Nem jó az embernek egyedül!

I.Mózes 2:18;

Berettyóújfalu - Csendesnap 1.

2015. december 29.

 

Orbán Béla:

 

Majdnem az év utolsó napján vagyunk, december 29.-én, egy csendes napon, egy beszélgetés délutánján vagyunk, mégis Istennek az Igéjét nehéz elővenni ebben az állapotban, amikor annyi sok mondanivaló lenne, és a Törvényről kellene beszélni, de vissza kell menni egészen az alapokig. Én most igazából elővenném azt az egyetlen egy ószövetségi Igét, amelyik Mózes 1. könyvének a 2. fejezet 18. verse, így szól: ,, Nem jó az embernek egyedül maradni, nem jó az embernek egyedül.

 

Nem akarok senkinek fájdalmat okozni, hiszen vannak, akik özvegyek, vannak, akik elváltak, vannak, akik még nem kaptak férjet, vannak ki-bemenők a házasságokba, és vannak házasságokban egyedül levők és mindenféle egyedüliségről lehetne beszélni. De mégis, amikor Karácsony napjaiban vidéken voltam és úgy egy 2-300 fős vacsorán vettem részt, ahol főleg öregek voltak egy szállodában, néztem a sok szerencsétlen embert. Hiszen 200-300 ember, nem tudom pontosan mennyi, egyedül volt. Nem voltak otthon és elmentek egy szállodába Karácsonyra, közös vacsora, egy bagatell verset elmondtak, meg valami karácsony szagot árasztottak valahogy, és megvolt a Karácsony. És aztán utána elkezdtem gondolkodni: itt ennél még nagyobb baj van. Itt élünk egy 8 és fél milliós országban, ki is van egyedül? A statisztika szerint másfél milliónyi ember van egyedüli állapotban, tehát özvegyen, meg öregotthon, meg egyéb. Másfél millió ember. Óriási szám. De aztán még belegondoltam, hogy ugyanakkor közel egymillió ember, ha nem több, kiment külföldre. Ezeknek a szülei, rokonai, gyerekei és a többi … Ez minimum 2 millió ember, hiszen ha családonként 2 embert számítok, meg azok is, akik kimentek, szintén egyedül vannak. Egyedül. Aztán hány, de hány család van, ahol egymás mellett vannak az emberek, és egyedül van a két fél, vagy a családnak a 4 tagja, 4 különböző helyen, szobában. Aztán nem beszélek azokról, akiket már nem is tudok kiszámolni, ki nincsen egyedül. Egy karácsonyi alkalommal egy 8 és fél milliós országban, hiszen kb. ennyi a jelenben létező lakosság, hát akár hogy számolom, 5 millió ember sírt. 5 millió embernek azt mondhatom, hogy nem jó egyedül.

 

És aztán ilyenkor az ember egy kicsit kegyetlen tud lenni ebben az egyedüli kérdésbe: ugyan miért vagy egyedül? Miért van ez az 5 millió ember egyedül? Nagyon egyszerű: köszönheti saját magának. Köszönheti saját magának, hogy Isten Törvényeit nem ismeri, nem tartja meg és a következőképpen maga sirathatja a keresztény és nem keresztény, különböző ünnepeken és hétköznapokon. Saját magának köszönheti, mert valami megváltozott az emberi életekbe, mert a Bibliába, amikor arról szól, hogy EGYEDÜL, akkor arra 3 szót tudok elővenni. 3 szót, 2 nevet és egy csoportot tudok elővenni erre: EGYEDÜL JÉZUS, EGYEDÜL ISTEN s a PRÓFÉTÁK voltak még egyedül, mikor Isten küldte őket. És amikor most egyedül vagyunk, akkor itt van az a bizonyos kicserélődés: nem egyedül Isten az életemnek az Ura, hanem egy másik Isten. Nem egyedül Krisztus és Jézus, majd én uralkodok a dolgokon, és majd én megszabadulok a problémáim elől. Jézus sincs egyedül, Isten sincs egyedül és majd én megmondom a tutit, mert a próféták egyedül voltak, tudom én egyedül. Senki ne szóljon bele Isten Igéjével, se Törvénnyel, se papként, se pszichológusként az életembe.

 

Egyedül? Egyedül maradtál. Magad akarod megszabadítani, magad ura lettél, magadnak van a tuti látásod és elképzeléseid, az, ami a Bibliában olvasható, hogy egyedül Isten, egyedül Krisztus egyedül a próféták voltak, ez mind magadra vetítetted. Neked van a tuti látásod, neked van a szabadító erőd, majd a pénzed, a bank és a saját termékeid, majd az én okos kis buksi fejem, és én uralkodok mindenkin, s persze, hogy megoldom a kérdéseimet, egyedül én. Na, ez az egyedül én, önként vállalás hozta meg a gyümölcsét, hogy most Karácsonykor egyedül volt az ország kétharmada. Nem túlzok, de jelentős része. S ez világszerte ugyanígy működik, nem tudom mérlegelni, hogy ki, hol, milyen társadalomban, de egyedül maradt az ember, mert egyedül akart maradni. És Istennek az Igéje a teremtésnél már megszólal: ember, nem jó egyedül lenni. Már ott van a figyelmeztetés a teremtésnél: Látta pedig Isten, hogy nem jó. S most is látja, hogy nem jó, és te is látod, hogy nem jó. Magyarul: helyre kell állítani a helyzetet. Helyre kell állítani, hogy Isten adja meg a látásodat, mint a prófétáknak adta, hogy adják tovább, működjön a benned levő Szent Szellem, hogy Istennek a látásával lássad a te életed állapotát és folyamatát. Lásd meg Krisztust, aki uralkodik, és ne próbálj uralkodni a te életeden, és mások fölött. És mutassa meg, hogy a szabadítás az nem a te ügyeskedésed, és a te erődből történik, hanem az Ő erejével történik. Ez az egyedüllétségnek a megoldása, hogy a te egyedüli elefántcsonttornyos, önként vállalt magányodat lecseréled végre már. Mert ez csak növekedik, mert az unokád Angliában, vagy akárhol, már azt se tudja, hova tartozik. Mert az egyedüllét itt kezdődik. Itt kezdődik, hogy én vállaltam. Amikor ezen gondolkodtam, akkor előjött az is, hogy tulajdonképpen mindenki, aki ebben a helyzetben van, identitás nélküli. Nincsen önismerete, önmagát nem ismeri, önmagát nem vállalja, egyszerűen nincs önmaga birtokában, az önmaga ismeretének a birtokában. S akkor előjött bennem, hogy mi is az, hogy identitás. Az identitás nem más, mint az emlékeknek a változása, folyamatos egymásra épülése. Azzal azonosulsz, amit megtapasztalsz, amit otthonról hozol, mert az anyám így csinálta, akkor nekem is úgy kell csinálni, meg tudom azt, hogy ha lekapcsolom azt, akkor ez a következmény. Az emlékek uralkodnak rajtad, nekem így kell cselekednem, szinte kényszeresen. Az emlékeknek a változtatása, emlékeknek a növekedése az, ami adja számomra az identitást.

 

Az, hogy az embernek van egy identitása, az a rárakodó emlékek miatt változóak. Az, aki én most vagyok, 20 évvel ezelőtt nem ilyen voltam, gondolkodásban, önmagam bevállalásával, semmivel nem vagyok azonos. És itt vannak a testvéri problémák, hogy az az ember, aki saját maga alakította ki a saját magával való azonosulást, azzal nem tudok mit kezdeni. Nem vagyunk azonosak, egyrészt nem vagyunk azonosak, és mire megbeszélnénk, hogy hogy kellene csinálni az életét, nem tudok tanácsot adni neki, mert ő már tegnaphoz képest már megint más élményekkel, emlékekkel gazdagodott, és az identitása teljesen más. Mindennap változik az ember, amikor olyan megtapasztalásokból, olyan emlékekből él, ami mulandó. Mert a mulandó emlék: emlékszem lánykoromban hogy kell viselkedni, ez ma már nem érvényes, de én ragaszkodom, módosítom és egészen más állapotba kerülök és vagyok, mint akkor, és ebben a képlékeny mozgásban nem lehet úgy mond tutit mondani, és nem lehet tanácsot adni, mert gondolatában, tevékenységében, önmaga vállalásában más és más lesz az ember, és ebbe a mozgó változásba nem tudunk egyek lenni. Elmegyünk egymás mellett. Tegnap te ezt akartad, ma már mást akarsz. Én tegnap így láttalak, most már másképp látlak, egy folyamatos mozgás és zűrzavar van.

 

De vajon van-e másik identitás, amikor mindig is az identitásról beszélünk, hogy közös identitásban kell lennünk. Van-e más fajta identitás? Van-e más, amivel azonosulunk? És ebben a más azonosulásában ki kell mondanom, hogy van! Azok a biztos pontok, ami az ember életében örök identitások, örök emlékek, vagy olyan emlékek, amelyek egymásnak adják át a helyet, de bele van épülve a folyamatos halálodig tartó életedtől, az örök életeden át, végestelen-végig be van építve. Az identitások változásánál, úgy lehet észrevenni, hogy mi az, ami testi és lelki megtapasztalás, testi és lelki emlék, hogy az az identitás, amit vállaltam tavaly, az megszűnik, meghal bennem. Megszűnik a testemnek a vágya és egy másik területen növekszik, vagy cserélődik ki az, amivel én azonosulok. Ugyanakkor az érzelemben, testi, lelki vágyaimban, emlékeimben való változás mellett van egy olyan, amikor tudja az ember, hogy az életében itt most egy olyan emléke van, amitől nem tud megszabadulni. Ami állandó. És az ember ezektől az emlékeitől nem tud megszabadulni, és mondhatnám, ezek között ott van, hogy férfinek születtem, és amíg élek, ez érvényes. Aki nőnek született, ugyanúgy. És amikor az ember életében vannak pontok, akkor tudja ezt, hogy Istentől való, mert ettől nem tudok megszabadulni.  A család, hogy kell család, ha valaki tényleg férfiként és nőként él és nem különleges elhívása van, ettől nem tud megszabadulni, ezt vállalnia kell, ez az identitása, hogy családba teremtette Isten. És ezeket cseréljük ki testire, és ezeket cseréljük ki az okos fejünkkel, hogy egyedül maradunk. A testi és lelki változásokat mi magunk okozzuk magunknak. És amikor fölveszünk identitásokat, ezért nem taníthatóak, és nem beszélhetünk emberekkel, mert ha valaki fölvesz egy egyházi identitást, vállalja a közösséget X egyházzal. És ez az egyház, mivel emberi építmény, emberileg küszködik, hogy hogyan maradjon fent, növekedjen, misszionáljon,  az az X egyház, ami 1oo évvel ezelőtt volt, messze nem is hasonlít arra, ami ma. Akármilyen -ista, ma már nem lehet még hasonló képet se hozni ahhoz az egyházhoz, amelyik ma ugyanilyen néven fut. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, mert nem állandó identitás, és a nem állandó identitás nem Istentől való. Tehát egy mostani, nem bántom, református egyház, ha a reformátorok fölkelnének, rosszul lennének, hogy mi lett belőle. Ugyanakkor ez az identitás, mondjuk református identitás a változása miatt emberi felépítmény. Itt nem tudok bele szólni, azért, mert az állandó mozgásod van, az állandó változásod van, amit meg is vallanak, hogy egy folyamatos modernizálás van, egy folyamatos épülés, változás, mint egy fejlődéstan, Darwin féle elméletet elvileg elméletekben megélik, hogy fejlődik az egyház, fejlődik a gyülekezet...nem fejlődik, hanem igazodik az új emlékképekhez, hogy hogy kell viselkedni. Egy újabb beidegződés, ebbe a korszakba így kell, és fölvesz egy új identitást, miközben ez mindig is ugyanezen a néven fut.

 

Ezért nem tudunk közelíteni egymáshoz, mert valaki a saját magának kitalált szerepjátékába van. Én ilyen vagyok, és ő csinálja ezt, és amikor nem megy, akkor megint változtat rajta. Teljesen ilyen színeváltozás, ilyen kaméleon emberekkel találkozunk, folyamatosan, mert nincsenek fix pontok az életében. Ha valaki fix pontként tudja, hogy én nő vagyok, és fix pontként kapott vágyam az, hogy házasságban legyek, akkor az a mozgó identitás, ami a test kívánsága, a szórakozás, stb., azok egyszerűen meghalnak. Akkor arra koncentrál, hogy amit Istentől kaptam és örök és áldás, abban akarok maradni. Nem kell itt szabaduló hadjáratokat csinálni, ha Isten nekem azt mondta, hogy én férj vagyok, akkor automatice, amikor ez beteljesedik, elfogadom és megélem az identitásomat, nem fogok rohangálni legényként a csajok után. Önmagát oltja ki a rossz, halálos identitást az életre vezető identitás. Önmagát oltja ki.

 

Azonban az identitásnál tényleg ott van az a kérdés, hogy a fix identitás hogy működik? A fix identitás nem más, mint Istennek az akarata, amiben benne van a Törvény. Mert Isten megadta, hogy tebelőled férjet teszek, és meg is adja hozzá, hány éves korodban, mit kell tenni, ebben az állapotban ott van a teljes szabályozás. És ha én elfogadom azt az identitást, amit Isten adott nekem és betartom azt a rendet, amit Isten adott, azt a Törvényrendet, akkor ez nem egy időszakos azonosulás dolgokkal, hanem beleléptem egy folyamatba, az egész életem egy biztonságba, békébe, nyugalomba halad az örök élet felé. És ha nincs meg ez a biztos identitásom, ez a biztos azonosulásom azzal, amit Isten adott nekem, akkor mindig találok valamit. Az egyházhoz, a gyülekezethez, a pásztorhoz, a politikához, az árfolyamhoz és mindenhez igazodok. Itt nem tudod elérni a másik embert. Mi egymással csak közös identitásban találkozhatunk. Mi élni együtt tudunk, és nem egymáshoz igazítgatva. Ezért kell tudnunk, hogy Isten mit adott nekem. Tudni kell. És tényleg itt van az a kérdés, meg tudsz-e állni Isten előtt úgy, hogy Uram én ezt tudom, tudom, hogy férfi vagyok, tudom, hogy valakit megöleltem az nem azt jelenti, hogy a testem és a gondolataim adták, hanem egybe olvadtam és érdekes módon békességem van. Nem értem miért, de tudom, hogy mi ketten megyünk tovább. És itt vannak ezek az identitások, hogy visszatalálunk az életünkben, mert az a kislány, akinek már gömbölyödik, ő tudja, hogy nő lesz. És megéli, csak hova lett a nőiessége? Az a férfi, aki először borotválkozni kezd, az tudja, hogy férfi. Miért nem tudja elfogadni, hogy a borotva után már férj is lesz? Meg apa is? Miért nem áll abba, amit Istentől kapott? Mert nem fogadja el a Törvényt. Ez a Törvénynek a kérdése: Istennek mi a terve, akarata és hogyan akarja, hogy éljem meg ezen a földön? Nekem erről kell beszélni, és nem egymással igazgatni, hogy egy metódusokat kereső egyház hogy változik át, mint egy kaméleon, ilyen színre, olyan színre. Soha nem találom meg, és legfeljebb egy újabb ötletet adhatok neki, hogy így úszhatod meg, mostantól így csináld. Ez a módszer, ez a metódus, ez a tuti, és ebben a pillanatban, legfeljebb alám fogom sorolni, és együtt fogunk meghalni, mert nem Istentől való. Ez az identitás egyszer padlóra kerül. Minden, ami emberi, minden, ami testi, lelki kívánság, el van ítélve halálra.

 

Amit Isten ad, az viszont benne van a folyamatban, ami a földi életben plusz. Benne van abba a folyamatban, egészen a mennyországig. És itt van az a személyes kérdés. Ne azzal foglalkozzunk, hogy így volt, így kéne módosítani, nem nekünk kell építeni az identitást. Pontosan az, amit kitaláltál, pontosan az, ami szerepjáték, azt abba kell hagyni. És megállni nagyon egyszerűen: Istenem, Te mit adtál nekem, ami biztos? Tudod te nagyon jól az életedben, hogy mi az.  Nagyon jól tudod. Nagyon jól tudod, hogy mikor megszületik egy gyermek, akkor nem azt jelenti, hogy na most születik, szaporodunk s fogunk ünnepelni. Hanem belekerültél egy Isteni rendbe, s ott neked dolgod van halálodig. És utána meg, ha jól csináltad és Krisztushoz vezetted a gyerekedet, akkor tovább is, hiszen együtt lesztek testvérek. Tudod-e az életedbe azokat a biztos pontokat? És nem keresed az eszed és a tested kívánságát, a kolhoz állapotot a gyülekezetben, egy rendet az egyházi fegyelemben, egy birka hűséget a pásztor, vagy nem tudom kinek az irányítása alatt? 

 

Tudod-e, amit neked mondott Isten? Mert az a szolgálatra éppúgy vonatkozik. Sokszor az ember csinál olyan dolgokat, hogy a háta közepére nem kívánja, és nem érti, miért kell, és mégis békéje van benne, és később jön rá, hogy ez Istentől volt, később mutatja meg Isten, és annak nyoma van, nem megszűnt, hanem előkészít, beilleszkedik, és benne van a folyamatban. Tehát elmegy az ember valahová szolgálni, akkor tudja, hogy az Istentől való, vagy csak egy izzadmány. Tudja, mert nem történik semmi a láthatóban, mégis tudja, hogy itt van egy befejezett dolog. Tudja, hogy ez a befejezett dolog beállt valami fixbe, s ennek van folyamata. És ennek van folytatása. És nem egy pillanatnyi föllángolás, szalmaláng volt, hanem egy folyamatba álltam bele. Megtaláltam azt a biztos pontot. Meg tudom-e találni életemben azt a biztos pontot, mert onnan vissza kell menni. Vissza kell menni, hogy éltem meg a nőiességemet, lányként, menyecskeként, feleségként stb., stb., és mi abban, amit én rontottam el, mert én így gondoltam el, meg úgy gondoltam. Azok mind meghaltak már. Nem veszed észre, csalódásként, meg fájdalomként jön elő? S miért nem megy? Te tértél el Isten Törvényétől. Te tértél el Isten Törvényétől, te tértél el attól, hogy Isten mit mondott, hogy hogyan cselekedd. Magadnak okoztad az egyedüllétet is, mint ahogy kezdtük is, és azt is, hogy nem megy. És keresem a megoldást. Rosszat nem lehet kijavítani úgy, hogy új legyen. Új identitást a régiből faricskálni értelmetlen dolog. Csak a fix, Istentől kapott feladat, Isten teremtésrendjének az akarata egyedül biztos pont az életünkben. És itt egészen vissza kell menni, hogy ki vagyok én? Itt az első kérdés: ki vagyok én? Odáig vissza kell menni a koromban, hogy férfi vagy nő, odáig vissza kell menni, hogy hol a helyem ebben a világban, például, hol van az otthonom, melyik néphez tartozom, s mindent Isten megmutat. Abban van nekem békességem. Amikor a Siratófalat megérintettem életemben először, nekem olyan katartikus találkozásom volt, hogy nem csak azt éreztem, hogy jaj, hanem összeolvadtam azzal az el nem kezdett és mégis létező identitással, ami ősi. Amikor a feleségemet először megöleltem, akkor kész, itt valami elkezdődött, aminek nincs vége. És nem a testem és az agyam dolgozott, hanem egy olyan találkozás volt, hogy tudom, hogy Istentől van. Nem tudom megmagyarázni, befejeződött és kezdődött. Onnan. És ugyanúgy ez az érzés volt, amikor a kezembe vettem a szülés után 1o perccel a gyerekemet, az Istentől való volt, mert tudtam, hogy ott kezdődik valami. Ott kezdődik valami, egy folyamat. És nem egy story, hogy most feladtam a táviratokat, hogy megszületett a termékem, hanem innen beleléptem valami állandóba.

 

Hol van az életedben az, amikor Isten megmutatta, hogy ez a helyed, ez a feladatod, ez vagy. És hol van, mikor Isten akarata teveled találkozik? És hol van az, amikor Törvényt keresel, és nem tudod, mert nem vagy az? Isten nem tud adni egy szerepjátékra Törvényt és végrehajtási utasítást. Ő a férfinek tudja adni, hogy hogyan kell férfinek lenni. Ő az Ő szolgálójának úgy tudja adni, hogy ezt a talentumot kaptad, ez a dolgod. Belőlem sose lesz énekes, gitáros dicsőítő. Mert nem fogok megtanulni sose gitározni, megtanulhatnék, de nem akarok, nem, nem érzem magam benne jól. De van más, ami tudom, hogy az enyém. Tudod-e mi az, amit nem te találtál ki, tőled független, és a tied? Ez a titok. Ha ezt elkéred, utána meg fogod kóstolni azt, hogy jaj, de nagy békességem van. A kincsre találtam. S akkor te meg fogod kérdezni: Istenem, ezt most hogy kell csinálni? Mint a gyerek, elkezdesz tanulni, hogy igen, tudom, ki vagyok, igen, tudom mi a feladatom, de mondd meg, hogy hogyan, mert akarom, akarom, akarom, s egy egyre gyorsuló és egyre szélesedő folyamatba kerülsz bele. Ez a lényege. Ez a lényege az életünknek, az az identitás, amit Isten adott. Mert amikor most játsszuk a szerepjátékot, Harry Potter-es életünket, amikor mindenféléket kínálnak, hogy légy ez, meg légy az, olyan könnyen bevásárolunk, és mikor nincs mögöttünk családi háttér, hogy mit csinált a nagyapám és így tovább a generációk, akkor keresi az ember az identitását és jönnek a kínálatok. Az én időmbe kommunista lettél, meg nem tudom, micsoda lettél, beleélted magad, nem vetted észre, hogy már rég kiégett? De Istennek az az identitása, amit nekem adott, a kommunista eszmék és mindennek ellenére megmaradt. S nem lehet újabbakkal beetetni.  Mert megtaláltam azt! Megtaláltam, elkértem megmutatta, megtaláltam, és mindjárt meg is mondja, hogy csináld azt! És akkor jön ez a békesség, hogy én kérem azt, hogy Istenem, adjál Törvényt arra, hogy hogyan kell élni egy férfinek, hogy kell szolgálni, hogy kell a családban ott lenni, hogy kell a közösségben vagy az országban élnem. Istentől én magam fogom kérni, mert egyre jobban érzem, hogy ez az én helyem. Egyre jobban érzem, hogy nő vagyok, egyre jobban érzem hogy családanya vagyok, egyre jobban érzem hogy férfi vagyok, egyre jobban érzem a családot, s akkor kérdezi az ember, hogy a családomban nemcsak egy ellátómű vagyok, hanem a részem itt van. Úgy a gyereknek, mint a feleségnek, mint a férjnek. Ez az Isten adta helyem. Ez nem egy 5 éves terv, itt egy élet fogytára szól, sőt azon túl is, hiszen az örök életre neveled a gyerekedet. Annak az elfogadására. Tehát ez a Törvény kérdése.

 

Mozgékony identitásra nem lehet Törvényt szabni. Egy változó embernek nem tudsz fix útvonalat mutatni. A körbejáró, botorkáló embernek te nem tudom megmondani, mit csináljon. Ha valaki azt mondja, hogy én 18 éves vagyok és most borotválkoztam elsőre, akkor annak meg lehet mondani: figyelj, számíts ezzel, hogy holnapután már mész udvarolni és valami feleség néz ki a láthatáron. Annak el tudod mondani. De ha valaki téblábol jobbra-balra és azt se tudja, hogy fiú vagy lány, ezzel nem tudsz mit csinálni. S kitalálja, hogy ő a pókember, hát nem tudok mit kezdeni vele. Hány ilyen ember van a gyülekezetben: én ilyen -ista vagyok ...és most mit csináljak veled? Tényleg ott a helyed abban a gyülekezetben? Tényleg az a te dolgod? Fölvettél egy maszkot, s te most mondjuk református vagy, vagy a kínai gyülekezet tagja, mindegy. Fölvettél egy pózt, s nagyon jól érzed magad. Tényleg jól érzed magad, nem veszed észre hogy elrohad és megint újat kell kitalálni? Hogy az a gyülekezet, ami tavaly volt, már nem is hasonlít a tavalyira? Hogy az az éned, aki tavaly voltál, már nem is ugyanaz, aki volt, folyamatosan ki vagy cserélve. Isten állandót adott, nem úgy teremtett, hogy majd csak lesz belőled valami! Úgy, hogy te vagy az! S ezt kellene megértenünk, a „neveden szólítottalak”, abban benne van ám az elhívásodtól kezdve minden! Jánosnak se fogja azt mondani, Zsuzsi, gyere ide! És nem fogja azt mondani, hogy legyél légtornász, hanem azt fogja mondani, nem ezt a talentumot adtam. Meg fogja mutatni. Meg fogja mutatni, ha kéred. És hogyha tényleg csendben vagyunk Isten előtt és nem kapkodunk, és nem körbejárunk, és nem ugyanabba belelépünk, csak más módosított formában, akkor Isten egyszerűen meg fogja mutatni. Mert nem olyan vagy. Tudom, fájdalmas, amikor az ember fölvesz egy identitást, hogy én vagyok az X gyülekezetnek az oszlopa, és kiderül, hogy nincs is ott helyed. Akkor ez elég fájdalmas. Magam életében is ott volt, hogy próbáltam egynéhány keresztény gyülekezetben oszlop lenni, kértek is erre, de valahogy nem fértem bele. Isten egyszerűen nem engedte. S valahogy nem értettem a dolgot: evangelizáltam és voltak gyümölcsei, de hát mi közöm az egészhez? Valahogy úgy elmúltak ezek, a lendület, olyan céltalanul kiüresedett dolgok lettek. S amikor Isten szépen oda rakott a helyemre, hogy ez vagy, azóta nincsen szünetem. És nincsen próbálkozás, hogy mit csináljak? Benne vagyok egy kényszerfolyamba, ami Isten elrendelt útja. Nem tudok kiszállni, mert jó nekem. Néha kellemetlen, de jó nekem. Akkor is nem az elképzelt, meg mások által elképzelt identitást veszem magamra. Isten ezt adta, ennyi. S amikor erre példát kell keresni, akkor elmondom: ott van a zsidóság. Miért van a zsidóság közel 6ooo éve együtt? És miért nem tud széjjel hullani? Egy identitás, ami összetartja őket, egy. Az az identitás, amit Isten adott: az Én népem vagy, ez a te dolgod. És ez tartja össze. A Tóra, Isten parancsa, és az, hogy együtt kaptunk feladatot. Ez Istentől kapott identitás. És ez nem egy elhaló, nem egy elpusztuló, nem egy lecserélhető, azonosulás, ezt csinálni kell. A zsidóság nem is tudja, miért csinálja, Istentől kapta. És te is nem tudod, hogy miért téblábolsz, és mindig oda lyukadsz ki, hogy ezt kéne csinálni, Isten neked már réges-régen megmondta, hogy mit kell neked tenned. 92 éves öreglány vagy, de még mindig nem mentél férjhez, nem veszed észre? Isten neked már 19 éves korodban tanácsba adta, ott van, vedd elő. Nem emlékszel? Egész életedben végig kísért. Sorba lehet ezeket mondani ilyen viccesebb formában is.

 

Annyi identitást löktünk el és cseréltük Isten akaratát, hogy nem lehet velünk beszélni. Mert a mi vágyunk adta, a mi emlékeink adták, a mi félelmeink adták, az, hogy mi vagyunk a szabadítók, a jézusok, az adta, hogy mi vagyunk a királyok, a krisztusok, az adta, és mi nekünk tuti látásunk van, ezek a próféták, a saját magunk prófétái. S ez adta. Ez mind kamu. Jó esetben néha találkozik Isten akaratával, de ki vagy te? Az vagy, azok a biztos pontok, ha megtalálod, amit Isten adott neked, az. A többi bármennyire fáj, söpörd! Örülj neki, hogy nem haltál bele, örülj neki, hogy a saját magad választott hamis identitásba nem haltál bele, örülj neki, hogy csak fájt. Örülj neki, hogy nem veszi át még a gyereked se ezt a hamis identitást, és valamikor a gyereked mutat rá, hogy én nem kérem azt, amit te csinálsz. Mert a bizonytalanságot egyetlen gyerek se szereti, hanem szeretik a stabilitást. És itt van a csodálatosan szép dolog, hogy a te stabilitásod a gyereknek vonzó, és nem kell megtéríteni a gyerekedet, hanem az apánál, anyánál, szüleinél látott biztos pontok számára követendők, mert jók, mert látja rajtuk. Ezek a biztos pontok, amiket Isten adott neked identitásként, amivel azonosulnod kell, már sokaknak erősítő. Másoknak bizonyság, és ezt hogy kell megélni? Kérdezd meg Istentől! Itt van az Ő Igéje, megmutatja neked, szolgálni hogyan kell. Percről-percre kapod a feladatot, igen. Percről-percre megmutatja, hogy mit, csak tanuld már meg végre azt a szerencsétlenségedet, hogy dobd ki! Hogy ilyen gyülekezet volt, meg olyan dicsőítés volt, meg ilyen nem tudom micsoda, felejtsd már el.  Ezek  mind elrohadnak, a hozsanna énekek után, a következő angol-szász zene után a gospel és az ökör zsidó szórakozások közül egyszerűen tanuld már meg, hogy mi az, hogy dicsőítés, ez mind halott volt. Ez mind elmúlik 2 hét alatt, 2 év alatt, akárhány év alatt. Az egyház, aminek te oszlopos tagja vagy, és aminek egyházban te már része vagy, beleolvadtál, nem veszed észre, hogy elrohadt? Mi a feladat? Keressek egy másikat? Nem! Találd már meg végre azokat a biztos pontokat, és benne a te helyedet, kérdezd meg úgy, hogy Uram, emlékeztess, hiszen Ő megígérte a Szent Szellem által, hogy emlékeztet. Mert van ám negatív identitás is, amikor pl. az ember alkoholista, akkor elkönyveli magáról, hogy én piás vagyok. De amikor neked van egy fix, Istentől kapott identitásod, ettől a negatívtól, a halálostól megszabadít. Nem kell szabadító konferencia, hanem az az identitás, hogy te egészséges és tiszta és megszentelt életű vagy, minden szemetet kisöpör. Mindent, amihez te még ragaszkodtál is, hogy te azt mondtad, hogy én ettől nem tudok megszabadulni. Ezek a biztos identitások, ha én azonosulok a Szenttel, akkor ki van söpörve az életedből minden. Folyamatosan, és megmutatja, hogy az se kell, meg az se kell, meg az se kell....és ebben benne van a Törvény, hogy hogyan csináld? Mert ha fáj valami, akkor a Törvénnyel fogja megmutatni, és hogyha jó valami, akkor a Törvényét hozza, azért, mert ezt megcselekedted, azért, mert így éltél, azért, mert a mások bizonyságát nem magadévá tetted, hanem megtanultad mások által, tanítványoztak, azért más az életem. Nem kell kínlódnod. Értsd meg, csak meg kell találnod ezeket a biztos pontokat. Vissza kell állni az eredethez. Gyerekkorodtól kezdve. Ki vagyok én? És lehet, hogy fájdalmas lesz, mert nem az apuci kisfia vagy, nem a nagypapának az unokája, mert ők voltak hamis identitásban végig, és ezt az identitást átélve csodálkozol, hogy szerencsétlen vagy? Neked saját identitásod van. Lehet, hogy az őseid által felvett rossz identitások, azonosulások, pont az, amit magadévá tettél, mert engedelmes kislánya vagyok az apucinak, vagy anyucinak, és csodálkozol, hogy nem megy az életed? Hamis identitásba vagy más miatt. És ha valamilyen probléma van, nem megy az életed előre, kérdezd már meg Istent, hogy jó követője vagy valaminek? Mérhetetlen sok hamis identitás van, ha valaki egy családba az őseit kutatgatja, és van 3 részeges, 4 őrült, meg 5 paraszt, akkor biztos, hogy kiválasztom abból a 6 szilvafás nemesemet, hogy rá hasonlítok. Egyből kitalálom azt, hogy én vagyok az, aki hasonlítok a bölcs versíróra, nem a hülyére, meg a parasztra, a legszebbet kiválasztom, és azt akarom megélni. Vedd már észre, hogy pont te vagy annak az utódja testileg, nem biztos, hogy a te fölvett identitásod a tied. És fölveszel valami mintaképet, valami példaképet, utánzod, és nem érzed magad jól a saját bőrödben.

 

Isten neked saját bőrt adott,  saját célt adott, saját utat adott. Benne a fix pontok az, amit adott az egész emberiségnek, tehát vissza kell menni a teremtés történetig, hogy nem jó neked egyedül lenni, s ebben a pillanatban ott az identitás és ott van a kérdés: miért vagy te egyedül? És a miért vagy egyedülben ott van: mi a te bűnöd, hogy egyedül maradtál? Hogy nem lett társad? És hogyha egyedül maradtál, akkor mi a következő, ha özvegyi állapotban tényleg Isten rendjében te már egy másik helyzetbe kerülsz, hol az a közösség, aki betölti azt, amit egy férjnek kellene, és mondhatnám sorba ezeket a dolgokat. Ezt a rendet már Isten réges-régen megadta. Nem. Mi abba nem lépünk be, ami nekünk jó lenne. Vágyunk valamire és nem csináljuk. Hát nem egészen vagyunk mi normálisak sokszor. Olyan szerepeket játszunk, ami nehéz, drótkötélen mászkálunk, miközben sima lenne az élet valakivel, karon fogva. És mi szerepet játszunk! Kitaláltuk magunknak, én ez vagyok! Azért maradjunk annyiban, hogy Isten sokkal jobbat talált ki, mint te. De az nem kitaláció, hanem parancs először. Az az elrendelés, hogy Isten akarata, az parancs volt. Ezt akarom, hogy legyél! Nekem ez a jó, és ha Nekem ez a jó, akkor neked csodálatos, és miért nem találkozunk már egymással, ezt megbeszélni? Itt ebben a pillanatban, amikor én tudom, ki vagyok, akkor Isten meg is mondja, hogyan tovább! Akkor megmondja, mi a te törvényed? Megmutatja az összes emberiségre vonatkozó Törvényt, mert megmutatja a te nemzetiségedre való Törvényt, megmutatja a te családodra szóló Törvényt, megmutatja a te házasságodra szóló Törvényt, megmutatja a személyes Törvényt. Hogy mi a férjnek, a családapának, a magad nagy családjában ott mi a te szereped, feladatod. Ezt mind felrúgta az ember, ezért van rossz állapotban. Mert ő egyedül akar lenni. És amikor tényleg visszatérek arra, hogy Karácsonykor 8 és fél millió emberből körülbelül 5 millió sír, és mikor nem számoltam hozzá a szegényeket, és egyebeket, akkor köszönöm szépen, ez valami csúnya Karácsony volt. És ezen nekünk kell változtatni, és nekünk kell elmondani az embereknek: azért vagy egyedül, mert...és azért vagy ilyen szomorú állapotban, mert..., mert Isten helyett a pénztől vártad a megváltásod, és nincs családod, mert a családod 5 kontinensen van. És az már nem fog hazajönni. És ha nem jön haza, akkor nem fogja betölteni azt, amit Isten adott neki, amit adott annak a népnek. És halmozza, halmozza a szerepjátéknak és a saját identitásképzésnek a következményét. Itt bizony a keveredésektől kezdve mind-mind-mind bűn következményeit hozza magával. Aki egyszer elment Kolumbiába, az már nem fog visszajönni Szegedre. Ha megvan mindaz, amire vágyott, az az istentől, a pénz istenétől azt, amit akart a teste, megkap, egy szép barna lányt, akkor az nem fog többet visszajönni. És Isten a megmondhatója, hogy mennyi engedetlenség van, és mennyi, de mennyi bajt okozott, mikor a többiek itt maradtak, és nem tudja a szüleit mondjuk éppen gyámolítani, ellátni, mert a távolságok, és az elidegenedés ott van a szívében. Elidegenedés, egyedüllét. Elidegenedett család, egyedüllét. Elidegenedés Istentől, egyedüllét. Elidegenedés a Szabadítótól, mert én vagyok a szabadító, egyedüllét. Én tudom a tuti bulit, abban a pillanatban Isten nem tud téged megszólítani. Nincsen hozzád üzenet. Mert az üzenet ide szól, te meg ott vagy. Teljesen más szögben, elérhetetlen vagy. És ennek a Törvényét ismerni kell az alapoktól, innen kell indulni. És amikor én tudom, ki vagyok, tudom az identitásomat, bizony meg fogod kapni azt, ezt pedig így kell csinálni. S rá fogsz döbbenni, hogy milyen jó családapának lenni, és rá fogsz döbbenni, hogy milyen jó feleségnek lenni, és rá fogsz jönni, hogy az összes kínlódó misszionárius tevékenységem nem hogy baj volt, hanem még rosszabb is, kárt tettem magamban és másokban is, de jó, hogy Isten, Te küldesz oda, és be van készítve minden. Egészen más békében, nyugalomban lenni. Istennek az elrendelése az Isten szerinti identitás egyetlen egy példája: tökéletes békesség. Akárhogy is néz ki, emberileg hülyeségnek tartják, téged lehülyéznek, benned ott a békesség és a nyugalom, mert tudom, hogy ez fix, az ő pillanatnyi Mercédesze és egyéb örömei, azok viszont el fognak rohadni.  Úgy, mint a vas, úgy, mint akármi, elmúlik vele együtt. Viszont az az identitás, amit Isten ad itt a földön, folyamatos, nem kell félned, hogy akivel együtt fogsz élni, az el fog hagyni, mert közös identitásban, Isten identitásában nincs elválás, ha van egy ötleted és egy új identitást keresel, abban a pillanatban el fogsz válni. Vagy külön utakon mész valamilyen szinten a saját társadtól, nem fogsz vele együtt menni. Nem kell félni, ez a békesség gyümölcse ott van, tudom, hogy a helyemen vagyok. Tudom, hogy minden rendben van, a testem, az érzelmeim, és szellemben a stabilitás, hogy ez az örök életre vezető stabil, állandó azonosulás Isten akaratával. Ez a Törvény.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat