|
Ő lerontotta a válaszfalakat Efézus 2:14 2014. március 5.
Orbán Béla:
Ennek a szerdai alkalomnak témájaként az Efézusiakhoz írt levélben egyetlen egy verset veszek elő. Bár elég bonyodalmas ennek a folytatása. Tehát Efézus 2,14:
„Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, …”
Lerontotta a választófalat. Két nemzetségről beszél, a zsidóságról és a pogányokról ott az efézusi gyülekezetben, hogy nektek most már van kegyelmetek, mert a választófalat lerombolta. S ennek okán igazából el kell mondanom, hogy valami nincs rendben ma sem. Egyáltalán nincs rendben, mert a válaszfal most van ott. Igazából most van ott. Ő lerombolta, de még mindig ott van a válaszfal. Ott van a válaszfal a kereszténység és a zsidóság közepette, egymástól távol vannak. Azért, mert pontosan a békesség nincs ott, még mindig működik a válaszfal mind a két oldalnak a hibája miatt. Azért működik, mert a kereszténység nem fogadja el a törvényt, és így a kegyelmet megtartva, a törvény nélkül akar élni. A zsidóság megtartja a törvényt, de nem kell neki a kegyelem. És így két egybeépített és a Krisztus általi válaszfal leomlása által eggyé lett Törvény és Kegyelem egysége nem működik. Ez az összes probléma.
A zsidóság a mai napig is azt mondja, elég neki a Törvény és Istennek a népeként a Törvényt betartja. Ugyanakkor természetesen látható immár több ezer éven keresztül, hogy ez nem működik, mert a törvény betartása nem igazából fog működni. Nagyon jó emberek vagyunk, nagyon jó farizeusok vagyunk, nagyon jó szadduceusok is. Mindent betartanak, és mégsem tudnak mindent betartani, illetve úgy alapjában átterheljük Istenre a megbocsátást, hogy én akarom, de nem megy, de majd megbocsát. Nincs kegyelem oldala ennek, nincs meg a váltságmű, mert nincs meg a Krisztus váltságművének az elfogadása.
Ugyanakkor a kereszténység a teljesen kényelmes megoldást választotta. Én viszont kegyelemben úszkálok, és nagyon jól elvagyok, és minden szép és minden jó. De a Törvény, az nem kell. Na, most ez az, ami nem működik. Ez, amikor Pál mondja az Efézusiaknak, hogy Ő lebontotta, az annyit jelent, hogy ma nincs lebontva. Ma nincs lebontva. Az, hogy Ő lebontotta, az nem jelenti, hogy ma nekem le van bontva. Ha nekem valaki között van egy választóvonalam, és nem vagyok egy vele Isten elrendelésében, akkor el vagyok választva.
Ha nem vagyunk egy, férj és feleség, akkor el vagyunk válva, ha nagyon egyszerűen akarom mondani. És itt két része van Krisztus Testének, Isten népének: a zsidóság és a kereszténység. Krisztus által a pogányok, akik kegyelem által lehetnek. De kegyelem által ez még mindig csak fél állapot. Olyan fél állapot, hogy Törvény nélkül nincs kegyelem, illetve kegyelem nincs Törvény nélkül.
Ezt kellene valahogy rendezni, és az ember ilyenkor elkezdi szemügyre venni, mi a válaszfal. A zsidóságnál a válaszfal az, ami körbeveszi magát a Törvényt. Az a sok farizeusi törvény, amivel bevédi a Törvényt. Miénk a Tóra és mellé védelmi sáncokat épít, hogy nem adom oda a másiknak. A Törvény védelme. Pozitívnak tűnik, hiszen így őrizte meg ezer éveken keresztül a zsidóság magát a Tórát, magát Isten Törvényét. De a Golgota óta egy kicsit változott a dolog, oda kellene adni, különben nem fog működni a túloldalon a kegyelem kérdése, bármennyire megígért. Bármennyire megígért, Törvény nélkül nem fog működni.
Mert, ha nincs bűnbánat, bűntudat, akkor nincs kegyelem. Ha nem tudom, hogy bűnös vagyok, nem fogok odamenni Istenhez, hogy bocsáss meg, és nem tud megbocsátani, mert nem kérem, és fordítva is ugyanígy igaz. Tehát a kettősség nincs egybeforrasztva, a pogányok és a zsidóság nincs meg abban az egységben, amit Isten népeként definiálni kellene, úgy, hogy ők a Messiásnak, vagyis Krisztusnak a Testét, népét alkotják.
Amikor ezt a falat nézzük, akkor többféle munka lenne. A zsidóságnál, azt hiszem, könnyebb is lesz valamikor a munka, amikor akár a kóserságtól kezdve, akármelyik törvényeket előveszem, a fölösleges törvényeket bizony nem lehet betartani. Vagy sumákolni lehet szép magyarul, hogy megeszem a téliszalámit kóser módon, amiben szamár is van, meg disznó is meg marha is. Izraelbe, hogyha valaki kimegy, akkor kedvenc kóser eledele pontosan a téliszalámi. Tehát szépen falazunk, szépen mosolygunk és sunyítunk, és nem lehet betartani a kóserságot sem, sok oknál fogva. Nem a kóserság ellen megyek természetesen. Hiszen, ma a pulykafelvágottat, ha megveszem, fogalmam sincs, hogy milyen állatból készült. Ha egyáltalán van benne állat. Azután, ha a vér kérdését előveszem, hogy hogyan kell vágni kóserül egy állatot: európai szinten kötelező elaltatni, meg jóformán hegedülni a disznónak, a marhának, mindennek, hogy a vére is benne maradjon, szegénykémnek mikor megölték. Képtelenség vér nélküli ételeket megenni.
Itt a szándék természetesen tiszta, és az a tiszta, hogy én be akarom tartani. Ezt én úgy szoktam mondani: ártani nem használ. De vissza kell venni ezeket a válaszfalakat. El kell söpörni, hogy mi az, ami eltakarja magát Isten Igéjét, magát Isten törvényeit. A fölösleges törvények takarják el. Más nemzetek elől is! Ez a zsidóságnak a feladata, megtisztítani a Törvényt, és a megtisztítással a fölösleges törvényeket lerakni. Ez nem azt jelenti, hogy törvényszegésről beszélek, nem arról szól, hogy kivagdosok belőle részeket, hogy ez ma már nem aktuális, hanem arról szól, hogy meg kell tisztítani. És a tisztítás nem azt jelenti, hogy most újra vizsgálom a Törvényt, hanem azt, hogy szabaddá teszem, a fölöslegeket levetkőztetem, mondjuk így.
Hiszen, amikor a Tórát viszik a zsinagógában, akkor a Tórának ruhája van, abba öltöztetik szépen. Ezt a ruhát le kell venni. Nem kell takargatni. Nem kell takargatni a Törvényt nekünk sem, hanem fel kell mutatnunk mindenkinek, hogy kegyelme lehessen. Fel kell mutatni a gyülekezetben, a családban, a gyerekemnek is, bárkinek. Itt a Törvény. Nem én vagyok a bíró, nem én vagyok a kivégző osztag. De fel kell mutatni a Törvényt, különben nem lesz kegyelem. Ez a feladat, és ez az, amikor maga Krisztus lebontotta, lerombolta a válaszfalat, akkor Ő nevén nevezte a dolgokat. Nem leplezte, nem takargatta, ez van. Megélte, megmutatta, élővé tette a Törvényt.
És nekünk is ez a feladatunk, élővé tenni a Törvényt bizonyságként. Nem szajkózni és prédikációkat mondani róla, hanem az életünkkel prédikálva el kell mondani, hogy mi is az, amit Isten akar. A bizonyságot Isten adja hozzá természetesen, és Ő tanít a további Törvényre, mert egyszer megkóstoltam, abban a pillanatban már vágyom a következőt, vágyom. S ez nem egy farizeusi lelkesedés, hanem maga az, amikor az ember valami jót megkóstol, utána kéri a következőt is. Ha én megismerek egy jó konyhát, akkor kérem, hogy ott mást is adjanak. Körülbelül ehhez hasonlíthatnám azt a Törvényt, amit Isten ad, hogyha egyszer megkóstoltad azt. Hogy megmutatja az életedben, mi a rossz, megbocsájtja, elveszi, utána, ha azt a rosszat nem érzed, kéred a további tisztulásokat, szabadulásokat. Fogod kérni, mert jó. Ilyen egyszerű. Nincs különösebben nagy magyarázata, mert jó a Törvény nekem. Azért jó, mert tudom, hogy holnap mit kell csinálnom, tudom, hogy most mit kell csinálnom. Tudom, hogy mi a jó, mert Isten mindent kinyilatkoztatott számunkra.
Ez a zsidó oldal, azonban a másik oldalát, a keresztény oldalát azért egy kicsit nehezebb összehozni. Mit is kell tenni? Mert a kereszténységnek azért vannak jelen pillanatban is olyan gyökerei, és olyan maradványai, melyek máig is élnek, és nagyon csúnyán élnek, megmondom őszintén, hogy gyakorlatilag Isten Igéje ellen működnek. Nagyon sok szószék, nagyon sok teológia és egyebek. Ezeket kell valahol összegyűjteni, nem vádbeszédként, hanem egyszerűen csak leszedni a leplet, hogy mi is itt az ellentét és a probléma a kereszténységen belül. Mert nemcsak a zsidó és a keresztény között van, a pogányokból lett keresztények között van válaszfal, hanem keresztény és keresztény között vannak válaszfalak.
A zsidóság között ez nincs. A zsidóságnál van egy közmegegyezés, hogy ez a Tóra és mindenki a saját helyén, a saját iskolája szerint, a saját életformája szerint, saját maga éli meg azt a közös megegyezést, ami Isten Igéje. Talán ezt is majd egyszer részletesebben ki kell hozni.
De a kereszténységnél mi az, ami ellentéteket hoz és nagyon-nagyon nagy ellentéteket? Az, hogy a kereszténységnél jelen pillanatban négyféle keresztény ágazat van, ami szemmel látható és működik. Ami nem egyházaknak, felekezeteknek a megnevezése. Hanem gyakorlatilag arról szól, hogy van egy ma is működő -és talán megint újra kezd működni, hiszen a történelem ismétlődik, akár keresztény gyülekezetek és vallás történetében is-, bizonyos racionalista és egyszerre liberális ág, amelyik a felvilágosodás után kezdődött. Magyarul: tudományos ismereteiben növekedett a keresztény világ, mondjuk így. A felvilágosodáskor és a XVIII. század tájékán, elkezdték magyarázni a Bibliát. Tudományos alapokon. Bibliaértelmezések kezdtek középpontba kerülni, a Bibliának a tartalma, Isten szava helyett. Bibliai értekezések. Ennek azután mondhatnám mennyi könyvtári anyaga lett, talán ki sem lehetne számolni mennyi történelmi kritikát írtak a Bibliáról, mennyi, de mennyi tudományos értekezést. Csak ennek egy szépséghibája van. Az, hogy gyakorlatilag személytelenné vált Isten Igéje. Isten Igéjét magyarázták, hogy milyen korban, hol született, hogy értendő, stb. De személytelen lett maga Isten Igéje. Annyira okos lett mindenki, hogy egyre több, és egyre több magyarázat van. S ennek az egyre több magyarázatnak azért van egy következménye is, hogy nagyon-nagyon megunta mindenki ezt a sok magyarázatot, mert fárasztóvá is lett. Annyi, de annyi okos teológus és dogmatikus, és mindenféle szakember, segédtudományokkal bíró szakember munkálkodott, hogy egyszerűen, hát csúnyán mondom, undorító lett a sok teológia. Nem kell.
Mindenkinek igaza van, senkinek nincs igaza, osztályok vannak, pártoskodások vannak, ennek a tanát követik, ötvözik keresztbe-hosszába, és ennek a nagy-nagy magyarázkodásnak egy vége lett, hogy elveszett az alapja. Elveszett Isten Igéjének a közvetlensége, a személyre szóló része. Egyszerűen elveszett. És ez évszázadok óta megy, ami persze egy idő után meghozza azt az állapotot, hogy kellene tenni valamit. Ez később, egy-két száz évvel később ki is alakult, ennek isszuk ma is a levét, ennek is, ennek a tudományos magyarázkodásnak. Éppúgy isszuk a levét, mint a másik fajtának, az élménykereszténységnek, ami kialakult.
Ez pedig már a modern társadalomnak, a mi korunkban leginkább az, ami az élményorientált kereszténységnek a kialakulása. S ahol semmi más célja nincs most már, főleg a nyugat-európai, vagy az amerikai kereszténységnek, az élvezet és az öröm. Azért van. Elveszett az a törvényeskedés, ami volt még a liberális racionalitásban is benne: a munka, a felelősség, a pénz beosztása, sok minden ilyet mondhatnék, amit biblikusan próbáltak élni. Mint mondjuk Amerikában a puritán és egyéb ágazat: megmagyarázzuk, hogyan kell csinálni az életünket. Elveszett és ma már csak élmény van. A jólét hozta ezt magával. Az, ami a világban benne van, én jól akarok élni, nekem minden szép, minden jó, nekem műsor kell, nekem műsor kell. Ez az élménykereszténység bizony ma is itt van. Bizony ennek is vannak átkai, mert az élménykereszténységnél éppúgy, mint a cirkuszban, kell zsonglőr, kell ez, kell amaz. Kell zenész, kell táncos, kell akármi. Mindenféle élmények bejöttek a világból. Én azért megyek a gyülibe, hogy jót dicsőítsek, egy jót örömködjek, mondhatnám a különböző válfajait. Ugyanaz a cirkuszi világ, mint kint a világban. Élmény kell, és ennek megvannak persze a formái, és azért, hogy fizetek, adjanak. Fizetem akár a tizedet, bármit, elmegyek és mi a műsor. Mi a műsor? Ez az xyz miről fog beszélni? Milyen a közeg? Milyen a plaza? Milyen a zenekar, milyen a tánckar? Mert az is van ám. Sőt. Most éppen egy meghívót adtam oda valakinek viccesen közülünk, hogy elmehetsz ilyen zászlólengetős dicsőítésre. Cirkusz itt, cirkusz ott, hát ez a ritmikus sportgimnasztikának elég jó ága. Néhai feleségem, aki meghalt, abban magyar bajnok volt. Nem dicsőítettem, amikor leverte a csillárt, de egész jól éltünk. Abban az időben, legalább is.
Tehát lényeg az, hogy ennek az örömködő kereszténységnek elveszett a kötelessége. Elveszett az a kötelessége, hogy kellene dolgozni, az, hogy valamit szolgálni. Elveszett ez, azért megyek, mint a piacon, hogy mit adnak. Mit adnak? De ebben viszont már ott van az is, hogy én, én vagyok. Ez nem más, mint igazából az önzésnek nagyon is látható formája. Benne van a liberális racionalitásban is, hogy én tudom. Azonban ebben az örömködőben nekem kell. Akkor jönnek ezek, amik leleplezőek a mai kereszténységben nagyon sok helyen, akármikor az ember csak az interneten levelezik, és azonnal jön. Tízből kilenc esetben olvashatod azt, hogy nekem azt mondta az Ige, és már el is árulta.
Amikor most itt együtt vagyunk, ha azt mondod, hogy nekem ezt mondta az Ige, akkor kihagytad a többieket. Elvesztetted a közösséget. Elárultad, mennyire önző vagy. Az Ige mit mondott nekem. És ezek a szavak árulkodók. Ez az örömködő kereszténységnek a története. Ez az én gyülekezetem, ez az én pásztorom, és úgy megyek be, na, mit fog nekem mondani, na, mit fog nekem szólni az Ige, és ezt meg is fordítom, hogy ő szólt nekem, ő nekem szólt. Ő az, aki közreadta nekem, mint egy szolgáló bohóc, vagy zsonglőr, vagy nem tudom micsoda. Bocsánat, a pásztort körülbelül így kezelik, aki Isten Igéjét hozza. S ennek az előadásnak, ami nekem szól, nekem, mert én vagyok a közönség, nem mi vagyunk a közönség, én vagyok a közönség, ennek igényei is vannak. S természetesen egy cirkuszi mutatványnál is ugye a porondon különböző beosztások vannak. Csak ez a gyülekezeti porondon úgy néz ki, az Igének már kevés hely jut. Magyarul, az egyik megöli a racionalitásával azt, hogy megmagyarázom, és nem lesz életszerű az Ige. Itt viszont már lassan nincs helye az Igének. Mert itt már az Ige is alá van rendelve, mit szól nekem című önző vágyaknak. Egyszerűen ölik az Igét. Itt vannak az elválasztások, elválasztom az örömmel az Igét magamtól. Elválasztom a felelősséget, mert én már valaki vagyok. Nekem jár. Én azért megyek, hogy nekem táncoljanak, nekem énekeljenek, én is fizetek, te is fizess. Én azért megyek a közösségbe, a gyülekezetbe, hogy nekem fizessen a pásztor, szép szavakkal, jó szavakkal, örömmel, hallelujákkal és mindenfélékkel.
Nem erről szól. Isten Igéje nem erről szól. Isten Igéje pontosan arról szól, ami elveszett a racionalitásnál, amit nem magyarázni kell, mert neked szól. És arról szól, amit te úgymond sokszor nem is akarsz, mert az igazságot elkerülöd, amikor neked már igényeid vannak, hogy nekem szólt. Észre sem veszed, akkor már csak a dicséretek kellenek, észre sem veszed, és már azt fogod mondani, milyen jó volt. Jönnek az aranymondások, bocsánat, aranyköpések, jönnek a sztorik. Jön a sztorizás. Üzleti kereszténység.
Nekem, és a többiekkel mi van? Ezt én imádatnak mondhatnám. S ez ma nagyon-nagyon sűrű eset. Nagyon-nagyon. A mai fiatalok, amikor ezt a gyülekezeti állapotot megélik, akkor bizony meg kell őket érteni, nekik mindig ez kell. Nekik jár. Nézzük meg a fiatalságot, már nem akar felelős lenni, nem akar dolgozni, nem akar sok mindent. De jár nekem minden. Ezért elfiatalosodik a gyülekezet, és a fiataloknak van egyetlen egy jellemzője, minden fiatalra, bármennyire furcsa, ha ránézel, megkérdezed, mit szeretnél, 99 %-a azt mondja, hogy szórakozni. Nem dolgozni, nem felelősség. Nem, nem, szórakozni. És a fiatalos gyülekezetek pontosan ebből az élmény gyülekezetből úgy fejlődnek ki, hogy azért is mennek a gyülekezet nevezetűbe, szórakozni. És, hogyha nekem kell a tized, kell a bevétel, kell a dicsőség, kell mindaz, ami egy pásztornak, én olyan bulit csinálok, hogy teltház van, és olyan szórakoztató zene van, és olyan szórakoztató tánc van. Ki mit kínál? Pogácsától a kávéautomatáig mindent kapsz. Mint a világban. És a fiatalok itt vannak bent egy eufórikus, egy teljesen elszédült állapotban, ami Isten Igéje ellenes, én szórakozni mentem. Szórakozni mentem.
Ezt egy évtizeddel ezelőtt Németországban kezdtem tapasztalni, volt szerencsém, vagy volt lehetőségem, inkább így mondom, kint lenni, hogy úgy néztek rám, hogy mit hoztál. Így. A fiatalok különösen. De maga a német szemléletben, ugye ők anyagilag és egyebekben előttünk járnak jócskán, és: na, itt a fickó, mit hozott? És meg is kérdezték, hogy hoztál valamit? Megfizetjük. Úgy lett 1600 euró az órabérem, a prédikációnak. Ennyi. Egész jól megfizetik, ugye? Csak az már nem Isten Igéje, hanem valami egészen más akkor Isten Igéje nevében.
Ez a nekem, ez az egész mozgalomnak a kezdő rugója ugyanúgy elővehető és fellelhető. Honnan is van ez, hogy öröm kell? Nem kell felelősség. Mindig csak valamit kapjak. Bizony ez karizmatikusság. Valamikor, amikor tényleg Isten Szent Szelleme adott örömöket, nem tértek oda az Isten Igéjéhez, és megmaradt, hogy még, még, még. Ahogy a fiammal szoktam játszani, hogy még, még, még, semmi nem elég című. Ugyanez. A karizmatikusság elindítja az örömöt, és folyamatosan, mint a narkósnak kell az adag. És az öröm átalakul egy másfajta örömre. A karizmatikusság indította ezt. Az indította el, tetszik, vagy nem tetszik. Ez sajnos így működik. Nem azt mondom, hogy antikarizmatikus vagyok, hanem pontosan arról van szó, hogy hogyan lehet rosszul használni.
Hiszen az első, amikor Isten Igéjét magyarázza valaki, belemélyed és magyarázza, van egy szint, ameddig kell egy ismeret. Egy segédtudományi, nyelvtani, bármilyen ismeret kell ahhoz, hogy tudjam, miről szól. Hiszen ma már az sms nyelven fordítják a Bibliát lassan. Már ilyeneket tudok mondani, hogy valaki kérdezte, mi a legjobb fordítás, az egyszerűsített, meg nem tudom milyen Bibliák. Mondtam, nem kell egyszerűsíteni, sms-ben írjuk le aztán kész. Hát ennyi, mit kell itt vacakolni. Ha már egyszerűsített, akkor a legegyszerűbben adjuk. Legegyszerűbben nincs is. Ez a legegyszerűbb. Tegyük, tegyük, vágjunk le Isten Igéjéből, még azt sem értjük, amit érteni kellene. Hiszen már magyarul nem tud a magyar ember, ha magyar ember egyáltalán.
De lehet használni jól. De ha túllépek, abban a pillanatban az okos, felvilágosult ember magát Isten Igéjét öli meg. Utána, akinek van öröme, magával az örömmel öli meg Isten Igéjét. Hol vannak a határok, ezt a mi életünkben is tudni kell. Miért jövök ide? Milyen örömöt kaptam? Persze, hogy teljes örömöt. De mire kaptam? Nem azért kaptam az örömöt, hogy csak örüljek, hanem annak van oka, Adója, és hadd ne mondjam tovább. És nem azért kaptam a látásomat, hogy most én ezzel nyílt vitát rendezzek bibliai iskolák és nem tudom, milyen szeminárium címén. Hanem arra, ami bizonysággal párosul, odaadjam. Jé, ezt megláttam, és nem tananyagot csinálok belőle, és nem dogmát csinálok, mert elveszem Isten Igéjét. Elveszem, mert akkor jön az én igazságom, az én teóriám, az én tanom, az én iskolám, és jönnek az izmusok, és sok minden jön. Mint a felvilágosodás után jött is.
A harmadik viszont tényleg az, amikor mindez után, ami most nagyon érdekes, jön a fundamentalista, mindezeknek a következményeképpen. A keresztény, és iszlám, és zsidó fundamentalizmus. Erre különösen érdekes odafigyelni. Mert itt arról van szó, hogy a liberális ágak után, racionális liberális ágak után, jött egy önvédelmi állapot is, hogy vissza a gyökerekhez. Vissza az alapokhoz. Vissza az alapokhoz, és itt kialakult már ebben az előző században, amikor kialakult kétféle ágazat. Kettő talpra állt és erősödött. Az egyik, amelyik a hitvédelembe ment be. Hiszen a magyarázatokból észrevette, hogy Isten Igéje csorbul. Az örömködésben is észrevette, hogy vissza valahova. Bement hitvédelembe. A másik ágazata viszont bement az evangelizálásba, a térítésbe. Két ágazat, és egyiknek sincs jogosultsága.
Mert a hitvédelem semmi más, mint az alapokat elkezdi védeni. Egyszerűen a tudatlanságában, nagy tudásuk miatt, racionalitásuk miatt, az örömködések miatt elveszett Isten Igéjének a lényege. De kiemel valamit, és ezt ő úgy, ahogy van, alapnak tekinti, és késsel-villával, karddal és géppisztollyal, mindennel védi az önigazságát. Egy tannak az igazsága, fundamentalistává válik. Egyébként, ha fundamentalizmusról beszélünk, akkor semmi más, csak elő kell venni a kaotikusokat. Nem kaotikusokat, pedig így szeretem mondani őket, a katolikusokat. Van egy alap, ami tévedhetetlenség, ott aztán azt megvédjük karddal, azt másra ráerőltetjük. Nem titok, nem bántás, ez a szomorú tény.
Azonban ez máshol is működik. Máshol is működik, mert fundamentalista az iszlám, fundamentalista a judaizmus egyes része. A kereszténységnek nemcsak egy alap, fundamentalista társasága van. Sokkal több van, mint gondolnánk. S amikor meg kell nézni a fundamentalistáknak, a fundamentalista kereszténységnek a sajátosságait, borzalmas dolgot kell észrevenni. Márpedig azt, hogy a politikával akar operálni. Része akar lenni a hatalomnak. Bele akar menni, be akar menni a hatalomba, mert őneki igaza van, egyedül üdvözítő, őneki küldetése van. Misszionáló és sajnos ki kell mondanom, elgondolkodtató amikor, nem bántok senkit, lehet sokan megsértődnek, ha esetleg meghallják: Ukrajnában, a mai, jelen pillanatban, ügyeletben levő államfő baptista, Gorbacsov baptista volt, Billi Graham, mint az Amerikai Egyesült Államok főtanácsadója baptista volt. Valami nem stimmel. Nem biztos, hogy pontosan igazam van, de túl sok az azonosság. Mindig a hatalomnál ott vannak azok, akiknek missziós parancsuk van, akiknek egyedül üdvözítő terveik és elképzeléseik vannak, és ezt védik. És bizony van ez protestáns állapotban, nemcsak katolikusban. Az egy kérdés, hogy ezek mikor egyesülnek egymással, és kiben egyesülnek, ezt most már nem folytatom.
Én azokat sajnálom, akik nem veszik észre, hogy egy hívő embernek nem lehet köze a politikához. Mert abban a pillanatban ennek a fundamentalista társaságnak a janicsárja, az elkötelezett híve, és nem Krisztusé. Lehet, hogy jószándékúlag csinálja. Lehet, hogy biblikusan. De az a fundamentalizmus, amelyik hisz a Bibliában, hisz az egyházában, hisz az egyedül üdvözítő mivoltjában, az békétlenséget áraszt, mert harcos. Mert támadó. Támadó az iszlám, támadó a kereszténység, és támadó még a judaizmus is. Ezek az ágai a fundamentalizmusnak, ezek támadók. És a protestáns fundamentalisták is ugyanolyan támadóak, és aki a békét nem viszi, aki szétosztó, megosztó és támadó, az nem krisztusi. Ezt ki kell mondanom. Ismétlem, nem a személyekről szólok, akik ott vannak, akik nem tudják. Hanem ennek az irányítója nem krisztusi.
Nem krisztusi az, amikor valaki a politikával párosul, és a politikát használja. Nem biblikus. Az a biblikus, aki tudja, hogy a Biblia, mint olyan, Isten Igéje, Istentől ihletett. Természetesen ehhez kell bizonyos tudomány ismerete. Természetesen a természettudománytól kezdve minden, ami Isten Törvényét tartalmazza igazából, minden kell. Isten Igéje, teljes kinyilatkoztatott Igéje Istentől ihletett. Nem a Bibliába hiszek, nem a bibliai talmudokban, és keresztény talmudokban hiszek, nem a teológiákban és dogmákban hiszek, hanem abban a személyes Istenben, aki velem beszél. Az élő Istenben.
Nem úgy, mint az okoskodó kezdeti liberálisok, akikről említést tettem, hanem az a személyes Isten, aki az Isten Igéjén keresztül hozzám szól. Bizony van egy egység Isten Igéje, és van egy különbség, mindenki külön-külön, de Krisztusban egy. Az, aki hatalomra tör, az, aki misszionál, az, aki ilyen nagy hittel bír, hogy én vagyok az egyedül üdvözítő, és az egyedüli, az nem krisztusi. A krisztusi: mindenki különb, mindenki más, de mindenki Krisztusban egy. Ezt meg kellene érteni. És, amelyik hatalomra tör és a politikában benne van, nem krisztusi. Ezt most kimondom. Az egészen más. Egészen más, a fundamentalizmusnak, annak a keresztény ágazatnak a képviselője, véres, harcos, békét nem hozó képviselője. Emberi értelemben is. Az állandó megosztás, az állandó harcok.
És akár a mostani választásra is ezt el tudnám mondani, most is a negyvenvalahányból ott van négy, öt, hat, akárhány számú keresztény párt. Egymással szemben vannak. Könyörgöm, egymással. Hát hol itt a béke? Hol itt a béke, mikor már önmaguk keresztény néven a keresztény akarja ütni a másikat, vagy legalább is kitolni, vagy valamit harcolni. Mindegyiknek öntudata van. Mindegyik valahol a liberális és a racionális egyben, ő az, aki Isten Igéjét figyelmen kívül hagyva tanít, hogy mi az erkölcs és mi az, ami igaz. Igazából a politikának és az emberi hatalomnak dolgozik alá, vagy azzal van. Spanban, ahogy szokták mondani a taxisok is, hogy váltótársa, vagy együttműködője. És igazából az örömködésnél ott van, hogy énnekem jár. Nekem jár a hatalomból egy porció, nekem kijár a pénzből egy porció. És itt van a fundamentalistáknak az egyik nagy leleplezője, hogy a fundamentalisták, és ezekből nem kevés van, a földi mennyországban gondolkodnak. Földi mennyországban.
Itt akarják megvalósítani Krisztus királyságát. Itt akarják, számtalanszor hallhatod, hogy lehívják a mennyet, meg itt mi lesz, meg ott mi lesz. Itt akarják megvalósítani. Súlyos hazugság. Isten országa a földön soha nem fog megalapulni, mert a föld elég, és annyi. Itt szellemi dolog van. Az, hogy elközelgetett a mennyeknek országa, az nem azt jelenti, hogy itt most le is telepedett. És itt nincsenek semmi hatalmak, semmi-semmi hatalmaskodások, mert nincs az az ország, ami most jelen pillanatban uralkodik a földön. Megjelent Isten üdvözítő kegyelme, Isten országa elközelgetett, de nem vette át a hatalmat.
Azonban a fundamentalistáknál mindegyiknek az a célja, itt a földön megteremteni Krisztus királyságát, itt a földön megteremteni a mennyországot, és ebben én vagyok az erős, ebben én vagyok a felkent, a felhatalmazott, nekem van igazam, és én osztogatom itt az üdvösséget, amihez természetesen kell egy politikai kapcsolódás is, mert ez így nem menne, ha csak beszélnék. Hanem ehhez kell fegyver, pénz, és sok minden.
Tehát végül is ezeket kellene már végre figyelembe venni. Azt, hogy Isten Igéjét el lehet taposni, hogyha nagyon okosodok. Elvész a lényeg, elveszik Istennek a személyes szava hozzám. Nagyon szép könyvtárakat lehet írni, nagyon szépeket, rengeteget, hogyne. Mind, hány óra, rengeteg teológus van. Sokszor gondolkodtam is, hogy ennyi párezer év alatt már annyi teológus volt, és már minden eszköz van, és még magyarázni kell a Bibliát. Azért valahogy most már rakjuk össze, ahányan vagyunk, hogy mi is az igazság. És ennyi ezer év óta nem tudjuk összerakni az igazságot? Akkor itt nagy baj van.
Mert itt mindenki okos, mindenki hívő, mindenki Isten alkalmazottja, és nem tudunk, minimum két és félezer éve, vagy akármennyi ideje, nem tudunk egységre jutni, hogy mi az igazság. Hogyha valamit számítógépbe benyomok, a gép összekeveri, és kidobja a végeredményt. Nem tudom, hány okos, és szellemi lény van, Szent Szellemre és egyébre hivatkozott vezetett ember, és nem tudunk egy dologban végre közös nevezőre jutni. Hogy van ez? Elgondolkodtató. Pontosan ezért, mert ott a válaszfal. Elválasztja okosságunk Isten Igéjét a személytől. Az öröm elválasztja az öröm Adójától. Az ajándék elválasztja az Ajándékozótól az embert. Ott van, hogy Isten hatalma helyett én akarok hatalmaskodni. Pontosan ezek a válaszfalak, amiben szenved a kereszténységnek a tömege, mert a vezetés ezt csinálja. A kinevezett, önjelölt és illegitim módon ránk tehénkedők, ezeket használják. Azért jött, hogy lerontsa. Akkor hagyjuk, hogy lerontsa. Igen, le kell rontani a rengeteg keresztény irodalmat, aminek semmi értelme nincsen. Ez nem azt jelenti, hogy butának kell lenni, hanem azt, hogy a fölöslegekre nincs szükség. A fölösleg, a tudás pontosan a tettnek a megölője, és a keresztény irodalom pontosan a Bibliának sokszor a megölője.
Hol a határ? Hol van az, amit Isten adott? Ismeretet, tudományos, és minden ismeretet, és hol van, amikor én rápakolok. Mert én így gondoltam, Isten helyett. Hol van? Hol van az, amikor Isten örömöt ad, és én nem kábítószeres vagyok az örömtől, hanem boldog. Hol van a boldogság és a kábítás közötti különbség? Tudni kell, hogy Istentől valóban van öröm, de van felelősség is, és van sok minden más. Én nem fogyasztója vagyok Isten Igéjének, hanem megtartója. És nekem nem öröm kell, hanem örömöt kapok Istentől. Azért, amit megtettem, nem jutalmat, hanem a következménye. Igazából ezt kell helyretenni.
Mert ahol működik valóban ez a racionális, liberális kezdet, ami a felvilágosodás után kezdődött, ott Isten Igéje megszűnik. Nagyon jó vallásos, papipari, szakipari, szolgáltatóipari társaság, nagyon jól működik, mindenki jól van, köszönjük szépen. A tömegnek fogalma sincs, miről beszélnek, csak bólogatnak, így kell csinálni, úgy kell csinálni, megmagyarázzák azt, amit nem kellene megmagyarázni. Mert Isten személyesen akarja neked adni azt, amit neked üzen. Személyesen. Nem akárkin keresztül, az akárki csak egy eszköz. Eszköz benne, nem kellenek ide vezérek, zászlóvivők és őrmesterek. Ilyenek nem kellenek. Isten veled személyesen akar beszélni. Személyesen akarja adni, és nem kell neked segédanyag, hanem arról szól, hogy amit Isten Igéje ad, azt teneked meg kell ismerni, hogy neked szól, teneked szól és a tied.
Nem rátukmálva, hogy ez az igazság, meg így, meg úgy, amivel létrejönnek a különböző izmusok, felekezetek, bizony szekták. És ugyanakkor az öröm sem az az öröm, amit nekem benyomnak, hanem az, amit Isten helyez a szívemre örömöt. Lehet, hogy neked az éppen fájdalom lenne, ami nekem öröm. Lehet, hogy az embernek, ha belegondol, akkor maga csodálkozik, hogy az az öröm, ami bennem van, az nem egészen normális, emberi értelemben. Az, hogy olyan szabad vagyok a pénztől, ez másnak a siralomház lenne, hogy jaj, nincs pénzem. Én pedig úgy vagyok vele, hogy Uram, de jó, hogy nem kell a pénzzel foglalkoznom és mégis valamit adtál, kész, ennyi és nem nézem az árfolyamot különösebben. Néha nézem, mert muszáj. De nem nézem az árfolyamot, és nem nézem azt, hol lesz gazdasági válság. De ugyanakkor hamarosan ki kell kapálnom a gazt a kertben, mert itt a tavasz, és természeti törvényszerűségek, hogy elő kell készíteni a szántásra a kertet is. Vannak természetes dolgok, és vannak természetes örömök. De nem azért megyek, hogy Istenem, na, mit akarsz nekem adni. Hanem miben lehetek engedelmes. Nagy különbség ám. Óriási különbség.
Ez a három társaság mindenképpen a negyedikkel szemben áll. Azzal szemben áll, aki azt mondja, nincs hatalma az embereknek. Az, aki azt mondja, a hatalomhoz semmi közöm nem lehet. Itt élek, tehát el kell hordoznom, elviselem, mert Isten megadta az utasítást, hogy kell a földön lennem. Nem leszek sem szabadságharcos, sem partizán, se keresztes vitéz, vagy nem tudom micsoda. Itt kell élnem, tudom mi Isten Törvénye és tudom, amit kényszerűségből el kell viselnem, de nem leszek lázadó. Mert lázadót lázadással nem lehet megölni. Ennyi. Tudnom kell a helyemet itt ezen a földön. Tudnom kell elfogadni az Isten szerinti, a Szellem szerinti örömöt, az emberi örömködés helyett. El kell fogadnom a Szent Szellem általi ajándékot, de nem az ajándékot kell hajhásznom. Helyre kell állni végre, mert elválaszt minket egymástól.
Mert, amikor bemész egy gyülekezetbe, akkor sorba láthatod. Na, mit fog szólni ez a fickó? Na, ezt mondta az Úr nekem. Rosszul kezded. Rosszul kezded, mert valakit kihagytál, a többieket. Magadról beszélsz és nem Krisztus Testéről. Leleplező ám ez. Az Úr azt mondta nekünk. Minekünk, az Ő népének. Valahol van helyed, valahol feladatod, és máris be van tűrve, mi a te dolgod és nem a te okosságod a fontos, hanem Istennek az akarata, az Isten Igéje. Nekem ne magyarázd már azt, amit nem kell magyarázni.
Sokszor elgondolkodtam rajta, amikor Magyarországon is tanyán élt egy ember, és csak kétszer jött ki, egyszer mikor eltemették, meg egyszer a házasságkötésnél talán elment a templomba, akkor Istennel milyen viszonya volt. Mind elkárhozott? Hát milyen viszonya volt, ki mondta meg neki, hogy mi az Isten Igéje, és mi az, hogy Törvény, és mi az, hogy bűn, és így tovább? Istennek gondja van minden egyes emberre. Ott, anno annak a tanyasi embernek éppúgy, mint a királyok, hercegek, grófok, szélhámosok közepette is. Ott is szól. Mindenhol szól Isten. Isten mindenkihez személyesen szól.
Miért vesszük el, ezt a jogát Istennek, hogy Ő szóljon embereknek? Miért akarunk nekik valamit mindig bediktálni? Ennek oka van. Én akarok uralkodni, ennyi az oka, semmi más. Beterelem, megfejem, ez az enyém.
Talán újra és újra el kellene mondani azt a szót, hogy adjátok vissza a gyülekezetemet. Ma ez az érvényes. Add vissza a gyülekezetet! A Gazdájának! Nem izmusoknak, nem az okos tojásoknak, nem az örömködő cirkuszi mutatványosoknak. Nem. Neki! Adjuk vissza, és ebben az első lépés a saját életem visszaadása. Én nem veszek részt. Nem veszek részt cinkosan semmiféle hatalommal, nem az én dolgom. Nem az én dolgom. Én a földön élő ember vagyok. Nem akarok elkülönülten élni senkinek a parancsára, hogy én itt a mennyországot meg akarom csinálni. Ilyen kis birodalmat a birodalomban. Nem fogom megcsinálni.
Nekem itt kell élnem és majd megyek a mennyeknek országába, de tudom, hogy hogyan, hol, és mikor. Tudom, nekem célom a menny és nem benne élni, attól függetlenül, hogy itt a földön már itt van a mennyország. Ez csak a rátekintés és a folyamatos megélése, amit kóstolónak kapunk jóformán Istentől, hogy van jó is, hogy a Törvénye működik és van kegyelem. Az már rész a mennyországból. Az már rész.
Ahol embereknek a törvénye működik, ott már nem rész van, ott az embereknek a törvénye, emberek országában leszek valami jutalmazott valamicske. Ami x idő után, úgy, ahogy van elég, velem együtt a föld alá kerül és megszűnik.
Lebontotta, lerombolta. Nekem ez a szó jobban tetszik, hogy lerombolta. Úgy gondolom, hogy Istentől ezt lehet kérni, hogy rombolja le ezeket. Ezek a Sátánnak az erődítményei, vallásos módon. Nagyon fájdalmas, amit kimondok. Ahol Isten Igéjét magyarázzák, és nem beszélik, nem szólnak, ott a Sátán erőssége működik. Nagyon rafinált módon. Addig beszélnek Isten Igéjéről, hogy nem is tudod, miről beszélnek, mert nem neked fog szólni.
S akkor lesznek majd ilyen mennyei étrend, édenkerti kaják, hogy hogyan kell enni, mert Ádám és Éva, zabkását evett, vagy mit, szerintük. Ott fogják majd elmagyarázni. Életem egyik legszebb élménye az volt, amikor, sokat viccelődtem vele, hogy az lesz a legszebb idő, amikor majd ülök egy kádban és az tele lesz olajjal és kinő az aranyfogam. Nem tudjátok, de közben fújom a sófárt. Nagyon szépen mutatnék így, de akkor abban az időben a kereszténység éppen olajba merítkezett be. A sófárral zargatta az ördögöket és a Sátánt azzal fújta el, és közben pontosan a nevezetes plazában bearanyozódtak az emberek és volt, ahol arany foguk is nőtt. Megmondom őszintén, erre több kiló kellene már, de aranyból nőtt a foguk, és mondtam, ez lesz a szép. Ülök a kádban, az olajban, fújom a sófárt és nő az aranyfogam. Tudod? Ez lesz a gyönyörű. No, ennyire sötét és súlyos állapot, a Sátán viccesen produkálja magát, hogy siralmas a kereszténység állapota. Siralmas, siralmas.
De ugyanakkor ma, amikor mindenki a new-age-es korban nagy ember és én vagyok én, és egyéb, akkor ott van, hogy nekem jár. Nekem jár az Ábrahámnak az összes kincse, nekem jár a gazdagodás, nekem az SZTK-ba nem kell mennem, mert az Úr azonnal meggyógyít. Nekem jár, hogy legyek főnök, nekem minden jár.
Nem vesszük észre, hogy valami nagyon nagy balhé van? Vajon nem nagyon becsapott a Sátán bennünket az örömködés által? Egyszer kaptál egy kis örömet, azután tied az egész kincstár. Pedig egy darab pénzt kaptál, hogy jusson valami örömöd is arra, hogy Istent dicsőítsed. Neked már mindjárt az egész kincstár kell. Te mindjárt nem csak üdvözülsz, hanem te vagy Jézus oldalán valami főharcos tábornok, vagy akármi.
S amikor egy kicsit megérzed, hogy az Igének milyen ereje van, akkor miért akarsz te mindenkit megtéríteni? Ja, missziós parancs. Tudom, a magyar kereszténységnek a 2/3-os többsége a missziós parancsból él. Menjetek, tegyetek tanítványokká, dir, dúr, csitt, csatt. Minden népeket. Hát igen, mert több népesség kell, több bevétel kell, több földműves kell, több pásztor kell. Tehát akarom mondani, a feudalizmusnak működni kell, mert a királyok így döntöttek. Igen, menjetek, és meg kell építeni a kis országot itt.
Van Magyarországon is olyan bevett egyház -szeretem ezt a szót nagyon: bevett egyház-, amelyik szinte állam az államban. Gyerekkoromból ismerem. Saját zenekar ünnepélyekkel, házasság, mindegy, csak házon belül, belterjesen. Megvan az uralkodói kaszt, mert abban a gyülekezetben családok uralkodnak. Ilyen maffiózó módon. Oda, hogyha bemész, csak a fiad lesz olyan –ista, ha te oda születsz, akkor benne vagy az egyik kasztban, a másik kasztban, egymás között házasodhatsz és így tovább. Működik. A mennyország építése –ista módon. Nem akarom mondani, jelen pillanatban a katolikusokkal egy színvonalon vannak. Olyan szépen együtt dolgoznak, hogy már hasonlítanak egymásra. Úgy látszik, a skarlát és egyéb betegségek áthatnak, vagy újra kitörnek.
De valóban, kérjük-e Istent, hogy törje össze? Törje össze a hatalmaskodókat, az okosokat, a kevélyeket, az uralkodókat, a hamis örömöket kínálókat, mert illegitim örömök ezek. Testvérem, imádkozunk érted, az Úr áldjon meg. De én nem fogok imádkozni érted. Áldjon meg az Úr az Ő mértéke szerint, és beszéld meg Vele. Nem az én dolgom. Nincs hatalmam. És, amikor én ezt kimondom, hogy nekem semmi, de semmi hatalmam nincsen, akkor szörnyülködnek az emberek, mert megszokták valamelyiket. Mert jönnek, és ez az ember milyen okos, és már indul is a liberális, hogy ez aztán tudja magyarázni. Tudod mit? Nem szeretnék magyarázni. Szeretném, ha az Igét megértenéd. Azt, amit nem is tudom, hogy mikor, vagy, hogy jött ki a számon, azt szeretném, ha megértenéd. Nem azt, hogy hol, meg hány óra, meg milyen földrajzi, meg történelmi, meg kulturális, meg akármicsoda közepette történt. Hanem Isten ezt üzeni. Egy mondat legyen, de az üljön, az szóljon, és ne az enyém legyen, ha lehet. Ne az enyém legyen, én nem akarok magyarázni. Én magyarázni azt akarom, hogy megértettem, hogy Istennek milyen a szeretete, megértettem Isten Törvényét, és megértettem azt, hogy az rajtam hogy működött a kegyelem szerint. Ezt szeretném elmondani. Nem azt, hogy hogyan, mit, hány óra. Azt szeretném, és ez lenne jó, ha ez így helyreállna mindenkinek az életében. Én nem akarok senki lenni, én csak az Övé, és az Ő szava akarok lenni, az Ő sófárja akarok lenni, az Ő eszköze akarok lenni, hangszere akarok lenni.
Énekeljük, hogy hadd legyek a hangszered. Hát énekled, hát állj már le, nem te vagy a trombitás, te a trombita vagy. Ugyanakkor tényleg jó lenne, ha az örömöt nem hajkurásznánk, nem jár nekünk semmi. Jó lenne, ha eljutnánk odáig, és nem Isten törné össze az életünket, hogy örülj, hogy élsz. Mert ez is már öröm. Örülj, nem jár neked semmi. Te nem tudsz vásárolni. Ez nem pogányság, hogy fizetek Istennek, és majd Ő engem itt megjutalmaz ezerszeresen. Mikor hordják a szemétkosarat, és az Isten áldjon meg ezerszeresen. Rosszul voltam. Na, jó, nem akarok példálózni tovább. Meg fog áldani, ha szívemből van, ha tényleg Neki adom, és, ha tényleg odakerül. Akkor igen. Meg fog áldani, mert Isten megígérte a jókedvű adakozót és így tovább.
Öröm. Milyen örömöd van? Vásárolt örömöd? Kikövetelt örömöd? Nekem jár. Nem jár semmi. A kegyelem nem arról szól, hogy én megvásárolhatom a kegyelmet. A kegyelem nem arról szól, hogy én kifizethetek bármit is. Nem azért megyek a gyülekezetbe, hogy mit fog szólni nekem. Nem. Így ne menjél. Így ne menjél, az te vagy. Hanem nekünk mit mondott. Nekem, neki, őneki. Mert így épül a testvériség, így épül Krisztus Teste és tudom mi a dolgom. Így tudom, hogy kinek kell bizonyságot tennem, kinek a bizonysága épít engem. Hol van szükség? Ilyenkor már Isten összeállítja úgy, ahogy van, az egész képletet, hogy is élünk. Ne azért menj, ne magad miatt menj el. Úgy menjél, hogy te és mi. Úgy elfelejtettük a többes számot keresztény módon. Ezt a szót nem ismerjük, hogy mi. Én, ezt nagyon ismerjük. Jó lenne, hogyha Isten lerombolná ezeket. Bennünk is. Mert van, amikor úgy megyünk, hogy na, mit lehet itt kapni. Egyébként ez, nem vagyok magyarellenes, de egy magyar szokás is. Itt minden úgy működik, hogy mit adnak, mit adnak? És tudod, amikor karitatív módon vittem az adományokat, rá kellett döbbennem, hogy amit ingyen adtam, az mind ócska lett. Azért utáltak is, meg kidobták, meg egyebek. Amiért valami kicsit fizettek, az mind értékes volt. Azt mind megtartották és használták. Mert valaki megölte azt, hogy mit lehet itt ingyen kapni.
Igen, ingyen kegyelem, de azért ott valamit tenned kell. Igen, ingyen az ajándék, de azért valamit tenned kell. Nem fizetni, nem kiérdemelni, csak engedelmesnek lenni. Isten ezt akarja lebontani. Ezt akarja lebontani, lerombolni, melyek a Sátán erősségei. A tudományos teológia a Sátánnak az eszköze, tetszik, vagy nem tetszik. Nem is kicsit. Bent van, ott bent, mint a trójai faló. Az, hogy most én az örömet megtapasztaltam, és öröm kell, öröm kell, a Sátánnak egy nagyon jó trükkje, mert máris valakivé tett, máris önzővé tett, máris az énedet jól megpiszkálta. Jól fölfújta. Én, énnekem jár.
Maradjunk annyiban, ne járjon semmi. Maradjunk annyiban, hogy legyünk hálásak azért, amit Isten ad. Mert azután, ha jön egy kis nehezebb idő, akkor Istent fogod átkozni? Hiszen, ha egy félévszázadra visszatekintek, voltam én úgy is, hogy úgy feküdtem le éjszaka, hogy éhesen, és vizet ittam, hogy ne legyek éhes. Most nem tudok hálás lenni? Eléggé? Isten tanítson megint arra meg, hogy nem jár semmi, csak az életed? Nem jár semmi ingyen. A Törvényt be kell tartanod. Dolgoznod, pénzt beosztani, és így tovább.
Úgy gondolom, hogy ezt a nyugati területről, a jóléti társadalomból bejött sátánit jó lenne, hogyha önmagunkban pusztítanánk el először. Hogy tényleg tudnánk megbecsülni, nem dorbézolni az anyaginkkal, az időnkkel, és egyáltalán nem vagyunk mi nagyok. Mert Isten meg tud tanítani, és a te érdekedben meg is fog tanítani. Hogy hálát fogsz adni egy darab kenyérért. Nem kívánom, de előfordulhat. Nem prófétálok, de könnyen Istennek a nevelési eszközeit megérezhetjük, és akkor rájövünk arra, hogy mennyire hamis a kereszténységnek az örömködő, mindent kapok, mindent elváró áldozata, és mennyire hétköznapi Isten, amikor kijössz és engedelmesen Vele és Benne vagy Krisztusban. Akkor nem magyarázkodni kell, csak annyi, hogy köszönöm.
Olyan egyszerűvé teszi a hívő életedet Isten, hogy nem kell itt magyarázkodni. Nem kell itt különböző tudományos alapokon megmagyarázni a világ dolgait. Élni kell! Élni. Hogyan? Hát Isten megmondta. Minden egyes életrészre, a legkisebbre is megadta az Ő Törvényét. Nem. Te nem akarsz Törvényt elfogadni, ezért kitalálsz olyan új törvényt, hogy hogyan kéne csinálni. És ezt ráadásul Isten nevében játszod, mint teológia, meg dogmatika. Isten ellenes dolgok ezek. Ő össze akarja törni ezeket, ami elválaszt.
Az, hogy a zsidóságnál körbeveszi a Tórát, a Törvényt, összetöri, mert látszik, hogy nem megy. Nem megy ez. Üresek a zsinagógák. Összetöri. A kereszténység meg össze fogja törni. Te hiába dumálsz, te hiába teologizálsz, senki nem kíváncsi rá. Egy: Túl sok a magyarázat. Kettő: Neki már csak az öröm kell. Mert dolgozni, meg engedelmesnek lenni, azt majd valaki más. Úgy, ahogy a mai fiatalság, csak szórakozni akar. Nemcsak a mai fiatalság, nehogy valami generációs problémát vetítsen ki bárki is. Általában a fiatalság. Amelyik nem kapta meg a váltóbotot, nem kapta meg az apától a folytatást. Az nem akar, szórakozni akar. De ma már fokozott, ma már minden fiatal szórakozni akar. És ez bent van a gyülekezetekben. Bent van a kereszténységben. Mi van itt? És tényleg az van. Első kérdés: nálatok dicsőítés van? Nem. Ige van. Azután majd, ha az Ige működik az életedben, akkor te ráérsz otthon is dicsőíteni. Éjjel, nappal, szabad vagy. Tőled függ. S amikor Isten beleszól az életedbe és van egy változás Isten Igéje által, akarata működik az életedben, akkor te most erről írsz majd egy tanulmányt, hogy így, meg úgy, meg amúgy lett, és akkor bocsássuk vitára. Értekezni fogsz? Örülsz, hogy imádkozhatsz, hogy köszönöm Istenem. Isten hadd változtassa meg így az életünket. Ne magyarázkodjunk. Legyünk olyan egyszerűek. Olyan egyszerű, mint Isten. Mert Isten mindenkinek személyesen szól. Mindenkinek személyesen adta az Igéjét.
Egymás felé szolgálhatunk, de nem uralkodhatunk. Egymásnak továbbíthatunk, de nem címezhetünk, nem datálhatunk, nem küldözgethetünk üzeneteket. Nem a mi dolgunk. Ha Ő akar küldeni nekem üzenetet, akkor a postás nekem ne írjon szerelmes levelet. Valaki más küldte. Legyünk már valahogy szabadok a kereszténységnek a három ágától is. A fundamentalizmus dühöng. Mindegyik megmutatja a véres kezét. Erről szól a mai történelem. Az iszlám, a judaizmus is a maga módján, és a kereszténység is ugyanerről szól. Ami forrong, ez mind a három fundamentalista vallásos háború. Erről szól, aminek fegyver az oldala, mert a politikával csatlakozik. Ehhez semmi közöm nem lehet. Semmi, de semmi közünk.
Egyedül Istenhez, Krisztus által, Őhozzá lehet közöm. Ő lerombolta. Olyan jó lenne ezt a múlt időt jelen időben is látni. Lerombolta. Mert ez egy embernek az újjászületése, lerombolta. Lerombolta az okos fejecskéjét, lerombolta az örömvágyakozását, lerombolta azt a fundamentalizmust, hogy énnekem van igazam, és most késsel-villával, körömmel, gépfegyverrel, megvédem az igazamat. Mert az ilyenek vernek szét közösségeket, kapcsolatokat, lőnek és gyilkolnak Bibliával a kezükben. Mert neki igaza van. Mert neki az Úr azt mondta, mert neki ez van, és fölemel valami olyan zászlót, amihez Istennek semmi köze. Ez a fundamentalizmus. Nemcsak nagy vonalakban egy iszlám, vagy kereszténység általánosságában, a személyes fundamentalizmus is ott van. A vak hívőknek a tömkelege valamitől megmérgezett. Neki igaza van.
És általában kinek van? Annak a fiatalnak, aki nem vállal felelősséget, aki csak az örömöt akarja, egyszer csak kitalálja, hogy mondja már meg valaki, hogy mit kell csinálnom. Meg fogja mondani, és van neki öröme, hogy harcolhat és vérengzhet. Bizony. Tapasztalhatunk ilyet a legközvetlenebb közegünkben is. A fundamentalizmus ilyen aljas eszköze a Sátánnak. A mindent tudó, a mindenben önigazult keresztény, az az, és onnan kapta, ezektől. Ezekből a tanításokból, ezekből a szektákból, ezekből a vallási ágazatokból, ezekből a vallásokból is. Innen hozták, és néhány száz éve ez a hármasság működik.
Ez a racionális liberalizmus működik. A Biblia tudományok már nem is tudom, hogy hol vannak. Én, ha könyvtárba megyek, legszívesebben nem is nézem meg őket. Komolyan nem érdekel a keresztény irodalom, nem. Hagyjatok békén, fáraszt. De az örömködés sem, mert az a kis kábítószer, amit benyomnak egy szombat, vasárnap, az hétfőn már nem működik. Attól még hétfőn nagyon nagy bajban van az életem. Nagyon nagy problémák előtt vagyok, és nem tudom szédíteni magamat, hacsak nem nekiállok hallelujázni, bedugok valami cd-t vagy kazettát és akkor megint egy kicsit beveszem az adagomat, a napi adagomat. Ezt nem csinálom, csak példálózok. Nem.
Isten azt akarja, hogy ezek rombolódjanak már végre le. Tudom, hogy most kimondtam, ez olyan, mintha a 4/5-ös többség ellen mennék. Tudom. Teljesen tisztában vagyok. Mert az öröm az kell, az okosság az kell, a semmittevés az kell, a cirkusz az kell, minden kell. A Törvény nem kell. Csak van egy szépséghibája. A Törvény és a kegyelem együtt működik. Ha ez a kerítés ott van, bármelyik keresztény, vagy bármelyik zsidó judaizmus, akkor nem lesz. Akkor nincs még üdvösség sem. A végelszámolásnál, Isten előtt nagyon nagy baj lesz. Ezért szeretettel jó lenne felemelni a kezet, hogy összetöröm magamban is. Nem az örömöt keresem, nem azt, hogy mit mondanak nekem, meg ki mondta, meg hány óra. Hanem Isten mit szól nekünk. Valahol önmagamat kellene már végre elveszíteni. Önmagamat kellene már megtisztítani ezektől a keresztény berögződésektől.
Önmagamat kellene már megtisztítani attól, hogy enyém a Tóra, enyém az Igazság, mert önmagában nem működik, a Törvény önmagában nem üdvözít. Hit által, kegyelem által és így tovább. Ismerjük. Úgy gondolom, nagyon nagy változásra volna szükség. S amikor tényleg az embernek Isten Igéjét kell továbbadni, akkor bizony nekem is itt van, magamtól, saját magamtól az üzenet. Nem magyaráznom kell, nem örömöket kell, vagy feddéseket kell adni, ki mit kíván, piacalapon, és nem egyedül üdvözítő szentenciákat, hanem egyedül Isten Igéjét. Nagyon nehéz. Nagyon nehéz, mert én vagyok én, és próbálkozik ám az, hogy te hogy mondanád, te hogy érted. Mit élsz, kinek mi kell, ott vannak a súgások persze. Ott vannak.
Én azért hiszem azt, hogy Isten megóv ettől. Mert szeretném kérni, és akarom is kérni, hogy ezektől óvjon meg. Nem akarok saját szót, egy felet sem. Csak az Ő Igéjét. Nem akarok senkinek tetszőnek lenni. Senkinek. De bántani sem, csak azt, amit Isten ad. Azt, azt a bizonyságot, ami lehet a te örömöd is, vagy a te ítéleted is. De mindenképpen igazságod, ami nem más, mint Isten Igazsága. Törvény és Kegyelem által hitből.
Ezt szeretném, és azt szeretném, hogy ne követőkre találjak, hanem menjenek már Istenhez, és Krisztus uralma alá. Nem akarok újat alapítani, új vallást, új tant, új nem tudom micsodát. Szoktam mondani, hogy könyörgöm, hagyjatok békén. Menjetek Istenhez. Tényleg Isten vár, mert Ő lerontotta és benned is le akarja rontani.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |