Út, Igazság, Élet

János evangéliuma 14,1-6

Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2016. március 16.

 

Orbán Béla:

 

Ezen a szerdai alkalmon János evangéliumának 14. fejezetéből, az első verstől kezdődően venném elő az Igét:

 

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok, az utat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy, mimódon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

 

Ez az utolsó bibliai vers, amit olvastam, „Én vagyok az út, az igazság és az élet…”, annyira ismert és annyira közkedvelt, aranymondásként is feltűnő mindenhol. Tényleg a kereszténységnek egy alapmondata, „Én vagyok az út, az igazság és az élet…”. És megint csak, mint mindig, egy kicsit másképp szeretnék erről beszélni. Kicsit bővebben.

 

Mert könnyű azt mondani, Te vagy az út, az igazság és az élet, és én majd csatlakozok és egyéb, meg hozzátesszük az összes keresztény, mindenféle szeretetnek a szavát. És végül is ezen elgondolkoztam, hogy hogyan is van ez, hogy ti tudjátok. Tudjátok, hogy Ki vagyok, tudjátok, hogy hova megyek. Tulajdonképpen ismerni kellene az akkori tanítványoknak azt, hogy ki az út, ki az igazság. Mi az út, mi az igazság. Ki az élet és mi az élet, ezt mind tudni kellett volna nekik. És, ha ez a kérdés így előttem tényként merül fel, akkor most azt mondom, hogy nekünk viszont tudni kell.

 

Tudni kell, és ennek történelme van. Történelme van ennek a kijelentésnek, mert ha maga a Mester kijelenti, hogy Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, akkor gyakorlatilag ennek előzménye is volt. És az előzménnyel egészen vissza tudok menni az Édenkertig. Mit veszített el az ember, akit Isten kipaterolt a jó és rossz tudásának fája okán, az engedetlenség okán az Édenkertből? Végül is mi történt ott? Mit veszítettek el? Az Utat, az Igazságot és az Életet. Már ott elvesztette az emberiség Krisztust. Az Édenkertnek ez pontosan az üzenete. Ember, kijöttél Isten fennhatósága alól, semmi mást nem vesztettél el, azt, hogy merre menjél, mi az Igazság, Ki az Igazság, és az Életedet. Mint azóta meg is kell halni minden élőlénynek.

S amikor ezen gondolkodik az ember, akkor tényleg el kell menni egészen a kezdetekig, amihez oly szívesen nem mennek el sokan. Erről ne beszéljünk, az Ószövetségről ne beszéljünk, csak a sztorikat tartsuk meg.

 

Az Út, az Igazság és az Életnek az elvesztését hogy is élte meg az Ádám utáni ember, hogy élték meg? Valóban, hova tudtak fordulni? Mert kellett nekik a tudás, az ismeretében lehetősége által, hogy valami út van. Valami igazság van, és valami élet is kellene. Próbálta védeni az ember mindig is az életét, a földi életét. És próbálta valahogy azt az utat, azt az igazságot, amit Isten megadott az Édenkertben, valahogy fizikaira tenni. Ez az utunk. Ez az életünk, ez az igazság. Isten meg is adta a lehetőséget. Én azt hiszem, ezek voltak az alsó tagozatos időszakok, amikor tanulni kellett az emberiségnek. Semmi, de semmi nem válaszolhatott erre a kérdésre, hogy kicsoda, micsoda az út, az igazság és az élet, csak a teremtett világ.

 

Milyen lehetőséged van? Mi az igazság? Nézd meg a farkast, nézd meg a medvét, nézd meg a nyulat, nézd meg az állatokat, akik tanítanak erre. Ez az igazság. Hogy az a törvény, ami a teremtett világnak a törvénye, neked, rád hatással van. Ezért tanítanak az állatok is bennünket, a természet is arra, hogy ember, amit látsz abban az állatban, az tebenned is benned lehet, vagy benned van. A bárány éppúgy, mint a farkas.

 

Az állatvilág tanította annak a kornak az emberét. Nem volt Tórája, nem volt Újszövetsége, semmije, ott állt. Merre menjünk? És elindult, és mindent meg kellett neki tanulnia, hogy miért van ilyen törvényszerűség, olyan törvény. A csillagoktól a Napon keresztül, a gyógyfüveken keresztül, mindent meg kellett neki tanulni. Ez a tanuló idő volt. Ez az emberiségnek a gyerekkora. Magyarul, az, ami a bűnbeesés utáni időszak. Ez volt az útja, ez volt az igazsága, amit megtanult a természettől. Ez volt a törvény és ezt az életet élte.

 

Igen ám, csak közben fejlődött az embernek a tudása, hiszen a sok ismeret után kiderült, hogy tudok én olyan lenni, mint a farkas. Tudok olyan lenni, mint a másik állat, ami elorozza a másiknak az eledelét, és tudok én olyan lenni, ami már nem jó lenne nekem sem. Megtanulja azokat a törvényeket, ami nem mást jelent, mint egymással harcolni. Egymással vetélkedni, egymástól elvenni, ami nekem kell, és ez a törvényrend, ez a fejlődés eljut Noé idejéig. Egészen odáig megy. Hogy annyira megismerte a lehetőségeiket a földön az emberiség, hogy már egymásban tett kárt, és egymást, úgy, ahogy van, elkezdte ölni. És itt van Noé története, de maradt igaz ember.

 

S amikor megy tovább a történelem, akkor Isten azt mondja, jó. Akkor most én adok neked Igazságot. Én adok neked Utat, és én adok neked Életet. És ez pedig úgy kezdődik, hogy Isten kiválasztott egy népet, és annak a kezébe adta azt az Igazságot, ami a Törvénye. Azt az utat, amin a Törvény betartásának áldásaival végig lehet menni Kánaánig, és azt az Életet, ami a megítélés által, akkor még nem a kegyelem időszaka volt, nem a megváltott időszak van. Ha betartod a Törvényt, akkor élni fogsz. Isten megadta az Ő Igazságát. Megadta az Ő útját. Megadta az Ő ígéretét itt a földön.

 

S az emberiség megint csak ott járt, hogy megint elromlott. Megint csak ezt az utat megtagadta. És újra felmerült, akkor most mi az igazság? Mi az igazság, mi az élet és mi az utunk? És ez ma is történik. Ma ebben a korban állunk, amikor az emberiség tényleg a végső, talán az utolsó szakaszába érkezett. Amikor szinte minden ember megkérdezi: mi az út, az igazság és az élet? Még nem a Kit mondja, és itt van a történelemnek egy másik szakasza is. Amikor a kereszténység önmaga, saját maga ellenségévé vált. Amikor a zsidóságot elvetette, akkor elvetette azt a Törvényt, ami szabályozza azt az utat, ami az Élethez visz.

 

Igen, ezt rontotta el. Ezt rontotta el, amikor elvetette a Törvényt, mert Törvény nélkül nincs Út. Út, Törvény nélkül, az magán. És ott vannak az ígérgetések, hogyha én adok törvényt valakinek, és én adok utat valakinek, valamit kell hozzáadnom, valami életszerűt, valami élet ígéretet, és egyházak adják az üdvösséget, egyházak adják a bűnbocsánatot és sok mindent.

 

A történelem során, ahogy végig gondolja az ember, végül is akkor romlott el minden, amikor első esetben a Törvényt a gyülevész népség, Izraelhez csatlakozó népség tagadta meg. Jobb volt Egyiptomban. Jobb volt Egyiptomban, menjünk vissza. Menjünk vissza, és itt felmerül az a kérdés, hogy mi is az igazság. Mi az igazság?

 

Az az igazság, ami az embernek az igazsága? Az ember mindig keresi a felsőbbrendű igazságot, és a bálványimádás is ott volt. Olyanokban kereste az igazságot, olyanba kereste az életet, a bűnnek a megbocsátását, azokban a bálványokban, akik önmagukban is, saját magukkal nem egyeztek meg. Saját magukkal. Ők azok a bálványok még a görög időkben is, meg a római időkben is, akik egymással harcoltak, veszekedtek, egymással hadakoztak. Ugyanakkor utálták a harcot és megvetették azt, aki harcol. A pogány bálványimádásnak ez a következménye ma. És ezt úgy hívják sokszor, hogy keresztény vallásosság. Utálom a bűnt, de teszem. Utálom a bűnt, egymással harcolunk, de utáljuk a harcot. Ez a kettősség ma ugyanúgy itt van, mint annak idején a görög-római időkben. Ugyanúgy itt van. S amikor ezt megélték annak idején a nagy római birodalomban, semmi más nem történt. Azt mondták, menjetek vissza Egyiptomba, ott mindenki azt csinál, amit akar, minden istent úgy imádtok, csak. Bejött a vallásszabadság, a bálványok szabadsága. És ma is ez van. Ma is ez van, hogy vissza, vissza ki innen a keresztény területekről, mert ma már nincs igazság, mert az az igazság, hogy nincs igazság.

 

Ebbe a korszakba jutottunk. Ebbe. Mi az igazság? Neked is igazad van, nekem is, őneki is, és ezzel elérkeztünk egy olyan pontig, hogy ki kell mondani, nincs igazság. Az igazság megszűnt, és ennek az igazság megszűnésének ott van a problémája, az, amikor az egyiptomi kivonulásnál a gyülevészek, akik leválók voltak, azt mondták, köszönjük, ebből nem kérünk. Akik az utat majdnem megszüntették, és Izrael életét, tehát a célba jutását is majdnem megszüntették, és ugyanez történt a történelem későbbi szakaszában, amikor Néró idejében a kereszténység úgy, ahogy van, elvetette a zsidó gyökereit, elvetette a Törvényt. És akkor most mi az igazság? Hát annyi igazság van, amennyi kell. Neked is, nekem is, itt jött be a tolerancia. Az a tolerancia, amelyik megszüntette az Igazságot, és ma ezt éljük, mindenkinek igaza van úgy, hogy senkinek nincs igaza. Ezt éljük.

 

És ha nincs igazság, hanem úgy van igazság, hogy mindenkinek más igazsága van, akkor mindenki másfele megy. Akkor nincs út, hanem van egy kavarodás, van egy össznépi balagan helyzet, egy össznépi zűrzavar, és nincs élet, mert reménytelen minden. Rohannak az emberek körbe-körbe, hogy kinek van igaza, minek van igaza, és nem találják az Igazságot, mert annyi az igazság, hogy nincs igazság. Az igazságtalanság korszakába jutottunk, és az igazságtalanság korszaka megszüli magát azt a bűnös állapotot, hogy mindenki bűnbe keveredik, mert az ő igazságát természetesen megvédi. Erről szól a politika. Az igazságot megvédjük, és mindent megvédünk. És ez nem más, mint minden egyes bálványistennek a saját igazsága, saját útja, és saját hamis életet adó ígérgetései. Ezt éljük meg.

 

A kérdés az, hogy most ebben a korszakban, meg abban a korszakban kik maradtak meg? Akik a Törvénynél maradtak. Azok, akik vitték, és ma is viszik a Tórát. Azok, akiket jó lenne ma is felismerni, akik ebben a római korszaktól, nem keresztényként, hanem Istennek az Akaratában mentek tovább. Akik vitték tovább a Törvényt, akik vitték tovább azt a Törvényt, ami szabályozza az utat, és azt a Törvényt, és azt az Igét, ami Isten Akarata. Mert csak úgy tudok menni egy úton, ha ismerem az Akaratot, azt, Aki elindított. És amikor itt beszél maga Jesua arról, hogy ismertek, ismerni kellene, hogy Ki vagyok Én, onnan jöttem. Akkor meg kell érteni azt a küldetést, amiért a földre jött Jézus. Pontosan ezért, hogy újra megmutassa ennek a nyomorult világnak a Törvényt, hogy újra utat adhasson, és az az út, ami törvényesen, Isten akaratában megy, örök életre vezessen. Pontosan ezért jött. Pontosan ezért kell, hogy jöjjön ebbe a soktörvényű és törvénytelen világba. Ebbe a mindenkinek igaza van, igaztalan világba, pontosan ezért kell, hogy jöjjön. Ebbe a mindenféle szanaszét menő útelágazások és kavarodások közepette, pontosan Őneki kell, Aki azt mondja, Én vagyok, és ebben pont nekünk kell szolgálni, akik tudjuk azt, hogy Kicsoda az Út, az Igazság és az Élet.

 

Nekünk sokkal nagyobb a felelősségünk, mint itt, amikor beszél a többiekkel. Beszél Tamással. Tamás kevesebbet tudhatott, nem volt minden kibontva. Ma már bizonyság az, hogy Kicsoda! Bizonyság az, hogy mennyit jelent nekem az, hogy Isten Igéjét értem, mert az egyben betűri az én utamat is, tudom, hogy ki vagyok, és merre kell mennem.

 

Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” És ez azért szól, mert nincsen Út, Igazság és Élet. Mert ma nincs Út, Igazság és Élet az egyházakban, mert mindenféle programot és módszereket találnak ki, hogy így kell csinálni, meg merre kell menni. És ma is el kellene hangozni ennek, hogy Én vagyok. Ti tudjátok, tudnotok kellene. Hát elvégre papok, lelkészek, és hívők vagytok.

 

Miről beszélünk? Melyik igazságot mutogatjátok fel állandóan? És milyen igazsághoz csapódtok oda hozzá? Politikai, társadalmi, más vallás, és egyebeknek a toleranciájával. Hogy neked is igazad van, nekem is igazam van. Ez az út nem az én utam, de Isten áldjon, mehetünk mi külön is. De mindig célba jutunk, mert mindenki üdvözülni fog. Sorba a Sátánnak a hazugsága van, mikor kiveszi a Törvényt. Akkor nem lesz Út. Nem az úthoz ad Isten törvényt, hogy majd én hívő leszek, és megmondja neked, hogy itt a házirend. Nem. Istennek az Akarata, Istennek a Törvénye, Istennek az Igéje az, amelyik neked mindent ad. Törvényt, bizonyságot, ígéretet, és akkor tudsz csak elindulni, ha a kezedben van ez. Elsőként természetesen ott van a megtérés kérdése, mikor azt mondom, hogy én azon az úton akarok járni, amelyiket Te mutatsz. Igen, ez az első lépés. De nem menetelés és menet közben lekérem a GPS-t Istentől. Nem. Hanem arról szól, hogy majd Én megmondom neked.

 

És ma olyan sokan várnak erre, hogy most merre menjünk? És olyan sokan várnak, most kinek van igaza? És olyan sokan várnak arra, hogy legyen Életük. Sajnos ma már a földi életet sem ismerik az emberek, csak gépként élnek, és azt sem tudják, hogy ezen a földön lehet boldogan élni. Akkor honnan lenne képzetük arról és vágyuk arra, hogy mi van a mennyei örökléttel? Nincs. Nincs Krisztus. Ahol nincs Út, hanem csinálják az utakat, ahol mindenféle igazságból összekovácsolnak, összeötvöznek bármit, és ahol az életet úgy osztogatják, mint a vattacukrot, meg az üdvösséget, az nem krisztusi. Az nem Élet, nem Igazság és nem Út.

 

Isten az Igazságot sokszor adta ennek a világnak. Isten az Utat megmutatta ennek a világnak. Isten az Életet megmutatta a világnak. Az Édenkertből való kijövetel annyit jelent, hogy elvesztette Krisztust ez a világ. Annyit jelent. Annyit jelent, hogy elvesztette Istennek a közelségén túl az Akaratát, a segítségét, a megváltását, mindent elvesztett. És Istennek a kegyelme az, amikor az első emberek elkezdtek tanulni, hogy mi a jó, mi a rossz. Istennek a szeretete, hogy adta a teremtett világot, ami tanít bennünket. Ma már egyre kevésbé, mert sikerült kiirtanunk a teremtett világnak az élő részeit, az állatokat és a növényeket egyaránt. De még mindig ott vannak az alaptörvények, hogy mi az igazság, azok a törvények, amit az ember nem tudott kiirtani, hogy a Nap akkor is megy, ha itt az ember nagyon elszállt önmagától. És az évszakok és minden, ha meg is bicsaklanak, de minden Isten akaratában fog menni, és nem hal ki az emberiség, mert születnek gyerekek, és mondhatnám sorba, sorba ezeket. Isten ezeket a törvényeket nekünk adta, azért is, hogy tudjuk meg, van, amibe nem tudsz belenyúlni, ember. Amit Én elrendeltem, az úgy működik. A saját életedet elronthatod. A saját életedben ott van a jónak és a rossznak a lehetősége, amelyik közül választasz. És abban a pillanatban, ha te rosszul választasz, akkor egy hamis igazság, egy másik út, és a halál. Nem az Élet.

 

Nagyon nagy feladatunk szerintem az, hogy erről beszéljünk. Azt, amit az ember az Édenkertben elvesztett, azt Krisztusban visszakapta. Azt. És amit te elvesztettél a világban, mikor megszülettél és bementél a világba, és a világ hatása rád végestelen végig hatott, addig, amíg nem Krisztus lett az Úr az életedben. Bizony Isten ezt a hármat adta, és az ember valamikor ezt a hármat veszítette el. S vannak emberek ma is, akik tudják, mi az Igazság, mi az Élet és mi az Út. De ők egy másfajta igazság után mennek, ami megint másfajta utat, a siker útját, az önmegvalósítás útját nyújtja. Ezt adja meg, és az Élet nincs meg.

 

Értsük meg, hogy az Élet Isten Törvénye, és a Törvény megítélése nélkül nincs, mert Törvény nélkül nincs kegyelem. És itt van elrejtve a kegyelem, hogy amikor Isten Törvényeit, Akaratát, Igéjét elfogadjuk, akkor tudunk Útra lépni és akkor tudunk egyenesen menni. És ha ebben tényleg úgy, mint a választott nép, egységesen azt mondjuk, igen, akkor Ő nem fog elhagyni bennünket, mint a választott népet most sem hagyta el. Megy az úton, némelyek leszakadnak saját akaratukból, de megy az úton. Mert egyszer valamikor kimondták, hogy igen. Kimondták, hogy hűségesek vagyunk a Te Törvényedhez, a Te uralmadhoz, és ez hadd legyen rajtunk is bizonyság. A választott nép egyszer mondta ki, hogy igen. A Te Törvényeden, a Te Utadon, és így érkezett el a Kánaán.

 

Hadd legyen bizonyság, hogy a mi életünk is erről szól, ha egyszer azt mondom, igen, a Te Törvényedet, a Te Igédet kérem. Persze értelmezni kell a törvényt, hogy nem a farizeusi törvényekről beszélek. Sokkal másról és többről. Isten Akaratáról beszélek. Isten kinyilatkoztatott Törvényei, ami ma is ugyanúgy érvényesek, más felhasználási, alkalmazási formában.

 

Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet…” Én vagyok, Akit elvesztettél Ádám és Éva. Én vagyok, Akit Ádám és Éva által te nem ismerhetsz. Csak hogyha látod Istennek a bizonyságát Krisztusban, és ha mi is Róla beszélünk, bizonyságot teszünk, és tudjuk egymásnak is továbbadni. Ő az! Ő az, Aki megváltott, Aki a Törvény által megítélt és kegyelmet adott! Ő az, Aki utat mutat, Ő az, Aki elvisz hazáig! És itt érted meg azt, hogy ennek a hármasságnak, az Út, Igazság és Életnek a visszafeléjét mondja Jesua HaMassiah, hogy Én vagyok, Aki hazavisz. Én vagyok, mert amikor kijöttél, akkor pont Engem veszítettél el. Most itt vagyok és vissza az Édenbe. Vissza az Atyai házba, hogy megismerd az Atyát. A Golgotánál megfordult az út. Nem tovább és növekedett, és szebb lett és dicsőségesebb emberi értelemben. A Golgota visszafele menetel. És itt szól a világ Ura, Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, amit elvesztettél. Amit Ádám és Éva elvesztett, kijött és nem tudta, mit csináljon.

 

Nagyon rossz bele is gondolni, hogy mi lehetett ott az Édenkert után, a kijövetel után? S rá kell döbbennem, Istennek hálaadással lehetünk a történelem folyamára, hogy ezek az emberek nem tudták, mit csinálnak. Itt van az emberi, nem az az evolúció, hanem az ember fejlődésének a léptéke. Elvesztette az Igazságot, elvesztette az Útját, és elvesztette az Életét az ember, és nem volt más lehetősége, mint amit választott. A tudása által kellett mindezt megtanulnia. Csak ezt a tudást nagyon sokszor rosszul használta. Noéig egészen mást használt, más törvényeket használt, és ment az út odáig, hogy elveszett az emberiség. Kivéve azt a pár embert. Pontosan erről szól, hogyha nem járunk tiszta úton, akár Noé idejéig eljuthatunk, mint el is fogunk jutni. Az utolsó időknek ez a története.

 

Ez az egész világ elveszti az Utat, elveszíti az Igazságot a sok igazság, a sok út miatt, és elvesztette az Életet. Elvesztette az örök életet, kivéve azokat, akik elfogadták Istennek az Akaratát, Törvényét, Igéjét. És ebben úgy jártak, hogy azon az úton jártak, amit Ő mutatott és mennek ki ebből az egyre inkább halálra ítélt, önmagát elítélő világnak a hatása alól is. Nem egy jó hír. De a jó hír mégis az, neked tudnod kell. Úgy, ahogy Tamásnak tudnia kellett, neked tudnod kell. Itt már azt hiszem, parancs.

 

Tamás még csak kétkedett, hogy most akkor mi van? De nekünk annyi bizonyságot adott már Isten a történelem további részében, és annyi ismeretet adott, és a Szent Szellemet is adta, Aki emlékeztet, Aki vezet és mondhatnám, hogy Önmaga, a Messiás Szelleme mindenre elvezet, ahogy ígérte is. Nekünk nem lehet szabadkozni, hogy nem tudom Istenem. Nekünk egy lehet. Add az Akaratodat, add a Törvényedet, add a Tórádat, hogy arra az Útra léphessek, hogy Annak a fedezékében, Annak az áldásaival tudjak lépésről-lépésre előre haladni az örökélet felé. A választott nép ezt mind a hármat megkapta, amikor a Tórát megkapta. Amikor néppé lett, és elfogadta magát a Tórát. Mindent megkapott. Az Utat, az Igazságot. Az Igazságot és Utat, és megkapta azt az Életet is, ami akkor nem a kegyelemmel párosult, hanem a Törvény betartása, és számonkérés által a Törvény valóban érvényesült.

 

De Isten sokkal nagyobb szeretettel nem elvetette a Törvényt, hanem hozzátette a kegyelmet. Úgy a kegyelmet, ismerem a te utaidat, a ti utaitok nem az én utam, de megigazítalak, mert kérted, hogy ezen az úton menjél. És a megigazítás nem más, mint Istennek a szava, Istennek az Igéje, és nem a papoknak a botja. Az, amelyik megmutatja, merre kell haladnod, és akkor láthatod azt, hogy bizony ez az Út az örökéletbe vezet. Az emberiség valóban elvesztette, amikor kijött Édenkertből. Ezt a hármat. Istennek a mérhetetlen nagy szeretete, hogy még egyszer beszélt, hazahívja az Édenkertbe, illetve most már így mondom, hogy a Mennyországba az emberiséget.

 

De jelen pillanatban, én úgy érzem, hogy nagyon kevesen hallják ezt. És még több idegbeteg és szenvedő, és próbálkozó, és felekezeteket alapító van, aki saját utat akar mégiscsak. Mert saját igazsága van. Kiemel a Bibliából valamit igazságként és akkor megy. De ez nem az útra szól, az csak egy pont valamire, vagy egy félremagyarázás.

 

Meg kell újra találnunk Krisztust, nincs más lehetőség. Engedelmességben még jobban kell ott lenni, hogy ne legyen kérdés, hogy mi az igazság. Mert nekünk is minden második mondatunk azzal kezdődik, hogy az az igazság. Nem az az igazság. Ne magyarázkodj. Ne magyarázkodj, mert elveszel a dzsungelben. Ne magyarázkodj, mert élettelen lesz valami. Olyan sokszor mondjuk, igazam van. Neked soha sincs igazad. Az emberi létünknek az egyik alaptulajdonsága, állandóan igazunk van. Ha egyszer ezt végre elfelejtenénk, nekünk nincs igazunk. De van egy Igazságunk, Aki Él, Aki Utat adott nekünk, Vele együtt, Rajta megyünk, és Aki örökéletet adott.

 

Nincs igazságunk, nincs. Jezabelnek lehet igazsága, használja egészséggel, mindaddig, amíg Isten meg nem szólítja, mert utána már engedetlenség. Mi a mi igazságunk? Mindig igazságot keresünk, mindig utat keresünk. Mindig szeretnénk túlélni az életet is még. Pedig olyan egyszerű. Csak hallani kellene: Én vagyok. Én vagyok. Tamás hallotta. Csak az a kérdés, hogy mi is halljuk-e, hogy Ő az Igazság. A földi igazságban, a sokmilliárdnyi igazság közepette eltévednénk, és nem értjük, csak a fejünket rázzuk. Akkor is hadd legyen előttünk, Én vagyok, az Igazság. Azért mert Istennek van Igazsága. Istennek az Igazsága, hogy megítéli a Sátánt, és ha megítéli a Sátánt a Golgotai váltságmű által, akkor megítéli a hamisságot. Mert nagyon sokszor az igazság nem más, mint hamisság, mert ahol már két igazság egymással vetekedik, ott már valami hamisság. És amikor milliárdnyi igazság vetekedik egymással, akkor a Sátán jót nevet, mert uralkodik a hamis igazságokkal. És ezekben a hamis igazságokban csak körbe lehet, mókuskerékben futkározni. Ebből nincs kiszállás.

 

És ha az ember elfárad ebben a mókuskerékben, és tényleg megáll: Istenem, most már mondd meg Te, hogy mi az igazság, akkor Ő válaszolni fog. Teneked már tudni kellene. Teneked Tamás, tudni kellene, mi az igazság. De akárhogy is hívnak, neked tudnod kellene már, és ha tudod, és szereted a másik embert, egy másik parancs máris ott van. Mondd már el az igazságot, és menj egy úton mindenkivel, akit Isten melléd adott, vagy közeledbe adott. Oda, az Örökéletbe, ahol örök Igazság van az út befejeztével.

 

Számomra most ez szólt. Tényleg a történelemnek ilyen mély időszakát meg kell nézni. Tudom, hogy bele fognak kötni némelyek, mert ugye, hát az embernek a fejlődése azért csak benne van ám ebben. Mert ha az ember akkor olyan Nobel-díjas lett volna, mint most, akkor már nem lenne emberiség, mert fogalma sem lett volna, hogy merre menjen, és mit csináljon és belehalt volna sajátmagába. Isten fokozatosan adta a tudást, engedte meg a tudás megszerzését a Föld emberének. Amikor kijött az Édenkertből az ember, bizony nem sokat tudott ő arról, ahol sose volt, és Isten nem adott neki egy könyvet, hogy így fog neki működni. Hanem adott neki egy teremtett világot. Már régebben megkapott néhány parancsot ott még, ezeket nem vonta vissza. Ezeket szépen odaadta Isten, és a nép, az emberiség elindult egy ilyen turistaútra, hogy jé, ez is itt van, az is ott van. Mire lehet használni, és most már valahol a Marson mászkál, és valahol már túllépte azt a területet, amit kellene. Valahol meg fog állni. Mert ez a tudás azt jelenti, hogy sok igazság van, és vetekedni fog Isten Igazságával. Már most ezt teszi. És amikor már Isten Igazságával valaki vetekedik, akkor Isten Igazsága, maga Krisztus, maga a Messiás, Aki azt mondta, visszajön, Ő azt mondja akkor, most lássátok meg az Én Igazságomat. Lássátok meg, hogy az enyémet összegyűjtöm, elviszem, és lássátok meg a ti igazságotoknak a halálos következményét.

 

Tudjuk-e, hogy Ki? Tudjuk, hogy Ki az Út, Igazság és Élet. Tudjuk-e átérezni azt a hatalmas Isteni szeretetet, hogy Ádám és Éva miatt nem örök a büntetés? A Golgotán felmentés történt. A Golgotán ott van a nagy kínálat, amit elvesztettél ember, ott a kapuban, most megkapod. Itt az Út, az Igazság és az Élet, és ne menj tovább. Ne más úton, ne alkoss igazságot magad is magadnak, és ne képzeld el, hogy az az élet, amit te olyan jónak tartasz, az örökké tartó. Kicserélheti azt az Örökéletet, amit mindenkinek megígért.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat