbat Lech Lecha Visszatérés és új kezdet Hajdúszoboszló – Csendes napok 3. 2015. október 24.
Orbán Béla:
Ezen a szombaton eljutottunk odáig, hogy nagyon izgalmas, és sokat ígérő rész van a heti szakaszban, vagyis Ábrámnak az elhívásáról szól a heti szakasz. Ábrahámnak a kezdeti szakasza, egészen Izsáknak az ígéretéig. Nagyon, nagyon sok minden van benne. Nagyon sok mindenről már beszéltem is, hogy lehet valaki egy új kezdetnek a részese, hiszen nem egyszerű volt ez az ábrámi elhívás, mert meg kellett az apjának, Thárénak halni. El kellett szakadnia ahhoz, hogy valami újat kezdjen. Gyorsan megismétlem ezt, amikor olvasom az előző szakasznak a végét, 1Móz. 11:31-32: „És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.” Együtt indult el a család, a családi felügyeletnél végül is ott volt a legidősebb férfinak, atyának a patriarchális rendben a hatalmi jogköre. Tehát Ábrám mindaddig nem tudott Isten akartában benne lenni, amíg meg nem halt az apukája, akinek a felügyelete, betakarása alatt volt lényegében. A mi életünkben is így vagyunk. Most itt vagyunk, hogy a mindenható Isten mit akar adni nekünk, mit akar, hogy szolgáljunk. Ott van bekészítve Kánaán, ott van bármi, ami előttünk van szolgálatként, de mégis, addig, amíg meg nem hal a múlt, addig nincsen jövendő! Amíg meg nem hal egy felügyelet felettünk, addig nem tudja Isten a saját felügyeletét, akaratát érvényesíteni. Amíg a mama parancsol a kisfiának, addig abból sose lesz férj, nem tölti be a férfi feladatát. Addig Isten nem tud veled mit kezdeni, amíg más isten uralkodik feletted, más szándékkal, más akarattal. Mindenkinek fel kell nőni, hogy abban a saját, önálló helyzetében legyen, mint Ábrám. És ki kellett Ábrámnak is várni ott a határon, amíg apja felügyelete meg nem szűnik a halál okán, és utána indult el tovább.
Ez a heti szakasz. 1Mózes 12:1-3: „És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” Nem folytatom tovább, hiszen közismert Ábrahámnak a története, az egész útja. Inkább csak részleteket mondok belőle. Ábrám elindult, és teljesen más történet van, mint később Izrael életében. Egy egyenes útra lépett. Nincs más Úr-Kaszdimtól, rajt-cél vonalra hajtotta Isten. Úr-Kaszdimból elindulsz, és Kánaánba beérkezel. A választott nép még 40 évig a saját akaratának függvényében, bűneinek következményeiben körbejárt, Isten kipróbálta őket. Negyven évig körbe járatta őket, de Ábrahámnál ennél a kezdetnél rajt-cél volt, egy egyenes út.
Amikor most erről beszélek, akkor előzményként ott van Bábel tornya, ott van a zavarodottság az egész világban, és ha aktualizálni kell, akkor ma mindenki mindent tud, de senki nem tud semmit. Nincs egy közös nyelv keresztény szinten, nincs egy közös nyelv a világban. Erre törekszik a világ, hogy Bábel helyzetében valaki átvegye a hatalmat. Jelen pillanatban bábeli helyzet van: mindenki beszél, és senki nem érti a másikat. Keresztények beszélnek egymással úgy, hogy nem értik egymást. Gyülekezetekben idős és fiatal nem érti egymást. Abszolút bábeli helyzet van, és ebben a bábeli helyzetben Isten azt mondja, hogy na, akkor kezdjünk egy újat. Csinálok egy népet példaként és áldásként. Megmutatom a világnak, hogy kellene végül is élni az én akaratom szerint. Később így fejlődik ki az a nép, amit Izraelnek hívunk.
Egyenes út. És amikor most itt vagyunk, hadd válaszoljak a jövőre is. Káosz van. Bábel toronyi káosz van szerte a világban. Ne szépítsük! A családon belül a családtagok nem értik egymást ma. Nem értjük, hogy mi történik a világban. Semmit nem tudunk se előre, se hátra, mi lesz, mi volt. Ami volt régen, azt ma rossznak mondják. Ami elkövetkezendő, azt meg aki alkotja, fogalma sincs mit alkot, mert se múltja, se tapasztalata, se ismerete nincsen. Egy össznépi Bábel tornya van. Itt mindenki gagyarászik, mindenki elveszítette a másikkal a kapcsolatot. Isten akkor hívja Ábrámot, azt mondja: gyere ki onnan! Amikor most ebben a helyzetben vagyunk, akkor Isten most is így fog cselekedni bizonyára, hiszen Istennél úgy van, hogy ami megtörtént, az most is meg fog történni. Nincs új a Nap alatt. Tehát akkor ugyanez meg fog történni. Bábel torony utáni helyzet van. Hogyan tovább nekünk? Ott van egy Ábrám, aki egy metropoliszban él, ami a világ legjobb helye, minden kényelem, gazdagság meg van neki, és Isten azt mondja: Indulj el! Hova? Nem a te dolgod. Kánaán. Fogalma sincs, mi az, hogy Kánaán. Fogalma sincs, mi az, hogy vándorolni a pusztában, hitből élni abszolút. Fogalma nincsen. Erre számíthat Krisztus Teste, hogy ilyen ábrahámi elhívása van. Erre számíthat, és most ki kell mondanom, hogy a mai napon az egyenes út az, ami számomra fontos: rajt-cél. Ez az, amit a kereszténység elvesztett 2000 év alatt! Ez az, amiért dühös vagyok, és ez az, amiből elegem van! Mi történik? Úgy hívják, hogy reformáció. Most éppen ebben a hónapban ünneplik is. Mi történik? Elindulok, mert ez így nem megy! Gyerekek, ez így rossz. Csináljuk valahogy másképpen azt, ami most van. Elindul x, y, z, mert már számtalan kis, meg nagy reformátor van, elindul, elkezdi a jó ötletét, mert tényleg jó, mennek is előre, és egyszer csak az emberi bizalom, amiről az előbb beszéltem, kezd kisebb lenni. Mert nem Isten indította, rossz irányba indultak. Elindultak, csak 180 fokot tévedtek. Nem sokat. Ellenkező irányba kell menni.
Amikor végig nézem az összes keresztény próbálkozást, elindulok, jobb akarok lenni, más akarok lenni -ugyanabban! És fogy az erő, fogy az erő, fogy az erő. Hát menjünk visszafele, visszafele, visszafele, és a kiinduló ponttól csinálnak egy karikát, és visszajönnek! Eltelik 20 év, megint valaki élre áll, ez így nem jó. Elindulunk, így kell tenni, úgy kell tenni, megyünk előre, és kiderül, hogy semmi. Zutty, vissza! És én már nem tudom, hány ilyen karikát néztem, hogy jönnek a nagy szolgálók, a nagy ötletek, a nagy teológiák, a nagy módszerek, na, mi így fogjuk csinálni! 20 év, vagy x idő, két év, mindegy mennyi, egy pillanatra följutnak egy pontig, nincs tovább, és szépen mennek vissza. Elérkezik közénk is, vagy akárhová egy ember: Mától kezdve másképp fogom csinálni ugyanazt, mint régen! Elindul, és ugyanoda visszatér, ahol volt. Nem egyenes az út! Isten nem azt mondta, hogy te most jobban csináld a rosszat. És nem azt mondta, hogy ebből a gyökérből lehet építkezni, hanem ma, amikor egy Bábel toronyi időszak van, azt mondja: visszafele! Elég volt a karikákból! Elég volt az ilyen -ista, ilyen „pista” féle próbálkozásokból! Kicsiből, nagyból, elég volt! És ha Isten azt mondja, Ábrám, indulj el, akkor azt mondja: ott a cél! Ha légvonalban nem is tudod direktben megközelíteni, bár szellemben lehet, akkor is egyenes az utad mindig. Egyenes út csak visszafele van, mert az ismert út.
Honnan jöttünk, meddig? Az ismert, bejárt út. Itt van előttünk a Biblia, itt van előttünk Izrael bizonysága, itt van Istennek a Szava. Ne te próbálkozzál előre menni és úgy visszatérni! Hát gondolj bele, az életedben hány ilyen próbálkozásnak voltál saját magad a részese? Most jobban fogjuk csinálni, és amikor visszatérsz, akkor ugyanoda érsz, ahol voltál. Hányan, de hányan jöttek ki gyülekezetekből, és visszatértek gyülekezetbe. Hányan, de hányan? Mert nem Isten szerinti gyökérhez tértek vissza. Nem oda, ahova vissza kell térni! És most a visszatérés ideje van. Bábel torony annyi, és kell egy új kezdet. Rajt-cél. Most van Krisztus Testének új ideje, amikor azt mondja Isten: rajt-cél! Menj vissza, kezd újra, és haladj előre! Nincs karikázás többet! Nézzük már meg, hány buborék van itt, és hány karika? Így kell tenni, úgy kell tenni, már mindenki karikát épít. Mindenkinek van ötlete, hogy kell megcsinálni, és valaki élre áll, és kitart vagy 2 évig, vagy 20 év után kiderül, hogy az egész 20 év nem ér semmit, mert ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Ez a probléma. Ugyanahhoz a ponthoz akar mindenki visszatérni, a rosszat akarja jóvátenni, és a rosszat nem lehet jóvátenni.
Új kell! Meg kell érteni a mai kereszténységben: törölve. Isten most már szerintem, nagyon is megállítja ezeket a próbálkozásokat. Önmaga öli meg a próbálkozást, mert már annyi próbálkozás van, hogy már nem kell senkinek. Ezért üresek a templomok, gyülekezetek, és a súlyos beteg embernek a kórházban nem kell istentisztelet, és nem kell pap, mert már annyi mindent mondtak neki. Egyszerűen hitelképtelenné vált a kereszténység a sok próbálkozás miatt. Nincs próbálkozás! Vissza oda, ahonnan Isten akar újra elindítani! Onnan, hogy kell egy átadott élet, lásd Ábrahám. Onnan, hogy kell egy totális átadás, totális érdektelenség, mert Ábrahámnak ebben a buliban semmi haszna nem volt, bármennyire gazdag volt. Ezt a jövőbe építette be, és nem saját maga élte föl. Nem épített várost, hanem hitében ment, gyalogolt, és tette-vette, amit kellett. De hol van ez most? Ez az ábrahámi hit? A hit emberei hol vannak ma? Nem a régiből kell újat csinálni, hanem ebből kell régit csinálni. Ez nem azt jelenti, hogy visszasorvadsz, hanem letolod az összes próbálkozásnak a nyomait. Kiszellőzteted a lakást, hogy friss levegő jöjjön be. Elég ebből az áporodott karizmatikusságból. Kinyitni az ablakot, hogy Isten Szelleme jöjjön be, és frissítse fel. Ennyi. Roppant egyszerű. Elég már az áporodottságból, hogy na, így kellene csinálni! Szó szerint megmondom, ebbe belefáradtam. Mert most már annyi próbálkozás van előttem, amit ismerek fél évszázad óta, így is próbálkoztak, úgy is próbálkoztak, Wesley-től kezdve a Pista bácsin át, mindenki ötleteket adott. Jött egy-két ember, aki szeretett volna valami újat, és a régibe építette az újat, a rosszra akarta a jót ráépíteni. Rosszra nem lehet ráépíteni! Tessék megérteni, hogy az a katolicizmus, amelyik megreformálódott, ma megint katolicizmus. Az a pünkösdi, aki x, y, z megújított társulata, már megint pünkösdi. És a pünkösdi már megint katolikus! Hát nem vesszük észre a kanyarokat, csődöket? Isten azt mondja, nekem legalábbis ezt mondja: állj, elég volt a karikákból, vagy egyenesen mész, vagy tényleg belefáradsz ezekbe az állandó elpotyogásokba. Így kell csinálni, potty. Úgy kell csinálni, és mindig visszaérsz oda. Karikázunk, karikázunk, és nem egyenesen megyünk. Mindig ahhoz a pontig érünk vissza, egyre inkább, oda, ahol elromlott. Nem vesszük észre, hogy a Sátán ezt játssza? Oda-vissza, amikor a Krisztus követőiből lettek keresztények. Oda tér vissza az egész világ. Nagy karika, és most potty! Vége! Vége van ezeknek a nagy próbálkozásoknak. Lehet, hogy sokáig fog menni. Sokan próbálkoznak új ötletekkel, új módszerekkel. Én azt látom, hogy egyre inkább kevesebb vevő van ezekre az újításokra, egyre kevesebb vevő van az ébredésekre. Egyre kevesebb az új tanítókra, meg a nagy emberekre. Nincs. Egyre inkább. Pedig mindenki jót akar, csak fel kellene ébredni!
Ábrahám egyenes úton ment! Nem próbálkozott, hogy jobbra, balra, erre, amarra. Isten pedig az Ő népét egyenes útra kényszerítette, ott van a cél. Te arra mész? Próbáld ki! 40 évig te is sétálhatsz keresztbe- hosszába. De akkor is Isten akarata meg fog történni, egy új generáció be fog menni Kánaánba. De az a generáció, aki ugyanazon ponttól állandóan építi az ötleteit, és pontról-pontra, előre elindul -tényleg már egy váltófutásnak a képe is ott van előttem-, eljut valameddig, kifúj, és elerőtlenedik, már nincs mit prédikálnia, és már esik össze, jön valaki, átveszi a váltóbotot, ő is csinál egy kanyart, ő is viszi valamennyire, aztán valahol megszakad az egész, és úgy, ahogy volt, nem is volt. Hány, de hány gyülekezetet, mindenféle próbálkozást mondjak, aminek az emlékére is alig emlékszem. Nem azért, mert annyira öreg vagyok, hanem mert annyi volt, és annyira leértéktelenedett, hogy az embernek fogalma sincs már róluk. Sorolhatnám. Pünkösdiből ismerek 15 félét, adventistából másik 15-öt, és folytathatom tovább. Nem bántom név szerint őket, csak példáknak hozom. Ezek a próbálkozások hol vannak? Visszament ugyanoda, sőt odébb, a világba ment vissza. Borzalmas megtapasztalnom azt, hogy ébredéseknek a vezető egyéniségei azt mondják személyesen nekem, hogy nem hiszek Istenben. Karizmatikus szinten nyomultak valamikor. Hol vannak azok a feléledt, megéledt emberek, akik ma üzletileg csinálják azt, amit annak idején elkezdtek, és azt hitték, hogy jót csináltak? Nem jó irányba indultál, barátom! Nem visszafele, oda a gyökérhez, az eredetekhez, hanem azt akartad megreformálni, azt az ócska életedet akartad jobbá tenni, azt a kihűlt, halott egyházat akartad fölpumpálni lélegeztető géppel, vagy nem mit akartál? És átnevezted, hogy ez most jó. Nem. A karika mindig bezáródik. Én ezt látom, ezt a folyamatot. Meg kell tanulnunk az egyenes utat! Az egyenes út visszafele megy. Térjetek vissza – Jeremiás -, keressétek az ösvényeket! Keressétek, hogy mi volt régen! Ezt komolyan mondanám így is. Tessék odafigyelni arra, aki a régi úton járt. Tessék odafigyelni a zsidóságra. Tessék odafigyelni. Ő járt a régi úton. Isten elhívása visszavonhatatlan a zsidóság területén is. Ott járt a régi úton. Ha másképpen nem, nézd az Ószövetség részeit, hogy hol járt, hogyan járt, mint járt.
Hol ferdült el az egész történet? Ki kell mondanom. Nagyon messzire vissza kell menni, nagyon messzire. Amikor bibliahamisításokról beszélek, akkor köztudott, hogy hány, és milyen pontban lett meghamisítva a Tóra, maga a Biblia. Onnan, a 70-es fordításoktól kezdve a folyamatos rongálásokig. Ezeket mind le kell söpörni. Tudom, fájdalmas, erre épültek fel egyházak és teológiák. Vissza kell menni, mert ez az egész csőd. Egy pálizmussal legfeljebb egy sebkenegetést lehet megélni, így kell tenni, úgy kell tenni, Sári, Kati tudja, hogy kell tenni. Ez egy kamu. Isten tudja, mit adott neked, és ezt neked megmutatta. Tessék visszamenni az eredetekhez. Újra kell építeni! Bábel tornya helyzet van jelenleg. Olyan káosz van, hogy családon belül családtagok nem beszélnek egymással, ha beszélnek, meg nem is értik. Tudatosan, egyre inkább nagyobb a bábeli helyzet. Egyre inkább nagyobb a bábeli zavar, Isten viszont azt mondja, na, jól van akkor, most kezdjünk egy újat. Ebben benne van a jó és benne van a rossz. Tudd meg, hogy ebben a zűrzavarban Isten újat akar kezdeni! De tudd meg, hogy a te módszereid, a te ötleteid, a te reformációd csak arra jók, hogy megint egy kört lehúzzál, és megint ugyanoda térjél vissza. 2000 éve ez a játék megy! Én így akarom, egy kanyar. Akkor jön egy másik, hát, akkor így kellene. Valaki eljut egy szintig, akkor jön annak a megindítója, hogy na, akkor én így csinálom! Nem lehet eljutni egy határon túl. Ezekben nincs élet. Ezeknek nincs alapja. Fel lehet jutni egy magasságig, ahol összedől, mint a Bábel tornya. El lehet teológikusan jutni olyan magasságra, tudományos szintre, de ha nincs alapja, az egész nem ér semmit, összedől. El lehet jutni egy nagyon jó hívő életre, hadd ne mondjak szektákat, egyházakat, hogy nagy bibliatudással az életük semmi. El lehet jutni. Itt vissza kell kanyarodni! Én úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre talán ez a válasz, hogy hogyan tovább. Nincs más. Ezekben a karikákban szenvedünk. Elmész egy gyülekezetbe, 5 év után már nem is hasonlít saját magára. Figyeld meg! Saját életedből vedd elő! Elmész oda, épül, sorvad, mit csináljunk? Menjünk vissza, potty! Erről szól! És nem hiszik el azt, hogy ugyanott vannak, ahol elindultak 20 éve. Nem hiszik el, hogy még rosszabb állapotban vannak, mert még csalódtak is, még a hitükben is csökkentek, és a világba mennek vissza, mert ott komfortosan, nagy tudással benne vannak a vallásos jelzőbe. Nem, törölve, vége a próbálkozásoknak! Ha ez 100 év múlva lesz, akkor is igaz, de ha 100 nap múlva, akkor is igaz. Vége! Bábel tornya most már összedőlt! Nincs egymással kommunikáció. Bábel tornyánál se volt kommunikáció, mert nem tudtak mit csinálni. Volt azonban ott, valamikor, Savuot ünnepén, amikor mindenki értette a másik nyelvét. Ez, ami az ígéret Bábel tornya után. Savuot, vagyis Pünkösdnek hívott, amikor mindenki érti egymást. Nem sokan lesznek, de akik ki tudják várni azt a pünkösdi kitöltetést, azt a Savuotot, ígéretet, joeli próféciát, aminek most van az ideje -Bábel után Joel. Zűrzavar után új kezdet. A zűrzavar után söprés, meg kell szűnnie. Minden réginek meg kell szűnnie, hogy új legyen. Ne próbálkozz! Ne próbálkozz!
És a saját életünkben is ott van, ne próbálkozz! Térj vissza az eredethez, Isten minek teremtett! Ne legyél te modern, meg eleget tevő bárkinek! Térj vissza az eredetekre! Mert ha te találod ki, hogy kellene élni, teszel egy kanyart, és oda visszatérsz, ahol eredetileg voltál. Csak annyi a különbség, hogy közben az idő megy, és azt már nem is tudod csinálni. Itt van a mi életünkben is. Ne próbálkozz! Állj már végre vissza az alapokra! Ez kicsiben, nagyban érvényes. Nem kell nekem modernizálni, változtatni. Nekem az eredeti alapok kellenek. De abból megint ne építkezz! Hanem legyél Ábrahám, akinek se haszna nem volt ebből, se akarata, se semmije, és belőle lett áldás! És aki őt áldotta, az áldott lészen Isten ígérete szerint. Azok lesznek áldottak, akik Ábrám szerint otthagynak csapot-papot, most tényleg igaz ez a mondás, otthagynak mindent, és nem új Úr-Kaszdimot építenek, mert átépítem a világot az egyházba, vagy az egyházat a világba, oly mindegy, ugyanaz az eredmény. Nem! Kijön, otthagy mindent. És ennek az előzménye az, hogy Thárénak meg kell halnia. Meg kell halnia annak a kapcsolatnak, ahol voltál. Akinek a felügyelete alatt voltál. Nem megtagadni, meg szidni az apádat. Idáig tartott a hatalmad, itt megszűnt, nem tartozom neked, nem tartozok hozzád. Tisztellek, becsüllek, te voltál az apám, ebben a gyülekezetben tértem meg, vagy abban a szolgálatban lettem valami életváltozáson átmenő, de nincs közünk egymáshoz. Felügyeleti szinten nincs közünk egymáshoz. Ha valaki a pásztorban hisz, Isten nem tud csinálni valamit vele. Ha valaki az egyházában hisz, Isten nem tud tenni vele. Meg kell halni a fennhatóságnak! Más a betakarás és más a fennhatóság természetesen, de meg kell halni, ki kell várni, hogy ez kiürüljön belőlem, és akkor lesz új! Akkor ne tévedjünk! Ez az új Isten kezében van mindig, és nem nekünk kell kitalálni, merre is kell menni? Meg jó-e nekünk Kánaán, meg egyáltalán. Nem! A teljesen átadott életnek ez az ábrahámi hite, ez, ami hiányzik manapság, mert nincsen az egyházakban, gyülekezetekben, személyekben sem, hogy tudja, mit akar. Mert próbálkozunk, találgatunk. És itt jön a kritikának az átka, a vitának az átka: Én jobban tudom csinálni! Én megmutatom, hogy jobb hívő vagyok. Tuti hívő vagyok, hadd ne mondjam. Mindig léptetnek előre, hogy a másik fölé kerüljenek ebben a sokszor nagyon nagy versenyben. A verseny vége, potty. Vége. Nem kell itt versenyezni. Engedelmesen el kell indulni, még ha érthetetlen is, mert Isten csak akkor tud kezdeni valamit. Ne essünk bele új próbálkozásokba! Nem vagyok hajlandó valakinek új ötleteket adni, így kell tenni, úgy kell tenni. Nem! Tudom, hogy nem leszek népszerű, soha nem is voltam, de nincsen módszerem, és nincsen akaratom, tessék megérteni! És ha te is ugyanebben az állapotban leszel, akkor Isten tud használni úgy, hogy ezt akartam veled.
Visszafele kell menni, és ez nem egy elbutulás, egy vad ortodoxia, vagy egyebeknek lehet mondani. Nem negatív értelemben. Le kell söpörni ennek a sok próbálkozásnak az összes mocskát! Itt annyi csontváz van, meg hullahegy a próbálkozásokban, hogy végül már nem lehet látni az utat sem. Itt már járt valaki, és belehalt. Szó szerint mondom. Amikor én 11 éves koromban a nagy divatos embereknek az írásait pötyögtem az írógépen átütő papírra, most megint itt vannak. Itt van Finney, itt van Osborne, itt van, Branham, itt van Oral Roberts, itt vannak ezek. Hát nem tanultál belőle, hogy ezek meghaltak egyszer már? Egyszer már kiderült, hogy ki, kicsoda, micsoda? Nem az, hogy mindegyik az volt, hanem maga a módszer, mint olyan, meghalt. Nem. Újra feltámasztják a halottat, és megint ugyanazt a kanyart végigjárják. Aztán, potty. De most már annyian vannak, hogy az embernek már nincs kedve megmagyarázni, hogy ez hamis, az rossz. Egyszerűen eljött az az idő, hogy valóban Bábel tornya van. Nem egy-két tévtanító van, és nem egy-két módszer van, hanem millió. Csak a millió módszerrel Istennél tényleg az van, hogy söprök. Bábel! Mit mondott ez, meg az, meg amaz? Önmagának ellentmondó próféciák vannak ugyanattól az embertől. Október 1-én ezt mondta, október 6-án saját maga prófétál a saját szava ellen. Magyar öregasszonyról is beszélve mondhatom, hogy rossz nézni miket álmodnak már itt. Lehet sokat ettek, de valami nagyon érdekes próféciákat nyomnak.
Itt van a kérdés, hogy Isten meddig tűri ezt az össznépi káoszt? Isten megengedte a Bábel tornyának az összeomlását. Megengedte a káoszt, ti magatoknak csináltátok, itt van. De mindig is lesznek Ábrahámok, mindig is lesznek hitnek emberei, és mindig is lesz új kezdet, de ez most egy nagytakarítás lesz. Ez nagytakarítás lesz! Túl sok a szemét! Túl sok a teológia. Túl sok a nagy okos ember. Túl sok a módszer. Túl sok a gyülekezet. Túl sok a pásztor. Túl sok minden. Itt most már egyetlen egy pásztor lesz. Egyetlen egy törvényrend. Elérkeztünk a káoszig. A káosz nagyon jó dolog, mert a káosz megszűnése annyit jelent, hogy újat kezd Isten, és nem a káoszt tatarozgatja. Ezt már nem lehet tatarozni. Ezt már nem lehet kiigazítani, nem lehet megbírálni sem, annyi van! A ködöt nem lehet szétválasztani, hogy ez a rész, meg az a rész, az köd. Sötétség, és köd leple alatt van ma már minden. Isten egy új szelet akar, kifújni mindent.
Hogyan tovább? Erről van szó. A saját életutunkat egyenesbe kel rakni! A saját életünket visszafele. Hogy akarta Isten? Nem ez, meg ez, meg ez! Meg annak a különböző változatai! Isten mit akar? Isten most le akarja egyszerűsíteni ezt a világot, mert túl nagy a káosz. Le akarja egyszerűsíteni az életünket, mert túl sok a próbálkozásunk, a kérdésünk. Nincs itt kérdés! Menj vissza az eredetekhez! Menj vissza az eredetekhez! Hány, de hány olyan patakot láttam gyerekkoromban is, amikor tudtuk, nem szabad inni belőle. Föl kell menni a forráshoz. Mert tudtuk, hogy a vaddisznók, meg egyebek bementek a csörgedező patakba, csermelyszerűségekbe, és volt benne döglött állat, meg ürülék, meg minden. Vissza a forráshoz! Ebbe túl sokan belepiszkitottak, túl sokan belehaltak. Mérgező lehet Isten Igéje és a teológiák. Menj a forráshoz! Nekem az az érzésem, ezt az időt éltük meg, hogy nincs próbálkozás, hogy hogyan, meg hány óra. Azt hiszem, a mindennapokban is ott van: hogy kellene holnap csinálni? Akkor jönnek a módszerek: lehúzzuk az internetről, utánozzuk a nagymamát, stb. Na de Isten mit akar a te holnapi napoddal? Menj vissza az eredetekhez, s akkor jó lesz a holnapod, akkor az életed nem egy káosz lesz, hanem hitben előrehaladó élet. Talán ez az, amit a heti szakaszból Ábrahám ürügyén tudok mondani. De ez nem ürügy, ez nagyon aktuális.
Amikor csendes napokon az ember gondolkozik, mit kellene csinálni, és jönnek a személyes kérdések, egyetlen egy fő választ lehet adni: Mit akart Isten az életedben, ebben? Ne a sebeket nyalogasd, hanem az okokat, a gyökereket. Ne azt, hogy hogyan kellene? Mit akart?! Ne azt, hogy mi a véleményed? Ő mit akar?! Ezt találjuk meg, a gyökereket, minden bajnak a gyökerét kapjuk el! Ne a fának a leveleit tépdessük, hogy ott árnyékol, hanem gyökerestől húzzuk ki! Gyökerekhez menjünk le, és ez a világ meggyógyulásának a kérdése. A betegség gyökerét megtalálni, és itt a gyökér pontosan meg van, megtalálható, újra fellelhető. Ne az ágakat tépdessük, hogy az adventista ág, meg a pünkösdi ág, meg a nem tudom milyen ’-ista ág. Nem ezt kell tépni! A gyökér hol van? Ami más gyökérről nőtt ki, semmi közöd hozzá! Isten megmutatja, hogy ennek Én vagyok a gyökere, ez az Én akaratom. Isten megmutatja a régit. Ő csak annyit mond, hogy keresd a régi ösvényeket. Nem azt mondta, hogy odaviszlek, hanem keressd! Kérdezd meg Istent, hogy mit akartál Te énvelem, és akkor nem egy új módszerrel akarod az életedet megváltoztatni, egy új formában akarsz olyan maradni, mint voltál, nem! Neked a régi forma szerint, az eredeti szerint kell élned, és úgy kell megoldanod a mindennapok problémáját is. Isten mit akart ebben a helyzetben? Bőségesen kapsz az Igében választ erre. Bőségesen kapsz mások bizonysága által erre választ. Nem kell tananyag! Ne kérj módszereket! Én nem akarok módszereket tanítani. De szeretném föltárni a régi, régi, régi forrást, a régi, régi gyökeret.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |