34. Zsoltár

Kard és Kenyér

Elhangzott a kiskunmajsai Menedékvárosban

2015. november 15.

 

Orbán Béla:

 

A 34. zsoltárnak az első verseivel kezdek: „Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.”

Kapcsolódóan hozzá a 19-20. verset olvasom: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.”

Ma ennyiről szeretnék beszélni, ezt az Igét vettem elő, magát a 34. zsoltárt. Nagyon nehéz a kérdés. Nagyon nehéz a kérdés, amikor erről a zsoltárról kell beszélni, hiszen itt van egy olyan dolog, amit meg lehetne beszélni, de nem szabad. Itt van az, hogy miért játszott bolondot Dávid valamikor a Filiszteusok előtt? Miért játszott? Hiszen ez a zsoltár akkor történt, arról az időről szól, amikor Dávid menekült. Elmenekült. Amikor most, korunkban a félelemről beszélünk, akkor nagyon aktuális ez a zsoltár. Hiszen Dávid megmutatja a hívő embernek a jelen helyzetét, hogy mi is a teendő.

Kell-e félnünk, vagy nem kell félnünk? Ez a kérdés ma is elhangzott. Korunkban itt van a rengeteg terrorista és mindenféle félelemkeltő történet. És ki kell mondanom: nem kell félni. Ki kell mondanom a zsoltárossal együtt: Isten meghallgat, és nem kell félni. Megszabadít minden félelemtől. De miért nem kell félni? Azért, mert észre kellene venni azt, ami Dávid idejében volt. Meg kellene érteni, hogy Dávid egy meneküléses időszakban volt. Észre kellene venni, hogy ma a kereszténység helyett a hívő emberek, Krisztus Teste nem másban van, mint egy menekülő állapotban. Kitől menekül? Attól menekül, aki üldözi? Igen. És ki üldözi a kereszténységet? A félelemben szenvedők. És hova menekül a kereszténység? A félelemben szenvedőhöz. Meg kellene értenünk, hogy Dávidnak a zsoltára azt jelzi, hogy élhet egy ember két félelem között. Mert ugye, Saul félt, hogy a hatalmát elveszti. Ezért támadta Dávidot, szerette volna likvidálni, szerette volna valahogy megtartani a hatalmát. Ezért úgymond, a mai nyelven, pucolni kellett Dávidnak. Igen, de hova megy? Megy a Filiszteusokhoz. A Filiszteusok meg ősellenség, Góliát, ismert a történet. Azok meg hát jönnek elébe, és… Mit akar ez az ember itt?

Sámuel első könyvében olvashatjuk ezt a történetet, amikor Dávid menekül, és az első útja Saul elől természetesen a paphoz vezetett. Oda ment, és a papnak a kezéből mit kap? Tessék odafigyelni, hogy mit kaphat az ember, amikor menekül? Amikor kiüldözik onnan, ahol féltik a hatalmukat. Sorba mondhatnám a félős embereket. Egy gyülekezetből ki lehet üldözni Sauli módon, mert valakinek volt egy elhívása, de félti az elhívását, mert saját célra, dicsőségre, és egyébre használja, úgy, mint Saul. Megélhetési pásztorok. Megélhetési egyházak. És egyházakból sokszor kiüldöz az, amikor féltik a hatalmukat, vagy növelni akarják a hatalmukat és nem fogadják el azt, ami krisztusi. Mert Dávidnak Istentől való felkenése volt. Saul ezt nagyon jól tudta, és itt van egy választás, hogy vagy azt csinálom, amit Isten nekem adott, vagy mást csinálok. Saul mást tett, Isten úgy, ahogy van, lecserélte őt és egy másik királyt adott Dávid személyében. És ezt nem tűri el sokszor az ember. A saját akaratomat, a saját dicsőségemet, a saját egzisztenciámat veszélyeztetik. De kitől kaptam én ezt? Miért rontottam én el ezt? Tele van Saul félelemmel és üldözi Dávidot. Aztán eljut a Filiszteusokig. A Filiszteusok meg tudják, hogy Saul ezret, Dávid tízezret. Annyit ölt meg a háború közepette. Hatalmas ereje van, hatalmas felhatalmazása van a harcokban is Dávidnak. És eszükbe jut, hogy ott van. Azért emlékeznek, hogy ősüket, rokonukat, Góliátot ölte meg Dávid gyerekkorában. Tudják ők, hogy ki jön. Ők is félnek. Mit akar ez itt?

Ebben a történetben két fontos dolog van. Az, hogy az egyik maga Krisztus Teste. Dávid szó szerint leképzi azt, hogy Krisztus Testének ma mi a helyzete. A kereszténység közepette a gyülekezetekben, ahol fontosabb a haszon, fontosabb a dicsőség, úgy, mint Saulnak, féltik azt, hogy mi van, ha megjelenik Krisztus a gyülekezetben. Mi van akkor, ha Isten akarata megjelenik? Félnek. Nehogy azt hidd, hogy ma nem félnek Krisztus Testétől, ahol keresztények vannak. Nehogy azt hidd, hogy nem félnek attól, hogy Krisztus szava megszólaljon a gyülekezetekben. Ezért ma Saul, mint olyan, tele van félelemmel. Kitalál mindent, hogy a hatalmát biztosítsa. Kitalálja a 600 teológiát, és 7000 könyvét és mindent, hogy okos legyen és szép legyen és nyomassa. Nehogy véletlenül Isten szava hangozzék el. Beszélgettünk erről, hogy szabad-e túlfokozni tanításokat. Nem. Sauli. Ő akarja tartani a hatalmat, én vagyok az okos. Anno valamikor a katolikus egyház még a Bibliát is eldugta, nehogy tudja valaki. Nehogy halljon valamit, majd, amit én mondok el. Teljesen Sauli. Teljesen Sauli történet. Tudja, hogy már elvesztette azt, amit Istentől kapott, mert sokkal fontosabb volt az ő dicsősége, az önmaga ajnározása, tömjénezése fontosabb volt. Ilyenektől menekülünk.

Aki Krisztus Testében van, és Istennek az elrendelésében van, az nem kívánatos. Gondolj bele a saját életedbe. Hányszor nem voltál kívánatos? Valahogy a másik dicsőségét, hasznát és a tervét nem egészen egészítetted ki, hogy neki még több legyen. Te Isten akaratát akarod vinni, Isten szavát viszed, és jaj, meg ne szólaljon az Ige. Jaj, meg ne szólaljon a törvény, jaj, valaki meg ne szólaljon, hogy Isten szavát mi gátolja. Mindig is jön a Sauli, menekülni kell. Mert mégis egy egyház az erősebb a földi értelemben, mégis a földi eszközök birtokában Saul van, még státusban van. Őneki elvileg joga van dolgokat tenni ellenem. Krisztus Testének ki kell jönni az egyházból. Krisztus Testének ki kell jönni a Sauli önkényuralomból. Pedig Saulnak volt elhívása. Hány, de hány embert tudnék leleplezni úgy, hogy volt elhívása, de ma öncélúan használja, mint Saul. És ezek nagyon sokszor Krisztus embereinek, és Isten szolgálatának az ellenségei lesznek. Üldöznek, megtalálják rajtad a fogást, miközben a másik oldal is ott van. A Filiszteus sem akar befogadni.

Meg kell tanulni azt, hogy ha neked ki kell menekülni az emberi dicsőség és a keresztény gőg alól, keresztény uralom alól, ami nem krisztusi, ki kell kerülnöd az emberi nagyravágyás hatalma alól, vagy az emberi uralom alól, melyet lehet sokféleképpen használni, Bibliával is lehet, akkor nem az az út neked sem, hogy a világba rohansz. Mert Dávid megmutatta itt nekünk, hogy rohan a Filiszteusokhoz. Az ellenséghez. Az ellenség egyszer rád néz. Mit akar itt ez az ember? Mit akar itt ez a Dávid?

És itt jön Dávidnak a történetében, amikor megjátssza, hogy bolond. Szabad-e hazudni? Nem. Félreértés ne essék, ez nem hazugság volt. Hanem egyszerűen a világnak megmutatta Dávid, hogy én bolond vagyok. Ma a világ neked mondja, te egy bolond vagy. Hányszor bolondoztak le téged már? Hányszor? Hányszor mondták, hogy te nem vagy normális? Hányszor? Hányszor, magad tudod, mikor kimondod önmagadban, hogy én hülye vagyok. Bármilyen furcsa, lehet megbotránkozni, mi sokszor úgy beszélgetünk a feleségemmel, hogy te hülye vagy. Ő meg visszanevet, hogy te is. Mert olyan dolgokat csinálunk, ami a világnak tiszta hülyeség. De Istennek az előírása, Istennek rendjében nagyon is jó. Igen. A világ most fordítva működik, mint akkor, az Ószövetségben. Ti bolondok vagytok. Ezt mondják Krisztus Testére. Még keresztény gyülekezetben is, vigyázat. De Dávid egyszerűen közölte azoknak, akik nem ismerték Istent, azoknak, akik nem ismerték úgy Istent, mint ő, hogy én bolond vagyok. Ami annyit jelent: ha én bolond vagyok, akkor ti tönkre mentek. Vedd elő a Példabeszédeket, hogy hány példázata van a bolondnak. Tönkre teszi a családot, tönkre tesz ezt, amazt. Ott vannak a bolondnak az ismérvei. Dávid egyszerűen csak közölte, hogy ha én oda bemegyek, nektek annyi. Hát a ti okosnak vélt kultúrátok és hitetek, ateista, vagy bármilyen módon bálvány hitetek, az tönkre fog menni, ha én odamegyek. Megmutatta, hogy én nektek hülye vagyok.

Ma a világ neked mutatja meg. Vedd észre, ki fél most akkor? Dávid? Dehogyis! Dávidnak csak baja volt. Dávidnak csak baja volt, mert egyik helyről kirúgták, Saul liheg utána, a másik helyen be sem fogadják, ott meg lehülyézik. Na, most akkor, kitől kell félni? Két félő között, te reszketsz? Hát nem könnyű helyzet, ez tény. Igen ám, csak ebben, hogy nem maradhatsz bent a vallásos közegben, amelyik a maga dicsőségére csinálja a dolgait, Sauli módon, és nem mehetsz a világba, ahol hülyének néznek, akkor mi a megoldás? Erre is van válasz. Meg kell élned azt, hogy neked nincs itt semmi közöd se a Sauli szellemiséghez, se a világihoz. Te egy vándorúton vagy, Krisztus az út. És Dávid, amikor először menekül, hova megy? A paphoz. Odamegy, hogy éhes vagyok. Ki vagyok csinálva, földönfutó lettem. Erre a pap mit mond? Nincs kenyerem. Csak szent kenyerem van. Ebben is benne van egy üzenet. Te ne várd mástól, hogy kijöttem innen és majd valaki ad neked enni. Isten ennél sokkal többet ad neked. A Szent Kenyeret. Azt a közösséget, azt az Igét, ami a Szent Kenyér. A kenyér megtörését, azt, hogy az Igét megtörheted. Azt, hogy megeheted az Igét. Azt, hogy életet kaptál ott, annál a Papnál.

Dávid példájából megláthatod. Kijössz onnan, mert ki kell jönnöd, mert nem vagy elviselhető, téged Saul üldöz, akkor te kenyeret fogsz kapni a Paptól. Igét fogsz kapni Krisztus által. És a következő, mondja Dávid, hogy akkor adjál nekem fegyvert, valamit. Tekintettel, hogy félek. Dávid a földit akarta megkapni a Paptól, a kaját és az erőt, a fegyvert. És mit kapott? Megkapta a saját kardját, megkapta azt a kardot, amelyikkel Góliátot lefejezte. Kenyeret kapott, Szentet, és azt a kardot, amelyik nem más, mint az a hatalmas bizonyság, amit az egész világ tudott, hogy lefejezte Góliátot.

Te most két félelemben lévő tábor között vagy. Mit adott Isten neked? Az Ő Igéjét a szent kenyerek asztaláról, a Szent Kenyeret, és azt a bizonyságot, hogy győzött a halál felett. Ezt a bizonyságot kaptad. Hogy Góliát, aki mindenkit legyőzött, azt a kis fiatal Dávid legyőzte. A bizonyságod ott van neked is, ha téged már egyszer a halálnak a verméből a megváltás által Isten megmentett. Ezt a kettőt kapod.

Na, ettől félnek, ettől fél mind a két tábor. Ettől fél, mert ők inkább az önhatalmukat, az önmaguknak az uralmát akarják Sauli módon tanítani és az alá beverbuválni. A másik pedig nem tudja elfogadni, hogy az ember fölött ott van Isten. Hogy az istenek fölött van Isten. Nem akarja tudomásul venni, hogy ott van a kardod, ott van az, amivel legyőzted. Ott van a bizonyságod. Ott van a kenyered, nem vagy éhes, mert van Igéd. Ez a te két nagy ajándékod a félelem és a félelem között.

Ma fél a kereszténység, ma fél a világ. Mit csinál? Ijesztget. Mindenfélét. Itt van, tele van a világ mindenféle ijesztgetéssel. Neked mi van? Félelmed? Akkor valamelyikhez odatartozol. Egyik ijesztgeti a másikat. Oda-vissza. A Sátánnak ez a játéka, félelemmel való operálás. Mindenkit félelemben akar tartani. És egy örömhírt tudok mondani mégis. Te, amikor kijössz egy emberi hatalomból, akkor te kapsz kenyeret és kapsz kardot. Azt a kenyeret, amit ismersz. Azt a Szent Kenyeret. Azt, amit megtör veled, az Igeközösséget. Az Igével való közösségedet, Krisztussal való közösséget, lásd Utolsó Vacsora. A megtört Kenyeret kapod, a Szentet, és azt a bizonyságot, hogy Ő legyőzte a halált.

Hiába robbantgatnak itt, meg háborúznak. Itt a zsoltárosnak a szava, odafordultam Istenhez és elvette a félelmemet. Hogy vette el? Úgy, hogy adott neki kenyeret és kardot. Bizonyságot és Igét. Egy hívő embernek ez a kettő megvan. Első lépés az, hogy én újjászülettem, ez maga a kard. Legyőzte a halált, legyőzte a Sátánt, és én élek. Van-e kardod? Van. Mert a világnak teljes félelmét okozod azzal, hogy teneked Örökéleted van. Neki nincs. Ő tudja, hogy Góliátot megölte Dávid, ők tudják azt, hogy Dávid az ezerhez képest tízezret tudott meggyilkolni, megölni. Tudják, hogy Isten veled van, és te Isten eszköze vagy. Félnek tőled. Oly mindegy, hogy gyülekezetben félnek tőled, vagy oly mindegy, hogy keresztény berkekben félnek tőled. Oly mindegy, hogy a világ fél tőled. A világ legalább tisztességesebb, mert azt mondja, te hülye vagy. Neki az összes indoka ennyi. Te nem vagy normális. Közelebb van az igazsághoz a világ, mint a Sauli, akinek volt elhívása, volt küldetése, volt lehetősége, de eljátszotta. Mert kisajátította azt, ami Istené.

Félelem között, két félő tábor között, van ígéreted. Tied a kard, az a győzelem, ami a Golgotán történt, és ezt bárkinek felmutathatod. Nem az egyház fog megmenteni, Saul. Hanem még én is többet tudok megölni Isten ellensége közül, mint te. Nem dicsekvésem, ténykérdés, bizonyság kérdése. Nem az fog megmenteni, amit Saul mond. És nem Saulnak alárendelődés, az, hogy én Saulnál leszek a valaki. Nem az fog engem felemelni, hanem Isten Igéje fog engem felemelni. Nem a betű, hanem Isten akarata. Hogy közösségben vagyok Isten Igéjével, vagyis én Isten Igéje vagyok úgy, hogy amit Isten akar, azt velem véghez is fogja vinni. Akkor mit félek? Miért félek, hogy a Filiszteusok kínlódnak, a Sauli, vallásos emberek kínlódnak. Mit félek? Mit félek itt vallásháborútól, meg ateisták, meg ilyen -isták. Mit félek én? Van Kenyerem és kardom. Van. Egyik sem az enyém. Nem emberek sütötte kenyér, és nem egy fegyverboltban vásárolt csodafegyver. Annál sokkal több, a Szent Kenyér.  Az Igével való, Isten akaratával, és Krisztussal való szövetségemnek és egybezengésemnek, együttélésemnek a kenyere. Az, amit megeszek, aki vagyok, Aki bennem valóság lesz, életet adó valóság. Miért félnék én? Miért kellene félni? Persze a Sátán játszik, hogyne játszana, az a dolga. Amikor Filiszteusokról beszélek, akkor azonnal Palesztinra át is fordította. Filiszteusok sohasem voltak Palesztinok. Csak, hogy példákat hozzak, hogy a Sátán hogy hazudik. Soha nem voltak, más nép. A Palesztinoknak a kitalálása pár évtizedes. Nem létező népet alakítottak ki, és itt van a kereszténységnek is a szándéka, hogy Izrael soha sem volt Palesztina, de mindegy. Hagyjuk. A saját céljára, hasznára, mindenki szokott hazudni.

A félelem. Mitől kell félnem? Nem kell félnem. Nem kell félnem, hogy a kereszténység olyan állapotban van, mint Saul önmaga. Ki kell jönni. Nem akarsz kijönni, ki fognak zavarni. Be akarsz menni a világba, nem fog sikerülni, Isten szeret. Le fognak hülyézni. Mi maradt? Egy Út, Akin, amin tovább kell menned, és erre van az ígéret. Nem azt mondja, hogy ez kényelmes lesz, hanem azt mondja maga a zsoltáros, hogy sok bajod lesz. De megvéd, megtart és így tovább. Ez a pozitív. Nem az, hogy nem kell csinálni semmit. Hanem sok bajod lesz. Tudom, sok keresztény most szenved. Hova menjek? Állandóan csak lekaszálnak, meg uralkodnak, mert már annyi király van, annyi Saul van, már unom őket. Hova menjek? Tudod mit, visszamegyek a világba. Tudd meg, hogy egyszer van egy elhívásod, egy egyszer elfogadott elhívásod, amit te is ismersz. Isten nem fog visszaengedni a világba. Le fognak hülyézni. Tudod melyik az igazi, jó hívő ember ebben az értelemben? Akit kilöknek, és akit lehülyéznek. Csak az a kérdés, hogy vállalod-e ezt? Félsz-e attól, hogy lehülyéznek? Félsz-e? Lehülyéznek? Ők fognak a halálba menni, nekem van kardom. Nekem van bizonyságom, Örökéletem. Nem én győztem. Góliátot nem Dávid győzte le. Sokkal több volt. Aki akarta, Ő győzte le.

Félsz? Félsz, bent maradok? Jaj, nem lesz gyülekezetem. Hát mit mondjak erre? Én úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon kemény lesz az ítélete azoknak, akik önmagukat akarják fenntartani gyülekezetként, vezetőként, irányítóként, Saulként. Nézzük meg Saulnak a következményét, nézzük Saulnak a további életét. Kell? Akkor bemehetsz egy bukott fickó alá. Besorolhatsz. De Saul, mint olyan, már nem az ígéretek embere egy idő után. Ez a kereszténység megtisztulás alatt van jelen pillanatban. Saját maga dobja ki azokat, akik nem kedvesek neki. A Sauloknak nem tetszik Dávid. A vallásos embernek nem tetszik Krisztus. Neki nem tetszik. Neki én vagyok az ista-pista, én vagyok az ilyen egyház, az ilyen teológia, szuper okos vagyok, nálam mindent megkaphatsz, győztes is vagyok. Mást nem is hallhatok. Én, én, én. Mi, mi, mi. És nem azt hallom, hogy Ő, Aki neked az Urad. Nem. Egyre inkább nem hallom ezt, és egyre inkább kevesebbet hallok Krisztusról, és egyre inkább kevesebbet hallok arról, hogy Ő győzött és nem más. Egyre kevesebbet hallok arról, hogy alázatos emberként vállalom azt az Utat. Nem vállalok Saullal közösséget. De, ha vállaltam is, köszönöm Uram, hogy Te zavarsz ki onnan. Köszönöm, és köszönöm, hogy nem engedsz be a világba, ahol a Filiszteusok meg csodálkoznak, hogy én mit keresek itt. Tényleg nem veszed észre, a világiak hogy néznek rád? A legjobb bizonyítvány az, ha lehülyéznek. Az a bizonyság, hogy Isten rendjében vagy. De egyben ítélet is azon a keresztényen, aki téged lehülyéz, aki a világit akarja gyakorolni bent. Az viszont leleplezi, hogy ő igazából nem is, csak vallásos, vagy Saulhoz, vagy a világhoz tartozik.

Nagyon jó dolog, ha lehülyéznek. Nagyon jó, hogyha utálnak, mert ez elválasztó. Ez útra indító, ők meg maradjanak a félelmükben, a birodalmukban. Az ítélet a birodalmakon mindig megtörténik. A Filiszteuson éppúgy, mint Saulon. Az egész birodalma szétesik. Hol akarsz lenni? Úton? Vagy hűségesen Saulhoz, vagy a Filiszteushoz. Emberek uralma alá kerülni, vagy a világba visszamenni?

Van egy örömhírem. Sok bajod lesz, ha hívő vagy. Ha valóban krisztusi vagy. De már egyik helyen se lesz semmi, de semmi dolgod. Mert Isten ezzel készít, ezzel a kihívással és a be nem engedéssel, ezzel készít, hogy te azt csináld, amit Ő akar. Azt, hogy elfogadja Dávid, hogy Dávid. Azt, hogy te elfogadjad azt, hogy nem ilyen -ista vagy, meg visszamegyek a világba, mert ott azért csak elismertek. Nem. Isten neked egy Utat adott, név szerint adott feladatot. Téged tényleg neveden szólított, hogy azon menj tovább. Nem -ista vagy, és nem a világban egy porszem. Te nem a félősök táborához tartozol, se balra, se jobbra.

A vallásosság jelen pillanatban látható mennyire súlyosan növekszik. Egyre több félelem van a gyülekezetekben. Egyre több. Miért? Mert elvesztette azt, ami krisztusi. Ha te nem vesztetted el azt, ami krisztusi, akkor tudod, hogy sok baj lesz. Tudod, hogy rengeteg probléma lesz. Tudod, hogy a vallásosok éppúgy utálnak, mint a világiak. A világiak csak lehülyéznek, említem, hiszen a világiak igazából nem törődnek velem. Hiszen a Filiszteusok azt mondták, hogy van nekünk épp elég hülyénk, akkor idejön még egy hülye. Ez a világ önmagával van ellenkezésben, a saját részeivel van ellenkezésben. Nem kellesz te, mert csak fokozod a bajukat, az ellentmondásokat. Ők egymással veszekednek, és még kapnak egy olyat, akivel megint nem tudnak mit kezdeni. Köszönik, nem kérnek. Jobb, mint aki le akar uralni, hogy told a szekerét. Jobb.

Ezt az időt éljük. Isten kiveszi az Ő népét. Dávidot kizavarja Saul házából, és nem engedi be a Filiszteusokhoz, csak úgy, hogy a Filiszteusok azt mondják, még egy ilyen hülye nekünk nem kell, van épp elég nekünk. Van éppen ilyen idealizmus, olyan, bármilyen elképzelés, ilyen teológia. Hagyjatok engem békén. A világ nem akar téged befogadni. Nem fogadják be az enyéimet. Nem. Ezt az időt éljük. Ezt a félelem idejét, amikor a kereszténység önmagát is lövi szinte. Egymással versenyez, egymásban, hogy kié a nagyobb dicsőség, ezt lehet hallani. Semmi mást. Nem Isten Igéjét. Mi ilyen jók vagyunk, nálunk ilyen ajándék van, meg ennyi millió ember. Meg… Saul mit csinálsz?

A másik társaság meg azt mondja, hogy épp elég bajom van, most megjelenik itt valaki a karddal, eszembe juttatja, hogy Góliátot megölték, meg az a tízezer ember is meghal, aki éppen krisztusi lett és elment. Akik úgyszintén a győzelemnek a halottai lesznek, hogy meghaltak a világnak és Örökéletük van. Hát kell itt nekem, hogy valaki megtérjen közöttünk, meghaljon a világnak? Menj innen Dávid, menj innen. Nem kell itt az evangelizálás, nem kell itt a jó hírnek a közlése, hogy a halál helyett van élet. Menj innen. Nem kell itt, hogy már megint eszünkbe juttasd, hogy a Góliátot, az első számú vezetőnket, a főnökünket, és erőnket egy parittyával fejbe verted. Nem kell. Nem kell nekünk emlékeztetni a Golgotának a váltságművére. Nem kell. Menj innen, hívő ember.

És ebben mégis egyetlen egy lehetőség van: egy Úton elmenni, egy Úton előre menni. Se az egyik táborhoz nem tartozni, amelyik reszket már, lásd kereszténység, se a másik tábor, amelyik szintén reszket, önmagától és attól a kardtól, ami Krisztus váltságműve. Nem kell. Nem kell, csak egyenesen tovább kell menned. Se jobbra, se balra. A mi Utunk egyenes és Isten igazgatja. Ha Isten igazgatja, ki fognak dobni, és nem fognak befogadni. Ha ezt éled meg, akkor ne jajgass. Ha ezt éled meg, akkor ne szenvedj, örülj. Úgy, mint Dávid, ahogy kezdi a zsoltárt, hogy hálát ad és dicsőíti Istent. És utána megmondja, hogy miért. Azért, mert Hozzá fordultam és megmentett a félelemtől. Megmentett a vallásosságtól és megmentett a világiasságtól. Megmentett a félők táborától. Ez Istennek az a tette, amit mindenkivel meg akar tenni. Csak tőlünk függ, a szabad akaratunktól. Hova akarsz tartozni? Maradsz a vallásos, Sauli uralom alatt? Ahol egy ember elszállt, már nem az ígéretekben van benne, hanem a saját dicsőségét építi, elvesztve az ígéreteket. Vagy visszamész a világba, ahol hát mégiscsak elfogadtak, jó volt az. Isten szeret úgy, hogy egyikbe sem enged, se oda, se visszamenni. Ezért lehet hálát adni. Ne szenvedj, hogy nem tartozol senkihez. Ha valakihez tartozol e két tábor közül, tele leszel félelemmel. Azért is, mert félelemmel próbálnak megtéríteni. Majd Saul szárnyai alatt, az egyház, a vallás szárnyai alatt majd minden oké, majd mi adunk neked mindent. De a világban meg ott van: hát nem kell itt mindent elhinni, mi erősek vagyunk. Ott van a másik kísértés. Nem engedi az Isten az övéit. Nem engedi se elveszni, se elcsábítani, ha valóban elfogadtad azt, hogy mi a te életednek a terve, célja Isten által, és más tervnek nem mondasz igent, és magad sem keresel Sauli módon saját utat.

Igen. Félelem által működik most már minden. Félelem által működik a politika, a népek. Félelem által működik a kereszténység, amelyik nem más, mint felesége a politikának sok esetben, a vallásos társaságok. Ezek mind a félelemből élnek. De azonban ennek a félelemnek egy célja van. Keresd meg azt, aki védelmet ad neked, és Saul fog jönni, hogy én hatalmas király vagyok. És a világ jön, hogy mit kellett neked idáig részt venni dolgokban. Mi vagyunk az igaziak. Itt jön, amikor jönnek a kínálatok. Az, aki szétveri az embereket, az, aki a félelmet gerjeszti, aki a félelmet létrehozza, pontosan az fog neked békét kínálni. Pontosan. A világ békétlensége, valami változás lesz, neked békét fog adni. Mondok egy olyan példát, gondold el, hogy mi lesz, amikor egy gazdasági válság után mindenki megkapja a havi hetvenezer forintját, akármennyit, állampolgári jogon. Ugye milyen jó lesz? Teljes kontroll. Itt van a küszöbön. Ő, aki tönkreteszi a gazdaságot, ad egy olyan gazdaságot, hogy te boldog leszel, csak már a nyakad a hurokban. Teljes kontroll. És amikor félelemmel kezd gerjeszteni valaki vallásos szinten, akkor ne csodálkozz, hogy az összes megoldás, amit kínálni akar, hogy bemerítkezés, aláírás, tag leszel. Én ilyen helyen nem akarok tag lenni. Semmi pártnak és vallásnak. Én Krisztus népéhez akarok tartozni, és fogok tartozni, mert Isten meg fog védeni még önmagamtól is. Nem fognak emberek fölöttem jótékonykodni, és nem fognak nekem emberek illegitim módon békét, biztonságot és szabadságot adni. Nekem van békém, és van szabadságom. És azt nem én csináltam, és nem ember csinálta. Azt a békét maga Krisztus adta nekem -Istennel való békesség Őáltala-, és azt a szabadságot, ami az Ő akarata, hogy senkinek az uralmát nem is tűri meg az én életem fölött. Ez a szabadság, amikor Isten kizavar Saul alól, amikor Saul zavar. És ez a szabadság, amikor te bemennél a Filiszteusokhoz, de a Filiszteusok visszazavarnak. Ez a szabadság, amikor Istennek az Útján, Krisztusban mehetek tovább, és ez, amit választanom kell. Ez az, amikor tudnunk kell, hogy a Sauli tulajdonságok mit jelentenek. Tudnunk kell azt, hogy mit jelent a világba visszamenni.

De mindehhez Isten gazdagon megáldott bennünket egy karddal. Ő győzött. Úgy, mint Dávid, megkapta azt a kardot, amivel a világ egyik nagy hatalmát, Góliátot lefejezhette a parittya után. Megkaptad a bizonyságot, a legnagyobb bizonyságot. Azt, hogy Krisztus győzött a halál felett. A legeslegnagyobb bizonyság a tied, a legeslegnagyobb bizonyság az enyém. Nem holmi kis bicskák, hogy ezt, meg azt leszurkáltuk, megszurkáltuk, hanem az, hogy győzött a halál felett. Ez a kard ott van, és ettől a kardtól fél a vallásos szellemiség éppúgy, mint a világnak a szellemisége. Azért nem engedi be, és azért tolja el magától. Te vagy a győztes, mert ezt a kardot fölmutathatod. Az én életemben, meghaltam és élek. Ezt a kardot mutasd föl. És azt a Kenyeret, amit ott Ő tört meg, hogy szövetségben vagy Istennel Krisztus által, és a megtört kenyér ott van a kezemben, az az Ige, amit Ő adott nekem. Az az akarat, ami rólam szól. Az egész világról, de benne rólam, és amivel én egy lehetek. Valamivel egy lehetsz. Isten Igéjével, Isten akaratával, és ennél nincs több. És van egy másik: hogy Isten megmutatta az Ő ítéletét, az Ő, Maga bíráskodását is a Sátán felett. Az én életemben győzött már, ott a kard. Nincsen Góliát többet. Nincsen, nincsen Isten ellensége a közelemben sem. Az én népemben, az én házam népében és az én életemben nincs.

De ott van, de van Kenyerem. Kell-e több a Kenyérnél? Van-e Kenyered és kardod? Ha ez a kettő a kezedben van, többé soha nem félsz. Fogsz szenvedni. Nem akarok példákat, konkrétat hozni, hány, de hány kedves testvéremnek mondják azt, hogy hülye. Van, akinek én is mondom szeretettel. Te is hülye vagy, én is hülye vagyok. Elvagyunk. De nem tartozunk a bűnös dologhoz. Nem tartozunk se Saulhoz, se a Filiszteusokhoz sem. A világ kilökött, a kereszténység kilökött. Köszönöm szépen, jól vagyok, Krisztus Testéhez tartozom. Mert ma ezt az időt éljük. Sokan szeretnek beszélni az elragadtatásról, összegyűjtetésről. Vedd észre: Saul üldöz, a világ be nem fogad. Mi történt? Hát együtt a csapat, és ezt a csapatot Krisztus Testének hívják.

És amikor bennünk van emberi, vallásos gyökerek, bennünk van félelem maradványa is, akkor jajgatunk, hogy jaj, nem szeretnek. Jaj, nem fogadnak, jaj, de egyedül vagyok. Tudod mit? Tényleg hülye vagy. Örülj neki! Örülj már neki! Nem kellesz a világnak. Pedig a kísértések nagyok. Nagyok, amikor az ember elkeseredik, amikor tényleg nem találja a helyét, úgy visszamenne néha a világba, ott legalább kaptam kiváló dolgozó kitüntetést, vagy nem tudom, mit. Ott legalább jó elvtárs, bajtárs, kartárs, vagy nem tudom mi voltam. Itt meg állandóan csak ellenség vagyok, állandóan csak üldöznek, amit mondok, nem jó. Persze, hogy nem jó, mert én nem akarok az ő uralma alatt élni, és így tovább. Örülj neki, hogy lehülyéznek. Örülj neki, sőt mutasd meg ennek a világnak, hogy idefigyelj! Ha én odamegyek hozzátok, nálatok olyan káosz lesz, hogy meg is térnek az emberek. Meg is térnek az emberek, persze ne a szavakon kezdjünk el mindjárt gondolkodni, inkább arról szól, nem azt jelenti, hogy démonizált vagyok, hanem azt jelenti, hogy olyan szellem van benned, ami a világban káoszt tud csinálni. Pozitív káoszt. Amikor a világ önmagával hasonlik meg, önmagával elkezd veszekedni, ki vagyok én. Ez az, amikor bolondnak tekintenek, más szelleműnek tekintenek. Természetesen mi is tekinthetünk a démonizált emberekre úgy, hogy bolondok. De óvatosan bánjunk ezekkel a szavakkal, a hülyével és a bolonddal. Én inkább arról beszélek, hogy valóban bolondnak mutatta magát Dávid. Magyarul: mutasd meg a világnak, hogy te az ő szemükben tényleg vered a nyáladat, mint Dávid tette, szép magyarul mondva. Tényleg firkálsz a falra, tényleg mindenféle lóg a szakálladon és egyéb. Nézzetek hülyének, de ennek pozitív értelmét is értsétek meg. Én tényleg nem olyan vagyok, mint ti, nagy okosok, nagy, nagy, nagy önistenítők.

Valóban két dolgot kaptunk Istentől. Valóban kettőre figyeljünk oda: valóság-e az életedben az a kard, az a győzelem, hogy te az Övé vagy? Valóban, és nézzük meg a szívünkben is, a környezetünkben is, hogy mi az, amikor valami, vagy valaki Sauli. Van neki papírja, elhívása, csak elvesztette. Nagyon sokakat ismerek, akiknek Isten adott indítótöltetet, hogy indulj el. Indulj el! Akarlak használni, és azután elindult, és úgy, ahogy van, csődöt mondott. A saját akaratát akarta tenni-venni, és egyszerűen csak beleöregedett.

Tegnap éppen Malakiás könyvéről beszéltem. Arról beszéltem a Malakiás első fejezetéből, hogy Isten miért vonta vissza a magot a papságtól Malakiás idejében. Miért? Azért, mert hánya-veti módon, felelőtlen módon voltak az Úr asztalával. Az Úr asztalával, ahol történik az Úrvacsora, ahol történik az Ige, és így tovább. Az Úrral való kapcsolatuk nem volt rendben, és akkor hangzik el úgy igehirdetés, hogy az Ige szól, de nincs következménye. Akkor hangzik el a gyülekezetekben sok szóbeszéd, de semmi élet nem lesz. Először tényleg rendezni kellene a kapcsolatunkat Istennel, az Úr asztalánál. Pontosan azért, hogy arról az asztalról a megszentelt Kenyeret megkapjuk. A bűnbocsánatot, az Igét, és mindazt, ami Istentől van.

A rendezetlen életek, a rendezetlen önző Sauli pásztorok és mindenféle kategóriában, valamennyien élettelen szolgálatokat tesznek. Sauliak váltak belőlük. Ők lettek a Saulok. Fáj az ember szíve egy Saulnak a példáján. Fáj az ember szíve, hogy a mai kereszténység legnagyobb része már Sauli úton jár. Az öndicsőítésre, és mindenre, csak Krisztus már alig, és ekkor ne csodálkozzunk, hogy magtalan lesz minden. Ne csodálkozzunk, hogy nem szökkennek szárba a magok, ne csodálkozzunk, hogy a magokból nem lesz kenyér, és ezek a kenyerek nem kerülnek a szent kenyerek asztalára, és ezekből nem lehet enni, és nem lehet élni, és nem lehet étkezni.

Visszatérve nagyon egyszerűen a félelemre. Mi is a félelem? Egy olyan állapot, amikor a gyávák, az egymás ellen harcolók, félő erők mást akarnak. Besorolni önmaguk közé. Önmaguk közé. A félő csak akkor tud győzni máson, ha félelemmel tölti be a szívét a másiknak. Semmiképpen nem tudja. Vegyük észre, ma a kereszténység vajúdik, csak a félelmet tudja adni. Miért? Azért, hogy ő adjon mindenféle ajándékot, megváltást, ígéretet, stb.-t, ajándékot. És a világ is a félelme miatt csinálja a félelmet, mert önmagától is fél, és saját társától fél. A félelem mindig is félelmet szül, nemcsak szül, hanem tovább ad, hogy ugyanolyan legyél, mint ő. Ha félelemben vagy, csak akkor, és nem Krisztusban, akkor egyenes irányban mész vissza a Sauli uralom alá, mindenféle leuralt gyülekezetbe, vagy mész a világba, mert a te hited nem tartott meg. Kevés volt, vagyis nem volt elég ahhoz, hogy a talpadon, az Úton maradjál, Krisztusban maradjál.

Egyetlenegy dolgunk van: a félelemtől szabadok lenni, amit Ő meg is ad nekünk. Egyetlen egy utunk van: se Saul, se a világ. És én tényleg hálaadással mondom, köszönöm Istennek azt, hogy egyiket sem engedi meg. Se a Saulit, se a Filiszteusokat. Nem engedi meg. Nem engedi meg, mert fontos számunkra és Ő számára is az én életem, a te életed, hogy megtartson ezen az Úton. Akkor lesz valóban bizonyság a hívő életed, amikor kimondod, úgy, ahogy a 34. zsoltárban van: Uram, féltem, de megszabadítottál, mert Hozzád fordultam. És amikor Hozzá fordulunk, ugyanazt az ajándékot adja, mint a menekülő Dávidnak. Kard és Kenyér. Ez a kettő kell, és elég arra, hogy ne vesszünk el, és járjuk azt a nehéz utat, amire szintén megkaptuk az ígéretet. Azt a bizonyságot, ami ott van Dávidtól: sok baja van a hívőnek, de Isten megtartja, és nem hagyja elveszni. Nem egy extra, szuper, mindenek felettin levő állapot, én, a nagy keresztény. Hanem egy kicsit köves, rögös, szűk, keskeny út. Úgy, ahogy olvasod is. Adjon Isten mindenkinek személyes kardot, győzelmet az életében, amire mindig emlékezzél, akkor nem fogsz félni, még a haláltól sem. Adjon Isten mindenkinek Kenyeret. A Szent Kenyeret. Hogy legyen mindenkinek Igéje, és ne Saul prédikáljon, és ne Saul intézze a birodalom sorsát. És Istennek adjunk hálát, hogy a világ nem is tehet mást, mi nem kellünk neki.

Én sokáig nem értettem, úgy visszamentem volna sokszor az életemben ide-oda. Nemhogy sorompó volt, hanem belém rúgtak, hogy menj vissza. És most értem meg a Kard és Kenyérnek a lényegét. Volt bizonyság az életemben, hálát adok érte, hogy megmentett, megváltott, és voltak még kisebb bizonyságok is, akár az alkoholizmus, akármi, amitől megszabadított. Ott vannak a kardok a kezedben, ember. Mit félsz? De, ha nem is a kezedben, az oldaladon, rajtad van a megváltás. Mit félsz már ezektől? Aki fél, az akar téged félelembe vinni? Értsük meg, a győztesnél nincs félelem. Mert itt egy hatalmas, és örök, és mindenre kiterjedő győzelem volt. Amit te tudsz. Csak egy kérdés: vagy megélted, vagy sem? Vagy van egy Bibliád és nincs Igéd? Vagy van egy vallásod és nincs Krisztusod? És sorba mondhatnám a paralleleket. Vagy van valami tanulmányod, de amögött gyakorlat egy darab sem. Pontosan most kellett ezzel foglalkoznom, amikor valamit nagyon-nagyon körülírnak, valamit nagyon-nagyon tanítanak, olyan értéketlen, mint a pókháló, ha nincs mögötte egy pici, legalább pici gyakorlat. Ki lehet sok mindent találni, sokat nem ér, ha nem gyakorlod.

Az az értékes, amit megértesz és megcselekszel. Vagy megcselekszel és érted, hogy Isten miért adta azt, hogy tedd meg. Amikor a kettő együtt van. Amikor hit és cselekedet együtt van, amikor az ismeret a gyakorlattal együtt van. Külön-külön csak ártalmas. Legyen a Kard és legyen a Kenyér mindig a kezedben, bármikor sötétedik ez a világ. Van megváltás, van Istennek szava, üzenete, Igéje számodra is.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat