|
Sabbath Vájislách - Elválás Ézsautól - Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2015. november 28.
Orbán Béla:
Ennek a szombatnak a neve Sabbat Vájislach, és Mózes első könyvének a 32. fejezetétől van a heti szakasz, ami nem más, mint Jákob találkozása Ézsauval. Ennek a találkozásnak a leírása. Pár mondatot olvasok belőle: „Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsauhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edom mezőségébe, és parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.Vannak pedig nekem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.”
Ez a heti szakasznak és annak, amit mondani szeretnék, a bevezetője. Hiszen ez a történet önmagában izgalmas, hogy van egy Jákob, akinek van egy elhívása. Méghozzá nem is kicsi. Tudatában is van ennek. Tudja Isten rendelését. Alapvető emberi tulajdonságában mégis jelen van az, hogy fél. Fél találkozni azzal a társával, aki Ézsau. Azzal az ikertársával, mondom így, aki Ézsau, és mindenféle fortélyokat kitalál. Erről többször is beszéltem. Ajándékokat küld. Például, amikor a kecskéket küldte, hát, ameddig összeszedegeti a szétugráló kecskéket, addig szépen tovább áll, és el tudja odázni a találkozást. Többféle fortéllyal próbálta ezt a találkozást Jákob megoldani, mint, ahogy mi is szoktuk. Mondok egy kedves szót valakinek, hogy ne kelljen véletlenül szembesülni a bajokkal. Elsumákoljuk, eltitkoljuk a dolgokat. Megsimogatunk valakit, miközben legszívesebben hátba szúrnánk, és sok ilyen van. De nem is ez a lényeg a történetben.
A történetben sokféle újdonság van, mégpedig azért, mert Abdiás próféta ennek a szidra parasának, heti szakasznak a prófétai része. Abdiás próféta, Obadja, nem más, mint a legkisebb írással rendelkező próféta. Kispróféták közül a legkisebb, ha szabad ezt mondanom. 21 vers van, és ez a heti szakaszhoz kapcsolódik. Abdiás 1:1-4: „Abdiás látomása. Így szól az én Istenem, az ÚR Edómról: Hírt hallottunk az Úrtól, hírnök küldetett a népekhez: Keljetek föl, és haddal támadjunk rá! Íme, kicsinnyé teszlek a népek között, fölöttébb utálatos leszel. Szíved kevélysége csalt meg téged, aki sziklahasadékokban laksz, akinek lakóhelye magasan van, és aki azt mondod szívedben: Ki taszíthatna engem a földre?Ha olyan magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet, onnan is lerántalak – ezt mondja az ÚR.” Nem folytatom tovább ezt a 21 verset. Igazából a történésről beszélek, mert a Bibliában, és az egész történelemben minden összefüggő, minden egymásra épülő. És amikor Ézsaunak és Jákobnak a történetéről beszélünk, akkor gyakorlatilag mindenre kiterjed. Kiterjed a magánéletemre, a családi életemre, kiterjed a mára, a jövőre, és eleve, csak példaként ott kezdődik a történet, hogy Ézsau és Jákob megszületik.
Itt az első mindjárt, amit elmondok, hogy nagyon sokan úgy értelmezik, hogy amikor újjászületik valaki, akkor abban a pillanatban rendben van. Nagyon szeretném, ha megértené sok ember, hogy amikor Ézsau és Jákob történetéről beszélünk, te is úgy születtél meg, Ézsauként és Jákobként, a benned levő is. A megtérés nem más, mint van egy elhívásod, ami megelőzi az elsődlegest, az emberit, de ott van veled, mindig is ott van Ézsau. Ott van. Mindig ott van, ami a te elhívásod ellenében van. Meg kell tanulni azt a dualizmust, ami Isten rendjében, Isten akaratában van, hogy Ézsau és Jákob együtt születik. Amikor megtér valaki, akkor együtt születik vele Ézsau és Jákob. Annyi különbséggel, hogy megfordul: ami természetes volt idáig, hogy az emberi lenne domináns, az elsődleges, amely természetes lenne, hogy Ézsaunak kellene lenni az elsőszülöttnek, az megfordul. Belekapaszkodik Jákob, és az elhívásod kerül első helyre. Az első hívásod, ami másodlagos volt eddig, az ikrek közül a később született, az lesz az első. Az újjászületés nem azt jelenti, hogy pikk, pakk, pukk, egyik pillanatról a másikra én már kóser vagyok. Együtt születik a megtérés pillanatában Jákob és Ézsau. Majd később, amikor a kővánkoson imádkozik, akkor elválik tőle. Pontosan Istennek ez az akarata a mi életünkben, hogy amikor megszületett Ézsau és Jákob, az elhívásod előre kerül. Egy idő után Ézsautól szűnjél meg, váljál el, de nem hal meg! Soha nem fog meghalni. Mindig kísérni fog. Ha megyek tovább az Ószövetség történetében, ezt mindvégig tapasztalhatjuk: amikor megszületik egy nép Egyiptomban, ott van a gyülevészek hada vele. Ott van benne az a másodlagos, ami Izrael mellett a jövevényeknek a hada. Az, amelyik végig kíséri. Ott volt a pusztai esemény, hogy ezektől is meg kellett szabadulni. Ott voltak az ítéletek, hogy végül is, még Mózes sem mehetett be a bukása miatt. Csak a Nébó-hegyéről nézhetett be Kánaánba.
Amikor kezdődik egy új, amikor Isten akarata van, tessék megérteni: Jákob mellett ott van Ézsau, és végig kell tenni azt, hogy Ézsaunak meg kell szűnni. Hiába félsz. Hiába nem akarsz találkozni azzal, ami emberi. Hiába nem akarsz találkozni többet azzal, akivel együtt élsz. El kell válni tőle. Jákobnak Ézsautól el kell válni. Ez az újjászületés! Nem a születés. Nem a megtérés, hanem az újjászületés, amikor Ézsautól odébb kell menni, de nem hal meg, mert mindig, mindig visszatér.
Amikor Abdiás próféciáját olvassuk, egészen végig vezet, végig ível a világtörténelmen. Végítéletig, az Úr Napjáig tart. Az Úrnak a Napjáig, amikor végítélet lesz, amikor valóban elítéltetik Ézsau, az Edom is. Edomról annyit, hogy itt, Európában a zsidóság nagyon is tudta, kicsoda Edom. Egyrészt a vörös szóból adódóan, az összes kardinális, bíboros Edomnak a folytatása, vagyis a katolikus főpapok, akik piros ruhában vannak. A zsidó azonnal Edomnak nevezte őket. Én nem akarom mondani, mi az igaz, és egyebek, de a szándék az természetesen elgondolkodtató, hogy mennyire az a testvér, aki pontosan a zsidóságot nem engedi eljutni a szolgálatára. Pontosan a keresztény, aki az edomi történetben a bűnrészes. Pontosan az, aki a zsidóságban a helyettesítő teológiával, és azzal, hogy „én vagyok én”, az edomi szellemiséget megéli. Ettől el kell szabadulni! Kísérni fog! Sőt! Mi volt a bűne Edomnak itt, amit Abdiás könyvében olvasunk? Két bűne volt. Összesen két bűne. Az egyik, hogy nem engedte át a népet valamikor Kánaánba. A másik, ami a jeremiási történetben van, amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, elfoglalta a Templomot, örült a testvére leigázásának, hogy elvitték fogságba az ottani zsidókat. Örült, hogy Izraelt elvitték. Ő maga is részese volt a meggyilkolásának, mert ez a bűne nem csak ma, nem csak Izrael népénél látható. Nem csak ott látható. Látható ez a legkisebb területeken is. Látható az, hogy mi módon van bennünk az edomi lelkület, az ézsaui lelkület. Ha egy nőnek nem adom meg azt, hogy mi az, hogy nő, lezárom a határokat neki és nem tudja betölteni a hivatását. Vagy férfi, vagy bárki. Egyszerűen edomi szellemiség: „Állj meg! Nem engedlek át oda, ahol Isten akar látni. Számtalan dolgot tudok erre fölhozni, mi az, hogy nem engedi, mi az, hogy nem enged át. Ott van. Megszünteti az anyagi feltételeket például, megszüntet sok mindent. És nem tudsz, hiába akarsz! Sok minden ilyet lehet hozni. Nem csak az anyagi feltételek. Az is egy része, hogy például Isten szavát hogyan lehet megállítani, mert az Ő akarata az, hogy Igéje szóljon. Sok mindent helyette be lehet hozni, és akkor ki kell kerülni, hosszabb az út, de mégis szólni fog az Ige. De akadály, és az akadály szándékos! Szándékos, mert benne van a féltékenység, a kevélység. A kevélység szó olyan szépen magyarázó szó a magyar nyelvben. Lekicsinylés, hogy kicsoda ez? Mit akar ez? A kevélység benne van.
Amikor itt van ennek a próféciának a történelmi ideje is, vissza kell tekinteni. Ez az Edom érdekes módon ma is ismert előttünk. Ahol megszűnt az edomi nép, ahol elfoglalták a nabateusok, az pedig kedves turista látványosság Petrába. 1 km hosszú szűk folyosó, alig lehet megközelíteni. A gazdagság ott volt. A sziklába vájt teljesen védett, lokalizált területe ott volt, és mégis elfoglalta! Mégis elfoglalták a nabateusok, és ott volt az ígéret, az, ami ebben a bibliai próféciában is benne van, hogy maga Izrael ítélte meg az edomitákat. Maga Izrael. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan ítélte meg? Hát hogy ítélte meg, mikor Heródes is edomita volt, az utolsó földi király is edomita volt, akkor, hogy? Meg kell mondanom, úgy ítéli meg Izrael most is a népeket, hogy van. Hogy a holokauszt után van Izrael népe. Ennél nagyobb ítélet nem kell. Mert Isten bizonysága mindig az ítélet. Az, hogy létezik. És abban a pillanatban a személyes bizonyságok sorozatát is hozhatnám, akár a saját életemben is. Amikor tényleg padlóra tettek, akkor Istennek nem az volt a válasza, hogy te most kinyiffansz. Nem az volt a válasza, hogy most jajgass, hanem Ő emelt fel oda, ahova fel akart emelni. Úgy anyagilag, mint bármiben. Mondhatnám azt, hogy ez a bizonyság, ami ítélet másokon. Nagyon sok keresztény vezető elítélt, hogy „Belőled úgysem lesz semmi. Veletek úgyse lesz semmi. Ez egy fellángolás”, és egyéb. S, ha visszanézek, ők nincsenek. 10 év alatt eltűntek! Néha látok ilyen világi műsorokat, és olyan teológiai hebehurgyákat, gagyarászókat, mondogatókat, itt-ott, amott, üzleti szinten. Megvannak, nem haltak meg, de Isten ítélete rajtuk van. Ugyanakkor most föl kellene tennem azt a kérdést itt Magyarországon is, hogy vajon a holokausztnak milyen előzménye volt itt, Közép-Kelet Európában? Kevesen tudják, hogy zsidó a zsidót nem engedte be. Kevesen tudják, hogy Lengyelország területéről, Galíciából, a menekülőket nem fogadta be a saját népe, az itt már elzsírosodott zsidóság! Ennek vannak következményei. Ez a zsidóság már messze van attól. És meg kell mondanom, most is várom Istennek azt a prófétikus szavát, hogy azokat, akiket kirekesztett a saját népe, akit nem engedett be, ott lesz az ígéret. A zsidó népnek az a része fog fölemelkedni! És ma is Magyarországon a zsidó hitéletnek ők a vezetői, akiket a testvérei nem engedtek be. Pontosan azok a galíciaiak, azok a szefárdok, és egyebek, akik megmaradtak. Pontosan! A többi ugyanúgy éli az edomi életét a bezártságában, gazdagságában és mindenben. A kevélységében. Itt vannak a rokon dolgok! És ha a rokon dolgokról beszélek, abban a pillanatban a törvényszerűség mindig ugyanaz. A prófécia szól a jövőre, és bemutatja a régit, amikor Edomot a saját, biztos helyén, úgy, ahogy volt, elfoglalták, és megszüntették. Ez lesz most is.
De folytathatom ezt tovább is, keresztény szinten. Van nagy bezárkózott, nagy dicsőséges, és erős keresztény tábor! Aki a saját testvérét nem engedi. Aki a saját testvére fölé kevélykedve, úgy, ahogy van, leírja. Mikor lesz az ítélet? Mikor mondja ki azt Isten, hogy elég volt? De ugyanakkor a mostanában nagyon divatossá tett, de nagyon komoly migrációs helyzetben is fölteszem a kérdést: Ki meri kimondani azt, hogy baj, hogy itt vannak a migránsok? Tudod-e Isten akaratát? Mert ebben a migrációs tömegben sokkal több a tisztaság, mint az elhervadt kereszténységben. Sokkal több. Ismerni kellene őket. Isten őket is szereti. Nem a dzsihádistákról beszélek, hanem a tömegről. És ott még nem ismerték meg Izrael Istenét, nem ismerték meg Jesua HaMassiah-t. És most ellene megy minden. Nehogy az legyen, hogy ők fogják megtéríteni a Nyugatot! Nehogy az legyen, hogy pont ők fognak visszavezetni Jesua HaMassiah-hoz! Ki tudom mondani, úgy lesz. Ezt tapasztaltam afrikai szolgálatomban. Ott van elrejtve Isten akarata, és nem itt a lefele tartó kereszténységben. Ítélet ez! Úgy, ahogy ítélet van a testvérségnél, ott van, Ézsau és Jákob között, és ugyanúgy, mint Edom és Izrael között. Ki tudom-e mondani, hogy nincs terve Istennek ezekkel a menekültekkel? Dehogy nincs! Elsősorban az, hogy ők megtérjenek, az Övé legyenek. Semmiképpen nem lehet zsidó belőlük, és semmiképpen nem lehet keresztény, ebben az állapotban, ahogy van a kereszténység. Nem gondolod, hogy náluk van az aranytartalék? Nem lehet, hogy most az ítélet előtt vagyunk, tényleg? Ézsau és Jákob története folyamatosan megy. A mi életünkben is. Vegyük már észre, hogy ha Isten szeretne valamit az életünkben, abban a pillanatban Edom, Ézsau ott van, és gátolja és gáncsolja, és mindenfélét kitalál! Csak egyet kell tudnom: ez tényleg Istentől van-e? Mert, ha Istentől van, akkor megkapod ezt az ézsaui, edomi támadást. Ha nem Istentől van, akkor meg miért csodálkozol, ha nem megy valami?
Meg kell tanulni azt is, hogy azért Ézsau csak a testvérünk. Ikertestvér! De meg kell tanulnunk az életünkben: El kell válni a régitől! Nem fog együtt menni Ézsaunak a jellemzői, a dicsőségnek, gazdagságnak, és egyébnek a szeretete, azzal, amivel Jákob a kőpárnától tovább ment. Ez együtt nem megy! Ez vonatkozik emberi kapcsolatokra, vonatkozik közösségi kapcsolatokra. Mindenre, ahol Isten akaratát támadja a pontosan ézsaui akarat. Pontosan! Bármennyire eltűnt Edom népe, ma is itt van. Nem fizikális értelemben. Már beolvadt, ki tudja? De a szellemiség az utolsó ítéletig él. Isten nem irtotta még ki a Sátánt, így itt van közöttünk. És bizony nagyon oda kell gondolni, hogy ha valaki tudja, mi Isten akarata, akkor azt segíti-e, vagy hátráltatja? Vegyünk elő egy nagyon egyszerű példát! Például, hogy aktuális is legyek: a kereszténységen belül létrejött dicsőítő iskola. Jöttek boldogok, boldogtalanok, tanultak dicsőíteni. Csak nem Istent dicsőítették, hanem zenekari muzsikát végeztek. Ez vonzotta az ézsaui szellemiséget, tekintettel a lelki és egyéb örömökre vágyókat. Ebből pedig mindenhol van, ahol többségében lelki keresztények vannak, és nem szellemiek. Gyülekezeti hálózatot építettek belőle. Mindegy, hogy alfa és omega, vagy mi a neve, de ez a lelki építkezés a szellemi ellen ment. Mert az ember a lelkében, érzelmében, és vágyaiban könnyen megkóstolható, könnyen megszerezhető. Ezt Ézsau nagyon jól tudja. Az a lényeg, hogy jól érezd magad! Csak Isten akarata, az Ige ne menjen befele, oda a helyére, a szívedbe! De még a tudatodba se, mert el lehet kicsit mantrázni a zenével is. Mindegy, hogy halleluját mondasz, csak ne gondolkodj! Ugye Ézsau milyen szépen tud játszani? Gyönyörűen tud játszani! Csak van egy probléma! Istennek a szava ma is, és mindig, örökké igaz! Minden helyzetben ugyanaz a megoldás, minden helyzetben ugyanaz a befejezés. Ézsau = ami Isten akaratát akadályozza, gátolja, nem engedi be Kánaánba a népet. Ott van. Kifosztja saját testvérét, rokonát. Hiszen Jeruzsálem kifosztásánál ő is ott volt, a koncolgatóknál. Ezekre egyaránt érvényes az ítélet! Ez a kereszténységnek nagyon nagy ítélete! Pontosan Izrael népe lesz, és pontosan a messiáshívők. Akik így mutatják meg nekik a Messiást. Önmagukat ítélik meg a Messiás nevével. Rá fognak döbbenni, hogy ki a krisztusi, és ki a keresztény. Ez összeomlást jelent, vége Edomnak! Hiába szép, nagy, védett, meg egyáltalán, Petra. Istennél nem hogy lehetetlen nincs, hanem pont ezt fogja szétverni! Pont ezeket fogja szétverni pozitív értelemben, mert itt nem osztani, szorozni, darabolni kell az edomi szellemiség képviselőit, hanem az Igét fölmutatni. Az Ige felmutatása kihozza belőle azokat, akik az Igét keresték. És a többi, aki nem, az már tudatosan lázadó.
Visszatérve: Ézsaunak és Jákobnak találkozni kell. Ezt nem úszod meg. Ha egyszer már megszülettél, és végül Isten akarata előrébb került az életedben, mint maga Ézsaunak az élete, itt már Isten keze van az életeden. Itt már nem tudsz mit csinálni. Mert mégis csak tudod, hogy mi az, ami Istentől van, miközben üldöz Ézsaunak irigysége, kevélysége, sok minden. Ebből önmagad fogsz egyszer kimászni, és azt mondani, elég volt! Én a jobbikat választom! Azt, amit Isten mondott. Akkor jön ott a kő, mikor már semmi, de semmi reményed nincsen. Egyetlen egy dolog maradt: az, amit Isten adott neked. Ez lesz Izraellel is. Sokadszor is kimondom: a barátok elhagyják, a pénze nem fog érni semmit, a hadserege sem, és megtanul újra imádkozni, és ki fogja mondani: Egyedül Isten! És akkor győzött Isten, és nem Izrael. Ez lesz jó Izraelnek, és ítélet a világnak. Nem lesz könnyű. Jákobnak sem volt könnyű. De magánemberként is, amikor elválik Jákobnak, és Ézsaunak gondolatai az életükben, az se könnyű pillanat. Ott van benne a félelem, hogy most aztán mi lesz velünk? Minden, ami régi ötlet, módszer, megszűnt. Van egy kő, meg sötétség. Hogyan tovább? Nem könnyű, és még ezzel nem fejeződik be, mert Ézsau nem halt meg. A mi életünkben sem halt meg Ézsau, csak távol van. Az, hogy nincs ott Ézsau hatása a családomban, házasságomban, vagy bárhol, attól ő még él! Próbál ő közel jönni! Mégis csak szebb, meg jobb, meg értékesebb. Hozza a maga szellemiségét. Jobb lenne. Igen, besúg, hogy így akarod csinálni a dolgaidat? Hát még cipőd sincs, nemhogy gyalogoljál! Gondolj bele Jákobnak abba a semmi helyzetébe! Tudta, hogy ő lesz a nagy áldás birtokosa, és egy hátizsákja nem volt, nemhogy birtoka. Erre a nullára akar Isten levinni. Erre, hogy szakadj el attól, aki ikertársad! Tudod mi az? Ikertársad. Ezt akarja Isten a saját akaratával, mindenkit, akit megszólít. Kinek kell először megszületni? Mert mi is naponta szülünk gondolatokat. Mi is megszüljük az ellentéteinket mindig. Mi is mindig mérlegelünk, jó, vagy rossz? Azt mondom, a hívő ember életében Isten megszünteti ezt a dilemmát. Tudom, mi a jó és mi a rossz, de Ézsau egy kicsit odébb van már, ő arra megy. Elváltunk egymástól. Mindazt, ami Ézsau és Jákob életében van, természetesen mindig megéljük. Félünk tőle, de szeretjük. Nehogy valaki azt mondja, hogy saját magamat nem szeretem, és nem gondolok egy kis ézsaui jóságokra! Olyan szép lenne brillírozni! Sorban mondhatnám az ézsaui kis ötleteinket. Ott van Ézsau. Mindig ott lesz. Tudod, meddig lesz ott? Amíg meg nem halsz. Mert ez lesz a végső elválás. Csak arra kérlek, hogy mielőtt végképp elválnál Ézsautól, azért tartsd távol. Kérjed Istentől azt a hitet, amit Ő adhat. Kérjed Istentől azt az erőt, ami a hitedben megtart. Kérjed a mindenkorit, hogy tényleg árnyék nélküli ember legyél. Jákobnak lenni jó dolog. Gondolod te. Akkor lesz jó dolog, amikor Ézsau már elment a másik irányba. Legalább az útját tudom, hogy mindig távolabb van tőlem, és életem legutolsó idejében már nem is fogok vele találkozni se. Az lesz a jó dolog! Az, amikor megszületik egy gondolatom, akkor egyértelmű a gondolatom. Tudom, hogy lenne egy másik is, de annak már semmi hatása nincsen. Meg kell értenünk: az újjászületés nem azt jelenti, hogy megszülettem. Majd később lesz újjászületés. Az ikertársadtól is szépen elbúcsúzol, és szépen, bármennyire is fájdalmas a búcsúzás, elfelejted végre. Egyébként ez ugyanúgy működik az életünk bármilyen emberi kapcsolatában is. Ha Ézsauval továbbra is haverságban vagy, miért csodálkozol, hogy az utadat állandóan sorompók zárják? Miért? Amikor olyan emberekkel találkozol a kapcsolataidban, aki több akar lenni nálad, uralkodni akar rajtad, jezabel, azt nem úgy hívják, hogy Ézsau? Nem enged be a helyedre! Csak gondoljunk bele, a gyereknek hányszor mondjuk, menj odébb, mert nem tudom csinálni a dolgomat. Ez még pozitív, de van szándékos is. Az a gyerek tanulni akar, akar még valamit tőlem, velem akar egy lenni. De hányszor kellemetlen egy másik ember, mert nem tudok tőle mit csinálni. Keresztbe fekszik nekem az úton, és nem megy odébb a tehén vidéken. S várom, hogy menjen már odébb. Hány, de hány hívő ember jár egyhelyben. Fekszik az aszfalton, s nem megy odébb. S te ott állsz. Ugyan már mikor? Hány, de hány ember akadályozza életed útját, holott te tudod, hogy Istentől van. Mondhatnám a legrészletesebb dolgokat is. Hány, de hány apa, anya tanácsolja, hogy férjhez ne menj, meg ne nősülj! És Isten akaratát gátolja! Hány, de hány ötlet van, hogy mielőtt még nincsen lakásod, egzisztenciád, ne menjél férjhez. Nem gondolod, hogy Ézsau dumál állandóan bele az életedbe? Tudod-e, hogy mit kell tenned? Ezt neked kell tudnod.
Jákob tudta, mit mondott Isten. Többször is beszélt Vele. Konkrétan tudta. Te is tudod. Például a zsidóság tekintetében is. A zsidóságnak nem az a dolga, hogy a diaszpórában éljen. Egy ideig, amíg tovább adom azt, amit Isten rám bízott, addig itt kell lennem, de holnap, ha mennem kell, akkor azonnal kell mennem, nincsen, hogy ráérünk még! Én így is élek. Ha Isten holnap azt mondja, hogy itt befejeztem azt, amit be kell fejezni, akkor majd onnan kaptok egy e-mailt.
Tehát tudom-e, hogy mi gátolja azt? Egy elrontott élet nagyon tudja gátolni. Én akartam férjhez menni, mert az olyan szép, olyan jó. Meg biztonságos, meg mit tudom én. Van sok ötlet, de Edomtól, és nem tudod azt csinálni, amit kéne csinálni. Lezártad a saját életutadat. Nem akarok ötleteket adni, mert a végén megtanuljátok, hogy lehet Edommal összehaverkodni, de számtalant lehetne mondani. Számtalant. Hány, de hány gyülekezetben éjjel-nappal zenélnek, táncolnak, meg miket csinálnak, de amit Isten akar mondani, az nem megy tovább. Ezt úgy hívják, hogy testvérem, Edom vagy. Te vagy Ézsau. Nem veszed észre, hogy neked hátul kell lenned, hiába akarsz előre menni, mert te vagy? Mert ezen a földön a világi dolgok a legfontosabbak? Nem! Te születtél meg először, a világi dolgok, testben, érzelemben, értelemben, megszületik bennem sok minden. De! Az a fontos, ami a második. Az a fontos, amit Isten ad. Az Ő ígérete, az Ő terve az életedre. És ezt be is tartja. Isten be fogja tartani azt, amit Izraelnek adott, sok szenvedésen keresztül. Nabukodonozor sem önszántából került Jeruzsálembe. Volt ott némi zsidó bűn, és zsidó elpártolás Istentől. A mai zsidóság Magyarországon, nem véletlenül van ott, ahol van. Volt annak előzménye rendesen. De a kereszténység mai állapota is ugyanez. És akiket megvet ma a kereszténység, azok által lesz megítélve. Márpedig a zsidósággal való viszony kapcsán sok-sok kérdést föltehetek. Igen. Isten megmutatja minden népnek az Ő igazságát. De nem én leszek a bíró, nem én leszek a rendőr, és aki fölakasztja őket. Ez önmaguknak egy súlyos ítélet lesz. Én ma is kimondom, hogy a holokauszt a kereszténységre egy iszonyatos ítélet, nagyobb, mint a zsidóságé. Sokkal nagyobb. Ennek több a következménye, mint a megbékélés és más.
Összegezve tényleg ez a kérdés, hogy tudom-e, kicsoda Edom? Tudom-e, kicsoda Ézsau? Az, aki megszületett ott, mint ikerpár, Jákob és Ézsau. Tudom-e, hogy ez a szellemiség örökké él földi viszonylatban, a föld utolsó napjáig? Ebben benne van a jó hír is: Isten akarata végtelen a mi életünkben, nem vonja vissza. De ez teljesen párhuzamos azzal, hogy Ézsau mindent megtesz az utolsó pillanatig, nehogy betöltsd Isten akaratát. Mondhatnám sorban a nagyon egyszerű dolgokat is még. Ézsau mit tesz a leglátványosabban mostanában? Senki nem akar meghalni! Isten rendjét, törvényét, senki nem akarja elfogadni. Pedig Isten elrendelte mindenkinek, szépen el kell ballagnunk innen. És te mit csinálsz? Marékszámra eszed a gyógyszereket, biokajákat eszel, meg nem tudom, miket ki nem találsz, ahelyett, hogy élnél! Mert, ha élnél, akkor betelnél az élettel, mindent meg tudnál csinálni, amit Isten adott. Majdnem azt mondtam, örömmel elmennél, mert már úgysincs dolgod itt. Tényleg nem vesszük észre, Ézsau hogy etet bennünket? Nem veszed észre azt, ami minden Isten rendje, törvénye, folyamatosan veri szét? Nem veszed észre, hogy amikor valami fölött elkezdesz uralkodni, tulajdonképpen te kerültél uralom alá? Hát hatalmadban van egy csomó pénz! Abban a pillanatban a pénz ural. Uralkodsz a feleségeden? A magány és egyéb következmények, azok téged fognak uralni. Hol a határ? Hol van az, amit Isten adott törvény szerint? Ezt Jákob tudta. Ézsau viszont direktbe, idegen feleséget véve, stb., ellene tett. Feleségül vette Máhálátot, a nagy gazdagságot. Ma is azt csinálja! Elég baj az neki, mert ettől szenved. Egészen odáig, hogy fegyverrel kell védeni magától saját magát. Csak ennyi történt.
Tudjuk-e a határainkat? Tudjuk-e azt, hogy egyedül Isten? És tudjuk-e azt, hogy Isten mindent beteljesít azoknak az életében, akik az Övéi? Viszont a felelősségünk nekünk annyi, hogy akármi van, mégis Kánaán felé megyek. Ha elém áll Ézsau, és nem enged át, akkor is bemegyek. És hogyha olyan van, mint Jeruzsálemben a Templom is megszűnt funkcionálni, akkor is az Isten Háza, és működni fog ott a Szentély. Akkor is az a Templom, amit Krisztus épített föl, ha megszűnik. Akkor is lesz áldozat, és működik az istentisztelet. Megértjük-e, és megéljük-e a hanukai nem biblikus üzenetet? Nem az a lényeg, mennyi olaj van, hanem annyi szent legyen elég, ami az istentiszteleti rendhez elegendő.
Akarsz-e elválni Ézsautól, vagy nem? Ha nem válsz el, nem tudsz előre menni. Vagy nagyon, nagyon nehezen. Lehet könnyen is Kánaánba bemenni. Kicsit nehéz a döntés, az előző szakasz, de tudod, hogy Isten mit ígért neked. Mert ez az ígéret Isten akarata is. Az ígérethez hit kell, Isten akaratához viszont engedelmesség. Ha ez a kettő együtt van, akkor ott vagy a kővánkoson, ott a kövön a fejed, és Ézsau elmegy másik irányba. De találkoznod kell, rendezned kell ezeket.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |