33. Zsoltár

Dicsőítés és hálaadás

Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2016. június 8.

 

Orbán Béla:

 

Ezen a szerdán igazán nehéz helyzetbe kerültem, hiszen úgy gondoltam, hogy a 2. zsoltárral kezdeném a mai napot, és rá kellett döbbennem, hogy nem olyan egyszerű egy zsoltárba belemenni, hogy azt letisztítsuk attól, ami megszokás, amit az ember tapasztal sok helyen is. Hiszen a zsoltároknál is jellemzi az a tanításokat, hogy annyira elkeresztényiesítették, hogy elvették az eredeti tartalmától. Az ember igazából összehozza, hogy egy zsoltár ma hogyan szól, és benne legyen az eredete, és az eredeti szándék is, ami folyamatos szándék végül is. A mai üzenete is egy zsoltárnak igen veszélyes dolog.

Tehát, egy 2. zsoltárhoz, ha hozzányúlok, abban a pillanatban eszembe jut II. János Pál, akinek minden reggel hallhattam a „Fiam vagy” című szentbeszédét. Úgy hívtak, amit a 2. zsoltár kapcsán mondott, és gyönyörűen úgy magyarázta, hogy Istennek férfi és női jelleme van, és ez a zsoltár mennyire vonatkozik erre, és mennyire messiási zsoltár. A kereszténység többsége pedig kimondottan kiigényli és kisajátítja a 2. zsoltárt arra, hogy ez nem más, mint Jézus Krisztusról szól, a Messiásról. Így vissza kellett vonulnom, hogy igazából, ha nem dolgozódik ki valami az emberben, akkor nehogy valamelyik oldal, a zsidó vagy keresztény oldalon valahol gondot is okozzon, vagy akár tévtanításba is belemenjen jóhiszeműen is.

Éppen ezért a 33. zsoltárt vettem elő, amiről igazából már hangzott is el tanítás valamikor, de egészen más aspektusból szeretném most előhozni. 33. zsoltár:

Örvendezzetek ti igazak az Úrban, a hívekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat cziterával, tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. Mert az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt, az Úr kegyelmével telve a föld. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe, tárházakba rakja a hullámokat. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. Mert Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott.”

Egyelőre ennyit veszek elő, hiszen a zsoltárnak a tartalma önmagát magyarázza, hogy hol és mikor hangzott el, kinek a zsoltára. Nem Dávid zsoltára. Egyáltalán nincs is megemlítve se Dávid benne, se a szerzője. Ez a zsoltár nem más, mint amikor a templomba felment a nép és felszólította, ma is benne van a zsidó liturgiában, hogy itt vagytok. Református énekként sokszor gúnyolódva is játszottam, kántorként, volt, amikor el is tévesztettem, mikor énekeltünk. Ez a zsoltár úgy kezdődik a Genfi zsoltárok közül, hogy „Nosza, Istenfélő szent hívek…”, és én rendszeresen „uccu”-t énekeltem. Ez egy fiatalkori, kántor ének volt, uccu, Istenfélő szent hívek. De bármennyire viccesen hangzott ez annak idején és egy ilyen fiatalos csibészkedéssel, valóban erről szól. Itt vagytok kedves gyülekezet. Nosza, énekeljetek az Úrnak, ujjongjatok, ahogy itt kezdődik a zsoltár. Örvendezzetek a hívekhez illő dicséretekkel dicsérjétek, énekeljetek Istennek. Ez egy sorozat, amiről már beszéltem is, hogy nemcsak arról van szó, hogy odamegyünk és énekelgetünk, és jól elvagyunk, hanem egy folyamat. Folyamat, amikor Isten előtt vagyunk.

Értjük-e ennek a zsoltárnak a felhívását, az elővezetőnek, az előimádkozónak a szavait? Hogy dicsérjétek az Urat, énekeljetek Neki, mert az Úr szava igaz. Ezeket ismerjük-e? Ismerjük-e a különbségeket? Nem bontom ki most, majd valahol visszaidézem az előző 33. zsoltárról szóló tanítást, ahol ez a hármasság ki van bontva.

Én a mára gondolok, amikor kicsit elszomorodtam, amikor jöttem, hogy tulajdonképpen lehet ezt most nagyon hangosan is kiabálni. Énekeljetek, dicsérjétek, és így tovább, és így tovább. Hiszen a szemem láttára és a fülem hallatára változik a kereszténység is, a világ is, és a kettő együtt. Ez is megváltozott, az éneklés, a dicsőítés, a magasztalás, és minden. Megmondom, miért? Egyre inkább tapasztalom azt a világban, és a keresztények közepette is, hogy volt egy idő, amikor az emberek annyira hajszoltak voltak a munkában, hogy hazamentek, azután bedobták a sörüket, buliztak egyet és elmentek aludni. Nem akartak tudni a napról. Önmaguk énekeltek, dicsőítettek, és önmaguk tették azt, hogy énekeltek. Egyszerűen ki akartak menni énekszóval, zenével, sőt buliztak, mondhatnám ezt. Ezen a hangon nem akartak tudni a fárasztó napról. És most ezt tapasztalom, hogy jött egy újabb korszak ebben is, hiszen már annyi korszak van. Jött ebből egy olyan korszak, amikor már nem buliznak az emberek. Már nem. Hazamennek, utána elmennek, közösségben lesznek, és nem csinálnak semmit. Nézik a plafont, mindenki azt, amit ő akar csinálni, csendben vannak, ilyen szép halotti, monoton zene megy. Egyszerűen olyan, amikor az ember nagyon-nagyon elfárad, és kimegy a tenger partjára és megnyugtatja a tengernek a zúgása, hogy lötyög a víz abban a nagy medencében, ahogy a hangja és a habok, ahogy mennek. Egyszerűen kiüresedett a dicsőítés. A világban jelen pillanatban szinte a nihil felé tart az emberiség. Hazamegy és nézi a plafont. A fiatalság hazamegy és elmegy valahova, ahol sokan vannak, és már nem is a zene szól. Már nem is buliznak, hanem egy nihilhez hasonlítva, nirvánához hasonlítva, egy semmitmondó, jól érezzük magunkat állapotba mennek be. Mint, amikor az ember tényleg nagyon fáradt és kimegy az erdőbe, és nem akar tudni a világról. A tömeges nem akarok tudni semmiről dicsőítése megy. A tömegesen nem akarok hallani, látni üressége az, ami közösséget alkot.

Hátha valamikor, akkor most kellene kiabálni, hogy van-e neked miért dicsérni Istent? Van-e miért magasztalnod Istent? Van-e az, amit itt a zsoltáros, pontosabban az előimádkozó szól? Tehát van-e a szívünkben dicsőítés? Van a szívünkben öröm? Van a szívünkben hálaadás? Vagy valóban annyira ki vagyunk sajtolva, mint a világ? Valóban annyira üresek vagyunk, hogy legyen akármi, csak ne érjen el. Az akármi, ami ne érjen el.

Én úgy gondolom, hogy elő kellene venni ezt a zsoltárt igazából azért is, mert más helyen, ahol még tart a dicsőítés, tart a dicséret, mindent elővesznek, citerát, lantot, és mindent. Dicsőítenek, csak nem folytatódik tovább a zsoltár. A miért szűnik meg. Kettős állapotot élünk meg. Az első állapot tényleg az, amikor dicsőítünk a semmire, amikor lelki, érzelmi állapotba kerülnek be keresztény közösségek, 24 órán vagy akárhány órán keresztül is. Nincs mögötte, lehet, hogy a szövegben benne van, lehet, hogy benne van az énekekben, az úgynevezett dicsőítésekben, a szövegben, a tartalomban, de nem jut el a mélyig.

Hiszen Istentiszteleti rendről szól ez a zsoltár, hogy akkor, amikor feljössz a templomba, akkor dicsérd Istent, magasztald, áldjad, és legyél pozitív, de megmondja a mertet is. Mert Ő teremtette a földet, mert… És át is vált a zsoltáros megint egy korszerű üzenetre, és féljétek Istent. Féljétek Istent, mert nemcsak dicsőítésből áll ez a világ. A keresztény élet sem arról szól, a hívő élet sem arról szól, hogy én dicsőítek itt teljes odaadással, még a semmi érzés esetén is, hanem azért, mert.

Az azért, mert, itt a 7. versben kezdődik: „Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe, tárházakba rakja a hullámokat. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. Mert Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott. Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.”

Megmagyarázza ennek a hálaadásnak a tényét. Ő a Teremtő, Ő a Mindenható, Ő az Úr. Ezért dicsérd, ezért lehet hálaadás az életedben, és ezért az Ő nagysága rejtekében lehetsz boldog is, hogy Hozzá tartozol, az Ő kiválasztottságában, illetve a kiválasztott népnél, a választott nép után kibővült Isten népe a kihívottakkal is. Ezért örülhetsz, hogy Hozzá tartozol. Összesen ezért örülhetsz, és ezért jöttél a templomba, és folytatólag ott van a még keményebb is:

Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Ő alkotta mindnyájuk szívét, és jól tudja minden tettüket. Nem szabadul meg a király nagy sereggel, a hős sem menekül meg nagy erejével, Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat. Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és pajzsunk Ő. Csak Őbenne vigad a mi szívünk, csak az Ő szent nevében bízunk! Legyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned.”

Ez a felsorolás, amit itt most olvastam, ez abszolút aktuális figyelmeztetés. Először is felvezeti a Teremtő Istent, folytatja azzal, hogy Ő a Mindenható, és benne van, hogy Isten hogyan tekint az emberiségre. A 2. zsoltárban még ennél keményebben is van, hogy az Úr lenéz és nevet rajtuk. Nevet az embereken, nevet a királyokon. Ez a zsoltár arról szól végül is, hogy Jeruzsálemnek az elfoglalása, bár hányszor elfoglalták, mégis, megmaradt. Isten ígérete megmaradt. Ez a kicsi nép a történelem során bár hányszor, akárhányszor a királyok el akarták foglalni, és a nagy birodalomnak a vezetői el akarták pusztítani, nem történt meg. Bizonyságtevés arról, hogy mi élünk. Bizonyságtevés arról, hogy élünk, mert Őbenne vagyunk. Bizonyságtevés, és ez a bizonyságtevésnek a következménye az, hogy hálát adhatunk Istennek. Ez, amikor örömünk van, és ahogy a Biblia fokozza, boldogok lehetünk. De Őbenne! Ő ismeri a mi szívünket. Ismeri a szívünket, ez a zsoltár erről is tesz bizonyságot.

Ilyenkor feltenném tényleg azt a kérdést, hogy amikor mi Istentiszteletre megyünk, akár magán Istentiszteletre, Isten elé, akár közösségileg, tényleg végig megyünk ezen a bátorításon, hogy van miért hálát adnom, van miért örülni? Van Istened, a Teremtő, Mindenható és Örökkévaló Istened! Van! Van Életed, hogy megmentsen, és amikor ez a sokszor előkerülő kijelentés, bizonyság jön elő, hogy az Úr a mi pajzsunk, akkor nem azt mondja, hogy itt most akkor te nagy védelemben vagy, és a bunkerodban bent, hanem itt a támadások ellenében Ő véd meg téged. Istennek a betakarása, Istennek a takarásában van élő védelmed.

Tudunk-e dicsőíteni tényleg így, hogy előre is látunk, a Teremtést is látjuk, és a mindennapjainkat is látjuk, hogy igen, Hozzá tartozom. Van-e múltbeli bizonyságom, amit megvallok? Van-e a jelenben lévő hittételem, hogy én Hozzá tartozom, tehát nem lehet gondom, mert Ő az én pajzsom, Ő az én segítőm. Ő az, Aki megvéd ebben a világban is, ami itt zajlik. És tudom-e azt mondani a jövőre tekintettel is, hogy Istennek a szava visszavonhatatlanul az Ő népére ma is érvényes? Ő az, Aki nem engedi, hogy az Ő népét elfoglalják, tönkre tegyék. Ő az, Aki ebben a korban, amiben élünk, védi az Ő népét. Védi.

Mindenki szenved itt, hogy ilyen, meg olyan, meg amolyan támadások, népvándorlások, egyéb. Értsük meg, hogy Isten a Teremtő. Isten teremti a szívünket, az akaratunkat és Ő irányítja ezt a földet. Ő, és ebben az irányításban a szabad akaraton túl ott van, hogy az Ő népére mindig is figyel. Szemmel tartja. Ez olyan érdekes ez a szó, hogy szemmel tartja. Ebben benne van az, hogy nem nyúl hozzá, de bármikor ott van. Nem fog helyetted csinálni semmit.

És amikor ennek a zsoltárnak a végén ott van egy felszólítás, kérelem, igazából egy befejezése ennek: „Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned.” Kicsit rossz a fordítás, mert nem a kegyelemről szól itt, hanem a szereteted. És nem is az a szeretet, amit mi úgy gondolunk, azt a papa, meg szülői, meg egyéb emberi szeretetet. Hanem az a szeretet, amelyik gondviselő, ami gondoskodó, az a szeretet legyen bennünk. S amikor itt a zsoltáros azt mondja, hogy legyen rajtunk az a szeretet, az a gondoskodó szeretet, aminek több kifejezése is van, azért figyeljünk oda, amikor azt mondja a zsoltáros, amennyire bíztunk Benned. Nem automatizmus az, hogy Istennek a gondoskodásában vagyunk. Nem egy automatikus történés, hogy most már nekem minden szép, minden jó, üdvözültem és Isten majd gondoskodik.

Olyan borzalmas néha olvasni azt, hogy légy erős, mert az Úr megcselekedte, meg előtted, meg fölötted, meg miegymás. Egymást szinte piszkálják a keresztények akár egy közösségi portálon is, és vonják ki abból, hogy tegyen valamit. S nem értik meg ezt a zsoltárt, hogy amennyire bíztam Benned. Amennyire bíztam Benne, annyira működjön bennem. Isten nem visszafizet, hanem amit odaadtam neki, arról Ő gondoskodni fog. Abban az Ő szeretete által védelembe helyezi, növeli, és amit akar Isten eleve ezzel, az Ő nem irgalmasságában, nem kegyelmében, annál többen, a szeretetében, gondoskodásában van. Őbenne lenni ennyit jelent. Őrá bízni a dolgainkat azt jelenti, hogy neked több dolgod nincs vele. Ő meg fogja ezt a szeretetével áldani.

De jó lenne megérteni, hogy Isten szeretete nem olyan, mint az embernek, amit itt osztogatunk, meg jutalmazunk. Sokkal több! Gondoskodó, betakaró. Tényleg, mint egy anyaméh úgy működik, hogy mindent megad, táplál és egyéb. Hadd legyen bennünk ez a vágy is, ez a hitvallás is, kijelentés is Isten irányába. Uram, amit Rád bíztam, fogadd be a Te szeretetedbe, a Te gondoskodásodba, és én egyértelmű, hogy akkor már magamnak is prédikálok. Hát mi az, amit nem adtam még oda? Akkor hát egy kicsit buta vagyok. A legjobbat tenném, ha mindent odateszek. Az Ő szeretetében úgy működjön, úgy növekedjen, úgy védelmezze, mint a pajzs, úgy legyen, hiszen Isten ismeri a mi szívünket, és amit átadunk, az az Ő kezében, az Ő szeretetében működik tovább.

Amikor a 33. zsoltárt előveszem, igazából bizonyságtételként is elővehetem, hiszen régi zsidó szokás szerint születésnapokon, a születésnapnak a számát, zsoltárát szokták elmondani. S én tényleg úgy tudom mondani, hogy a feleségem 33 éves, és van miért örülnöm. Nem a testemnek és nem a lelkemnek, hanem sokkal több. Van miért hálát adnom, ez a zsoltár róla is szól, bennem is. Igen Ő teremtette, igen Ő adta, Ő tervezte, és igazából tudom azt, hogy megtartotta, megvédi, és bármi lesz, akkor is érvényes lesz rá, mert ő az Úré. Számomra ez egy erősítő zsoltár, hogy az a házasság, amiben élek, az gyakorlatilag önmagában egy Istentisztelet. S ez az önmagában Istentisztelet, amikor Isten elé megyek és megköszönöm őt, megköszönöm azt a házasságot és azt a templomot, amit családnak hívhatok, akkor tényleg az első szavakat tudom mondani, ujjongjatok, uccu. Nosza, tényleg van miért hálát adni. S hadd legyek ebben példa vele együtt, hogy tényleg, ami az Úrtól van, biztonságban van. Ami az Úrtól van, ha Ő teremtette, és mi átadjuk, bizony teljesen betölti, és megszépíti és boldoggá teszi és az Ő szeretetével megáldja. Az Ő szeretetével!

De ezt nemcsak ezzel az aktualitással mondom, hanem mindenkinek is tudom mondani. Ha Isten elé mész, azért egy kicsit leltározz. Egy születésnap lehet leltár, de lehet azért bármelyik nap, úgymond szürke hétköznap is egy leltár. Uram, köszönöm a mai napot, ezt a mai napot Te adtad. Uram, köszönöm, hogy megmaradtam, köszönöm, hogy egészséges vagyok, köszönöm, hogy sok mindent köszönhetek. Mindenkinek van mit köszönni. Mindenkinek van miért hálát adni és mindenkinek így kellene zárni a mai napját is, Isten előtt, hogy itt vagyok Istenem. Legyen tehát egy családon belül is, vagy a saját szívemben is egy kiáltás. Gyerünk Isten elé! Hálát adni, Róla bizonyságot tenni, hogy boldog lehess, hogy védelemben lehess, hogy betakarásban lehess, és te is ki tudd mondani azt, hogy Uram, amit Rád bíztam, legyen a Te szeretetedben.

S így tényleg jó mindent Rá bízni. A holnapi napot, az életünk utolsó pillanatát, bármit. Jó. Jó. Jó Rá bízni. Az Ő Akaratában maradni, ez az egyetlen egy nagy lehetőség. Egyetlen egy lehetőség, és el lehet mondani, hogy most rengeteg király harcol, rengeteg király akár a Messiás Teste ellen is van. Rengeteg-rengeteg ellenfeled van, hiszen lenéznek, hülyének tekintenek, és miegymás. Isten látja ezt. De bizony sajnos mi is meglátjuk, hogy ezzel elveszítik Istennek azt a szeretetét, ami Isten gondoskodása, ami Isten népének adatott. Nagyon-nagyon mínuszosak azok, akik a mi romlásunkat, a Messiás Testének a romlását akarják, bármi módon megszüntetni.

De figyelmeztetésül tényleg ott legyen, hogy kevés bennünk a hálaadás, illetve van bennünk valami gépies hálaadás, vagy olyan, mint a világ, vagy a keresztény világ cselekszik. Olyan önmagát szédítő hálaadások vannak, és nem mondja ki, hogy miért. Nem. Legyen a hálaadás, ez a felszólítás, ami a templomban hangzott el, mindenhol tényleg egy felszólítás. Mondd meg, hogy miért vagy hálás. Tégy bizonyságot Istenről, tény bizonyságot Istennek a Szent Nevéről. Tégy bizonyságot Istennek a Szent Nevéről, amit adott mindenekfelett levő névként, Valakinek. Akinek az uralma alatt vagy, és így élvezed Annak hatalmát. Tegyél bizonyságot!

Az üres zene-bona citerával, és egyebekkel, ez a magad kis önkielégítése. Elbújás, valami, de legyen benne Élet végre. A dicsőítésben legyen végre Élet. Mert nem véletlenül kezdtem azzal a szomorúsággal, hogy ma már a dicsőítés is, mint olyan, kikopik. Lesz egy olyan közös semmi, mint a tenger morajlása, amiben el lehet tűnni, ki lehet kapcsolni, és az üresség lesz a boldogság, béke és a nyugalom.

Nekünk nem az üresség a bölcsességünk, a békénk, és a nyugalmunk. Hanem pontosan a mi harcunkban, ami támadás ellen van, Ő a pajzsunk. Én el sem tudom képzelni, mert még ezt nem tapasztaltam, de lehet, hogy át kell majd egyszer gondolni, mi lesz a következő generációkkal, akinek az üresség lesz a békéje. Mert a legnagyobb üresség a halál, egyértelműen. Legnagyobb csend a halál, egyértelműen. De jelen pillanatban itt a környezetünkben egyre több olyan világi szerveződés, fesztivál van, aminek az üresség a cél. Egyre több. Ma már nem is üvölt, ordít és szédíti magát a fiatalság, hanem megy bele az ürességbe. És ilyenkor tényleg kellene szólni, aki még üvölt annak, hogy váltsál már át, mondd már meg, miért akarsz te üvölteni. De sok esetben tényleg nem tudja kifejezni az érzelmeit, és csak menekül. Tanítsuk már meg a közelben levőket is dicsőíteni, hálát adni, és örülni, hogy boldog is lehessen.

Tanítsunk már meg az embereket bizonyságot tenni, mert ide fajul el az üres dicsőítés, az üres éneklés, az üres bulizás. A nagyon elfáradt, kizsigerelt embereknek már az is sok. Most már csak a csend kell, a semmi. Nem a semmiben szeretném, hogyha találkoznánk, mert a semmit nagyon meg lehet szeretni. Nagyon meg lehet szeretni. Egészen a szuiciditásig meg lehet szeretni. Gondoljunk bele a saját életünkbe, hogy hányszor volt az, amikor az ember úgy elvonult, hogy ne halljak semmit. Hányszor van az, hogy bezárom az ajtókat. Ez a megoldás? Nem.

Az a megoldás, hogy odaállok Isten elé. Köszönöm, hogy több vagy a csendnél, mert szólsz. Köszönöm azt, hogy a Te békességed a gondoskodó szeretet, és nem a bedugott fül és a becsukott szem. Nem a halál békessége. Olyan jó lenne leltározni naponta az életünkben. Uram, köszönöm, és most így az aktualitása révén, így meg lehet köszönni a házasságodat, meg lehet köszönni a kapcsolataidat, mindent meg lehet köszönni. Köszönöm Istenem! Mindazt, amit Isten teremtett, amit Isten neked adott, amit Isten megtartott benne, azt igenis lehet hálás szívvel megköszönni. Sőt kell! Kell, mert a boldogság innen kezdődik, és a békesség, amit Isten ad, az ott folytatódik, ha azt mondom: Uram, Rád bízom. Te jobban tudod ezt csinálni. Én nem akarok vak lármában örömködni, nem akarok elbújni a semmiben, én szeretném a Te szeretetedet, a szeretetedet úgy élni, hogy Rád bízom magam. Mert tudom, hogy amennyit Rád bíztam, abban mind Te vagy, Aki a szereteteddel, teljességgel megáldod.

Komolyan mondom, szomorúvá tesz ez a csend, hogy hova halad a társadalomban a fiatalság. Szomorúvá tesz. Magam döbbentem meg, hogy a nyár folyamán már egyre több olyan fesztivál, illetve egyre több olyan klub, sőt, egyre több a médiában elhangzó zene lesz, ami nem zene. Egy monoton, elaltató, üres semmi. A semmibe mennek az emberek. Igazából felelősségünk, hogy ne engedjük őket. Lehet hangosan, tényleg tiszta szívvel Istent dicsőíteni, és áldani. De akkor, ha kimondom, megvallom és meg is élem azt, hogy miért. Legyen a dicsőítésnek mindig is miértje! Bizonyságtevő, és mások előtt is bizonyság az életünk. És most, ha tényleg örömmel mondom, hogy köszönöm Istennek a társamat, akinek a 33. zsoltárhoz hasonlóan 33 éves. Köszönöm. Köszönöm azt az utat, amit vele és Isten akaratában járhatunk. Bizony lehet tanulni. Nem utánozni, megköszönni azt, akinek a kezét fogod. Megköszönni azt, aki elő van készítve, még nem is ismered, azt is. Meg lehet köszönni mindazt, amit Isten adott neked. Mindazokat, és mindazt, és add oda, bízd Rá a jövőt és a szeretetével fog kísérni végig a földi utadon túl is.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat