Orbán Béla:

 

9. Zsoltár

Vállald az ítéletet

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2018. május 9.

 

9. zsoltár 9. versétől a 13. versig olvasom:

 

„És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet, mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged. Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.”

 

A 9. zsoltárt vettük most elő ezen a szerdai napon, és a 9. zsoltárból különösen a 9. vers az, ami érdekes számunkra: Isten ítélete. De a zsoltárnak a történetében mégis benne van olyan, hogy ennek a zsoltárnak az eredetét, és egyáltalán a célját nagyon kevesen ismerik, hiszen ennek a zsoltárnak van egy alkalmi megnevezése, és ennek a fordítása annyit jelent: a fiú halálára. Na, most a fiú halálára egy öröm zsoltár? Mert ítéletről szól, Istennek a gondoskodásáról, ítéletéről, igazságtételéről szól.

 

A zsidó tudósok itt legalább 8-10 féle variációt hoztak elő erre: kicsoda lehetett az a fiú, aki meghalt, hogy a fiú halálára írott zsoltár, és méghozzá pozitív? Mindenféle variáció van természetesen, Góliát is szóba került leginkább, hogy annak a halálára van ez, hogy Isten ítélt. Nem lennék sokszor, és ebben az esetben sem csodálkozással tele, hogyha kiderülne, hogy ez most a Golgotáról szól, a Fiú haláláról. Nem igazából volt időm, és nem igazán néztem utána, hogy most a keresztények hogyan próbálják ezt megmagyarázni, hogy a Fiú halálára íródott a karmesternek a zsoltára.

 

Mégis Isten ítélete az, ami benne van, és hálaadó zsoltár, Istent dicsőítő zsoltár. Azonban itt ki kell térnem arra, és nagyon rövid szeretném, ha lenne: milyen ítélet van, ami éppen a mai nap eléggé nehéz helyzetbe hoz bennünket? Hiszen a kereszténység kétféle ítéletet ismer, ami Isten ítélete, a harmadikat meg nemigen szeretné elfogadni.

 

Az első ítélet az, amikor mindenki arról beszél, hogy élünk a Földön, jó kisfiúk leszünk, jó kislányok leszünk, ócska itt az élet, nehéz, meg kiszúrtak velem, meg nehéz a világ, de majd a mennyben jó lesz. Ez az ítélet egyik formája, nagyon sok egyház ebben riogatja, áltatja, és élteti a népét, hogy nem baj, majd a mennyben jó lesz. Nem baj. Nem baj, ha most valami problémád van, majd a mennyben jó lesz, mert Isten szeret, és a mennyben, figyeld meg. Itt olyan hosszú és nehéz volt az élet, ez könnyhullatással telve. Nem akarok elővenni ilyen kánaáni, keresztény nyelvezetet, hogy milyen csodálatos énekeink vannak, hogy milyen nehéz volt ezen a Földön, de ott fönt a mennyekben, meg egyebek.

 

Tehát ez az egyik, ami az ítéletről szól, és ez nagyon veszélyes. Nagyon veszélyes, mert arról szól, hogy add föl, ne csinálj semmit, nem kell megvizsgálni semmit, fogadj el mindent úgy, ahogy van. Mondjuk ez a szemlélet, az ítéletnek a szemlélete nagyon jó volt egy abszolút jobbágyrendszerben, abszolút feudalista rendszerben. Te parasztnak születtél, de majd a mennyben jó lesz. Te itt halsz meg éhen, meg a kaszával a kezedben, és jön érted a kaszás, mert belehaltál a munkába, és a betegségbe, és mindenbe, mert kénytelen vagy, meg kiszolgáltatott vagy, törődj bele. S ki tanította ezt? Aki éppen mondjuk a libacombon meghízott és ő volt a gróf, vagy az intéző, vagy akárki. S ezt közösen a hatalom és a papság együtt, a klérus közösen tanította: majd a mennyben.

 

S ma, ebben a zűrzavaros világban, amikor nem kapunk talán hónapokra előre se válaszokat, hogy vajon mi lesz, akkor könnyen beleesik a kereszténység is abba, hogy nem baj, majd a mennyben jó lesz. Ez egy ilyen csúnya becsapás. Nagyon más néven is lehetne illetni.

 

De azt hiszem, van egy másik, ami az ítélkezéssel kapcsolatos. S az az ítélet, hogy Isten mindenkit nagyon szeret. Nem vagy bűnös, nem számít, mit csinálsz itt, majd az utolsó pillanatban, majd az utolsó óráidban, majd amikor Elé állsz, akkor az Ő szeretete megment téged. S az Ő szeretete mindenképpen arra irányul, hiszen ki is mondta, hogy Istennek az a célja, hogy minden ember üdvözüljön. De hát, hogyha ez a célja, akkor be is tölti. Te csak maradj nyugodtan kisfiam, Isten úgyis szeret.

 

Bármilyen borzalmas, neoprotestáns, viszonylag ismert embertől hallottam, hogy Isten úgy szereti ezt a világot, hogy még a Sátánnak is meg fog kegyelmezni. Ettől már azért egy kicsit csalánkiütéses lettem, mert ez már túlzás. De legalább olyan túlzás az, hogy az embereket félrevezetjük. Ez a szemlélet végül is ugyanolyan alvásra ítél, és még kellemesebb. Természetesen ott van, hogy kik tanítják ezt leginkább? Azok a vallások, és azok a felekezetek, azok az egyházak, amelyiknél ez a túlzott Jézus szeretet van, ez az ömlengősség, a pietizmusnak hívott különböző variációk. Ott van ez, hogy Jézus téged nagyon szeret. S be vagy csapva, drága barátom. Be vagy csapva, mert nagyon szeret, de a bűnödet, azt nagyon nem szereti. Nagyon szeret téged, és nem szeretné, hogy bűnös legyél.

 

Van két ítélet, mind a kettő a halálom után lesz. Az egyik az, hogy tuti befutó vagyok, mert Isten mindenkit szeret, mindenkit üdvösségre visz. A másik pedig az első, ha elég jól élsz itt a Földön, és eléggé szófogadó vagy, akkor ott a mennyben jutalmat kapsz. Ne foglalkozz azzal, hogy itt ezen a Földön mi van. Te se foglalkozz a bűneiddel, semmivel ne foglalkozz, te éld az életedet, azt csinálsz, amit akarsz, te már a kegyelem birtokosa vagy, te már üdvözültél. Valld meg, hogy üdvözültél. Ugye csak egy kis bekiabálós mondat, és már te is a mennyekben vagy, és hivatkozhatsz arra, hogy Isten úgy szeret, hogy engem megmentett, és nemcsak váltságot szerzett, hanem már ki is osztotta nekem, bár én még bűnös vagyok, bár még ez, de tudom, tudom. Mondhatnék erre saját, nagyon közeli példát is tényleg, amikor a narkós feleségről már az üdvösséget híresztelte a férje, mert már ő biztos, hogy üdvözült azóta. Hát nem tudom pontosan, hogy azóta mennyi narkót fogyasztott, mi van vele. De vannak erre ilyen példák is, hogy mennyire rossz ennek a következménye.

 

S amikor itt Dávidnak a zsoltárában, az éneklőmesternek a zsoltárában, a 9. zsoltárban Istennek az ítéletéről beszélünk, akkor rendezni kell ezt az ítélet ügyet. Igen, Isten mindig is ítélt, ítél, és ítélni is fog. Márpedig milyen esetekben? Úgy, mint Góliát esetében, amikor Isten ellen, Istenkáromlás ment, akkor Istennek joga, és nem is titkolt szándéka, hogy kiakasztja, kikapcsolja azt, aki szemtől-szembe van. Tehát elérte a kárhozásnak azt a pontját, ahol már Isten nem kegyelmez meg. Mondanom sem kell, hogy ehhez nekünk semmi közünk, mert nem mi fogjuk megmondani, hogy mikor húzta ki Isten a dugót. Mikor van egy Júdás, amikor abban a pillanatban már tudatossá vált, hogy ő már elveszett. Tehát Isten jogköre a kárhoztatás, nem a mi jogkörünk. De ettől még az ítélet megy.

 

Ítélet megy az egész Ószövetség területén kétféle irányba. Az egyik, amikor Isten ellen megy valaki, ott azonnali ítélet van, ott a megkövezés és minden ott van. A bűnöknek a kérdésében ott is van egy ítélkezés, de ott a papság megkapta az ítélkezés jogát. Megkapta, hogy ilyen, vagy olyan, vagy amolyan esetben mi a teendője a levitáknak. Ki kell vinni a táborból, más esetben a megkövezés, egyebek. No, ez az, ami a golgotai váltságmű után megszűnt. Mert akkor egy olyan ítélet volt, amikor a Sátánon történt egy ítélet. Az az ítélet a Sátánon történt ítélet, a golgotai váltságműnek a pillanatában. Az annyit jelentett, hogy innentől viszont nincs ítélet akkor, amikor a kegyelemmel kap az ember egy olyan lehetőséget, hogy az ítélet rajta van, de nem következik be a büntetés végrehajtása.

 

Ha belegondolunk az életünkbe, amíg az ember nem megtért és újjászületett ember, akkor tudjuk azt, a halál állapotában van. Amikor megtér és újjászületett, és rajta van egy ítélet, annak következménye van: az annyit jelent, hogy élet és halál kérdése. Az újjászületett embernél is lehet elkárhozás, bizony. Bizony, ha nem fogad szót, és nem fogadja el a Szent Szellem vezetését. Ezt a bűnt rendezni kell, mert abban a pillanatban ez Istenellenesség, ez már a lázadásnak a szellemisége.

 

Tehát most az van, hogy amikor te megkapod azt, ami az ítélet, mi az, amit Isten Igéje, és a Szent Szellem által megmutat neked, a törvényét és akaratát, és az ellen vagy, akkor abban a pillanatban te el vagy ítélve. Tetszik, vagy nem tetszik. Az a törvény, amit ma megismersz, téged megítél, elítél. Az, hogy nincs végrehajtása, hogy Isten azt mondja, hogy várok a halálodig, és van időd, és van a kegyelem, hosszútűrő, irgalmas, stb., a szeretet is, Isten szeretete. Ott a kegyelem, és ezt az utolsó leheletedig lehet rendezni. Ez maga a kegyelem.

 

Nem azt jelenti, hogy letudtuk az életünket, meg feltettem a kezemet, meg a trolibusz, és én vagyok az, aki átadtam az életemet, és innentől slussz. Nem. Innentől jön a nehezebb dolog, innentől kezdődik az állandó ítélet. Az állandó ítélet, mert abban a pillanatban, amikor te újjászületett ember vagy, a Szent Szellem, mint olyan, ha benned van, egyre inkább betöltekezel, nem dirr-durr, csodáról beszélek persze, a folyamatos betöltődés, az folyamatosan mutatja, hogy ez volt a múltadban rossz, tessék rendezni. Ez a jelenedben rossz, és mutatja azt, hogy holnap ezt ne tedd, mert már engedetlen leszel, ha teszed. S ez az állandó ítélet.

 

Mi meg tudjuk ítélni a lépéseinket, a helyzeteket, Isten viszont megítéli a mi lépteinket, helyzeteinket: ez nekem, mint olyan, szemben van az én akaratommal, az én tervemmel. Tehát senki ne bízza magát olyan ítéletre, hogy majd a mennyországba bejutunk ingyen, bérmentve. Senki ne gondolkozzon azon az önmegváltáshoz is vezethető akarathoz, hogy betartom a törvényeket, különösen ma divatosan csak a Tízparancsolatot, és minden oké. Nem. Itt folyamatos ítélet van, és ez a harmadik, amit nem szeretünk.

 

Erről a folyamatos ítéletről beszél Isten minden könyvében, írásában, üzenetében arról, hogyha te megismerted Isten Igéjét, akkor neked az nemcsak jó, hanem kötelezően jó, vagy a jó kötelező – mert bocsánat – buta vagy, ha nem fogadod el, mert tudod mi a bűnnek a következménye. A kezedben van a bírói ítélet, ha ez marad, akkor te mész az ítéletnek a helyére, mondhatnám a kárhozatig, hogyha idáig is elmegyünk, egészen messze. De pontosan ezért van az életünkben a sok-sok szenvedés, hogy ott van rajtunk az ítélet. Ott van az ítélet, és Isten megkóstoltatja veled, hogy az, amit te nem tettél vagy tettél, bűnt, annak a következményét, úgy, ahogy van, minimum meg kell kóstolnod. Minimum tudatában kell lenni. A mi szenvedésünknek, a mi problémáinknak a zöme a mi, vagy mások bűnéből adódik, és a fájdalmaink azért vannak: menjünk már orvoshoz. De jók a fájdalmak az ember testében, különben soha nem akarná rendezni az egészségügyi állapotát. És ezért de jók a lelki, és szellemi fájdalmak, mert soha nem mennénk oda, hogy hogyan kellene ezt csinálni, és hogy kellett volna. Soha nem mennénk rendezni az életünket.

 

Tehát a kétféle ítélet, amiről szeret a kereszténység beszélni, az csak annyiban érvényes, hogy közben itt, ebben a pillanatban folyik az ítélet. Akármit teszel, Isten előtt ott van, Isten látja minden lépésed, minden tetted. Mindegyiket, és ha te ennek tudatában vagy, ez annyit jelent, hogy Isten tudatta veled, hogy mi a rossz, mi a jó, mi az Ő akarata, mi az, ami nem az övé. Mi az Ő törvénye, és mi az Ő nem törvénye. Az Ő törvénye ellenes már lázadás is lehet, vagy csak simán nem tudás, bármi is lehet bűn.

 

Tudjuk-e, hogy az ítélet folyamatos? Az Ószövetségben is folyamatos volt az ítélet, amikor valaki Isten ellen ment, abban a pillanatban, Góliát vagy bármi, vagy Júdás később, akkor annak a halál volt a része. Teljesen földi törvény szerint, statáriális törvénykezés volt. Tehát a kegyelem, az az ítélet végrehajtásnak az elodázása. Isten türelme, Isten szeretete, hogy most nem halsz meg a bűneid miatt. Adok időt, hogy megismerd, változz, döntsél, szabadulj, tisztulj, megszentelődj. Mindaz, amit ilyen mozgalmi szinten a kereszténység szeret lelkesen mindenféle módszerekkel alkalmazni, amihez képest nincs egy megvizsgálás. Tudnunk kell pedig azt, hogy az ítélet számunkra jó.

 

S akkor értjük meg azt, hogy az ítélet az Ő népén kezdődik. Miért? Azért, mert mi vagyunk a bűnösebbek? Nem. Azért, mert te vagy az, aki először tudod Istennek a törvényét. Te tudod először azt, Isten népe tudja, hogy Istennel rendezett, vagy nem rendezett a viszonyom. Ezt egy ateistával, vagy más bálványimádóval, akinek nincs képe sem Jeshuáról, annak ezt nem mondhatom, hogy máris ítélet alá kerülsz. Az Ő népével kezdődik az ítélet. Az Ő népével, aki tudja kicsoda, tudja, ki a Messiás, tudja, milyen uralma van, tudja, milyen alaptörvénye van – nem ez, ami most. Tudja azt, hogy milyen törvények vannak, mi az Ige. Ott kezdődik.

 

Ezért minden nap, ha az ember megismer egy Igét, ez maga az ítéletnek a kezdete. Az ítéletet ne keverjük össze a büntetéssel, mert az ítélet után jön csak a büntetés. Tehát kihirdeti a bíróság az ítéletet, utána még van egy idő. Teszem azt, régen a halálraítéltnél volt 40 nap, amíg várhatta a kegyelmi kérvényt. Ott sem azonnal akasztották fel, kivéve a háborús helyzeteket persze. De hát ez más törvénykezés volt. Az ítélkezésnél is volt fellebbezés, stb. rendezési lehetőségek voltak, vagy vannak a bíróságon is. Istennél pedig egy olyan van: elítéltelek, megítéltelek, tudd meg, hogy a halál fia vagy, de adok időt, míg ezt rendezd embertársaiddal, önmagaddal, és Velem.

 

Tehát van ítélet. Minden egyes tudatunk, minden egyes Igének a megismerése rajtunk ítélet, akkor, hogyha ez ellen tettünk, vagy abban vagyunk. Jó nekünk az ítélet, és Istennek a szeretete ezt az ítéletet jóváteszi a kegyelem által, hogy ebből szabad kegyelmet kérni. Szabad szabadnak lenni, szabad megváltottnak lenni ezektől a kötözöttségektől is.

 

A háromféle szabadulás helyett jó lenne, ha kettőt törölnénk, hogy majd a mennyekben, meg a másik fajta, majd mindenki a mennyekben. Nekünk úgy kell élnünk, hogy itt a Földön, ahogy megcsillan az ismeretünkben egyetlen egy törvény, akkor ott nekünk elszámolnivalónk van. Nem azért adja Isten, hogy bemagold, és jó kisfiúként a Tízparancsolatot tűzöd a zászlóra, akkor, ha látják, megcsinálod, ha nem, akkor meg azért sem, hanem azért van, hogy neked fájjon a bűnöd, neked legyen érthető, hogy te bűnös vagy.

 

Amikor a Bibliában, itt a 9. zsoltárban szól, hogy Isten a szegényekről, és a vérontásról dönt és ítélkezik. Ezt – azt hiszem – aktuálissá kellene tenni: igen, Isten kezében van. Isten kezében van ma is ez az ítélet. Márpedig nagyon oda kellene figyelni, a vérontás nem feltétlen arról szól, hogy gyilkos vagyok, mert két dolog van a Bibliában: a gyilkosság és az ölés. A gyilkosság az, amikor önhatalmúlag, Isten helyett és istenként szinte kinyírom a másik embert, a másik életet. Az ölés pedig Isten parancsára volt az Ószövetségben, hogy irtsd ki magad közül. Számtalan példát lehetne hozni, kicsodát. Isten akaratából a sátáni erőt hordozó szellemiséget, hordozó egyént Isten parancsára ki kellett irtani, lásd pl. Góliátot. Góliát is Istent káromolta, és Isten azt mondta, hogy most úgy, ahogy van, meg kell halnia. Ezt végre kellett hajtani, tehát Dávid nem gyilkos volt, hanem Dávid megölte Góliátot.

 

Azonban itt, amikor a Biblia vérről beszél, akkor én azt mondom, hogy egy kicsit menjünk odébb, mert a vér az életnek a hordozója, jelképesen. Amikor azt mondom, hogy az életnek a hordozója ugyan micsoda? Isten Igéje!

 

S Isten Igéjét meg lehet ölni, ki lehet ontani, semmissé lehet tenni. Meg lehet úgy ölni, hogy akár okoskodok teológusként, vagy bármi. Megölöm Isten Igéjét, és így nem életet kap valaki, hanem semmit, mert meghalt az Ige. Mert lehet nagyon szép előadásokat tartani templomban, gyülekezetben, akárhol, és megöltem az Igét, mert életet nem ad. S megölhetem az Igét, amikor azt mondom, nekem szól, de köszönöm szépen nem kérem, és ebben a pillanatban kiontottam az életet hordozót, megöltem azt a hordozót, ami az életet hordozza. Tulajdonképpen hasonlatos a vérnek a kiontásával, amikor a jelképes élethordozó helyett, az Igét, mint életet hordozót, mint bizonyságot hordozót, megváltást hordozót, mint olyat, kidobok, holttá teszek, megsemmisítek. Ez ugyanaz az ítélet.

 

A szegénység is ott van, hiszen a Biblia ígérete szerint természetesen most is igaz az, amit az Ő népének mondott: mindig lesz köztetek szegény. Mert az ember, az ember, és a szegénység nem csak arról szól, hogy valaki nem dolgozik, hanem az egyik ember túlfogyasztotta magát, és a többlete miatt bizony uralma alá vette a másik embert. Többféle szegénységet ismer a Biblia. Ismeri azt, amikor valaki nem dolgozik, és úgy lesz szegény. Valakit rabszolgaságba kellett vinni, mert valami kárt okozott, és a szegénységnek van a kizsákmányolása, ami viszont korunknak a problémája is. Ne felejtsük el: Istennek gondja van a szegényekre. Nem kevés. Ezt az ítéletet megtartotta Magának. S jó lenne ezen elgondolkodni, hogy amikor a szegénységről van szó, vagy az Ige megöléséről, az élet megöléséről, az élet hordozójának megöléséről van szó, akkor Isten Maga intézkedik.

 

Nagyon-nagyon kemény ez a kérdés, hogy ez hogyan történik. De inkább azt mondom, hogy óva intek mindenkit, hogy az Ige ellenében tegyen valamit, még ha nem is tudja, akkor is, mert Isten veszi kezébe, úgy, ahogy ebben a zsoltárban benne van, mert Istennek gondja van a népekre. Istennek gondja van a nemzetekre, gondja van a szegényekre, gondja van azokra, akik vért ontottak. S ha vért ontottunk, akkor bizony ott van, hogy valahogy a negatív, nem megcselekedett dolgok is vérontások.

 

Ha belegondolok abba, hogy valaki nem veszi az Úrnak a jegyeit, az Úrvacsorai jeleket, az utolsó vacsora jeleit -emlékezés pohara-, akkor az megveti az Ő vérét. Megveti. Vajon a megvetés, kiontom a vért, nem kell, kiöntöm, kiontom, tehát egyszerűen nem fogadom el a kegyelmet, vagy felelőtlen vagyok. De nagyon figyeljünk oda az Úrvacsora kérdésére is. Ez az én vérem, az élet hordozója, és amikor kell, akkor bizony ezt a vért, nem kiönteni, nem semmissé tenni, nem a polcon tartani, hanem használni, úgy, ahogy van, életfontosságú lenne az életünkben. Mert Isten ezt komolyan veszi, mint ebben a zsoltárban is benne van. 

 

Ne ontsd ki a vért, ne tedd semmivé, ne tégy megszokássá egy Úrvacsorát. Az emlékezés pohara, az Ő vérének az emlékezete, a kiontott vérének az emlékezetét nem tagadhatod, nem rejtheted, nem dobhatod, nem írhatod alulra, hogy ez is kell valahogy azért, és minden hónap harmadik vasárnapján libasorban ceremóniát játszol. Nem. Isten akarata ez a vérontás, amit az Ő Fia által, engesztelő áldozatként adott nekünk, erre emlékezni kell. Emlékezni kell, és Ő mondja, mutatja meg neked, hogy mikor, és ne állj ez ellen. Ne állj, mert abban a pillanatban, ha az Ő vére ellen mész, vért fogsz ontani, kilöttyinted az Ő vérét, semmibe veszed.

 

Tehát ennek a zsoltárnak mégis az a három ítélet körüli üzenete számomra: Isten ítél. Igazságban, és így tovább. Ismerjük a sok-sok bibliaverset, hogyan és miképpen ítél, honnan ítél, ezt is tudjuk. De most kiemelem utólag, még egyszer megismételve, a jelen gyakorlat az, hogy Isten megítél majd a halálom után, és milyen jó lesz nekem. Ez becsapás. Ez tétlenségre uszít, hogy ne próbálj még valamit tenni is azért, hogy te a helyeden legyél, és tudd betölteni azt a feladatot, amit Isten adott. Igenis tenned kell. Nem fogadhatod el ezt a legyűrt és letaposott állapotodat. Nem lehet azt tenni, hogy nem csinálok semmit, mert hát úgyis ők majd eldöntik, meg, hogy kiadják parancsba, meg akármi. Neked tenni kell. Tenni kell azt, amit Isten adott. Nem a mennyekben van a jutalmad, hanem itt a földön kevesebb ítéleted lesz, mert amit már egyszer megítélt, az már még egyszer nem fog előkerülni, mert megtanultad, ha megtanultad.

 

A másik pedig ez a nagy csöpögős szeretet, ez a pietizmus, és a többinek a szokása, hogy majd az Úr mindenkit üdvözíteni akar és neked semmit nem kell csinálni. No, ez az, ami elvisz a kegyelemtől, pontosan ez az, amikor olyan jól érzem magam, hogy semmit nem csinálok, mert az Úr mindent megígért. Az Úr megígérte a kegyelmet, megígérte az Ő törvényét, megígérte az Ő Igéjét, sok mindent megígért. De azt nem ígérte meg, hogy te ülsz a pulman kocsidban és utazol itt a mennyek felé kényelemben. Ezt nem ígérte meg. Számtalan példát lehetne hozni. Ő azt ígérte meg, hogy mindig is emlékeztetni fog, ott lesz a Szent Szellem, Aki elvisz minden igazságra, és az igazság, mint olyan, megítél. Ugye máris hozhatom a párhuzamokat.

 

Tehát ne áltassuk magunkat a lustaságunkkal, mert becsaptak. Becsaptak, hogy minden oké, majd az Úr, és becsaptak azzal, hogy hát, ha itt a földön nem is jó, hát itt el is buktam, meg parázna voltam, ez voltam, az voltam, de majd az Úr, ott a mennyben nekem ezt jóváírja, ezt a sok nyomorúságot. S én mikor majd beballagok a mennyországba rongyosan, fáradtan, mily csodálatos szép lesz nekem. Nem.

 

Neked itt a földön tennivalód van, és a legfőbb tennivalód, kitenni magadat az ítéletnek, azért, hogy Isten Igéjét megismerd, Isten Igéje megítéljen, és itt van az, hogy örülj. Hiszen itt ennek a zsoltárnak hálaadás a vége. Örülj, hogy van kegyelem, örülj, hogy Isten ítélete nem azonnali. Örülj annak, hogy a kegyelem által Ő vár, hogy rendezd az életedet. S ez a rendezés nem az utolsó fázisban lesz, amikor majd Ő szépen a keblére öleli a bűntől össze-vissza ragacsos, mocskos népességét. Nem erről szól! Nem arról szól, hogy majd sírva megyünk, nem tudtunk mit csinálni, vártuk, míg meghalunk. Nem erről szól.

 

Itt arról van szó, igenis neked az Igével foglalkoznod kell, és meg kell hallanod, kell kérned, és ígéret van rá, ha nem érted, Ő válaszol, vagy ad eszközt. Neked kell mindenképpen az ítéletben menni, menni ezen a mocskos Földön, ami tele van bűnnel. Neked kell menni, mert érintkezel a bűnnel, és érzed, hogy csíp valami, és valami nem jó. Meg kell kérdezni, hogy mi van, és Isten szívesen megmutatja: nem tudod? Hát ez. Ez a kapcsolatod, az a hiányod, ez vagy az. A Szent Szellem ezért Segítőnk, ezért Közbenjárónk, ezért Pártfogónk! Ismerjük a neveit. Pontosan ezért. Hogyha ítél, Ő szól, ha megítél, Ő lesz, Aki Isten előtt ott bizonyságot tesz rólad. A Szent Szellem tesz rólad bizonyságot!

 

Tehát folyamatos az ítélet, ne féljünk tőle, ez nekünk jó. Attól féljünk, hogyha elaltatnak valakit, vagy elaltatnak mindenkit. Attól féljünk, hogyha valaki olyan nagyon jól érzi magát, hogy majd a mennyben jobb lesz. Az már itt halott. Ha valaki úgy érzi, hogy az Isten mindenkit üdvözít, engem is, az is halott. Nem akar csinálni semmit. Lehet, hogy testben élő, de gyakorlatilag nem tesz semmit. Halálos állapotban van a cselekvésével.

 

Az ítéleteknek a hármasságát jó lenne megismernünk, hogy melyiket nem. De van egy, a folyamatos. A folyamatos nagy ajándék, hiszen Isten Igéje, Isten törvényei, bizonyságai, ígéretei nagyon nagy ajándék nekünk, mert az, ami minket előre tud vinni. Az, ami megtisztítja a mennyasszonyt. Az, ami tisztává teszi a találkozásra a világ Urával, amikor az Ő népe, a mennyasszony találkozik. Meg akarja tisztítani.

 

Nem az, hogy majd találkozok vele, és lefürdet. Nem. Hidd el, tisztának kell lenni, előkészültnek kell lenni a mennyasszonynak, annak, aki az Övé. Megtisztítja! Tedd magad erre alkalmassá, vállald az ítéletet, ami nagyon jó.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2017 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat