|
Sabbath Truma
Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2017. március 4.
Orbán Eszter:
Truma hetiszakaszához érkeztünk el ezen a szombaton, haladunk tovább a hetiszakaszokkal Mózes 2. könyvében, annak is a vége fele járunk már, és egy nagyon szép vonulatát láthatjuk az eseménysorozatoknak ebben a könyvben.
A múlt héten beszéltem a Mispátim hetiszakasza kapcsán a Törvényekről, hiszen az ezt megelőző fejezetekben, Mózes 2. könyvének a 25. fejezete előtti részekben nagyon részletesen, nagyon gazdagon leírja azt, hogy miként, hogyan cselekedjenek Izrael fiai, azokkal a törvényekkel és rendeletekkel hogyan bánjanak, amit az Örökkévaló Isten adott nekik, és akkor említést tettem arról, hogy összességében kell látnunk a törvényeket. Isten egyetemesen jelentette ki az Ő akaratát, az egész mindenségre nézve, amely nem csak az emberiséget, hanem az egész élővilágot magába foglalja, és ebben az egyetemességben kell megtalálni az embernek a konkrét, saját helyét, elrendelt feladatát is. Említettem azt is, hogy Isten miért is adja a Törvényét? Nem elsődlegesen azért, hogy az embereket regulázza ezzel, hanem pontosan azért, amiért ez a könyv a Smot nevet kapta, hiszen a zsidóság a Nevek könyvének hívja a Kivonulás könyvét, és nem véletlenül: a Törvény megjelenésével is ebben a rengeteg rendelkezésben és parancsolatban Istennek a Nevei lelhetőek fel. Ő lesz az, aki gondoskodni fog, Ő lesz az, aki folyamatosan vezetni fogja a népét, Ő lesz az, aki Megtartóként és Megmentőként fog előttük járni, tehát az Ő nevei fognak felmagasztaltatni a Törvényben. Szó volt arról, hogy a Törvény ebből a szemszögből nézve tehát Isten nevének a megszenteléséért van, és nem pedig azért, hogy földarabolva az ember saját maga kezdje el boncolgatni.
Ha így haladunk tovább, ezzel a szemlélettel a hetiszakaszon, akkor látni fogjuk, hogy ebben a Truma hetiszakaszban ez hogyan fog kiteljesedni. Hogyan fog kiteljesedni az, amikor Isten elmondja a rendeleteit, és erre a kijelentett szóra, kijelentett törvényekre reagál a nép. Fontos azt látnunk, hogy amikor Isten kijelent valamit és szól, akkor arra mindig van valamilyen reakciója az embernek. Olyan nincs, hogy semleges marad. Valamilyen reakciót mindig ad az ember akkor, amikor hallja Istennek a szavát, Istennek a Törvényét. És ezt a reakciót láthatjuk ebben a heti szakaszban, ebben a Trumában a nép részéről. Mi is történik itt? Olvasom Mózes 2. könyvének 25. fejezetéből az első verstől: ,,És szóla az Úr Mózeshez mondván: szólj az Izrael fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat, minden embertől, akit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat. Ez pedig az az ajándék, amit tőlük szedjetek: arany és ezüst és réz. És kék és bíborpiros és karmazsin színű fonal, meg lenfonal és kecske szőr. És veresre festett kosbőrök, és borzbőrök, és sittim fa. Mécsbe való olaj, kenet olajhoz való aromák, és füstöléshez való fűszerek. Ónix kövek és foglalni való kövek, az efód hoz, és a hósenhez. És készítsenek, nékem szent hajlékot hogy Ő közöttük lakozzam. ”
Megindul a Szentélynek az építése, megindul a szent sátornak az építése, de mindez úgy indul meg, ahogy itt a 2. vers is mondja: szedjenek nékem ajándékokat, minden embertől, akit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat. Innen kapta ez a szöveg az elnevezést, a Trumát, mert a truma annyit jelent, hogy ajándék, adomány. Nagyon sokszor szoktam hangsúlyozni azt, hogy ezeknek a szakaszoknak a nevei mindig összegzik, sűrítik azt a szakaszt, amiről abban szó van. Így tehát látható az, hogy a szent sátor, ez a pusztai sátortemplom a népnek a felajánlásából jött létre. Innen ez a szó, hogy truma, ajándék, adomány. És máris érzékelhető a válaszreakciójuk: akiket a szíve indít. A nép meghallotta Istennek a szavát, meghallotta a Törvényt, meghallotta azt, hogy mit kell tenni, és máris reagált arra, hogy ő is akar valamit, tenni akar valamit, lépni akar valamit, cselekedni akar, meg akarja valósítani ezt az egészet. Hogyan teheti? Erre válaszol Isten azzal, hogy hozzanak Nekem ajándékot.
Engem mindig érdekel az a szó, ami éppen az adott szakasznak a neve, ezért kicsit a truma szót vettem elő, hogy mit is jelent azon túl, hogy egy ajándék, adomány. Általában ezek tárgybeli ajándékok, de azon túl, hogy ez adomány -és különösen kiemeli azt, hogy ez a szó az önkéntességen alapul, tehát nem kötelező jelleggel kell beadni valamit, hanem önkéntesen-, vajon mit jelöl még? Ez a trumá szó, mint ahogy említem sokszor, a héberben minden egyes főnév, illetve melléknév, egy igei cselekvésből alakul, úgy ez az ajándék is, mint főnév, egy igei szóból származik, a „rám” igéből, ami azt jelenti, hogy fölemelkedni, naggyá lenni, illetve naggyá tenni valamit, fölmagasztalni valamit, fölállítani valamit, vagy fölállni, és fölkelni. Egy fölemelkedő cselekvésről van itt szó. Ez az adomány nemcsak egy olyan hányaveti, odatett adomány volt, hanem egy olyan igéből származik, ami a fölemelkedésnek a szava. Mi emelkedik itt föl?... Azt mondja az Írás, hogy minden embertől, akit szíve hajt arra. A szíve hajt. Mi is ez a szív?
A héber nyelv erre a szív szóra azt használja, hogy lev. Talán sokak által ismert ez a lev szó, de mégsem azonos csak az emberi szellemmel. Sokat beszélünk arról, hogy a szív az embernek a szelleme, ami érintkezik Istennel, de nem csupán csak az. Sokan azt mondják, hogy ez a szív inkább a lélek, tehát az érzéseknek a mozgatórugója, de nemcsak az. A héber lev szó nagyon sok mindent takar. Az erkölcsnek, a jellemnek és a szellemnek a központja. Magába foglalja az embernek a szellemi részét, azt, ami megadja az embernek a szellemi tartását, az erkölcsi, jellembeli tartását, és azt, ami érintkezik Istennel. Azon túl viszont magába foglalja az akaratnak, a kívánságnak a központját, és nagyon sok esetben használja az ember lelkének a szavával, a héber nefes-sel együtt. Tehát már látjuk, hogy két szintet is magába foglal ez a szív: egyrészt magába foglalja a szellemi életemet, mondhatom úgy, hogy a hívő életemet, ami érintkezik Istennel. Másrészt magába foglalja az akaratomat, amikor én magam odaszánom, én magam odateszem a kívánságokat, az érzéseket, tehát a lelket magába foglalja, melynek része a gondolat is, a képzelet is, amit a magyar nyelv úgy fordít, hogy ez az észnek és az elmének a helye, tehát a gondolatokat is összegzi ez a szív. És már látjuk azt, hogy megvan ez a két rész, szellemi és a lelki, melynek része a gondolati rész. És nagyon érdekes, hogy az utolsó jelentése ennek a szívnek nem más, mint a bátorságnak a központja, ami tulajdonképpen megegyezik a tettre készséggel. Vagyis az embernek a hármasságát ez a szív szó magában foglalja: a szellem, lélek és test hármasságát. Amikor tehát azt mondja, hogy akit a szíve hajt, szedjenek attól Nekem ajándékot, akkor ez az ember egész lénye. A szelleme, a lelke és a teste. Nem mondhatja azt az ember, hogy én csak szellemben élem meg a törvényt és a gondolataim és érzéseim máshol járnak. Nem mondhatja azt az ember, hogy én csak érzelmi síkon akarom megélni a dogokat és közben nem teszek azért, hogy ez megvalósuljon. Ahhoz, hogy Istennek a szava láthatóvá, érzékelhetővé váljon, ahhoz az ember egész lényéhez szükség van. Istennek szüksége van az ember lényére. A szellemére, lelkére és testére egyaránt. Így született meg a felajánlás. Így született meg a truma, így született meg a felajánlás, a felemelkedés, a naggyá tétel.
Amikor a truma szóról beszélünk, akkor még egy nagyon érdekes dolgot lehet megfigyelni ennél a szónál. Érzékeljük ebben, hogy valami fölemelkedik, valami magasztalást nyer, valami a mi önkéntességünkből adódóan odakerül Isten elé. Ha viszont nincs meg a truma szó mellett a lev szó, és hiányzik ez a szív, és még egy kifejezéssel együtt használatos, ez pedig a szem, vagyis ez a két szó nem szerepel ennél az igénél, akkor bizony ez az ige azt jelenti, hogy büszkeség és kevélység. Mire utal, mit jelent ez? Amikor hiányzik a szív, amikor hiányzik a teljes lénynek az odaadása, és amikor hiányoznak a figyelő és Istenre tekintő, fölemelkedő szemek, akkor az a felajánlás, amit így, ennek hiányában teszek, büszkeséggé, és kevélységgé fog elfajulni. Amikor nincs meg az, hogy Kire tekintek, amikor nem látom Istennek a szavát, amikor hiányzik az én lényem belőle, akkor én hiába akarok adni, adakozni, kevélységgé és büszkeséggé fog fajulni. Nem tud azzá lenni, ami ez a szó maga. Nem tudja betölteni azt a hivatását, hogy oda megy Isten elé, fölajánlkozik Istennek, mert hiányzik a lev, hiányzik az a szív, az az akarat, vagy a bátorság, vagy a gondolat, és hiányoznak a szemek, amik látnak, amik figyelnek. Ez a két testrész egy nagyon fontos momentumá válik a Szentély építésében, mert szemek és szív nélkül nem épülhetett volna föl mindaz, amit Isten kijelentett. Így van ez a mi életünkben is: ha a tekintetünk máshol van, és a lényünk máshol van, akkor Isten hiába szól. Az Ő törvénye ki van jelentve, elmondta, de semmit nem fog érni, ha nincs ott az én szívem és a szemem az Ő Igéjén. Nem fog tudni megvalósulni. A truma pontosan erről szól, hogy Isten megtette az Ő lépését, most már az ember jön. Isten megtette azt, hogy kinyilatkoztatta az Ő törvényét, most már az ember az, akinek cselekednie kell. És hogyan cselekszik? Teljes lényével. Hogyan cselekszik? Úgy, hogy a szemei folyamatosan Rajta függnek Isten törvényén.
Amikor olvassuk tovább ezt a részt, akkor látjuk, hogy erről a sátortemplomról milyen leírást kapunk. Tudjuk azt, hogy ez a pusztai sátortemplom három részből állt, és olvashatjuk itt is a Károli féle fordításban ezeket a címszavakat, hogy részletesen mikről ír: kezdi a frigyládával, vagyis magával a szövetséggel, amit Isten adott törvényt, annak készíts egy ládát, aztán készíts rá kérubokat, Károli úgy mondja, hogy a kegyelem tábláját készítsd el. Tedd rá a kérubokat. Utána legyen még itt a Szentélyben a szent kenyerek asztala, a 12 kenyérrel. Legyen ott az aranygyertyatartó. Aztán a 26. fejezettől következik, hogy a hajléknak a kárpitjai hogyan készüljenek el, maga az, amivel körbe fogod venni a hajlékot, milyen legyen. És utána leírja azt, hogy legyen égőáldozati oltár is, ami már kint van a hajlékon kívül, ez már a szent sátoron kívüli oltár. És ezt az egészet vedd körül egy udvarral, ez lesz a pitvar.
Ahogy nézzük ezt a részt, észrevehetjük azt, hogy bentről haladunk kifelé. A legelső és legbelső része a Szentélynek a szentek szentje. Itt helyezkedett el a frigyláda. Ez volt az a rész, ahova senki nem léphetett be csak a Főpap évente egyszer, egy alkalommal, amit majd Isten megszab rendeletként. Ez a szentek szentje, ami egy kárpittal van elválasztva. Itt van a frigyláda, a szövetség ládája, a törvény. Ez a mag. Ez a kiindulási pont, és innen megyünk kifelé. Elérkeztünk a Szentélybe, ahol ott van a menóra, ami világít, és ott van a szent kenyerek asztala, ami a 12 törzsnek a szimbóluma. Onnan megint megyünk kifelé, az égőáldozati oltár felé, ami már nem a Sátorban van, hanem az udvaron, és aztán szépen körülvesszük ezt az egészet egy udvar résszel. Mi látható ebben? Az embernek a hármas felépítése. Legbelül a szentek szentjében ott van a szellemem, ott van az, ami érintkezik a törvénnyel, ott van az, ami folyamatosan figyel Isten kijelentett szavára. Aztán ott van a lelkem, ami szentély, ahol van a menóra, ami megvilágosítja folyamatosan a gondolataimat, érzéseimet. S ott van a 12 kenyér, ami emlékeztet arra, hogy hova tartozom, Kihez tartozom, Kinek a része vagyok. S aztán kikerülök az udvarra, vagyis a fizikális világba és élem a hétköznapi életemet, a fizikális létnek az életét, hiszen ott van az égőáldozati oltár, ami arra szolgált, hogy nemcsak bűnáldozatot mutassanak be, hanem hálaáldozatot, italáldozatot stb., az élet színtere tulajdonképpen ott zajlik. Bentről megyünk tehát kifelé. És ebben az egész építkezésben az ember mozgatórugója a szív, vagyis az Ő lénye az, ami ebben a templomépítésben részt vesz.
Ebben a szakaszban magáról a sátortemplom felépítéséről, a tárgyaknak a szerepéről olvashatunk, az elmúlt években sok tanítás hangzott el erről, én most konkrétan a hangsúlyt arra szeretném fektetni, ami átkapcsolja, illetve összeköti ezt a szakasz az előző szakasszal, és az azt követő jövő heti szakasszal, ez pedig a trumának a szava. Ugyanis ha tovább megyünk a trumá szóban, a felemelésen és felajánláson túl, egy nagyon érdekes jelentése van, ami azt jelenti, hogy termőföld. Ha így hozom ezt a jelentést, hogy hozzatok nekem termőföldet, ez annyit jelent, hogy hagyjátok, hogy megteremjen bennetek mindaz, amit Én kijelentettem. És miről is szól ma a Szentély építése? Kiről szól ma? Krisztus maga a Szentély. Krisztusban élhetem meg az én hármasságomat, az ember hármas felépítését, Őbenne élhetem meg a szellemi, lelki és testi, saját egységemet. De ez a szó, hogy termőföld, számomra egy olyan szépségét is bemutatja ennek a résznek, hogy Isten már elhinti bennem a magot, de nekem kell azt bemunkálnom a földbe. Nekem kell azt ápolnom, nekem kell arra figyelmet fordítanom, gondoskodnom kell róla, művelnem kell, mert a lényem lett a termőföld. És Isten kijelentette a szavát, elszórta a magot, de a megmunkálás, az rajtunk áll. Hogy milyen lesz a mi Szentélyünk, hogy milyen lesz a mi hívő életünk, és hogy milyen lesz Krisztusnak a Teste, az rajtunk áll. Isten minden feltételt megadott az előző szakaszban, kijelentette a Mispátimban, és itt következik a munkásságnak az időszaka, a truma, amikor igenis hozni kell, építeni kell, be kell vinni azokat az anyagokat, amik által fel tud épülni az életünk. Ezek az anyagok adva vannak. Adva van a talentumod, a tehetséged, adva van a szellemi, lelki adottságod, de nem Isten fogja felépíteni a Szentélyt. Neked kell felépíteni a Szentélyt. És neked kell építened az életedet, neked kell építened Krisztus Testét. Nem úgy megy, hogy Isten kijelent mindent, és majd varázsütésre megcsinálja. Ő nem Óz, a nagy varázsló, hogy majd mindent elintéz. Kijelentette a Szavát és azt mondta: hozzátok! Hozzátok, csináljátok, vegyétek, építsétek, legyen benne a ti kezetek munkája, legyen benne a ti szívetek. És ez nem egyszemélyes építkezés volt, nem Mózes építette a hajlékot. Nem Áron építette. A nép építette. Mert azt mondja, minden embertől szedj ajándékot, akit a szíve hajt. És nem volt olyan ember, aki nem vitt volna valamit.
Nagyon könnyen rávesszük magunkat arra, hogy kész intézményekbe menjünk bele. Mi szeretnénk egy kész életet kapni, mi szeretnénk egy kész templomba belemenni. De elfelejtjük azt, hogy nekünk kell építeni, mert ha mi nem építjük, nem fog épülni. Pontosan erről szól a felajánlás. Ott van a szíved. A szívedbe benne van a jellemed, az erkölcsöd, az akaratod, a gondolatod, a bátorságod, - a lényed. De nélküled nem tudja Isten felépíteni a Szentélyt. Krisztus Teste a tagok nélkül nem Test. A tagoknak kell benne lenni, működni, aktivizálni magukat. Mindenkinek a saját része szerint. Nem egy embernek kell mindent bevinni, van, aki a kék fonalat vitte, van, aki a bíborpiros fonalat, van, aki a mécsbe való olajat, van, aki ónix követ. Nem egy ember hurcolta össze a sátortemplomnak az alkatrészeit. Hanem mindenki. És én úgy érzem, hogy már ez önmagában egy felszólítás számunkra, a ma emberének is: ne a készet várd Istentől. Neked kell építeni a saját életedet, a saját családodat, a saját kis közösségedet, és építened Krisztus Testét. Nagyon könnyen elbújunk a feladatok mögül, én kicsi vagyok, én kevés vagyok. Isten azt mondta, minden embertől szedj, akit a szíve hajt.
Én úgy gondolom, hogy talán egy nagy tanulság a mára nézve az, hogy ne a készbe menj bele, ne egy tálcán kapott kész életet akarj Istentől, hanem építsd fel mindazt, amit neked adott. A hozzávalókat Ő adta meg, az alapanyagot Ő adta meg, de nekem kell elkészítenem. És ez annyira jellemző a mai korra is, hogy mindenhol a készételt vesszük meg. Adják tálcán elénk, akár gyors étteremben, akár menzán, bárhol. Egyszerűen időt se szánunk már arra, hogy mi magunk készítsük el magunknak. Mert könnyebb, ha készen kapunk valamit. De a truma pontosan erről szól, hogy nekem kell készítenem. Isten kijelentette az előző Mispátim szakaszban, hogy mit adott, minden ott van, minden hozzávaló ott van, de nekem kell megépítenem. Meg kell fognom, meg kell értenem, magamévá kell tennem mindazt, amit kaptam, és láthatóvá tenni.
A másik nagyon fontos része ennek a szakasznak, hogy a láthatatlanból, a kijelentett Szóból, a szótömegből és abból a rengeteg törvényből, hogyan lesz látható. Hogyan lesz a láthatatlanból látható. Hiszen a zsidóság is ezt tartja, és ezt mondja, hogy a Szentély, a sátortemplom, az nem más, mint Isten törvényének a legalizálása. Vagyis a megjelenése. Olyan ez, mint amikor egy törvényt hoznak, de nem léptetik hatályba. Mindenki tud róla, hogy lesz, érvényes lesz valamikor, de még nincs hatályba léptetve. És a hatályba léptetés akkor történik meg, amikor megépül a Szentély. Legalizálódik, láthatóvá válik az, ami eddig láthatatlan volt.
Miért volt ekkora szerepe a Szentélynek Izrael életben? Azért, amiért itt a 8. versben mond: ,,és készítsenek nekem szent hajlékot hogy Ő közöttük lakozzam.” Ezért. Isten lakozást akar venni, közöttünk. De ha nem építjük fel mindazt, amit reánk bízott, nem tud ott lakozni. Ha nem épül fel a szellemünk, nem emelkedik fel a szellemünk, nem válik termőföldé a szellemünk, s ugyanígy a lelkünk s a fizikális testünk is, akkor nem tud ott lakozni. Sokszor használjuk azt a szót, hogy sekina, sokak által ismerős, Istennek a jelenlétét jelenti. A sekina, mint lakozás, mint jelenlét, a héber sákán szóból származik, ami itt is szerepel ennél a 8. versnél, amikor azt mondja, hogy közöttük lakozzam. Isten lakozni akar, az Ő sákánját akarja az Ő népének adni. És ez a sákán szó egy nagyon kifejező szó, amit aztán később a rabbinikus irodalom úgy is használt, mint Istennek az egyik nevét, hiszen annyit jelent, hogy leereszkedni, lakni, ott időzni, megnyugodni. Nagyon sokszor mondjuk azt, hogy Isten mindenütt ott van. Igen, ez így van, mindenhol jelen van, jelen van a történelemben, jelen van a cselekményekben, jelen van az események mögött, jelen van, - de nem mindenhol lakozik. Lakozni csak ott tud, ahol a szív általi építmény felépült. Ahol a Szentély felépült. Lakozni, időzni, megnyugodni, csak ott tud. És egy nagyon kifejező jelentése van ennek a lakozásnak, azt jelenti: uralkodni és birtokba venni. Isten valóban ott van mindenhol a világegyetemben, de nem mindenhol uralkodik, és nem mindenhol veszi birtokba, azt, ami Őt megilletné, hiszen hiányzik a lev. Ahol hiányzik a lev, ahol hiányzik a szív, és ahol hiányzik a szem, az Őreá figyelés, ott nem tud uralkodni. Ott nem tud lakozni, ott nem tud közöttük lenni, és ez a közöttük lenni szó azt jelenti, hogy bennük van. Amikor a trumáról beszéltünk, és a felajánlásokról beszéltünk, akkor arról beszélünk, ami bennünk van. Arról a szellemről, arról a lélekről, s arról a testről, amit Istennek a szava jár át. Ez által lesz bennünk, ez által lesz közöttünk, a láthatatlan láthatóvá válik. De ahhoz, hogy a láthatatlan láthatóvá váljon, ránk van szüksége Istennek. Rád, rám, ránk. Közösségre van szüksége Istennek. A választott nép ezért lett választott nép. Mint ahogy a Tórában olvassuk, nem azért, mert olyan nagyon jók voltak, nem azért mert olyan hatalmasak voltak, hanem mert Istennek szüksége van arra, hogy a láthatatlant láthatóvá tegye. Testet öltsön és ismerős, hogy az Ige hogyan ölt testet. Ismerős az Ige testet öltése, erről van szó, amikor kijelentődik a törvény, akkor szükség van arra, hogy ez láthatóvá legyen. A múltkor említettem, hogy a Krisztusban beteljesedett törvény az nem arról szól, hogy nekünk már semmit se kell csinálnunk, csak szeretnünk egymást és hagyni, hogy a szeretet áramoljon közöttünk, hanem a Krisztusban beteljesedett törvény arról szól, hogy meg tudom élni a Szentélyépítést. Miért? Mert a Krisztusban beteljesült törvény annyit jelent, hogy szellemben értelmezem mindazt a szót, amit Isten kijelentett, és láthatóvá válik, vagyis bizonysággá válik Istennek a törvénye. Amikor a beteljesedett törvényről beszélünk, amit Krisztus hozott el, és amikor arról beszélünk, hogy ez a Szenthajlék, nem más, mint Ő maga, akkor a benne lévő helyünket határozza meg ez a truma hetiszakasz is. Megvan az életemben mindennek a menete, a rendje, a helye, de nem külső építés által fog ez megvalósulni, hanem nekünk kell építenünk. Nekünk kell fölállítanunk, és megadni a helyet, megadni a szellemünkben a helyet, a lelkünkben a helyet, a fizikumunkban a helyet, ahhoz, hogy a láthatatlan Szó láthatóvá legyen. És ekkor, amikor a szív felajánlásával történik mindez, akkor fog tudni uralkodni, akkor fogja tudni birtokba venni Isten azt, ami Őt joggal megilleti.
Még egy gondolatot szeretnék megemlíteni zárszóként, 25. fejezet 2. vers: ,,szedjenek nekem ajándékokat, minden embertől akit szíve hajt, szedjetek nékem ajándékokat” ezt a verset most fordítanám, úgy, ahogy a héber szövegben van: ,,hozzanak nekem adományt minden embertől, akit szíve arra (vagyis adományozásra) hajt, vegyétek az adományomat”. Egy nagyon pici eltérés érzékelhető, de érzékelhető. Ugyanis azt mondja itt a legutolsó mondatrészben: szedjetek nekem ajándékokat. Viszont a héber szöveg azt mondja, hogy vegyétek az adományomat. Isten odaadta azért, hogy mi adjuk Neki vissza. Így fog működni a kölcsönösség. Ő adott nekünk talentumokat, adott lelki, szellemi, fizikális ajándékokat, azért, hogy azt az adományt beépítsük a mindennapjainkba és visszaadjuk, felemeljük Istennek, és így válik ez az egész kölcsönös kapcsolattá. Vagyis nem az van, hogy Isten azt mondja, hogy csináld, én meg robotként csinálom, hanem egy nagyon összenövő, bizalmi kapcsolaton alapuló egységről van itt szó. Adtam neked - Magamnak, sokszor használjuk ezt a kifejezést. Adtam neked -Magamnak. Mert az akarja kifejezni, hogy te az Ő része vagy. Viszont neked kell indulni, neked kell felajánlani, neked kell megtenni, de tudni kell azt, hogy mindez Istené. Mindaz, amit kaptál, amit megélsz, mindent odavinni Isten elé.
Ez a hozzatok nekem, illetve Károli úgy írja, hogy szedjetek nekem, ez egy nagyon érdekes Ige. Azt jelenti: hozni, venni, szerezni, szándékozni, kiterjedni. Egy olyan ige, amiben benne van az oda- vissza. Adok-kapok. Egy rendkívül érdekes szó, mert a magyarban nem nagyon használunk ilyen szót, ami egyszerre kifejezné az oda-visszát, hogy adok is és kapok is, hiszen külön van az adok, külön van a kapok. Ez a szó azt jelenti, hogy hozni, és egyben elvenni. Én hozom, Ő veszi, én hozom, Ő veszi. Kétpólusú szó, nem egyoldalú mozgás megy, itt két oldalról történő mozgás megy. És Isten azt mondja, hogy szedjetek Nekem, hozzatok Nekem, vegyetek Nekem, hogy adni tudjak. Az érdekessége ennek, hogy a héber szövegben erre egy és ugyanaz az ige szerepel: ez a láká szó. Ezzel a hangsúlyt és a figyelmet a kölcsönösségre szeretném felhívni, hogy Isten kölcsönösségben akar dolgozni és együttműködni. Amikor megjelenik a törvénye, az nem egy halmaz utasítás, hanem azért van, hogy bevonjon ebbe a Szentélyépítésbe, bevonjon az Ő munkájába, bevonjon abba, hogy ez kölcsönös munkásság, ez egy kölcsönös viszony. Isten nem tálcán kínálja elénk az életünket, nem tálcán kínálja elénk a hiper szuper kegyelmet, hanem kölcsönösségbe hiv. Kölcsönös, együttdolgozásra hív. Én adtam, te is add. Én léptem, te is lépj. És a hívő életünk is így tud majd menni, és így tud majd alakulni. Én adtam, gyere te is. Én léptem, gyere te is. És együtt tudunk menni. Egy kölcsönösségben haladni.
Ennek a kölcsönösségnek a kifejezése ez a szedjetek, hozzatok, és Én veszek igének pedig egy nagyon érdekes változata van, ami még ebből a szóból származik, az a szó annyit jelent, hogy tan, tanítás, igazítás. Isten pontosan ezt akarja elérni a mi életünkben is, hogy tudjon tanítani, hogy tudjon helyre igazítani, de ehhez szüksége van a mi trumánkra, a mi felajánlásunkra.
Én kívánom, hogy ebben a trumában, ebben a felajánlásban, ebben a teljes szív megélésben, ebben a teljes szem ráhagyatkozásban tudjunk élni, és ne készet akarjunk kapni. Hanem mi készítsük el mindazt, amit Isten ránk bízott. Vegyük elő az Igéjét, foglalkozzunk az Igéjével, nyissuk ki a szellemünket, lelkünket az Igéjének, hagyjuk, hogy Ő tanítson, mint ahogy itt ez a szó is jelenti: tanítani akar. Azáltal, hogy behozom magamat Hozzá, tanítani akar. Hagyjuk ezt a tanítást, és kezdjük el az építkezést. Tegyük mindazt, amit a törvény által kijelentett. Ne akarjunk más konyhájából táplálkozni. Ne akarjunk más által elkészített ételeket enni, nyúljunk vissza egészen az alapanyagig. A tiszta alapanyagokig. És abból készítsük el mindazt a táplálékot, amit Isten számunkra adni akar.
A forrás tiszta. Hogy milyen adalékanyagokat fogunk felhasználni, az már csak rajtunk múlik – kerüljük ezeket... Ő tiszta forrást adott, Ő tisztát adott mindenből, mindenből a tiszta alapanyagot megadta, azért, hogy mindaz, ami eddig láthatatlan volt, láthatóvá váljon. Dolgozzunk így a Szentély építésén, épüljön fel így bennünk és körülöttünk a Szentély.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |