|
48. Zsoltár Isten nevének hatalma 2017. március 24.
Orbán Béla:
48. zsoltár 10.-11. verse: „A te kegyelmedről elmélkedünk, óh, Isten, a te templomodnak belsejében. Amilyen a neved, óh, Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig, igazsággal teljes a te jobbod.”
Ének zsoltár, vagy zsoltár ének ez a zsoltár, ami a 48. zsoltár, és csodálatosan szép zsoltár. Önmagában egy nagyon pozitív, egy nagyon szép zsoltár, amelyik bemutatja Isten városát, Sion városát. Bemutatja Jeruzsálemet, bemutatja azt, ami igazából Dávid idejében is csodálatosan szép volt. Amikor jöttek a leírás szerint is a királyok, megnézték, elcsodálkoztak a szépségén, és bizony el is mentek, mert megijedtek. Megijedtek, hiszen a mostani gondolkodásom pontosan a 10.-11. versről szól: „A te kegyelmedről elmélkedünk, óh, Isten, a te templomodnak belsejében.”
Az előzmény természetesen ott van, amikor elriadnak a látogatók, hiszen elillannak onnan, elriadnak, mint olvassuk a 6. versben. Meglátták azok, akik rossz szándékkal jöttek, legott elcsodálkoztak, és el is mentek, megijedtek a látványtól. Miért ijedtek meg a látványtól? Ez egy kérdés, hiszen az, ami szép és hatalmas, mindig is kell az idegeneknek. Az mindig is kell arra, hogy elfoglalják, kisajátítsák, elvegyék. Azonban ennek a városnak egy hármas szépsége van, ami elsődlegesen a külső szépsége, és a második pedig az, hogy Istennek az igazsága és jogossága lakozik benne, mint olvassuk ebben a zsoltárban. Amikor a 10. verset olvassuk, illetve a 11.-et, ott gondolkodom el elsősorban. 11. vers: „Amilyen a neved, óh, Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig, igazsággal teljes a te jobbod.”
Ez a mondat, ami megfogott most, és erről a mondatról kell beszélni. Amilyen a Te neved. Amilyen a Te neved, hiszen ez a bemutatása Jeruzsálemnek, a Sion hegyének, ez a bemutatása a Sion szépségének. Ott folytatódik, hogy amilyen a Te neved, olyan... Olyan ez a város, olyan. Ahogy olvassuk a 11. versben: „Amilyen a Te neved, olyan a Te dicséreted a föld határáig, igazsággal teljes a Te jobbod”. Vagyis Jeruzsálemnek a szépsége hármas. Az első a külsődleges szépség, amit bárki láthat a látható világban, és azt, hogy középen van a Szentély, ott a városban van Isten lakhelye, a Szentély, és ott van Istennek az igazsága, és ott működik a jobb keze, vagyis a királyi kéz ítéletre, kegyelemre. Mindenre, ami Istennek az akaratában zajlik, mindaz, ami Jesuának a hatalma, a Messiás Király uralmának a jellemzője, egy helyen van. A szépség, az igazság, a jogosság, a kegyelem és az ítélet egy helyen van.
Amilyen a Te neved. Amilyen a Te neved, és most itt meg kell állnom. Tudvalevőleg a zsidóság Isten nevét nem mondja ki. Istennek a nevét úgy említi, a Név, Hasém, és nagy-nagy tisztelet övezi, tehát még nem is bátorkodnak kimondani ezt a nevet. Azonban a névnek ismeretében mindenki szabadon gondolkodhat, hiszen nem ismeretlen akár a keresztények előtt sem a gondoskodó Isten, a gyógyító Isten, a Seregek Ura, az atyák Istene, és sorba mondhatnám Istennek a neveit, és ezek bizony hatalmas nevek, és mind-mind nem passzív nevek. Mind-mind előreviszik a ma emberét is, hiszen amikor az Újszövetségben nézzük Istennek a neveit, bizony elszomorító az, hogy egészen másképp használják Isten nevét. Isten neve a világtörténelemben egységesen és állandóan jelen van. Hiszen, amit felsoroltam Ószövetségi neveket, ezek ma is jelen vannak, a Seregeknek Ura ott van, a gyógyító, a gondoskodó Isten ott van. Természetesen egy másik kérdés, hogy ezt a hatalmat átadta, de nem átruházta, hanem megbízta a Messiás Királyt mindezen neveknek a gyakorlására. Mindazoknak a gyakorlására, hogy megnevesíthetem, hogy ki az én Uram, Aki gyógyított, Aki szabadított, és így elmondható az, hogy az Ószövetségben lévő nevek, amelyek Istenre vonatkoztathatók, többségében maga Jesua HaMassiah, maga a Messiás Király hordozza, mint tetteket, mint cselekedeteket, mint hatalmi jogokat. De Istennek a neve nem változott, és itt természetesen kitérhetünk, hogy a Szentháromság Isten mennyire egy és Örök Isten. Mennyire elválaszthatatlan a Szentháromság.
A Te neved, amekkora a Te neved. Amikor erről a névről gondolkodom, akkor bizony egy szomorú helyhez kell eljutnom, a mai kor emberéhez, a mai kornak a kereszténységéhez. S leginkább össze szeretném hasonlítani ennek a zsoltárnak a tiszteletét, dicséretét, magasztalását, ami Isten nevével kapcsolatos, hiszen nem egy névről szól. Mert amikor jönnek a királyok, jönnek szemlélni Jeruzsálemet, ott több szándékú ember van. És amikor ők megriadva elmentek, akkor nem feltétlen Izrael Istenét látták, hanem azt, aki a Seregek Ura. Azt, Aki Izrael Istene és megvédi és uralkodik, és folytathatnám tovább. Azt az Istent, Akivel szembeszállni nem lehet. De Isten nem bántja őket, hanem megmutatja a földi és a szellemi hatalmasságát, és ez a földi látvány is csodálkozásra méltó, hogy milyen szép, milyen szép.
Folytathatnám természetesen azzal, hogy amikor az ember temploma felépül, a saját élete, akkor is, ha jönnek az ellenségek, akkor mit lát valaki rajtunk, hogy elmenjen megriadva és ne merjen hozzánk nyúlni? Látja-e rajtunk a külső, belső szépséget, mint annak idején Jeruzsálemben, amiről a Kórah fia zsoltárában van leírás? És látják-e, hogy mi Isten kegyelmében és jogosságában, igazságában és ítéletében vagyunk szépek, hiszen az ember élete így szépül meg szellemben, lélekben, és biológiai külsőségek láttán is, látható Isten munkája az életében.
Mi a neve Istennek? Itt meg kell állnom. És itt meg kell állnom, mert Istennek a nevét koptatják, csorbítják, mondhatnám, hogy megszentségtelenítik, és ez ma általános, nyomorult állapot. Bizony az! El kell mondanom, hogy nagyon szomorú vagyok akkor, amikor Istennek a nevét úgy emlegetik, hogy apuci, apuka, és e mögött súlyos múlt van, és még súlyosabb következmény. Tudomásul kellene venni, hogy Isten nem olyan, mint az apuci, vagy az apuka, hiszen én egy lépéssel már tovább megyek, ott van az anyuci is, meg az anyuka is. Ott van a folytatása a kereszténység igen csak téves tanításainak. Hogy merjük venni azt a bátorságot, hogy Isten neveit kidobáljuk? Nem a működő névről beszélünk. Hiszen ez a zsoltár arról szól, hogy amilyen a Te neved. Ahogy Te segítettél Seregek Isteneként, ahogy Te gondoskodtál rólunk, ahogy Te megáldottál, ahogy, ahogy, ahogy… Erről szól, amilyen a Te neved. És korunkban, ebben a „nagy szeretet evangéliumban” -idézőjelben és rossz értelemben véve- ott van az apuka isten. Az az apuka isten, aki a kis buckó fejemet simogatja, ölébe vesz, és mindent megcsinál, csak ott kell lennem, nem is kell kérnem, hiszen ő mindent lát, mint a kétéves gyereknél látja a papa, mama az állapotát. S felteszem a kérdést. Hány éves is vagy? Milyen is az állapotod? 2-3 éves, vagy felnőtt vagy? Nincs apuci isten! Tessék elfelejteni! Az, amit apuci, meg apuka néven emlegetnek, az egy hamis szeretet. Olyan hamis szeretet, amikor egy felnőtt ember nem akar felnőni. Amikor egy felnőtt hívő kisgyereket játszik, vagy kisgyerek, és nem nőtt fel, mert nem engedték felnőni. A mi Istenünk számtalan névvel fel van ruházva, hiszen a felruházás hatalom, és megnevesítés is egyben, ami Seregeknek az Ura, ami bennünket szabadít, véd, és tudjuk azt, hogy miben cselekszik a Seregek Ura. Ő a mi atyáink Istene, Ő a gondoskodó Isten, Ő az, Aki megszabadít, Ő az, Aki Úr egy szóban. Ő az, Aki nem a kis kölyköknek az édes, kedves, negédes apukája.
Miért is mondják ezt így? Két oldala van ennek az apukázásnak. Az egyik: a gyerekek, amit olykor meg lehet érteni, hiszen ebben a világban mindenki nagyon vágyna valakire, és egyre inkább vágyik a család hiányában, és a férfiaknak az abszolút megszűnése és hiánya miatt. Ez az egyik. A másik, amikor valaki rádöbben arra, hogy milyen jól lehet használni ezt. Hát én vagyok az apuci, csak apuciról beszélek. Hát én vagyok az idősebb testvér, aki ezzel a negédes, csöpögős apuci szóval gyerekkorban tartom azokat, akiknek réges-régen felnőtté kellene lenni. Gyerekkorban tartom azokat, akik nem tudják meg miattam azt, hogy ebben a szent városban, ott, ahol a Templom van, ott, amit beszél ez a zsoltár: kegyelem, igazság, jogosság, az, ami van ott, ahol Istennek a Szentélye van, a Szentsége van, ott igazsága is van, jogossága, ítélete és kegyelme. Nem ici-pici csecsemőknek az óvodája. Hanem ott hatalom van, látható hatalom, amin még az ellenség is megriad, és azt mondja, hogy köszönöm, itt nincs keresnivalóm. Mert, ha valaki ebben az állapotban tartja a másik embert, ebben az apuci-vágyó, ebben az óvodai, bölcsődei állapotban, tudomásul kell venni, hogy az az ember, aki ezt teszi, az ő saját nyáját tartja kiscsoportos óvodistának. A saját nyájából él, a saját nyája hasznából él, és ő az a nagy pásztor, aki megöli azt az életet, ami felnőtt korúság. Lehetséges, hogy őbenne is benne van a vágy, hogy apuci. Lehetséges, hogy nem is ismeri Istennek a neveit a gyakorlatban, csak hallott róla. Vagy nem meri vállalni azt, ami ebben a városban a 48. zsoltár leírásában van? Hogy ott bizony igazság, jogosság, maga Isten keze látszódik! Isten keze pedig Jesua HaMassiah által ítélet és kegyelem egyszerre!
Fel kell tenni tehát a kérdést, ahol folyik az apuka istennek az emlegetése, mi a szándék, mi a cél? Ha nincs szándék, és nincs cél, csak egyszerűen gyerekkorú emberek vannak, akik Isten után vágynak, őket meg kell tanítani: Istennek nevei vannak, és amekkora az Ő neve a te életedben, akkora az Ő dicsősége, és akkora bizony a hálaadásod is, és a dicsőítésed is. Mert akit megszabadított a Seregeknek Ura, akiről gondoskodott Jahve-jire, a gondoskodó Isten, akit meggyógyított szellemben, lélekben, és esetleg biológiailag, ott van csak a hálaadás. S az a mérhetetlen sok neve Istennek, ami az Övé, amikor működik, amikor jelen van, amikor az életemet megváltoztatja, csak ott van az életem megváltoztatása által dicséret és magasztalás.
Az apuci istent nem magasztalják, az apuci istennek ott ülnek az ölében, és várják a simogatást, meg a csokit, meg a jutalmat, meg az áldásokat, meg mindenfélét. Csak közben elfelejtették, hogy már borotválkoznak, és nem cumiznak. Már kijöttek a bölcsődéből és rég önálló embereknek kellene lenniük. Megismerni Istennek a nevét, ez maga a csodája az életünknek és maga az öröme, a hálaadásnak, a dicsőítésnek, mindennek az alapja, hogy tudom. Nemcsak hallottam róla, és nemcsak apucikám van, aki gondoskodik. Egy ideig igen. Rövid ideig, amikor a talpadra állít, és amikor megmutatja: nézd meg milyen szép. Nézd meg milyen szép az az élet, ahol középen van a Szentély, ahol Istennek a neve olyan hatalmas, hogy hálaadásra, dicsőítésre késztet bennünket, mert ott lakik. Vagy nem lakik?
Mert, ha a szívem templomában nem lakik Ő, akkor én apucit fogok keresni. Mert akkor én azt a pásztort fogom keresni, aki a jó Jézuskáról beszél, meg az apuci istenről. S nem fog beszélni az igazságról, nem fog beszélni a jogosságról, nem fog beszélni arról, hogyha Isten Törvényét és akaratát megszeged, vagy nem gyakorlod, annak milyen következményei vannak, és ennek a milyen következménynek egyszer milyen ítélete van, ha nem kéred el a kegyelmet és nem hajtod be a fejedet az Ő neve alá. Ha nem kéred Őt, akkor védtelen vagy! Ha nem kéred a Seregeknek az Urát, egyedül elbukod a harcodat. Ha nem kéred a gondoskodó Istent, önmagadról csak bizonyos szinten tudsz gondoskodni, és világ életedben boldogtalan, szerencsétlen maradsz. S hogyha átmész egy bizonyos határon, Ő nem fogja meggyógyítani se a lelkedet, de a testedet sem. Ha csak ott állsz, és nem mész el az orvoshoz, és nem mész Ő elé, a világ Orvosa elé. Amekkora az Ő neve, akkora a dicsősége.
Apucinak nincs dicsősége. Apuci nincs! Felnőtt csecsemő nincs! Ha van, akkor nagy baj van. Ha megszólal az apuci istennek a vágya, nagyon nagy baj van. Igen, van Istennek egy szeretete. Az pedig úgy működik, hogy megmutatja Önmagát. Aki megráz, és közli veled, hogy Én nem az apucikád vagyok, hanem a hatalmas uralkodó Isten, a Messiás Királynak átadott hatalomnak, az Én akaratomnak a tulajdonosa. Megmutatja Önmagát Isten, magában a Messiásban! Megmutatja, csak kérjed, mert szükséged van Rá. Ember, neked nem apucira van szükséged. S nagyon-nagyon vigyázz, hogyha emberi szinten jönnek az apucik, akik pásztornak mondják magukat, emberi szinten nagy okoskodók jönnek, és megmondják neked, kisöcsém, kishúgom, ezzel a fennszóval, mit kell tenned, akkor téged becsaptak. Több mint becsaptak, nem engednek oda a világ Urához, és a világ Ura által Istenhez!
Ezek, akik apucikákról beszélnek, ezek tulajdonképpen az önmaguk kis – bocsánat – csordáját építik. Azt a csordát, ahol cumival a szájban, szakállas gyerekek követik, bálványként. Igenis bálványként. Az apucikává tetteket, vagy azokat, akik észrevették, hogy apucinak tartják őket, milyen jó, hát a gyerekekkel kevés gond van. Majd megmondom, hogy jobbra át, balra át, megmondom, mit kell csinálni és úgy használom őket a saját célomra, ahogy akarom.
Többoldalú tehát ez a helyzet. Van, aki önmaga erre a hamis istenre vágyik, és annyira lelkesen beszél róla, hogy követőkre talál. Van, aki ezt célzatosan, tudatosan használja. Ő erről beszél, de közben ő tartja gyerekkorban a többieket, úgy, hogy ti vagytok a kiskorúak. Eljátssza a testvért, ahol ő az idősebb testvér. Nagyon veszélyes ez. Veszélyes arra, aki gyakorolja, veszélyes arra, aki isteníti az ilyen embereket, és azért veszélyes, mert ez antikrisztusi. Antikrisztusi, bátran kimondom. Mert aki nem visz oda, ahol Istennek az igazsága, jogossága, és a kegyelem van, hanem holmi bölcsődét, óvodát játszik emberekkel, az Krisztustól zárja el, nem engedi oda az embereket.
Képzeljük el, mi lenne akkor, hogyha valaki tizenvalahány éves korában még mindig a helyi óvodában jár és nem iratkozott be az iskolába. Vajon mi lenne? Pedig ez működik a hívők között. Működik, mert olyan jó. És mi lehet ennek az oka? Az, hogy a kereszténység elfelejtette Isten elrendelését, és elfelejtette azt, hogy patriarchális rend van. Elfelejtette azt a besorolást, amit Isten, Jesua HaMassiah, a férfi, nő, és így tovább, ebben a feladatsorban megadott. Nincsenek férfiak, és ahol nincsenek férfiak, ott előbukik az a vágy, hogy kell egy apuka. Ha egy kicsit ismernék a hívő emberek a Bibliát, eszükbe sem jutna ez!
Ha egy kicsit ismernék azt, hogy a héber eredetiben és a mai nyelvben sincs apuka. Ismeretlen ez a szó, ismeretlen ez a fogalom, hiszen ez a szó és fogalom, a férfit, a családfőt megalázza, lekicsinyli, olyan édes-kedves kisapámnak deklarálja, odáig viszi le. Az apuka szóban nincs meg a tisztelet, nincs meg a felelőssége a férfinek, az apának, aki különben atya, mert az eredetiben, a héberben, és Isten akaratában, atyák vannak. Atyák, akik Istennek az akaratát tovább adják, akik gondoskodnak a gyerekekről, hogy felnőjenek, hogy később az ő családjukban is atyák legyenek. Nem nyálas apucik, Jezabelek, női Jezabelek, és maga a gyerekek által akár leuralt emberek. De mivel a férfiak ezt elveszítették, eljátszották, és a nők elvették, bizony elnőiesedett a férfitársadalom, és az elnőiesedett férfitársadalom természetesen a nőket is arra készteti, hogy hol van apuci. A férfitársadalomnak, a férfiembereknek ugyanakkor még rosszabb a helyzete, mert amikor nincsenek atyák, lesznek apák, azután lesznek apucik, és amikor eltelik néhány generáció, akkor anyuci hol vagy. Felmerül a kérdés a kiskorú férfiakban, a csecsemő férfiakban. Isten rendjének a felrúgását így tapasztalhatjuk meg, és így lepleződik le, hogy honnan jött valaki. Matriarchális társadalomból, ahol a férfi gyűlölt, hiszen kegyetlen Istenkép van. Vagy el sem tudja képzelni, hogy női, elnőiesedett férfiak nőknek behódolva Isten rendjétől távol essenek.
Apuci, hol vagy? Nem. Atyám, hol vagy? - Itt vagyok. E kettő között óriási különbség van. Az apuci a tétlenség, a felelőtlenség, a bénaság, és sok más jelzővel mondható állapot. Ahol pedig én azt mondom, hogy Atyám, ott az van, hogy elfogadom az idősebb, tapasztaltabb családfőnek a tanácsait, vezetését, és ha kell, uralkodását. Vannak olyan állapotok, kiskorúságban és nagyon gyenge emberek állapotában. S amikor az Atyához szólok, ott már én is férfi vagyok. Atyám, én engedelmes vagyok, mert atya leszek, és az Atyának a tiszteletét megadom. Az apucinak nincs tisztelete. Az apucinak az ölébe ülnek, macskáskodnak, és nem tesznek semmit, mint a kisgyermekek teszik.
Amekkora a Te neved. Apucinak nincs neve. A Bibliában ne keresd az apa szót, a Bibliában ne keresd az apuci szót, az apukát sem, és semmi olyan műszót, ami később alakult ki, ami köszönhető az elnőiesedett világegyház tanításainak. A női uralom, az elnőiesedett egyház Atya nélküli, így apa szavakat használ. Apuci egyháza és anyaegyház. Valahogy jó lenne ezt a dolgot tisztázni. Valóban akkora Istennek a dicsősége, magasztalása az életünkben, amekkora az Ő neve?
Ha te apucizol, akkor Istennek a nevét te nem ismered. Ha pedig azt mondom: Atyám, vagy azt mondom: Seregeknek Ura, azt mondom: gondoskodó, azaz Jahve-jire, azt mondom: gyógyító Istenem, ez mind Atya, és mind az Ő munkájának, akaratának a látható működése, elfogadott működése, imában kért, és az életemben valóvá vált működése. Mert aki egyszer megszabadult, akit a Seregeknek Ura megmentett, és nem folytatom Istennek a többi nevét, amit ha valaki ismer, soha, de soha nem mondja a lekicsinylő kifejezéseket Isten irányába, hanem férfiasan ott áll, és azt mondja: köszönöm, hogy ez a név az életemben, a rám bízott területben, családban, közösségben valóság, és ezt csak örömmel tudja mondani az ember.
A gyereknek az öröme felnőtt korban, hamis öröm. A gyereknek az apuci szava mögött istentelenség van, mert nem tudja, nem akarja, vagy egyáltalán nem is ismeri Istennek a nevét. Márpedig Isten azt akarja a 48. zsoltárhoz hasonlóan, ha valaki ránk néz, azt mondja, nézd meg milyen szép az élete, mert ott van középen a másik kettő is a háromból. Istennek az igazsága, Istennek a keze, amit, ha tovább folytatok: Isten ítélő és kegyelmező keze, vagy mondhatnám a nevében foglalt védő, betakaró és a többi, másképpen működő keze. Vajon látja-e a világ az életünkben azt, amit az akkori Jeruzsálemnek, az akkori Sion-hegyének a megtekintői? Hú, de szép ez az ember, hú, de szép ez a család! Hú, de szép ez a közösség, mert ott van. Ott van, amit itt a 11. versben olvastunk. Akkora az Ő neve, hogy látszódik az Ő igazsága, az Ő jogossága, az Ő kezének a munkája.
Figyeljünk tehát oda, hogy Isten nevét ki ne cserélje valaki. Figyeljünk oda, hogy ne csak azokat a neveket használjuk, mostani szokás, hogy Istennek a neve hogyan szerepel az Újszövetség könyveiben. Isten neve a teremtéstől a világ végezetéig mindörökké ugyanaz lesz. Hiszen az ítéletig, amíg tart a kegyelmi idő, Isten szabadít, Isten a seregével megvédi az övéit, és ott vannak az ígéretek. Annak az Istennek az ígérete, Aki a történelem Istene. S annyi nevével, ahogy annak idején egyszer egy zsidó barátom mondta, hogy megszámolni sem tudom. Legalább azt, amit a Bibliából ismerek, amit a választott nép mondott, hogy Ő, vagy, ahogy Isten bemutatkozott a választott népnek, legalább ezeket a neveket ismerjük. S dobjuk ki az ilyen mézes-mázos, hamis neveket. Mert bármilyen furcsa, ez a lelkület, bizony már szellemiség. Mert, ha valaki ettől a szépségtől elvisz, és valami hamis örömöket ad, ettől a belső munkájától, amit Isten végez az életünkben: a jogosság, igazság, kegyelem és az Ő keze által, ha ettől visz el valaki, lásd hiperkegyelem és egyéb más tévtanítások, az bizony antikrisztusi. Antikrisztusi. Hiszen Krisztus valamennyi név közül szinte valamennyit magán viseli jogszerűen, amit Isten ruházott át Neki, azon túl, amit Ő magának megtartott. Hiszen nem mindent kapott meg Jesua HaMassiah. Milyen néven imádkozol? Milyen néven gondolkodol? Apucika? Nagy bajban vagy. Az az isten, nem az isten, azt kisbetűvel írják. Az apucikához vezető emberek pedig nem pásztorok, éppen más, hamis pásztorok. A pásztor odavisz, akivel elszámolandó, odavisz: az Én vagyok a jó Pásztorhoz, magához a Messiáshoz. S nem ahhoz az elképzelt hamis szeretetet kiábrázolandó, jó Isten helyett, apuci istenhez.
Mekkora a neve az életedben? Lehet óriási! Hiszen minden neve Istennek működő, csak kérned kell. Istennek minden neve működő Krisztusban. Csak az Övének kell lenni. Aki apucié? Bajban van. Ő valami hamis istennek és hamis krisztusnak, hamis messiásnak a kezében van. Antimessiásnak, antikrisztusnak. Hiszen, ha valaki ilyen light-osra teszi az életedet, becsap, az nagyon-nagyon távol tart Krisztus uralmától.
Természetesen van olyan állapot, amikor az ember kiskorú még, számukra csak egyetlen egy mondat: nőjél fel. Felnőtt korúnak kell lenni, és ebben a felnőttkorúságodban Isten valamennyi nevét meg kell, hogy ismerd. A gyerekkornak vége. De, ha nem akarod, hogy vége legyen, neked lehet véged. Te maradhatsz egy olyan lezsibbadt állapotban, ami a szellemi fogyatékosokhoz hasonló, hiszen Szellemben fogyatékos maradsz. Nem ismered meg Isten neveit, működő neveit, valóságát, Isten bizonyságát, és valami álomképben fogod leélni az életedet, miközben azt hiszed, hogy jó hívő voltál. Miközben azt hiszed, hogy a hiperkegyelemnek ott vagy minden területén a birtokosa. Közben azt hiszed, hogy Isten mindenről gondoskodik.
Tudd meg, Isten neve valóban működik. Ott, ahol a te feladatod bezárul, ott jön Ő. Ahol te Törvény szerint gondoskodsz magadról, a családodról, az a te feladatod, azon felül pedig ott van Isten, kiegészíti mindezt, és ez legyen akár gyógyítás, legyen gondoskodás, legyen minden. Ismerd meg Isten neveit, és ezt a szerencsétlen gyerekkorban tartást. Ismerd már fel, hiszen ez lesz a bajod! Mert az álom egyszer elszáll, egyszer szembesülsz azzal, hogy Kire van szükséged. Nem apucira. Ilyen isten nincs, hogy apuci.
De Isten van, Aki működik, Aki uralkodik Jesua HaMassiah által, Aki Mindenható, hogy örökkévalóságban legyen a te életed is.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |