Tiszta szív

Préd.7, Zsolt 24:1-4

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2017. október 10.

 

Orbán Béla:

 

Prédikátor könyve 7. fejezetének 1. versétől a 8. versig olvasom:

Jobb a jó hír a drága kenetnél, és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni, mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt, ez is hiábavalóság! Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék. Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél, jobb a tűrő, hogynem a kevély.”

 

És a 24. zsoltárt olvasom:

Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége, a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.”

 

Két bibliai részt vettünk elő. A Prédikátor könyvének azt a részét, amelyik igencsak, mondhatnám így, hogy idegesítő. Hiszen annyira ellentmondást mutat a Biblia a mi érzésünkkel, vágyainkkal szemben, és egy kicsit úgy provokáló is, hogy a nekünk rosszat mondja jónak, ami nekünk jó lenne, azt mondja rossznak. Miért is van ez? Ilyen Istenünk van, Aki egyszerűen tudomásul sem veszi azt, hogy nekünk milyen testi, lelki vágyaink vannak itt a Földön, és hogyan szeretnénk élni? Egyszerűen, sokszor félre magyarázva is hallottam ezt, hogy gyakorlatilag az embernek majd a mennyországban lesz jó, és így tovább. Ezen a Földön mennyi, de mennyi rossz vár ránk, minek ez az egész harc, ez az egész herce-hurca, és bizony sokan ráépítenek erre, a Prédikátor könyvének erre a kétoldalú és kettős tartalmú, értelmű bibliai versére.

 

De mikor ezt a bibliai verset elővesszük, akkor ne is arról beszéljünk, hogy most éppen közel van a halottak napja, és akkor megvigasztaljuk magunkat, hogy milyen jó, milyen jó lesz majd a mennyben. Igazából oda se jussunk el, hogy milyen jó, hogyha nem kell csinálnunk semmit, mert az lesz majd a jó, ott a mennyben. Elfogadhatjuk-e ezt a kettősséget, hogy ami nekünk jó, az Istennek nem jó, és el tudjuk-e fogadni azt, ami Istennek jó, azt megint ugyancsak fordítva is igaz, hogy nekünk nem jó? El tudjuk-e fogadni? Azt hiszem, itt van egy mondat, amire oda kellene figyelni: a tiszta szív. A tiszta szív. Tiszta szív, ami ott van az 51. zsoltárban: tiszta szívet teremts bennem. Ott van. Azután ott van, a tiszta szívűek meglátják Isten országát, másik bibliai verset is hozhatnék. De itt van megint a másik, a 24. zsoltárból is, itt van, a tiszta szív mindig előjön. Tiszta szív.

 

Most akkor miért mond olyanokat Isten, és miért mond olyat a Biblia, ami nekünk nemigen tetszik? Mi van itt? Meg kell értenünk, hogy Isten gondolatai és a mi gondolataink között óriási különbség van. Óriási különbség van. Először is Istennél nem az a gondolat, ami a mi gondolatunk a jó, mint a Prédikátor könyvében is benne van. Meg kellene érteni, hogy kétféle dimenzió van a Bibliában, amiről beszél a Biblia. Egyik a földi, a másik a mennyei. Ezt kellene végre megértenünk, hogy a Prédikátor, amikor azt mondja jobb, akkor nem azt mondja, hogy rossz a másik, hanem jobb.

 

Nagyon-nagyon szeretjük itt két oldalra vágni a dolgot, és egyáltalán nem arról van szó, hogy a földi életet meg kell vetni, a földi jókat meg kell vetni. Nem azt mondja, hogy egy házasságkötés, egy esküvő, lakodalom rossz, hanem van annál jobb is. Nem azt mondja, hogy az élet, mint olyan, rossz, hanem van annál egy jobb élet, és ezt a jobbat kellene megértenünk, hogy Istennél más van, és jobb van. Talán ezt a jobbat. Ennek a lényege a tiszta szív.

 

Tiszta szívet teremts bennem, 51. zsoltárban lévő bibliaversből, ha kiindulunk, akkor megint ott van, tiszta szív. Hát nem vagyok én elég tiszta, nem vagyok én eléggé hívő ember? Nem. Bizony nem. Kettősségben vagyunk. Nekünk nagyon jó, ami a földön van, sőt nagyon vágyjuk, sőt nagyon akarjuk, nagyon kívánjuk. De van egy változás az életünkben. Egy változás, amikor a tiszta szívet Isten adja nekünk. Ő teremt! Nem adja! Teremt! Tiszta szívet teremts bennem, ezt mondja Dávid. S amikor belegondolok, mi is teremteni? Azt jelenti: új. Nem azt jelenti, hogy a régi összefoltozva, a mi életünkben lesz egy erkölcsi változás, egy látásbeli változás, hanem új.

 

Magyarul arról szól, hogy az az ember, aki újjászületett ember, az az ember, aki valóban Krisztusé lesz, aki valóban újjászületett emberként elmondhatja, új vagyok, az értékrendben is változni fog. Az a Prédikátor szavaival is el tudja mondani, hogy nagyon jó itt a Földön, de van egy másik. Nagyon jó ez, de van ennél több. S ezt kapja az ember, a többet kapja. Nem ütközteti a Biblia a pluszt, a mínuszt. Annak az embernek az érzéseit valóban ütközteti, aki nincs újjászületve, hanem vallásos vagy bármilyen módon itt ragaszkodik a földhöz, és nem látja azt, hogy mi lesz. Annak az életében, aki viszont már tudja: „… tudom az én Megváltóm Él…”, lásd Jóbnak a történetét, vagy bármelyiket, aki többet lát, a jobbat látja. Valamikor, amikor beszélni kellene, akkor valóban a Prédikátornak a nyelvén kellene beszélni, hogy van jobb. Van jobb. Nem lecserélni kell az életet. Van egy jobb élet. Van egy élet, ami oda kell, hogy vezessen arra, hogy van jobb. Istennek itt vannak a szorításai, és itt vannak az eszközei arra, hogy bizony a bajokon keresztül mutatja meg: van jobb. Amikor az ember tényleg belekerül abba, hogy nagyon rossz a helyzete, akkor Isten nem azt mondja: megérdemled, meg edd meg azt, amit megfőztél. Hanem azt mondja, hogy van jobb. Van jobb. De van egy pont: a tiszta szív. A tiszta szív pedig nem más, mint teremtettség. Az újjászületett ember az új ember, akik vagyunk, az újjászületett embernek az állapota, amikor már tud valóban úgy beszélni, és nem is tud másképpen beszélni. Itt élek, de van jobb.

 

Ezeket az embereket, ezeket az újjászületett embereket Isten teremti mindig. A szellemi értelemben vett új teremtésről beszélek természetesen. Teremti azért, hogy továbbadjuk. Azért, hogy nekünk is ugyanolyan szavunk legyen, mint a Prédikátornak. Van jobb. Szép dolog tényleg jól itt lenni a Földön, de van több. Bármikor, ezt el kellene mondani, akkor el kellene mondani legalább ott, ahol Isten Igéjét előveszik, hogy mindig a jobbról beszéljünk. Nem arról, hogy a rosszban Isten ott van mellettünk. Erős vár a mi Istenünk, meg segedelmünk, meg akármi. Hanem arról van szó, hogy van jobb.

 

Tovább kell vinni azt a gondolatot, hogy ebben a rosszban nem az a megoldás, hogy a rosszat megszünteti, hanem a rossz helyett ad egy jobbat. Annál a vallásos érzületnél, ami egy erkölcstan szinten működik, van jobb. Annál a házasságnál, ami van, sokkal több, és sokkal jobb van. Felsorolható itt végül is a Prédikátor felsorolásai, amit mi nagyon-nagyon szeretünk, és amihez nagyon hozzá vagyunk kötődve testileg, lelkileg, annál van jobb. Azt hiszem a mi hívő életünkben is ezt kellene sokszor, valahogy nem helyette, hanem növelve az értéket, elmondani akár magunknak is. Igen, van jobb. Ha belegondol az ember ebbe az elmúlt 60-70, akárhány évébe, akkor tudom-e azt mondani, hogy van jobb. Nem azt mondani, hogy ez rossz volt, vagy vége van. De látok-e előre, hogy van ennél jobb, van ennek célja. Egy házasságkötésnél egy esküvő, egy menyegző, egy csodálatosan szép dolog. De hát van ennél jobb? Van! Van az a szellemi, testi és lelki egység, ami örök egy házasságban. Folytathatnám, sorba vehetném elő a Prédikátornak nem intelmét, hanem bizonyságát. Van sokkal több és sokkal jobb.

 

Tudunk-e ennyire pozitívan gondolkodni, és a mi pozitív gondolkodásunk nagyon sokszor odáig merül ki, hogy hát nem baj, majd lesz másik. Hát majd ad Isten, vagy valaki. Kitalálunk mindig valamit, és nem mondjuk azt, hogy még több, még jobb, még jobb, mert Isten mindent adott. A teljes tiszta szívben ott van a teljes látásom, van ennél jobb is. Ez nem azt jelenti, hogy elhagyjam azt, amit itt a földön meg kell tennem, ami ajándék, ami kötelességem, mert az is jó. De tényleg tudjuk-e azt, hogy valamikor az embernek ott a sírása, és nem a sírás itt a kérdés, hanem a sírásnak a pozitív oldala. Nem azt jelenti a sírás, hogy el akarom vetni azt, ami volt, hanem azt jelenti, hogy bizony ezen túl látok. Túllátok a hegyeken, a szemem a hegyek fölé emelem, és onnan várom. Van több és van jobb. Nem önbecsapás ez, hanem a hívő embernek, az újjászületett embernek a sajátjának kell lenni. Amikor tényleg túlnézek a földi életen, nem befejezem, nem megtagadom, túlnézek. Ennél van jobb.

 

Belátunk-e a mennyekbe, belátunk-e odáig, amit Isten nekünk megmutatott, hogy van jobb, mert a hívő embernek, aki tényleg újjászületett ember, vannak látásai. Vannak látásai az élet után a halálra, a sírás után a nevetésre, mindenre van látása, mert kapja, mert van és ez a jellemzője a hívő embernek. A tiszta szív, mint olyan elkezd működni benne. Tiszta Szellemben van és nem a saját akarata szerint ragaszkodik görcsösen a földi életéhez, ragaszkodik minden olyanhoz, ami az övé, és sír, hogyha elveszíti, sír, hogyha nem kapja meg. Látunk-e sokkal tovább? Tiszta szív van-e bennünk, vagy jó szívünk van? Természetesen jó szívünk, hiszen magunk irányában különösen jó szívünk van, másnak is jót akarunk. De nem ez a feladatunk. Jót akarnunk, és tennünk kell valóban, de mindenkinek el kell mondani: van ennél jobb is. Van ennél jobb is.

 

El kell mondani, és ez jellemzője a hívő embernek akkor is, hogyha 40 éves vagy akárhány éves. Tud választ adni a halál kérdésére, tud választ adni az örökélet kérdésére, tud választ adni a sírásra is. Tud választ adni, hogy most azért fáj, mert ő vagy én követtem el bűnt és a bűn következményeképpen igenis sír az ember a fájdalmában, de van bocsánat és van változás és van tiszta szív, hogy többet nem fogom elkövetni. Mindenre tud az ember választ adni, elsősorban saját magának. Van több, van jobb, és a tiszta szívű embernek egy nagyon nagy ajándéka. Ezek a földi dolgok felett van Isten, és a mi gondolataink felett van Isten, és a mi érzületünk felett van Isten, megérti, tudja, Ő a Teremtő Isten. De Ő teremteni akar bennünk tiszta szívet. Teremteni akar bennünk egy olyan tiszta szellemet, ami mindenben Őt látja először. Mindenek felett, mindenek után, de tud pozitívan Őrá tekinteni, az Ő ígéretében. Az Ő Igéjét érti, és nem arról szól, hogy rendszabályként használja. Érti, hogy mi miért van. Érti, hogy miből, mi következik. Érti, hogy a fájdalomnak gyógyító hatása van, mert az élete gyógyul meg. Többé a bűnbocsánat és a rendezés után nem fog fájni. Érti, hogy a halál után, a földi halál után, folytatás van. Mindent érthet, mert az ember a szellemében értheti meg a Szellemit. A tiszta szív tudja megérteni Isten szavát.

 

Az, ami bennünk van, bizony egy kettősség. Nagyon kellene a Prédikátor szavairól beszélni, és megismételni sokszor magunknak is, másoknak is, hogy tiszta szívre van szükségünk. Igen, mert mi tudunk jajgatni, mi tudunk vesztesek lenni, tudunk mindenféle bajban ott lenni, és nem értjük meg, hogy ezek mind a javunkat szolgálják. Mind, mind, mind. Ha fáj valami, akkor ott lehet gyógyulni, van rendezés, és van bocsánat és kegyelem, és folytathatnám tovább. Igenis jó látni síró embert, mert abból lehet valami. Úgy, ahogy szoktam mondani, a kamaszokat jobban szeretem, mint a felnőtteket, mert ők akarnak valamit. Ugyanúgy a síró embernél lehet látni, hogy akar valamit, mert fáj neki. Igen, jobb a fájdalom, mint az, hogy szédítjük magunkat akármilyen karizmatikus, vagy bármilyen módon, áltatjuk, altatjuk saját magunkat, vagy éppen hamis boldogságot játszunk örömködve. Igen, jobb, amikor zokogó emberrel találkozik az ember, neki is jobb, meg nekem is jobb, mert nyitott ajtó van. Nem szédíti saját magát az, aki éppen már sírni is tud.

 

Igenis sokszor szolgáltam úgy emberek felé, hogy a legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudott sírni. Nem tudott sírni, és nagyon sok idő kellett ahhoz, míg megtanult sírni, és akkor kezdődött el az életében sok minden. Akkor kezdett az élete megváltozni és akkor tudott hozzá szólni Isten, hát most sírsz, de…, és mutatott előre, hogy tiszta szívvel ezt megláthatod, megértheted, hogy van ennél jobb is. Kell nekünk valóban a sírás, kell nekünk minden, ami igazából nem kellene. A testünknek, lelkünknek igazából nem kellene.

 

Istennek más az értékrendje, Isten másképp gondolkodik, és Ő bizony azt mondja a Prédikátor szavaival is: jó. Jó megállni, jó abban a helyzetben lenni, ami szorít, mint meghalni abban a helyzetben, lassan, vagy véglegesen, vagy gyorsan. Sok minden lehetőségünk van kiküszöbölni, kizárni Isten szavát. S tényleg nagyon jó, hogyha kemény helyzetekben vagyunk. Tényleg nagyon jó, hogyha Isten leleplezi az életünkben, mi van. Nagyon jó a fájdalom. Nagyon jó.

 

A saját életemben is el tudom mondani, hogy elég nehéz időszakokon mentem át, és most már egy kicsit kezdek kapaszkodni, hogy Istenem ne haragudj, de egy kicsit kevesebbet imádkozok mostanában, egy kicsit kevesebbet kérek, egy kicsit lazább kezd lenni a kapcsolat, mert elmúltak a nagyon nehéz pillanatok, legalábbis egy része. Elmúlt, és most már kezdek felszabadulni. Jó volt, igen. A szívemmel tudom, hogy jó volt, de ugyanakkor az emberben ott a másik fele is, dehogy volt az jó. Dehogy volt jó az a négy hónap szenvedés, amit végig csináltam. Vagy az a 9 hónap a szemeimmel, dehogy volt jó. De mégis jó volt. Ez a kettősség az emberben benne van, és ha szívből jön, akkor tényleg magamat is meg kellene vizsgálni sokszor, hogy most ez szívből jön, vagy csak tananyag, hogy de jó, hogy az Úr beszorított a sarokba.

 

Igen, meg kell érteni, a szíved szerint, a te szíved szerint minden próba, nehézség rossz volt. De hogyha azon gondolkodsz, mindez közelebb vitt Istenhez, akár a saját halálod is, akár bármi, akkor az nagyon jó. Megértjük azt, de ezt csak az tudja megérteni, aki valóban Szellemben van, akinek új szíve van. Az új szív nem más, mint az újjászületés. Új szívet teremts bennem, az azt jelenti: én nem tudok csinálni, nem lehet kölcsönözni, nem lehet valamit meggyógyítani és másképpen élni. Nem lehet a rossz életemből valami kifabrikált új és erkölcsös életet élni. Meg kell érteni: új szív kell, hogy az új szív által lássak, érezzek, működjön az összes érzékszervem. Szellemi vezetésem legyen, és szellemi értelemben is működjenek az érzékszerveim. Működjenek, legyek kapcsolatban Istennel. S akkor mindig, nem pozitív gondolkodás, a pszichológia szerint, hogy valld meg és egyebek, hanem tényleg látom, ez a próba most engem előre vitt.

 

Nem akarok jó példákkal előjönni, és egyéb példákkal sem előjönni, de azt hiszem, nagyon szüksége van a földi értelemben vett embernek arra a tudatra jutnia, hogy van jobb. Nem szédíteni magunkat, hanem hitében, bizonyosságban lenni, van jobb. Van jobb, nem azért, mert minden egyszer megszűnik, és a rossz után jó jön, hanem azért, mert Isten a rossz dolgokat meg akarja áldani, hogy állandó és jó dolog legyen. Ha új szívem van, akkor meg is értem, hogy mi a különbség. Akkor nem ragaszkodom az örömködéshez, nem ragaszkodom ahhoz, amit Isten megengedett, szó se róla, de nem az lesz középen. Mindig is keresni fogom a jót. Abban, hogy kaptam egy jót, a jobbat. Abban, hogyha vagyok egy rossz helyzetben, akkor megkérdezem: ugyan ebből mit lehet tanulnom, hogy jobb legyen, változás legyen. Bizonyos helyzetekben mindig is legyen lehetőségünk arra, hogy megkérdezzük: Uram, és ebből mi a jó? Mutasd meg: mi a jó?

 

S akkor nem sírok egy temetőben, hogy meghalt. Jó, hogy láttam, teszem azt én, a nagyszüleim közül a nagyapámat meghalni, és nem félek a haláltól, mert tudom, hogy hívő emberként szinte átsétált a túlvilágra. Szinte elköszönt, hogy ennyi, és van jó. Van jó mindenben, mert Isten bizonysága, Istennek a tiszta szíven adott szava mások irányába az mindig erősít, és rávilágít arra, hogy van jó. Van jó, nem a rosszban, a rossznál van jobb. Az emberi értelemnél, az emberi gondolkodásnál, vágyaknál, sokkal több, és sokkal jobb dolog van.

 

De hangsúlyozni kell, nehogy véletlenül bárki is azt mondja, hogy itt ezt a földit be kell fejezni, mert az egész egy kóceráj, semmit nem érő, hanem itt a különbséget kellene megértenünk. Van jobb. Nagyon szép ez a Föld, de hát van jobb. Különösen, ha szétrobban úgy, ahogy van. Akkor nem tudod megérteni?  Nem tudod megérteni? Isten az új szívvel át akar alakítani bennünket, mert mi olyan földhözragadt honpolgárok vagyunk ezen a sárgolyón. Mert, ha belegondolok, el tudom-e hinni azt, hogy valamelyik galaxison van élet? Nem tudom. El tudom képzelni? Biztos, nem tudom. Lehet, hogy ott nem oxigén és víz, hanem egészen más formában van. El tudom képzelni azt, hogy van jobb? El tudom én képzelni, hogy mi van a mennyországban? Csak annyit kell elképzelnem, hogy van jobb. Csak annyit.

 

Nem azt kell megkérdezni, hogy víz lesz-e, vagy cola lesz, póniló, vagy Mercédesz. Csak azt, hogy van jobb, mert Isten mindenben a tökéletest akarja adni, a tökéletes jót. Mi földhöz vagyunk ragadva, ezen a sárgolyón úgy kinézegetünk, mi lehet, és még tagadjuk a jót is. Miért ne lehetne valamelyik galaxison éppen élet? Csak azt az életet nem olyan feltételekkel éli valami, mint ahogy mi emberek itt megkaptuk a lehetőséget, hogy Istent dicsőítsük. Akkor van jobb? Hidd el, hogy van jobb. Milyen? Isten akkor meg fogja mutatni. Van jobb ebben a helyzetben? Van. Amíg te agyalsz, gondolkodsz, szenvedsz, kínlódsz, akkor tudd meg, hogy van jobb. Mert meg fogod tudni, hogy mi a rossz. Nem fogod tenni. Kérni fogod, hogy Isten adja helyette az Övét. S hogyha te az Övé vagy újjászületettként, akkor már úgy jönnek a napjaid is, hogy Uram, ami Tőled jön, azt szeretném elvenni. Nem az én gondolataimat, vágyaimat akarom kicsit úgy átmosni Veled, kicsit megmagyarázni Veled, Te mondd meg, hogy az enyémet szorítsa ki, az én vágyaimat. Isten meg fogja mondani, hogy igenis szabad a földön ezt, meg ezt megcsinálni. Isten mindig csak azt mondja: van jobb. Van jobb.

 

Talán meg kellene értenünk, különösen akkor, amikor már valami fáj, meg nehéz, meg elveszett, meg sírunk, meg minden bajunk van. Van jobb, van jobb. Tudunk-e így a rosszban, a rossz helyzetekben gondolkodni. Nem akarom ezt most eldobni, de van jobb. Sokkal jobb. Van jó, ami testi, lelki vágyaink, nem rossz dolgok, de van jobb. Teszem azt két ember kapcsolatánál is, nagyon jó a barátság, a haverság, nem tudom milyen kapcsolatok, de van jobb. Amit Isten adott, az sokkal jobb. Sok minden a testünknek, lelkünknek nagyon jó, de van jobb. Van sokkalta jobb.

 

Nagyon szép és nagyon jó az, hogy a gyermekedet nevelheted, de ennél van sokkal több és jobb. Akkor nem fog fájni, hogyha el kell engedned a gyerekedet valamilyen módon. Mindenképpen egyszer el kell engedni, mert vagy felnő, vagy akár egy tragédia is lehet, mint ahol az ember tudja is, készülődik, hogy nem sok ideje van a gyereknek, vagy valami baj van. De mégis ott van, van jobb. Tudok-e ennyit mondani, a másik embernek? De ennek a feltétele az, hogy ő is újjá legyen születve. Csak akkor fogja megérteni. Csak akkor fogja megérteni a mennyekről szóló beszédet, az üdvösségről, bármiről, ha ő újjászületett. Különben állandóan foltozni, toldozni, orvosolni akarja a földi életét.

 

Vigyük el odáig az embert, hogy ne kínálgassunk neki szép habos tortákat, ilyen lesz az életed, meg olyan, hanem megértetni vele, hogy új szívre van szükséged. Különben soha nem fogod megérteni a Prédikátor 7,1-8-ig verseit. Soha nem fogod megérteni. Benned még lázadás is lesz: mi az, hogy rossz? Isten nem azt mondta, hogy rossz. Azt mondta, hogy van jobb. Isten, mikor az ember szorult helyzetben van, amikor tényleg ott van, hogy egy kicsit nehéz, akkor nem azt mondja, hogy ezt most jóvá teszem, meg kisegítelek, meg megtámogatlak. Tanuld már meg, hogy van jobb. Mindazt, amit ember akar, mindazt, amit te akarsz, elképzelsz, jó, vagy nem jó, hiszen két esélyes, de van egy, ami biztos, egysíkú, egyértelmű, hogy Isten, amit kínál, az mindig jó. Jó, jobb mindenek felett.

 

Talán ezt kellene megértenünk, hogy Isten jobbat akar adni a rossznál. Jobbat akar adni, a testi, és lelki vágyaink felett. Be akar teljesíteni! S amikor beteljesedünk az új szívvel, az új szellemmel, a betöltekezéssel, a Szent Szellemmel, akkor még a testedet, és lelkedet is jól fogod használni. Érzelemben, gondolatban megváltozol. Látod a jót, még a rosszban is. Még abban is, hogy lejárt a mandátumod majdnem a földön, nagyon is az utolsó szakaszba érkeztünk. Tetszik, vagy nem tetszik, ki kell mondani, hogy azért már 70 év környékén jó, hogyha az ember gondol erre. De ne arra gondolj, hogy 70, van jobb. Van jobb.

 

Ezt olyan nehéz elmondani, mert vallásos szinten senki nem fogja megérteni, hanem átpasszolja a papnak, hogy majd ő megáld, meg eltemet, meg mindent csinál. Nekünk a feladatunk elmondani legszűkebb közegünkben, és a velünk érintkező embereknek, hogy van jobb. De nem tudod elmondani, mindaddig nem tudod elmondani, míg az az ember újjá nem született. Valamit sejt, valamit lát, de a te bizonyságtévő életed, hogy rossz esetben is tudod, hogy van jobb, más embert hitre vihetsz, meglátja. Más embernek kíváncsiságot ültethetsz a szívébe, hogy miért nem fél ez. Vagy miért nem fáj ennek. Kíváncsi lesz a másik ember, és bizonyságot tehetsz arról, én tudom, hogy van jobb. Miért tudom? Mert nem én gondolkodom, hanem Ő az én gondolataimat átformálta. Nem én cselekszem, hanem az Ő utasításában, akaratában járva cselekszem, és nagyon jó. Már itt a földön nagyon jó.

 

Mennyire jó, hogy milyen pozitívan látjuk azt, ami hát igazából emberi szemmel nézve, emberi mércével mérve, bizony fájdalmas is lehet, meg mindenféle bajt okozhatunk magunknak. Miért tudunk másképp gondolkodni? Azért tudunk, mert remélhetőleg minden gondolatunk és minden tettünk az Ő uralma alatt van. Ez is az Ő uralma, amikor megértjük, hogy nem rosszak vannak, hanem a rossznál mindig van jobb. Mert, amit a test és a lélek kíván, az mind múlandó. Épp elég rossz, és mi nem tudjuk elfogadni a múlandóságot. Ha ezt a múlandóságot el tudjuk fogadni, abban a pillanatban meg kellene értenünk: Isten állandót és jobbat akar adni.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2017 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat