Új istenek új templomai

2016. december 31.

 

Orbán Béla:

 

 

Amikor belépünk egy új esztendőbe, számtalan kérdés merül fel előttünk, hogy milyen lesz? Milyen lesz a saját életünk? Milyen lesz a családunk? Mire számíthatunk? Sok kérdés eleve felmerül ezen a napon. Várakozással vagyunk. Sokszor szeretnénk, ha nem veszne el az, ami régen volt. Sokszor szeretnénk, ha nem múlna el az, ami valamikor az életünkben pozitív volt, kedves volt, jó volt, és így természetesen felmerül a következő kérdés: milyen lesz a következő időszaknak, akár a következő évnek az egyháza, gyülekezete, önmagában a hitélet is. A kérdés aktuális, hiszen a szemünk előtt, és a bőrünkön is érezhetően folyik egy változás. Korszakos változás, amit nem titkolhatunk, valóban egy új korszakba lépünk.

 

A Föld történetében, és az emberiség történetében az új korszakok sokaságát ismerhettük meg a történelmi tanulmányok során, de ezen túl természetesen, akik már megéltünk néhány évtizedet, a magunk bőrén is megélhettük, láthattuk, tapasztalhattuk, benne voltunk abban, hogyan is változott a kereszténység, a kereszténységnek az egyházai, gyülekezetei. Vajon milyen lesz a következő? Mindenkinek egy nagy kérdés, de talán mégse kérdés. Hiszen, ha visszamegyünk a történelemben, akkor megtapasztalhatjuk, láthatjuk azokat a korszakokat, valóban megtapasztalhatjuk, hiszen a nyomai itt vannak és élnek tovább különböző hangsúllyal és fajsúllyal, de köztünk vannak. Köztünk van az az egyház, amelyik gyakorlatilag államvallás lett, amelyik a felvilágosodás koráig bizony, minden hatalomnak a birtokosa volt. Birtokosa volt a hűbéres rendszerében, és a föld osztogatásában, mint Isten földön levő tulajdonának a birtokosai, kezelői. Aztán a felvilágosodás után igen komoly változás történt, aminek bizonyos részeit már mi is magunkon érezhetjük, nem kevéssé a saját életünkben megtapasztalhattuk. Magam is, a 60 fölötti évemmel, még ismerhettem azt a társadalmi állapotot, amikor az egyháznak igen erős ráhatása volt, bár, már az uralom, nem az övé volt. Ezt megelőzően a mai korban nem éltem, de természetesen az áthatásait ismerem, vagy tudomásom van arról, hogyan működött.

 

A felvilágosodás volt az első pillanat, amikor a vezető helyéről magát a világegyházat, mint olyat eltávolították, és mint minden kornak, megépültek a vallásai, s a vallásainak az istenei jöttek létre, és az isteneknek természetesen templomot kellett építeni. Az felvilágosodás éveiben, a tudomány, a művészetek templomait építették. Teljesen ismert előttünk: ekkor tértek vissza a görög, római hagyományokhoz, kultúrához, a művészetek területén, akár a filozófiához, tehát a tudás került, mint olyan, a középpontba, szembe az egyház vallásos formájával. Első helyre került a tudás, az uralom birtokosa. Az lett az isten, az lett a hatalom. Elindult egy hatalom a tudással, az emberi tudással, ami bizony, a mai napig is kihatással van. Mi sem természetesebb. Megépültek a templomai, megépültek a különböző törvényrendjei. Ma is élvezhetjük a különböző tudományok hatását, kultúráknak a működését. Ezeknek a maradványai ma is itt vannak. Abban a korban természetesen megépítették az akadémiákat, a művészeteket és mindent, ami az új istennek, és új vallásnak, magyarul az ember vallásának a látható jelei is. A tudományos, kulturális paloták megépültek. Épültek mindig is az új vallásoknak templomai. Nézzük meg a mai állapotokat: amik értékes épületeknek tűnnek, azok isteni templomok voltak.

 

Amikor a tudás után jött a kapitalizmus, a feudálkapitalizmus, amikor már a föld lett a tőke, és a föld birtokosai a haszonból éltek, és uralkodtak. Későbbiekben az ipari fejlődés során, amit szintén a tudásnak köszönhetünk, úgyszintén létrejött egy kapitalista társaság, ami az ipari kapitalizmus, és ezeknek a hatalmaskodói meghozták a vármegyeházakat, a különböző társadalmi, pontosabban a politikai, és uralmi államrendszert kiszolgáló épületeket létrehozták. Megépítették a börtönöktől kezdve a vármegyeházát, és mindent, ami a tőke hatalmát bizonyította, a földműveseknek és az ipari kapitalistáknak a hatalmát. Ezek, akik uralkodtak, és valójában a föld és az ipar hatalmasai, mágnásai, gyakorlatilag, úgy, ahogy van, leuralták a többi népséget, és ehhez templomokat építettek. A pénz lett ilyen értelemben a tőke, majd a tőke hozamai lettek maguk az istenek, maguk azok, akik vezették a társadalmakat.

 

Aztán folytathatnám tovább, amikor ez a kettő együtt bizonyos értelemben, de együtt működött, amikor szinte együtt volt a kapitalizmus, feudálkapitalizmus az egyházzal, hiszen egymást mindig kiszolgálják. Amikor a tudás hatalomra került, értelemszerűen megjelent a vallásos területeken is, a „még többet tudni” akaró vallásos réteg, amely a bibliaiskolákon keresztül megépítette a számtalan teológiát, dogmatikát, és mindenféléket. Az új vallásokat is már tudás alapúra helyezhetjük, követve a világi példát. Utána természetesen létrejött az egyházakban is az a kapitalista rendszer, ami önmaga használta, önmaga működtette az egyházat. Ez már nem a világegyház, hanem minden egyháznak kiépült a hierarchikus rendszere, amely ma is érezhető, és ma is működő forma a legtöbb helyen.

 

Aztán a későbbiek során, amikor a párhuzamosan működő hatalom és vallás, egyház, a résztvevők, benne voltak egy bizonyos szabadságban, ami nem szabadság volt, hanem unió, az én koromban már csak hallani lehetett ezeknek a működéséről, jött egy még újabb vallás, ami területileg természetesen máshol, és korábban született. Ez már megint tagadta az egyháznak és a vallásoknak a működését, istenellenes lett. Itt már a „tudás hatalom” című szocialista, kommunista jellegű hatalmak kerültek hatalomra, és bizony a tudás, mint olyan, megint csak előkelő helyre került, ismerve a tudás palotáit, a kultúra palotáit. Megláthatjuk azt, hogy ebben az időben, a második világháború után, minden egyes faluban megépült a kultúrház. Megépült a kultúrháznak a műsorrendje, népnevelők kerültek ki a falvakra, népművelők, külön szakmaként, erre a kultúrára, erre a kultúrházas falusi templomokba, ide terelték be a népet. Ebben már megint csak vegyes volt. Isten nélküli tudományról beszéltünk, az ateista hitnek az alapjairól. A hit maga, a tudás maga ateistává vált. Természetesen itt is használta az előző hatalmak rendszerét, használta a hierarchikus rendszert, éppúgy, mint a hatalom birtoklását. Bármennyire burkoltan, a munkás-paraszt hatalom igazából egy rétegnek a hatalmaskodása volt.

 

Aztán korunkban még tovább mehetünk ezzel a fejlődéssel. Újabb korszak, a szocializmus volt, ami kicsit előszele is volt a fogyasztói társadalomnak, egy kicsit elő mintájaként keletkezett. Ott is meg voltak a maga kis templomok, hitek és dogmák, miegymások, azonban korunkban megint újabb templomok épültek. Megfigyelhettük, hogy egyre több bank, banképület épült. Bizony, a pénz került középre! A pénz istenítése, a pénz hatalma. Minden a pénz körül mozgott. A pénz, amikor megszületik, van egy folytatása. A pénz következménye, hogy ebben a hatalomban mindenki szeretne részesülni, profitálni. Mindenki szeretné a pénz által a hatalmát akár a másik emberen gyakorolni. Megint egy újfajta kapitalizmus kezdődik, nem a klasszikus kapitalizmus, amikor a pénz használatával a következő lépés, immáron a bankok után, hirtelen láthattuk meg, és a szemünk előtt sokasodtak meg a plazaépítések, a bevásárlóközpontok építése. A bevásárlóközpontok építése természetesen kihatott a kereszténységre is, de hát a szocialista világrend, amit építgettünk, az is kihatott a gyülekezetekre is. Hiszen a közösségi házaknak, a kultúrházaknak a példájaként, ugyancsak nagyon gyorsan a gyülekezetek is közösségi gyülekezetekké alakultak át. Bizony, nagy gyülekezetekre emlékezem, ahol sokan voltak, de ahol mindenki egyforma volt. Szociális rend, egy kommunizmushoz hasonló rend volt. A prizma építését egy bizonyos tekintetben megszüntették egy időre. A hierarchiát felváltotta az, hogy mindenki prédikált, nem volt fizetett lelkész, és így tovább. Tehát az újabbak teljesen hasonlítottak arra, amit az 1950-60, legfeljebb ’70-es években maga a társadalom megélt, és erőltetett a tömegekre.

 

A pénz uralma után a plazagyülekezetek is megjelenhettek, mert a pénz természetesen ott volt központi helyen a gyülekezetekben is. A plazagyülekezetek is megépülhettek, a nagy gyülekezetek. Mondhatnám, minden kapható, minden szép, minden jó, csak semmit nem lehet használni. Semmit nem vásárolnak benne. Ma is mondhatnánk, hogy különböző nagy gyülekezetek működnek, plazaként, tehát a fogyasztói társadalomnak az a formája, ami pláza rendszer, az mai is meglátható. Vannak ilyen gyülekezetek. Ott, ahol minden jó, minden szép, minden ígéret van, azonban a plázába általában csak bámészkodni mennek be az emberek, mert vagy pénzük nincs hozzá, vagy, mert számukra abszolút értéktelen az, amit ott kínálnak, de kínálat, csillogás, komfort, minden van. Nem akarok házszámot mondani plazára, de van most is, ahol ugyanezek működnek, miközben természetesen, a fogyasztói társadalomnak is egyszer vége lesz. Változni fog tehát a keresztény fogyasztási hozzáidomulás is.

 

Amikor az elmúlt évek gyülekezeteit nézzük, magának az egyházaknak, felekezeteknek az állapotát, igen sok kínálat volt, ami szem szájnak ingere volt, karizmatikus szinten épp úgy, mint bármi más kulturális, szórakoztatási igényben. Teljesen kielégítettek egy réteget, de csak egy réteget, és belekerültek egy olyan harcba, amikor a különböző kínálatok egymással versenyezve immáron kifulladtak. Aki valóban világi szinten adja elő a portékáját, az nagyon megerősödött, azonban a keresztény zene, a keresztény kultúra, bizony, mint olyan, az adottsági lehetőségükhöz mérten másodrendű lett, elhervadt. Újabbak jöttek, újabb utánzatok, de messze még a világi minőséget is, úgy, ahogy van, el sem érte. A keresztény kultúra mindig a világ kultúrájával, a „hogyan kell csinálni” kultúrájával versenyez, és most, bizony ebben a versenyben nagyon, nagyon alulmarad. Hiszen a tudás ismeretében, a hierarchiában minden előző istenséggel, ideológiával és vallással kapcsolatosan, ami megmaradt, az a keresztény kultúrában nem igazán került első helyre, hiszen a keresztény tudás, fogyasztás és egyebek messze nem közelítik meg azt a kínálatot, és azt a lehetőséget, amit a világ ad.

 

Hát akkor most mi az, ami közvetlen előttünk van? Hiszen plazák vannak, hiszen a fogyasztói társadalom dübörög, mindent veszünk, minden kínálat kell. Folyamatosan jönnek külföldről, ki tudja honnan a marslakóknak is nevezhető prédikátorok, nagy szolgálók, és ha észrevesszük, ezek már mind kikoptak, a legtöbbre már nem is emlékszünk, a portékájuk, mint olyanok, a polcról már le is kerültek. Jönnek újabbak és újabbak, és ez a fogyasztói társadalom, mint olyan, az is ki fog fáradni, mert vagy annyi, hogy már nem tudjuk megfizetni, vagy, mert már annyi van, hogy már nem kell. Egyszer kifullad a társadalomnak az a része, amelyik fogyasztó, mert a rétegződés is folytatódik. Van egy réteg, ami meg tudja venni, annak már nem kell, hiszen mindene meg van. Van egy réteg, ami nem tudja megvenni azt, amire vágyik, és az szegény marad.

 

A társadalom önmaga rétegeződik, és a kereszténység is, mint olyan, önmaga rétegeződik. Van egy tudásban gazdag, és teljesen dölyfössé és szellemileg elhalttá vált része, és van egy réteg, amely szinte tudattalanul éli meg a kereszténységet, a vallásosságát, a hitéletét is. Ez tapasztalható, amikor fantasztikus tudományosan alátámasztott könyvek, és egyebek jelennek meg, és tanítók szolgálnak, bocsánat, beszélnek. Van egy réteg, ami a tömeg, és egyre inkább tapasztalom, tömeg, amelynek az alap tudata sincs meg, a szavak alapjait sem ismeri. A Bibliának az alapjait nem ismeri. A bibliai fogalmak és az emberi élet alapvető szavainak ismerete sincs az agyában. Akkor most mi lesz? Van egy réteg, aminek nincs, van egy réteg, aminek nem kell. A keresztény társadalom végéről beszélhetünk. Újabb templomok épülnek. A plazák, mint olyanok kezdenek kihalni, kezdenek csak olyanok lenni, hogy elszaladunk, megvesszük a mindennapit, és elmegyünk, elsuhanunk a száz egyéb, ki tudja milyen bolt mellett. A fogyasztói társadalom kifulladóban van. Tehát ezt láthatjuk, és új templomok épülnek. Új templomok épülnek, de valaki viszi a hatalmat. A fogyasztói társadalomban elhízottak és dölyfösek szinte már mindennek a birtokában vannak, de nincsenek annak a birtokában, amit úgy hívnak, az emberi lélek.  A lelkeknek a halászata, és a lelkeknek úgymond az eltulajdonítása a következő lépés.

 

Épülnek, igen. Idáig az volt a kínálat, hogy vegyél, minden a tied. A következő lépés az ösztön megszületése, pontosabban hatalomra jutása. A következő társadalom, bátran ki merem mondani, és elég nagy szomorúsággal is, nem más, mint az ösztön társadalma. Az a réteg, ami vágyik többre, nem lesz békében, annak minden kell. Megfizetni nem tudja, kultúrájában szegény, tudásában szegény. Minden olyan, ami volt hatalom, és isten, abban ő üres. Semminek nem részese, semminek nem jutalmazottja, ezért el fogja venni! El fogja venni azokat a javakat, amiket más megtermelt, el fogja venni azt, amit, ami az ösztöneinek elegendő. Ez bizony a törvénytelenségnek a kora. Az a kor, amikor a fogyasztói társadalomból ösztön társadalommá alakul át a világnak a trendije, és nem a rendje. A világnak a modernsége itt van. Ezt tapasztalhatjuk akár az utcákon, tapasztalhatjuk akárhol is. Az akárholban benne van a gyülekezetekben is. Hiszen a „nekem minden kell”, a „nekem ösztönszerűen jár, jut, stb.”, az már ott jelentkezik, amikor a törvényeket elvetem, és nekem már akár a kegyelem is ingyen van, és már a bűnös embert is szereti Isten, nem kell bűntudat, bűnbánat, és megtisztulás és szabadulás. Már ott van! Fogyasztói lettünk a kegyelemnek, és a kegyelemnek nem részesei. Fogyasztói lettünk Isten Igéjének és használjuk, de nem vagyunk részesei. Mindent zabál az ember, szellemben, lélekben, fizikailag. Mindent eltulajdonít. Mindent, ami az ösztönében benne van, azt magáévá teszi minden törvény figyelmen kívül hagyása által. Ennek kell féket állítani a világ rendjében, a társadalmi rendeződésekben.

 

A fogyasztói társadalom utáni időszakban így megjelenik a következő társulat, megjelenik a következő időszak, az ösztön időszaka, ami természetesen törvények nélkül működik. Kétféle ösztön jut hatalomra az emberekben: egyik az, amit Isten megtartott ösztönszerűnek, jó is van ezek között, és van, ami az állati ösztönök, amit az állat minden tudás, és egyéb nélkül alkalmaz, mint egy példaként az ember előtt. Az ember valóban farkas lesz, meg bárány lesz, meg kígyó lesz és mindenféle, amit bemutat neki az állatvilág. Hiszen Isten pontosan ezért teremtette az állatokat az embereknek, hogy lásd meg önmagad, mivé lehetsz. Ezt a kort elérve, ezzé leszünk, ezzé lettünk. A jó ösztön és a rossz ösztön időszakában természetesen van Isten népe, amelynek egyik sem kizárólagosan használója, hiszen az ösztönök arra vezetnek rá, hogy van egy rend, van egy rendnek Istene és Ura, amit nekünk meg kell élni.

 

Tehát, a következő időszak, ami előttünk van, az ösztön időszaka. Mindenki azt veszi el, ami neki jár. Az örök élettől kezdve a másnak az aranya, vagy a nője, vagy bármije, az mind, mind korlátlan, gátlástalan módon el lesz véve az ösztönember által. Épül ez a társadalom? Hogyne! Épül ez a vallás? Hogyne! Csak nézzünk körül! Sokan nem értik, miért épülnek stadionok? Sokan nem értik, hogy miért került előtérbe például a sport? Sokan nem. Kultúrára nem igazán van szükség, mert abban bizonyos rend van, így marad a világi zene, a világi akármi. Mindenki azt csinál, amit akar. A zenében, a művészetekben, mindenki azt pingál, azt rajzol, amit akar, azt zenél, amit akar. Ösztönszerűen a belső kijön, és mindenkinek igaza van, így az ösztön önmagában létrehozza a rendetlenséget és a törvénytelenséget. Az ösztön-keresztény is besorol ezek alá, hiszen a világtörténelem során minden világi isten uralmánál, a tudásnál kezdve mindegyiknél szinte szolgalelkűen a vallásos keresztény követte ezt. Követte, azonosult vele. Bibliai mázzal bevonta, és ugyanazt csinálta. Épülnek a stadionok. Nem kell tudás hozzá, nem kell művészet hozzá. Te magad megélheted azokat a buja ösztöneidet, hogy gyilkos vagy, megélheted, hogy győztél, uralkodsz, és egyebek. Épül, és épül, és a társadalomnak az a része, amely a legvékonyabb és legtöbb hatalommal bíró felsőrendű, felsőbb osztályú, bizony, ezeket megépíti, hogy beterelje oda a jónépet, beterelje oda a tömeget. Éljék ki az ösztöneiket, korlátok közepette. Korlátok közepette, mert azért kapuk kellenek, mert azért jutalom jár, önmaga megfizetheti a szórakozását életével, lelkével, a pénzével is, de korlátok közé szorítva, és ráadásul nem csak korlátok közé, hanem teljes kontroll alá be tudják vinni az embereket.

 

Az ösztön társadalma. Ugyanakkor mi is a várható egyház? Ez az alapkérdésünk. Várható kereszténység? Ösztön kereszténység! Már most láthatóak a jelei. Amikor van valahol egy gyülekezet, egy összejövetel, és ennek egyetlen egy alapmondata van: Érezd jól magad! Mindegy mit csinálsz! Érezd jól magad! Ez a sokrétűség, ez a tolerancia következménye. Létrejön az ösztön-keresztény tömeges együttléte.  Misem jobban látható, amikor a napjainkban pontosan elkezdődik faluszerte, országszerte, területi szinten szinte mindenütt, közösségi központok építése. Közösségi központok felépítése, életbe helyezése, egyházi épületeknek ilyen célú átalakítása. A falu és egyéb közösségi terek ugyanilyen átalakítása, és gyönyörű, gyönyörű állapotokat hoznak létre! Ösztönállapotokat, amikor a falu népe, a város népe, a terület népe, azonosan gondolkodó akárkik, összejönnek egy épületben, ahol mindenki azt csinál, amit akar. Egy a lényeg, hogy érezd jól magad! Egy a lényeg, hogy ember vagy, tudsz, hatalmas vagy és állati szinten, egy állatkert szinten létrejönnek a közösségi terek, ahol bizonyos korlátok mellett, mint az állatvilágban is, együtt lehetnek az ösztönemberek.

 

Igen, templomok épülnek. Olyan templomok, ahol nincs kultúra, nincs múlt, nincsen törvény, nincsen Ige, semmi nincsen. Olyan templomok épülnek, ahol az ember minden. Olyan hatalmas tudása van, hogy elfelejtett gondolkodni. Olyan hatalmas ereje van, hogy nincsen ereje. Mindent megvehet, minden az övé, de nem lehet minden az övé, mert egy rétegnél már ott van, és már neki se kell, és megépülnek a stadionok, az ösztönembereknek. Megépülnek a közösségi terek, egyetemeken, faluközösségekben, ahol emberek sokasága van. Minden közös cél és értelem nélkül, és egy közös cél és értelem lesz: azt csinálsz, amit akarsz! Király vagy, úr vagy, te tudod, igazad van. Az ösztöneidet fogod kiélni, ha nem követed azt a rendet, amit Isten adott. Igen! Ez várható!  Ez a következő egyház. Mire van igény? Akkor csináljuk ezt, és ha már sok igény van, mindenki azt csinál, amit akar. Neked milyen bűnre van hajlamod, vágyad? Nem számít, drága testvérem, a mindent beborító kegyelem megengedi. Csináld csak, aztán majd Isten megbocsát, úgyis az a célja Istennek, hogy minden ember üdvözüljön. Egyre több ilyen nem prédikációt, hanem tanítást lehet hallani. Egyre több, az ösztönre felszabadító utasítást lehet hallani. Biblikusan.

 

Hát ez a következő egyház, a következő vallás, a következő új korszak lényege. És az az uralkodó réteg, amely irányítja az ösztönemberek sokaságát, egyre kevesebb. Egyre kisebb réteg, mindaddig, míg egyszemélyes nem lesz ez az uralom.

 

Amikor az ember ilyen negatív dolgokat mond, sajnos nem negatív dolog, ez a valóság. Minden társadalmi változásnak, minden új korszaknak voltak istenei, az isteneknek törvényei, templomai, a templomokban hívei, rétegeződései, és most egy új korszakban tessék észrevenni: épülnek a templomok. Közösségi terek, és nem közösségi házak. Stadionok, ahol azonosulunk azzal, amit mások előttünk lejátszanak. Miképpen az olimpia is virtuális háború volt. Utánozta a háborúkat, és most következik: éld ki a háborút! Részt veszel benne. Szerepet játszhatsz, azt játszhatsz benne, amit akarsz. Egyrészt senki nem fog odafigyelni, mindenki igazat ad neked, miközben önmaga igazát nem védi már, ő azt éli meg. Minden ember isten lesz, azért, mert az egyetlen örök Istent, az Örökkévalót elhagyta, és a Sátán a fogyasztói társadalomba bevezette, egyre inkább bevezeti az emberiséget az ösztöntársadalomba. Ezt láthatod.

 

Pusztán egy kérdés marad előttem: ennek te része akarsz lenni, vagy abban a kisebbségben veszel részt, abban a maradékban, amelyik nem a felső akárhány ezer, birtokosa a lelkeknek, vagy magad is birkaként, vagy farkasként besorolsz az ösztönemberek milliárdja közé? Mi a kérdés? Akarod-e, látod-e, tudod-e, és ha erről beszélünk, tudnod kell. Ha kinyitod a szemedet, akkor látod. Döntés előtt állsz. A fogyasztói társadalom plazázóiból egy lépés az ösztön-keresztény, az ösztönember élete, ami már állati és a sátáni uralom alatt van.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat