|
15. Zsoltár Bemenni, tartózkodni, örökké lakozni 2016. december 31.
Orbán Béla:
„15. Zsoltár, Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.”
Dávid zsoltára a 15. zsoltár, mint ahogy bizonyságunk is van erről. Most, amikor ez a zsoltár elém került, akkor három tény került a szemem elé. Vagyis a zsoltár arról szól, ami az első verseiben benne van: ki tartózkodhat, ki lakhat? Most aktualitásként azért hozzáteszem, hogy tartózkodni és lakni csak akkor lehet, amikor valahova bemegyünk. A bemegyünk ma is aktuális, hiszen bemegyünk egy esztendőbe, mások bemennek egy házasságba. Bemennek. Sok helyre be lehet menni, és vannak ilyen pillanatok, vannak ilyen pontok, amikor fel kell tenni a kérdést: valójában bemehetünk-e?
Egy újesztendőbe belemenni az természetes dolog, hiszen tőlünk függetlenül az idő megy, a dátumok változnak, az évek jönnek, mennek. Tehát be kell mennünk, és ebben az esetben mindjárt kérdéses az, hogy mit szól hozzánk Dávid zsoltára, ami természetesen nem egy időről szól, hanem önmagáról is egy vallomás. Hiszen önmaga teszi fel a kérdést, hogy ki mehet be a sátorba, ki lakhat az Úr hegyén. S az természetesen önmagának a megvizsgálása, hiszen az életét mindenki tudja önmaga, Dávid is tudta, hogy ki mehet be a sátorba, vagyis a templomba. Ki végezhet papi munkát, vagy mehet a papokhoz, nem mindegy. A tartózkodás lehet rövid és lehet hosszabb, és ki az, aki az Úrnak a hegyén, az Úrnak, és Isten uralmának a letéteményese. Ki az, aki végezheti azt a feladatot, ami a papi szolgálaton túl, immáron királyi szolgálat is.
S amikor erről gondolkodunk, akkor el kell jutnunk odáig, hogy rólunk is szól ugyanez a zsoltár. Hiszen nemcsak egy új esztendő, de az életünk sok részében van, hogyha bemegyünk valahova, méltóak vagyunk-e, alkalmasak vagyunk-e, egyáltalán van-e lehetőségünk bemenni. Van-e lehetőségünk, ott lenni? Például kezdjük az elsővel. Ki tartózkodhat a sátorban? A sátor, ebben a pillanatban, amikor írta Dávid ezt a zsoltárt, nem a templomról szólt, hiszen a templom még nem létezett, azt a fia építette fel. Így érthető az, hogy ki mehet be a sátorba. Az Isten elé ki mehet, ezzel a fogalommal próbáljuk helyettesíteni, ki az, aki megjelenhet Isten előtt? Ki az, aki tartózkodhat? Ki az, aki oda mehet Isten elé? Ki az, aki Isten előtt végzi a papi szolgálatot?
S ez a kérdés számunkra is bizony, nem kis kérdés. Hiszen olyan sokszor megyünk Isten elé, olyan sokszor megyünk oda imában, odamegyünk hálaadással, odamegyünk, a napi áldozatainkat úgy ösztönösen megtesszük, de tartózkodni kell ott Isten előtt. Nem odamenni, odabiggyeszteni valamit, hanem ott tartózkodni. Ki tartózkodhat? Úgy gondolom, nem szükséges most az egész felsorolást elővenni, most csak néhány részletet veszek elő.
Vagyis aki igazságban jár, szereti Szellemben az igazságot. S máris elkezdhetnénk az önvizsgálatot is. Valóban az én igazságom egyenlő Isten Igazságával? Valóban az agyamnak, tapasztalataimnak az igazsága az, amit emberi és testi igényeimnek megfelelően hangoztatok, vagy magamra kötelezvényként alkalmazok? Vagy a kettő egyezik Istennek az akaratával, Isten Igazságával, hiszen minekünk mindig van igazságunk. Sőt, hajlamosak vagyunk más igazságát elfogadni, sőt, mindig a legkedvezőbbet, ami a testünk, lelkünk vágyainak kielégítő, azt fogadjuk el. Arra vágyunk, azt alkalmazzuk és szellemben azért nem mindegy, hogy a világ szellemiségét, vagy magát Isten Szellemét, magát a Szent Szelem általi igazságot szeretjük. Szeretjük az igazságot. S máris mehetünk tovább, hogy mi az, hogy igazság?
Az az igazság, ami gyakorlati tevékenysége Istennek, az embernek és a világ Urának az összehangolt léte, amikor Isten Törvénye megvizsgál bennünket, a Szent Szellem megmutatja. Mi bűnvallásban ott vagyunk, bűnbánatban és a kegyelem részeseként bűnbocsánat által megyünk tovább. Valóban úgy érkezünk oda, hogy jaj, Istenem, ez a bajom, és nincs rendezve ember és ember között a viszony, mert az én igazságom nem mindig ugyanaz, mint a másik embernek az igazsága. Az első kritériumot máris nagyon jó lenne megvizsgálnunk.
Jó lenne megvizsgálnunk, hogy valóban Isten akaratából megyek elé, vagy Isten akaratát megélve, Őt áldva hálaáldozatot teszek, vagy Isten akaratát ismerve bűnbánat miatt megyek oda, mert az igazságot keresem, és az igazságban szeretnék járni. A felsorolásban ott van természetesen a rágalmazás, ott van a sok más, ami mind arra mutat, hogy nekünk bizony van másik igazságunk, és mi igazságként éljük meg a saját vágyainkat. Mindegyiknek a felsoroltak között van önző célja. Az én. Az én igazságom az én uralmamra is rámutat. Akinek igazsága van, az uralkodni akar. Aki uralkodik, annak van egy saját igazsága. Minden királynak, minden ideológiának van egy saját igazsága, és mindegyik uralomra vezet. A saját igazságok, saját uralmak. Mások által elfogadott igazságok. Mások uralmának a növelése, amelynek részesei vagyunk, vagy alattvalói vagyunk.
És a gyalázkodás. Talán ma már ez a szó nem jelent semmit. Nem sokat jelent legalább is. Ha visszaemlékezek néhány évtizedre, ha valaki gyalázatosan viselkedett, akkor bizony annyit jelentett, hogy vagy parázna volt, gyalázatosan a családnak a hírnevét rongálta, vagy teljesen eltért, és ellene ment a családjának. Gyalázatos módon hitetlenné vált, gyalázatos módon kommunista lett és sok mindent mondhatnék, ami olyan gyalázatos volt annak idején. Ma már semmi nem gyalázatos, ma már szinte minden szabad. De azért gondoljunk bele, Isten előtt én még mindig úgy gondolom, gyalázatos, hogyha valaki parázna, lélekben, szellemben és akár testileg is. Bizony gyalázatos dolog.
Gyalázatos dolog az, amikor Krisztus Testére, az épülő testére, bárki szégyent hoz, mert másképpen érez, más szellemiség vezeti, és mégis ott van. Vagy elment, vagy úton van. Gyalázatos a paráznaság, hogy mindenkivel, mindenütt, keresztbe-hosszába, minden alkalommal gyülekezetben, programon, fesztiválon ott vagyok. Azonosulok, kiveszem az élvezetet, és gyakorlatilag nem élek abban, ami Krisztus uralma. Gyalázatos ez.
Sorban érdemes lenne tehát valamennyit átvizsgálnunk. Oda mehetünk-e? Hiszen, amikor egy új évbe bemegyünk, amikor egy új házasságba, bármibe bemegyünk, ezt a vizsgálatot meg kell tennünk. Bemehetek-e? Mert a bemenetel úgy kezdődik, hogy először a sátorba kell bemennem. Először a templomba kell bemennem, ahol meg kell tennem a bűn áldozatait, a bűnök okán áldozatot kell tenni, ahol van hálaadás áldozata. Ismerjük az áldozati rendeket, miért is kell örülni, boldognak lenni és mitől lehetünk a teljes öröm birtokosai, hogy megkapjuk a békességet és Isten akaratát, hogy továbbléphessünk. Hova is léphetünk tovább? Oda az Úrnak szent hegyére.
Érdekes ez a kérdés, mert amikor ez a zsoltár elém került, akkor most felmerült bennem: mi az, hogy szent hegy? Melyikről szól ez? S amikor a sátorról és a szent hegyről szól, akkor teljesen érthető előttem, hogy két uralomról beszél Dávid, aminek a helye akkor még nem működött, akkor még nem épült meg a Salamon által később megépült templom. A sátor és az Úrnak a szent hegye jelképezi a papi és a királyi hatalmat. Ki lehet a királyi hatalom alatt? És nem Dávid királyságáról van szó, hanem Isten Királyságáról, az Úrnak a hegyén lehetsz király. Az Úrnak a hegyén lehetsz király, ami király szó nem azt jelenti, hogy korona, palást, és egyebek, hanem önmagadnak az ura, Krisztus által, a világ Ura által.
Önmagadban lakoznod. A családodban, amit Isten adott feladatot, nem uralkodóként, de magának a Messiás képviselőjének és Isten akaratának a beteljesítőjeként, gyakorlójaként ott kell lenned azzal a hatalommal, ami nem a te hatalmad. S ha adott Isten számodra más ilyen feladatot, akkor Istennek, az Úrnak a szent hegyén vagy, ott lakozol, mert Isten azt akarja, hogy lakozzál, és ne tartózkodjál. Isten egy állandósult életet akar adni, a Király uralma alatt, a Király parancsát és uralmát add tovább, vidd tovább. Figyelj a Királyra, az Ő rendeleteire, élvezd mindazt, ami a Királynak a hatalmával jár, mindazt, amit az alattvalóknak ad. Azt a békességet, és minden-minden ajándékot, amit a Király ad élvezd és add tovább gyermekednek, családodnak. Mindenkinek, aki fölé helyezett Isten az Ő teremtési rendjében.
Ki tartózkodhat ott? S ugyanez a kettő, a papi és a királyi hatalom összefügg. Dávid idejében még nem függött össze, hiszen külön volt a templom és külön volt a királynak a helye, fent az Úrnak a hegye. Azonban a mi életünkben a kettő már egy. A kettő már egy helyen van, a Sion hegye és a templom hegye egymás mellett van, a Főpap és a Király egy és ugyanaz, a világ Ura, a Messiás.
S amikor lépünk egyet tovább az életünkben, dátumban, akár eseményben, akár egy új korszak feladataival, mindig meg kell állnunk. Kicsoda mehet fel? Dávid feltette magának a kérdést. De vajon ez a kérdés számára már megvallása volt? Hogy én nem építhetem meg, tartózkodni tartózkodhatok, hiszen ismerjük Dávidnak a bűnbánati zsoltárait. Ismerjük Dávidnak a hálaadó zsoltárait, ismerjük Dávidnak a szóban kimondott zsoltárokká lett áldozatait is. Ismerjük. Ha valaki nyitott volt, Dávid egész élete nyitott volt a zsoltárok által. Erről meggyőződhetünk. Azonban a következő kérdés, hogy ki mehet fel a szent hegyre? Aki… Aki… S talán Dávidnak ez a zsoltára azt is megmutatja, én nem. Én már nem.
Azonban a mi életünkben egészen más a helyzet. Számunkra a kegyelem idejében igenis bemehetünk, tartózkodhatunk a templomban. Tartózkodhatunk a Főpap előtt, akár ezen a napon, ezen az éjszakán, amikor odamegyek. Igen, itt szeretném most letenni a bűneimet, itt szeretnék hálát adni, itt szeretnék áldozatot bemutatni. Azért, mert a szándékom tiszta. Azért, mert az életemet átadtam, és azt szeretném, hogy a Te Igazságod legyen az én életemben. S a továbbiakban megvallhatjuk, hogy igen, én voltam az, aki rágalmaztam, akit valaki rágalmazott, én voltam, aki kamatra adtam tovább másnak azt, amire szüksége volt. Ez egy szolgálat esetén például nagyon-nagyon előfordulhat, hogy amit Istentől kapsz, adod tovább, és várod a plusz jutalmadat, még hasznot akarsz ebből húzni.
Elővehetjük valamennyi felsorolt tényszerű kijelentéset. Az mehet be, aki… És megtehetjük azt az önvizsgálatot, hogy bemehetek én? Valóban Isten Igazsága szerint lett megítélve az én igazságom? Valóban önzetlenül, mindent leadva, úgy megyek a templomba, hogy nem akarok semmi érdemet, hanem egyszerűen csak ott-tartózkodni, hogy a Főpap által odakerülhessek, abba a helyzetbe, ami az Úrnak a hegye.
Olyan jó lenne megérteni ezt a kettősséget, a főpapi és a királyi uralmat. Hogy meg kell tennem azt a vizsgálatot egy házasság kezdete előtt. Érdekből teszem? Miért teszem? Egy szolgálat előtt, minden előtt, ami egy hatalom, egy lehetőség Isten akaratából. Királlyá akar tenni, de nem abban az értelemben, ami a világ Ura Király, hanem a Királynak akarja, hogy te alattvalójaként a királyi akaratot, ami nem más, mint Isten akarata, te képviseld és add tovább a te területeden.
Meg kellene vizsgálni, hogy érdemes vagyok-e odamenni. Ki mehet fel? Érdemes lenne megvizsgálni, hogy én felmehetek? Én tartózkodhatom a templomban? Valóban odamehetek egy olyan hányavetett Úrvacsorával? Uram, ez van, az van, azután megyek tovább, és semmi nem változott. Vagy nem így élünk? Ilyen felületi tartózkodással, hogy beugrunk, bekukkantunk, és csodálkozunk, hogy nem léphetünk tovább. Nem kapjuk meg Istentől azt a helyet, ahol magának a világ Urának hatalmát képviselve élhetünk. Nem tartózkodhatunk, lakhatunk és élhetünk. Örök lakás, és Örökélet szintjén. Igen, nem kellene rendeznünk? Nem jó lehetőség, hogy minden új előtt feltegyük a kérdést? Uram, tartózkodhatok én Előtted? Mit szólsz hozzá? Hogy én megyek ezért vagy azért a problémámért és én a másik ember felett akartam uralkodni, és én a másik ember felett akartam istenkedni. Elvettem Tőled a jogköröket. Elvettem a világ Urától az uralkodás jogát, és az ítélkezés jogát. S valóban, tényleg utálom a bűnt? Nem a bűnöst, hanem a bűnt. S tényleg úgy fizetek mindenért, ahogy kell? S tényleg nem akarom más emberekből a hasznot kihúzni?
Nem részletezem, hiszen ez a zsoltár nagyon-nagyon egyszerű, és nagyon tényszerű. Kimondja azt, ami bennünk van. Igen, az embernek azt az énjét, amelyik lehetetlenné teszi, hogy rendezett viszonyban élhessünk Istennel és vallásos módon olykor bekukkantunk a templomba, a sátorba. Úgy, ami nyomaszt, elkérjük, hogy na, nyom, akkor letesszük, de valójában nem változik az életünk. Valójában nem mehetünk fel az Úrnak a hegyére, ahol az Ő uralma működik. Valójában nem kapjuk meg az Úrnak a hegyén a királyi jutalmat. A királyi fennhatóságnak minden áldását. Nem vagyunk Krisztus uralma alatt. Nem lehetünk Krisztus uralma alatt, hogyha a Főpappal nem találkozhatunk, nem tartózkodunk Előtte. Rövidebb ideig, vagy hosszú ideig.
S amikor ki tartózkodhatik ott a sátorban, bizony legyen figyelmeztető azoknak, akik valamilyen papi munkát végeznek, az Úr munkájába elhívottak, kiválasztottak szolgálatra. Tényleg tisztán, ott dolgozhatnak? Ismerjük az ároni papságnak a feladatait. Millió feladat van, és ma is vannak munkások. No, de mennyire öncélú? Mennyire én célú? Mennyire uralkodó, felsőbbrendűséget képviselő állapot ez? És, ha elhangzik az, hogy ki tartózkodhatik, annak megvan a válasza. Nem tartózkodhatik ott. Aki öncélúnak veszi a szolgálatát, aki hasznot húz a másikból, aki mások felett uralkodni akar, nem tartózkodhat a szolgálatában ott, ahol Isten Főpapja, Jesua HaMassiah van. Nem lehet ott. Nem lehet ott? Sokan vannak ott. Akkor viszont te nem lehetsz ott, ahol bármilyen szinten megtalálhatjuk ezeket a tényszerűségeket. Ahhoz nekünk semmi közünk nincs, hiszen az nem Istennek, nem a Főpapnak a sátora, nem a Szentély. Az más istennek, más templomnak a működését jelzi. Ahol mindez ott van, nem bonthatjuk le a templomot. Egyedül Jesua HaMassiah volt, aki lebonthatta és újraépíthette a templomot, mert nincs jogkörünk erre. Nekünk annyi jogkörünk van: megvizsgálni magunkat, és amikor ezek rendezettek, akkor megtalálni azt a templomot, ami nem más, mint a Messiás uralma. A Főpap működése, Aki elé mehetünk tisztán, hogy még tisztábbak legyünk. Vagy mehetünk bűnösen, de tiszta szándékkal, a megtéréskor, az életátadáskor.
Jön a kérdés tehát. Ismerünk-e ilyen közösségeket, ilyen templomokat? Hogyne ismernénk, nagyon sokat. Sőt, tudhatunk olyanokról, ahol megáll a szolgálat, mert Isten maga nem megy be oda, ahol az öncélúság működik, ahol a rágalmazás működik, ahol a rokonságnak a szégyenére folyik, hiszen valamennyien testvérek vagyunk, szégyenére megy a paráznaság, és szégyenére más-más isten is. Ott bujkál az érkezők szívében.
Jó idő, amikor egy időszak van egy ember életében, amikor egy új esemény is kezdődik, megállni. S nemcsak jó idő, hanem jó lehetőség, sőt szükséges lehetőség, különben nem fog működni. Ha mi vallásos módon leszünk ott a sátorban, akkor Ő nem lesz ott. Ő küld ki, vagy Ő ott sem lesz abban az építményben, amit mi sátornak nevezünk.
Ha sátorról beszélünk, akkor a saját életünkről is beszélhetünk. Ki lakozhatik, tartózkodhat önmagában? Mert abban mi magunkon kívül vagyunk. Nagyon sokszor magunkon kívül vagyunk. És tudod miért vagy pszichésen, olykor sérülten magadon kívül? Olvasd el a 15. zsoltárban. Mert rágalmaztak, rágalmazol, érdekeket keresel, uralkodni akarsz. Te vagy bent. Te vagy bent egyedül, és nincs veled, Akinek ott kellene lenni a szívedben. Ezért vagy magadon kívül. Testedben magad nem találod magadat. A testedben vegetálsz. Ennek köszönhető, nincs rendezve az életed. Nincs rendezve az életed, és következménye az, hogy magadon kívül vagy. És azután omladozik is szépen a sátor, hiszen csak tartózkodunk a mi testi életünkben, a testünkben, ez a tartózkodási helyünk.
Istennek pontosan az a célja és akarata, hogy ne tartózkodjál, hanem lakjál. Lakjál ott az Úrnak a hegyén. A hegyre akar vinni téged. Oda fölé minden földinek, ott Előtte, az Ő uralma alatt élj. De én most kívánom azt, vizsgáld meg önmagad, és kívánom magamnak is, hogy mindig készen legyek. Nem emberek által, hanem a Szent Szellem által megvizsgálhat, és mindig-mindig elmondhassam: Uram, kész vagyok. Kész vagyok megismerni a Te Igazságodat. Kész vagyok arra, hogy leleplezd, hogyha én akarok uralkodni. Kész vagyok arra, hogy megmutasd, mikor keresem a magam dicsőségét, érdemét, hasznát és egyebet. Mikor tévedek el.
Magam is szeretném ezt, ha ez a dávidi bűnvallás, tényszerűség mindig jelen lenne. Uram, szeretnék bemenni, tartózkodni Nálad. Ma éjszaka, bármikor. És add, hogy úgy készülhessek el, hogy méltó lehessek, hálaadással. Ne a magam örömét, hanem a Te örömödet. Ne a magam boldogságát, hanem Isten boldogságát ismételhessem, erősíthessem meg, hiszen a kettő ugyanaz. Ott állhassak hálaadással, bűnbánattal, de bemehessek Hozzád. Ne zárjam be sohasem az ajtót, mert én magamba zárkóztam. Magamba zárkóztam és a magam királyságát, uralmát nem akarom megélni. Soha ne legyen. Legyen mindig nyitott a szívem Isten felé és Istennek az Ajtaja a sátorban mindig nyitva legyen. A Főpap mindig tudjon fogadni. Ezt kívánom, ezt a nyitottságot. Ennek a nyitottságnak egyetlen lehetősége: igenis vizsgáld meg magad.
Vizsgáld meg. Valóban hálaadásod van ebben a most lezáruló korszakodban? Vagy hőbörögsz, hogy ilyen volt, olyan volt. Ezt szerettem volna, azt szerettem volna. Valóban hálaadás van a szívünkben? Vagy valóban bűnbánat van, hogy mennyi minden mulasztásom van. Nem jöhettem idáig Eléd, mert én úgy gondoltam, úgy akartam. Minden új előtt jó lenne megvizsgálnunk önmagunkat. Nem magunk marcangolása, nem önvádakról szólok, nagyon egyszerű dolgokról. Élem-e az emberekkel azt a viszonyt, hogy egyedül Isten az Úr, és Jesua HaMassiah az Úrnak a birtokosa mindenben? Ahogy sokszor elmondjuk.
Hol van az, hogy én saját magam akarok valamit, ezen az uralmon túl, kívül, ami által egy másik isten uralmát akarom erősíteni. Önistenítés. Azon túl van ám valaki. Az önistenítésen kívül, hiszen a bálványimádás, az a Sátánnak a jelenlétét mondja. Kívánom tehát, hogy vizsgáld meg magad. Kívánom tehát, hogy Isten Igazsága helyett ne működjön a saját igazságod. Így nem lesz rágalmazás, nem lesz haszonkeresés, és nem lesz a többi sem. Ha csak Isten Igazságát szereted, és a szívedben van, akkor valóban utálod a bűnt. Valóban egyenes vagy, és nem kétértelmű, nem vagy kevert. És ami a legfontosabb, minden új kezdeténél nagyon szép ígéret, aminek részese lehetsz, birtokosa lehetsz: akik pedig mind ebben járnak és nem abban, azok nem rendülnek meg.
Koromban minden nappal nagyobb támadás, nagyobb jelek, és titkok derülnek ki. Nagyon nagy negatív csodák történnek előttünk. Dühöng a Sátán valóban. De van egy ígéret: aki bemegy és tartózkodik ott a sátorban, ott a templomban, folyik az áldozatokkal együtt a hívő élete, és akinek az életében az Úr hegyén van a helye, és mindenben, mindenben a világ Ura uralkodik, az sohasem rendül meg. Megrendítő dolgok mindig vannak, személyesen bármilyen válság, egy haláleset, bármi. A világban ezt már nagyban is láthatjuk. Rendülnek, egyre inkább inog ennek a világnak már az alapjai, de aki bemegy a sátorba, és aki lakozik ott, az Úrnak a hegyén, soha-soha nem rendül meg.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |