Tagadás és árulás

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2016. november 23.

 

Orbán Béla:

 

János 13:1-2 „A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt

Az árulás arról szól a magyar nyelvben, hogy áruba bocsátani, valamit eladok, valami haszonként többet ér nekem, mint amennyit fizetek, nekem kell az, amit megvásárolok, áruba bocsátom azt, amit ismerek. A kémkedés is erről szól, hogy áruba bocsátom az ismereteimet, így az árulás ténye Júdásnál valóban fellelhető, s a jellemvonásai azok, amelyek számomra érdekesek, mert Júdás szellemisége és jellemvonásai ma is itt vannak. Ahol Krisztus van, ahol krisztusiak vannak, a mai tanítványság, akkor Júdás is ott van. Nagyon kellemetlen és kényes kérdés, hogy hogy kerül oda Júdás, és itt kell az első jellemvonásokat tudni, hogy azt, amit látott Jézus, azt nem látta a többi, Ő tudta, hogy kicsoda. Sokszor mi sem tudjuk, hogy mi az, hogy júdási szellemiség, pedig látjuk, és nem fogjuk föl.

Amikor megnézzük az apostoloknak a történetét, tizenegy elhívott volt és egy csatlakozó, tizenegy személyes elhívás volt, Júdásnak nem volt személyes elhívása, ő csatlakozott. Amikor Jézus azt mondja, hogy Én választottalak titeket, akkor tizenkettőt választott – itt van egy anomália: hogy is van ez a Júdás? Magától jött és mégis választva volt? Jézus Isten akaratát választotta, így őt választotta, mert tudta, hogy ez a helyzet, amiben Júdás érkezik, ha nincs Júdás, nincs árulás, akkor nincs Golgota... akkor nincs meg Istennek az akarata. Ez egy kényes kérdés, mert Isten rosszra nem fog sose bennünket rábeszélni, de hagyja, hogy megcselekedjük azt, amit szándékunkban áll megcselekedni.

Júdás jó képességű fickó volt, az ötezer ember megvendégelésénél ő volt az, aki érvelt és azonnal nekiállt osztogatni, s a jó képességeiből adódóan el is fogadták a többiek, tud valamit, macsó, jó srác... és elkezdtek hinni, bízni benne és ez a jó képesség mindjárt negatívan érkezett, úgy, hogy ő kezdte „beoltani” a többieket bírálatra, ítéletre – elkezdett bomlasztani. A Sátán nem úgy jön, hogy valaki bejön büdösen és bután, hanem a jó képességeivel mindjárt placcot szerez magának és elkezd ítélkezni, bíráskodni és a gyengébbek, akik elfogadták, mert emberi tulajdonságaiban jó üzletember, jó eszű, megtalálja a helyét (a jég hátán megél), azokat mindjárt elkezdi szétbontani, ami magával hordozza azt az önelégültséget, hogy ezt teheti. Júdás önelégült volt, s ebben az állapotában, hogy önmagában hisz, akkor a saját érdekeit is odahelyezi, s azt akarja használni. Akkor nem gyülekezetbe ment el valaki, hogy mit lehet ott kapni. Ott volt az ötezer megvendégelésénél, hogy itt a tömeg, itt van egy népszerű ember, akit Jézusnak hívnak, annak van egy csapata, annak a csapatnak az élére állok és máris beilleszkedtem. Az érdek kereszténynek, az érdek embernek az alaptípusát megismerhetjük Júdásban; azért megyek oda, hogy mindjárt a saját hasznomat, az életem megoldását keressem, hogy hasznot húzzak a másikból, a tömegből magam mellé állítom azokat, akikkel együtt vagyok és megosztom őket (ez egy mai általános szokás) és utána még a tömegben is népszerű leszek, akár népvezér is lehetek... A más hátán való elindulás, s akár az ötezernél is találhatott volna sok-sok olyan embert, aki látja, hogy milyen adakozó, osztogató, a többiek is megbecsülik...- magát Jézust szorította hátra, bármilyen furcsa, de legalább a szándék ott volt.

Ennek következményeként meg is jelent a viszálykeltés egymás között. Ha van egy erősebb valaki, aki önmagát adja elő (lényegében önmagát imádja), önelégültségében van és megmutatja, hogy én mindenben fontos és nagy vagyok, és nélkülem nem megy még az ötezer megvendégelése sem, akkor a többieknél is beindul, hogy „én is vagyok olyan” és jönnek a viszályok. Ennek köszönhető az, hogy a tanítványok között is kezdődött a rangsor kérdése, hogy ki a különb, mert az egységben, a behívottak, kihívottak közé bejött egy olyan, aki lényegében idegen volt, mégis elfogadták. Akkor a tanítványok még Krisztust sem ismerték igazából (Jézus mellett voltak) és elfogadták, hogy itt van egy nagyon erős ember és az emberben való bízásban (nem hitben) bizony ők is gyengék voltak még, vagyis elfogadták, és ez egészen az árulásig vitt. Ez a bizonyos tolerancia, ami oly általános ma is: nagyon jó, kell nekünk, látod, hogy szolgál, kell nekünk, nem látod, hogy mennyit dolgozik a gyülekezetben, a közösségben, mennyit tett érte?... És jön a megosztás. Ha ezt ő nem úgy teszi, ahogy Isten akarja és nem Krisztus uralma alatt, akkor bejön a megosztás. S ezt mindjárt vissza is tudom fordítani: Ha a tanítványok látása leginkább emberi volt, akkor az azért volt emberi, mert még Krisztust nem ismerték. Nem volt krisztusi látásuk, ők Jézust látták. A Szabadítót, amit tett, még nem ismerték fel, nem látták és nem fogadták el igazából a Krisztusi hatalmát. Ezért lehettek gyengék és ezért látták az emberit Júdásban. Egy erős, jó típusú ember, azonban a krisztusi látás a mai emberben kell, hogy mutassa, hogy ez Júdás! Ha van krisztusi látás, akkor meg kell állítani a júdási működést, mert az egyből hozza magával a viszályt, az okoskodást és a haszonlesést. „Mit lehet itt kapni?”, „mit lehet megúszni?”, „milyen hasznom van ebből?” – ez a júdási belépő, s nem az, hogy „Krisztust keresem!”.

Amikor Júdás jellemzőit keresi az ember, akkor vissza kell menni egészen a születéséig, mert a Bibliában mindig ott vannak a nevek jelentései, hogy kicsoda, a nevével már fémjelzi azt, aki. A Júdás név három jelentése, amit magam ismerek: - Egy olyan júdabeli (és nem galilei – még ebben is különbözik) aki a  zélótáknak egy különleges ágához tartozott, vagyis ahhoz a partizán csapathoz, amelyet ugyanúgy hívtak, mint az Iskáriótest, akik a tőrösök voltak, kísérték a rómaiakat és partizánokként, a sötétben vagy a lehetőségektől adottan leszúrtak, akit tudtak, irtották a rómaiakat. Ez is jellemző Júdásra, ha úgy vesszük, hátulról mellbe, hisz az áruló nem egy hős, aki azonnal megmutatja magát, ő az, aki a sötétben szúr.

  • A héber jelentése az elhívott. De ha elhívott, akkor ki hívta el? Hiszen a tizenegyet maga Jézus hívta ki és a tizenkettediket?
  • S lehet az is, ami a Kariót nevű városból származó ember, megint Júda és nem Galilea, tehát más, mint a többi.

Júdásnak a jellemét rávetíthetnénk akár a zsidóságra is, hogy ott volt, elárulta, stb, de ne tegyük, mert a végén ki lehet hozni, hogy semmi köze Júdásnak a befejezéshez, hiszen Júdás önmaga tudta meg, hogy mit cselekedett és végzett saját magával. A zsidóság meg fogja tudni, hogy mit cselekedett (ennyiben hasonlít), de azonban ebből egy öröm is lesz, mert a sírásból mindig öröm van!

Látni kell ezeket a júdási tulajdonságokat, egyetlen védelmünk mindattól, hogy ne magunk kritizáljunk, vádaskodjunk, osszunk meg dolgokat, hogy mindig Krisztus szemével lássuk a másik embert. A Mester ott nem szólt, hogy takarodj, tudom, hogy ki vagy, tudom hogy te már üzletet kötöttél... Aki ennyire pénzéhes, mint ő, akkor a pénzéhségét valahol alkalmazni fogja azért, hogy áruba bocsásson valamit, fizessen valamit azért, amit ő kap. Júdásnak más terve volt, ő abban hit (amiben a zsidóság többsége is), hogy lesz egy Messiás, abból lesz hasznom, jó helyen vagyok (mert ő már betelepedett oda legközelebb), ez a földi Messiás megalakítja Izráelt, felépíti a Királyságot és én pénztáros leszek, és ott vagyok... – betolakodó! Ha valaki érdekből csatlakozik, arról előbb vagy utóbb kiderül, hogy miért tette, mint ahogy Júdásról is kiderült. A többiek is látták, de nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, ők ebben tiszták voltak, hiszen a pénzzel nem foglalkoztak – végre van valaki, aki csinálja a pénzügyeket... Látni és tudni kellett volna! Maga Jézus sem szólt azért, hogy mit cselekszik, egészen addig a pillanatig, amikor az utolsó vacsora volt.

Sokat lehet tanulni ebből a történetből, hogy az utolsó vacsorakor történik a leleplezés, akkor szállt bele a Sátán, hiszen ez az árulás, amit tett, teljesen rokon és azonos a hazugsággal is. Rokon lélek az árulás, mert hazudja, hogy „az”, hiszen az árulónak be kell épülnie, hogy ismereteket szerezzen (úgy mint egy kém) és hazudnia kell azt, hogy hívő keresztény, hazudnia kell a közösséget, a szolgálatot... Akkor történik végülis a leleplezés, amikor Krisztussal való találkozás van, Úrvacsorakor (ezt a ma így mondanám). Akkor találkozunk Azzal, akit szeretnénk, hogy ne kerüljön hatalomra és mindent megteszek ennek érdekében: jól viselkedek, osztogatok az ötezernek, el- be- és kiszámolok, csak amikor közeledik Krisztus, bejön a júdási, nehogy véletlenül hatalomra kerüljön, nehogy véletlenül valaki a halálára szánt illatszert és keneteknek az árát arra használja, ami a Messiás útja, hogy a halála által lesz élet. Itt derül ki az első lépés, ez nem anyagi érdek volt igazából, ez a szellemiség már benne volt, amelyik nem akarta, hogy Krisztus halálra menjen és feltámadjon, és a Húsvét megtörténjen, a váltságmű megtörténjen. Ezt látni kellett volna azoknak, akik Krisztust ismerték, de amíg az utolsó vacsorának a történetét ki nem nyilatkoztatta, ezt a tanítványok sem láthatták, azonban ez számunkra nem mentség, mert egy újjászületett embernek a szívében Krisztus lakik, így Krisztus szemével kell látni, Krisztus szemével kell dönteni.

Mikor az utolsó vacsora volt, Krisztus nem ítélte el Júdást, ő önmagát ítélte el, s önmagát ítéli el most is az, aki ebben a helyzetben lelepleződik, hogy nem akarja, hogy Krisztus legyen az Úr az életében. Megteszek mindent, várom a hasznomat és így lesznek esperesek, püspökök és akármilyen hívőknek mondott emberek. Krisztussal való találkozásomkor, viszont baj van, mert az ítélet az, amikor tudom már, hogy kicsoda Krisztus. Akkor Júdás játszik és emberi értelemben mindent megtesz, hogy Krisztus ne legyen Krisztus az életében, mert ő egy másik messiást akar látni, azt a földi embert, akiből haszna van, földi, lelki, fizikai haszna.

Minden embernek eljön az életében az a pillanat, amikor találkoznia kell Krisztussal, s akkor jön az ítélet. Ma kegyelem, akkor ítélet volt (ez volt véleményem szerint az utolsó Ószövetségi ítélet), amit ráadásul nem a bíróság, hanem a benne levő ítélte el az öngyilkossággal Júdást. Ha most teszem meg, van kegyelem, de ha nem teszi meg, akkor ezt krisztusi módon meg kell szűntetni, nincs megosztás, nincs üzlet, nincs haszon! S ezt nem akkor kell megtenni, amikor Úrvacsora van, hanem akkor, amikor valakin egy pillanatra lehet látni a júdási jellemzőt.

Borzalmas, hogy amikor a Mester kiküldi a tanítványokat, akkor Júdás is az ígéretek része volt... és ő nem mondta azt, hogy „én nem”, hanem ő is elfogadta. Ha Krisztus kiküldi a tanítványait, akiről tudja, hogy antikrisztusi lényegében, ki végzi a munkáját, és azt le fogja leplezni a jelenlétével, azzal, hogy elé megy és a jelenlétében lesz. Az árulás mindig érdek miatt történik.

Hogy miért is volt Júdás? Tudni kell, hogy csak a sötétségben van világosság, tudni kell, hogy mindig vannak Júdások. Amíg a Sátán és Isten közötti harc Krisztus által működik, addig mindig is lesznek Júdások, azonban nekünk mindig oda kell figyelni, hogy a Júdás jellemzők közül a legfontosabbat azonnal lássuk, azt, hogy Júdás nem tartotta Istennek Jézust. Egy eszköznek tartotta, szabadítónak, jó népvezérnek, messiásnak is jó lesz itt a földön, új királynak, de nem tartotta Istennek, nem tartotta valóban Messiásnak, míg a többiek mind megvallották. Ő nem mondta ki, hogy Krisztus az Úr, ő Jézus-követő volt és egy hamis messiást várt és akart. Ez az, amire ma is oda kell figyelni! Lehet a szószékről úgy beszélni, hogy Jézusról minden szépet és minden jót, de miért nem beszélünk arról, hogy Krisztus az Úr? Leleplezés! Ott vannak a júdási jellemzők, az anyagiasság, a hatalom, az önámítás, az önimádat – vallási sajátosság –, gyülekezeteket lehetne sorolni, ahol bent van a júdási szellemiség.

Az árulás és a tagadás közötti különbség – Az árulás az áru szóval, az eladással kapcsolatos (de messzire esik attól, amit Péter csinált ott az udvarban, amikor a kakas megszólalt és az Urat is elvitték), a tagadás az meg színjáték; mást játszok félelemből, vagy gonosz szándékaim vannak (tragédia, komédia). Színjáték, mert félek, hogy mi lesz, ha megvallom Őt, és játék arra, hogy megjátszom, hogy meg tudom Őt támadni. A kémkedés ugyanúgy tagadás, mint a félelemből jövő tagadás, amikor félek, hogy mi következik be. Látható a különbség a tagadás és az árulás között, hiszen tagadni csak ismert dolgot lehet: Péter tudta, de félt.

Amikor az elkövetkező csendes napokon találkozunk emberekkel, akkor azok érdekből jönnek vagy félnek? Nem meri kimondani, hogy ő kicsoda, nem mer megszólalni – akkor ezt a félelmet fel kell szabadítani, nekünk, akik láttuk Őt és Vele élünk: „Mondd ki! Nem lesz semmi bajod attól, az csak jó lesz!” De az árulást is le kell leplezni – érdekből nem lehet összejönni Krisztus előtt!

Júdást a pénz motiválta, mert ott volt a haszonlesése is, és lehetséges, hogy most is otthon maradnak olyanok, vagy kötözöttségük miatt nem tudnak eljönni, akik a pénz, vagy más érték kötelékében vannak, nem engedik Krisztust valóban működni az életükben.

A húsvéti ajándékok és a nagy mindenféle kirittyentések jelenében vannak olyanok is, akik nem tudnak megvenni még egy vonatjegyet sem, annyi pénzük sincsen... Júdási ez! Érdekből levő kereszténységnek a sajátossága, hogy Krisztust akadályozza még úgy is, hogy a testvérét nem engedi Krisztushoz, mert azt a pénzt nem ő termelte, hanem adományként Istentől kapta. Jobban működne a közösség, Krisztus Teste, ha nem lennének Júdások, akik azt mondják, hogy „így jobb lenne”, „így csináljuk”... Ha testvérek és tanítványok vagyunk, akkor szó se lehet ilyenről, ott látjuk, hogyha valaki Krisztushoz akar jönni, azt kötelességem segíteni! Nem adószedés, munkabér és egyebek kérdése ez, hanem meglátni azt, hogy valakit mi akadályoz abban, hogy eljusson Krisztusig, hogy mi akadályozza Krisztus munkáját köztünk és még távlatokban! Ezt tapasztalom: nagyon sokan keresik Krisztust és nem engedi az, ami júdási, az ellopott, oda nem adott és egyéb pénzek, az önzés, a nagyképűség stb. – na ezt kell először széttörni! Engedjük oda az embereket Krisztushoz! Ne azért osszuk az Igét meg az okosságot, hogy abból hasznunk legyen; ne azért szolgáljunk mások felé, hogy valaki megveregesse a vállainkat! Krisztusi módon viszonyuljunk egymáshoz! Egymást segíteni és nem Júdásként egymást gátolni vagyunk itt! S ezt társadalmi, állami szinten is mondhatnám, hogy mindenhol júdási állapotok vannak – Krisztusnak a munkáját és a vele való találkozást gátoljuk, mert ha Krisztus uralkodik, akkor a törvényeket be kell tartani és akkor esetleg nem te fogsz kapni, hanem te fogsz pénzt adni... s mennyi gazdagságot kapsz!

Az elutasítás Péternél félelemből volt. Ne legyél Péter, merd már kimondani azt, ami van! Ma egy divatos helyzet a Péterség... nem merem kimondani, hogy olyan jó lenne a Mesterrel együtt lenni, mert „mi lesz akkor”; nem merem kimondani, hogy nincsen pénzem vonatjegyre, nem merem kimondani, hogy szeretnék menni, de gátak vannak... Vigyázz, mert ez Krisztus tagadás! Magadat zárod el! Az egyik így zárja el, Péter meg úgy, mert fél kimondani a helyzetét, az állapotát. Olyan sokat beszélünk a kommunikációról, ne hamis kommunikáció legyen, legyünk már őszinték, szűnjön meg a félelem. Csendes napok kapcsán is meg kell szűnni a félelmeknek: lassan ott tartok, hogy hány Júdás lesz, és hogy nem lesz elég szálláshely. Isten megadja a látást, s lehet, hogy keménynek kell lenni, hogy ezt nem, azt nem, meg amazt nem! Lehet, hogy meg kell akadályozni azt, hogy egy Úrvacsorán valakibe beleszálljon a Sátán és átvegye a hatalmát az életén a hazugsága miatt... lehet, hogy keménynek kell lenni, hogy ne legyél Péter, szólalj meg, mert Krisztus vár! A benned levő Júdást, annak a töredékét, részét, meg kell szűntetni, mert a Krisztussal való találkozásnál ott az ítélet! De meg kell szűntetni azt is, hogy „nem tudok menni”, „mit szólnak hozzá”, „nekem nincsen...” – szó sem lehet ilyenről! Ha te Krisztust keresed, akkor már mindened adott. Szóld, kérd el, akinek van, akinek adta, és aki az Övé, az ebben segíteni fogja Krisztus munkáját. Nem úgy kell élni, mint ahogy a világban látod, hogy egy autóban mindig csak egy, maximum két ember van, ott öt hely van! Vagy étterembe megyek vacsorázni, s nem érdekel az, hogy valaki éppen akkor éhes – milliószámra Magyarországon! Nem lehet úgy élni, hogy nekem van csendes napom, közösségem (de jó nekem), mikor sokan éhesek, közösségre vágynak és téged keresnek... Azért, hogy új kezdődjön, azért mindig ítélet van.

Júdás jellemvonásait mindig ismerjük. Ismerjük saját magunkban is. Amíg csak Jézus-követőként jártál, addig bizony bementél a gyülekezetbe azt nézvén, hogy mit lehet ott kapni (vannak jó csajok, aranyosak, ölelgetnek, szép zene), lenyúlok belőle és ezzel megoldom az életemet, kifizeti az adósságomat, el fog tartani, beköltözök hozzá, így nem kell dolgoznom. Amikor nem krisztusi voltam, csak vallásos, jól megnéztem, hogy mit lehet itt csinálni: ha elfogadnak, akkor lehetek valaki; ha egy kicsit többet tudok, kihúzom magam és mindjárt rám bíznak valamit. De a leleplezés ott van, amikor Krisztus szól, hogy állj meg, ezt Júdásnak hívják, ez az, ami bomlaszt, mert olyat csinálsz, amihez semmi közöd és rosszul csinálod, és magadnak csinálod (amin nincs áldás), tönkreteszed azt, akit lenyúltál, akire ráterhelődtél.

Ma Júdásnak nincs végleges ítélete, van lehetőség azt mondani, hogy ezt tovább nem csinálom, leteszem Krisztus előtt azt, ami van, nem akarok akadálya lenni Krisztus munkájának. De ennek a döntésnek meg kell történnie, mert utána ítélet van, mert ha csak hazudom, akkor a Sátán átveszi rajtam a hatalmat. Mikor Júdás látja, hogy mit tett, akkor ő is megvilágosodott és akkor már nem volt visszacsinálási lehetősége, halálra adta... Bizony, van sok olyan helyzet az életünkben, amikor halálra adtuk Krisztus útját, munkáját, nemhogy segítettük, hanem a saját életünkben gátoltuk azt, amit kaptunk Istentől, mi költöttük másra, és ezzel akadályozni akartuk, hogy Ő ne működjön, mert mi akartunk nagyok lenni, mi akartuk megoldani az életünket: fogadjanak el, legyen hasznom, legyek vezető, legyek megosztó (mert a megosztással tudott ő még jobban felemelkedni). Ez magával hozza azt is, hogy más is önző lesz, vagy szólnak, hogy „ehhez ne nyúlj hozzá, mert az enyém” – megjelenik a viszály, a pártoskodás, ami majd káosszá alakul át. Ha egyetlenegy jel is van abból, ami Júdásban van, azonnal blokkolni kell, nem lehet várni. Még egy nagyon kicsi júdásinak is lehet súlyos vége, s nem Krisztus cselekedete által, hanem a Sátán hatalom átvétele által! Júdást se Krisztus ítélte halálra, ő saját magát ölte meg. Innen nehezebb visszajönni, itt kegyelem, ha innen Isten kiszed.

Ne a magad villogását keresd, ne a magad hasznát keresd, ne akarj nagy lenni, hagyjuk Krisztust naggyá lenni, Őelé megyünk! Krisztus előtt csak krisztusi módon lehet megállni! A Pétereknek meg annyi, hogy erre is van bocsánat, mert Isten ismeri a mi gyengeségünket. Na de ki lesz az első a sírnál, aki láthatta, hogy az Úr feltámadott? Pont Péter! – ez Isten szeretete: Látlak ember, gyáva vagy, rinyálsz, hogy mi lesz ebből, majd te látod meg, hogy nem vagyok a sírban...

Hiszem azt, hogy most is ezen az együttlétünkön majd lesznek Péterek, akik félnek, s ők fognak először látni a Feltámadásból a Húsvétra eső csendes napjainkon.

Gondolkodjunk el Júdás és Péter életén, míg Júdásnál befejeződött, Péternél befejeződött és lehet más.

Nézzük át az életünket, hogy mi volt abban érdek, a konfirmációtól kezdve a bemerítésen át; mi volt júdási a szolgálatomban; mi volt júdási a kapcsolataimban? Ha ezek nem szűnnek meg, nem élünk a kegyelem lehetőségével, akkor nagy baj van, mert nekünk nincs felmentésünk, mert láttuk Krisztust, a más bizonysága leleplezi az én életemet. Ha valaki a hívő életét akár vallásos szinten is éli meg, akkor is ismeri Krisztust, viszont ha hívő emberként Krisztus uralma alatt van, akkor nem tehet mást, látja a júdásit.

Nézzük egymást krisztusi szemmel! Néha nem kellemes, de hasznos, ami által rengeteg hétköznapi és általános bajtól lehetnénk szabadok, hiszen ma a gyülekezetek telve vannak verekedésekkel, osztozkodásokkal – Júdás dühöng a gyülekezetekben. Minden a pénzről és a hatalomról szól. Júdásnak viszont csak egy baja volt, a pénzzel és a hatalommal nem tudott bánni, hanem abban akart pénzzel és hatalommal is ott lenni, hiszen a kettő csak együtt működik és egyben elválaszthatatlan is. Mikor korunkban mindenki ebben van benne, még vallásos, gyülekezeti néven is, Júdás jelen van! Viszont ha Júdás megjelenik, akkor Krisztus látható: Ha Krisztus látható, előtte van Júdás, de ha Júdás látható, akkor van Krisztus megjelenése, mert Ő láthatóvá akar mindenki előtt lenni, még Júdás előtt is, hiszen amikor kijelentette, hogy ki Ő, akkor történt az ítélet, amikor valóság lett, hogy „Én vagyok Az, akit te nem akartál”.

Ha ezt a júdási szellemiséget félre tudná tenni sok ember, de sokan megtapasztalhatnánk Krisztus feltámadását az életükben, s megismerhetnék Általa önmagukban azt a sok-sok júdásit, amitől van szabadulás! Júdás megszűnése a további Júdásoktól, a júdási jellemzőktől való megszabadulás.

A júdási szellemiség általánosan jelen van mindenütt, de ebből az általánosból mi van bennem, és mi van egy házasságban, mi van egy közösségben...?

Tegyük félre a júdásit, szűnjünk meg neki! Ha átadom az életemet Krisztusnak, akkor Ő bizony megítéli bennem a Júdást. Aki folytatja a júdási jellemzőket, annak vagy nincs krisztusi látása, vagy lázadó. A krisztusi látás fájdalommal jár, a lázadó szellemiség pedig ítélettel.

Nem lehet közünk Júdáshoz, a Feltámadásnál ő már nem volt ott!

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2017 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat