|
Sabbath Mispátim Isten törvényével rendben élni Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2018. február 10.
Orbán Eszter:
Mispátim heti szakaszához érkeztünk el ezen a szombaton. Említettük az alkalom elején, hogy minden szombaton az alkalmunk témája az, amit a zsinagógában a zsidóság olvas. Most Mózes 2. könyvében a 21. fejezetnél járunk, az első versétől kezdődik a Mispátim heti szakasz, amely így szól:
„Ezek pedig azok a rendeletek, amelyeket eleikbe kell terjesztened…”
Rendeletek, amit a héber szöveg úgy mond, hogy Mispátim. Erről a szóról kapta ez a rész -elég hosszú rész- a nevét. De mégsem a rendeletek kifejezést használja a héber, hanem azt mondja, hogy törvények. A beszélgetés alatt, az alkalom előtt felmerült a kérdés, hogy kell-e egyáltalán nekünk a törvény. Ha kell a törvény, hogyan kell a törvény? Ha nem kell a törvény, miért nem kell a törvény? Törvény kell, nem kell, pro-kontra.
Azonban, most egy picit átfogóbban szeretnék arról beszélni, hogy ez a törvényszakasz -mert hisz nevezhető annak, hiszen pontosan ez az a fejezet a heti szakaszok közül, amelyik a legtöbb törvényt tartalmazza a zsidó felosztás szerinti 613 törvényből- tulajdonképpen mit is akar bemutatni. Ugyanis, ha megnézzük ezt a 21. 22. és 23. fejezetet, tömény törvényrendeletről van benne szó, amit ha a ma embere elolvas, akkor úgy gondolja, hogy ez arra a korra adatott. Azért, hogy erkölcsileg egy kicsit moralizálja és rendbe tegye az embereket, és ez a mai korban már igen nehezen aktualizálható. Főleg akkor, amikor ma már minden mechanizmussal működik, gépesítve van, és azért itt meglehetősen olyan eszközök szerepelnek, amik abban az időszakban voltak használatosak. De, ha az eszközöket kicseréljük, még akkor is, vajon tudjuk-e aktualizálni ezeket a részeket?
Miért adatott a törvény? Hogyan adatott a törvény? Kell-e nekünk? S ha kell, egyáltalán hogyan tudjuk betölteni? Nem palástolnám el az egészet azzal az egy mondattal, amit Jézus mondott, hogy azért jöttem, hogy betöltsem a törvényt, hanem egy picit megpróbálnám, nem részleteiben, hanem nagyon általánosan felvázolni, hogy miről szól ez a három fejezet. Az elmúlt években nagyon sokszor belementünk részletekbe, és nagyon sok hanganyag hallható azokról a törvény fejezetekről, passzusokról, amik itt versenként szedve vannak. Most csak a fejezetcímek szerint, egy kicsit általános ismertetést szeretnék adni.
Az első fejezetcím a rabszolgákról szóló fejezettörvény, illetve az utána következő fejezet az emberölésről való törvény, ami a Károli bibliafelosztás szerint megy, illetve a harmadik ilyen alcím a testi sértésekről szóló törvény. Ezt a héber Biblia egy olyan összegzés alá veszi, hogy: a személyi jogok. Ezek a fejezetek, ezek a részek az ember személyiségi jogait rögzítik. Egy olyan alapgondolatot fejeznek ki, amely időtlen. Nincs időhöz kötve! Az ember a múltban, a jelenben, és a jövőben is ugyanolyan ember lesz. Az érzései, a gondolatai, a vágyai, az akaratai éppúgy megnyilvánulnak ma, mint 2000, 5000 évvel ezelőtt, és amíg világ lesz a világ, mindig is lesznek érzései, akarata, gondolata, vágya. Ezek azok a szakaszok, amik az emberi személyiséget írják le, hogy tulajdonképpen milyen az ember, és hogy az embernek hogyan kell ezt a személyiségét, a lelkivilágát, az érzéseit, a vágyait, az akaratait kontrolálni. Hogyan tudja kordában tartani. Hogyan tudja keretek közé tenni. Hogyan tudja úgy megélni, hogy a másikat ne bántsa meg vele, de önmagában se tegyen kárt. Hogyan tudja úgy megélni az életét, a lelkivilágát, érzelmi világát, gondolatvilágát, hogy az jó legyen mind neki, mind a másiknak.
Amikor ezt a 21. fejezetet összefoglaló néven úgy hívja a zsidóság, hogy személyiségi jogok, akkor úgy gondolom, hogy mindannyian el tudjuk azt képzelni, hogy az embernek mindig is volt személyisége, mindig is volt egy saját énje, akár több ezer évvel ezelőtt élt, vagy akár a jövőben fog élni. Ennek a működését írja le itt ez a szakasz, hogy hogyan tud ez valóra válni, hogyan tud ez életbe lépni, és hogyan tud úgy működni, hogy az jó legyen.
Amikor megyünk tovább a fejezetekben, a 22. fejezet a kártételekről szóló törvényeket részletezi, illetve az emberiességi törvényekről tesz említést, amit a héber Biblia egy olyan ciklus alá von, hogy: a vagyoni károk. Vagyoni károkozások. S igen, az ember mindig is szert tesz valamire, ami az övé, ami a birtokába kerül. Amit tudása által, akarata által, érzelmei által megszerez. Ami nem egy veleszületett adottság, mint ahogy a személyisége, a lelkivilága, és a gondolatai egy veleszületett adottságot hoz magával, hanem ez már arról szól, amit ő maga szerez meg. Ő maga megszerez egy tudást, megszerez egy tárgyi dolgot, megszerez valamit, és ezekkel a szerzett vagyonokkal hogyan éljen. Bármilyen korban élünk, akár 2000, 5000 évvel ezelőtt, akár a jövőben, mindig lesz az embernek valami, amit megszerez. Volt is, van is, és lesz is. Akár tudást, akár értéket, akár élményt, akármit megszerez, hiszen csak azzal, hogy él már élményeket szerez. Már megszerzi az érzékszervei által, az ingerei által a tudást, az által a vagyoni gyarapodást, és ez mindig is így lesz. Mindig fog szerezni valamit. A kérdés az, hogy hogyan fog ezzel a megszerzett dologgal, tudással, megfogható tárgyi vagyonnal élni. Ezt a helyesen való élést részletezi a 22. fejezet.
A vége, a 23. fejezet pedig az igazságról, a felebaráti szeretetről, és az ünnepek megtartásáról való törvény, amit így Károli egy passzus alá vesz, s amit a héber Biblia így összegez: ezek az erkölcsi törvények. Úgy is szoktuk ezeket mondani, hogy ezek a lelkiismereti törvények, amik az ember szívébe vannak írva. Ami ebben engem igazán megfogott, az az ünnepekre való felhívás. Ebben a fejezetben rendeli el Isten azt, hogy a szombatot tartsd meg, és háromszor szentelj Nekem ünnepet esztendőnként. Ismerjük a kovásztalan kenyerek ünnepét: a peszach ünnepét, az aratás ünnepét: ami a Savuot, és végül a betakarítás: ami a Szukkotnak az ünnepe. Tehát ez a három nagy ünnep az, amit Isten elrendel. Ebben a részben az ember már egy olyan dimenziót él meg, amikor már nem a saját személyi, lelkivilága körüli rendeleteket, törvényeket adja meg Isten, nem a megszerzett dolgokra szóló rendeleteket adja meg Isten, hanem egy vízszintes sík után egyszer csak felfelé emelkedik az ember, és már vertikálisan is megadja Isten azt, hogy a szellemi életemet, a hitéletemet miként éljem meg.
Ez a három fejezet számomra egy olyan bontást adott, hogy Isten olyan törvényrendeletet ad, amiben az ember hármasságára megadja a keretet. A rendet. Megadja a személyiségemre: a lelkiéletemre, az érzéseimre, a gondolataimra, a vágyaimra azt, hogy milyen keretben legyenek. Megadja a fizikális életemben való dolgokra a keretet. S megadja azt a belső, láthatatlan, szellemi hitéletemben való keretet, hogy miként, és hogyan éljem meg a hívő életemet.
Sokat szoktunk beszélni az ember hármas felépítéséről, hogy az ember szellem, lélek, test. Amikor valamelyik megbomlik, vagy valamelyik túlsúlyba kerül, akkor szoktak a problémák jönni. Isten gyönyörűen kitárta a Mispátim heti szakaszban azt a hihetetlenül bőséges törvényrendeletet, amit szinte lépésről-lépésre láthatunk, hogyan oszt be az ember lelkének, testének és szellemének. Nagyon gyönyörűen körvonalazódik az, ahogy érezhető, amint a kesze-kuszaságból, és a rendetlenségből egyszer csak kialakul egy rend.
Ugyanis, ha beletekintünk egy kicsit az előzményekbe, és hogyha követtétek a heti szakaszokat, akkor látjátok és tudjátok, hogy hol vagyunk most. A Tízparancsolat, a Tíz Ige kinyilatkoztatása után vagyunk. A zsidó nép egy szolga nép, egy személyiség nélküli, egy vagyon nélküli, egy Istenismeret nélküli, egy semmiből, egy összevisszaságból, egy kesze-kuszaságból, rabszolgasorsból jött nép. Kijött Egyiptomból, ott áll a Sinai-hegynél, megkapta az isteni kinyilatkoztatást, a Tízparancsolatot, amit inkább úgy mondunk: Tíz Igét. Ekkor történik az, hogy Isten még tovább mondja ezeket az Igéket. A zsidóság úgy is tartja ezt, hogy ez a Tízparancsolatnak a folytatása. Nem szakítja szét egymástól a részeket, nem elválása, hanem a folytatása. Még a héber szövegben is úgy kezdődik a heti szakasz, hogy „és ezek azok a törvények”, ezzel az „és” kezdettel mutatja, hogy folytatás van, figyelj, nincs vége a sztorinak. Nemcsak Tízparancsolat lett kiadva, hogy ennyit csinálj, hanem sokkal többet szeretnék neked adni. Én egy egész komplexet szeretnék neked adni. Figyelj, nézz csak, Én rendbe teszem az életedet. Hiszen kijött a nép egy zűrzavarból, egy rendetlenségből, egy káoszból, és szükségük van a rendre. Úgy gondolom, hogy minden időben az embernek szüksége van a rendre, mert rend nélkül egy rendetlenségben felborul az ember élete, felborul az egyensúlya, felborul a lelkivilága, a fizikális, testi egészsége, felborul a szellemi, hívő élete is.
Kell-e a törvény? Miért van a törvény? Hogyan éljünk ma a törvénnyel? Éljünk-e vagy sem? Úgy gondolom, hogy mivel Isten szava – az én megvallásom és hitem szerint – időtlen, így mindazt, amit Ő mond, az érvényes mind a mai napig, sőt amíg világ a világ. Ha egyszer adott nekünk egy hatalmas terített asztalt, és mi éhesek vagyunk, miért marcangolnánk magunkat azzal, hogy nem veszünk arról? Egy óriási gyönyörű terített asztalt adott, és minden fogásra meg van szabva, hogy mikor ehetek abból, mikor ehetek belőle. Nem lehet a desszerttel kezdeni, nem lehet állandóan az örömökre hivatkozni. Nem lehet állandóan azt mondani, hú de jó, hiper kegyelemben élünk, nem kell nekem a főétel, minek. Nem kell nekem a törvény, minek. Meg kell ismernünk a törvényt ahhoz, hogy megismerjük saját magunkat. Isten egy gyönyörű terített asztalt adott nekünk, és valóban szükségünk van arra, hogy elvegyük ezeket a dolgokat, magunkévá tegyük. Ne csak kóstolgassuk, ne csak ízlelgessük, hanem emésszük is meg. Rágjuk meg mindazt, amit Ő személy szerint nekünk adott. Egy rendet adott! Az Ő rendjébe akar beilleszteni minket. S ebben a rendben ott van az, hogy megadta a lelkiéletemre, a személyiségemre szóló törvényeket éppúgy, mint a vagyoni életemre szóló feladatokat, törvényeket éppúgy, mint a hitéletemre szóló elvárásokat, hogy mit tégy, és hogyan tégy.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a Mispátim heti szakaszban az ember, ha belemélyed egy kicsit, mindent megtalál. De arra vigyázzon, és talán ez a csapdája nagyon sok esetben az egésznek, hogy a fától nem látja az erdőt, hogy elvész egy valamiben, és abban, mint egy örvénybe, belesüllyed. Ahhoz, hogy az ember megérezze, és megélje a törvény szépségét, szüksége van ahhoz, hogy átlássa ezt az egészet. Isten megfelelő módon jelentette ezt ki, lépésről-lépésre. Először nem véletlen az, hogy a személyiség jogokról szóló törvények vannak. Igen, meg kell a lelkeddel érezni, hogy ez neked jó. Igen, vágynod kell azután, hogy ez neked jó, kell. Amíg te nem érzed azt, hogy neked erre szükséged van, addig Isten hiába akar bármit is mondani. Nem véletlenül a lelki síkon indul el Isten helyreállítása, Isten rendbetétele. Azután megtörténik az, hogy a fizikális életre is kihat ez a lelkiélet, és utána el kezdesz gondolkodni: honnan is ered ez az egész? Kitől is ered ez az egész? Ez az egész helyreállító, rendszerező, rendbe tevő folyamat? Magától a Rendtől, Istentől ered. Ekkor a szellemi életed is vágyik arra, hogy igen, megéljem a szombatot. Nem kötelező ez, hogy szombaton nem dolgozok, vagy szombaton nem csinálom ezt, vagy azt. Kell az a nap, hogy találkozzak Istennel, kell az a nap, hogy megéljem Vele. Kell az, hogy levegőt vegyek, hogy a lelkem egy kicsit felüdüljön, hogy a szellemem felfrissüljön. Rájössz arra, hogy igen, kell az a három ünnep, kell az, hogy találkozzak Vele. Egyszer csak észreveszed, hogy rendeződik az életed, hogy beállnak rendbe a dolgok.
A törvény miért adatott? Minek adatott? Kell-e ma nekünk? Hát, ha rendetlenségben akarunk élni, akkor nem kell, mert lehet úgy is. Lehet rendetlenségben élni, lehet zűrzavarban élni. Nem kötelező rendben élni. De melyik a jobb, és melyik éri meg jobban? Amikor tudom, hogy minden kiszámítható, mert Isten rendjében és tervében élek, vagy választhatom a rendetlenséget is. Lehet össze-vissza zabálni arról az asztalról. Lehet rendetlenségben élni, de annak van következménye, és számolnom kell a következményekkel. Ha rendben élek, annak is meglesz a következménye. Meglesz az az érzésem, a lelkületem, és meglesz mindaz, nem csupán érzésem, hanem megélésem, tudatosságom, átjárja az egész lényemet az, hogy igen, lépésről-lépésre haladok, és fejlődök, és érzem, hogy épülök fel, míg a rendetlenségben maximum csak stagnálni fogok, vagy inkább lesüllyedni. De a rendben fel tudok épülni, és tudok több lenni a következő napon, mint az előző napon voltam. Tudok több lenni, tudok épülni, tudok gyarapodni. Ezt adja a Törvény.
Orbán Béla:
Egy másik részt és egy másik oldalt veszek elő. Sabbat Sékalim, Sabbat Mispátim. Sőt van egy harmadik jellemzője ennek a szombatnak. Igazából történelmi időszakokat kell valahogy elővetítenünk. Mi is történik itt? Valóban a törvényadásnak az idejét is éljük ebben a heti szakasznak az előzményeiben is. De Isten miért adta a törvényt? Ez az első kérdésem. Nem önmagamhoz, hanem egy kicsit hangosan is szeretném kérdezni. Isten a törvényt azért adta valamikor a választott népnek, hogy egy szakasz befejeződjék. Az a szakasz, amikor az ember kikerült az Édenkertből, Isten azt mondta: itt van, csináld. Nem kellett az Édenkertnek az abszolút rendje, amelyikben neked semmi dolgod nem volt, hiszen abban a rendben még a tudásra sem volt szükség. Minden úgymond kóser volt, minden rendben volt. Csináld magad. Isten szabadjára engedte az Édentől kifele az emberiséget, a kezdeteket, az ember meg szépen bebizonyította, hogy képtelen önmaga kitalálni a rendet. Bizonyos dolgokat meg tudott tanulni, hogy a vizet isszuk, és nem kalapáljuk. Mondhatnám a természeti törvényeknek az összes érdekességét, vagy nem érdekességét. Mondhatnám akár evolúciós előrelépésnek, bárminek. Az ember fejlődött. De odáig is fejlődött, hogy elkezdte egymást ölni, egyből jött az erőszak és egyéb. Az uralkodás, és Isten azt mondta: na, jó, akkor most álljunk meg. Akkor álljunk meg. Istennek az egész emberiséggel való kapcsolata mindig így kezdődik. Mi eljutunk egy olyan időszakig, amikor mi csődbe megyünk. A bűn annyira elszaporodik, lásd Nóé, vagy lásd akármelyik bibliai történet. Akkor Isten azt mondja: na, jó, akkor adok neked egy lehetőséget. Nincs ez másképp ma sem.
Most is az van, hogy a zsidóság, mint olyan elvetette, illetve nem fogadta el Jesua HaMassiah-t Messiásnak. Isten azt mondta: jó, akkor lépjünk. Én mégis adom. S most innen másik irányból fogod Őt megismerni valamikor. Tehát Istennek ez a szeretete megmutatkozik a mi elrontott dolgainkra. Nem ítéletet ad, hanem azt mondja: itt van, megmutatom. Mint egy szülő a gyerekének azt mondja, kisfiam, menjél ki és tedd ezt, meg azt. De hát ezt meg kellene tanítani. Meg kellene tanítani, a baltát hogyan kezelem, a fúrógépet hogyan kezelem, a kalapácsot, a tollat. Mind meg kell tanítani. Hát körülbelül így néz ki Isten törvénye. Itt van ember, ha ezt így csinálod, akkor lesz belőle valami. Ha tudsz kalapálni, akkor tudsz formázni, és hadd ne mondjam tovább az emberi, gyerek és szülő viszonyát, vagy felnőttnek a viszonyát. Isten, mint az abszolút Atya, így tanítja az Ő népét, az emberiségét, így tanítja: itt van, adom neked elődbe. Adom neked elődbe!
Van egy nagy probléma, amikor a zsidóságot Isten kitalálta, hogy ő lesz a választott nép, ez idáig érthető is. Csak van egy probléma, amikor a kivonulás utáni részt olvassuk, a Kánaánba való bemenetel előzményeit. El kell mondanom, hogy van itt egy félreértés, keresztény szinten is. Izrael kihívásánál és kivezetésénél a Nádas-tengeren keresztül nem az volt Istennek a célja, hogy bevigye Kánaánba. Nekünk sem az a célunk, hogy Isten kihoz a nagy pocsolyánkból, a nagy Egyiptomunkból, azután halleluja, haj. Lesz tejjel, mézzel folyó Kánaán. Nem ez a történet.
Azért hozta ki a választott népet, hogy legyen törvény, amit ő él meg, amit ő tanít a világ minden egyes népének. Ez a kiválasztottság ma is ugyanígy szól. Ha te hívő ember vagy, nem azért lettél hívő ember, és nem azért szólított meg Isten, és adott hitet, és adott megmentést, megmenekülést, hogy te most olyan jól érezd magad a páholyban. Légy bizonyság! Kicsit keményebb ám. Keményebb, amikor az ember rádöbben arra, hogy én milyen tehetetlen vagyok, milyen törvénytelenségben voltam, és mennyi minden gaztettet tettem, és mennyi minden rossz van, ahol én előfordultam egyáltalán. Ugyanúgy, mint az Édentől egészen a törvényadásig, csak a baj volt, és addig, amíg meg nem tértél, addig te is csak a bajt csináltad. Bizonyos dolgokat jól csináltál, megtanultad a törvényszerűséget. Nem eszem meg az anyósomat, bármennyire porhanyós, és így tovább, tehát az alapvető törvények bennünk voltak. De alapjában véve – bocsánat – gazemberek voltunk. Alapvető. Mindent, amit csináltunk, rossz volt. Legalábbis próbáltunk, mert ugye az a törvény, amit mi találunk ki, az nagyon jó Isten törvényével szemben is. S az a törvény, ami ott van, a bennünk lévő törvény, az arról szól, hogy én az övét el akarom venni, meg arról szól, hogy a másik fölé akarok mindenképpen keveredni. Ez a mi belső törvényünk, ez az emberi törvény. Ezt mutatta meg a világ a bűnbe eséstől egészen a törvényadásig, amikor Isten azt mondta: na, jó, akkor most szabjunk már rendet, ami nem kötelező, de elfogadhatsz, mert különben folytatása következik. Mindig, mindig a gaz, mint olyan, ki fog nőni. Ember, te mindig ember leszel. Jó és rossz értelemben is, úgy, ahogy mondtad, az ösztönök mindig ott vannak, jó és rossz értelemben. Az embernek mindig lesznek érzelmei, gondolatai, jó és rossz egyaránt. De sajnos több a rossz.
Isten azt mondta: korrigáld már magad ember, javítsd már meg ember. Na, jó, adok hozzá egy példát. Ott a választott nép. A tejjel és mézzel folyó Kánaán nem azt jelentette, hogy tej, méz, meg minden. Hanem pontosan arról szólt, ahol tej van, ott van vágóállat: van áldozatra való állat ott az oltáron. Tejjel, mézzel folyó, ahol méz van, ott van növény, ott vannak méhecskék, ott valóban van édes, mint a méz: öröm is. Nem azt mondta, hogy te most itt beültél, és te már egy királyi gyermekként lógatod a lábad, és semmit nem csinálsz. Istennel való viszonyodban lehet előrelépni, van áldozat, van a hálaadásnak lehetősége. Én egy olyan földet akarok neked is adni ma is, a 21. században, ahol lesz áldozásod, és lesz örömöd. Ez a mi Kánaánunk. Nem egy befejezett tény. Itt a feladatod, hogy igenis, mutasd meg a törvényt. Mutasd meg azt a rendet a világnak, ami neki is jó.
Amikor ezt a heti szakaszt úgy nézi az ember, benne van a kísértés, hogy elkezdem és 120 éves koromban sem tudom befejezni, hiszen csak micvából, tehát jótéteményből, mint parancsolatból csak 53 van benne, emlékeim szerint. A tiltókat már nem is mondom, mert ha ezt az 53-at így elkezdenénk boncolgatni, akkor körülbelül egy év alatt talán fel tudnánk sorolni, de még mindig lenne rajta mit beszélgetni.
Tehát miről is beszéljünk? Tényleg a törvényről beszéljünk. Tényleg a rendről beszéljünk. Meg kell mondanom, hogy ezen az 53-on túl, az összes 613 parancsolat, amit a régi bölcsek darabonként kivettek a mondatokból, hogy mi van a Szentírásban benne, tehát pontosan annyi, bárki, bármit szeretne ellenébe tenni. El kell mondanom, hogy nagyon kevés, hiszen ezeknek a szorzata is kevés, hiszen, ha két parancsolat meg van tartva, akkor egy harmadik születik belőle. Ha az egyik nincs betartva és a másik kettő be van tartva, akkor egy újabb szituáció, egy újabb parancsot készít elő. Újabb megoldást, egy újabb gondolatot ébreszt, mi van akkor, ha… Ez a kérdés merül fel. Ez a klasszikus rabbinak volt a feladata, amikor a faluban egy közösségnek a szellemi vezetője volt, és megkérdezték tőle, hogy nincs kukorica, de van két pulykám és hat gyerekem: most mit kell csinálni. S a rabbinak válaszolni kellett, össze kellett adni, ki kellett vonni, meg Isten törvénye szerint mennyit kell dolgozni, hogy lehet kölcsönkérni, vagy hogyan kell vágni. Mindenre választ kellett adnia.
Nekünk ebben a világban ezt a feladatot adta Isten. Ha hozzád fordul valaki a zűrös életével, választ kell adnod. Kinek mennyi adatott. De ennek ellenére otthon a családodban is elő kell állnod, és a választ meg kell adnod. Itt nem 613 törvény van, itt borzalmasan sok van. Amekkora ez a világegyetem, annyi törvény van, bármilyen furcsa. Mert nemcsak ennek a sárgolyónak van törvénye, hanem a kozmosznak, a mindenségnek is vannak törvényei. A mi törvényünk az, amit Isten megmutatott, erre a golyóra szól. Hát, ha valaki azt mondja, mondjam meg mi a törvény, akkor én nem tudnám azt mondani, hogy itt számot lehetne mondani. Képtelenség. Hiszen más korban, más helyzetben, más együttállásban, konstellációban egy egészen más törvényt is ki lehet következtetni.
Miért is hozom ezt? Azért is hozom ezt, mert ez a bibliai rész, ez a heti szakasz az írott és a kinyilatkoztatott törvény kapcsolatáról szól. Erről ír. Erről ír, hogy Isten megadta a kőtáblát. Igen ám, de megadta a végrehajtási utasítást is, amiben nem másról van szó, mint a kőtábláról. S itt van most, amit mi szenvedünk. Itt van. Mert a kinyilatkoztatásról mindenki azt hiszi, hogy nekem van kinyilatkoztatásom. Így kezdődött, hogy a rabbik annak idején, ők a mindent tudók. Majd ők megdumálják, majd ők megmagyarázzák, azt a törvényt hogyan kell végrehajtani. Na, nem bántom szegény rabbikat, mert ma pásztornak hívják, meg evangélistának, meg nem tudom minek a másik vallásos táborban, akik megmondják neked a tutit.
Semmi baj nincs, csak egy óriási baj. A törvény és a Magyarázó közé valaki beállt. Valaki beáll. Amikor Isten azt mondja: a szívedbe írom a törvényeket, akkor a magyarázat is ott van. Hiszen az Újszövetségből tudjuk, hogy az Ő Szelleme elvezet minden igazságra. Neked csak bizonyságot lehet tenned, hogy te mit tapasztaltál meg, és nem mondhatod a tutit. Te ne prédikálj. Mondtam ilyet is, hogy te ne idomíts senkit. Mondd meg, hogy mi a te bizonyságod. Mondd meg, hogy van egy törvény, azt te hogyan élted meg, vagy hogyan láttad a szüleid életében. Tessék bizonyságot tenni. Nem te vagy a kinyilatkoztatásnak a nagy tudósa. Ezt szenvedjük. Ezért van millió teológia, ezért van millió ágazat, ezért van millió szakadás.
Mi a legnagyobb probléma? A kinyilatkoztatás, az nem más, mint megdumáljuk: a magyarázkodás. Tehát én elmondom azt, hogy ez a törvény erről szól, mert én mindenekfelett álló vagyok. Az egyházi fegyelem köt, a katekizmusom köt, a nem tudom, micsodám köt, nekem ezt kell mondanom. Ez a bizonyos közben állás a törvény és a valóság, maga Isten akarata között. Ez. De valóban, működik-e bennünk a Szent Szellem? Működik-e a minden igazságra elvezető? Ismerem a törvényt, és meg is akarom érteni. Ez a kérdés. Hogy jobban akarok valamit használni. Hát elmegyek-e ahhoz, Aki tudja, hogyan kell? S ha nem megyek el, akkor elmegyek a gyártóig, Aki megadja a gépkönyvet, és Ő nem más, mint a Gyártó, Isten, aki teremtett. Mutasd már meg, hogyan csináljam. Lehet egymásnak bizonyságot tenni egy házasságról, egy gyerekről, bármiről. De elmegyek oda: Istenem, nincs, aki megmondja, mondd meg Te, hát Te teremtettél, hát ott van az én tervrajzom.
Egymás felé szolgálni. Itt van a kérdés, amikor Izrael megkapta a törvényt, akkor most: Istennek volt törvénye, vagy Izraelnek volt törvénye? Istennek a törvénye van az én életemben, vagy az én törvényem van, Istenre hivatkozva. Nem mindegy. Valahogy nem mindegy. Itt van, amikor mi mindig 180 fokban szeretünk az önzésünk miatt fordítani valamit. Van egy törvényem, amit másnak közlök. Én így látom, ott van mögötte. Ezeknek a bizonyos rabbiknak és egyebeknek a közmegegyezés -így hívták: közmegegyezés- nem másról szólt, mint hogy hogyan jó ez nekünk. Nem az, hogy mit mondott Isten! Hanem abban a helyzetben, abban a közegben, abban a népben, az alatt a főnökség alatt: hogy jó ez? Na, ezt kell megszüntetni most. Nem akármilyen -istának lenni, meg pistának, meg -esnek, hanem mit mondott Isten. Ez a törvény, hol van ennek a bizonysága, és ez rám mennyire jó, mert rosszat nem is mondhatok egy törvényre. Mennyire kell nekem, most mennyire helyszerű, időszerű, és aktuális? Akkor Tőle kérdezzem meg, és biztos ad olyat is, aki ezt már megélte, és bizonyság. Valahogy mi mindig úgy vagyunk, hogy felcseréljük 180 fokban a dolgokat.
A törvény nekünk adatott, vagy mi adattunk a törvénynek? Ilyen kettősségeket lehet kérdezni mindig. Tényleg ez a közmegegyezés, ami a zsidóságon belül alapvető tézis, hogy az az igazság, amiben a többség megegyezik. Ez valóban nem tévút? Mert, ha valaki egy iskolában tanult, valamelyik házban, régen így hívták a tanházakat, vagy teológia manapság, az azt fogja fújni. Ha 40 katolikus összejön, az 10 reformátust le fog győzni, mert a többségi elvek ott vannak. Ott vannak, már az ökumenéről ne is beszéljek, mert ott meg házon belül vannak. Valahogy ez a bizonyos, a törvény és a kinyilatkoztatott törvény közé lépett ember, valami nagyon nagy bajokat csinált. Nagyon nagy bajokat csináltak a teológiák, a törvényt magyarázók. A törvényt nem magyarázni kell, hanem megélni. A törvényt meg kell ismerni, és ha tudom, hogy jó nekem, akkor meg kell élni, mert nekem jó.
Elővehetném a Tízparancsolatnak is a történetét, egyrészt nem parancsolat, másrészt nem abban az értelemben Ige, hogy parancsolás, hiszen jól tudjuk annak a magyarázatát, hogy nem fogod azt tenni, ami, így van az igazi fordítása. Nem fogsz lopni, nem az van, hogy ne lopjál, és így tovább. Isten felkínálja a lehetőséget. Nem tilt! Bárcsak ilyen apróságba is az ember be tudna menni, hogy a Tíz Ige, az arról szól, hogy Én úgy döntöttem, hogy te nem fogod a másik feleségét kívánni, mert pont jó, amit én adtam neked. Ilyen nagyon egyszerű. És nem fogod másnak a vagyonát kívánni, mert neked pont megelégedett életed van. Nem kell majd. De jó lenne az eredetekhez visszatérni! Itt van a törvényeknek a magyarázata is: vissza az eredetekhez.
Nekünk mi a feladatunk, amikor a törvényről beszélünk, és arról beszélünk, hogy közmegegyezés, és arról beszélünk, hogy kinyilatkoztatás? Isten a törvényeket kinyilatkoztatta. Az Ige testté lett. Hát kinyilatkoztatta. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem betöltsem. A törvénynek lett egy végrehajtási állapota: ítélet, kegyelem. Ez a betöltés, nem a megszüntetés! Akkor tölti be egy bíró a törvényt, amikor kihirdeti, öt év, vagy kötél. Isten viszont azt mondta, hogy az öt év és a kötél után van kegyelem, ha kéred. Ez a betöltése. Nem az, hogy nincs. Addig, amíg a polcon van a rengeteg törvény, és nem a bíró száján van, és a Tórában, addig az nincs betöltve az a törvény. Az Btk, vagy Ptk.
El kellene gondolkodnunk, hogy hogyan is van a kinyilatkoztatás? Nagyon egyszerű. Vedd elő az Újszövetséget. Vedd elő azt, ami Jesua HaMassiah-nak a földi életében elhangzott az Ő szájából. Vedd elő azt, akár még Pált is előveheted, ott, amikor a gyülekezetek problémáiról beszél, mennyire összecseng, és mennyire csak azonos a törvényekkel, ami az Ószövetségben elhangzik. Mennyire? Hát az egyik magyarázza a másikat. Az egyik bizonysága a másiknak. A törvény bizonysága Krisztus. Hát értsük meg. A kinyilatkoztatás Benne lett meg. Nem a mi nagy okoskodásunkban. Mi csak bizonyságot tehetünk a törvényről és a kegyelemről. Krisztusról és a törvényről, amit Isten adott nekünk, a Tóráról. Ez a feladatunk. A kettőt egyszerre felmutatni magunkban. Igen, tudom, hogy és tudom, hogy van kegyelem, mert csak akkor lesz kegyelmed, ha megítél a törvény, és akkor lesz örömöd, ha a törvény szerint már rendben van az életed ez a része, és így tovább.
Ennek a heti szakasznak a magyarázatában rengeteg törvény van valóban. Nem titkolt tervem, talán Isten megadja, hogy ezekből a törvényekből sok mindent lehet aktualizálni, aktivizálni is. Lehetséges, kell róla beszélni, kell róla írni. Valóban a törvény, mint olyan minden korszakban, és időben ugyanaz, csak a végrehajtás más, mert a környezet, a korszak más. Sokszor mondom ezt, hogyha valaki ellopja valakinek a szamarát, az ugyanaz, mintha valakinek a kamionját lopják el. Az egzisztenciáját teszik tönkre. Ha eldől a szamarad, segítsd fel. Ha valakinek az egzisztenciája tönkrement, akkor segítsd fel, de ne könyörkenyereket adj, vagy egyebeket. Mondhatnám az aktualizálásokat. Mondhatnám azt, hogy mit jelentett akkor, mit jelentett akkor ez, ami ma már más eszközökkel ugyanazt jelenti, más gyakorlati kivitelezésben, de a lényege, az elve, a lelkisége ugyanaz.
Azonban a heti szakasz mellett, ennek a napnak van még másik fontossága, és azt hozzá kell tennem, hogy megint csak kapcsolódik a törvényekhez is, kapcsolódik mindenhez, hiszen minden összekapcsolódik a Bibliában. Ebben arról van szó, hogy Izraelben ma csodálatosan szép idő van, már tavasz van, már kikeltek az őszi vetések. Ma van a kevert vetés kiszántásának az ideje. Ha úgy akarod, akkor neked is. Ma van. Nem akarok senkit manipulálni. Itt arról van szó, hogy tavasszal, amikor kikelnek a növények, őszi búza, őszi árpa, őszi akármi, akkor olyan szép zöld minden. Gyönyörű. Hát a komor hideg tél után, nem csodálatos egy zöldülő szántóföld? Ilyen a mi életünk is. Idáig nagy komor, sötét, fagyos, hideg, zöldülünk. Na, de mi nő ki? Most jön ez a mai napon kötelező, mezőgazdasági előírás. Ha látod, hogy a szántóföldeden, amit elvetettél vegyes vetés van, fogod az ekédet és az egészet kiszántod, és újra kell vetned. Hát ez most van.
Ez a sok hülye teológia, ez a sok hülye szélvész, ami hozta a magokat, mindenféle módszereket, mert már annyi módszer van, hogy lassan már búza nincs benne. Hát akkor drága testvérem, ekét elő, és a múltat nem végképp elfelejtjük, hanem ha látjuk, hogy nem tudjuk kihúzni a gazokat, mert több a gaz benne, akkor szántani kell. Szántani kell. Otthon le kell ülnöd, szépen el kell mondani, hol jártam báránykám, melyik templomban, gyülekezetben, pásztor, vagy szélhámos, vagy nem tudom ki tanított. Ezt csak onnan tudod, ha ismered Isten Igéjét, Isten Törvényét, Isten Kegyelmét.
Szépen egyenként látod, hoppá. Ez úgy néz ki, mint a búza, de nem az, mert ugye, hasonlít csak. Van búza! Hűha, hát itt rengeteg, rengeteg mérgező gyomnövény van. Itt most már ne válogass azon, hogy ki mit mondott. Oral Roberts, Derek Princen át, nem tudom, kit mondjak a sok ezerből. Mit mond Isten Igéje? Ha kevert, szántanod kell. Te egy életen át csipkedheted a nem tudom kinek, a nem tudom milyen prédikációját, meg tananyagját, akármit. Soha nem lesz tiszta aratásod, konkollyal teli, mérgezett eledeled lesz. Tele lesz konkollyal, amely gombabetegség miatt téged szédíteni fog, gyomorfájdalmat fog okozni, amitől nem fogsz enni, de kóka leszel, és szépen szédelegni fogsz. Ezért szédeleg ma nagyon sok keresztény, mert nem tépte ki a különböző kis teológiákat, dogmákat, vagy a ki tudja minek nevezett dolgokat. Ma van a szántás napja. Ma van. Most tudnod kell, hogy az a zöld, az micsoda. Ki kell menned.
Végig kell gondolnod az életedet, hogy most szólt, most egy gondolat kiserkent a fejemből, ez honnan van? Kitől tanultam? Rá kell jönnöd, hogy Isten Igéje meg fogja mutatni, hogy az nem, az egy egyházi módszer, valakinek a kinyilatkoztatását kajáltad már megint meg. Szántás. Ezt a napot így hívják. Shabbat Mispátim, és a vegyes vetésnek a kiszántása. Bátor vagyok-e, vagy sem? Akarom-e, hogy az aratásnál akkora égésem legyen, mint a Reistag? Bocsánat a hasonlatokért. Akkora legyen, mert, amikor már aratsz is, akkor derül ki, hogy mi az, akkor magad is rá fogsz döbbenni. Pedig olyan szép.
Gyermekkoromnak a kedvenc szórakozása volt, fiatal, vajszívű gyerekként, fiúként, jártam a mezőt, és szedtem össze a búzavirágot, szarkalábat, margarétát, pipacsot, és vittem haza a csokrot, olyan gyönyörű volt. Eszembe nem jutott, hogyha az belekerült volna az aratásba, és azt meg kellett volna enni kenyérben, abból mi lett volna. Eszembe nem jutott. Ugye milyen szép pipacsok vannak? Igaz, hogy hamar elhullajtja az a teológia a levelét, meg az az új hullám, pipacska, putty. Jaj, de szép kék, búzakék, mint az ég. Hát hogyan adják el neked a virágokat? Hát így. A mérget. Most kellene szántani. Most kellene tudni, abból, bármennyire szereted a pipacsokat, ki kellene onnan irtani. Bármennyire szereted a búzavirágot, olyan gyönyörű -még ma is tetszenek különben. De tudod-e mennyire káros?
Ma van a szántás ideje. S ha nem álltak volna a törvény és te közéd az okoskodók, akkor neked tiszta Ige lenne. Mert a benned levő, a te kérésedre minden igazságra elvezetne. S ha nem téged közvetlenül, akkor a kezedbe adná azokat a bizonyságokat, hogy nézd meg azt az embert, vagy hallgasd meg annak a szavát, az hiteles, ha bizonyságról beszél. Ha bizonyságról beszél. Senki ne beszéljen bibliai verseket úgy, hogy nincs mögötte bizonyság. Vagy Krisztus bizonysága, vagy a sajátod, vagy valakié. Senki. Mert ott kezdődik a baj, hogy azt már mindjárt elméletileg valahogy átdolgozzuk. Ettől kellene tisztává tennünk magunkat. Ettől a sok mindenféle dumától. Annyi, de annyi, és pláne itt a rendszerváltozás utáni időszakban, már minden hokedlin volt egy pásztor, és mindenféle gagyikat prédikáltak, már mindenkinek volt látása, meg megtapasztalása, meg nem tudom, milyen baja. Össznépi szédítésben.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Isten mit mondott? Az Újszövetség hogyan támasztja alá? S a te életedben hogyan vált valósággá? Tessék férfinak lenni. Nem érzelgősen, ő azt mondta. Apucinak kinevezett pásztort, és akkor elmondani, jaj, de szépen mondta. Nem. Isten mit mondott? Tessék férfiasan gondolkodni. Tessék elővenni az ekét, és kiszántani mindent. Ennek az idejét éljük, tavasz van. S amikor Isten tényleg azt mondja ebben a heti szakaszban, hogy előkészülhetsz az ünnepekre, nem másra készülsz elő a templomadóval, és ezzel a szántással is, mint Peszachra, mint az ünnepek kezdetére, az egyházi évnek, a templom évének a kezdetére. A kezdet előtt ez a feladatod. Ez.
Már előre gondoskodnod kell arról, hogy a templom működjön, lásd Krisztus Teste. Előre kell gondoskodnod. Nem a papok lenyúlósára, hanem hogy működjön Krisztus Teste, a templom. Az áldozati rend, legyen mindenre megfelelő összeg. Erről szól a fél pénz, erről szól a fél sékel. S ezt mindegyikünknek egyformán kell megadni. Nincs különbség. Fél sékel, az fél sékel. Ebben benne van, hogy Isten mindenkinek adott egy fél sékelt. De mindenkinek. Mindenkinek adott annyit, hogy ő visszaadja, hogy működjön Krisztus Teste. Mindenkinek adott. Isten nem kért volna soha olyat, amit nem tudsz teljesíteni. Ma sem kér többet.
Tehát törvény. Kellemetlen persze, mert az a jó törvény, amit én tudok használni más ellen. Valóban meg kellene érteni, hogy lényegében mi is az igazi törvény. Valóban az a kettős törvény: szeresd a te Istenedet, és szeresd az embereket, mint önmagadat. Valóban ez a törvény, ez a kettő. Ebben valóban összesűrűsödik minden. Ha te rendben élsz, akkor szereted a testvéredet. Ha te rendben élsz, akkor szereted a te Istenedet. Ne fordítsuk meg a dolgot. Majd én, és majd Ő. Nem. Ebben a két törvényben minden, és megszámolhatatlan számú törvény benne van. Ebben, ez a lényege. Valóban, ha én szeretem Őt, szeretem a másik embert, és én nem tőle várok el valamit, hanem én adok neki. Én rendben vagyok, és neki adok. Itt nem humanizmusról beszélek persze. Akkor Isten meg is áld, mert több testvérem lesz, működik, rend lesz, békéd lesz, és hadd ne mondjam sorba a következményeit. Isten ebbe a kettőbe sűrítette össze, amit ki kell bontanod. Isten úgy szeretett, hogy adott neked törvényt. Szeresd tehát Istent! Isten úgy szeretett, hogy adott neked törvényt, és ezzel rendezi az emberi kapcsolataidat is. Sőt még az állatvilággal, még a természettel, mindennel így van Isten. Mindenre adott lehetőséget. A te békédre, a te rendedre, és mindenképpen az Ővele való békére adta ezt. Hiszen a rend nem más, mint Istennel békességben lenni. Hiszen a törvény nem más, mint Isten rendjében, Istennel békességben lenni. S ebből adódik, hogy egymással is békességben legyünk.
Shabbat Mispátim: törvények. A törvényt Isten adta. A kinyilatkoztatást te is naponta megkapod, ha kéred. Csak oda kell menned: Istenem, most ebben a helyzetemben, mit csináljak? Ő gondoskodni fog arról, hogy megérted az Ő törvényét, megérted az Ő Igéjét, és ad hozzá eszközt, írásban, szóban, testvérben, bármilyen módon. Ez már Istennek a szuverén joga, hogyan fogja megadni. Légy nyitott arra. Légy nyitott arra, hogy Isten megtanítson a rendre. Nem a te rendedre, ahhoz Isten nem járul hozzá. A te törvényedhez nem fog hozzájárulni. De ahhoz sem, hogy te törvénytelenségben élj, mert saját öntörvényűségben élsz. Ne adj senkinek törvényt! Add Isten törvényét! Add, méghozzá az életeddel, és ha kell, a bizonyságoddal, de ne prédikálj. Könyörgöm, ne prédikálj, nem te vagy a főnök. Sokkal nagyobb van, minden ember fölött. Ő adott nekem valamit, én hálás vagyok, és elmondom Neki, hogy köszönöm, hogy megértem, hogy ebben a helyzetben hogyan kell élnem. Megértem a házasság, gyereknevelés, munka, s ami engem érint, annak minden egyes rendjét. S Isten még arról is gondoskodik, hogy fáj valami, ha nincs rend. Tudod mekkora áldás ez? Fáj a rendetlenség. Hát én ezt kívánom nektek: fájjon a rendetlenség.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |