130. Zsoltár

Mélységből világosságra

2017. március 8.

 

Orbán Béla:

 

„130. zsoltár. Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram kicsoda maradhat meg?! Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből.”

 

Uram, Hozzád kiáltok. A Grádicsok énekének ez a szép verse, amit az első két versben olvashatunk, Uram, hallgasd meg az én szómat, figyelmezz füleiddel könyörgő szavaimra. A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, mint írja az első versszak. Olyan általános zsoltárvers, amit igen sokszor hallhatunk, igen sokszor ismételgetünk, és keresztény szinteken sokszor tapasztaljuk, hogy ennek a zsoltárnak ezt az első versét nagyon gyakran használjuk. Uram, a mélyben vagyok, azután mintha nagy szünet lenne, nagy pauza lenne, a 7. verssel folytatja szinte mindenki: „Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből.”

 

Mintha közte nem is lenne néhány bibliai vers, néhány zsoltár vers. Valahogy ilyen megvallós zsoltárrá tettük. Megvallós zsoltár, hogy Uram, bajban vagyok, de Te azután biztos, hogyha bízom Tebenned, akkor megszabadítasz. Valahogy egy kicsit így üres ennek a zsoltárnak az alkalmazása, kicsit tartalmatlan.

 

Minden zsoltárnál, amikor az ember előveszi őket, igen nagy nehézségekbe ütközik, hiszen nagyon sok zsoltárfeldolgozás van, zsoltároknak az értelmét kutató tanulmányok vannak, teológiák, és ennek a zsoltárnak is természetesen van egy történelmi és kutatási területe, hogy ki is írta, miért írta, hogy írta, miközben elvész a zsoltárnak, és megannyi zsoltárnak a lényege. Sokszor megannyi bibliai versnek, történetnek a lényege elvész.

 

Ez a zsoltár a Grádicsok éneke. Ismerős a Grádicsok énekének a története, felmenetel, fel a Szentély felé. Ennek a zsoltárnak a zsidó liturgiában bőségesen van helye és előkelő helye van. Nagyon fontos helye van, amikor a 10 félelmetes napon, tehát Jom Kippur előtt szokták elmondani egy hitvallásként: Uram, hallgasd meg, Uram, kinél van,… és így tovább. A bűnbánati napnak, a félelmetes napok utáni nagy Engesztelő Napnak ez a zsoltára. Igazából aktuális ma is, ha hívő emberként vesszük elő, hiszen szükséges lenne nekünk is ezt így megvallani, ezt a zsoltárt, ennek a teljes tartalmát. Sok kincset tartalmaz.

 

Először is a mélységből kiáltok Hozzád, ennek a magyarázatát elővehetjük a zsidó nép történetéből, elővehetjük Dávid történetéből. Sőt, odáig elmehetünk tulajdonképpen, hogy Nehémiásnak is lehetne ez a zsoltára, amikor a szabadításra várt, amikor Babilonból elindulva, felkiáltott a nép, hogy Uram, szabadíts meg bennünket a babiloni fogságból. Teljesen ide illeszthető, de rengeteg olyan történet van a zsidó nép életében, amikor tényleg nagyon is aktuális a mélység, a mélységből való kiáltásnak az aktualitása akár ma is, akármikor is. Bizony, nemcsak a választott népnek a sajátossága, a helyzete, hanem a mi életünknek is a helyzete.

 

Sokszor olyan, mint amikor megállunk: Uram, nem bírom, Uram, itt vége, itt padlót fogtam, lent vagyok az alján, innen nem tudok felkelni, és ilyenkor jön a könyörgés, Uram, hallgasd meg szavaim, legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra. Az embernek egy vert, tehetetlen állapota ez, amikor bizony tanácsot ad a zsoltár ebben nekünk is. Sokszor kerülhetünk ilyen mélypontra, sokszor szükségünk lenne bocsánatra, szabadításra, és ennek a megvallása, a kegyelem, a bocsánat, a szabadításnak a megvallása bizony szükséges az életünkben, hogy megszabaduljunk, hogy a mi minden bűnünkből megszabadítson Isten, a bűnöknek a következményeiből.

 

A 8. versben, az utolsó versben itt a bizonyság. Pontosan ez: „Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből.” De mikor szabadítja meg? Ha ismerik ennek a zsoltárnak az egész felépítését, és meg is éljük azokat. Hiszen ott van, amikor elsősorban a mélységnek az elismerése az, ami fontos a mi életünkben. Innen nincs tovább, itt most lent vagyok a padlón, és itt jön az, hogy hallgasd meg az én szómat. Ez a szó nemcsak azt jelenti, hogy jaj. Nemcsak azt jelenti, hogy ki szeretnék jönni, hallgasd meg az én számat, és hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmesek az én könyörgő szavaimra. Igen, az első lépés ebben a helyzetben, ebben a mélységben lévő helyzetben az, hogy én vagyok, ott vagyok, ez a helyzetem. S kimondom azt, hogy az állapotom milyen rossz, kimondom azt, hogy ezt nem tudom tovább csinálni, és könyörületért, kegyelem után kiáltok. S jön a bizonyság: Uram, ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg? S annak az elismerése, hogy a bűn zsoldja a halál, annak az elismerése, felismerése, hogy szabadításra, kegyelemre van szükségünk, akkor történhet valami. Történhet valami, akkor az ígéret, ami a 8. versben van, valóban a mi valóságos ígéretünk. Meg is szabadít! De csak ekkor, ha elhangzik a számon az a helyzet, hogy hol vagyok, ez pedig a bűnös helyzetem, és a vert, tehetetlen állapotom, amikor szükségem van kegyelemre, szabadításra, és arra, hogy Isten felemeljen.

 

Kicsoda maradhat meg? Tudjuk-e azt, hogy bennünk sokszor a magyarázat több, a szavaink nem sokat érnek, mert mindig magyarázkodunk. Uram, hát én erről nem tehetek, meg a világ, meg hova születtem, meg mások vittek rossz utakra engem, oly sokszor elhangzik. Elhangzik-e őszintén az én szóm: bűnös vagyok. Az én szavaim: szükségem van könyörületre, szükségem van kegyelemre, hiszen Tenálad van a bocsánat. Hiszen egyedül a világ Ura az, Aki megbocsáthatja azt az állapotot, azt, amiért belekerültünk abba az állapotba. S itt egy érdekes kérdés jön elő a 4. versben: „Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!”

 

Bizony itt egy nagyon téves gondolkodást kell a helyére tenni: az Istenfélelemnek a kérdését. „Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” A bocsánat és az Istenfélelemnek az összekapcsolódását szeretném, hogyha megértenénk. Az Istenfélelem nem azt jelenti, hogy rettegni kell Istentől. Az nem azt jelenti, hogy Isten könyörtelenül, kegyetlenül ítélő, ölő Isten, hanem azért van bocsánat, hogy féljenek Téged. Azért. Itt el kell gondolkodni, hogy valóban jól féljük-e Istent?

 

Rettegünk? Rettegünk, hogy ezt a bűnt fel ne fedezze Isten az életünkben, és a következményeket inkább takarjuk el. Magunkat próbáljuk betakarni, leleplezni, elbújni, mint Káin, vagy mint Ádám, hogy hol vagy, erre a szóra. Miközben tudjuk, és mégsem akarjuk elfogadni, hogy Isten a szívünkbe lát. Hiába bújunk, hiába tűnünk el. Félünk attól, Aki minden gondolatunkat ismeri. Elég butaság. Na, de a félelemben való elbújás, a félelemben saját magunkat a sötétségben elrejteni, bizony teljesen beteg állapot. A bocsánat, hogy féljenek Téged, … ezt pontosabban kell értelmezni.

 

Istennek a félelme. Ez egy pozitív félelem. Nem akarok különösebben teológiai értekezéseket összeütköztetni, nagyon egyszerűen szeretném ezt a zsoltárt is közreadni. Mit jelent, hogy félek Istentől? Mit jelent, hogy félek Istentől és akkor van bocsánat? Annyi, hogy az életem során az Istenfélelem nem más, mikor csüngök és keresem azt, hogy hogyan is tetszik ez Istennek, hogy is rendelte el, mi az Ő akarata, mi az Ő törvénye, mi az Ő Igéje. Minden helyzetben, mert nem Istentől félek. Személyes példámat hozhatom, hogy én nem Istentől félek, hanem attól, hogy valamit rosszul csinálok. Attól, hogy valahogy Istennek az akarata ellen teszek valamit. Attól, hogy a bajt magam okozom. Magam kerülök a sötétségbe, a mélységbe, hiszen a mélységnek a jellemzője a sötétség. Bizony attól tartok, hogy rosszul lépek.

 

A helyes Istenfélelem, pozitív Istenfélelem. Az az Istenfélelem, hogy akarom tudni holnap merre, meddig, hány lépés. Akarom tudni, hogy Istennek mi az akarata. Nem akarok elbotlani, nem akarok verembe kerülni, nem akarok mélybe kerülni, valami csapdába beleesni. Nem akarok a sötétbe belelépni, egy szakadékba. Nem attól félek, hanem a következményektől. Attól félek, hogy nem ismerem Isten akaratát, nem ismerem Isten Törvényét, nem ismerem Istennek a bizonyságát. Nem ismerem Istennek az ígéretét akár a saját életemre is, és valami mást akarok, valami mást követek, és máshova megyek, és akkor Istentől távol kerülök. Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged. Hiszen Isten itt magyarázza ebben az egy mondatban a zsoltáros által.

 

Ha ismerem Isten Igéjét, akkor ismerem Isten bocsánatát is, és az Övé vagyok. Mert Isten Igéje nemcsak megvilágosít, hanem formál is, hogy elvisz bűnbánatra, bűntudatra, és elvisz odáig, hogy kimondhatom, hogy a mélységből kiáltok, hallgasd meg. Könyörgök, kegyelmezz. S legközelebb, mikor lépek, akkor megint úgy vagyok: nem akarok rosszul lépni. Az én lelkem, testem vágya sokszor ütközik Isten akaratával, vagy mások félrevezetnek. Mások kínálnak, istenként, bálványként bármit, és félreléphetek. Ez az Isten félelme! Amikor felkel az ember és úgy kezdi a napot, hogy Uram, Uram úgy szeretném kezdeni a hálaáldozattal, a napnak az áldozatával, a napnak az odatevésével az oltárra. Úgy szeretném így kezdeni a napot. Ez az Istenfélelem!

 

Uram, nem akarok más istennek, más szellemiségnek a hatalmába kerülni. Uram, mutasd meg az én utamat. Ez a reggeli, oltári áldozat, amikor a napomat, a lépéseimet, minden tettemet odateszem Isten elé, mutasd meg. Mert Tenálad van a bocsánat, és én tudom, hogy azért bocsátottál meg, mert felismertem a bűnömet, felismertem a rossz lépésemet, megvallottam Előtted, odatettem, és legközelebb nem akarok olyat csinálni, és nem akarok még másik rosszat sem tenni. A Te akaratodban akarok járni. Ez az Istenfélelem!

 

Nem reszketek az apától. Ha egy normális családban az apától félnek, ott előbb-utóbb a gyermek anyafüggő lesz, és a férfi nőies. Nem hozok más példákat, de szörnyű bajok vannak keresztény szinteken is, azért, mert az Ószövetség Istenét rettenetes, vérengző Istennek titulálták. Isten félelme helyett egy emberi félelmet, egy reszketést hoztak. Pedig Istennek a félelme annyit jelent: van bocsánat. Van bocsánat, azt jelenti, hogy van Törvény. Szeretném ismerni a Törvényt, nem azért, mert, hanem önmagamtól, önmagam lépéseitől, meg a különböző befolyásoknak a következményétől szeretném megóvni magamat.

 

A világ ott van a mocskaival, bűneivel, a kísértéseivel, a Sátán jelentős uralmával ott van, és én úgy félek, hogy véletlenül is az ő hatalmába kerül egy órám, egy napom, egy tettem, egy vágyam. De van bocsánat! S a bocsánat bennünket tanít. Tanít, hogy mi emberek vagyunk, de jó, hogyha vágyunk Istennek a Törvényére, Igéjére, és arra, hogy mi a mi életünkkel a szándéka, és ezt félelemmel tesszük, hogy nehogy a rosszat tegyük, s vágyakozva, hogy a jót Isten akaratában tehessük.

 

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.” Várom, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében. S itt is megint van egy üzenet: várom és bízom az Ő ígéretében. Igen, aki féli Istent, és úgy megy oda, Uram, szólalj meg, Uram, mondd meg nekem a mai napot, mondd meg az életemnek a célját, mondd meg mi az én feladatom, akkor ennek egyenes következménye, hogy hallom is az Ő ígéretét. Megismerem Istennek a szavát, Istennek az Igéjét, és a személyes ígéretével is tisztában leszek, ami természetesen az Ő Igéjében realizálódik, az Ő Igéjének a fedezetében, ott teljesedhet ki. „Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.”

 

Igen. Nagyon sokszor vagyunk ebben a helyzetben. Isten ígéretét várjuk, de van egy türelmetlenségünk is, és egy jó türelmetlenségünk. „Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.” Ez nagyon fontos, hogy duplázva van a Bibliában. Az őrök a reggelt, tehát ők. Ők. Így lehet ez a zsoltár akár más helyen is aktuális, hiszen a Grádicsok énekének az egyik zsoltárával találkozunk itt, és bizony ezt átfordíthatjuk arra is, hogy itt a leviták alig várják a reggelt, hogy elkezdődhessen a Szentélyben az áldozatok bemutatása, és mivel be voltak osztva a leviták sorrendben, mint az őrök, nekik volt feladatuk az áldozatokat előkészíteni és bemutatni.

 

Ha ezt a formáját vesszük a magyarázatnak, ez is jó. Vajon várjuk-e a reggelt? Úgy, ahogy az előbb is említettem, türelmetlenséggel, egy pozitív türelmetlenséggel, hogy Uram, hadd adjam oda, hadd kezdjem el az áldozatot, hálaáldozattal. Hadd kezdjem az áldozatot, hogy odaadom ezt a napot Uram, köszönöm ezt a napot, köszönöm minden történését, köszönök mindent, szenteld meg, én odaadom Neked, Te add vissza nekem, hiszen áldozatként a mai napot is odatettem Teeléd. „… jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.”

 

Nekem mégis egy másik, személyes tapasztalatom érkezett be gondolatban, hiszen amikor 15 évvel ezelőtt sorkatonaként megéltem, hogy őrségbe mehettem, akkor magam is alig vártam a reggelt. Alig. Talán ezek a példák is kellenek most, hiszen korunknak a fiataljai nem is értik, mit jelent az, hogy az őrök a reggelt hogyan várják. Igen, egy objektumban voltam, hosszú beton fal, sötét, és kint álltam fegyverrel a kézben, és a sötétnek a rejtelmei több mint súgtak. Több mint súgtak. A kerítésen lévő drót rezzent, mert valami éjszakai madár, macska, vagy bármi rámászott, és az ember azonnal a fegyverét fogta és lőni akart. Jobban félt, mint az a macska, amelyik beugrott. Igen, a sötétségben lehet félni. A sötétségben még, ha fegyver van nálad, akkor is lehet félni. Igen, alig vártam a reggelt. Nem voltam félős, fegyver volt nálam, egy nagyvárosnak a kellős közepén volt az az objektum, ahol magam is szolgálatot teljesítettem, de mégis sejtelmes, rejtelmes, egy kicsit rettenetes, egy kicsit félelemmel teljes volt valamennyi éjszaka, amikor kint voltam a falnál. Hiszen abban a sötétben bárki bemászhatott a kerítésen, és ha nem voltam éber, akkor vagy megbüntettek, vagy akár engem is megtámadhatott az, aki bejött. De ugyanígy bentről is kimehetett, kiszökhetett valaki, hogyha nem figyeltem oda, és nem állítottam meg. A sötétben bizony nem könnyű őrködni.

 

S abban a sötétben, amit korunkban megélünk, mert Isten bennünket is őrnek tett oda, aki ismeri Isten akaratát, és az Ő szolgálatában van, őrként ott kell lenni a kerítésnél, hogy ne jöjjön be semmi idegen, és semmi ellenség, és ne szökjön ki senki olyan területre, ahova nem volna szabad: a Messiás betakarásából. Felelősek vagyunk. De ebben a sötét világban, amikor egyre sötétebb van, bizony félelmetes, hogy milyen szellemiségek vannak, amik be akarnak jönni. Családba, házasságba, közösségbe. S az ember úgy van vele, de jó lenne, hogy már világos legyen. Várja a szellemem, várja a lelkem az Urat. Igen, ezt a sötétséget, amiben most vagyunk, bizony némi-némi aggodalom, némi félelem beötvözi. Bizony. Nehéz várakozni. Nehéz várakozni a sötétségben. Bármennyire erősen hívő vagy. Bármennyire stabil vagy, van fegyvered, van minden lehetőséged arra, hogy megvédjed azt, akit rád bízott Isten. A családod, házasságod, közösséged. De mégis félelmetes időket várunk, és ugyanez elhangzik: „Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.” és ez fokozva van.

 

Aki valóban nem ismeri Isten akaratát, nem ismeri Istennek a Törvényét, sokkal jobban kell lenni benne a várakozásnak, a vágynak, hogy Uram, mondd meg. Adj világosságot, adj látást, hogy ne essek semmi csapdába. Ne támadhasson meg a Sátánnak bármi ereje, és ne menjen ki senki a rám bízottak közül a Sátánnak a birodalmába. Várja az ember az Urat, jobban. Jobban, mint az emberi félelem. A szellemi félelem nagyobb, mert tudom azt, hogy Isten akaratával ellentétesen, vagy azt be nem tartva, szolgálok és teszem a családfői, vagy bármi feladatomat, nagyon veszélyes tud lenni. Hiszen akkor lehet nagyon veszélybe kerülni, ha én Istennel nem vagyok szoros kapcsolatban, ha nincs világosságom. S ebben a pillanatban: „Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!” Ebben a pillanatban ez a versszak számomra bizony eléggé sokat üzen: bízzál az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem.

 

Hogyan is függ össze ez az őrökkel? Összefügg. Bízzál az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem. A kegyelem csak akkor valóság, ha világossá válik minden. Ha hajnal lesz, ha az éjszakai félelmet és az éjszakai állapotokat feloldja a fény, a világosság. Amikor a hívő ember életében a sötétségből hirtelen, és nemcsak hirtelen, hanem hajnalhasadtán világosság lesz, akkor észreveszi a közeledő bűnt, bajt, kísértést. Közel van akkor a világosság fényénél az, aki ki akar menni Krisztusnak a felügyelete, betakarása alól. Akkor világossá válik minden, mert a világosság megmutatja, hogy miben nem félted Istent és miben használtál más törvényt, más törvényszerűséget, saját elképzelésedet, hogy nem félted Istent, hanem féltél a bálványoktól. Féltél, hogy mi lesz velem akkor, ha… Mi lesz akkor, hogyha… Nem leszek olyan, meg nem lesz nagyobb, meg gazdagabb, nem sorolom tovább. Az emberi félelem, amikor felülírta Istennek a félelmét, hogy jaj, de jó lenne tudni. Jaj, de jó lenne. S ha világosságot ad Isten, akkor megtudod. Megtudod még az ígéretét is. Mert, ha várod az Urat, várja a te lelked, és bízol az Ő ígéretében, megkapod. Bízzál az Úrban, mert Nála van a kegyelem, és bőséges Nála a szabadítás!

 

Sokan ezt a zsoltárt összekötik úgy, ahogy kezdtem, mélységből kiáltok Hozzád, meg is szabadít. Na, de tényleg megszabadít? Kegyelem által szabadít meg? Hogyan szabadít meg? Csak akkor, ha megértem ennek a zsoltárnak az üzenetét. Kell hozzá egy állapotom felismerése, kell hozzá egy bűntudat, kell hozzá egy bűnbánat. Kell hozzá Isten mindenségének, egyetlenségének az elismerése: kicsoda maradhat meg Uram, ha Te ítélnél? S elismerése a kegyelemnek a szükségessége, ugyanebben a mondatban: hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged. Bocsánat, kegyelem. Ha Isten Igéjét magamra vonatkoztatva és jelen állapotomra tudom, akkor valóban van kegyelem. Hiszen ott van az Isten félelme, hogy bocsáss meg, Istenem. Mást tettem és most rossz nekem, a mélységben vagyok. Bocsáss meg. Akarom tudni holnap, hogy ne kerüljek újra kátyúba, ne kerüljek újra verembe, ne kerüljek újra a szakadék szélére.

 

Az ingyen kegyelem nem úgy néz ki, hogy semmit nem kell tenned, hogy ennek a zsoltárnak az első verse és 8. verse között kihagyod a többit. Nincs. A kegyelem és a szabadítás csak azoké, akik megélik, hogy szólnak, kérik Istent, könyörögnek. Megvallják Isten egyetlenségét, hatalmasságát, kegyelmességét, és elmondják azt, hogy Uram, nagyon várlak, jobban, mint az őrök, akik ott vannak a sötétben. Jobban, mint a leviták, akik akarnak reggel áldozatot bemutatni, ha őróluk szólna ez a zsoltár. Jobban várom.

 

Hol van ez a pozitív sürgetés, úgy szeretném bemutatni az áldozatot. Úgy szeretném áldozattal kezdeni a napot. S hol van bennünk ez a pozitív, Uram, ezt a sötétséget nem bírom, adj világosságot: itt vagyok, vizsgálj meg engem. Itt vagyok, vizsgáld meg ezt a sötét helyzetemet. Itt vagyok a mélységben, és a mélységnek a jellemzője az, hogy sötét van. A két oldal, és az egyéb területek árnyékot adnak. Fölém magasodnak, azok mind árnyékot adnak. A mélységből kiáltok Hozzád, Uram.

 

Valamikor fiatalkoromban pénzkeresési szándékkal sok minden munkát vállaltunk, és még nagykorú sem voltam, 16-17 éves lehettem, amikor kút tisztítását vállaltam el valakivel, segédkeztem nála. Úgy gondoltam, szép és jó, hát nem egy nagydolog lemenni egy kötélen 10-15 méter mélyre, majd kihúznak, kipucolom azt, amit kell. Azután mikor leengedtek kötélen a kút aljára, akkor összeszorult a szívem, mert fent csak egy lyuk volt. Fönt csak egy pici fényforrás volt a 14 méteres kútban, amire emlékszem, és bizony, ha valahol, ott nagyon rosszul éreztem magamat. Mintha tényleg kútba estem volna, és nincs visszaút, pedig kötél volt a derekamon.

 

Ugye ismerős ez? A mélyből kiáltok. Érzed azt, hogy most már minden bezárult? Érzed, hogy fönt van egyetlen egy lehetőség, hogy kiáltasz? Nem üzengetsz, nem nyavalyogsz, nem jajgatsz. Uram, itt vagyok lent a kút alján. Hallgasd meg a szómat, könyörgöm, hozzál ki, és az én bűnöm miatt kerültem oda. Uram, most, hogy itt vagyok a kútnak az alján, egyedül hogyan jöhetek ki? Uram, kicsoda maradhat meg ennek a kútnak a mélyén? Senki, ha Ő ki nem emel. De odaadta a kötelet. Odaadta azt, hogy van bocsánat, van lehetőség, hogy féljed Istent. Megkérdezd, hogy miért volt, hogy kútba kerültél? És megkérdezd Istenfélelemmel, hogy mi az, amit nem akarsz, hogy többé cselekedjek, mert az nekem jó. Nem leszek többet a kút fenekén. Félelmetes ám a kútnak az aljában. Félelmetes ám a mélységben lenni.

 

S várom az Urat, várom a reggelt. Világosság, világosság, különben nincs hívő életed. Világosság, világosság, mert ott maradsz a sötétben, a bűnök kellős közepén. A Világosságot vállalnod kell, hogy Ő vizsgáljon meg, hogy Ő mutassa meg a legkisebb bűnödet is, és ennek vágynak kell lenni, és nem félelemnek, olyan félelemnek, hogy van-e még valami. Nehogy elvesszen Istennel a kapcsolatom, nehogy elveszítsem a Világosságomat. Van-e ilyen félelem bennünk? Ez a kérdés. S van-e bennünk olyan hit és bizalom és megvallás: „Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!”?

 

Bízok Istenben, mert már nincs más! Bízok a kútnak az alján abban a kötélben, amivel Ő kihúz, az Ő kezében, ami lenyúl értem, mert bőséges. Nem egyszeri és egyéb, hanem mindig is van Nála szabadítás, ami azt jelenti, hogy sok-sok kutunk van, és sok-sok kötelékünk van, és sok-sok láncunk van, amitől Ő meg is akar szabadítani. Hol van bennünk ez az önmagunknak tett bizonyság? S ennek a befejező mondata is hol van bennünk? Meg is fog szabadítani! Mitől? Nem a helyzettől, hanem a bűntől, 8. vers: „Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből.”

 

A saját bűneinktől! Amiért odakerültél a mélységbe, amiért Izrael népe odakerült Babilonba, amiért sok-sok történetet mondhatnánk: milyen kút volt Izrael életében? Milyen mélységek vannak a kereszténység életében? Milyen mélységek vannak a családok, gyülekezetek, közösségek, házasságok és mindenek, közepette? Milyen gödrök vannak, ahova belekerültünk? És van-e hitünk, hogy meg is szabadítja Izraelt minden ő bűnétől?

 

Mi úgy szeretnénk, bajban vagyunk, húzzál ki Uram a pácból. Valahogy össze kellene olvasni, együtt kellene ezt a zsoltárt érteni. Amikor a Grádicsok éneke elhangzik, mikor megy, menetel felfele a lépcsőkön a király és a nép. Akkor, amikor mi megyünk Isten elé, hadd legyen ez a Grádicsok zsoltára, a 130. zsoltár jó tanulmány. Jó tanulmány, a hívő embernek a tanácsa, bizonysága a ma hívő emberének.

 

Nem kívánok értekezni arról, hogy ennek a zsoltárnak mi a felépítése, mikor szólalt meg, és ki által, és milyen céllal. Én magáról a tényről szeretnék most újra és újra ismétlést adni. Isten ahhoz tud szólni, aki tudja, hogy a mélységben van. Ahhoz fog szólni, aki kiált Hozzá, aki kéri a kegyelmet, a meghallgatást, aki tudja, hogy az ő bűne bocsánatra vár, és kimondja: Uram, kicsoda menthet meg, ha Te meg nem bocsátasz, hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged.

 

Mindezt a helyzetet sokszor megéljük. Nem feltétlenül életforma, de előfordulhat, hiszen emberek vagyunk. Azonban mindezektől megvédhet részben az, hogy Istenfélelem a mi életünknek a lényege, amikor figyelünk Istenre, amikor figyelünk, hogy mit mond az apa, mit mond az anya, és mit mond mindenekfelett Isten nekünk. Mit mond. Mindig a gyerek csüng az anyján, és amikor a gyerek az apját nézi, hogy mit mond az apa. Ennél több! Istenfélelem az, ami a Szeretettel van telve, hogy nemcsak elfogadom, hanem szeretem az Atyát, szeretem Istent, szeretem az Urat, mert tudom, hogy amit nekem ad, az több mint jó. Az maga a kegyelem, maga a bocsánat, maga a megváltás, maga a szabadítás, maga az élet.

 

Istenfélelme egyre inkább keresni, egyre inkább vágyni Isten akaratát. Istennek a félelme nem azt jelenti, hogy reszkess, hanem az, hogy keresd a Törvényt. Keresd Isten Igéjét! Hallgasd Isten Igéjét úgy, hogy jaj, de jó, hogy megtudtam és nem lesz bajom, mert Isten szeret, mert Nála nemcsak kegyelem, nemcsak szabadítás, hanem több van. Az Atyai, az Úr szeretete és kegyelme bőségesen rajtunk van. Bőséges Nála a szabadítás! Nem egyszer húz ki, nem kétszer, minden helyzetből. „Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből.”

 

Istenfélelem nem más: Uram, szabadíts meg minket minden bűnünktől. Ezt pedig úgy szeretném, hogy ne kelljen szabadítani, hanem már eleve a bűnnek a vágyától szabadíts meg. Add elém a Te akaratodat, add elém a Te Igédet, hogy amikor mélységben vagyok, kérhessek bocsánatot, kiálthassak Hozzád, hogy bocsáss meg Istenem. Bocsáss meg Uram, nem tudtam, vagy nem vettem észre, vagy figyelmetlen voltam a Te akaratoddal, Törvényeddel szemben.

 

A Törvény, kegyelem összefüggő. A Törvény és a kegyelem folytatása a szabadítás is. A szabadítás pedig, önmagunktól való megszabadulás, amikor élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus. És a szabadítás, amikor más bűneit nem kell hordozni. Másoknak a kútba dobásából Isten kiemel, hiszen egymást dobáljuk a kútba, néha önmagunkat, saját magunkat is. Isten meg akar szabadítani mások bűnétől, és kegyelmet akar adni a mi bűneinkre, és meg akar szabadítani minden bűnünktől.

 

A szabadítás pedig azt jelenti, többé nincs. Az Istenfélelemnek a gyümölcse és áldása, nincs többé bűn. Ha felismerted, hogy az a Törvény, ami leleplezi a bűnt, egyben megváltoztat, egyben biztosítja, hogy többé nem teszed, ha valóban az Úré vagy.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2017 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat