|
Sabbath Softim Ítélet és kegyelem alatt Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2017. augusztus 26.
Orbán Eszter:
Softim heti szakaszához érkeztünk el, Mózes 5. könyvének a közepén járunk, és a 16. fejezet 18. versétől kezdődik a mostani heti szakasz, amely így szól:
„Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba, amelyeket az Úr, a te Istened ad néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.”
Erről az első szóról kapta a heti szakasz a nevét, Softim, vagyis: bírák. Ebben az egyetlen egy versben többször is, háromszor is megjelenik az ítéletnek a szava. „… ítéljék a népet igaz ítélettel.” Így fejeződik be ez a mondat, és a bírák és felügyelők szava, vagyis a Softim, tulajdonképpen az ítéletnek a szavából származik. Hiszen a bírának a szava, mint főnévnek a szava, egy igéből ered, ami nagyon gyakori a héber nyelvben, és ez az ige a ’safat’, ami egy nagyon sokrétű szó, és nagyon sok mindent kifejez az árnyalataiban, a további jelentéseiben.
Az elsődleges jelentése valóban az ítéletnek a szava. De ugyanakkor ez az ítélet tovább folytatódik. Ennek a szónak a jelentéseiben megjelenik egyfajta folyamat. Az ítélet, hogyha megtörténik, akkor ez a szó még azt is jelenti a továbbiakban, hogy: ’igazságot szerezni, uralkodni, vezérelni’. Vagyis az ítélet nem azért adatik, hogy büntetés és büntetés végrehajtás legyen elsődlegesen, mint ahogy ez átment az európai köztudatba, hogy szinte szinonimaként használják az ítéletet, mint büntetést. Nem. Az ítélet nem büntetésként és nem a büntetés végrehajtásaként jelenik meg, hanem pontosan az igazságszolgáltatás végett van. S akkor, amikor az igazság érvényre jut, akkor tud uralkodni maga az igazság, s akkor, ha már valaki uralkodik, és valaki uralomra lép, átvesz egy uralmat, akkor tud vezérelni.
Önmagában az ítéletnek a szava nem csupán egy megsemmisítés, vagy egy keretbe zárás, vagy, ahogy említettem büntetés. Nagyon sok esetben ezek a képek alakult ki bennünk e szó hallatán. De egyáltalán nem az. Hanem ellenkezőleg: mindig az igazságot juttatja érvényre. Hiszen ennek a szónak a másik jelentése: igazságszerzés. Mindig az igazságot juttatja érvényre, és ezáltal, hogy érvényre jut, tovább halad a cselekményben, a folyamatban, a jelentésében. Ez által fog tudni uralkodni az igazsággal, és az igazságban. S amikor uralkodik, akkor tud valaki vezetni, vezérelni.
Másik két jelentése mutatja meg ennek a ’safat’ igének, hogy ebben az uralkodásban, és ebben a vezérlésben nem a diktatórikus módszerek jelennek meg, nem az önkényesség, hanem pontosan az, amit ez a szó a továbbiakban jelent: oltalmazni és megmenteni. Azért adatik az ítélet, hogy az igazságot érvényre juttassa. Az igazság uralkodni tudjon, vezetni tudjon, és ezáltal, hogy uralkodik és vezet, oltalmaz és megment.
Az ítélet szava tehát a héber nyelvben sokkal inkább a megmentésről, az oltalmazásról, a vezetésről szól, mintsem a büntetésről. S ahogy folytatódik ez a rész a 19-20. verssel, ezzel kapcsolatban szeretnék majd néhány gondolatot megosztani még. Folytatom, illetve egyben elolvasom a 18-20. verset:
„Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba, amelyeket az Úr, a te Istened ad néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. El ne fordítsd az ítéletet, személyt se válogass, ajándékot se végy, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad néked.”
Ezt a két fogalmat szeretném egy kicsit párhuzamba hozni, illetve bemutatni és jobban kibontani: az ítéletet és az igazságot. Hogyan függ össze a kettő egymással? Már az ítélet szavát említettem, hogy ez valóban nem a büntetésről szól, hanem pontosan az igazság megvalósulásáról. Na de mi az igazság? Hogyan tud megvalósulni ez az igazság? Hogyan válhat uralkodóvá? Hogyan válhat vezérlővé? S egyáltalán hogyan tud megmenteni és oltalmazni maga az igazság?
„Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess…” hangzik el a 20. versben, és nem véletlenül egymás után kétszer is. Nem csupán a nyomatékossága miatt, és a figyelemfelhívás miatt, hanem ennek a szónak a további üzenetei mutatják meg, hogy miért is ennyire hangsúlyos az igazság.
Itt ebben a szövegrészben, az igazság szavában a ’cedek’ szó szerepel, amit már elég jól ismerünk és hallottunk sokszor. Ebből a szóból származik a ’caddik’. A ’caddik’ megint egy főnév. Az igazakat, a jámborokat nevezték így. S valóban ez is egy igéből eredeztethető, a ’cádák’ igéből, ami annyit jelent, hogy: őszintének, igaznak lenni. Őszintének, igaznak lenni. S ez a lenni szó vált picit hangsúlyossá számomra, mert ez már egy állapotot fejez ki. Ezek nem pillanatnyi igazságok, amik időnként megjelennek, és majd eltűnnek, hanem egy állapotot jelöl. Méghozzá egy maradandó és hosszantartó állapotot. Az igazság tehát nem egy fellobbanó fáklya, amelyik ideig-óráig világít, hanem egy folyamatosan égő fény, egy tűz, ami folyamatosan megmutatja a hogyanokat, a miérteket és az ember kérdéseire a válaszokat.
S ebből az állapothatározóból nőtte ki magát azután tulajdonképpen az a jelző, amit később az igazság követőire használtak és használnak mind a mai napig a zsidó gondolkodásban és magában a szóhasználatban is. Hiszen a zsidóságban egy jól ismert fogalom a ’cödakka’ kifejezés, ami jótékonyságot jelent. A ’cödakka’ ismét a ’cedek’ szóból eredeztethető: jótékonyságot, jól tevést jelent. A jóságnak, a kegyességnek a megnyilvánulási formája. Mindenképpen tevőleges, nem egy elvont igazságkép, hanem egy nagyon is tevőleges cselekmény társul ezzel a fogalommal, ami az igazság fogalma. Hiszen az ember, ha belegondol, akkor másképp nem is tudná ezt a jótékonyságot, kegyességet megélni, hogyha nem igazán élné és őszintén élné meg. Persze vannak álkegyesek, és álszentek, de ez már egy más kategória. Amikor valaki valóban jótékonykodik, akkor azt őszintén és szívből teszi, azért, mert az igazságban próbál lépni, és aszerint próbál cselekedni. Tehát ez egy állapothatározó, és ennek az állapotnak a kifejeződése, és megnyilvánulási formája lesz ez a ’cödakka’, jótékonyság. Azután később ebből vált ki a ’caddik’ szó: igazak, akik magát az igazságot követik.
Na de, még mindig nem tértünk rá, hogy mi is ez az igazság? Mit foglal magába ez a szó? A héber nyelv a ’cedek’, igazság szavát úgy is írja még le, hogy: törvényesség. Úgy gondolom, ez már egy alap, amin elindulhatunk az igazság fogalmán, és tisztázhatjuk azt: Törvény nélkül soha nem tudjuk megélni az igazságot. Isten kijelentett Törvénye az, ami megadja az igazságot.
Ha ezt a 20. versbe behelyettesíteném, akkor ezt így mondanám: törvényességet, törvényességet kövess. A Törvény nélkül, a Törvény ismerete nélkül és annak gyakorlata nélkül nehezen tudnánk megélni az igazságnak a fogalmát. Azután a Törvényen túl, amikor az ember valóban mindazt, amit elméletben megtanult gyakorlattá vált, akkor a hétköznapokban megéli azt -persze nem egyből, hanem egy folyamat során, hiszen nem egy pillanatnyi cselekvésről, hanem egy állapotról van szó-, amit ennek a szónak a végső, és utolsó jelentése is ad: győzelem és üdv. Ebben benne van Isten üdvtörténete, ebben benne van Krisztus győzelme, ebben benne van a Törvénynek a szükségessége és jelenléte ahhoz, hogy az ember igazságban tudjon járni.
Az igazság tehát nem ember által kitalált igazság. A bibliai igazságról beszélek, és a bibliai szóhasználatról, amit maga az Ige használ. Soha nem ember által kitalált igazság, hanem mindig Isten Törvényrendjén alapuló igazság, amely el tudja az embert vezetni a győzelemhez. El tudja vezetni a küzdelmek közötti győzelemhez, és legvégső soron az üdvhöz, az üdvösséghez, hiszen a végső győzelem az.
Amikor az ítélet és igazság szavát kezdtem el egy kicsit megnézni részletesebben, hogy mit is jelent, és milyen tartalommal bír, akkor úgy éreztem, hogy egyik a másik nélkül nem tud létezni, és nem véletlen az, hogy párba is állítja egymás mellé őket ez a rövid három versszak is: igaz ítélettel ítélj, és igazságot kövess. Ítélet és igazság. Egymásra épül. Nem tudok igazságot megélni addig, amíg nem élem meg az ítéletet, és az ítéletet nem tudom úgy gyakorolni, ha nem ismerem az igazságot. Egymásra épülnek és nem mellőzhető egyik a másiktól.
Amikor Isten az életünket helyreállítja és elkezdi a helyreállítást különböző életszakaszainkban, akkor mindig az ítélettel fogja kezdeni. S ezt soha ne úgy vegyük, mint egy büntetést, hogy igen, ezt megérdemeltem, mert rossz voltam, jaj, de bűnös vagyok. Mi történik velem, hát persze, hogy ítéletet kapok. Nem. Ezt ne így vegyük. Isten pontosan azért akarja az ítélettel kezdeni a mi életünk helyreállítását, mert a mi életünkben meg akarja mutatni az igazságot. Az igazságot akarja érvényre juttatni az életünkben. S azáltal, hogy igazságot akar érvényre juttatni, ezáltal fog tudni majd uralkodni, vezetni, oltalmazni és megmenteni. S ehhez megmutatja nekünk az Igazságot, Aki önmagáról azt mondta, hogy Ő az Igazság. Ehhez megmutatta Krisztusban a betöltött Törvényt. Hiszen a ’cedek’, a ’caddik’ szó nem létezhet a Törvény nélkül. Krisztusban megjelent a betöltött Törvény, a megtestesült Igazság.
S mint, ahogy ez a szó jelzi: a hívő élet az nem pillanatnyi, az nem időszakos, és nem egy kilengést mutató valami, hogy most van, azután nincs. Nem olyan, mint a mese, hogy hol van, hol nincs, hol volt, hol nem volt, hanem egy nagyon stabil állapot. Állapot és ezen van a hangsúly. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos meghatározás az ember életében, hogy a Krisztusi út az nem időszakos út, hanem az egy állapot. Nekem nem válik el a hívő életem a mindennapjaimtól. Nincs olyan, hogy élem a hívő életemet egy közegben, és utána elmegyek onnan, és akkor a mindennapok mókuskerekében élek egy másik fajta életet. Mert ez az élet és ez az életút, mint ahogy az elmúlt heti szakasz is az útról, a látásról szólt, ez valóban egy állapot. Ezt az ember a nap 24 órájában megéli még akkor is, ha nem intenzíven, de benne van. Megéli. Istennek pont az a célja, hogy ebben az állapotban az igazságot juttassa érvényre. S az igazság váljon egy meghatározó, kulcsfontosságú motívummá.
Ítélet és igazság számomra így függ össze ebben a részben, és ismételten visszakanyarodok a múlt heti szakasz felvezetéséhez, ahol említettem, hogy Mózes mennyire szépen, lépésről-lépésre mutatja be tulajdonképpen az Istennel való járásnak az alappilléreit, hogy mire építse fel Izrael népe az Istennel való kapcsolatát. A beszéd, a szavak, a könyörgés, a következmények, és a látás után megjelenik az ítélet és az igazság. Úgy gondolom, hogy pontosan ez a következő lépés egy hívő ember életében is. Az Igazság, Igazság jelenjen meg. Jelenjen meg a Törvény, a Törvény, a győzelem, a győzelem. S nem véletlen ez a kettősség sem. Valóban nyomatékos ez a kettős megfogalmazás, egymás után kétszer is mondja. Valóban nyomatékos, én úgy érzem, hogy egy kicsit pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egy állapot. Ez egy hosszantartó állapot. Nemcsak egyszer jelenik meg, nemcsak egyszer lesz az életedben ilyen, hanem ez egy hosszantartó állapot.
Ítélet és igazság párban jár. S úgy gondolom, hogy ha az ember életében ez egymásra talál, akkor valóban Isten Igazsága fog meglátszódni rajta: a győzelem, az üdv.
Orbán Béla:
Érdekes, ahogy a szavaknak a jelentését előhoztad. Sokszor magyaráznak a szavak is, a zsidó szavak. Például, amikor a zsidóknál egy persely van, az nem a kéregetésnek az eszköze, hanem ez egy ’cödakka’, vagyis igazságosság. Vagyis igazságosság, amikor az ember beleteszi azt a pénzt abba a perselybe, akkor gyakorlatilag maga ez a szó magyarázza. Nem adok, nem én vagyok az, aki másnak segít, hanem egy igazságot teremtek, mert nem igaz, hogy annak az embernek úgy kell szenvednie, mint egy szegénynek, vagy özvegynek, vagy bármilyen sérültnek. Ez nem igazságos! S az ember akkor így szívből adja, mert szeretné az igazságba bevinni azt az embert, aki valami oknál fogva szegény, vagy rászorult, vagy bármi. Tehát, amikor egy adakozásról van szó, akkor nem egy látványos dologról van szó, hanem Isten igazságának a helyreállításáról.
Nagyon érdekes ezeknek a szavaknak a magyarázása, csak egy kis pihenőként hoztam a ’cödakka’-nak, az igazságosságnak a történetét, hogy egy doboz is magyaráz, egy persely is magyaráz, hogy nem arról van szó, hogy hosszú bottal a padsorok között kéregetnek a – mit tudom én kicsodák – a csuhások. Hanem arról van szó, akarod-e, hogy Isten igazságossága x.y.z-nél, akihez közel vagy, úgy, ahogy van, rendeződjön. Neked többed van, akkor volnál szíves szívből úgy adni, hogy ő ebben a helyzetben van, legyen az bárki. Mert nem igaz az, hogy valaki sanyarú sorsban van, kelljen lennie, hogy Istent átkozza, szó szerint, mert abban a sorsban van, és Magyarországról sok millió ilyet tudnék hozni.
Tehát ’cödakka’, feltétlenül nekünk is kellene magunkat kihagyva Isten igazságosságát képviselni ezen a földön, mint Isten népe, és természetesen Isten népén belül jelentkezik. Hiszen az adakozás nem azt jelenti, hogy a zsidók a Filiszteusoknak adakoztak, hanem népen belül történt. Na, nem akarok még tovább kimenni erre az adakozás kérdésére, de az adakozás maga a rendre, a helyreállításnak, az igazságosságnak a kérdése.
Számomra mégis itt egy folyamat van. S mostanában a folyamatok azok, amik figyelmeztetnek. A folyamatok azok, amik ismétlődőek, és általánosak. Kortól függetlenül, helyzettől nem függetlenül, hiszen az új kezdeténél bizony ezt a sorozatot, amit most olvasunk a heti szakaszban, meg lehet tapasztalni. Hiszen ennek a heti szakasznak: „Igazságot, igazságot kövess…” nagyon szép, nagyon felszólító és nagyon igaz ez a felszólítása ma is az életünkben. Persze feltehetném azt, hogy mi az igazság. Ahány gyülekezet, ahány tanító, ahány ember, az mind igazság, mert a szavainkat is úgy kezdjük, hogy „az az igazság, hogy…” és máris megpróbáljuk a mi igazságunkat érvényesíteni.
De itt, a választott népnél van egy olyan érdekes dolog, hogy ott áll Kánaán határánál, és Isten mit ad neki? Bírákat, utána a bírák után Szanhedrin, felső bíróságot, utána királyt. Életükben nem láttak királyt, csak a Fáraót. De azt sem mindenki, mert a következő generáció már nem, és a király után még jött a próféta. Ez a sorozat jön, sőt, utána még a leviták, papok is fel lesznek sorolva. Gyakorlatilag egy olyan helyzet, hogy Isten azt mondja: ezt csináld, - amit nem lehet csinálni. Hiszen templom igazából nincs, a pusztai sátortemplom kivételével. Hiszen királyságról nem lehet beszélni, mert még föld sincs, csak ígéret földje van, és igazából a nép nem arról szólt, hogy most ott felépítjük a hierarchiát. Akkor mi történik?
Arról szól, amiről ma is szól. Mondhatnám a saját példát is. Igenis meg kell tanulni, mi is most a mai napon beléptünk a tengerbe. Valóban Egyiptomból megyünk át az Ígéret Földjére. Ez történt, vagyis vidéki otthonunkból pesti otthonunkba költözünk át, és most éppen a tenger fenekén sétálunk, mert se itt nem vagyunk, se ott nem vagyunk. Azonban ez az egész történet arra figyelmeztet bennünket -legalábbis engem, aztán gondolom, hogy együtt rezonálunk erre az igei szakaszra-, hogy bizony első lépés az, hogy bírákat állíts majd, ha átmész oda. Tehát az újnak a kezdete az, hogy igenis tudjam, hogy mi Isten Törvénye.
Ezek nem ítélő bírák voltak, nem azt jelenti, hogy btk.-sok voltak, hanem arról szólt, hogy a törvény szerint megítéltek helyzeteket. Mi is úgy szoktuk mondani, hát megítéltem a helyzetet. A megítélés szó nem uralkodás szinten jön, hanem a szó valós értelmében megítéljük a lehetőségeket, helyzetet. Tehát ezt jelenti, hogy ők többet tudtak valamivel. Isten az egyszerű embernek adott egy olyan lehetőséget, hogy amit többet tud valaki, idősebb, családfő vagy bárki, az ítélkezzen ebben a helyzetben. Nem azt mondja, hogy durr, hanem azt mondja, hogy ítéljük meg ezt a dolgot. Mit kellene csinálni? S ebben egy családban egy idősebbnek, egy családnak a vezetőjének, annak a feladata volt. Nem uralkodás, hanem egy helyzet megítélése, és Isten szerinti lépés.
A következő lépés, hogyha ezt nem tudták, akkor ott volt a Szanhedrin. A zsidóságnál 70 vénnek a tanácsa, a nagy Szanhedrin volt. Nekik kellett megítélni, mert ők többet tudtak, többet tanultak, és ez még igazából majdnem, hogy most is működne, ha lenne templom. Tehát egyszerűen azok, akik többet tudtak Isten Törvényéből, megítélték azt, amit más nem tudott megítélni, mert a tudásában kevesebb volt.
Azután utána jött a király. A királynak is ugyanaz volt a története, hogy nem uralkodó volt abban az értelemben, mint a feudalizmusban. Tulajdonképpen Izrael első királyainak semmijük nem volt azon kívül, hogy felelősségük volt. Azon kívül, hogy megkapták a fényes uralkodásukhoz az eszközeiket, de nem volt saját birtokuk. Olyan királyság volt, ahol a király az nem földi uralkodó volt, hanem Isten uralmát adta tovább. Ne felejtsük el, hogy a király kötelme volt, hogy saját magának kellett megírnia a Tórát is. Mindenhova, ahova ment, saját magával kellett vinni a tekercset. Hát, 15 kilós séta a hónom alatt, nem kívánnám, ha egész nap nálam lenne, mikor egy kis, ekkora Bibliát sem rak be az ember a ridiküljébe, ugye. Azt a 15-20 kilós tekercsecskét vigye magával a király. Ez képletes, írja meg, vagyis legyen tapasztalt. Igenis tanulja meg ebben a helyzetben, olvassa, tanulja. Képletesen mondva, legyen a Törvény mindig a kezében az ítélkezésénél, hordozza mindenhova. Tehát minden egyes lépésénél Isten Törvényének ott kell lenni. Ez a királynak a jogköre volt, hogy, igen, uralkodhatsz, de a hónod alatt cipeld is azt a terhet, ami Isten Törvénye.
Még utána fokozva ott van, hogy a király fölött még ott volt egy másik összekötés, a próféta, aki viszont kapcsolatban volt Istennel, és Isten üzeneteit adta a királynak. Ezt tedd, azt ne tedd. Végül is emlékezzünk egy Dávid történetére, hogy a jót, rosszat megkapta, a felkenést és az ítéletet is megkapta. Amikor itt erről beszélünk, Isten a népnek nem azt adta meg, hogy mit csinálj, amikor bent vagy, és a nép nem kapta meg azt a lehetőséget, hogy bent vagyok, mit csináljak. Hanem azt mondta meg, hogy Én akarok uralkodni. Gyakorlatilag ez a klasszikus Teokrácia. Isten beszél a próféták által a királlyal, a király tudja a Törvényt és a próféták még plusz adtak hozzá. Egy szellemi kontroll alatt volt a király, aki viszont továbbadta a bíróságnak, és a bíróság felügyelte a kis bíróságokat. Felügyelte a családi, vagy a törzseknek a vezetőit, ha nem tudtak dönteni. Tehát egy Teokratikus rend épült fel. Na, ez veszett most el.
Nos, ezért érdekes előttem ez a heti szakasz, mert gyakorlatilag ezt hiányoljuk. Gyakorlatilag egy olyan hierarchia épült fel, ahol minden a helyén van. A helyén vannak a kis bíróságok, helyén van a legfelsőbb bíróság. Van egy uralkodó is. Mindegy, hogy most minek hívjuk, államfő, vagy mit tudom én, minek. Oly mindegy, van egy uralkodó, és van ám próféta is. Csak ezt a prófétát, úgy hívják, hogy ideológia, úgy hívják, hogy politika, úgy hívják, hogy...stb. Aki megmagyarázza az uralkodónak, hogyan kell csinálni. Nem akarok lemenni a mai rendbe, hogy ezt a mai uralmat milyen ideológia vezeti, ami fölötte van? Melyik istennek a teokráciája működik ott, ahol prizma, ahol hierarchia működik? Mert Isten szabadságra teremtett bennünket.
Isten nem arra teremtett bennünket, hogy egymást leuraljuk, hanem épp arra, hogy úgy menjünk, hogy egymást segítsük. A bírák segítették azokat, akik kevesebbet tudtak. A bírákat, és akik kevesebbet tudtak, azt a tanács, maga a legfelső bíróság segítette. S mindez úgy működött, hogy a király viszont Istentől kapta a hatalmat is, de Istentől kapta a kontrollt is a prófétákon, és a papokon, és a levitákon keresztül még. Tehát két részre volt szabva. A király lefele uralkodott, de a király fölött meg mindig voltak uralkodók. Ez a szellemi uralomnak a kérdése.
Nos, ez veszett el. Ez cserélődött ki ebben a világban. Igen, ma is van uralkodó, aki lefele uralkodik – mondjam azt, hogy letapos mindent – és ezért kell ’cödakka’, és ezért kell igazságra vinni a másik leuralt, kifosztott embernek az életét, például. Ezért kell, mert ez a Teokratikus rend lett egy másik istennek a rendje, ahol viszont már uralmi rend van, ahol Fáraói piramisépítkezésről van szó.
Istennél minden ember egyforma és minden egyes dolog szabályozva van. Természetesen akkor sem volt mindenki uniformizálva, egyforma ember, de megvolt az egymáshoz való viszony a kiegészítésben. Sőt, akkor igazából, ha belenézünk a Törvényrendbe, a mai gazdag az néha-néha mecénáskodik. Akkor kötelessége volt a gazdagnak abból a javaiból, amit kapott úgy üzemeltetni, hogy nem felélte, hanem a közösségnek, Isten népének a működését segítette elő. Tehát nem azért kapta a javadalmat, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy jól menjen a népnek a sora. Természetesen, ha ez ma a helyére kerülne, egészen másképp élnénk. Teljesen másképp élnénk akkor, hogyha tényleg Isten uralma alatt lenne a polgári vezetés, és a polgári vezetés fölött ott lenne valóban az a kontroll, amit azok az emberek adnának, és nem hatalmi szinten, akik Istentől közvetlenül megkapják a jónak, a rossznak, és az ígéretnek, magának az Igének a teljességének a lehetőségét. Ez, amit elvesztettünk. Ez, amit a nép megkapott, mielőtt bement, és amikor bement, akkor folyamatosan kezdte elveszíteni. Folyamatosan kezdte elveszíteni, mert jöttek az öntörvények, jöttek a hatalmaskodások, hiszen ezek mind emberi tulajdonságok. Ezek akkor jöttek.
De függetlenül mindentől, mielőtt bemegy a választott nép a Kánaánba, az ma számunkra is ugyanígy működik. Igenis, valakinek dönteni kell kérdéses ügyekben. Kell egy vezető. Ez természetesen a családban ott van, a család rendjében maga a férfi. Ez nem leuralás. Ez nagyon fontos dolog, nem leuralás. A következő lépésben ott van a Szanhedrin, ott van, akik többet tudnak. Itt van az idősek helyzete. Nincsenek a gyülekezetekben idősek, akik a tanácsadást adják, hiszen ők már megették azt, ami másnak még csak elő van kínálva, jóban, rosszban, és ott van a gyülekezetnek, a közösségnek a hiánya. Hiszen ez maga egyben a közösség felépítése is. Nemcsak egy államrend, egy Teokratikus államrend, amit Isten megmutatott a népének, hanem egy közösségnek is így kellene működni. Mindenki csinálja a dolgát, és ha nem tudom, hogy mit kell csinálni x. y. .z. helyzetben, akkor mondja meg az idősebb, a tapasztaltabb, akinek már van bizonysága. Jobban ismeri Isten Törvényét, mert már átélte, mert már tudja, és nem ítélkező szinten, hanem a szó legvalósabb értelmében tisztességesen, úgymond dorgáljon, hogy te, ez így nem lesz jó, nem tudod, mit csinálsz, ezért szólok neked, mert mi ezt már megéltük, megtapasztaltuk, jó és rossz bizonyságunk van erről.
S akkor még csak utána jön, hogy van egy király. S ez a Király nem más, mint Jesua HaMassiah, Aki mindezek fölött van. Jesua HaMassiah uralmát, mint olyat, így, ahogy van, lefele le kellene bontani a közösségen belül azoknak, akik vének, és ez nem kort jelent, hanem tapasztalatot. S a vének adják tovább azoknak, akik életerősek, de viszonylag tapasztalatlanok, és ott vannak a tudatlanok, a gyerekek, stb. stb. Ott vannak, akik fölött természetesen nem uralkodni, hanem irányítani kell.
S itt voltak természetesen megint a változások, ami az Ószövetség, Újszövetség című két fejezet között van, kor között, hogy viszont nem működik ma már ez az uralom, csak úgy, hogy most valaki ítéletet mond, mint annak idején, hiszen ott élet-halál kérdése is volt. Sőt, tudunk olyat, amikor a Szanhedrin úgy döntött -pont Jesua HaMassiah életénél-, hogy rosszul, igazságtalanul döntött. Tehát itt akkor is már kigömbölyödött, látszódott, hogy a Szanhedrin is működik bizony emberi szinten. Meg is kapta a büntetését, ma már nincs templom, nincs Szanhedrin sem. Nincsenek papok sem a zsidó nép közepette. A templom és a papság ma már más.
De itt van a történet végül is, hogy legalább mi kezdjük el újra feléleszteni és megélni azt, hogy Isten rendjében éljünk. Isten rendjében éljünk: legyen bíró. Legyen valaki, aki megbírálja a helyzetet, értékeli a helyzetet, aki helyreállítja azt, hogy most ebben a szituációban mit kell csinálni. S nekünk is most, amikor mi is a tenger közepén vagyunk, ugyanezt végig kell élni. Legyen egy józan ítélet minden egyes lépésben. Ha nem tudjuk, akkor, ha nem tudom a következő lépést, akkor legyen, akihez tudok fordulni. Hiányoznak a közösségek, hiányoznak a tapasztalt testvérek, hiányzik, amit többen, többet tudunk, amit össze tudunk adni. Hiányzik a Király, mert más király van sok helyen, és hiányzik az, hogy odamenjünk a Királyhoz, hogy az Ő maga rendjében tudjunk tovább menni. És csak utána jön majd az, hogyha bemegyünk, ott lesz Igazság, és lesz Király, és működni fog az a Teokrácia, ami Istennek az uralma. Ennek minden egyes új kezdésénél ott kell lenni.
Azt mondom, hogy még egy házasságnál is ott kell lenni. Valakinek kell vinni a prímet, valakinek kell dönteni helyzetekben, és nem lehet egyedül önfejűen egy helyzetben lenni, igenis szükségünk van egymásra. Szüksége van minden kezdőnek, fiatalnak, tapasztalatlannak, stb.-nek, a másikra, amit úgy hívhatunk, hogy felsőbb bíróság. A tudásában felsőbb, mert már volt alantabb is, azért felsőbb. És ott van a legfelsőbb bíróság felett a Királynak a vétójoga, a Királynak a szava, amit nem hagyhatunk ki, hogy megkérdezzük a Királyt. Mi is az Ő uralmában, az Ő alaptörvényében, és az Ő Tórájában, amit Istentől kapott, azt hogyan éljük meg az életünkben. Minden egyes új helyzetben ezt meg kell élni.
Nekem ezért tanítás most ez, mert új helyzetben vagyunk. Új helyzet, és tanítás azért, igenis fel kell vennem azt, hogy minden lépést Isten szerint értékelni: hogyan tovább? Azután, utána igenis szükség van arra, hogy más látásait is nem magamra vegyem, hanem megosszam, figyelni, kérdezni, és tőlem is ugyanezt elvárhatja bárki. S mindezt a Király uralma alatt csinálhatom, Aki nem más, mint Jesua HaMassiah. Ez az uralom így helyreáll, abban a pillanatban működik Isten rendje az egész életünkben. Akkor lesz csak Kánaán, és akkor lesz az ígéret valóság az életünkben.
Mert, hogyha emberi okosságra, emberi bírákra, és ötletekre, és véleményekre adunk, akkor bizony sok baj lesz. Ha emberi uralom alá tesszük magunkat, püspökség, esperesség, és alperesség, és egyéb sorozatok alá, akkor akár egy egyházi, vallási, bármilyen prizmába kerülünk. Ha másik királynak a parancsolatai alatt vagyunk és nem maga Jesua HaMassiah a Király, hanem földi halandó királyságok, akkor megint csak baj van. Teokrácia nélkül a hívő ember nem működhet! Illetve botladozik jobbra, balra, és követi el a saját maga elleni bűnöket, vétkeket sorozatosan.
Tehát úgy gondolom, ezt a sorozatot mindenkinek jó lenne megtenni, sőt, visszakérdezni. Van-e tényleg megítélés minden egyes lépésemben? Van-e? S ha nem tudok ítélni, van-e, akivel megosszam ezt, hogy hátha ő tud, vagy biztos vagyok benne, hogy ő tud, mert ő ebben tapasztaltabb, koránál, mindegy minél fogva. Van-e testvéred, aki ebben segít? S ő fölötte valóban a Király kicsoda? Mert adhat nekem valaki nagyon jó ötletet, akár a facebookon keresztül, vagy az interneten keresztül, és egy másik királynak a szavát nyomhatja a fejembe.
Nekem is folyamatosan kell tanulni, hogy minél kevesebbet kérdezzek mástól, hiszen ez a hívő életnek a következő lépése, hogyha én tapasztalatban voltam, és kérdezek, abban a pillanatban a tapasztaltabbak lépcsőjén megyek felfelé és már jön megint utánam egy újabb korosztály, vagy újabban Isten népéhez tartozó ember, akinek már nekem is kötelességem tovább adni. Ezeket a lépcsőket meg kell élnünk ahhoz, hogy tényleg az ígéretünket be tudjuk teljesíteni. Azokat a lépcsőket meg kell járni. Van-e, aki viszi a prímet, van-e tanácsadód, aki akárki is lehet, mert tudod, és akiben megbízol. Mert itt van, hogy válassz magadnak, nem azt jelenti, hogy oszd ki, meg jelöld ki, meg kend fel, meg hány teológiája van, hanem akit te magad választasz.
Válaszd ki. Nem akárki adja, ezt Isten adja neked a szívedbe, hogy ő az, akiben megbízok, ő, akiben látom azt, hogy ki az ő Királya, és úgy válaszd ki. Úgy válaszd ki, akinek az élete bizonyság. Sajnos ezek mind hiányoznak, vagy mind meg lettek másítva. Nem hiányoznak, hanem kevés van belőlük. Meg lettek másítva a királyságokban a legfelsőbb bíróságok is, és a bíróság is, mert ítélkezni az ember szeret. Miért szeret ítélkezni? Mert uralkodhat a másikon. Erről a bíráskodásról szó sincs, hogy bírát helyezz magad fölé. Szó sincs arról, hogy teneked a pásztor a főnököd. Szó sincs. Neked olyan viszonyban kell lenned, hogy tudom, hogy őneki az élete bizonyság, akkor kérdezem. Nem főnököm és nem a csicskása vagyok, és nem vagyok rabszolga. Önálló életed van. Magadnak kell dönteni. De legyen, akiben bízol, és kérd el Istentől, hogy adjon egy másik tapasztaltabb közeget, amilyen a Szanhedrin volt annak idején. Adjon, akitől kérdezni tudok. Isten rendjében álljon, és adjon olyanokat, akik a Királynak közvetlen irányítása alatt vannak.
Tehát az újjászületett ember, mint olyan, már tapasztaltabb jóval, mint a hívő ember, aki még csak megtért, és így a fokozatok is működnek. Aki közelebb van a Királyhoz, az több ítéletet is kap, de ebből tanul, és az ítéletekből születik meg az igazság. Mert, aki a Király közelében van, azt Ő megítéli, de meg is kegyelmez. És ha Törvényét tudom, akkor oda tudok menni, hogy igenis, az Isten megítélte az életemben ezt, vagy azt, és igenis kegyelmet kaptam, és már nem csinálom. S akkor már tudok mondani bárkinek egy olyat, te se csináld, mert nem jó. S ezt már szeretetből mondom és nem irányításból, mert sajnálom, féltem, hogy el ne rontsa az életét. Olyan szép ez a Teokratikus rend, amit elvesztett az ember.
Pont az emberi mivolta miatt, mi uralkodni szeretünk. Én megmondom valakinek a tutit, és ha én tutit mondok csípőből, akkor jó, hogyha utána nézek, hogy ebből mennyit akartam én. Mennyit? De minden egyes embernek joga van arra, hogy egyrészt ő maga megítélje a helyzetet, másrészt kérjen testvéreket, akik tapasztaltabbak. De mindenképpen ez a vonulat a Király alatt legyen. A Királynak ott kell lenni megint a fennhatósága, hogy ki van a Király fölött. Jesua HaMassiah felett természetesen Isten van, hiszen Ő az Isten akarata nélkül nem cselekszik semmit. S természetesen most a próféták, mint olyanok, már nem aktívak ebben az értelemben. A próféta gyakorlatilag arról szól, hogy a benned levő Szent Szellem bizony mindig megmutatja azt, hogy mi a következő lépés neked. Neked.
Olyan jó lenne, ha ezen a földön, ami teljesen reménytelen, csak egy álomvilág, a korunkban, vagy bármikor helyreállna a Teokrácia. Olyan jó, amikor Izrael népét nézi az ember, hogy még ebben a zűrzavaros életben, polgári életben is, némi jele van a Teokráciának. Megmaradt. Sok-sok törvényt megtartanak és aszerint él az ország. Mondhatok olyat, hogy magam is tapasztaltam annak idején, amikor a Jom Kippuri háború volt, amikor Egyiptomnak nagy részét elfoglalták a zsidó csapatok, izraeli csapatok, akkor akár ott maradhattak volna, akár. De van a Bibliában egy törvény, van Istennek egy törvénye, hogy Egyiptomba ne menj vissza. Ezért emiatt a törvény miatt jöttek vissza a nekik szabott helyre. Sok minden ilyen törvény van, ami mutatja, hogy a Teokrácia még működik. Még működik. De az volna a szép, ha visszaállna, hogy Isten mit akar Krisztus által, és ezt közösen megbeszélni. Hiszen a nép az tudatlanságban, gyenge gyerekekből, valamivel többet tudókból, tapasztaltakból és többet is ismerőkből állt, és e fölött állt a Király. Nem mindenki egyforma, egymást segítette ez a felépítmény, és a mi életünkben is ez segíti azt, ha átlépünk az Ígéretnek a Földjére. Ennek működni kell.
Nem egyszemélyes cég maga Isten népe, nem lehetsz egymagadban mindenben okos. Nagyon szükség van a Szanhedrinre, nagyon szükség van, aki tanácsot tud adni. Nagyon-nagyon. Igenis kérdezni kell. Igenis a kétséges helyzetekben nem le kell söpörni az asztalról, hogy majd csak lesz valahogy. Most ezt a kort éljük meg, amikor mindenki apatikus állapotban van. Nem. Beszéljünk, kérdezz. Te tudod, hogy kinek van már ebben tényleg tudása, tapasztalata. Ki botlott már ebben meg, és hogy jött ki belőle. Mondhatnám sorban a plusz, mínusz, a negatív és pozitív helyzeteket. Igenis szükség van egymásra. Egy családban nagyon szükség lenne az idősekre. Nagyon szükség lenne a nagyapákra, nagyanyákra. Nagy-nagy szükség lenne. De, ha ők nem tudnak, akkor mi van?
Ezt a kort éljük, hogy már a nagyszülők sem igazából ítéletképesek, hiszen a kor annyira változott. De ennek ellenére mégis, aki Isten Törvényét tudja, annak olyan mindegy, hogy milyen korszak van, és olyan mindegy, hogy miben változik a világ. Isten Törvénye, Isten Igazsága ma is ugyanaz minden helyzetben. Nekünk pontosan ezt kellene tanítani, Isten Igazságát. Isten Igazságát, ami természetesen Törvény és kegyelem. A betöltött Törvény, ami nem más, mint ítélet és kegyelem.
Miután már valaki ezt megélte, akkor nem cselekszi ugyanazt tovább. Egyszer a bűne megbocsáttatott, utána nem fog még egyszer visszamenni, hiszen még egy hagyományos vallásos úrvacsorakor is ott van a megvallás, hogy többé nem cselekszem. Egy úrvacsorai alkalomnál is ott van, ezt a gyakorlatban kellene megélni, hiszen tudnánk, hogy mit kell csinálni. Tudnánk, de mi valahogy mindig a hierarchiában akarunk feltörni. Isten pedig azt mondja: mindenki egyforma. Még akkor is, ha mások az adottságai. Még akkor is, csak jól kell használni mindazt, amit kaptunk. S itt jönnek a lépcsőfokok, nem egymás fölé helyezkedés, állapot, helyzet, de ugyanazok vagyunk. Ugyanaz a Szanhedrin, és ugyanaz az egyszerű ember, ugyanaz a tudatlan gyerek, mint a nagypapa, és mindenkinek együtt lehet dolgozni ebben, hogy „Igazságot, igazságot kövess…”.
De még előveszem a Haftarának egy részét, Ézsaiás 51,12-16: „Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! Hogy elfelejtkeztél az Úrról, Teremtődről, aki az eget kiterjeszté, és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? Hirtelen megszabadul a fogoly és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: Hiszen Én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettettem a tengert és zúgnak habjai, Seregeknek Ura az Én nevem. És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!”
Istennek a bizonysága önmagáról itt Ézsaiásnak szól, de ebben az érdekesség az, hogy plántáljad az eget. Ez az érdekessége. Hogyan is történik az, hogy plántáljad az eget? Itt a zsidóságnál természetesen mindig van magyarázat, hogy plántáld azt az igazságot, ami a földre kell. Tehát te legyél az, aki igazságot tanítasz, hogy ennek az egész világnak, hogy kell élni. Na de micsoda, kicsoda Isten igazsága? Maga Jesua HaMassiah!
Maga Jesua HaMassiah Isten Igazsága, Aki által. S ez nem más ez az Ézsaiási ígéret, ami összekapcsolódik, mint egy messiási ígéret, amit már a próféták hoztak. Ezért változott meg ez a felépítés. Ma már a prófétákon túl is van egy lépés. Már van egy lépés azon túl, alapozd meg az eget. Úgy, ahogy van, ültesd el, ami az égből jön. Talán értjük ezt a bibliai verset, hogy Csemete növekedik fel. Nem újra lett ültetve, Csemete nevekedik fel! S az, amit a próféta megkapott, ő látásban, tudásban nem más: ez Jesua HaMassiah-ról szól. És nem szól, hanem parancs. Plántáld! Akinek pedig van látása a jövőre, annak nem más, mint el kell plántálni, hogy Krisztus élete, munkája, jelenléte kihajtson. Ez a dolga az embernek.
Van látásod, akkor Krisztusnak a megszületéséről, és most nem arról beszélek, hogy akkor, hanem ha valakinek az életében, valaminek a helyzetében serkenjen fel az, amit Isten adott a mennyekből. Valóban az Igazságnak a serkenése az, amit Isten az égből már megígért, és valóban ez egy Messiási, Krisztusi prófécia. Az Igazság elültetése. Nem azt jelenti, hogy én csinálok egy új ideológiát, egy új teológiát, hanem úgy, ahogy van, eszköze vagyok annak, hogy Krisztus felserkenjen, Krisztus növekedjen, Krisztus itt legyen a mi életünkben is bárhol.
Ez a következő lépés az „Igazságot, igazságot kövess…”, Ézsaiásban már az van, hogy ültesd el. A követésnek van egy folytatása, immáron a Golgota után. Pontosan, amikor a Szanhedrin nem igazságosan ítélt, Isten mégis helyreállította. De már előtte is szólt Ézsaiásnak, ültesd el az eget. Ültesd el azt a Csemetét, Aki által, Aki maga lesz az Igazság. Ezt a próféta már tudta, és jó nekünk is érteni azt, hogy Isten nem pillanatról pillanatra, minden magyarázás nélkül ad valamit. Már a prófétának is megmondta. Ültesd el. Magyarul Ézsaiás már a Messiás érkezésének az előhírnöke. Ő magát már ültette a szavával. Ezért tudjuk összekapcsolni az Ó-, és Újszövetségnek, és a próféciáknak különösen a tartalmát. Ezért tudjuk, mert ők már a jövőbe mutattak.
S nem arra a jövőre, hogy x király, meg y király, mert akinek látása van, nemcsak a földi élete szakaszára kap látást, hanem egy globális, az üdvösségre is szóló látást. S ez, amikor fölöttünk Isten nem hagy semmit titokban az, hogy ki fog hajtani, meg fog történni. Ézsaiásnál még csak, hogy ki fog hajtani, nálunk pedig uralkodni fog. S ezt az uralkodást nekünk már nem a kiserkenéssel, hanem a felnövekedéssel, még nagyobb növekedéssel kell szólni másoknak. Hiszen ezt látjuk, hogy Istennek ez az akarata.
„Igazságot, igazságot kövess…”. Mi is használjuk a ’caddik’ szót. Használjuk a ’caddik’ szót, de egyetlen egy Igaz van, egyetlen egy Caddik van. Ezt tanuljuk meg, bár a zsidóság az igaz embereket, a különlegesen igaz és jámbor és haszid embereket caddiknak nevezte. Egyetlen egy Caddik van, egyetlen egy Igazság van, és ez nem más, mint Jesua HaMassiah. Márpedig Ő az Igazság, mert Isten Törvényét, ítéletét Ő győztesen megvalósította. Győzött a Sátán felett, és az Ő igazsága, Isten Igazsága.
Az én életemben is úgy történt, hogy Ő ítélt meg. Ő! S így lett az életem más, mert a kegyelem által az Ő igazsága lett uralkodó. Egyetlen Caddik van, és ez nem más, mint Jesua HaMassiah. S én nem Igazságban vagyok, hanem az Igazság alatt. Gyakorlatilag ítélet és kegyelem alatt. Ezt kívánom mindenkinek.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |