|
Jom Kippur II. Irgalmas és Hűséges Isten Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati Istentiszteletén 2017. szeptember 30.
Orbán Béla:
Mikeás könyvének 7. fejezetében a 18. verstől olvasom: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákobnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.”
Jom Kippur délutánján vagyunk, hamarosan elkezdődik a záró ünnep, a záró része Jom Kippurnak, vagyis a zsinagógákban összegyűl a nép, és ajtózárás lesz. Aki idáig rendezte a bűneit, az nyugodt lehet abban, hogy Isten elé tette. Bár ez a nyugodtság annyit jelent, hogy egy feszült állapot van, hogy Isten valóban a beírást a jónak vagy a rossznak a könyvébe teszi meg, ezért is kíván minden zsidó a társának jó beíratást abba a bizonyos könyvbe, az Élet könyvébe. Nekünk is van beíratásunk, de most nem erről akarok beszélni.
Folytatom tovább a Jom Kippurnak a történetét, hogy most már délután kezd feszülni a zsidóság, hogy a bepecsételés az Élet könyvébe lesz-e, jóra vagy rosszra. Mi is lesz? Az ünnep nagyon feszült időszakába érkezik a teljes zsidóság, és gyülekezik a zsinagógában, ahol a záró része következik az Istentiszteletnek. A záró rész, amit Neilának, a befejezésnek nevez a zsidó liturgia, maga a héber nyelv is. Van egy befejezés. S ennél a befejezésnél a zsidó közösségekben ilyenkor – pontosan nem számoltam meg – de negyvenvalahányszor hangzik el a Mi Atyánk, - mondjuk így.
Amely úgy kezdődő ima, minden egyes része Avénu Malkénu – Atyánk, Királyunk ezért és ezért bocsáss meg, ezt és ezt a szövetséget újítsd meg. Nem sorolom fel mind a negyvenvalahányat, nem sorolom fel azt, ami történik még, mert ez a felsorolás egyben bűnvallás is, hiszen nincs meg a szövetségem, meg a többi, meg hűtlen voltam, stb., stb. Tehát egy utolsó bűnvallás, hogy mi az a negyvenvalahány pont, ami negyvenvalahány Mi Atyánkot jelent. Nem naponta egyszer odadobjuk, hogy Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Meg bocsásd meg a vétkeinket, nemcsak egyszer, ilyen általánosan, hanem egy felsorolás. Igen kemény és igen nehéz, felfokozott hangulatú ez az Istentiszteleti rész, és becsukódik az ajtó.
De ebben a bibliai versben, amit most felolvastunk Mikeástól, a Haftarai, prófétai rész ugyanekkor hangzik el, a ma délutáni Istentiszteleten ennek a Jom Kippuri résznek a Haftarája, a próféciai része. Tehát amikor én elmondom ezt a negyvenvalahány jajgatásomat, hogy ki voltam, kitárom magamat Isten előtt, viszek Isten elé beszédeket, hogy én ez voltam, és még, még, még, nehogy valami kimaradjon, még felsorolom mindezt, akkor viszont ott van a hit, és ott van a bizonyság: „Kicsoda olyan Isten…”. Nem Isten mondja, hogy jól van kisfiam, hanem az embernek a hite mondja Mikeás szavaival: Kicsoda az Isten, aki megbocsát? Kicsoda az, Aki? Azt hiszem, az ember életében és hitéletébenott kell lenni ennek a kettősségnek, hogy igenis oda kell állni Isten elé. Igen is szó szerint el kell mondani, hogy miben kell, hogy segítsen, miben kell, hogy változást okozzon, és én akarom, mert kérem és akarom, és mondom: Mi Atyánk, és nem az én Atyám. Hanem Mi Atyánk, ez közösségi ima igazából. Nekünk is ott kell lenni annak a hitnek, hogy Ő az, Aki megbocsát. Nem én, az, aki odamegyek, és majd megígérgetem, akármi. Ő az, Aki megbocsát. Ő az, Aki hűséges Jákobhoz és Ő az, Aki irgalmas Ábrahámhoz.
S ebben a pillanatban jön egy kérdésem, hogy mi az, hogy hűséges Jákobhoz és irgalmas Ábrahámhoz? Valójában ez a bizonyságtétel, ami ebben a Mikeási próféciában van, két dologról szól. Nem másról: Isten hűségéről és Isten irgalmasságáról. Folytathatnám: a szeretetéről, kegyelméről, sok mindenről, amit bizonysággal mond ki, hitből mond ki a zsidó ember Jom Kippurkor. De álljunk meg itt két kérdésre. Kicsoda is Jákob, és kicsoda is Ábrahám ebben az esetben? S a mai embernek, a mai hívő embernek a példáját kell előhoznom, hiszen először is meg kell mondani, mi az, hogy irgalmasság, hiszen az irgalom mindig is a győztesnek a jogköre. Tehát, aki legyőzött valakit és irgalmas ahhoz, aki felszabadítva lesz igazából. Irgalmas azokhoz, akiket nem büntet meg, nem likvidál Isten, hanem irgalmasságot gyakorol.
Ez ilyen volt a hadseregben is, a háborúban, a legyőzöttnek nem jaj volt, ahogy szokták mondani. Istennél fordítva van: Istennél a legyőzöttnek nem jaj van, hanem irgalmasságot gyakorol, ha…, s ez ott van benne a mi életünkben is: ha irgalmasságot gyakorol. S amikor viszont Jákobi életünket éljük és Isten népében és ígéretében lévő Isten népéhez tartozunk, akkor Isten hűséges még akkor is, amikor mi nem vagyunk azok. Ez nem lázadást jelent, nem ellenségeskedést, nem irgalomra van szükségünk, hanem Isten hűséges Király, Melek Haolam, a világ Királya hűséges, még akkor is, ha én elcsatangolok, ha vétkezem és bűnbe megyek. S ha megint újra, és újra ott vagyok, mint Jom Kippurkor most a zsidóság, akkor tudom azt, hogy meg fog bocsátani. Tudom a magam állapotát, hogy a bűnös állapotban meg fog bocsátani, és elfelejti, a tenger mélyére veti, de találkoznunk kell. Találkoznunk kell, Jom Kippurnak kell lenni, más formában, de a találkozásnak létre kell jönnie.
Miért történik ez, amikor megemlíti a Biblia, a próféta megemlíti Jákobnak és Ábrahámnak a különbségét? Azért, mert magának Ábrahámnak az életével megint csak azt tudom mondani, egy korszakváltás volt. Egy korszakváltás volt. Irgalmazott Isten Ábrámnak, a későbbi Ábrahámnak, azért, mert egy olyan közegben volt, ahol a bálványistenek uralkodtak, és Istennek harca van mindig is a bálványokkal, a más istenekkel, a más szellemiségekkel. Most is folyik a harc. Nemcsak akkor, hanem most is. De ott van az irgalma is, hogy látja azt, hogy Ábrám, a későbbiekben Ábrahám mennyire hűséges volt, és alkalmas arra, hogy Isten irgalmat gyakoroljon, és ezért gyakorolta az irgalmát ővele, illetve a családjával, a vele együtt kijövőkkel, akik Úr-Kazdimból kijöttek. Irgalmas Isten volt ahhoz, akik.
Egyrészt Istennek van egy akarata, másrészt Istennek van egy titka. Tehát Isten nem fogja megmondani, hogy miért, de az irgalmát gyakorolta Ábrahámmal. Irgalmát, mert mindig is megítéli a pogány isteneket, a pogány világot. A pogány szellemiséget, a pogány isteneket megítéli. S ha én azt nem tudom, akkor Isten kiemel onnan. Megmutatja, hogy milyen pogányságban, milyen hitetlenségben, vagy más istennek a hitében vagy. És szüksége van minden egyes embernek irgalomra addig, amíg Istent el nem fogadja. Szüksége van, hiszen megnevezhető sok esetben, hogy milyen bálványnak az uralma alatt van.
Ábrahám korában az egész teremtett világ benne volt, az emberiség benne volt a bálványimádásban, hiszen a Napot, amit látott, amivel kontaktusban volt szemmel vagy füllel, azt imádta. Isten azt mondta: harcom van ezekkel az istenekkel, ezekkel a szellemiségekkel, akik helyettem istenkednek, megmentem az emberiséget, irgalmat gyakorlok, és itt már tovább Istennek a titka, hogy mi volt az akkor élő emberekkel, és mi lett a következményük. De Istennél volt egy fordulópont, amikor az emberiséggel gyakorolt irgalmat Ábrahám személyében, hogy megmutatta Önmagát. Megmutatta, hogy Én vagyok egyedül! S később a Bibliában Isten egyedüliségét törvénybe adta, megmutatta és szólta és szólta, és ma is szólja.
Tehát itt a kérdés, hogy nekem irgalomra van-e szükségem, vagy Isten hűségére, ami nem más, mint a kegyelem. Melyikre van szükségem? S ez mai kérdés mindenképpen, hogy Ábrahámi állapotban vagyok, hogy tudom azt, hogy kicsoda a Teremtő Isten, de x, y, z, neveken működő egyéb isteneknek vagyok a rabságában. S látja Isten a szívemben, hogy többet akarok, nekem nem elég a Teremtő Isten, nem elég a Mindenható Isten, nekem az Örökkévaló Istenre van szükségem. Hiszen a teremtett világban, az emberiségben Ábrahám idejében ismerték a Teremtő és Mindenható Istent. Meg láthatták is később Ábrámból Ábrahámmá lett embernek és családjának a vonulásából, hogy Isten, Isten. Ilyen egyszerűen. Isten megmutatta Magát, sőt Isten be is mutatkozott, hogy Én vagyok Én.
Tehát itt a kérdés az, hogy én milyen állapotban vagyok? Milyen helyzetben vagyok? Tudom-e azt, hogy kicsoda valójában a Mindenható és Örökkévaló Isten? S ha én Őrá vágyok, akkor irgalmas lesz hozzám. Magyarul tudatába kell kerülnöm, és tudatába is kerülök annak, hogy a pénzem, meg egyéb istenek, nem fognak engem sohasem megmenteni. Nagyon szép, nagyon jó, szépen gurul a világ tőlük. Nem lehet úgy élni, hogy van a Teremtő Isten, a többi isten meg szépen nekem rendbe teszi az életemet. Ma már nem tehető. Akkor gyakorolt irgalmat az emberiséggel. De amikor tudattalan állapotban látok valakit, vagy voltam én, akkor Isten irgalmat gyakorolt, hogy nem tudtam, kicsoda Ő.
Isten megmutatja az egész világnak ma is, hogy Ő az, irgalmat gyakorol. Mert a szellemiségekkel, és a bálványistenek megítélésével az Ő követői is mennek az ítélet alá. Tehát Isten megadja a kegyelmet. Ez az irgalmasság, a kegyelemnek a felmutatása, hogy te most bálványt imádsz. Nincs más dolgunk nekünk se. Amikor Jom Kippur van, mi bizony sokszor szembesülhetünk azzal, hogy más bálványisteneket is olykor-olykor imádtunk. Bizony itt az ideje, hogy irgalmat kérjek. Itt az ideje.
Bejött a fülembe, belső fülembe egy régi ének, amit magam is kísértem, sőt még énekeltem is, hogy „Irgalmazz, Istenem”. Olyan mélyről jött fel belőlem fiatal koromban, hogy irgalmazz, Istenem. S ha belegondolok ebbe az énekbe, hogy irgalmazz Istenem, a bűnök miatt volt, hogy újra láthassam az orcádat. Isten nem a bűnökre ad irgalmat, hanem arra az állapotra, amikor ítélet alatti helyzetben vagy. Amikor halálos állapotban vagy, amikor megítéli az ellenfelét Isten, a másik szellemiséget, de téged nem fog megítélni, hanem felkínálja a kegyelmet. Megítéli a Sátánnak minden, de minden munkáját, és minden-minden tevékenységét, és minden eszközét, de teneked akar irgalmat gyakorolni.
Erről kell beszélni Jom Kippurkor. A zsidóság ezt mondja, hogy irgalmat gyakorol. Bizonyságot tesz Istenről. Hát tegyünk mi is bizonyságot az irgalmas Istenről, hogy bár megítéli, akár a pénzvilágot, hogy holnap bedől minden, akkor is téged ki akar venni ennek a bűvöletéből, uralma alól. Akarja, hogy te az Örökkévaló Istennek az uralma, hatalma alatt legyél, ezért ad irgalmasságot. Ezért adja meg azt, ami a halálba menőben, a halálos helyzetben levő embernek szüksége kell, hogy legyen.
Irgalmas az Isten! Bizonyságot tettünk-e az irgalmas Istenről? S bizonyságot teszünk-e, amikor látjuk, hogy itt nemcsak a bűn van, hanem maga a szellemiség uralma alatt vannak, akár hívő emberek is. Tényleg szóljuk-e, hogy irgalmas Isten? Hogy ki kell onnan jönnöd. Ki kell jönni és ez a lehetőséged. Mert az irgalom nem más, mint amikor megmutatjuk a bálványt, hogy az nem isten. Ez az irgalomnak a kezdete. Mikor megmutatjuk a valódi Istent, mikor Róla teszünk bizonyságot. Ez az irgalom kezdete, mert az a tudattalan mezopotámiai nem tudta, milyen istent imád. De amikor Ábrám elindult és magával Istennel járt, akkor már ő is tudta, mert látta. A mi helyzetünkben ugyanígy az életünkkel kell bizonyságot mutatni az irgalmas Istenről. Hogy igen, én is imádtam, a szó valós értelmében is, azt, ami, és Isten megmutatta Önmagát és ma már nem imádom.
Az Ő irgalma átment később az életemben szeretetté, mert annak ellenére, amikor én kacsintgattam, megvolt a kísértésnek az eredménye, és olykor más isten felé fordultam, akkor Isten türelmes volt. Türelmes volt, nem ítélt meg, hanem várt rám. Várt rám és tanított arra, hogy már megint mit csináltál. Nem a lelkiismeretem volt, hanem a Szent Szellem volt, Aki figyelmeztetett arra, hogy te most hűtlen voltál, de Én hű maradok. Istennek ez a szeretete, hogy hű az övéihez. Hű Jákobhoz, vagyis az Ő népéhez. Jákob Izraelt jelenti igazából. A választott népnek a példája, hasonlata. Ő hűséges az Ő népéhez.
Ma is hűséges ahhoz a néphez, amit Messiáshívőnek hívnak, vagy Krisztusinak hívnak, ma is hűséges hozzá. S ez a zsidók által megvallott Mikeási prófécia erről szól. Ő hűséges, és zárójelben, szép csendesen mondom, akkor is, ha te nem. Akkor is, ha Hozzá tartozol. Ha már az irgalmat gyakorolta feletted Isten, akkor te már egy hűséges Istent ismerhetsz meg az életedben. De ez azt jelenti, hogy Jom Kippurkor két-két embercsoportot kell elérni. Lásd meg ember a bálványimádásodat. Lásd meg, hogy élet-halál kérdése, hogy az Örökkévaló Istenhez tartozzál. Sőt lásd meg zsidó, hogy az Örökkévaló Istenhez kell tartoznod, mert az Ő népe vagy, és nem akárkinek az istensége alatt lehetsz. De ugyanez vonatkozik bárkire, aki Isten népének nevezhető a mai nap.
Lásd meg, irgalomra van szükséged. S az irgalom nem azt jelenti, hogy valahogy kiharcoljuk. Egyszerűen Egyetlen Istenem van. Smá Izrael, Egyetlen Istenem van. S ezt a Smá Izrael, Adonaj Echad, hogy Egyetlen Isten van, ezt kell elsőnek nagyon-nagyon elmondani mindenkinek. Pontosan Jom Kippurkor. Pontosan minden nap, és mindenkinek, mert élet és halál közepette vannak emberek és imádják azt, ami, aki. Ugyanúgy imádják, mint annak idején Ábrám idejében a természeti népek imádták a Napot, holdat és egyéb jelenségeket, miegymásokat. Ugyanabban a szituációban van sok-sok tudatlan ember melletted a családodban. Hát szólj, hogy van irgalmas Isten, és neked, neked irgalomra van szükséged, hogy az irgalom ne más legyen, hanem halálból életre, vagy életet kapjál, és ne halált kapjál az ítélet során, mert neked is bezárul a kapu, mint ma a zsidóság bezárja a kaput, a Tóraszekrény ajtaját, hogy itt a vége. Nem ilyen formában, nem látványos formában, hanem amikor szépen rádöbbensz arra, hogy van még két perced, vagy már annyi sem, mert nem tudod felfogni. Amikor neked is bezárul az ajtó.
Tudatában vagy-e, ott van-e a tudatodban, és ott van-e a hitedben, és a hitvallásodban? Isten irgalmas! S miért irgalmas? Mert én most itt helyben, az utolsó pillanatomban is vagy a mostani percemben is megvallom, hogy Isten Egyetlen. A zsidó embernél, amikor haldoklik, akkor odamegy hozzá a többi zsidó társa, és addig nem engedik el a haldoklót, amíg ki nem mondja: Smá Izrael, Adonáj Echád! Hát ne engedjük el egymást az életünkben, mert nem tudjuk, mikor megy el a másik. Hát féljük, és szeretettel féljük és irgalmat kínáljunk. Nem a mi irgalmunkat, hanem Isten irgalmát, hogy Egyetlen Isten van.
Értsük meg ezt a Mikeási üzenetet, hogy Ábrahámmal Isten irgalmat adott az egész emberiségnek. Hiszen Ábrahám jó ember volt, semmi-semmi kivetnivalót nem igen találok rajta. Azon a helyen, abban a metropolisban, abban az állapotban egy nagyon jó ember volt. Semmi baj nem volt vele. Csak egy baj volt vele, hogy ő sem ismerte az Örökkévaló Istent, csak a Mindenható Istent, Aki megmutatta Önmagát, rajta, hogy mások is lássák. Hát ez a feladatunk. Ez a feladatunk, ha irgalmat kaptál már, mert mindegyikünk, aki hívő ember, és átadta az életét, irgalmat kapott, nem lehetőséget. Irgalmat. Irgalmat, Életet kaptál a halál helyett. A halálból hozott ki, nem engedett a halálba. Ábrahámot nem engedte halálos helyzetbe, hogy elpusztuljon az emberiség az összes bálványistenével együtt. Ábrahámnak az élete az emberiség megmentése volt, ami ma is működik, hogy lehet, szabad kérni Isten irgalmát.
S most pedig a Királlyal vagyunk beszélő viszonyban. Ha Vele beszélő viszonyban vagyunk, kérhetünk, nemcsak irgalmat, hűséget is. Kérhetünk, könyöröghetünk másokért, hogy Uram, irgalmazz neki. Mert, ha magadra kéred, akkor te még hitetlen állapotban vagy. Akkor te még a bálványimádó halálos állapotban irgalomért könyörögsz. Nem baj, mert, ha abban az állapotban is könyörögsz, meg fogod kapni, mert ígéret. Aki Őt keresi meg fogja kapni az Ő irgalmasságát. De vezessünk másokat is. Nem látványos Jom Kippurozás, hogy negyvenvalahányszor jajgat az előimádkozó, és viszi a népet, aki közben egészen másról beszélget a padsorokban. Nem akarom bántani az Istentiszteletnek sokszor a rosszabbik oldalát is előhozva.
De neked kell odamenni! Neked kell mondani: Avénu Malkénu. Neked kell megvallani a közösséget a néppel Isten előtt. Nem lehet közbenjáró ma már a pásztorod, vagy bárki. Neked kell odamenni, és neked kell kimondanod azt, hogy irgalmas volt hozzám Isten. S így elmondani a próféciát: Kicsoda Isten, az az irgalmas Isten? Tudod, hogy irgalmas az Isten? És tudod-e, hogy az Ő hűsége, maga a szeretete. Nem a mi jutalmunk. Az Ő hűsége, az Ő szeretete, és teljesen szuverén. Az Ő szeretete teljesen felkínált ajándék. Nem kiérdemelt valami, hanem az Ő hűsége, hogy itt élünk a földön. Az Ő hűsége, hogy adott irgalmat, mert látta azt, hogy rádöbbentél, hogy olyan isteneket imádsz, olyan bálványokra veted az életednek a terheit, és megoldásait, akik soha nem fognak, mert őket Isten megítéli. S látta, hogy te megláttad, és ezért mutatta meg Magát. Azért, mert rájöttél, hogy az életed ebben a helyzetben sokszor megoldhatatlan, mert a bálványok nem segítenek.
Most beszélj az irgalmasságról másnak, mert hogyha – teszem azt – bedől a pénzvilág, nagyon sokan öngyilkosok lesznek. Ha teszem azt, azok az istenek, akik most nagyok, akár háborúkat okozhatnak. Gondoljuk csak, ha kicserélik az olajat akármilyen energiaforrásra. Hány százmillió ember kerül nagyon rossz helyzetbe. Azoknak is beszéljünk az irgalmasságról, hogy miben hisztek. Olajpénzben, fegyverben, miben? Miben? De térjünk vissza a mindennapokra. A melletted levőnek mondd el, hogy miben bízol.
Tegnapi nap azért persze nekem is gondolataim voltak magával Jom Kippurral, és magával a Jom Kippuri Neilával kapcsolatosan is, még a zárás előtti időszakkal. Isten megadta azt a lehetőséget, hogy 7 órán keresztül egy üres szobában ültem a kedvenc székemen, így adódott. Mivel még egy könyvem sem volt, a médiának bármilyen eszköze sem volt, így nem tudtam mit csinálni 7 órán keresztül - tudvalevőleg lakáseladás közepette vagyunk, jönnek-mennek az érdeklődők. Amíg nem jöttek, egy óra szünidő, két óra szünidő, hát néztem a plafont, azután rájöttem, nem is olyan rossz dolog, ilyenkor van idő beszélni Istennel. Tehát megéltem saját magam ezt a Neilát. Megint megéltem saját magam az Avénu Malkénut. Nem számoltam a negyvenakárhányat, és nem liturgizáltam, hanem úgy végig beszélgettem.
S rá kellett jönnöm, igen, az irgalmáért nagyon kevésszer adok hálát, és az Ő hűsége bizony, természetes dolog. Olyan természetes dolog. S bizony az ember, amikor úgy még mélyebben elgondolkodik, akár másnap Jom Kippurkor is, mert tegnap még nem Jom Kippuri Istentiszteletem vagy alkalmam volt, ketten Istennel. Rádöbben másnap is: hogy is van ez? Igen, idegen istenek? Ma kerestem a gyógyszerem – nem azért, mert elgurult – azért, mert éppen hiányzott. Hiányzott, mert a szemem fájt, stb., tökéletesen mindegy, hogy miért, de a lényeg az, hogy megálltam. Annyi gyógyszert találtam, hogy nem találtam benne a gyógyszeremet. Normális ez? Azóta is töröm a fejemet, miért van annyi gyógyszer egy dobozban? Beteg akarok lenni, vagy a gyógyszerekben hiszek. Vagy mi van? Szívem szerint, úgy, ahogy van, kidobnám az egészet, mert van az, ami van. Van egy szem, van egy vérnyomás, egy cukor, meg néha fáj valami, a többit lapátra. Nem teszem meg környezetszennyezés miatt, ezt egészen másképp kell megsemmisíteni. De jó tanulság. Neked mennyi gyógyszer van otthon? Mennyi? Mennyi tartalékpénzed van otthon? Hány pár cipőd van? Hány pár nem tudom, micsodád van? Úgy mégis? Kiben is hiszel te?
Tényleg el tudod mondani Mikeás, hogy irgalmas Isten? Tényleg el tudod mondani, hogy hűséges? Tényleg el tudod mondani, hogy a bajban hűséges? Tényleg el tudod mondani, hogy irgalmas hozzád, és nem ér el a halál, mert dolgod van? Vagy veszel még öt dobozzal? Vagy még gyorsan félreteszel a bankban, mert jó az árfolyam, vagy nem tudom, mit csinálsz. Hogy is van ez? Nem kellene már az irgalmas Istenről beszélni, hogy az Ő irgalma, hogy élünk a földön, de az Ő hűsége, hogy hogyan élünk a földön. Mondhatnék sok minden mást, ami így az embernek eszébe jut. Így Jom Kippurkor. Van mit rendeznünk. Van.
Ha nagyon veregetem a mellemet, hogy én hívő ember vagyok, sőt, találok én hibát, találok én bűnt, találok én hűtlenséget magamban. Nem vájkálok, csak egy pillanat alatt. Csak, hogyha elmondom azt, amit a zsidóság ma elmond a zsinagógában: Avénu Malkénu. Már csak az is ott áll és tükörként. Elég sok listát odatesz nekem. Pedig ez csak egy készített lista. Valójában ma odaálltunk Isten elé? Uram, szép dolog, hogy Veled járok, de azért Úr-Kaszdim azért elég luxus város volt, eléggé visszavágyom. Hát olyan jó volt ott, hát metropolis volt, hát ott valaki voltam, mindenem megvolt. Ábrám voltam, itt meg ábrándozhatok. Ugye?
Megtartottuk az önvizsgálatokat? Meg? Ezt lehet máskor is persze. De ma Jom Kippurkor valóság-e az életemben a Mikeási prófécia? Ő irgalmas és hűséges! Nehogy hazugságot mondj ki, hogy az Ő irgalmában vagy, miközben ráadásul valakinek a börtönében vagy. Még nem szabadultál meg magyarul. Nehogy hazugságba kerüljél, hogy hűséges Isten. Mikor az Ő hűségét úgy akarod használni, hát majd az én buliaimban segít, idáig segített. Valóban hűséges Isten? Hozzád? Aki el akartál távolodni, aki magad is elcsatangoltál, az úton mentél párhuzamosan legfeljebb, leginkább az árokban bukdácsolva, de nem a főútvonalon. Tényleg?
Tényleg, őszintén ki tudjuk mondani? Ő irgalmas, mert nálam teljes irgalmat gyakorolt! Ő hűséges, mert le tudtam tenni a bűneimet. Megvárta, míg a bűneim fájtak, a vétkeim, és megbocsátott, és ma nincsenek. Érzed ezt a békességet? A szabadságot és a shalomot együtt érzed-e? Mert akkor a te szádból elhangozhat: Isten irgalmas, Isten hűséges. Jövőre is, holnap is. De kérjed azt. Kérjed azt, amit a zsidóság hamarosan, pár perc múlva elkezd felsorolni. Uram, erre van szükségem: Avénu Malkénu. Erősítsd meg a szövetséget, Avénu Malkénu, ezt, azt, döngessél, mert szükséged van arra, hogy Ő segítsen meg ebben. Szükséged van. Szükséged van arra, hogy a hitedet Ő erősítse meg. Szükséged van jelekre, bizonyságokra, és sok mindenre, amit Ő adhat egyedül, hogy el tudd mondani másnak is teljes hitelességgel. Ő irgalmas és hűséges. Magadról ne beszélj. Egyformák vagyunk. Könnyen elbukunk.
De nem vagyunk mégsem egyformák. Mert van, aki még irgalmasságra vár, nem is tudja, és ott dolgod van. Neked, aki felett már Isten irgalmat gyakorolt, Aki kivett idegen uralom alól, Aki az Életet adta, a te halálod helyett, Aki meghalt érted. Ez az irgalom. Erre szüksége van másoknak is. Erről beszélj. Beszélj, ha szereted Istent, ha szereted Jesuát, akkor az embereket is szereted. Beszélj. Beszélj bizonysággal, ha az irgalomnak részese lehettél, és naponta taníts arról, hogy Ő hűséges. Elestem, mégis, megvédett, mert nem engedett, hűséges Király. Ő hűséges Király! Mi kérjük az Ő támogatását, segítségét, vezetését, betakarását, hogy mi is Vele együtt lehessünk. Az irgalmassága után, az Ő hűségében élhessünk. Hogy amikor nekünk is bezárul a földi kapu, kinyíljon a másik kapu, ahol a Főpappal személyesen találkozhatunk, ahova meg is érkezhetünk.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |