42-43. Zsoltár

Jöjjetek Őhozzá

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2016. szeptember 28.

 

Orbán Béla:

 

Ezen a szerdán a változatosság kedvéért természetesen zsoltárral kezdem, így a 42. és a 43. zsoltárból az azonos tartalmú verseket venném elő. Tehát 42. zsoltár 6. verse:

 

„Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.”

 

Nem ismételem tovább, a 42. zsoltárnak a végén tökéletesen ugyanez van:

 

„Miért csüggedsz el lelkem és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”

 

De végül is, hogy még jobban megértsük ennek a bibliai versnek az üzenetét, a 43. zsoltárnak az 5. versét veszem elő:

 

„Miért csüggedsz el lelkem és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”

 

Ezt a három bibliai verset tulajdonképpen háromszor egymás után ismételtem. Tudvalevőleg a 42. és 43. zsoltárok összefüggő zsoltárok, nem elválaszthatóak, de így el lett választva 42-43-ra.

 

Miért vettem elő ezt a zsoltárt? Azért, mert jelen pillanatban az egész világ nyughatatlan. Az egész világ nyughatatlan, mindenki, mint a pók a falon, ahogy szoktuk mondani, rohangál. Mindenki teljes bizonytalanságban van, és így a zsoltárosnak a versét veszem elő. Miért nyugtalankodsz? Még hálát fogsz adni a szabadításom Istenének.

 

Ugyanakkor természetesen ennek a két zsoltár kérdésének és bizonyságtételének van egy harmadik oldala is, amit olvasnék Máté evangéliumának 11. fejezetének a végén:

 

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”

 

Felmerül a kérdés, hogy kapcsolódik ez a 42., 43. zsoltárhoz? A 42. és a 43. zsoltárnál, amikor Dávid zsoltáráról beszélünk, akkor a bizonyságtevő embernek az önmagával való beszélgetése van. Hiszen annak idején, amikor Isten népe, a választott nép nagyon is jól ismerte Istenét, és nagyon is személyes viszonyban volt - különösen a király, akinek benne volt a személyességében az, hogy Istennek a vezetésével és a Tórával a hóna alatt közlekedett. Egy folyamatos tudati, folyamatos imádkozási kapcsolatban volt Istennel. Az Ószövetség-kori embernek az Igehirdetései is önmagának a bizonyságai, önmagában játszódottak le. Hiszen ebben a kapcsolatban csak emlékezni kellett Istennek a bizonyságaira, emlékezni kellett Istennek az Igéjére, és ez benne volt a Tórában, benne volt a nép Törvényében, történelmében, ami le lett írva, hiszen ismerjük a Krónikák, Királyok és a többi lejegyzett történeteket is a Bibliából.

 

Azonban a nyughatatlanság területén viszont nem az Ószövetség idejében élünk, hanem a mostani időben élünk. A mostani időben élünk és ugyanúgy felmerül az embernek a gondolatvilágában: miért nyugtalankodom én? Miért? És miért vagyok én megterhelve, hiszen amit felolvastam Mátéból, ott már folytatódik tovább. Azért vagyunk nyughatatlanok, mert olyanok vagyunk, akinek nincsenek meg a biztonsági területeink. Nincsen meg a tudatunk, hogy egyáltalán mit akarunk. Egyszerűen nem vagyunk sehol sem biztonságban, hiszen ebben a változó világunkban, amiben élünk, minden képlékeny, minden változó.

 

Miért vagyunk mi nyugtalanok? És a mi nyugtalanságunkra miért mondja maga Jézus, hogy jöjjetek Énhozzám és megnyugosztlak titeket?  És én azt hiszem, hogy pontosan itt nagyon is korszerű és időszerű szó: jöjjetek Énhozzám. Telve vagyunk nyugtalansággal, csak ezt az egyet nem tudjuk, és nem ismerjük. Sok minden megoldást keresünk, sok mindenre keresünk a magunk fejében is választ. Nem tudunk olyan konkrét választ adni, mint Dávid, hogy igen, én hálát is fogok ezért adni, ami történik. De ebben a nyugtalanságunkban ezt nem értjük és ezt nem akarjuk használni, és ezt nem halljuk ráadásul.

 

„Jöjjetek Énhozzám…” Jöjjetek Énhozzám! És ilyenkor az emberben sikoltásként jön elő az a kérdés, hogy hogyan is van ez. Azzal, hogy mi hívők vagyunk, és itt vagyunk, ebben a korban, amiben élünk, Krisztusnak a szavát továbbadjuk-e?  Hiszen ma Ő általunk is szól. A szavunkkal, az írással, a beszéddel, mindenféle érzékszervünkkel másokat kellene elérnünk, hogy azt lássák, hogy jöjjetek Énhozzám. Ha ezek lennénk, és ezt a meghívást, ezt a hívást, hogy jöjjetek Hozzám mindnyájan ismernénk, akkor mondhatnánk azt, hogy krisztusiak vagyunk. Akkor mondhatnánk azt, hogy Ő szolgál a világon rajtunk keresztül. Az Ő népe vagyunk, Hozzá tartozunk, ha a mi életünkben benne lenne ez a felhívás, hogy jöjjetek Énhozzám. „Jöjjetek Énhozzám”.

 

Természetesen az aktualitását most is mondhatnám, hiszen rengeteg ember van millió számra, aki nyughatatlan, nem találja a helyét, mert szétverték, szétbombázták. Meg vannak terhelve, de iszonyatosan, bajokkal, bánattal, búval. Minden szépet mondhatnék. És feltenném a kérdést. Hol hallják, kitől hallják azt, hogy jöjjetek Énhozzám? Kitől hallják? Pont az ellentétjét, azt hallják: ne gyere! És ilyenkor egy kicsit szégyelli az ember magát. Krisztusnak a szavát kellene mondani, és nem hallják azt, hogy jöjjetek Énhozzám. Itt nem arról van szó, hogy misszionálni kell. Nem azt jelenti, hogy boldog, boldogtalant be kell fogadni, hanem hagynunk kellene már Krisztus Szellemét, hogy szóljon általunk annak, akinek szólt, annak az embernek, akinek szól, hogy gyere. Te is az enyém vagy ötezer kilométerrel, háromezer kilométerrel odébb. Én neked is békét és nyugalmat akarok adni. Kitől hallja ezt? Ugyan kitől?

 

S ha nagyon őszintén belenézünk, a saját cigányságunkkal nem tudunk mit kezdeni. Nem ülünk le mellé a buszon vagy a vonaton, nemhogy kimondanánk azt, hogy nekem van nyugalmam, nekem van biztonságom, és nekem nincs terhem.

 

„Jöjjetek Énhozzám”. A jöjjetek Énhozzámban benne van az, hogy meg kellene érteni, hogy mi az, hogy jöjjetek Énhozzám. Nem az, hogy ketrecből ketrecbe.

 

Amikor elővehetnénk és elővesszük azt, hogy „Én vagyok”, ezt a sorozatot a Bibliából, amikor maga a világ Ura megszólal, Én vagyok, Én vagyok. Nézd át minden egyes Én vagyoknak a tartalma az, hogy szabadság. Én vagyok, Aki a határokat lebontottam, Én vagyok, Aki határtalan örömöt adok neked, határtalan szabadságot az Én uralmam alatt. „Én vagyok”! S itt van, amikor maga Krisztus hívja az övéit és személyesen szól. Csak egy baj van, hogy mi nem szólunk az Ő nevében.

 

Igenis felelősek lennénk azért, hogy az Ő szavát adjuk tovább. „Jöjjetek Énhozzám”. Krisztus Testének - ha szabad ezt a kifejezést egyáltalán használni… Igazából nem szabad, mert csak egy organizmus. Ha Krisztus Testének néma a szája és tagadó, ki kell mondanom, az nem Krisztus Teste. Az pontosan az Antikrisztus teste. Pontosan, aki nem engedi Krisztushoz az embereket és a hívó szót nem adja tovább, ezzel gyakorlatilag egy tömegnek nincs lehetősége megismerni a világ Urát. Meg kellene érteni. A jöjjetek Énhozzám, nem itt Európába szólt, és egy zárt kasztnak. A jöjjetek mindnyájan, mindenkinek szólt, és mindenkinek fog szólni. S ennek a világnak, hogy minden ember megtérése és üdvözülése célja Istennek, mindenkihez szól, és mi vagyunk a bűnösök, és mi vagyunk a felelősök. Bizony mi vagyunk, akik nem tolmácsoljuk, és nem adjuk tovább, nem vagyunk eszközei ennek a szónak. Nem vagyunk Krisztusnak a szája, keze és egyéb, hogy megérezzék Őt. Millió, de millió ember van ebben az országban is talajtalanul, teljes kétségben, bizonytalanságban. Hol vagyunk, akik kimondjuk, hogy nekem van Krisztusom?

 

És Őnála, valóban az Ő igája, könnyű. Valóban, leveszi a terheket. Valóban. És ez az iga nem azt jelenti, mint amit szerencsétlen kereszténység kitalált magának, hogy húzni kell a rabigát és most akkor innét mindent parancsszóra és bikacsökkel fognak ütni. Az iga nem azt jelenti. Az Ő uralmát jelenti! A szó, maga a jelentése is, az Én igám, az Én uralmam, könnyű. Bizony könnyű! Bizony az, ami leveszi a terhet a nyakunkról. Az Ő uralma alatt meg van a védelmünk, meg van a biztonságunk, meg van a nyugalmunk, meg van a békénk Istennel.

 

Csak azért vigyáznunk kellene, amikor tömegek vannak itt, akik velünk élnek és érkeznek további tömegek, amit nem tagadhatunk le, és nem tudunk ellenállni, hiába próbálkozunk. Akár egy világméretű robbanás is bármikor bekövetkezhet. És nekik is szól, hogy jöjjetek Énhozzám. Ha nem ezt adjuk tovább, hogy Krisztushoz jövet van béke, nyugalom, és minden, ő a kezébe fogja venni az életét. Kezébe fogja venni. Ő meg fogja oldani saját magát, mert nem kapott egy igazi választ az életére, hogy Nálam van a nyugalom. Megnyugtatlak.

 

Mikor is nyugtalan az ember? Ha nincs célja, ha üldözik, és így tovább. Gondoljunk bele, ha az embernek nincs célja az életében, nyugtalan. Ha én Krisztus kezében vagyok, ha Ő az én Életem, és Ő az én Uram, akkor miért ne lenne célom? Tudom, hogy ki vagyok, tudom, hogy Isten mit adott nekem, és tudom, Ki az én Uram és megnyugszom. Ezt a megnyugvást, igazából meg kellene értenünk. Isten meg akarja szüntetni bennünk az üldözöttet, meg akarja szüntetni bennünk a kecskét, amelyik össze-vissza ugrál mindenhova. Meg akarja szüntetni azt, amikor egy gyülekezet nyugalmába megyünk be, meg egy ember uralmába megyünk be. Mert az egyik helyről a másikra való lenyomás, és uralkodás, leterhelődés.

 

Ő pontosan a szabadságot adja! Nem értem, amikor a kereszténység a jó pásztor történetét, ha előveszi, miért mondja, hogy a bárány az rabságban van? Maga a világ Ura minket nem karámba hív! Nem gyülekezetbe, meg nagy templomba, hanem Őhozzá, a nyájba. Ha megnézed, és én látom, amikor utazom a Kunságban, és végig az Alföldön, látom a nyájat, nincsenek összekötve a birkák, és nincsenek semmiféle bikacsökkel hátulról ütve. Mindenki szabad. Minden egyes jószág szabad, és mégis nem szabad, mert összetartoznak, mert egyet esznek, és egymás mellett mennek. Valahogy meg kellene érteni, Krisztus Testének a felépítése is nem arról szól, hogy összekötözöm őket, csordát csinálok belőlük. Hanem szabadnak lenni abban, ami együtt van. Ez az egység, a szabadság. A világ Ura mindig is szabadságot hirdet. Szabadságot hirdet, hogy az Én igám, az Én uralmam felszabadít, megszabadít más uralmaktól. Nekünk pontosan ez a bajunk. Azért vagyunk nyughatatlanok, mert hol ez dirigál, hol az dirigál, meg nem tudjuk, mit csináljunk, meg üldöznek, meg követelnek, meg elvárások. Ezek mind-mind feloldódnak, megszűnnek. „Jöjjetek Énhozzám és én megnyugosztlak”.

 

Ha belegondolok a mindennapjainkra, mennyiszer kellene az, hogy nyugodtabbak legyünk. Megnyugosztlak? Persze, hogy megnyugosztlak! És ki az, aki nyughatatlan? A két véglet. A szegény, akinek nincs, és a gazdag, akinek meg nagyon sok van. Pontosan ez a kettő a nyughatatlan. Mi lesz a tőzsdén? Mi lesz a pénzemmel? Mi lesz, jaj, még többet kellene. A másik meg nem tud tőke nélkül semmibe belekezdeni, és közben jönnek a számlái, jön a nélkülözés, jön az éhségtől kezdve minden.

 

Valahogy Krisztusban ennek fel kellene oldódni. Valahogy meg kellene érteni: gyere Hozzám. Tőlem megkapod. Mert ott, ahol egy nyáj együtt van, ott nincs nyughatatlanság. Ott nem kell több fű a juhoknak, mint amit megesznek. Azok érdekes módon tudják. Nem esznek, és még hátukra raknak három szénaboglyát, hogy legyen nekik. Nem elvesznek! Meg kell nézni azt a békességet, ahogy egy juhnyáj megy. Meg kell nézni. Mindenki teszi a dolgát, együtt vannak, és senki sem törődik jóformán a másikkal, mert a maga dolgával van elfoglalva.

 

Én úgy gondolom, hogy egy hívő közösségnek is így kellene működnie. Csináld a dolgod és jól együtt vagyunk. És mivel te is tudod, én is tudom, hogy merre van a fű, merre van az Ige, együtt megyünk, de nem azt jelenti, hogy egymástól függünk, vagy a pásztor ütögeti a hátamat, hogy jobbra át, balra át. A pásztor csak kíséri a juhokat. Megmutatja, hogy hol van, szabad lehetősége van. Hát buta lenne nem odamenni, ahol van fű.

 

De a keresztény társulat, mint olyan, eléggé buta, odamegy, ahová hajtják. És, ha azt mondják, oda menjél, ahol nincs fű, oda fog menni. Valahogy meg kellene érteni, ezt a két végletet akarja Isten megszüntetni az életünkben. Ne félj, Nálam minden van! Erről kellene beszélni, arról a szóról, hogy elég. Erről a szóról, amikor az ember bizonyságot tehet, elég. Mindent, amit Istentől kapok, elég nekem. Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok, hogy a télen nem fogok fázni, és lesz ennivalóm, és nem vagyok nyughatatlan attól, hogy jaj, mi lesz itt a forinttal, vagy az euróval, vagy nem tudom, mivel. Mert itt bármilyen változás bejöhet, akár a napokban is egy kis feszültség esetén. Nem érdekel, nyugodt vagyok. Ő mindig gondoskodik rólam, ígéretem van róla. Ő mondta, hogy jöjjetek Énhozzám. Nem azt mondta, hogy próbálkozz máshol. Énhozzám gyere. Nem azt mondta, hogy keressél egy másik vezérürüt. Azt mondta, Hozzám gyere. Hozzám! És megadja bizonyságát itt a világ Ura: Én megnyugosztlak és az Én igám nem nehéz.

 

Na, itt megint az iga kérdése, hiszen nem az igáról van szó, inkább azt mondom, az Igéről van szó. Azt, amit Ő mond, az nem nehéz. Nem nehéz. Nem nehéz betartani azt a rendet, amit Ő ad nekünk. Nem nehéz, mert amikor tudjuk, hogy az Ő rendje, nekünk jó, akkor mi is megnyugszunk, és nem veszünk fel pluszt, és nem fogunk szenvedni, jaj, nem tudom megcsinálni, és a tehetetlenségnek a terhével megyek tovább.

 

„Jöjjetek Énhozzám”. Jöjjetek Énhozzám, ez a két szó számomra most nagyon keményen jön elő. Tényleg kimondjuk, hogy Ő mondta nekem, és én neked bizonyságként mondom, gyere Őhozzá, és nem lesznek terheid. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell vinned a saját batyudat, az életednek a nehézségeit is adott esetben. És megnyugtatlak. Jelen pillanatban pezseg a világ szinte, olyan fejvesztett össze-vissza kapkodás van. Hátha valamikor kellene beszélni, állj meg. Ő azt mondta nekem, jöjjetek Énhozzám, és én mentem, és nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok a jelenemben, a jövőmben, sőt a végleges, az örökéletemben is nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok, Isten szava örök, és áll és élő, és nekem szól. Mit idegeskedjek? Mit nyugtalankodjak? Valahogy a helyére kellene tenni a dolgokat. Az a nyugtalan, akit üldöznek. Hol vannak a befogadók? Jó, hogy jöttél, mert Krisztushoz jöttél és nem énhozzám. Hol vannak azok a migránsok, akik Krisztust keresik? Hol vannak? Felelős vagyok értük. Honnan tudod, hogy kinek szólt most éppen a világ Ura, hogy jöjjetek Énhozzám, és abban, meg abban, meg ott, megtalálsz Engem. Az Énhozzám annyit jelent, hogy testvért találni. Az Énhozzám annyit jelent, hogy nyájat találni, és nem bezárt ketrecet és istállóztatott marhákat. Az a szabadságot jelenti. Hogy lehet a futásból szabadságra menni, ami végül is egy keret, egy betakarás, maga Krisztusnak a területe, ahol Ő letette a kezét. Hiszen az iga arról szól, hogy amire Én rátettem a kezemet, a hatalmat.

 

És amikor a terhe van, akkor könnyű az én terhem. Nem arról szól, hogy neked izzadnod kell és össze-vissza adakoznod, meg mindenfélét megcsinálni a pásztori utasításoknak. Ez a teher az, amit Isten rád terhel. Mit terhelt rád? Azt, hogy van kegyelem. Azt, hogy van bűn. Ez a ráterhelés mindig is akkor történt, amikor Isten az Ő emberének, a levitának és a prófétának adott, hogy vidd tovább. Ez volt a terhelés. Sokszor nehéz kimondani szavakat, hogy bűnös vagy, de könnyű kimondani, mert tudom, hogy van kegyelem. Rám terheli a bűnömet, azért, hogy szabaduljak meg tőle. Rám terheli, ez könnyű ez a teher. Igen, az a teher könnyű, amikor tudom, hogy ki vagyok. Én nem mondtam ki, hogy jöjjetek énhozzám, mihozzánk, akkor bizony ez elég kemény és elég nehéz szóösszetételű mondat, de mégis van benne, hogy lesz lehetőség kimondanod a bizonyságod másoknak. Mert Ő akarja. Ő akarja, hogy itt nyugalom legyen, Ő a béke Fejedelme és nem a háborúknak az atyja. Ő az, Aki meg akarja nyugtatni ezt a világot is.

 

A megnyugvás pedig annyi, hogy az Ő uralma alá, oda kerüljön. Az Ő igája alá, ami nem arról szól, hogy egy igaállat vagy, aki ökörként húzod valakinek a cuccát, hanem azt jelenti, az Ő uralma alá. Isten ezt akarja, hogy Krisztus uralma alá menjen mindenki. Ezt akarja. És ki nem akarja ezt? A mi önzésünk, a mi félelmünk, a bennünk levő zűrzavar, a bennünk levő nyugtalanság, és minden, ami a világból bennünk van. Mi vagyunk azok. És ez kemény szó, akkor ki kell mondanom, hogy úgy, ahogy a teher könnyű, ráterhelem mindenkire ezt, hogy igenis, önző vagy keresztény. Igenis, és magamon is teher sokszor, hogy tehetnék mást, vihetném Krisztushoz, tehetnék bizonyságot. De én is úgy vagyok vele, hogy dehogy megyek én hozzá. Tudod milyen felelősség ez, hogy nem megyek valakihez oda? Tudod milyen nagy számon kérhető felelősség ez, hogy nem szólsz neki, hogy nem kellene nyomorban meg úgy élned, meg amúgy élned, hanem vinni a hírt, hogy Krisztus uralma alatt nemcsak mindent megkapsz, de van rend, Törvény, és így tovább.

 

Az Ige igáját vinni, igen. Viheted tovább. Nehéz, de mégis könnyű. Nehéz, de mégis könnyű, mert amikor az ember Isten Törvényét, Isten Igéjét megéli, akkor tudja, hogy de jó, hogy megtettem. Nehéznek tűnt, akkor, amikor magam alárendeltem a világ Urának, de mégis ott van. De jó, hogy alárendeltem. De jó. „Jöjjetek Énhozzám”. Ezt nem Ő mondta azoknak, Ő most mondja általunk, az Ő földi népe által azoknak, akik megterheltettek, akik nyugtalanok, hiszen van nyugtalan nép bőven, aki tényleg még akár ma este sem tudja, hogy mi lesz holnap reggel. Van, aki már ma nem tudja, mi lesz holnap reggel, mert valami sátorban valahol, sehol van szerencsétlen. Emberi körülmények között ott van.

 

Kész vagyok-e bármikor, bárkinek azt mondani bizonyságként, jöjjetek Énhozzám. Nem hozzám, nem Európa, nem tér, ország, nemzetek, egyéb. A világ Uráról beszélek. Mert, hogyha Benne rendeződik, akkor olyan mindegy, hogy milyen színű az a testvéred, vagy kicsoda, micsoda, honnan jött. Abban a pillanatban közös nyugalomban vagyunk, mert nem keressük egymáson a fogást, nem akarjuk egymást bántani, hisz Krisztusban ez nem lehetséges. A belülről jövő békesség nem kíván semmi háborút, de semmit nem kíván. Tényleg kész vagyok-e szólni? Nem azon kellene vitatkoznunk, hogy bejöjjön, ne jöjjön. Kinek szólt, kinek szól most általad? Jöjjetek Énhozzám. Jöjjetek Énhozzám.

 

Hogyha jöjjetek Énhozzám, és kimondom annak, aki nem kapta meg a hívást még, akkor sem tud semmit tenni, mert ha ellenséges érzülettel jön, Őelőtte nem tud se téged, se semmit, ami Isten és Krisztus uralma alatt van, tenni. Nem tud. Jöhet akár még a legvadabb is. Téged meg fog védeni Isten attól, hogy te itt mártír legyél. De akár még ez is megtörténhet, hogy a te békéd, a te nyugalmad, mégiscsak valakinek egy példakép lesz, egy bizonyság lesz. És lehet, hogy ez egy nagyon gazdag ember, mert nagyon nyugtalan, és lehet, hogy pontosan egy éhező, egy szenvedő ember, mert nagyon nyugtalan a jövője miatt. Lehet, hogy olyan ember, akinek a teher a nyakán pontosan a vagyona, de lehet, hogy olyan ember, akinek a nyakán ott vannak a kifosztói, akik naponta tizenórákat dolgoztatják, akár Magyarországon is. És lehet, hogy ez a teher így tud csak megszűnni, hogy ő is, meg a másik is Krisztusé lesz.

 

Valahogy így kellene változtatni itt a mostani helyzeten, mert ez a szó a világ Urának a szájából ma is aktuális: „Jöjjetek Énhozzám”! Kevés az, amit maga Dávid él meg a bensejében, hogy miért nyugtalankodok. Ezen túl kell lépni. Nekünk ott lehet a 42. 43. zsoltárnak az üzenete, hogy mondjuk ki, miért nyugtalankodok. Nekem is vannak nehézségeim, neked is, valamennyiünknek. De amikor kimondom magamnak a bizonyságot, akkor én nemcsak hiszek, hanem tudom is. És ezen kívül most már Krisztus uralma alatt, a hiszem és a tudom-ot tovább kell adnod.  Ez már nem magánügy. Ez már nem az Ószövetségi idő, amikor Törvény és ítélet, és így tovább. Ez már több. Tudom, hiszem és szeretném, hogyha te is. Mert az én Uram úgy szólt: „Jöjjetek Énhozzám”.

 

Nem azt mondta, hogy hozzám, tehozzád. Énhozzám. De mivel Ő a mennyben van, és mivel Ő Szellem, ezért Krisztus Szelleme rajtad keresztül kell, hogy megszólaljon. És ez nem azt jelenti, utánzok, vagy karizmatikusan bohóckodom. Hanem azt jelenti, bizonyságot teszek úgy, mint a 42-43. zsoltárban, én is voltam így. Nyughatatlan voltam. De magamnak is bizonyságot tudok tenni ma. Miért nyugtalankodnék? Fogok én még hálát is adni. Még ebben a helyzetben is. Azért, hogy nem ért el, azért, mert Isten még ez által is megáldott, még azért is. Honnan tudod, hogy nem a 42-43. zsoltárnak az azonos versei lesznek a szádon, amikor az általad lesajnált, nemkívánatos ember mégis Krisztusé lesz. Lehet, hogy rád vár ez a hálaadás? Hogy a te bizonyságod nagyon sok embernek Életet adhat, békét, nyugalmat, és leszállnak a terhei.

 

Na, de először nekünk kellene ebből a teherből kijönni, mert terhel bennünket a jólétünk. Mi lenne, ha elvesztenénk az internetet és a 36 db Tv-csatornát, és az 1500 cm3-s autónkat? Jaj, mi lenne? Teher ez rajtad, akárhogy is. A másik embernek meg nincs pénze, hogy elmenjen kenyeret venni a szomszéd faluba, mert már bolt sincs némely helyeken, és neki az a terhe. Valahogy nem együtt kellene megtörni a kenyeret? Nem együtt kellene élni ezen a földön? És ez nem egy őskommunizmus, hanem az egyetlen világ Urának a szava: Jöjjetek Énhozzám mindnyájan. Értsük meg ezt a szót, hogy mindnyájan. Isten mindent közösségben, mindent emberi közösségben adott meg, a családtól fölfele. S ez a szó viszont szinte univerzális, ebben a teljesen nyughatatlan világban, a mindentől leterhelt, nyomortól és gazdagságtól leterhelt világban, mindenkinek szól.

 

„Jöjjetek Énhozzám”, és te vagy a szó. Te vagy Istennek a szava. A te életednek, annak beszélni kell, a te bizonyságodnak láthatónak kell lenni, és így kell beszélnie, és ha kell szólnod is kell. „Jöjjetek Énhozzám”, Ő mondta, az én Uram, és akkor testvérek leszünk.

                 

 

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat