Imádkozz és taníts!

Jakab 3:1-5, Zsoltárok 39:10, 40:11

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2016. szeptember 14.

 

Orbán Béla:

 

 

Ezen a szerdán viszonylag egyszerű témát veszek elő, sőt nagyon ismert, beszéltem is róla. Mégis inkább aktualizálva szeretnék hozzákapcsolni néhány olyan dolgot, amin gondolkodom is. Tehát  – úgymond prédikálni, hogy mit kell tenni –, de persze anélkül nem működhet semmi, és inkább úgy szoktam mondani, hogy hangosan gondolkodom a mostani helyzetnek megfelelően. Tekintettel arra, hogy a mai alkalom előtt azért elég sokat kellett foglalkozzam a Skót Missziónak a történetével. Nem a történetével, hiszen az le van írva, sok helyen, sok formában. 175 éve van egy misszió Magyarországon, amelyik a zsidó misszió akaratával telepedett meg. Meghívták őket a zsidók kereszténnyé tételére, megtérítésére. S mivel itt vagyunk ennek a 175 évnek a 10 százalékában és nem csinálunk zsidó missziót, és nem vagyunk ennek a szándéknak a része, mégis keresem azt, hogy mi az, ami mégis megtartotta ezt a missziót. Mi az, ami pozitív, és mi az, ami összeköt bennünket? Nehéz dolog ezt így átlapozni, de szükséges, hiszen ha valami hosszú ideig tart, akkor feltehetően csak Istentől való. A gyümölcseiből azért meg lehet ismerni, sok minden történt ebben az országban általuk.

 

El lehet mondani azt, hogy az ő munkájuknak köszönhető az, hogy vasárnapi iskola működik a protestánsoknál, ők vezették be például. S ennek a következménye, hogy sok egyházban most is folyik, amit később természetesen hittanná és egyébbé kereszteltek át, de sok minden jónak a gyökere innen indult ki. Sőt azt is ki kell mondanom, hogy ebből a teremből, ami kb. 8-10 m2, ebből a teremből olyan dolgok indultak el világméretűvé, mint például az amerikai Messiáshívő mozgalom, aminek az egyik vezetője éppen innen származik, az édesanyja itt volt ebben a teremben, a Jó Pásztor missziónak a tagja. És sok minden olyan, aminek világ szerinti kihatása van, miközben itt csendben, békében, kis helyen vagyunk, és látszólag szinte alszunk.  

 

No de miről szeretnék beszélni? Jakab levelét vettem elő, Jakab levelének harmadik fejezetéből olvasok az első verstől.

 

„Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!”

 

Miért vettem ezt elő, a felvezetéshez hogyan kapcsolódik ez a bibliai rész? A nyelv bűne és a nyelvnek a használata itt a kérdés. Az a kérdés, ami bennünk mindig is ott van. Mikor kell megszólalnunk, mikor nem szabad megszólalnunk? Mit szólhatunk és mi a feladatunk a szólásban? Jakab itt elmondja a nyelvnek a bűneit és nemcsak a bűn van itt, a jó is ott van. Benne van az, hogy mikor kell szólnunk a későbbiekben. De eléggé problémás helyzetbe kerültem, amikor a 39. zsoltárt elővettem. Az pontosan egy bűnbánati zsoltár, amikor elmondja a gyengeségét a zsoltáros, és maga Dávid mondja ki a 39. zsoltár 10. versében.

 

„Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.”  

 

Megnémulok, és nem szólalok meg. Ugyanakkor, ha tovább megyek, akkor már a 40. zsoltárban önmagának ellentmond a zsoltáros. 40. zsoltár 11. verse:

 

„Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet, nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.”

 

Na, most mi történt itt? A 39. zsoltárban Dávid kijelenti, hogy meg sem szólal, elege van, nem beszél többet, megnémulok. Lapozok egy oldalt és a 40. zsoltárban meg kijelenti, hogy a legszélesebb plénumban, a nagy gyülekezetben, a templomban fogok beszélni Istenről. Na, most akkor megnémuljak, vagy ne némuljak meg? És itt kapcsolható össze Jakab levelével az, hogy tudnunk kell, mikor és miről beszélünk, és mit beszélünk.

 

Amikor itt a Skót Misszió életét kell bevonnom a mai gondolkodásomba, akkor el kell gondolkodnom, hogy miért van 175 éve folyamatosan egy misszió itt, amelyik más missziót folytatott természetesen, más gyümölcsei voltak, mint az eredeti elképzelés volt. Meg is nevesítem. Az az ötven zsidó, aki megtért a szolgálatuk kapcsán Magyarországon, hát az bizony elég kevéske az akkori zsidó létszámhoz, amikor bizony 20 százalék is volt Magyarországon a zsidóság lélekszáma. Azonban nagyon érdekes történet, hogy pont az ő munkájuk kapcsán, a zsidó missziónak a kapcsán, elindult a protestánsoknak a feléledése, elindult a hitéletnek a felemelkedése. A zsidók irányába indultak, a zsidók nemhogy, hanem pont fordítva, azok, akik önmaguk megismerték a Messiást csatlakoztak és oszlopok lettek a gyülekezetekben, az egyházakban, így oszlopok lettek az evangélikusoknál, a reformátusoknál. Ismerős számunkra is, hiszen sokszor vendégeskedünk az ő vendégházukban, a központjukban, a Bethánia mozgalomnál - alkalmankénti csendes napjaink helyszíne. Ismerős a pietizmusnak az elindulása, innen, erről a helyről erősödött meg. Sorban mondhatnám a gyümölcsöket, hogy innen nagyon sok olyan dolog ment ki ország-, világszerte, amiről jó, hogyha megkérdezzük az alapokat, miért történt. S én úgy gondolom, hogy a 39. és 40. zsoltárra is választ ad, és Jakabnak a szavaira is, ami itt elhangzott, a skótoknak az alapmondata. Az alapgondolatuk a skótoknak: imádkozz és taníts!

 

Megdöbbenek, hogy ez az alapgondolata az ő teljes szolgálatuknak. Nem a skótokat akarom példaképnek, hanem az ő gondolatukat, az őket mozgató akaratnak a rugóját szeretném feltárni. Bizony ez az egyik titka, hogy ők itt megmaradtak. Egyik titka az, hogy gyümölcsöző volt ma is a szolgálatuk, gyümölcsöző. Imádkozz és taníts! Akkora hatalmas igazság ez, ez a két szó, ami egy mondatot alkot, és olyan nagy tartalommal bír, hogy nem tudok elmenni szó nélkül, hogy nekünk is ez a feladatunk. Imádkozz és taníts!

 

Egyszerűen kérdezd már meg Istent, hogy miről kell beszélned és akkor nincs egy nyelv bűne. Egyszerűen kérdezd meg, hogy miért, mi történt, valamikor, valahogy az életedben, és akkor tudod, hogy nem kell szólni, mert Istentől van az, mint a 39. zsoltárban van, amit Dávid akkor megélt. Az ő bűneit megvallotta, az ő heves szavait és felelőtlenül kimondott szavait elmondja, megvallja, és azt mondja, nem szólok többet. A nyelvemnek a következménye, a kimondott akaratomnak, a véleményemnek, egyebek következménye, amiben vagyok. S ugyanakkor viszont, amikor már nem azt szólja, hanem Istennek a dicsőítését mondja, Isten mégis a reménységemet meghallgatta, és megváltoztatta az életemet, és belépett az életembe, mégis elmondom.

 

S amikor most itt vagyunk akkor, el kell mondanom, hogy nekünk is kötelességünk dávidi gondolkodásban lenni, igenis kell beszélni arról, ami Istentől való. Ha valami hosszú ideig működik, akkor Istentől való, mert megtartotta őket, megtartott közöttük bennünket is. De ez a mondat, imádkozz és taníts, ez az egész 175 éven végig vonult, amióta idejöttek. A zsidó misszió nem másból állt, mint szépen kulturális délutánokat csináltak. Semmi mást. Nekiálltak a nyelvet tanítani, az angol nyelvet, nekiálltak tanítani, és nem misszionáltak. Az életük bizonyságát mondták el és tették gyakorlativá. Azt hiszem, ez felkiáltó lenne nekünk is. Imádkozz és taníts! Imádkozzál, hogy a gyerekednek úgy tudjál elmondani valamit, hogy az tanulás legyen és nem direktórium. Imádkozzál azért, hogy adott helyben, adott időben, mindig azt tudd mondani, amit Isten akar üzenni annak, akivel kapcsolatban vagy.

 

S akkor nézd meg 175 év minden viszontagság ellenére bizonyíték. Hiszen a skótok itt vannak, volt közben kapitalisták utálata, világháború, sok minden volt. A skótok is hadi szinten a magyar hadsereggel ellenséges viszonyban voltak, ugye ismerjük a világháború felállását, hol álltunk. Végül is mi a német oldalon, ők meg az angol-szászok, amerikai és a szövetségesek együtt voltak. Utána fordult a dolog, a nagy szovjet táborban ők lettek a kapitalisták, a nyugatiak, és még sem irtódtak ki, még sem tudták kipucolni innen. Mert – én úgy gondolom – az alapgondolat, az alapszándék, ami az első időből származik, az egyház alapítójának is mondhatótól, a skót Kálvintól, aki ezzel indította el a szolgálatot, hogy imádkozz és dolgozz.

 

Amikor itt vagyunk a Skót Misszióban, van egy másik, amit megint meg kell említeni, ismerős előttem egy másik felszólítás is. Márpedig az, hogy Orando et laborando, ami a debreceni teológián, a Kollégiumon is ki van írva. Imádkozz és dolgozz. Huhu. Itt valami probléma van. Most melyik a mi feladatunk? Imádkozni és dolgozni? Vagy imádkozni és tanítani? És én úgy gondolom, hogy imádkozni és tanítani, ez a zsidónak is kötelessége. Egyrészt hálát adni azért, hogy Isten megtartott bennünket és az Ő tervében és céljában vagyunk, és ezt tanítani kell. Tanítani kell nemcsak a zsidó hagyományokat, hanem egyáltalán azt, hogy Isten mit tett a zsidósággal, fennállása, 5777 éve alatt. Mit tett Isten?

 

Erről tanítani kell, és nem azt, hogy csinálom a dolgomat és bezárom, bezárkózok mindenki előtt és akkor csinálok egy egyházat, egy módszert, egy ideológiát, egy teológiát, és én imádkozok és dolgozom. Kiszolgáltatott is vagyok annak, aki kimondta azt, hogy imádkozz és dolgozz. Hiszen azzal, hogy én bezárkózok, azzal csak uralom alá vagyok alkalmas, egy feudalista szónoklat, egymondatos.

 

Mikor a skótoknak a jelszavát veszem elő, ott viszont egy nyitottság van. Imádkozz és taníts! Taníts az életeddel, taníts azzal, amit magad is szabad emberként megtanultál. Mai napig is tanítani kellene a közgazdaságtantól kezdve sok mindent, amit a skótok sokkalta jobban csinálnak és hatékonyabban, mint Európa más országai. Ezeket tovább kell adni. A skótok, amit építettek, azonnal összeadtak, adakoztak, egy iskolát, ami itt van mellettünk, ami ma is működik, és ezt a gyakorlati életükben is megélték. Ahol a skótok iskolájában zsidó hittan ugyanúgy működik, mint a más vallás. De megtanították élni az embereket. S hívő módon, Istenhívő módon megtanítani az embereket élni, az nem mást jelent, mint megtanítani magát a Bibliát, Istennek a Törvényét, Isten Igéjét. Ezért maradtak ők meg.

 

Nekünk is ez a megmaradásunk, ha a következő generációra nézünk. Igen, bizonyságot kell tenni arról, hogy Isten mit cselekedett, úgy, mint Dávid már a 40. zsoltárban mondja, a nagy templomban is elmondom. Vége van a saját dolgaimnak a következményeiről hallgattam, hogy ne gúnyoljanak ki, és így tovább. De nekünk is el kell mondani. Zsidóknak éppúgy el kell mondani, sőt fontosabb lenne végre megszólalni a zsidónak, hogy nem azért vagyunk zsidók, hogy folyamatosan menjünk maszkirt, temetői emléket megülni, hanem azért vagyunk, mert itt dolgunk van. S ennek a dolognak vannak következményei, ennek a dolognak vannak bizonyságai, amit meg kell mutatnunk és el kell mondanunk a világnak.

 

Annyi mindent el kellene mondania a zsidóságnak, ennek a világnak, amit Afrikában kimondtak, hogy miért hívtak meg. Amikor Afrikában voltam és megmondták azt, hogy azért hívtak meg, mert ők Afrikában szeretnék megélni az életüket, nem akarnak európai vagy amerikai vallásnak a részévé válni, se katolikus, sem evangéliuminak mondott társaságoknak. Ők maguk akarják megélni, és mivel a zsidóság fent van sok ezer éve, ezt a túlélést szeretnék megkérdezni, hogy miért is maradt meg a zsidóság. Ők élni szeretnének és a túlélőtől, aki sok ezer év óta túlél, aki küldetésében van -tetszik, vagy nem tetszik-, s jöttek hozzám kérdezni, tanulni szerettek volna. S én azt hiszem, hogy ez a mai világ, ha egyelőre még titkolja is, de egyre inkább tanulni szeretne. Egyre inkább szeretné látni a jót, szeretné látni a bizonyságot, és nekünk nincs másunk, mint maga Isten Akaratában az a bizonyság, amit Őáltala kaptunk. Semmi más nincs.

 

Nem magunkról dicsekszünk, mert abban a pillanatban, rossz nyelv, ha nem Istenről dicsekedünk. Abban a pillanatban belekerülünk abba az állapotba, amibe Dávid beleesett, hogy elengedte, levette a kezét róla, és abban a pillanatban, mikor az ember saját magát reklámozza, és dicsekszik, akkor úgy jár, mint Dávid, hogy Isten azt mondja, jól van, hát akkor tudd már meg, kicsoda vagy, és akkor Dávid azt mondja, hogy a napjai olyanok lettek, mint egy arasznyi, megrövidültek. Károli szerint tenyérnyiek. Nem tenyérnyi, csak arasznyi, megrövidültek, nincs értelme élni, mondja a magyar ma. Mert valami mással dicsekszik, valami más az isten, valami más a siker és valami más a bizonyság.

 

Dávid megtanulta kimondani: egyedül Isten. Egyedül Isten. S abban a pillanatban, amikor mi mást tanítunk, a saját módszereinket, saját magunknak a sikereit, Istentől elvesszük a dicsőséget, abban a pillanatban ugyanebbe a helyzetbe kerülünk, jobb, ha meg sem szólalunk. Viszont abban a pillanatban, mikor tudjuk azt, hogy mi nem cselekszünk valamit és Isten mit tett, akár a választott néppel, akár a Messiás Testével, ami elég rongyos állapotban van jelen pillanatban, mégis mit tett Isten? Akkor viszont el kell mondani, mert belső kényszerünk, belső tudásunk az, hogy muszáj elmondani másoknak és kívülről is egyre többen fogják kérdezni. Egyelőre úgy kérdezik, hogy miért vagy te ilyen hülye? Miért csinálod azt, ami nekünk nevetséges? De fogják ezt úgy is kérdezni, miért vagy boldog? Miért vagy ez, vagy az, ami nekik hiányzik.

 

Tanítani. S én úgy gondolom, hogy meg kellene tanulni ezt a jelszót. Imádkozz és taníts. Imádkozzál, hogy valóban tisztán lássál, hogy most Istennek a munkáját végezted, és abban a pillanatban tele vagy hálaadással. Imádkozol azért, mert tudod, hogy az Örökkévaló Isten mindenben ott van, és mindenben az Ő tervét végre is hajtja, ha te akarod, és engedelmes vagy. Imádkozz ezért, mert akkor lesznek örömeid, és akkor nem dicsekedni fogsz, hanem egy olyan dicsekvés lesz benned, ami tanítás. A zsidó ember elmondja, tudom, hogy az Örökkévaló Isten, Annak terve van a népemmel és milyen jó, akkor tanított is, nemcsak bizonyságot mondott. Tanította Isten Igéjét, amiben benne van Izraellel való kapcsolata is, tanítja a Bibliát, a Tanachot, tanít mindent. Mert a bizonyság egyben tanító. Nem egy polcról lekapott okoskodás, teológia vagy dogma. Nem egy akármilyen tudományoskodó előadás, hanem egy őszinte igazi bizonyság Istenről. Ez hiányzik. S ez a megélésünknek, és a túlélésünknek, és a jövendőnknek a záloga, alapja. Imádkozzál, hogy mindig azt mondjad, ami valóban Istentől van. Az, ami történt, arról beszélj, az, ami van, arról tegyél bizonyságot, és ami Isten ígérete, azt viszont hitből mondd ki. Tudom. Nem elmélkedek, nem keverem a gondolataimat, hogy mi is lesz, hanem, tudom.

 

A mai korban zsidóként is ki kell mondani. Igen, a 6000 év, az több mint emlékezet, az bizonyság. Tudnom kell, hogy ma ebben a helyzetben is itt van Isten, és nem engedi az Ő népét, és határozottan kimondom most is, hogy a zsidó néppel Istennek nemcsak terve van, hanem befejezett akarata. Meg fog történni. Ebben a teremtett világban később, de amit Isten megmondott, az meg is történt. Már visszavonhatatlan. Erről kell beszélnünk, erről kell tanítanunk, és erről kell bizonyságot tennünk. S a Messiás Testének az a része, amelyik kegyelem által pogányból, más nemzetekből lett, annak ugyanezt kell tenni. Imádkozz és taníts! Adj hálát és kérj bölcsességet, hogy még többet láss az ígéretekből. Kérj Istentől erőt, és mindenben betakarást a mai napra, hogy most mit kell tenned, és ez a megmaradás elve. Ez. Ez az itteni teremnek, a Skót missziónak a 175 éves fennmaradásának és jövendőjének a titka is.

 

Szoktam viccelődni, hogy mi a titka, és komolyan viccelődök. Mi a titka, amikor itt két év alatt, meg húsz év alatt, meg legfeljebb 200 év alatt, megszűnnek úgynevezett missziók, és ők itt vannak, idegenben, nem ide tartoznak igazából, még a mostaniak sem. Nem asszimilálódtak, nem asszimiláltak, és élnek. És a titok pontosan ez, Isten odahelyez bennünket bizonyságnak. Zsidóként odahelyez ebben a világban, és most a skótok így, most éppen aktuális ünneplésben vannak, tudom azt, hogy őket is Isten azért tette, hogy nekünk is legyen több bizonyságunk. Nem róluk beszélni, hanem Istenről. Hogy itt tényleg volt zsidómentés, hogy innen indult ki a protestáns egyházak megéledése. Hogy innen indult ki az amerikai Messiáshívő mozgalmak legnagyobb része. Innen, a kicsi láthatatlanból.

 

Van miről beszélnünk. De imádkozni kell pontosan azért, hogy mit is akar Isten. Mert sokszor úgy van az ember, hogy elfárad, és akkor gondolatai vannak. S akkor azt mondom, hogy hát befejeződött. Tényleg befejeződött? Megimádkoztuk már azt, hogy a skótokkal mi legyen? Hiszen ők nyitottak ajtót egy nagyon érdekes munkára, aminek az volt a címe, hogy zsidó misszió, és fordítva történt. Zsidó missziót kezdtek és a keresztények ébredtek meg. Ez nagyon érdekes. De ugyanakkor a zsidók is megébredtek, s még magam is éreztem a bőrömön, mikor az ószeres főrabbi nem nagy szeretettel emlékezett beszélgetésünk során a Skót Misszióra. Mert, ha konkurencia van, akkor az ember felébred. S a zsidók egyből elkezdtek foglalkozni azzal, hogy hitélet, és egyből elkezdtek zsidóbbá lenni, mert megjelent a hittérítő Skót Misszió.

 

S tényleg el kell mondanom, hogy sokszor ez a negatív nekünk nagyon jó, mert végre felébreszt, egy másfajta felébredés volt, mert Isten tervében nem az volt, hogy keresztény legyen a zsidóság. De mégis zsidóbb lett, hogy egyszer még többen megismerhessék Isten akaratát Izraelre. Néha ezeket is meg kellene értenünk, hogy az, amit szült egy kis ijedtség, egy kis ellenállás, az pontosan a zsidóság javára volt. Pontosan a zsidóság javára volt. Úgy gondolom, el kell kérni Istentől pontosan azt, hogy egy ilyen 175 év után is, jelen helyzetben micsoda Isten akarata, és ezt tanítani kell. Tanítani kell. Mert Isten ezt a termet megtartotta, benne bennünket megtartott, sőt, viccelődve mondtam, hogy én ma itt rangidős vagyok, mert a többiek azok cserélődnek, én viszont itt vagyok több mint 15 éve.

 

Miért van ez? Úgy gondolom, nem prófétálok, de ha Isten megtartott bennünket, megtartotta őket, akkor fordított helyzet van. Ők azért jöttek, a zsidóknak megmutassák az Újszövetséget, nem misszionáltak, csak ismertették. Imádkoztak és megmutatták. Imádkoztak és tanítottak. Akkor nekünk egészen más a feladatunk. Ennek a fordítottja. Most nekünk, akik már ismerjük az Újszövetséget, akik már Messiáshívő zsidóként vagyunk itt, most meg kell mutatni a keresztényeknek azt az Istent, Aki az Ószövetségben ismerhető meg.

 

Nekünk pont fordított a munkánk. Annak a kereszténységnek, amelyik eldobta az Ószövetséget, igen, nekünk kell elmondani. Igen. Lehet, hogy nagyzolásnak tűnik. De Isten mindig a kicsi és rejtett dolgokból indít el nagy dolgokat. Igen, ez a feladatunk. Azt, amit tudunk, tovább kell adnunk. Számunkra a Biblia teljessége, az Ó és Újszövetségnek az egysége, és a Szentháromság egysége így, bizony alap. S bizony ezt elvesztette a kereszténység. El. Jézusvallás lett, keresztény kultúra lett.

 

Most megfordul valami. S ha Isten így akarja, akkor ki is kell mondani. Igen, mindenki előtt itt az idő. A skótok megmutatták az Újszövetséget, és nem ők misszionáltak, mert ez a sok-sok zsidó, az az ötven zsidó is köztük, a keresztény skalpként mutogatott rabbik is, azok is önmaguktól ismerték meg magát a Messiást, és itt ők beszéltek egységesen a skótokkal arról, hogy megértettünk titeket, hiszen mi is megtudtuk. Egységre jutottak.

 

Most viszont fordított a helyzet. Mi tudjuk, ki a Messiás, de ők nem tudják. Nem a skótok, hanem a kereszténység. Igencsak nem tudja kicsoda Isten. Az a nép, amelyik ismeri 5777 éve Istent, az bizony felelős, hogy elmondja az örömét. Elmondja hálaadással, igen zsidó vagyok és van feladatom. Igen, megtartott, de mindenkit meg akar tartani. Van miről beszélni.

 

De Dávidnak a helyzetéből mégis csak tanulnunk kell, hiszen a 39. és 40. zsoltár így tanító is. Akkor, amikor Isten mondja. Akkor szólalj meg. Akkor szólalj meg. Nehogy az legyen, hogy veri valaki a vállát, én vagyok a kiválasztott, és én vagyok, aki most aztán megeszem a medvét. Nem. De légy készen ahhoz, hogy Isten bizony a feladatát mindenkinek megmutatja, és mindent, ami Őtőle van, megmutat mindenkinek, és mi ebben nemhogy izzadni akarunk, hanem sokszor úgy vagyunk, bárcsak elmondhatnám a nagy gyülekezetben, mindenki előtt, hiszen ebben a korban azt jelentette, mindenki előtt. Ahol mindenki összejön, aki Istenhez tartozik.

 

Van feladatunk, de a rossz nyelv kérdését mégis csak előhozom. Az idő Isten kezében van. A szándék Isten kezében van. Ne tegyünk úgy, mint Dávid, aki bűnbánatba ment bele, rosszkor, rosszat mondott. Ne. Ne legyünk önmagunk áldozatai, a saját nyelvünknek. Hiszen azonnal megtámadnak a kevélyek, a gőgösök, ahogy a zsoltárban Dávid mondja. Azonnal szabad prédaként kezelnek. De amikor meglátjuk Isten szavát, akaratát, és tudjuk, hogy Tőle van valami, akkor engedjük magunkat az Ő hatalmában elindulni mindenki irányába.

 

Számomra a skótok tanítottak ezzel az egy mondattal: imádkozz és taníts. Ne zárkózz be! Nem imádkozz és dolgozz. Te nem rabszolga vagy, és nem egy társadalmi rendszernek a hűbérese, vagy nem hűbérese, nem feudalizmusban élsz. Isten népe nem feudalizmusban él. Nem egy hierarchikus nép. Isten népének tanítani kell. Tanítani, mikor olyan nagy a tudás, hogy senki nem tud semmit. Amikor olyan káosz van, hogy már lassan tényleg az ember csodálkozik, hogy alapvető igazságokat nem ismernek az emberek.

 

Bizony eljön az ideje, hogy a zsidónak és a krisztusinak nagyon-nagyon felkiáltva kötelessége lesz ez a jelszó. Imádkozz és taníts! Azt tanítsd, amit Ő mond. Azt tanítsd, ami Isten Igéje. Azt tanítsd, amiről tudod, hogy Isten bizonysága. Azt tanítsd. S akkor, ha a világ nem is áll fent, hiszen nem ez a sorsa, de sokaknak az élete megváltozhat.

 

És akkor rossz angolul mindjárt megkérdezem: how do you good? Ez a szó mit jelent? Mit jelent ez a mondat? Hogyan vagy jó? Hogyan teheted jó? Hogy csinálod jól? Körülbelül ez. Akkor utána ez a mondat is a skótoktól vélt mondat, bizony valóság lesz az életükben, mert a mellettünk lévő iskolában a skótok ezzel indították az alapmondattal ezt az iskolát. Hogyan teszed, csinálsz valamit jól? És akkor megint ott van, imádkozok és megkérdezem, hogy Uram, hogy tudom én ezt jól csinálni, hogy tanítsak. A mellettünk lévő iskola már tovább vitte ezt a gondolatot, hogyan lehet jól csinálni valamit. S nekünk viszont van egy válaszunk: Isten mindenre megmondta, hogy hogyan csináld.

 

Isten mindenre megmondta, hogy hogyan csináld. Ha nem tudod, akkor megint csak a te felelősséged, imádkozz és mondd el másoknak, taníts. Imádkozz és taníts!  Ez a dolgod a gyerekeddel, hogy bölcs legyél, hogy mit mondasz neki. Nem kitérve és nem mást mondva. Na de hát ehhez képest az első a saját imám. Istenem, mutasd meg, mert buta vagyok. Ebben a korban, ebben a helyzetben, hogy mi is a Te akaratod, hogy azt tanítsam a gyerekemnek, azt szóljam másoknak, és ne az én bölcsességem, az én akaratom, hogy az engem uraló Bölcsesség és Akarat, az, amit tovább vigyek, tovább adjak másoknak. Imádkozz és taníts!

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat