|
22. Zsoltár Istenkeresők 2017. február 03.
Orbán Béla:
A 22. zsoltárra gondolnék a mai napon. Aktuális zsoltár sok esetben, sok élethelyzetben minden embernél.
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
Ez van ebben a zsoltárban, és ez a zsoltár hangzott el valamikor ott a Golgotán is, és ez a zsoltár a zsidó imarendben szinte naponta megjelenik, a 22. zsoltár. A mi életünkben, ha nem is minden nap, de megjelenik ez a helyzet, hogy miért hagyott el Isten engem. Hol volt Isten? Hol van Isten? Nagyon sokszor.
Ha visszagondolok az életemre, minden nehézségnél, amikor az ember tehetetlen, amikor nem ura a helyzetnek, akkor előkerül a negatív dolgok esetén: hol volt Isten? Miért engedte? Ez előfordulhat akár a holocaust kapcsán, akár egy háború kapcsán, akár egy személyes tragédia kapcsán, egy személyes kipróbálás kapcsán. Akár akkor, amikor valakit elveszítünk, akkor, amikor a céljaink, terveink nem sikerülnek, és talán itt van az első kérdés: vajon jogosult-e ez a kérdésfeltevés általunk? Hol volt Isten? Hol volt Isten? Hol van Isten?
Valahogy jó lenne szembesülni: Isten mindig velünk van. Mindig az övéivel van, Jesua HaMassiah által az Ő uralma alatt. Valahogy vissza kellene kérdezni mindig. Én hol voltam? Sőt vissza is kell kérdeznem, hogy Isten miért hagyott úgy magamra, hogy nem ment el, de a döntéseimben, az élethelyzetemben, a felelősségemben meghagyott, sőt rám is terhelte azt, hogy mit kell tennem. Tudod te, hogy mit kell tenned, és ez a hol volt Isten, vagy hol van Istennek a sokszor sikolya, bizony számunkra több mint pozitív. Ez Istennek az akarata sok esetben, nem büntető akarata, hanem nagyon is pozitív, nagyon is számunkra kedvező, méghozzá áldásnak mondható állapotnak az időpontja az, amikor az ember olyan pontra jut, amikor elmondja: hol van Isten?
Be kell vallanom, hogy számomra is sokszor volt ilyen régebben, és be kell vallanom bizonyságként is, nem tudom ezt mondani most, hol van Isten, amikor nehéz helyzetekbe kerülök. Hanem rá kell döbbennem, hogy ilyenkor valami történik. Isten megállít. Megállít azért, hogy most egy kicsit leltározzak, egy kicsit gondoljam át az útjaimat, nézzem meg, lássam azt a helyzetet, amiben vagyok. Hiszen Isten az embert nem gépként kezeli, automataként, vagy robotként, hanem megadja neki a lehetőséget az útjainak a korrigálására. Úgy kegyelemben, visszatérésre, megtérésre, és erre a nehéz helyzetek kiváló alkalmak. Isten nem büntet ezekkel az alkalmakkal, ezekkel a nehézségekkel. Bármennyire vetítjük ki gyorsan magunkra önvádként, hogy azért van, mert, vagy másra mutogatunk, hogy ő az, vagy a társadalom, vagy a politika, vagy egyáltalán már mindenki ellenség, már mindenkit vádolunk. Nem.
Meg kell tanulni azt, amit én nagyon sokszor megtanultam. Isten hol van? Ő mindig ott van. S akárhányszor elmentem imában Isten elé, és kérdeztem: Uram, hol vagy? Akkor rá kellett döbbennem, nem Vele találkoztam! Tudom, most mindenki egy pillanatra megrezzen: mi az, hogy nem Istennel találkozom, mikor felkiáltok, hogy hol vagy Istenem? De bizony, nem Istennel találkozol először. Minden egyes felkiáltásomnál magamra találtam. Minden egyes felkiáltásnál, „hol vagy?”-gyal szembejöttem magammal.
Hol vagy Istenem? Erre mindig az volt, hogy itt vagyok én. Itt vagyok, és elkezdődött bennem egy olyan folyamat, amelyik végül is hálaadással fejeződött be. Minden rossznak, minden emberi értelemben vett veszélyes helyzetben mindig is ott volt az, hogy Uram, mutasd meg, hogy mégis mi a helyzet, nekem mit kell tennem. Nem Isten helyett, nem önmegváltás, nem én vagyok a nagy erős ember. Hiszen Isten pont ezt akarja ilyenkor megtanítani, ember te itt most nagyon gyenge vagy. De mégis neked kell túllépni ezen a dolgon. Te élsz a földön, a te életed, Én csak az iránymutatást adom meg. Én csak az Én Törvényeimet adom meg. S most, amikor így magadra maradtál, hogy hol van Isten, akkor szépen megmutatja neked, hogy itt, meg itt, meg itt mulasztási bűneid vannak, itt a következmény.
Hol van? Hol van Isten? Akár személyes kapcsolatokban is lehetnek ilyen kérdések: hol vannak az emberek, amikor probléma van, amikor baj van? De miért kérdezed? Ha Szellemben nem vagy egy vele, akkor? S nem is folytatom a kérdést. Legfeljebb kiderül egy helyzetben, hogy vannak-e testvéreid, vannak-e rokonaid. Milyen a viszonyod a feleségeddel, a gyerekeddel? Igen, megvannak a gyümölcsei ennek. S amikor kérdezzük: hol van Isten? Akkor szépen megmutatja a te házastársi kapcsolatodat, a gyerekeddel való kapcsolatodat, a baráti kapcsolatodat, és mindenekelőtt a testvéri kapcsolatokat. Megmutatja. Te Istent keresed a létező világban, hogy hol van? Hol van a segítség, hol van ez? Ott, ahol Ő van. Azoktól, akik az Övéi. Csak egymás között működik ez. Ha valaki Krisztus Testében szenved, a másik is érzi. Ha nem érzi, akkor nincs ott. Igen egyszerű.
De hol van Isten? Úgy gondolom, hogy elő kell venni a bibliai példákat, mert egy Mózes megkérdezhette volna, hogyha még tudott volna beszélni apró korában is, hogy hol van Isten, hogy én itt úszok a Nílus tetején. De sorolhatnám. Illés a barlangban: Isten hol van? Tüzes kemencében, ott van Dániel: Isten hol van? Magán a Golgotán is elhangzik, hogy hol vagy Istenem, de ez egy másik történet: magának a napi imának az elmondása ott a Golgotán is. De folytathatnám tovább is, talán odamehetek az utolsó bibliai egyénhez. Magához Jánoshoz is odamehetek, aki ugye csak jó helyen volt valamikor, ott volt az Úr mellett apostolként. Ott volt, és mi történt? Kényszermunka Pathmoszon, ahol az időjárás számunkra elviselhetetlen lenne, ahol zuhog az eső az év 260 napján, és egy kis kényszermunka sziklás, kietlen terület, ahol semmi, de semmi nincs. Kő, meg kőbánya, meg kényszermunka. S akkor Isten azt mondja: gyere fel a hegyre. Gondoljátok el azt a helyzetet, amikor János ott van a lehetetlenségben, a tehetetlenségében egy szigeten, ami most Törökország területén található. Ott van fönt Pathmoszon, és nem elég neki a kényszermunka, megalázás, a reménytelenség. Isten azt mondja: gyere fel a hegyre. Indulj el! Mózesnek: majd kiveszlek. Illésnek: indulj el! Dánielnek: tüzes kemence. S akkor mi sírunk, hogy hol van Isten? Örülj! Mert sok esetben Isten ugyanezt akarja: gyere fel a hegyre Mózes, mutatok neked valamit. Gyere János fel a hegyre, mert abba engedek belátást, amit más ember nem láthat. Belelátást adhat, és így írhatta le azokat, mindazt, amit látott, amit mi János jelenéseiként olvashatunk a Bibliában. Miképpen benne is van a János jelenéseiben: boldog, aki ismeri és olvassa azt.
Ez a boldogság? Igen. Ez is a boldogság, nem a földi értelemben. Nagyon jók nekünk azok a helyzetek, amikor Isten egyszerűen hátralép, és magadra hagy. De nem hagy el! Vagy tanítani akar, meg akarja mutatni a te saját állapotodat. Isten félre lép, és lásd meg önmagadat. Találkozzál magaddal. Meg kell tanulni, ha Isten csendben van, akkor azt akarja, hogy magaddal beszélj. Azt akarja, hogy ismerd meg önmagadat. Csak arra vigyázz, hogy ne más isten felé menj! Csak arra vigyázz, hogy ne emberektől kérj! Valami új módszert, ezoterikustól kezdve, a mindenféle bölcsességet ollózó, innen-onnan lekoppintó emberektől, de ez lehet teológia is, lehet bármi. Nem onnan! Neked kell szembesülni azzal, hogy mi is most ez a helyzet. S amikor nincs konkrét következmény, azért tanuljuk meg, hogy az ilyen helyzeteknek, az önmegismerésnek, az állapotunk megismerésének egyenes következménye, hogy Istenhez kerülünk közelebb.
A magunkkal való rendezés, a magunkban való rendezés Istenhez visz közelebb, és akkor már nem kérdezed: hol van Isten? Mert azok a rendezések, amik benned és az egész életműködésedben helyére kerülnek, azok egyszerűen kizárják ennek a kérdésnek a lehetőségét. A rendben, abban a rendben, ami neked elrendelt földi utad, abban ez a kérdés fel sem merül: hol van Isten? Valóban hálaadással, megelégedettséggel, örömmel tudod mondani: köszönöm, Istenem. Köszönöm! Köszönöm, hogy megértettem ezt a leckét. Köszönöm, hogy megértettem, hogy a bűneim következményeit szenvedve van lehetőség megoldani ezt a kérdést, még földi értelemben is. Köszönöm, hogy tanultam belőle, hogy láthatom, hogy emberekben bízni nem lehet, de testvérként lehet egymással menni. Mert Őbenne, Ővele csak testvérként lehet menni, még egy házasságban is. A testvér, az testvér. A feleségnek és a férjnek, egymásnak testvérnek kell lenni Krisztusban.
Hol van Isten? Ne kérdezd! Hol vagyok én? Ez lesz a válasz, bármikor elmész Isten elé. Nem Isten elé, hanem jajgatsz, nyüszítesz. Hol van most Isten? Akkor Ő nem fog válaszolni, hanem egyszerűen elindít egy úton, és ha őszintén Istent keresed, magaddal fogsz találkozni. Ne legyünk tehát ilyen Istent valahogy igazgató, Neki tanácsokat adó emberek. Ne legyünk hálátlanok. Köszönjük meg azt, hogy Isten átvisz próbákon. Köszönjük, hogy megenged dolgokat, de el nem enged. S ezek a nehéz helyzetek, ha őszintén belegondolunk, mindig is a rendeződéssel záródnak, és nagyon sok esetben áldással folytatódnak, mert Isten egy olyan új útra visz, ahol már kevés lett volna az az ember, aki önmaga akar menni, aki emberek segítségével akar, valami emberi ötletekkel, emberi irányítással akar tovább menni. Isten szembesíteni akar magaddal. Ezért hangzik el benned, hogy hol van Isten? Ezért.
Tudom, nagyon kemény, magam is megélem. De mégis bennem van az az öröm, hogy az elmúlt napokban sem mondtam ki, hogy hol vagy Istenem? Hanem nagyon nagy érdeklődéssel várom, hogy Isten milyen újat akar adni. S nagyon-nagyon őszintén és nem dicsekvésként mondom ezt, tényleg megalázkodva, a kicsinységemben ott vagyok Isten előtt. Uram, mutasd meg hol rontottam el, minek az oka az, amiben benne vagyok. Ha Te akarod, és van lehetőség, mutasd meg, hogy tudjam rendezni, tudjak előre menni. Azért is, mert nekem az új kell! Az, ami az ilyen nehéz idők után ott van. Ott van Dánielnek, ott van Mózesnek, ott van Illésnek, ott van Jánosnak, és Istennek minden egyes népének, minden tagjának ott van. A nehézség után, ott a felszabadulás az újra, és az áldásra.
Ne kérdezd, hol van Isten, hol voltál Isten? Azt kérdezd, hogy hol vagy te? S hol vagy Istenem? Ő nagyon egyszerűen, szelíden nem szólal meg, hanem egyszerűen kinyitja a saját gondolataidat, és a Szent Szellem által szép lassan felismered a helyzetedet, felismered azt, hogy miben kell változnod, és meg kell ismerned azt, hogy a következő lépésedhez, ami az életedben van, jóformán te sem kellesz. Pontosabban a te erődre, a te nagyságodra, semmi olyasmire, ami emberi nincs szükség, hanem abszolút alázatra, odaadásra, és mégis sok erőre van szükséged a következő lépéshez.
Mondom mindezt, amikor most ebben az évben rövid időn belül sok minden nehézségen mentem át. Nincs bennem jajgatás, nincs bennem szenvedés, kivéve a biológiai, fizikai szenvedéseket, fájdalmakat. De a szívem, a szellemem tiszta, és a gondolatom is ép. Kimondom, Uram, mutasd meg, lemondok minden olyanról, ami az én ötletem, az én vágyam, az én tervem. Sőt arról is lemondok, amit más ember próbál rám terhelni, hogy az ő akaratában, ötletében járjak. Kiüresedve, és mégis azért kiüresedve, hogy beteljesedjek, azért állok Isten előtt. Töltsön be, nemcsak a Szent Szellemével, hanem a Szent Szellem által azzal a paranccsal, hogy tudassa velem, hogy mi az én felelősségem.
Izgalmasan várom azt, hogy elmúljanak a nehézségek, elmúljanak a fájdalmak, mert tudom, hogy ez is a javamat szolgálja. Javamat, és nem az én javamat, hanem másokét, azt, hogy Krisztus munkájában még több dolog történhessen. Nem általam, hanem Őáltala, és erre készít fel Isten, abszolút alázatra, abszolút odaadásra hívja az én szívemet. Nem arra, de csak próbál, hogy most el tudom-e mondani, hogy Istenem, hol vagyok? Nem hangzott el a számból, hogy hol vagy Istenem? Csak odamentem Hozzá, Uram, itt vagyok, dolgozz bennem, munkálj, mert tudom, hogy akarsz még sok mindent. Tudom és a jeleket is megkaptam, hogy még a műtét előtti percekben is jött a telefon, hogy szeretnének beszélni, kérdezni tőlem. S ezekért áldom Istent, hogy ilyen apró jelekkel is, de jelzik a próbák: mindaz a nehézség, amit kap az ember, arra jó, hogy növekedjen alázatban, engedelmességben, még tisztább, és alkalmasabb legyen még nagyobb feladatokra.
Hol vagy Istenem? Én tudom, hogy itt van, és tudom, nemhogy velem lesz, hogy ebben a kipróbált állapot után, hatalmas dolgokat bíz rám. Úgy, hogy kisebb legyek, és alázatosabb legyek, akkor meg is fogja ezt tenni.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |