|
Shabbat Bámidbár – Ünnepek körforgása Mózes ötödik könyve 16:1-17 Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati Istentiszteletén 2016. június 11.
Orbán Eszter:
Ennek a szombatnak a neve „Bámidbár” és Mózes 4. könyvének az olvasását kezdte el a zsidóság. Ez a heti szakasz pont abban az időben hangzik fel, amikor Savuot előtti szombat van, hiszen ahogy kimegy a szombat, máris beköszönt Savuot ünnepe. Nagyon szépen meg van szerkesztve az időknek az egysége, akár ebben a felosztásban is észlelhető.
Hiszen Savuot ünnepe a Törvényadásnak az ünnepe és a Törvény nem máshol adatott, mint a pusztában, erre vezet fel tulajdonképpen a mostani szombati heti szakasz. Felkészít az ünnepre. Felkészít azzal az ünnepre, hogy éppen most soron a „Bámidbár” heti szakasza van, éppen arról szól, hogy a pusztában szól Isten, éppen arról szól, hogy elkezdi részletesen leírni és megemlékezni arról, hogy mi történt a pusztában. Milyen utakat tettek meg a pusztában, és tulajdonképpen a pusztai vándorlásnak a csúcspontja és az egyik legmeghatározóbb pontja a zsidóság életében is a Törvényadás, a szövetségkötés. Nem adhatta máshol Isten a Törvényét csak a pusztában. Erre is utal és emlékeztet ez a heti szakasz. Nem kaphatták meg Egyiptomban, nem kaphatták meg Kánaánban. A pusztában kellett megélniük mindazt, ami késszé teszi őket arra, hogy elfogadják a Törvényt. Késszé teszi őket arra, hogy megértsék a Törvényt és késszé teszi őket arra, hogy majdan megcselekedjék a Törvényt. A szombati heti szakasz tehát erről szól.
Ezt követően következik a Savuoti ünnepi szakasz, ami Mózes második könyvének a 19. és 20. fejezetében olvasható. Ez pedig a Törvénynek az átadásáról szól a Sinai hegynél, amikor Isten felszólítja a népet, hogy mit tegyen, hogyan tegyen, hogyan készüljön a Törvény átvételére, illetve leírja magát az eseményt. És Savouth második napján kerül felolvasásra Mózes ötödik könyvének a 16. fejezete, amikor is a három fő ünnepről, vagyis a három zarándok ünnepről tesz említést az írás.
Ha megnézzük ezeknek a részeknek sorrendiségét, akkor egy nagyon szép folyamatot látunk az egészben. Látjuk azt, hogy felvezet a pusztával, a „Bámidbár” heti szakasszal. Látjuk azt, hogy emlékeztet az első napon arra, ahogy megtörtént a Törvényadás, amikor Mózes második könyvében írja le magát az eseményt. És látjuk a második napon, hogy már az emlékezésnek az emlékezete kerül elő, hiszen Mózes ötödik könyvében jön a három zarándok ünnep felsorolása. Mózes ötödik könyve az ismétlések könyve, ami – én úgy fogalmaznék, hogy –, a bizonyságnak a könyve. Hiszen minden friss esemény, ami leírásra került Mózes második, vagy negyedik, vagy harmadik könyvében, az megismétlődik, és emlékezetként, illetve megtörtént bizonyságként kerül elő már az ötödik könyvben.
Ezért szeretném most, a mai napon elővenni Mózes ötödik könyvét és az abban feltáruló szakaszt, a 16. fejezetet, mert – úgy gondolom –, hogy mindannyiunkban már ez az időszak van, már ezt az időt éljük meg, amikor emlékezésként élhetjük már meg az ünnepeket többszöri ünneplés után. Nem első alkalommal éljük meg. És talán ezért lett hangsúlyos számomra a Mózes ötödik könyvében található rész, mert már nem első alkalom ez. Nem első alkalommal éljük meg a Peszachot, nem első alkalommal éljük meg a Savuotot. Nem első alkalommal éljük meg ezeket a dolgokat és úgy érzem, hogy pontosan ebben rejlik az üzenete. Hogyha már többszöri alkalommal éljük meg, hogyan is éljük meg ezeket az ünnepeket? Hogyan éljünk meg ma, itt és most egy Savuotot? Hogyan éljük meg? Hogyan éljük meg az ünnepeknek az egymásba kapcsolódását? És miért pont három fő ünnepről van szó? Miért lett ez a három ünnep a zarándok ünnep? Miért lett ennyire hangsúlyossá ezeknek az emlékezete? Erről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni.
Mózes ötödik könyvének a 16. fejezetét szeretném elolvasni, az első verstől a 17. versig. Kicsit hosszú lesz így a szakasz, de – úgy gondolom – szükséges felolvasni ahhoz, hogy egybefüggő részként értelmezzük ezt.
„Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát, mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból éjjel. Páskha gyanánt pedig ölj az Úrnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te Istened, hogy oda helyezze az Ő nevét. Ne egyél azzal semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földéről) hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, amelyen kijöttél Egyiptom földéről. És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban, és a húsból, amelyet az első napon estve megáldozol, semmi ne maradjon reggelig. Nem ölheted le a páskhát akármelyikben a te városaid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ád néked. Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az Ő nevét oda helyezze: ott öld le a páskhát estve, napnyugtakor, abban az időben, amikor kijöttél Egyiptomból. Azon a helyen süsd és edd is meg, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba. Hat napon át egyél kovásztalant, hetednapon pedig az Úrnak, a te Istenednek berekesztő ünnepe lévén, ne munkálkodjál azon. Számlálj azután magadnak hét hetet, attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod. És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarata szerint való adományával, amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened. És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az Ő nevét. És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket. A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belől vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában, azért örvendezz igen! Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt! Ki-ki az ő képessége szerint adjon az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amelyet ád néked.”
Tehát a három fő ünnepről, a zarándok ünnepről tesz említést, melyen kötelező volt megjelenni minden zsidó embernek, kötelező volt megtartani ezt a három ünnepet. Talán még az első két ünnepnek az összekapcsolódása logikusnak is tűnik, hiszen beszéltünk róla, hogy a Peszachot követi az ötven nap, és valóban a zsidóság nevezi a Savuotot Záróünnepnek, vagyis „Áceretnek”, és úgy véli, hogy a Peszach lezárása végül is a Savuot. De hogy kerül ide a Szukkot? Hiszen ez a két első ünnep egy tavaszi ünnep. És egyszer csak megjelenik a Szukkot, ami egy egész más időpontban van, egész más tartalommal bír, egy őszi ünnep.
Hogyan alkot mégis ez a három egységet? Egyáltalán, hogyan kell ezeket az ünnepeket ma megünnepelnünk? Kiknek kell ezt az ünnepet megünnepelni? Kivel kell megünnepelni? És kinek ünnepeljünk?
Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések mind megválaszolásra várnak bennünk is, hogy hogyan, miként, kivel, kinek, miért. Ezekre mind választ kapunk az ünnepeknek a dátumában. Sokszor említettem már azt, hogy a héberben a betűknek számértéke van. S ezek a számértékek megadják sok kérdésre a választ. Az összefüggés pontosan ezeknek a hónapoknak a sorrendiségében van.
Azt írja itt az első versszakban, hogy „Ügyelj az Abib hónapra és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát, mert az Abib hónapban hozott ki téged...” Ez az Abib hónap nem más, mint -a héber úgy mondja- a tavasz hónapja. Mi ezt úgy mondanánk ma már, mai kifejezéssel, hogy ez a tavaszi évszak, és tudjuk azt, hogy a tavasznak azért nemcsak egy hónapja van, három hónapból áll. Ugyanígy a zsidó időszámításban is ez az Abib hónap, ez nem más, mint a Nisszán hónap, és a vallási életben a Nisszán hónap vált az első hónappá. Tehát ez az év kezdete. Ez az első hónap. E hónapnak 15.-én van a Peszachnak az ünnepe. A 15-ös szám is egy nagyon jelentős szám, mert leírva annyit tesz, hogy „Jah”. És igen, Isten mindenben üzen az Ő népének, ebben is üzen, hogy ebben Ő van jelen. Jelen van az ünnepben. Ez az Ő ünnepe. És hogy kinek ünnepelünk?
„…készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát…” Amikor ünnepeket tartunk, akkor nagyon gyakran arra gondolunk, hogy ezek az ünnepek azért vannak, hogy minket emlékeztessenek azokra a dolgokra, amik megtörténnek. De itt a szövegben az áll, hogy az Úrnak készíts páskhát. Nem magadnak! Amikor ünnepelünk, akkor nem magunknak ünnepelünk, és nem a magunk életében történt dolgokra emlékezünk, nem a mi nézőpontunkból történik az ünnep, hanem azt mondja, hogy az Úrnak, a te Istenednek, Neki készíts páskhát. Vagyis Isten jelenléte még a számban is benne van, „Jah”, 15! Nisszán 15.-én kinek kell a páskhát megülni? A népnek meg kell ülnie, össze kell jönniük, de az Úré ez az ünnep. Nem saját magunknak készítünk lakomát, nem saját magunk szórakoztatására van a Széder este. Nem saját magunknak a figyelmeztetésére és emlékeztetésére van az, hogy mi történt velünk, és honnan szabadított meg Isten, hanem Istennek készítsd el, az Örökkévaló Istennek készítsd el ezt.
Azután menjünk tovább. Ezt követően eltelik hét hét, ahogy mondja is a 9. versben, „…számlálj magadnak hét hetet…” és elérkezünk a harmadik hónapba. A harmadik hónap pedig a Sziván hónap, Sziván 6.-án, vagyis a holnapi napon kezdődik a Savuotnak az ünnepe. A harmadik hónap jelentésére is vissza fogok térni. Tehát látjuk, hogy első hónap, harmadik hónap, azután utána egy hosszabb időszak eltelik, a Sátrak ünnepe következik, az pedig a 7. hónapban van. Ez Tisri hónap 15.-e. Érezhető a folyamatoknak az egybefüggése, első hónap, harmadik hónap, hetedik hónap.
A zsidó időszámításban is 12 hónap van, de ezeknek a hónapoknak valamiért kiemelkedő szerepük van. Hát akkor egy kicsit részletesen vizsgáljuk a szöveget, hogy miért is fontosak ezek a hónapok?
A Nisszánban említettem, hogy az Úrnak kell elkészítenünk a páskhát. Azután, a Savuotnál megjelenik az, hogy „számlálj azután magadnak hét hetet”, és nem Istennek. Nem azt mondja, hogy számlálj és azután majd Istennel rendezd a soraidat. Azt mondja, hogy „számlálj magadnak hét hetet attól fogva, hogy a sarlódat a vetésbe kezded bocsájtani”. Vagyis az, amikor az ember megéli Peszachot -most Peszachról különösebben nem szeretnék beszélni, mert nagyon sokat említettük, hogy mit jelent ez, mit jelent az ember szellemben, lélekben, testben való szabadulása, az Egyiptomból való kijövetele-, amikor ez megtörténik, utána te vagy az, akinek számlálnod kell. Peszach annak az ünnepe, amikor Isten nyomatékosítja Nisszán 15.-én, hogy ez az Ő ünnepe. Ő hozta fel Egyiptomból a népet, Ő az, Akinek kell áldozni, Ő az, Aki az Egyetlenségét ezzel hangsúlyozza. Ezért is az első hónapra esik Peszach ünnepe. Az első, Egyetlen jelenvaló és Örökkévaló Isten az Ő létét, az Ő Egyetemességét ebben az elsőségben hangsúlyozza.
Sziván hónap a Savuotnak a hónapja, a harmadik hónap. Itt már te jössz be a képbe. Számlálj magadnak hét hetet! Amikor Isten kihoz, amikor Isten megszabadít, amikor egy olyan helyzetből kivesz, amiben te nem tudtál volna lépni semmit, vagyis megtörténik az ember életátadása és újjászületése, onnantól kezdve jön a rendeződés. Azt neked kell számolni. Neked kell felkészülnöd arra, hogy kész legyél a Törvényt átvenni. Neked kell számolni a heteket. Neked kell számolni azokat a dolgokat, amiket még nem csináltál meg. Neked kell megtalálni önmagadat. Neked kell megtalálni mindazokat a képességeket, talentumokat, tehetségeket, amiket Isten beléd adott azért, hogy meg tudd tartani a hetek ünnepét, vagyis „…az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarata szerint való adományával, amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened.”
Csak akkor tudsz bemutatni Savuoti áldozatot, ha tisztában vagy önmagaddal. Ha megszámláltad a hét hetet. Ha tudod azt, hogy ki vagy. Ha szellemedben, lelkedben és testedben megéled azt, aki vagy. Szellem, lélek, test. Három. Hányadik hónap a Savuot? Harmadik. A harmadik hónap jelzi az ember egységét.
A Peszach ideje jelezte Istennek az egységét. Az első hónapban, 15.-én megjelenik az Örökkévaló Isten Egyetlensége. Jelzi azt, hogy Úr mindenekfelett. Jelzi azt azzal, hogy kihozott téged Egyiptomból. Jelzi azt, hogy minden bálványt tönkretett, megölt. Jelzi. Az Úr Egyetlensége jelenik meg az első hónapban.
A harmadik hónapban neked kell megjelenned. Meg kell jelenni a tested, lelked, szellemed egységének. A hét hét erre utal. Erre készít fel. Savuotkor nemcsak a szellemeddel kell átvenned a Tórát, át kell venned a lelkeddel és a testeddel is. Csak akkor tudod megélni a Savuotot, ha önmagad felépültél. A nép is, amelyik ott volt annak idején, úgy vette át a Törvényt, hogy szelleme, lelke, teste rezonált mindarra, amit Isten kijelentett. Nemcsak a szellemével mondott igent. Ő ott a lelkével, az akaratával, az érzésével, gondolatával, az egész testével, jelenlétével, mindenével igent mondott. Mindenével. Az ember hármassága jelenik meg ebben a harmadik hónapban, amikor is a Savuot ünnepe van.
Ezután következik, és csak ezután következhet a Szukkot ünnepe. A Szukkot ünnepe pedig a 7. hónapban van, a 7. hónap 15.-én. Látjuk a kezdetet és a véget, látjuk a keretet. Kezdtük azzal, hogy az első hónapban, 15.-én Isten megmutatja az Ő Egyetlenségét. Eltelik hét hét, az ember megszületik, újjászületik, föleszmél arra, hogy kicsoda, és megéli önmagát. Azt a hármasságot, amelyik a harmadik hónapban a Savuotnak az ünnepe. Átveszi, magáévá teszi a Törvényt szellemében, lelkében, testében, és ezután következhet csak a 7. hónap, a Szukkotnak az ünnepe, a Sátrak ünnepe, mely a hetes szám, az Isteni teljességnek az ünnepe.
Nagyon érdekes kapcsolódási pontok vannak itt az ünnepek között. Azt mondja a 3. és 7. hónapra, vagyis a Savuotra, a Törvényadás ünnepére, és a Szukkotra, a Sátrak ünnepére, hogy örülj ezeken az ünnepeken. Felszólít arra, hogy örülj. Örvendezz! És, ha az ember belegondol, akkor valóban meg tudja azt élni, hogy ha én feleszmélek arra, hogy ki vagyok én, hogy mi az én elhívásom, milyen lelki talentumaim, adottságaim, tehetségeim vannak, milyen az én fizikumom, és megtalálom önmagamban az egységet Isten Törvénye által, akkor annak tudok örülni. Ha valaki ennek nem tud örülni, akkor ott valami hiányzik. Akkor ott még számlálni kell, akkor ott még valami nincs meg. Vagy a lelki, vagy a testi, vagy a szellemi oldalán nem tudja megélni ezt az egységet önmagában, akkor ott még valami hiányzik. Ezért nem tud örülni. Az, aki meg tudja élni ezt a hármasságot önmagában, az ezen az ünnepen tud örülni, mert Isten Törvénye az ő számára helyreállította a szellemi, lelki, és fizikális életét. Ebből következik a 7. hónap, hogy megélem az Isteni teljességet. Hiszen a Sátrak ünnepe pontosan a betakarításnak az ünnepe. Ez a két ünnep, a Savuot és a Szukkot ünnepe, vagyis a Törvényadás és a Sátrak ünnepe a 3. és 7. hónap ünnepe, az aratás és a betakarítás ünnepe. Learatod azt, amivel Isten megáldott, és ami után learattad, betakarítod.
Én úgy gondolom, hogy az ünnepek is jelzik azt, hogy milyen folyamaton kell átmennie nemcsak a hívő életünknek szellemben, hanem az egész életünknek min kell végig mennie. Amikor azt mondja, hogy tartsd meg a Páskha ünnepét, érdekes módon nem írja azt, hogy örülj. Ott egyetlen egy szót emel ki, ez pedig a héberben a „sámár” ige, ami azt jelenti „őrizd”. Őrizd, figyeld, védelmezd, jegyezd föl és tiszteld. Ezt jelenti ennek az igének a további jelentése, amit itt Károli úgy ír az első versszakban, hogy „ügyelj”. Vagyis őrizd! Nagyon sokszor megjelenik ez a „sámár” szó, amikor felsorolja a Páskha megülését, hogy hogyan is tedd azt. Őrizd, figyeld. Figyeld azt, hogy mit tett veled Isten. Őrizd meg a te szellemedben, védd azt. Védd azt, hogy te kijöttél Egyiptomból. Ne kerülj oda vissza. Emlékezz meg életed minden napján. Itt valamelyik versszakban említi is, hogy minden napodon emlékezzél meg erről, és a zsidóság is minden nap megemlékezik az Egyiptomból való kijövetelről.
Miért ennyire fontos ez? Azért, mert csak szabadságban tudod megélni mindazt, amit Isten adott neked. Amíg bármi ural, vagy bárminek a szolgaságában vagy benne, addig nem tudod megélni Savuotot, és nem tudod megélni azt, hogy örülj. Amikor érzed azt, hogy szabad a szellemed, a lelked is, a tested is, és Isten Törvénye által, és Törvényében vagy, akkor tudsz örülni, és akkor jöhet a Savuot után már következményként a Szukkot. Megéled a teljességet, bearatod, learatod, és amit learattál, nem otthagyod parlagon, hanem begyűjtöd. Begyűjtöd, és ezáltal épülsz, ezáltal sokasodsz. És itt értjük meg Jesuának is azt a szavát, amikor azt mondja nagyon sokszor, hogy gyümölcsöt hoz, vagy gyümölcsöt terem. Vagy amikor azt mondja, hogy „…teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket…” Erről beszél, erről a 7. hónapról, erről a betakarításról, hogy látszódjon, hogy láthatóvá váljon az, aki vagy. Az, akivé Isten tett.
Menj végig ezeken az ünnepeken az életedben. Menjen végig az életed ezeken az ünnepeken. Menjen végig, hogy megéled azt, hogy Peszachkor nem a magad szemszögéből látod a szabadulásodat, hanem látod azt, hogy Istennek mi volt ezzel a célja. Nem a magad szemszögéből látod az ünnepeket, hanem kívülről látod már magad. Kívülről látod magad, hogy mi történt veled és bele tudod helyezni abba az Isteni tervbe, amit Isten személyesen neked mondott el, hogy miért is történt ez, miért volt ez. Bele tudod helyezni magad. És ugyanígy éled meg a Hetek ünnepét is, miután önmagadnak számoltál, miután önmagaddal elszámoltál. Miután a hét hetet leszámoltad magadnak, utána az Úrnak, a te Istenednek üld meg a Savuotot, és ugyanezt mondja a 13. versnél is, hogy a Sátorok ünnepét is tartsd meg. Örvendezz ezen az ünnepen, hét napig ünnepelj, az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen.
Itt nem rólunk szólnak az ünnepek. Itt Istenről szólnak az ünnepek. Isten azért rendelte el ezeket az ünnepeket, hogy mi tudjunk Vele találkozni. Nem értünk vannak. Nem mi ünnepeljük meg Istent, hanem Ő kéri azt, hogy gyere Elém. Gyere Elém, lásd meg a tervemet, lásd meg, hogy mit akarok. Örülni, örvendezni. Ezt csak akkor tudjuk valóban megélni, hogyha ebben a folyamatban benne vagyunk.
A számlálásról még egy pár szót ejtenék, hogy mi is ez a számlálás, hiszen a rendeződés szavát is használtam itt. Ez az ómerszámlálás, amit sokan ismerünk, hogy a kévéket számoljuk, amikor már aratásra megérettek, és eltelik ez az ötven nap. Ez van most mögöttünk. De ugyanakkor ez a számlálás annyit is jelent, hogy számba venni dolgokat, elbeszélni, figyelni valamire, és ebből a szóból származik az, hogy levél, okmány, irat. Vagyis minden cselekedetünknek nyoma van. Minden, amit teszünk, annak lenyomata van. És én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon meghatározó momentum az ember hívő életében is. Mert onnantól kezdve, hogy ő kijött Egyiptomból, nem hivatkozhat arra, hogy hát, én ezt nem tudtam, vagy hát, én ezzel nem voltam még tisztában. Minden cselekedetnek lenyomata van. Okmány, irat készül belőle. Én ezt egy nagyon hangsúlyos üzenetnek véltem, számomra is azzá vált, amikor olvastam. Ez a számlálás nemcsak arról szól, hogy igen, itt rendezzük a dolgainkat, amiket a múltból hoztunk, hanem arról, hogy a cselekedeteink micsoda nyomot hagynak. Ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan cselekszünk, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit lépünk, és ezért nagyon fontos, hogy a szellemünk, a lelkünk és a testünk a helyére kerüljön, hogy képesek legyünk a Törvényt átvenni. Képesek legyünk megélni azt, hogy a Törvénynek nemcsak helyreállító munkája van az életünkben, hanem mekkora nagy áldás. Mekkora nagy ajándék ez Istentől a számunkra.
Hogyha belegondolunk magába az eseménybe, hogy mi történt ott a Sinai-hegynél, akkor úgy gondolom, hogy az egyik legszebb momentuma ez a Bibliának, amikor Isten szövetséget köt a népével és szinte egy síkra emeli Önmagával, mert azt mondja, ezen túl már jegyesem, feleségem vagy, egy vagy velem. Innentől kezdve valóban az ember nem tud nem örülni egyrészt, másrészt pedig megszűnnek a számlálgatások. Megszűnnek azok, hogy számba vegyünk a múltból dolgokat, mert, ahogy a 3. hónaphoz elérünk, onnantól kezdve figyelünk a 7. hónapra. Arra koncentrálunk, hogy az az Isteni teljesség létrejöjjön az életünkben. Azt nézzük meg, hogy az az Isteni teljesség beteljesüljön és afelé haladunk. Talán nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy valóban az örökéletben élhetjük meg ezt a teljességet. Valóban a mennyei Szukkotkor megélhetjük azt, hogy beteljesedik mindaz, amit itt a földön ígéretként élhettünk meg.
De ne szaladjunk ennyire előre a 7. hónapra, egy kicsit maradjunk ennél a 3. hónapnál, illetve a 3. és 7. hónapnak az érdekességéről és picit a másságáról is ejtenék néhány szót, ami megkülönbözteti az elsőtől, a Nisszántól. Itt a Savuotnál és a Szukkotnál azt írja, hogy örvendezz, említettem, hogy miért. Van okunk már örvendezni. Örvendezz te és „…a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak...” Tehát nem egyedül örvendezünk, és nem egyedül ujjongunk, és nem egyedül adunk hálát, hanem a fiad, a lányod, a szolgálód, a lévita, az özvegy, az árva, mert a Törvény, az közösséget ad, és a Törvény tesz minket közösséggé.
A Törvényadás előtt, a Peszach ünnepénél nem jelenik meg ez, hogy ügyelj, és tartsd meg te és a te fiad, és lányod, és a szolgád, stb. Nincs kiemelve. Ott csak azt mondja, hogy te, te. Te, te, és nem említi a hozzád tartozókat, nem említi a rokonságot, nem említi a tágabb lakóhelyed környezetét, csak annyit mond, hogy te. Számomra ebben is lett egy üzenet. Méghozzá az, hogy Isten Egyetemességét egyedül neked kell kijelentened. Ezt nem jelentheti ki helyetted a fiad. Nem jelentheti ki helyetted a szolgád, vagy a szomszédod. Neked, belül, a legbelső lényedben, szellemedben, lelkedben, testedben önmagadnak kell megélned azt, hogy Isten Egyetlenegy. És ha te ezt megélted, hogy Isten Egyetlenegy, és ki tudod mondani az Ő Egyetlenségét az egész lényedre vonatkozóan, akkor tudsz majd menni és közösségben lenni a fiaddal, lányoddal, szolgálóddal, stb.
A Törvényadás előtt nincs közösség. Azt is mondhatnám, hogy Törvény nélkül nincs közösség. A Törvényadást követően tudunk beszélni közösségről, amikor meg tudjuk élni az önmagunk felépülését, utána jöhet az, hogy közösségben vagyunk. Hiszen Peszachkor még önmagunk kell, hogy épüljünk. Saját magunknak kell felépülni, számlálnunk kell a hét hetet. Még nincs közösség. Egyiptomban nem volt zsidó nép. Egyiptomban zsidó családok voltak, és a zsidó nép is azt mondja, hogy Savuotkor vált néppé. Savuotkor, a Törvényadáskor váltak néppé. Akkor váltak egy közösséggé. Addig sok-sok-sok nemzetség volt. De a Törvény eggyé tette, és a Törvény tehet ugyanúgy ma is minket egy közösséggé.
Amíg mindenkinek saját törvénye van, addig nem tudunk egyek lenni. Amíg rendezetlenek és felépületlenek az életeink, és fogalmunk sincs, hogy miért vagyunk ezen a földön, addig nem tudunk egyek lenni. A Törvényadás után már ott van a fiad, ott a lányod, a szolgálód, és ott az árva, és az özvegy, akikért felelős vagy. A Törvényadás után megváltozik, fordul minden. Eddig voltál egyedül te és Isten, és ezután van Isten és a közösség, amelyben te is részes vagy. Amelyben neked is ott van a feladatod, hiszen a saját magad keze munkája szerint, képességed, és tehetséged szerint menned kell és Istennek bemutatni az áldozatot. Nem lógsz ki. Minden egyes embernek mennie kell. Minden esztendőben háromszor megjelenni. És itt le is írja, minden férfiúnak, egy sem marad ki, mert mindenki kapott annyit, hogy be tudja mutatni az áldozatra valót.
S még valamit szeretnék, az ünneppel kapcsolatos gondolatot megosztani, magát az ünneplést. Az utolsó előtti versszakot olvasnám: „Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt! Ki-ki az ő képessége szerint adjon az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amelyet ád néked.”
Hogyan ünnepeljünk? Azt már tudjuk, hogy kikkel tudunk ünnepelni. Azt is tudjuk, hogy Kinek tudunk ünnepelni. De hogyan tegyük mindezt? És erre is az ünnepnek a jelentése adja meg a választ. Az ünnep szó azt jelenti, hogy ünnepelni, körözni, és körben mozogni. Körben mozogni. És a kör, mint olyan, egy nagyon érdekes gondolatsort ébresztett bennem. A körnek egyenletessége van, és a kör egy megbonthatatlan egységet ad. Amikor az ember ünnepelni akar, akkor ebben az egységben tudja csak megélni az ünnepet. Ebben a megbonthatatlanságban, a körben. A körben tudunk mozogni, és a körben mindenkinek egy és azonos helye van. Ugyanolyan helye van, mert nem ellipszisben vagyunk. Szinte ugyanolyan távolságok vannak a körben, nincs hosszabb, és nincs rövidebb, és nem ellipszisben kell mozognunk, azt a bolygóknak kell. De mi nem bolygók vagyunk, akik csak bolyongunk, hanem egy körben kell lennünk, és ebben a körben vannak pontok. Az 1-es, az első hónap, a 3-as, a harmadik hónap, a 7-es, a hetedik hónap. Ezek a pontok azok, amik emlékeztetnek minket és ezek a pontok teszik a kört körré. Mert, ha nem lennének, akkor nem tudnánk ebben a körforgásban benne élni. Mint, ahogy a természetnek is van egy körforgása a négy évszak által, ugyanúgy egy Isteni körforgás is észlelhető az ünnepekben.
Amikor elkezdtem olvasni ezt a szakaszt, arra voltam kíváncsi, hogy hogyan függ össze a Szukkot ünnepe Peszachkal és Savuottal. Hogyan lehet ezt a hármat egyként látni, mert számomra valóban olyan volt, hogy szét volt darabolva. Volt úgynevezett két tavaszi ünnep, meg egy őszi. Mi az egymáshoz való köze ennek? Hogyan kapcsolódnak ezek össze? És a választ egyrészt a számok által kaptam meg, az egyes, a hármas, és a hetessel, másrészt pedig az ünnep fogalmával, a körrel. A körrel, amelyik egy egységet alkot. Isten egységet alkot. Isten lénye egységet alkot, és az Isten által adott ünnep egységet ad. Amikor Isten az ünnepet adta az Ő népének és ez által az emberiségnek, akkor ebbe az egységbe akarja beemelni az embert. Az ember úgy tudja megélni az egységet, ha megéli mi az, hogy ünnep. Amíg az ember nem tudja megélni, mi az, hogy ünnep, addig nehéz lesz megélnie azt a fogalmat, hogy egység.
Számomra ezt az üzenetet hozta most ez a szakasz, és sok gondolatot ébresztett, amit megpróbáltam közre adni. Tulajdonképpen akkor tudjuk megélni valósággal Istennek az ünnepeit, ha megértjük az Ő körforgását és megértjük azt, hogy ennek mi is a részei vagyunk. Hogy egyszer emlékeznünk kell arra az Egyre, ami Egyetemes. Számlálnunk kell, míg eljutunk a háromig. Meg kell élnünk azt, hogy a hármasságunk, testünk, lelkünk, szellemünk egységben van. El kell jutnunk a hetesig. Meg kell élni az Isteni teljességet, hogy azután újra ott legyünk a kiindulópontnál, és ez a körforgás adja meg életünknek a dinamikáját. A hívő ember élete egy dinamika, és körforgás nélkül, mozgás és folyamatos mozgás nélkül nincs élet. Én úgy gondolom, hogy amikor az ember ünnepel, akkor erre emlékezik, és ezt cselekszi. Ezzel az utolsó hangsúlyos szóval szeretném zárni ezt a részt, cselekszi.
Mert itt minden egyes szakasznál, az emlékezésen és az örvendezésen túl, ott van az, hogy tedd meg. Vidd véghez. Cselekedd meg. Kevés elméletben tudni a dolgokat, gyakorlatra kell váltani. Az ünnepek ezért vannak, cselekedd meg. Emlékeztetnek arra, hogy tedd meg, csináld, vidd véghez, gyakorold és teljesítsd, hogy azzá válj. Hiszen a cselekedni szava ezt jelenti, valamivé lenni. Amikor az elménkben megértünk egy Igét, azt véghez kell vinnünk, cselekednünk kell, mert akkor lesz benne a körben. Addig nincs, addig nem része a körnek, amíg elméletben tudom a dolgokat. Akkor válik a kör részévé, akkor vagyunk benne a körforgásban, amikor véghezvisszük, teljesítjük, cselekedjük, és azzá válunk.
Orbán Béla:
Hát most egy kicsit meg lettem ítélve, megmondom miért. Amíg elmondtad ezt a gyöngyszemek sorozatát és tényleg alaposan átgondolt és megfogalmazott heti szakasznak az ismertetését, akkor úgy végig ment a fejemben: és most ezt ki érti? Végig ment a fejemben. Nem téged ítéllek meg, hanem tovább mentem a hitetlenségemben egyrészt, hogy amit most elmondtál, egyrészt az ünnepeket nem tudják, hogy van egyáltalán. Egyáltalán azt nem tudják, hogy van-e Isten ünnepe, és mi a különbség az ember és Isten ünnepe között, és egyáltalán el nem fogadott dolgokról mondasz nagyon szép részletes tanítást. Csak sok helyen hiányzik az alap. És akkor most mi van?
Vajon ki fogja ezt megérteni, és most nem marad más, mint azt mondom, hogy hát bizony imádkozni kell azért, akár zsidó, akár nem zsidó, ezt most értse meg. Nem, amit elmondtál, hanem az alapokat. Azt, hogy van ünnep. Azt, hogy van Istennél egy körforgás, egy dinamika, és sok minden, amit elmondtál, ez hiánycikk. Sajnos ki kell mondanom.
Úgyhogy bátor vagy, és ezzel a bátorságoddal gyakorlatilag engem lelepleztél a hitetlenségemben, mert nagyon sokszor engem is fékez az, hogy most miért mondanám erről el, például a számokról Istennek az üzenetét, mert holnap azonnal az arcomba vágják, hogy én belementem a zsidó misztikába, és itt már közel vagyok a zsidóságnak az okkult területéhez is. És miért beszélek én ünnepről, mikor fogalmuk sincs a Pünkösdről, mi az, hogy ünnep. Amikor te beszélsz Savuotról, akkor össze kellene vetni, mi az, hogy Pünkösd, mi az, hogy Savuot. Egyáltalán, mit jelent ez a kettő, és egyáltalán hogy illeszthető be egy hívő ember életébe?
Azután mikor te beszélsz a Törvénynek a csodálatos központúságáról, én nagyon jól tudom, hogy két perc múlva jönnek a csapások, hogy nem beszéltél a kegyelemről. Tehát annyira sokat kellene beszélni erről, hogy nemcsak a Törvény, hanem a kegyelemnek a párhuzamát is, egybefüggőséget kellene adni. Nemcsak az ünnepeket kellene mondani, hanem az ünnepek miértjét kellene mondani. És egy kicsit olyan hiányosnak érzem magamat, hogy vajon eleget beszéltünk-e Isten ünnepeiről? Valóban megadtuk-e az alapot Isten ünnepeinek a megülésére, magáról a körforgásról. Tehát jó volt, amit elmondtál, csak van bennem egy hitetlenség, hogy vajon érti-e ezt valaki? Úgy, hogy én a gyakorlati oldalra csak azt tudom mondani, hogy hát most imádkozni kell, hogy értsék meg. Nincs más teendő. Ezt érteni kellene, hogy itt nem Judaizmus van, és nem keresztényellenesség, nem Törvény van, hanem Törvény és kegyelem, és nem valami vallási metódus van, hanem Istennek a rendje, ami körforgásos rend. Tehát ezt meg kellene érteni. Na, most ezt nagyon kevesen akarják megérteni. Nagyon kevesen értik, hiszen nagyon-nagyon eltűntették még Isten ünnepeit is. Mindent eltüntettek, és te a mindent eltüntettet tanítottad most. Hogy és miképpen? Hát szó szerint itt Isten tud csak megnyitni alapokat arra embereknél, hogy ezt mind maguk is tudják alkalmazni. Bizony.
Azon kívül persze sok gondolat bennem is egyszerű formában előkerült, amit mindennaposítani kellene. Hogy miért pont a pusztában adta a Törvényt Isten? Ez egy nagyon érdekes és izgalmas kérdés. És mikor adta a pusztában? Ez is egy nagyon érdekes kérdés. És egyáltalán, csak hogyha felhozok ilyen párhuzamos gondolatokat, hogy ha Isten Egyiptomban adta volna a Törvényt, akkor mi lett volna belőlük, és hogyha Isten csak a Kánaánban adja a Törvényt, akkor mi lett volna belőlük? És egyáltalán a mai hívő embereknek, keresztény szinten működő hívő embereknek vajon a Törvény által kell kijönni Egyiptomból, vagy ki kell jönni Egyiptomból, hogy Törvényt kapjanak? És ezek mind izgalmas és gyakorlati kérdések. A mai kereszténység romlását lehetne leleplezni és megmásítani ez által. Pontosan, ha föltenné azt, ami útmutató pont a választott népnek az életén keresztül, pont a Törvényadásnak az életén keresztül, működésén keresztül.
És ha arra gondolok, hogy itt pünkösdistázunk össze-vissza, Pünkösdöt ünnepel a kereszténység, az ajándékhajszolás közepette. Vajon mikor fogja megérteni, és erről sokat kellene beszélni, hogy Pünkösd nem más, mint a Törvény adásának a pillanata. Pontosabban a Messiás uralomnak a hatalomra jutása olyan értelemben, hogy Krisztus Szelleme elkezdett munkálkodni, ami nem egy extra, és nem egy misztikus dolog, hanem valóság lett a Törvény. Olyan valóság, hogy neked szól, benned, mert Isten megígérte, hogy a szívedbe vésem és így tovább.
Tehát ezek rengeteg gondolatot hoznak ki. Tényleg egy zárómondattal ismétlésként, szeretném, hogyha megértenék azt, amit elmondtál, az alapokat. Nem tehetünk mindent tökéletesen, hogy az alapoktól a végéig elmondunk. De nagyon érzem azt a hiányosságot úgy zsidó, mint keresztény és mindenféle ágazatban, hiányzik az alap. Hiányzik. Nagyon nehéz dologhoz nyúltál úgy hozzá, hogy valahol rejtetten ott van az az alap, valamit sejt zsidó, keresztény egyaránt. De, ha valamit sejt, akkor tegye Isten ezt pontosan Savuotkor élővé az ő szívében, hogy kell nekem a Törvény, mert különben Törvény nélkül a pusztában vagyok. De a pusztában kaphatom meg a Törvényt, hogy a Kánaánban legyek, és nem Egyiptomban kaphatom meg a Törvényt, hogy majd jó kisfiúként, jó kislányként besétálok a mennyországba. Rengeteg, rengeteg hátsó gondolat van, aminek ki kellene egyszer bontódnia. Lehet, hogy nem az én, vagy nem a mi dolgunk, de most rengeteg gondolat nyitva maradt. Rengeteg dologról tudom azt, hogy nagyon hiányzik. Tehát adjon Isten ebben látást és eszközöket, időt, és módot és miegymást.
Orbán Eszter:
Muszáj még egy gondolatot hozzátennem, mert említettél egy szót, amit én nem szoktam használni, és kimaradt, és valóban nagyon sokszor hiányolják ezt. Ez pedig a kegyelem. És muszáj ezt a gondolatot tényleg érthetően közzé tennem és valóban zárásként elmondanom. A harmadik hónapban lévő Savuot, vagyis a Törvényadás ünnepe után következik a 7. hónap Szukkotja, ami nem más, mint a kegyelem. Tehát, amikor az ember megéli a Törvényt, és learatja, az aratásban tényleg örvendez, és megemlékezik arról, hogy ő szolga volt Egyiptomban, megtartja és teljesíti ezeket a rendeléseket, akkor utána jön a Szukkot. Utána jön a kegyelem.
Nem tudjuk megkerülni a Törvényt akárhogy is akarjuk, mert az első után nem a hetedik jön, hanem a harmadik. Tehát az első hónap után nem a 7. hónap jön, Szukkot. Nincs olyan, hogy kimondom Isten Egyetlenségét, uralmát, és jön a kegyelem. Hanem jön a Törvény, és amikor jön a Törvény, akkor csak utána jöhet a kegyelem. És talán így értjük meg, hogy a kegyelem a beteljesedés. A kegyelem az, ami a begyűjtésnek, a behozatalnak az ünnepe, hiszen itt az van, hogy „… megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában, azért örvendezz igen!”
És ez az igen örvendezz, ez még örvendetesebb, mint a harmadiknál, ahol azt mondja, örülj azért, itt azonban már igen örvendezz. Tehát a 7.-nél történik a beteljesedés, ami nem más, mint a kegyelem. Vagyis Istennel, az Isteni egységben, az Isteni teljességben a kegyelemben tudok lenni, de nem tudom megkerülni a Törvényt. Végig kell mennem a harmadik hónapon. Nem tudom átugrani, az egyesről nem ugorhatok a 7-esre. Végig kell mennem a harmadik hónapon, és úgy gondolom, hogyha az ember benne van a körforgásban, akkor nem is fog megállni a harmadik hónapnál, hanem eljut a 7. hónapig. Aki megismeri Isten Törvényét, az eljut a kegyelemig. De aki nem tudja, hogy mi a Törvény, az soha nem fogja megtudni, mi az, hogy kegyelem.
Orbán Béla:
Csak fölteszek egy kérdést röviden. Mit jelent a kegyelem? Mert a kegyelem megint csak egy olyan fogalom, ami valami – nem is tudom – jutalék, jutalom, vagy nem tudom, milyen címen működik keresztény közegekben. Akkor meddig lehet eljutni a 7. hónap történetéhez, mi az, hogy Szukkot, és mi az, hogy kegyelem? Pár mondatban még homályosítsál fel bennünket. Tekintettel, hogy a kegyelem nem azt jelenti, amit keresztény szinten hiperbe, vagy szuperbe, vagy mezítlábasban szoktak emlegetni. Volnál szíves akkor beszélni erről.
Orbán Eszter:
Először is a kegyelemnek a szavát kell tisztáznunk, mert a kegyelem a hébernek a „heszed” szava. A „heszed” pedig a cselekvő szeretetet jelenti. Tehát a kegyelem nem keverendő össze az irgalommal, mert az irgalom az egy olyan állapotra vonatkozik, amikor az ember képtelen cselekedni. A kegyelem pedig a cselekvésnek a szava. Amikor a kegyelemről beszélünk, akkor arról a cselekvő szeretetről beszélünk, amit a Törvény szül. Mert másképpen nem tudjuk megcselekedni a kegyelmet, csak akkor, hogyha ismerjük a Törvényt.
Orbán Béla:
A Szukkot ugye, bemenni abba a házba, azt jelenti, a szukkába. Na, most ott kinek a kegyelme van? Kinek a gondoskodása van? Kinek a globális szeretete, ha szabad ezt mondani a „heszed” szóra? Mert nem akarom aprózni. Most akkor az én kegyelmem, mint kegyelmes úrnak? Vagy Istennek a kegyelme akkor hol valósulhat meg teljességgel?
Orbán Eszter:
Egyértelmű, hogy az ember nem kegyelmeskedik. Tehát, az ember nem tud kegyelmet gyakorolni. (Van is erről a megjelenő könyvemben egy írás, a „Kegyesség-Istenfélelem” címen.) Az ember nem tud kegyességet gyakorolni, sem kegyelmet. Ezt a kegyelmet Isten gyakorolja, és ezt a kegyelmet Isten adja az embernek, és az ember erre azzal a szeretettel válaszol, azzal a cselekvő szeretettel, hogy amit Isten adott számára, a Törvényt, azt tartja be.
Orbán Béla:
Tehát, a Törvény betartása, az emberi kegyelem?
Orbán Eszter:
Nem.
Orbán Béla:
Hanem?
Orbán Eszter:
A Törvény betartása, az ember válasza. Mivel az ember nem tud kegyelmet gyakorolni, csak Istenfélelmet, ezért a Törvény betartása az Istennek adott válasz.
Orbán Béla:
És most, ha egy gyülekezetet szukkának néznek Szukkoth alkalmából, hogy bementem egy egyházba?
Orbán Eszter:
De a Szukkoth nem arról szól, hogy egy gyülekezetbe bemegyek.
Orbán Béla:
Egy házba.
Orbán Eszter:
Egy házba sem megyek be, mert pontosan a Szukkot ünnepének az időpontja adja meg a kérdésedre a választ. Ugyanis Szukkot ünnepének az időpontja, Tisri 15. A 15-ös szám pedig Istennek a száma, nem pedig az emberé. Tehát nem mondhatom azt, hogy én egy emberi szukkába, egy emberi sátorba megyek be. Csakis egyedül Istennek a sátrába mehetek be, tehát ebből következik, hogy kegyelmet csak Isten adhat. Semmi egyház, semmi szervezet nem gyakorolhat kegyelmet. Ez egyedül Isten fennhatósága. És a kérdéseidben a válasz a számokban keresendő.
Orbán Béla:
Akkor a Törvénynek a jutalma: a kegyelem.
Orbán Eszter:
Ámen.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |