|
Jom Kippur I. Megnyílt kárpit Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati Istentiszteletén 2017. szeptember 30.
Orbán Béla:
A mai napon Jóm Kippur van, a zsidóságnak a legnagyobb, legszebb ünnepe, legfontosabb ünnep, az Engesztelés napja. A zsinagógákban a zsidóság ma együtt van, és több mint 24 órás böjtöt tart egy nap alatt, pontosabban 26 órát némely helyen. Azért, hogy a böjt biztos meglegyen, se nem eszik, se nem iszik, tehát teljesen készül arra, hogy Isten elé, az ítélet elé érkezzen, felkészüljön Istennek az igenjére, nemjére. De erről most nem akarok igazából beszélni.
Ennek a napnak mégis a lényegéről szeretném, hogyha azért beszélnénk. Szeretném, hogyha te mondanád el, amit hoztál Jom Kippurral kapcsolatosan. S én visszaveszem Jóm Kippurnak a végével, a neilával, vagyis a záró résszel ennek a napnak a zárását. Ami nem zárás, hanem tényleg nekünk szóló igei rész lesz, ami aktuális, konkrét és kapcsolódik a zsidó ünnephez éppúgy, mint a mi életünkhöz. Tehát legyen Jom Kippur most először, hiszen még abban vagyunk benne.
Orbán Eszter:
Ezen a napon – ahogy említetted – a zsinagógákban vannak nemcsak délelőtt, úgy, ahogy szombatonként összejönnek, és délelőtt elolvassák a heti szakaszt a tórai részből, a Szidra Parasát, illetve a prófétai részt, a Haftarai részt. Nemcsak délelőtt vannak együtt ezen a napon, valóban reggeltől estig bent vannak a zsinagógában, szinte megállás nélkül olvasnak ünnepi részeket a Tórából is és a próféciákból is egyaránt. Amit ma délelőtt vettek elő a tórai szakaszból, az pontosan az ünnepnek a leírása, az alátámasztása és az ünnep rendeletének a meghagyása, ami Mózes 3. könyvében a 16. fejezetben található. Károli úgy is nevezi ezt a szakaszt itt, hogy évenkénti engesztelési ünnep. Nagyon érdekes a Jom Kippurnak a története, hiszen máris az első versben megtudjuk azt, hogy miért is rendelte Isten ezt az ünnepet.
„És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az Úrhoz járultak vala. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, amely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul.”
Azután a folytatásban leírja, hogy mit viseljen, hogyan viseljen, és milyen áldozatot mutasson be az Engesztelés napján. De miért is történt ennek az Engesztelés napnak az elrendelése? Pontosan akkor történik ennek a meghagyása, amikor Áron két fia meghal, és tudjuk azt, hogy mi történt itt Nádáb és Abihu esetében. Ismerjük azt, amikor idegen tűzzel áldoztak. Ismerjük azt, amikor saját maguk lelki felindíttatásából álltak be szolgálatra. Saját maguk szándéka, elképzelése, gondolata, vágya szerint akarták az isteni dolgokat megcselekedni. Erre a történésre Istennek az a reakciója, hogy elrendeli az Engesztelés napját.
Talán leginkább Jom Kippurnak a mibenlétét, a minőségét, az üzenetét pontosan az fogja meg, ahogy ebben a fejezetben Isten elnevezi ezt az ünnepet. A 29. verstől olvasom:
„ Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket, minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt. Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat, örökkévaló rendtartás ez.”
Szombatok szombatja. A zsidóság így is nevezi ezt az ünnepet, a Jom Kippurt, a szombatok szombatjának: Shabbat Shabbaton. Ez az, ami a szombatoknak a feje. A szombatoknak a koronája, a szombatnak a legkiemelkedőbb pontja. De hogyan függ össze a szombattal egy Jom Kippur? Hogyan függ össze a szombattal egy Engesztelés nap? S milyen sanyargatásról van itt szó?
Ahogy Béla említette, valóban ez egy 25 órás böjtnap. Ilyenkor nem esznek, nem isznak, és minden olyan dolgot mellőznek, ami a kényelemnek, a testnek a kényelmét, a komfortérzetét szolgálja. De ez a megsanyargatás itt elsősorban a héber szövegben úgy szerepel, ’inuj nefes’, vagyis ’a léleknek a megtartóztatása’. A Jom Kippur tehát azon túl, hogy böjtnap, és azon túl, hogy a zsidó ember ilyenkor valóban egész napon át a zsinagógában van, s imádkozik, és rendezni akarja sorait az Örökkévaló Istennel, azon túl a léleknek a megtartóztatásáról szól. Arról szól, hogy ne a lelked vezéreljen azokban a dolgokban, amelyek az isteni szolgálatról szólnak. Ne a te saját akaratod, ne a te saját elképzelésed, a gondolatod vezéreljen egy szolgálatban. Pontosan arról szól a Jom Kippur, hogy te ne járj úgy, mint Nádáb és Abihu. Arról szól, hogyha Isten egy szolgálatot ad, akkor ne a lelked vezessen és ne a lelked vezéreljen, hanem mindenekfelett legyen meg Istennek a tökéletes akarata, az Ő akaratában történjenek meg a dolgok.
Amikor a szombatok szombatjáról beszél, akkor valóban az hozhatja el ezen a napon a szombat fejét, és az által lehet ez a nap koronaként fent, hogy minden olyan dologtól az ember mentesüljön, ami a lelkével, a lelki életével elvihetné Isten akaratától. Úgy gondolom, hogy szükségesek ezek a megállások. Itt adott a nép életében egy pont, egy történés, de mégsem az van, hogy csak erre az időszakra redukálódik ez le, és azután a későbbiekben nem érvényes. Hanem azt mondja, hogy örök rendelkezés ez. Igen, örök rendelkezés, mert az emberben, míg itt a földön van, és míg ember van, és világ van, mindig is fel fog kerekedni a léleknek a vágya, az elképzelése, a gondolata és át akarja venni az uralmat. Azért örök rendelkezésként adatott ennek az ünnepnek az elrendelése, és a léleknek a megtartóztatása, pontosan avégett, mert Isten tudja s látja az embernek az esendőségét. S látja, tudja azt, hogyha a lélek felülemelkedik, ha az akaratom, a gondolatom, az én saját elképzelésem, a saját vágyam felülemelkedik, akkor nem lesz meg Isten akarata, és az ember nem tudja betölteni úgy azt a szolgálatot, amit Isten elrendelt. Igen, örök rendtartás legyen az, hogy legyen időszak, amikor megállsz. Legyen időszak.
Nagyon sokszor gondolkoztam el azon, hogy ma, egy Krisztusban hívő zsidónak, vagy egy Krisztusban hívő, nemzetekből valónak mit üzenhet a Jom Kippur? Mert a zsidóság, akiknek a szeme előtt még lepel van, akik még várják a Messiást, ezen a napon könyörögnek bűneik bocsánatáért. De ma, mit üzen egy Jom Kippur? Valóban igaz-e az az állítás, hogy az, aki Krisztusban van, minden napjában lehet Jom Kippur?
Úgy gondolom, nem véletlen, amikor Isten kiemeli azt, hogy örökkévaló rendtartás. Ha egyszer Isten azt mondta, hogy örökkévaló, az nem jelenti azt, hogy múlandó, és bárki, bármi eltörölheti. Igenis kellenek ezek az időszakok, amikor az ember megáll, mint ahogy az elmúlt szombatokban is, valamikor említettem, igen, van ideje annak, amikor meg kell állni, egy Isten által elrendelt időpontban. A kegyelem idejében élve nagyon könnyelműen vesszük a megbocsájtás, az elengedés, és a kegyelemnek a kérdését. Mert szinte lubickolunk abban, hogy ma már bármikor van lehetőségünk megtérésre, bármikor van lehetőségünk bűnbocsánatra, bármikor van lehetőségünk kegyelmet kérni. Valahogy elfelejtjük azt, hogy az idők, azok nem a mi kezünkben vannak, hanem Isten kezében van.
Igen, Krisztus által megnyílt a kárpit. Az Ő golgotai halálával és váltságművével kinyílt a kárpit. Kinyílt az a rész, ahova egyetlen egyszer mehetett be egy évben a főpap, és megnyílt a kárpit. De ez nem azt jelenti, hogy most azután bármikor, bármi történhet. Ez a kárpitnyílás az én értelmezésemben pontosan arról szól, hogy az uralmat az egyetlen egy Főpap veszi át, az, Aki a kereszten van. Aki most a kereszten van, Aki a golgotai váltságművet véghezviszi. Ő az egyetlen egy Főpap, és Őelőtte nyílik meg a kárpit. Őelőtte nyílt meg, Őáltala nyílt meg, Ő végezte be ezt a feladatot, ezt az üzenetet, ezt a küldetést, amit Isten adott.
A kárpitmegnyílás nem azt jelenti számunkra, hogy most bármikor hazardírozhatunk a kegyelemmel. Isten ideje szabott, megszabott, mint ahogy megvan az ideje annak is, hogy álljunk meg Előtte. Nem véletlen az, hogy megszabja az időket, hogy most ezt tedd. Most állj meg. S nem véletlen az, hogy pont ma, ezen a napon, azt mondja, állj meg, és a lelkedet fogd vissza. Nagyon sokszor elvisz a lelkünk, nagyon sokszor elvisz olyan irányba, ahova nem kellene, vagy más utakra terelhet. A lélek megtartóztatásáról szól ez a nap.
Nagyon érdekes az időknek az egybeesése, hiszen ma szombat van. Az elmúlt időszakokban, az elmúlt években nagyon sokszor a Jom Kippur szombati napra esett. A zsidó időszámítás, és a hónapoknak a számítása másképp zajlik, mint a Gergely-naptár szerinti számítás. Van, amikor hétköznapokra esik, de az elmúlt években kifejezetten érdekes módon mindegyik Jom Kippur szinte szombatra esett. Még ebben is ott van a szépsége ennek a napnak, hogy a szombatok szombatját szombaton ülöd meg. A szombatok szombatja legyen a lelkednek a megtartóztatása.
Hiszen a szombat miről szól? Nemcsak a nyugalom napja, nemcsak a megbékélés napja, hanem pontosan azt jelzi számunkra, hogy ez az a nap, amikor Isten szólni akar, amikor Isten beszélni akar, amikor Isten azt akarja, hogy a szellemünk, a lelkünk, és a testünk Rá figyeljen. De nem történhet meg ez a Ráfigyelés akkor, ha nincs meg ez az ’innuj nefes’, s ha nincs meg ez a megtartóztatás, a lelkemnek a visszafogása.
Ha az én lelkem kirándulni akar elvinni egy ilyen gyönyörű szép őszi időben, és nem odavisz, hogy most Isten Igéjével, Szavával foglalkozzak, akkor nem fog érvényre jutni a szombatok szombatja. Ha az agyam arra visz, hogy most megint menjek és képezzem magam tovább, és még többet, és még többet gyűjtsek be ismeretben, akkor nem működik az ’innuj nefes’, nem működik a lélek visszafogása, és ez a szellememnek a kárára megy. Nem tudom a szombatot a szombatok szombatjaként megülni. Az idők nem véletlenek Istennél.
Nagyon érdekes a zsidóságban az a felfogás, miszerint az ünnepeket kétféle csoportra bonthatjuk. Vannak történeti eredetű ünnepek, amik a történelem eseményeihez kapcsolódnak, és vannak természeti eredetű ünnepek, amik a mezőgazdasághoz kapcsolódnak főként. De ezt az egyetlen egy ünnepet, a Jom Kippurt, az ember ünnepének tartják. Azt a vélekedést mondják erről, hogy ez az emberért lévő ünnep. A többi ünnep nagyon sokszor a hálaadásról, az Isten előtti megállásról, az Ő magasztalásáról szól, de ez az ünnep az emberért van. Isten azért adja a Jom Kippurt, hogy értünk legyen ez az ünnep. Amikor Ő valamit ad, úgy gondolom, hogy a legnagyobb tiszteletlenség nem elfogadni. Isten a Jom Kippurt értünk adta. Nem Neki van szüksége arra, hogy most mi ott szépen bűnbánattal legyünk Előtte. Nekünk van szükségünk erre a napra. Nekünk van szükségünk arra, hogy a lelkünk visszafogódjon és a szellemi életünk növekedjen, gyarapodjon és meg tudja cselekedni Isten akaratát.
Nagyon sokszor, ha képi ábrázolásokat látunk erről a napról, azt látjuk, hogy a zsidók a zsinagógákban jajgatnak, sírnak, szomorúak. Valóban nagyon meggyötört arcot és egy lehangoló élményt adnak ezek a festményábrázolások. Sajnos a köztudatba is így ment be a Jom Kippur, hogy böjtnap, hogy megtartóztatás, hogy jajj, jobb lenne kihagyni. Miközben pontosan arról szól ez a nap, hogy érted van. Azért van, hogy Isten akaratában benne legyél. Feltenném a kérdést: Isten akaratában benne lenni valóban sanyarúság? Tényleg ennyire nehéz? Tényleg ennyire megtartóztatás?
S most térnék vissza a kárpitra. Nem véletlen, hogy akkor, ott, kinyílt a kárpit. Krisztus halálával, az Ő váltságművével, és az Ő uralmával, megnyílt a kárpit. Ez a kárpitmegnyílás számomra pont azt hozta el, hogy nem a szenvedésről, nem a nyomorúságról, a megtartóztatásról, a kínkeserves érzésről szól ez a nap, hanem pontosan ez a nap hozta el a szabadság érzetét. Ez a nap hozta el azt, hogy végre szabadon, a lelkemtől szabadon, a lelki indulatoktól, gondolatoktól, dühöktől, érzésektől, vágyaktól – akár pozitív, akár negatív értelemben –, de a lelki dolgoktól szabad lehessek. Szabad lehessek ezen a napon, szabadon meg tudjam élni Istennek az elrendelt akaratát. Így válhat a szombat – amit az idő szigetének is mond a zsidóság, és valóban van egy rendkívüli, különleges találkozási lehetőség Istennel – a szombatok szombatjává. Különlegesség különlegességévé, hogy találkozhatok Istennel.
Úgy gondolom, hogy ez a nap valóban elhozhatja a megszentelődést és a békét. Mert csak akkor tudok megszentelődni, csak akkor tudok békében, Istentől jövő békében, egy Shabbat Shalomban, egy olyan békességben lenni, ami rávilágít arra, hogy igen, mentes vagyok a lelki vágyaktól. Amíg engem kötnek lelki dolgok, addig nehezen lesz meg a szombatnak a békéje. Amíg kötnek bizonyos elvárások mások felé, addig nehezen lesz meg a szombatnak a békéje.
Isten pontosan azt a békét akarja adni ezen a Jom Kippuron, amit eleve elrendelt az embernek. Ez az ünnep az emberért van. Ez az ünnep érted és értem van. S azért, hogy megélhessük teljességgel az Istennel való közösséget.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |