|
A társkeresés
2017. január 04.
Orbán Béla:
Az elmúlt évtizedben növekedett azoknak a száma, akik teljes bizonytalanságban vannak afelől, hogy miként kapnak, találnak társat, akivel együtt élhetnek társas, vagy házassági kötelékben. Bizony, erre igazán nehéz tanácsot adni, hiszen a régi, bevált módszerek elavultak, a lehetőségek egyre kevesebbek. Mégis, az idősebb generációnak ebben, s a tanácsadásban felelőssége van. Felelősség a helyzetért, és felelősség a jövőért. Amikor felteszik a kérdést, első lépésként szembesülni kell korunk sajátosságaival, azzal, ami a világban általánosan megváltozott, sőt, értékelni kell ennek a tendenciának a helyi sajátosságait, ami nem csak a jelenből, hanem a múltból is tevődik össze.
Sokszor beszélünk arról, hogy az emberiség új korszakba lépett, de keveset hallunk arról, hogy ezek a korszakok nem egyik pillanatról a másikra keletkeztek, hanem hozzávetőleg 1-2 generáció változásának, modernizációjának a következménye mindaz, ami a jelenben valóság. Miért is keresnek a fiatalok társat? Ennek 2 oka van. Az egyik pozitív, mert egy jó ösztön van bennük, a társra vágyás Isten által adott vágya. A másik viszont negatív, mert egyre kevesebben élik meg a családot, a családok nem töltik be Isten szerinti funkciójukat, valamint az emberek egymástól olyan távol kerültek, hogy a létrejött elidegenedésben az egymás közti kommunikáció csak az éppen szükséges módon és területen létezik. Választ kell tehát adnunk arra, hogy a ma fiatalsága, sőt, kortalanul is az emberi kapcsolatokra, házasságra vágyók, miként élhetnek rendezett boldogságban.
Nehéz a kérdésre válaszolni, de mégsem lehetetlen. Azért is nehéz választ adni, mert az Isten Igéje szerinti válasz olyannyira nem korszerű, hogy alapvetően tagadással találkozik. De nem tehetünk mást, szükséges elővennünk a Bibliában található példákat, szükséges megvizsgálnunk a társadalmi fejlődés korszakait, tudván azt, hogy minden korszakban más és más volt a férfi és a nő állapota, a házasság és a család célja, így csak részben alkalmazható az ószövetségi házasságok, párkapcsolatok példája, azokból csak az maradandó, ami Isten terve, célja és akarata az emberiséggel. A történelem során általunk megismert házasságok sok esetben csak igen kevés mértékben alkalmazhatók bármelyik korszakban. Úgy gondolom, hogy a házasságok történetének megvizsgálása után, az ószövetségi korban működő példák nagyrészt nem alkalmazhatóak. Elsőként szükséges megvizsgálnunk a nő helyzetét. Általában a bibliai példákat a ma teológusai ún. újszövetségi szemmel nézik. Így kikerülik annak a magyarázatát, miért, és hogyan lehetett az ősatyák idejében többnejűség, és valamennyi bibliai példát a saját elképzeléseik szerint ítélik meg, vagy teszik követendővé. A társadalmi fejlődéstől maga a választott nép sem volt mentes. Kezdetben, amikor a nő érték volt, a házasság, és a többnejűség Isten akaratát valósította meg, betöltve a „szaporodj, sokasodj, és töltsd be a földet” elrendelést. Későbbiekben a nő és a család érték volt, hiszen a királlyá lett, istenné lett hatalom nemcsak hódítani akart, hanem a meghódított területeket alattvalókkal szándékozott benépesíteni. A leigázottak gyermekei férfiként növelték a hatalom erejét, és további cél e hatalom növelésére: még több gyermek kellett. Így kapott elsőszámú fontosságot a nő, mint érték. Ez a szándék ma is működő, de valós példa előttünk az Oszmán Birodalom, amely a meghódított területekről a nőket és a gyermekeket elhurcolta. Továbbiakban a nő szerepe jelentősen változott, amikor az egyház és a hatalom egyesült. E kettő egyesülésében a világtörténelem talán legsúlyosabb változása következett be, amikor a hatalom az egyház segítségével újra és jogtalanul isteni jogköröket kezdett el alkalmazni. Illegitim módon Krisztus helyetteseként, és a világ területén hatalmi jogot formáló vallás hitbizományként osztotta a földterületeket mindazoknak, aki a hatalmat növelte, vagy fenntartotta. Az új fordulat tehát a feudalizmus létrejötte. A feudalizmusban és elzártságban élő emberek hűbéresként, szolgaként tartották fenn a birodalmat, majd az országokat. E korban házasságról a mai értelemben nem lehet beszélni. A nő és a férfi viszonya beépült egy hierarchikus rend alá, és azt munkájával, megtermelt értékeivel tartotta fenn. E hatalom érdeke volt, hogy a munka táradalmát keretek közé szorítsa, így érdeke volt, hogy a leigázottak minél kevesebb tudást bírjanak, a munkájuk által termelt javaikból csak a létfenntartásuknak elegendővel élhessenek. E bebörtönzött állapotban férfi és nő társas kapcsolata lényegében a létfenntartás biztosítása volt. Ennek folytatása, fennmaradása pedig a gyermekek születése által vált folyamattá. Úgy tűnik, hogy a feudalizmustól és annak sajátosságaitól elszakadtunk, és így nem szükséges megvizsgálnunk a házasságok akkori és mai helyzetének különbözőségeit. Mégis, mivel az ember alapvető tulajdonságaiban nem változik, tudomásul kell vennünk, hogy e feudális jelenség mindig is jelen volt, sőt, korunkban újra feléledni látszik. A következő világra szóló és a világot megváltoztató korszak a felvilágosodás időszaka. Az egyház és az állam igen hosszú ideig sötétségbe tudta tartani leuralt népeit, de a tudást nem lehet lakat alatt tartani. A legnehezebb időkben is voltak és lesznek gondolkodók. Így történhetett meg, hogy a felvilágosodás kinyitotta a tudás, így a tudományok és még a művészetek bezárt ajtóit. A tudás hatalommá vált. A tudás elérésében kezdetben a férfiak, majd később a nők is érdekeltek lettek. Az önmagát felfedező ember a teremtett világot is egyre inkább megismerte. Itt kezdődött el a változás férfi és nő kapcsolatában. Későbbiekben forradalmak jöttek létre az iparban, a politikában, ezek újabb változásokat hoztak az emberi kapcsolatokban, a tudás gyakorlattá válik, és a feudalizmus mellett megjelenik a kapitalizmus. A kapitalizmustól egészen korunkig változások sorát láthattuk és élhettük meg. Így az elmúlt században létező feudálkapitalizmus még mindig tartalmazott hierarchiát, a többség még mindig elnyomott volt. Tudatában egyre szabadabb, lehetőségeiben azonban korlátolt. Ennek természetes következményeként a tömeg a szociális helyzetének javulására forradalmi lépéseket is tett, megnyitva ezzel újabb korszak ajtaját. E korszakot azonban újabb változás követte, amikor az emberi önzés továbblépett határain, és mindenki önmagának azonos jogokat, és a javak azonos elosztását követelte, miközben a társadalmat irányító erősebb emberek általi vezetés újra megépítette és gyakorolta a piramis jellegű hatalom gyakorlását. A házassággal kapcsolatosan a legerősebb változás mégis a múlt század közepén a nyitott társadalom és a szexuális forradalom által indult be. Ezt azért is kell hangsúlyoznunk, és kezdőponttá tennünk, mert ebben a forradalomban felszabadult fiatalok ma már azoknak a szülei, akik felnőtt férfiként és nőként belső vágyaik szerint keresik azt a kötött kapcsolatot, melyet házasságnak, családnak nevezünk. Kimondható tehát, hogy a társkeresés nehézségei a szülők bűnei által jöttek létre, és élnek tovább. E nyitott társadalom további fejlődése újabb állomásaihoz érkezett. A szabadságban megjelent az a fogyasztói társadalom, ami tudományban, kultúrában, és mindenben mindenevő, fogyasztó lett. Láthatóan megépültek a fogyasztás előtt a pénznek a templomai, majd az egyre növekedő fogyasztás éhsége létrehozta a hyper és mega méretű bevásárlóközpontokat, plázákat. Innen már csak egy lépés, hogy eljussunk a mai állapotokig, mely átmenet a fogyasztói társadalom és a már létező ösztön társadalom között. Jelen felsorolás nem teljes, nem részletes, azonban mindezek sora arról ad képet, hogy miképpen romolhatott el az ember és ember közötti kapcsolat, valamint miként tért el az emberiség Isten elrendelt tervétől, akaratától. A kérdésre visszatérve újra feltehetjük a kérdést: hol találom meg a házastársamat, sőt, a hittestvéremet is? A történelem bizonysága által biztos, hogy egy feudális, vagy feudálkapitalista rendben erre igen kevés esélyünk van. Mindkettő súlyosan rombolja, fékezi az ember személyiségét. Márpedig Isten mindenben teljes értékű társat adott valamennyiünknek. Amikor pedig sorba vesszük a változásokat, akkor feltehetjük a kérdést: hogy a szabaddá lett tudat, és így a tudományok, művészetek növekedése fontos-e, vagy elutasíthatók-e a hívő embertől? Következő lépésként feltehetjük, hogy az ember szabadon vált személyisége teheti, hogy érzelmeit, érzéseit mások felé a művészetekben kiábrázolhass-e? Feltehetjük a kérdést, hogy a tudásában fejlődött ember munkájában és mindenben növelheti-e, alkalmazhatja-e az egyre inkább növekvő tudását? Ugyanígy feltehetjük a kérdést, hogy a pénz megjelenése, hatalmának növekedése rombolhatja-e a hívő ember életét, vagyis határolódjon el tőle? További kérdés, hogy a hívő ember életére a fogyasztói társadalom és a fogyasztás valóban káros? Erre is választ kell adni, mert amíg nem adunk választ, addig nem tudjuk meghatározni, hogy milyen is az Isten szerinti társam, és hitben testvérem. Igen, szükséges a hívő embernek a tudását növelni, de tudnia kell, hogy a tudása nem terjedhet tovább, mint Isten törvényeinek megismerésére, mások számára megismertetésére és saját életében való alkalmazására. Azonban nem léphet túl a törvényeken, Isten rendjén, mert ez esetekben már Isten hatalmát szeretné kisajátítani, miképpen a tudomány törvénytelen alkalmazása nem más, mint a kevésbé tudós emberek leuralása. Választ kell adni arra, hogy működhetnek-e a hívő ember életében művészetek? Igen. Mégpedig annyira, hogy minden kiábrázolás Isten dicsőségéről és bizonyságairól szólhat. Káros már abban az esetben, amikor másoknak, mint portékát, vagy követendő példát mutatunk fel, és még károsabb, amikor önmagunk dicsőségét mutatjuk valamennyiben. Amikor beszélünk a fejlődésekről, modernizálásokról, akkor egyértelmű, hogy a hívő embernek is a korhoz igazodva nemcsak a törvényeket, hanem a fizikai, biológiai és egyéb törvények által újabb és újabb területeket kell meghódítania, azonban itt is tudnunk kell a határainak. A pénz hatalmával úgyszintén kapcsolatban kell lennünk. Itt is érvényes, hogy határok vannak. Tudnunk kell, hogy a pénz melyik pillanattól kezd uralkodni felettünk. Ha pedig fogyasztani szeretnénk, úgyszintén korlátaink vannak, hiszen nem csak a modernizáció, de Isten adta lehetőség is az, hogy minden korban elegendő és hasznos lehetőségeink legyenek a földi életünk működésében, így azokat megvásárolhatjuk. Rátérhetünk arra, hogy Isten kit rendelt számodra. De te is valakinek lettél elrendelve. Lehetséges jó társkapcsolatokat létrehozni világi módon. Lehetnek tudós házaspárok, művész házaspárok, együtt pénzt hajkurászók, együtt fogyasztók, és mindezek látszólag jó házasságok. De a jó házasság, a jó párkapcsolat mégiscsak abból származhat, amely a felsorolt jellemezők törvényes, korlátok közé szorított helyzetében működik. Természetes dolog, hogy a tudás mértékének egy párkapcsolatban közel azonosnak kell lenni. Lehet ugyan más-más területen, de mégis egymást kiegészítő. A tökéletes rendben élő kapcsolatok természetes velejárója, hogy szellemben és lélekben az öröm közös. Lehetséges, hogy valaki több talentumot kap, de ez csupán a mások előtt -és nem helyett- elől járó Istentől kapott ajándéka. Lehet közösen építeni az egzisztenciát, de mindkét félnek azonos céllal kell bírnia. Lehet a pénz tekintetében is, annak használatában teljes megegyezés, miképpen a fogyasztás közös megegyezéssel a szükségletek betöltésére korlátozódik. De célja van a jövő megalapozásában is, amely az utódok elindulását segíti elő. Tehát ilyen társra van szükségünk. Olyanra, aki minden korban, minden modernizációban betartja Isten törvényét, és Igéje megvalósulásának érdekében cselekszik. Elmondhatjuk, hogy mindaz, amit Isten adott, számunkra hasznosak, de valamennyiben veszély, amikor ezeket az áldásokat öncélúan, mások feletti uralomra használjuk. Amikor a felsorolást leírtam, szükséges kitérni egy helyi sajátosságra. A felsorolt korszakos fejlődés területenként más és más szinten van. Helyzetünket tekintve hazánk egy olyan választóvonalon található, ahol a kelet és nyugat találkozik. Ennek következményeképpen a társadalmi helyzet nem homogén. Tapasztalatom szerint nyugat Európában és más, tovább fejlődő területeken a fogyasztói társadalom és az ösztön társadalom együtt van jelen. Eközben keleti területeken tapasztalható fejlődés még csak a pénz imádatánál tart, a fogyasztás csak a közelmúltban kezdett el növekedni. Nagyon fontos tudnunk, hogy közép Európa és kelet nagy része nem érte el azt a helyzetet, ahol az egyén szabad, tudományában fejlődik, azért, mert nem szakadt el a feudalizmus uralmától. Bizony, itt is vágy, hogy legyen tömegek felett hierarchikus uralom. Ezért hazánk fiataljai és minden házasságra vágyódó kettőségben él. Vágyik a hatalomra, miközben szabad akar lenni. E kettősségben határozni kell. Vállaljuk-e az emberi uralmat önmagunk felett, amelyben Isten szerinti párkapcsolat nem működhet. Vagy vállaljuk azt, hogy a felvilágosodás óta elindult és növekedő szabadságban éljük lehetőségeink szerint az életünket. A legfontosabb kérdés pedig: szeretnénk –e változó korunkban megismerni, megtartani Isten Igéjét, törvényeit emberi kapcsolatainkban. Lehetséges, hogy emberi közösségekben közösen élvezhetjük tudásunk gyarapodását, és valamennyi korszaknak a jellemzőit, de erre törekednünk is kell. Olyan közösségben, ahol az emberi tudás, bibliaismeret elnyomja Isten Igéjét, olyan közösségben, ahol a szívből jövő hálaadást másokat manipuláló, vagy önmagát mutogató emberek művészi megjelenítései, olyan közösségben, ahol a pénz dominál, olyan közösségben, ahol mindent fogyasztanak, csak olyan embert találhatsz, aki csak részben azonos Isten tervével, mely számodra elrendelt. Ilyen helyeken az önmagad testi és lelki vágyaid megtalálják az azonosan érző, gondolkodó és cselekvő embereket. Az ilyen kapcsolatok pedig folyamatos viszályok forrásait tartalmazzák. Milyen társat keresel? Lehetséges, hogy a felsorolt olvasatán azt mondod ki, hogy ilyen nincs. Én pedig azt válaszolom erre, amennyiben a te életed jelen korunkban és mégis Isten rendjének határai között működik, Ő gondoskodni fog arról, hogy megtalálod, találkozol azzal, aki ugyanezt a rendet keresi, az Isten szerinti társat. Elsőként tehát lépj ki az emberi uralom alól, minden hierarchia felügyelete alól, fejlődjél tudásban, legyenek bizonyságaid, éld az életed, és munkálkodj úgy, hogy ki tudd mondani: mindaz, amit Isten ad, elég nekem. És leginkább lépj ki önmagad uralma alól, amely a következő korszak, amikor már mindenki király, amikor mindenki mindenkin akar uralkodni, és már nem fogyaszt, hanem követel, és elvesz önjogosultsága által.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |