Orbán Béla:

 

Az Első Szeretetről

Jelenések könyve 2,1-7

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2018. május 12.

 

János jelenéseiből a 2. rész első versétől olvasom:

„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket. És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”

Ez a mai nap egy rendkívüli alkalom, mert 20 év alatt egyszer nem beszéltem a Jelenések könyvéből, és nem is nagyon akartam. Ennek történelmi múltja az, hogy 3 éves koromban már adventista gyülekezetbe jártam, tehát voltam adventista, és kívülről tudom Dánielnek és a Jelenések könyvének a különböző magyarázatait, amire sokszor azt mondom, semmi közöm, és senkinek ne is legyen köze azokhoz a tévtanításokhoz, amelyeket sokszor a nagy okoskodás szintjén próféciaként mára alkalmazzák, vagy a jövőre mutogatnak. Erre nincs szükség, a kutakodásra nincs szükség. Egyértelmű, hogy a Jelenések könyvének vannak a jövőbe mutató üzenetei. Egyértelmű, de nekünk a mával kell foglalkozni, magunkkal kell foglalkozni. Természetesen ha a hasonlatokat, a hasonló helyzeteket, jelen esetben Efézus és a mi helyzetünket összevetjük, akkor ismerni kell valamelyest azt, hogy Efézusban mi is volt. Ismernünk kell, és össze kell vetnünk a mai helyzettel, helyzetünkkel, saját helyzetünkkel is, a személyessel is.

Hiszen, amikor ez a prófécia íratott, a Jelenések könyve, tehát, amit kinyilatkoztatott Isten Jánosnak, annak a történelmi helyzete azért eléggé cifra, hogy szépen mondjam. Ott van János Patmoszban, éppen kényszerfogságban, likvidálva lett, ha szabad így mondani. Igazából Patmoszra ki lett kényszermunkára küldve, tehát lekapcsolták, kikapcsolták. Elküldték, hogy ne legyen az akkori birodalomnak a kárára. Mondhatnám, hogy szerencsés a többi apostolhoz képest, akiket fejjel lefelé vagy akármilyen módon kivégeztek. Őt nem végezték ki, ott volt egy kényszermunkán, egy teljesen az akkori kornak megfelelő gulágon -mondhatnám így-, rettenetes körülmények között. Lehetne beszélni arról, hogy Patmosz mennyire jó az embernek, mennyire jó az, hogy távol van a világtól, még ha nagyon nehéz is neki, mert közelebb van Istenhez.

Minél távolabb vagyunk a világtól, annál közelebb vagyunk Istenhez, ez alapigazság. De ezt nem magunk csináljuk, hogy elturistáskodjuk az életünket ebből a világból, hogy majd Isten akkor szól, ha én itt elmegyek a nirvánába, vagy éppen, mit tudom, mit csinálok. Jánosnak a korában tehát ő egy ilyen helyzetben van, és mégis van egy olyan, amikor ez a levél elkezdődik, hogy „… írd meg a gyülekezet angyalának…”

A gyülekezet ott van Efézusban, annak a kornak a legszörnyűbb, és a legmodernebb városainak az egyike, a bálványimádás központja, mindenféle bálványimádás ott működik. S van benne egy gyülekezet, az efézusi gyülekezet, ami természetesen ismert előttünk, hogy nyom nélkül el is tűnt. Mondhatnánk, hogy miért, és kutakodhatnánk, de nem ez az érdekes, mert arról a gyülekezetről, arról a helyzetről, az akkoriról szól, és ennek a tükörképéről, ami ma zajlik.

Tehát Efézusban mindenféle bálvány ott van, ott van a Midrás isten, ott vannak sorba a bálványok, mint olyanok együtt vannak, és ha folytatjuk ezt a kort, akkor még hozzá kell tennünk, hogy ez a levél a 90-es években, Krisztus után a 90-es évben. Nem Krisztus után, Jézus születése utáni 90. évben, ami igazából nem is a 90, hanem 96. év. De megint kötözködhetnék a melléktudományokkal, hogy Krisztus ma is él: miért mondjuk azt, hogy Krisztus után? No, a 90-es években, az időszámításunk szerinti 90-es években történik, amikor Néró éppen tobzódik, és éppen keresztényüldözés folyik.

Eléggé furcsa a helyzet. A keresztényeket üldözik, Róma ég, a keresztények az út szélén szurokba mártva éppen ki vannak gyújtva, fáklyaképpen. Működik az oroszlán, működik mindenhol a keresztények gyilkolása, és erre jön egy üzenet Jánosnak, hogy mondd el a gyülekezet angyalának, hogy ez a hírem, írd meg neki. Megint itt is egy anomália van, a titoknak a kérdései merülnek fel: írd meg a gyülekezet angyalának. Hát én itt vagyok bent a magam kis gulágján, és én a mennybe írjak levelet? Hát hogy néz ez ki? Isten azt mondja neked, ebben a szorult helyzetedben, hogy írj az angyaloknak, hogy szóljanak az efézusiaknak, a többieknek, hogy mi is a helyzet, és mi Istennek a látása. Azonban ezt a levelet mégis ott kell kezdeni: ismerlek, tudlak. S hadd legyen máris ez a következő, ha Krisztus által Isten üzenni akar nekünk, akkor itt kezdődik: tudom a te dolgaidat, tudom. Ez lehet pozitív és lehet negatív is.   

Valamelyik nap feltettem az internetre azt a mondatomat, hogy szombaton kiderül, vasárnap biztos. Viccelődtem, mert mindenkinek egy kicsit a lelkiismeretét megmozgattam. Hogy mi, azt nem írtam oda, de azért hadd legyen ennek egy pozitívabb formája is: Isten, amikor azt mondja, Krisztus, amikor azt mondja, hogy tudom a te dolgaidat, akkor Ő tudja is. Ő nem egy módszerrel visz bele abba, hogy legyen lelkiismeret furdalásod, azután majd énekelsz, és elmondod, hogy mi a bajod, és mi az, amitől félsz, hogy kiderül. Isten előtt nincs titok. Kiderül egy műtét alatt, előtte, utána kiderül, hogy mi van. Az egész működése, életed során minden: tudom a te dolgaidat.

Isten nem úgy kezdi, hogy nyakon vág mindjárt. Nem úgy kezdi el az efézusi gyülekezettel sem, hogy már pedig most aztán kapjatok a fejetekhez, így csináljátok, úgy csináljátok, hanem szépen felsorolja azt, hogy mi az, ami jó náluk. S ha azt mondom, amit itt felsorolva olvasunk az efézusi gyülekezetről, az tulajdonképpen nagyon pozitív. Hiszen abban a közegben, amiben van, abban az időben, ami a birodalom szintjén folyik: állhatatos, terhet vállal, az apostolokként jelentkező szélhámosokat elzavarja. Hát, nem gyönyörű egy élet? Hát, totálisan, ez egy igazi hívő élet. Ma is ezt kellene csinálni. Ma is ezt kellene csinálni: terheket hordozol, hordozod a lelki, testi, fizikai terheket egyaránt, szellemi, lelki terhet. Az egész világ mindennap megterhel mindenfélével. A saját testvéred rád terheli a nem tudom mijét, és cipekedsz és viszed a terheket, és viszed a terheket, mert ez a dolgod.

S ott van az állhatatosság, hogy biztos alapokon állsz, és nem fogsz össze-vissza szédelegni, térdre esni, meg hanyatt vágódni, azért, mert ott van feletted a súly, stabil ember vagy. Stabil ember vagy, állhatatos vagy: van szavad, véleményed, hogy nem lehet átverni mindenféle hamis tanítással. Hát, igazából ez a jó hívő ember. Hát, nem? Minden, amit Efézusról leír itt a gyülekezet angyalának János által Krisztus, az egy nagyon jó dolog.

Először is itt Jánost is szeretném, az említésen kívül megdicsérni. Azt, hogy ő írja meg a gyülekezet angyalának, ez annyit jelent, hogy ő fogságban van, de írja meg annak a gyülekezetnek a vezetőjének, amit Isten adott annak a gyülekezetnek, annak, akit Isten küldött, hogy vigye tovább a gyülekezetet, írd meg neki, hogy hogyan tovább. Kintről apostoli munkát végez a zárt helyzetéből.

Ez bizony előre mutathat egy idősnek is, ott vagy a zárt helyzetedben, nincs lehetőséged, ezért, azért, amazért, de Isten megszólíthat azzal, hogy mondd el annak a gyülekezet vezetőjének, a családfőnek, bárkinek, hogy ez a baj. Adj tanácsot, mert Isten nem ítélt ebben a helyzetben sem Krisztus szavai által, hanem én tudom, hogy mit csináltál. De ott van a „de”, ott van, a „de”. Ott van: panaszom van, egy kicsi panaszom van. Tehát szabad véleményt adni, ha Isten indít arra, hogy írjam meg annak a vezetőnek, családfőnek, közösségvezetőnek, bárkinek, hogy itt minden oké, szép és jó, de van egy kis probléma.

Ha ez a probléma itt most közöttünk hangozna el, akkor is. Egy kicsit el is gondolkodtam rajta természetesen, hiszen 20 éve itt vagyunk. Igen, mozdulatlanul, kimozdíthatatlanul, stabilan. Számtalan kísérlet volt arra, hogy más alapokra helyezzék az egész utunkat. Mindenféle befolyás és hatalomátvétel kísérlet, meg mindenféle nem történt meg, el lettek zavarva, és le lettek leplezve a hamis tanok, és egyebek. Tehát akár rólunk is szólhat ez a helyzet, de mégis van egy kis panaszom. De mégis: elhagytad az első szeretetet. Elhagytad az Első Szeretetet!

Azért kitérek itt még egy olyan részre ebben a levélben, ami számunkra szintén korszerűen nagyon fontos. A Nikolaiták tanítását nem tűrted, utálod. A Nikolaiták tanítása természetesen nem szent Miklósról, a mikulásról szól, hanem arról szól, ami a szinkretizálásnak a története. Abban az időszakban bizony már megjelent az első gyülekezetekben a szinkretizmus, és ez, ami ott működött már Efézusban, és a korabeli gyülekezetekben -vagyis az, ami ma nagyban működik. Az, amikor a jót, rossznak mondom, vagy fordítva. Amikor összemosom a hatalmat a vallással. Amikor összemosom az iszlámot a kereszténységgel. Amikor ökumené néven, szeressük egymást gyerekek van, és mindent bezabálunk, befogadunk, mindent szinkretizálunk. Globalizálásról beszéltünk szép magyarul. Amikor a globalizálásnak a csíráit, és első feladatait végezték a követői.

A szinkretizálást gyűlölte. Vajon mi gyűlöljük-e azt? Szétválasztjuk-e a jót a rossztól? Szétválasztjuk-e a dualizmusnak mindig is ezt a kettősségét? Különbséget tudunk-e tenni, hogy mi az, ami Istentől van, és mi az, ami nem? Gyűlölöd-e azt, ami van? Isten nem azt akarja, hogy azt az embert gyűlöld, de ezt a szituációt, amiben élünk: gyűlölöd-e? Gyűlölöd-e azt, hogy a keresztény név messze nem azt jelenti, ami. A zsidó név nem azt jelenti, ami. A hívő nem azt jelenti, ami. Mert szinkretizálva lett. Gyűlölöd-e azt, hogy buliznak akármilyen keresztény összejövetelen? S azt mondják, hogy ez dicsőítő alkalom. Messze nem az! Felemelt helyárral, és csoportos jeggyel is mondhatnám. Ugye, hogy gyűlölöd?

Nem biztos, mert ez így jó. Mert be lehet vinni az életembe a világot. Hát, miért ne hajtanék én is a világnak a kincseiért, hát ezt csinálja mindenki. Hát, attól még én jó hívő vagyok. Tudod mit? Nem. Nem lehet szinkretizálni a világot Isten népével. Nem szabad!

Istennek az Igéje nem azt jelenti: mi a társadalmi szokás, kultúra. Egészen más! Ez a szinkretizálás, mint olyan, működik-e bennünk? Mindennap működik. Nem baj, de. Igen, de. Hányszor jön elő naponta benned? Tudom, de. Akarom, de. Lehet, de. Hol van ez a szó belőlünk kiirtva, hogy de? Valóban azt utáljuk-e, amit Isten? Mert, ha Isten valamit utál, akkor benned is kiöli.

Nem öli ki. Dehogy ítél. Isten nem ítél. Akkor csináld azt, ami a kedvedre való. Tudod? S itt van a baj, mert befogadtad a de-t. A szinkretizálás magadban valósul meg. Én hívő ember vagyok, de a lóvé azért mégis csak isten. Én hívő ember vagyok. Az Istentiszteletet Isten elkérte, hogy gyere szombaton Elém. Hát, de szép idő van. Szinkretizáltad az érzésedet, a tested, a lelked kívánságát, és sok minden egyebet azzal, ami Istené. Hát lehet a természetben is imádni Istent, megnézem az orgonabokrok nyílását és én máris a templomban vagyok. Nem vagy a templomban. Szinkretizálás, amit Isten gyűlöl.

S ezt pozitív hozta ki Isten Krisztus szája által, Jánosnak az írása, levele által, hogy én is gyűlölöm. Jó, hogy te is gyűlölöd. Ha csak ezt kellene ma mondani, hogy jó, hogy te is gyűlölöd azt, amit Isten gyűlöl, akkor már nagyon sokat mondtam, mert odaállsz a tükör elé. Odaállsz, megnézted a mindennapjaidat, a holnapodat megnézheted. Vajon Isten gyűlöli-e ezt? Gyűlöli a pénzimádásodat, a mókuskerekedet, igen, az egyéb dolgokat. Mindazt, ami az Ő terve, akarata, Törvénye ellen, Igéje ellen van, gyűlöli. Nem moshatod össze. Nem moshatod össze úgy, hogy Isten Igéjét, Isten Törvényét valahogy így a háttérbe szorítom, mert most nem érek rá, mert szinkretizálod, mert hát itt élek a Földön. Tényleg? Tényleg?

Hát, akkor térjünk tovább oda vissza, hogy mi az, hogy elhagytad az első szeretetet. S itt megint egy kérdés, mert ez egy súlyos vádnak is mondható, bármennyire kicsinyíti az Írás, hogy te elhagytad az Első Szeretetet. De elhagytad az Első Szeretetet!

Visszatérve ennek a levélnek az eredetére, mint mondtam, elég zűrös időkben, ilyen világválságos időben történt, mint ma. Jaj, hát akkor felgyújtották a keresztényeket. Ma nem gyújtják fel, hanem ellehetetlenítik. Akkor fizikailag megölték, most csak simán úgy ölnek meg, hogy 12 órát dolgozol, és elfelejted, hogy te keresztény vagy, vagy nem. Megvannak a mai módszerek, hogy hogyan kell valahogy ellehetetleníteni, kinyírni, megölni, ami szellemi, lelki. Nagyon könnyű. Egyszerűen szétverik a fejedet a munkahelyen és te a Bibliát már nem fogod elővenni. Megölték, úgy, mint keresztény, mint keresztény életet, úgy, ahogy van, lenyestek belőled egy darabot. És akkor jön persze majd a kérdés, amikor jönnek az életedben a nehézségek.

Nos, ebben a levélben, mikor van benne rengeteg rejtélyes, képletes dolog, tudni kell azért egy másik dolgot is Jánosról. János ezt a levelet úgy írta, hogy cenzúra volt. Patmoszról mehettek a levelek, mehetett a kapcsolattartás, de ha onnan is szolgált valaki, akkor gyönyörűen el is búcsúzhatott az életétől, mert büntetés következik be. A történet mégis ott folytatódik, hogy mit tud csinálni ilyenkor a szegény ember? Akkor elkezd virágnyelven beszélni. Elkezd beszélni. Nem azt mondja, hogy Jézus Krisztusról beszélek, hanem Ő, Aki a gyertyatartók között megy. Ő az, Aki! Ő az! S ha ilyen virágnyelven elérkezik a gyülekezethez ez az üzenet, akkor meg fogják érteni.

Mikor? Ha tudják, hogy Ki az, Aki a gyertyatartók között megy, ott megy a Menóra között. Ki a Menórának a 7. ága? Ki az, Aki a csillagok között jár. Virágnyelven íródott ez a levél. Nem a csodákat kell keresni, nem az abszolút csodákat.

De visszatérve megint a kutakodásra. Kik voltak a Nikolaiták? A Nikolaiták mondottam nem Mikulásnak a leszármazottai, de el kell gondolkodni, és a legtöbb válasz az, hogy a névadónak a neve ugyanazt jelenti, mint Bálám. Népek legyőzője. Görögül Bálám nevéről szól a Biblia. Érdemes lenne elővenni, hogy Bálám mit csinált, hogy hitt is, és, mert beszéde volt Istennel, kapcsolata volt Istennel, de mégis a bálványimádásnak volt a szolgája. S ezek a Nikolaiták tulajdonképpen Bálámmal azonos munkát végeztek, feladatuk volt, Isten népével ellentétesen.

De térjünk vissza az első szeretetre. Az első szeretetről mindig azt mondják, hogy jaj, amikor megtértél, akkor olyan happy volt. Mindenkinek el tudtam mondani, a világot öleltem a keblemre, mikor bemerítettek, mikor ez, meg az. Ez a happység. Nem arról szól az első szeretet. Nem arról. Meg kellene értenünk, hogyha az Első Szeretet nincs bennünk, akkor tudnunk kell, hogy mi az első szeretet. Hát akkor vegyük elő az első szeretetnek a lényegét. Nem hallottam még senkitől, csak ezt az ömlengő keresztényit, hogy úgy csókoltuk, öleltük egymást, mikor egynapos keresztények voltunk. Az első szeretet nem erről szól!

Az első szeretet ott kezdődik: Isten szeretett először! Ott. Ha már keresed az elsőt, akkor menj oda. „Úgy szerette Isten a világot…” Hogy? Miért? Hogy mindenki üdvözüljön, örökélete legyen. Akkor kérdezzük meg az első szeretetet az első tanítványi kérdésnél, Péternél, amikor megkérdezi, maga Jeshua: „Szeretsz Engem?” „Kihez mehetnék, Nálad az örökélet beszéde van.” Érdekes módon kapcsolódik az örök Élet és a Szeretet!

No, hát ez a vád. Elfelejtkeztél az örök Életről! Elfelejtkeztél arról, hogy miért születtél. Elfelejtkeztél arról, mikor te megtértél, amikor ott álltál és a megbocsájtást átélted, hogy te azt hitted, hogy annyi az egész, hogy a bűneimnek nincs következménye. Pedig arról szól az Örökélet, hogy Isten nem a pillanatnyi kezelést adta neked, hogy hát, a bűneid letörölte, és a könnyeid letörölte, és egyéb. Többről szól! Az, amikor tényleg megértetted, hogy nem kell meghalnod. Akkor alakult ki benned az, hogy szeretem Őt. Akkor. Ez az első szeretet.

Nem az, hogy most engem meggyógyít, meg gazdaggá tesz, meg mit tudom én. Ez csak következmény. Ez csak lehetőség. Mert úgy szeret téged, hogy az örök Életig el tudjon vinni, hiszen az örök Élethez vezető út, a hithű embernek az élete: az Út, az Igazság és az Élet. Erről nem beszélsz. Megtértél, feltetted a kezedet, hallelúja, Ámen. Volt három, négy boldog hónapod, és utána csinálod ugyanazt, egy kicsit a kereteid között. Csinálod ugyanazt, mint az Efézusiak.

Abban a helyzetben mindazt, amit elmondott Krisztus, cselekedték. Állhatatos volt, nem lehetett átverni őket, gyűlölte az átverést, a szinkretizmust gyűlölte. De hova lett a célja az életednek? Ezért nem jönnek az emberek úgynevezett gyülekezetekbe. Ezért nem, mert elfelejtették az egésznek a célját, vagy meg sem tanulták. Hát beszéljünk már az örök Életről!

Nem úgy, hogy itt majd a Földön, mint a szerdai alkalmon is mondtam, hogy Isten mindenkit úgy ítél meg, hogy mindenki üdvözül, meg majd ott jó lesz a földi rosszaságok után, majd jó lesz a mennyekben. Nem. Arról beszéljünk, hogy itt van egy lehetőségem, hogy örökké éljek. Szeretem Őt azért, mert Ő szeretett. Úgy szeretett! Hát magunk nem értjük a János 3,16-ot, hogy úgy szeretett.

Jaj, úgy szeretett, hogy most jól vagyok, meg vagyok elégedve, és nagyon-nagyon meggyógyított, meg tele van a zsebem, meg… Nem. Ő ennél sokkalta többet szeretett. Sokkal többet. De ehhez adott egy feltételt: Út, Igazság, Élet. Ehhez képest, mi mit használunk? Saját út, mások, vagy saját igazság, és ragaszkodunk ehhez a… na, majdnem csúnya jelzőt is tettem hozzá, életünkhöz, ami 60, 70, akárhány esztendő. Ehhez. Ehhez ragaszkodunk. Elfelejtetted, hogy több az Élet, mint az élet. Több a nagybetűs Élet, mint az élet. S itt van a problémád. Itt szenvedsz a betegségtől, meg a mi lesz, ha, meg hogy lesz, meg az akármi.

Ha te tényleg az első szeretettel szereted a gyermekedet, akkor te arra vezeted, arra az Útra, az Igazságra, az örök Élethez vezeted. S hogyha tényleg téged szeretlek, akkor most nem az bánt, hogy milyen betegséged van, hanem mi van utána, és mi van az életed után. Ezt valahogy kihagyjuk az életünkből. Valahogy Krisztust hagyjuk ki az életünkből. Jézus van, szabadít, mindenfélét, ami a jogkörében van, de a Királyt kihagyjuk. Az örök Életet!

Rosszul használjuk, hogy elmúlik ez, és akkor lesz örök életünk. Nem. Itt van a lépcső, amin végig kell menni, itt van az út. Isten itt akar megítélni, meg akar téged tisztítani, hogy. Mi elfelejtettük azt, hogy jegyesek vagyunk. S mire visszajön a Vőlegény, addigra nekünk rengeteg dolgunk van a megtisztulásra, és egyéb. S nem a megtisztulás fontos farizeus módon, és nem az, hogy én bemerítkeztem, meg mit csináltam, adtam a szavamat, hanem az, hogy jön. Tényleg várod, hogy jön a Vőlegény? Krisztushívő vagy? Vagy hogyan hívják ezt az állapotodat? Élet szerető? Élet imádó? Vagy Krisztust szereted-e? Ő, Aki jön! S örülsz, hogy jön, és igyekszel. Hát, egy randevúra, kétszer megborotválkoztam valamikor, és a gatyámat vasalgattam, meg mindent. Készültem, hogy találkozzak azzal, akire már nem is emlékszem. És? Amikor tudod, hogy az örök Élet Ura, maga Krisztussal van találkozásod, mert Ő eljegyzett, az Övé vagy, akkor nem akarsz tisztulni? Nem akarod azt a mennyasszonyi állapotot megélni, hogy tisztíts meg engem, hogy alkalmas legyek, hogy ne csak vasalt nadrágom legyen, meg a bankszámla. Hanem legyen előkészületem a találkozásra.

Hát ez az, amit elfelejtünk úgymond keresztény szinten. Olyan szépen vagyunk, ketrecben benne, ez a törvény, nem bántjuk egymást. Egy gyülekezetbe elmész, akkor, ha nagyobb szerencséd van, akkor nem lopják el a fogasról a kabátodat, mint máshol. Ott is azért veszélyes, jobb, ha nem rakod oda. Ó ez nagyon jó, nem fog engem megcsalni, nem a fenét, csak nem fogják látni. Mondhatnám, hogy a kereteinket építjük meg. Igen, egy állapotot csinálunk magunknak. De mi szeretjük egymást. S ez a szeretet tudod mi? Önszeretet. Jól érzem magam, meg az igényeim, meg a vágyaim, meg az egyéb. S valahogy elfelejtettük.

Elfelejtettük. Efézusban is, nagyon nehéz helyzetben, nagyon nehéz világpolitikai, gazdasági helyzetben ott maradtak egy pogány városban, és hívőként nem tágítottak attól, amit Isten adott nekik, Krisztus bizonyságát, az alapokon, Krisztusi alapokon. Nem lehetett ledönteni őket, hogy egy másik úton menjenek. Utálták a szinkretizálást, nem akartak keresztények és pogányok, együtt lenni, és ma?

Soroljam, hogy mennyi szinkretista dolog van? Zsidó-keresztény? Hogy a saját területünkre menjünk. Nem lehet szinkretizálni. Most vagy zsidó vagy? Vagy keresztény vagy? Ettől még Krisztusban lehet. Ugye? Sorba lehet mondani: vallásos vagyok, de hivatalból olyan korrupt, hogy a világ is tudja. Most akkor, mi vagyok? Mi vagyok? Keresztény, vagy tolvaj? Mi vagyok? Hazug, vagy egyszerűen lefeküdtem valakinek, mert abból hasznot látok? De én az Urat szeretem. Nem szeretsz te senkit, mert a szinkretizálásban nincs benne Isten, csak egy darabig.

Meg kellene érteni a kettősségnek a törvényét, folyamatosan jön az Ószövetségben. Kettős anyagból ne szőjj ruhát, és a többi, és a többi. A szinkretizálás, mint olyan, Istennek a leggyűlöletesebb dolga. Ő nem tűr meg maga mellett semmi más istent. Annak idején ítélt. Ma nem ítél, ma magadat ítéled. Magad iszod meg a levét, hogy Isten mellett ott vannak. Több, mint hobby. Az önmegvalósítás, az ön ez, ön az, mindaz, ami az én istenem. Ott van.

Akár mondhatnám a szombatot, amikor szombaton Isten elé lehetne menni, akkor téged egy másik isten dehogy enged oda, dehogy. Azt fogja mondani, amit Efézusnak mond: kiveszem a gyertyatartódat. Tudod mit? Neked nem lesz világosságod, neked nem lesz tüzed. Te magad nem leszel világító, senkinek sem kellesz, mert egy vak, semmi leszel. Ha körbenézel, a kereszténység sötétsége jelen pillanatban erről szól. Erről szól, hogy Isten kivette a gyertyatartót, nem tudja használni. Kettősségben nem tudja használni. Kettősségben nem tudja használni, hogyha a világ dolgai előrébb valók, mint az örök Élet. Nem fogja használni. Nekünk is figyelmeztető ez, magánéletünkre is: Krisztus minden beszéde lakozzon bennetek!

Nem arról kell beszélni, hogy mi van ebben a világban, és hogy kellene itt jó kislánynak, kisfiúnak lenni, meg ilyen vallásos, keresztény akármi lenni, amelyik név már siralmas, nemhogy keresztény. Nem. Mert Isten kikapcsol. Ezért vannak elhalt, és sötét gyülekezetek, sötét agyakkal, és nem látó szemekkel. S ezért van, amikor az ember saját maga életében sincs világossága. Hát, hogy lenne?

Te ennek az életnek, a kisbetűs életnek keresed a kincseit, hajkurászod, a te utadat járod, és Istennek úgy messziről integetsz, hogy majd jövök. A te igazságod bőven felülír minden Isteni igazságot. Isten azt mondja: jó, menj, szabad vagy. S leülsz egy pillanatig, és nincs Igéd. Nincs válaszod. Kérdésed még egy darabig van, nem sokáig. És eltűnsz, és nem vagy. Nem világítasz, és nem világítasz magadnak sem már. Pontosan ezért, mert az első szeretetet elhagytad.

Nem fogtad fel, hogy maga a megváltás nem arról szól, hogy jobb lesz a Földön. Ez csak következmény lehet, bizonyos területeken, és nem a földi igények és törvényeknek megfelelően, hanem Isten akaratának megfelelően. Pontosan erről szól. Egyszer már definiálni kellene már az életedben is, hogy miért tértél meg, miért adtad át az életedet, és mit vársz. Tudod-e? Van-e üdvbizonyosságod? Nem az, hogy én betettem a belépőcédulámat. Isten lekezelte, mint a villamosjegyet, és akkor én már a mennyekben vagyok. Nem erről szól.

Valóban van-e üdvbizonyosságod? Mert, ha valóban van, akkor te óhatatlanul szereted. Az első szeretet működik benned, és a másik ember irányába is. S akkor nem misszionálsz, és akkor nem darabszámra, kilóra akarod az embereket beterelni valahova, hanem fáj a szíved. Mit csinálsz ember? Te nem Istent szereted, hanem önmagadat. Mit csinálsz ember? Ennek nem lesz jó vége. Mit csinálsz ember? Ez a földi életedhez lehet, hogy jó, de a mennyei örökéletedhez abszolút nem. Ez az első szeretetnek a következménye. És elsősorban az embernek saját magának kell, hogy visszahasson, hogy szeretem magamat annyira, hogy kérem az örök Életet. Szeretném, hogy engem Isten úgy tisztítson meg, úgy indítson el a megszentelődés útján is, hogy létre is jöjjön az, ami nekem most ígéretem. De kell egy Út, kell egy Igazság, és kapom azt a nagybetűs Életet! 

Bizony sokszor olyan szépen élünk együtt közösségben, vallásosan akár, fütyülök én a másikra. Nincs benned Szeretet. Nincs. Nincs. S Isten kikapcsolja. Ha te nem szereted azt a testvéredet, aki még nincs benne az első Szeretetben, vagy aki már benne van, és kifele libeg, akkor te magad nem szeretsz. S bizony ezt a játékot is kicsit alátámasztandó, ha odaírtam, hogy ma kiderül, akkor ma sok emberről kiderül: dehogy szereti ő Istent. Dehogyis. Van benne egy szeretet, sok mindent szeret, még vallásos szinten is. De Isten előtt nem jelenik meg. Igéje nem kell, az az üzenet, ami az örök Életre szóló, az minek. Az nagyon kellene, hogy mi lesz majd két év múlva, meg, hogyha bevezetik az eurót, és kivezetik a kecskét, vagy nem tudom, mit csinálnak, arra van válasz. Arra nincs kérdés, hogy mi is az az örök Élet, és milyen Út az, ami odavezet. Milyen Igazság, ami elvisz odáig? Talán ezek azok, amivel szembesülnünk kellene. Ezzel kellene szembesülnünk.

Nagyon jól vagyunk, köszönjük. Nagyon szépek vagyunk, Isten Igéje szerint jól élünk. Bizony állhatatosak vagyunk, sőt, minden, olvasom, hallgatom, meg a többi. És mi van az Első Szereteteddel? Mi van? Tényleg van üdvbizonyosságod? Tudod, hogy az a 60 év piszok hamar eltelik? S lehet, hogy az 40 neked. Akkor mi van? Akkor kezdesz kapkodni: Istenem, Te nem szeretsz engem, mert éppen kidurrant a vesém? Nem. Isten akkor szeretett, amikor megkaptad azt a lehetőséget, hogy térjél meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. Isten az első pillanatban a Szeretetét kínálja neked, az üdvösséget kínálja. Egy szóval sem kínálta azt, hogy te itt boldogan élsz, mint a többiek, meg egy fokkal jobb szociális helyzetben. Egy szóval sem kínálta. Hanem azt, hogyha te itt élsz, akkor megelégedetten élsz, és nem szűkölködsz, és így tovább. Nem leszel szégyene Isten népének, Istennek nem leszel megszégyenítője.

Valójában hol van az első szeretet? Tisztában vagyunk ezzel az első szeretettel? Ne áltassuk magunkat, hogy milyen jó volt, amikor először a gyüliben bemerítkezés után megölelhettük egymást. Hát ez volt. Na de, hol van? Az első szeretet nem egy pillanatnyi élmény.

Az első szeretet, az egyetlen Első, Isten szeretete. Megvan bennünk? Ez a kérdés. Megtartottuk? Megtartottuk, hogy akármi is van ezen a Földön, nekem az a mennyei cél a fontos? Nem feladom a földi dolgaimat, szó se róla. De első mindenképpen, privilégium mindenképpen az üdvösség. S nem erőlködve, és nem kínlódva, nem farizeusi vagy akár szadduceusi módon is, másnak a parancsát elfogadva. Hanem úgy a szívemben van, igen, mindez azért történt, hogy ne haljak meg. Mindez azért történt, hogy örök Életem legyen.

No, erről kellene beszélni. Ha te erről, meg arról, meg amarról beszélsz, amik a földi élet mulandó dolgai, akkor te a földi élet mulandó dolgai után nyivákolsz, azt szereted, és azt próbálod megtartani. Isten azt mondja: többet adtam. De ami a Földön neked szükséges, abban ki is elégítelek. Adok társat, adok mindent, hogy az én Törvényemet, ezt az utat be tudd tartani bűntelenül, és hogy megszentelődj. Tudjad tovább is adni az utódoknak.

Én úgy gondolom, hogy elfelejtettük az Első Szeretetet! S ez látható mindenben. Látható az internetes gyülekezetekben, látható abban, hogy Istent már eszközként akarja mindenki használni. Akármilyen baj van, akkor imádkozzunk, majd Ő megcsinálja helyettünk. Nem fogja megcsinálni, rosszul imádkozol. Isten többet adott. S ha a helyén van ez az Első Szeretet, egyértelmű, hogy benned kialakul az a másik szeretet is: a saját magad szeretete, mert ha Ő szeret engem, akkor én is szeretem magam, és kell akkor a harmadik szeretet is, akkor őt is szeretni fogom.

Istennek a szeretete az Első Szeretetnek a folytatása, az a másik két szeretet: szeretem magamat, de nem önző módon, hanem úgy, hogy szeretlek téged is. Szeretnék veled is közösségben, s egykor a mennyben lenni. Szeretnék. Az Első Szeretetnek ez a gyümölcse. Isten szeretetének következménye a szeretet növekedése önmagunkban, és mások irányában. Hova lett? Hova lett? Minden rendben van. Te is most itt vagy, ezt a szombatot Istennek tényleg feláldoztad. Milyen rosszul hangzik, ugye? Mit kell itt feláldozni, örülj, hogy elfogadhatod. Itt vagy, félretettél mindent. Igen? Rendben van. De hol az Első Szereteted? Mindenki mérlegelje el saját magában.

Tényleg jó dolog, hogy megmaradunk ebben a zűrzavaros világban, hogy a szinkretizmus nem ér el. Nem lehet semmiféle egyesítéssel, toleranciás egyebekkel félrevezetni bennünket. Nem. Nem is fognak szeretni. Mert valahogy bele akarnak mindenképpen vonni valami közösségbe, vagy unióba, szeressük egymást alapon: hogy tudjuk egymást kihasználni, hogy tudunk növekedni? Hogy tudunk egymástól épülni, egymás társasjátéka ez, akárhogy nézem. De ezen túl, tényleg az a kérdés, hogy ez a jó állapot, tényleg jó állapot-e? Lehet, hogy kevés Isten szeme előtt?

Egy biztos, ha hozzánk szólna, akkor ma is úgy kezdődik: tudom a te dolgaidat. Tudom. Nem azt mondta: János nézd meg, hogy mit csinál, és most leplezd le őket. Nem. Jánoson keresztül, az Ő Igéjén keresztül, az ő levelén keresztül, Ő szólal meg: tudom a te dolgaidat. Tudom, nagyon rendes vagy. De vajon, ha tovább kérdezné személyesen tőlünk, akkor mit mondana? De van egy kis… Van egy kis panaszom ellened. És hogyha ilyen kis panasza van ellened, mérhetetlen szeretet van benne, mérhetetlen türelem van benne, mert a panasz, akkor is panasz. S ha Isten panaszkodik, azt előbb-utóbb számon is kéri. Egy idő után nem is tűrheti, és ha nem tűrheti, akkor megszólal: térj meg!

Ja, hát, mi az, hogy megtérés? Hányszor kell megtérni? Jön a másik kérdés: egyszer. Gondolod te. Egyszer van életátadás, utána meg jönnek a csavargásaink. Amikor én megtértem, és elfogadtam, hogy azon az úton megyek, na, de egy kicsit lementem a rekettyésbe, egy kicsit mellékútra mentem, akkor Isten azt mondja: gyere csak vissza egy kicsikét. Ez az út, az az út. Talán jobb az, hogy térj vissza, térj meg. Hol csavarogsz báránykám? Te megtértél már, de naponta meg kell térni. Na, nem mindennap meg kell feszíteni Krisztust, mint mások teszik. Nem mindennap kell. Minden nap rendezetten kell menni Isten Útján, Isten Igazságában, és az Őáltala adott Életben. Hiszen ahol megtörténik Isten Igazsága, és a helyünkön vagyunk, ott már az Őszerinte való nagybetűs Élet, amelyik működik. Egy kis panaszom van: térj meg! Térj meg.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2018 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat