Orbán Béla::

 

Gyermekünk iskolába megy

4. Mózes 6,24-26.

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2018. augusztus 6.

 

 „Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.”

Mint mindennek egyszer vége van, így diákjaink, gyermekeink nyári szünidejének is hamarosan vége van, és örömmel gondolok arra, hogy kezdődik egy folytatás. Annak a folytatása, ami nálunk minden reggel iskolába indulás előtt megtörténik, elhangzik: „Vejászém lechá Salom”

Minden reggel elhangzik, ez pedig igény is, hiszen fiam, aki immáron a 10. életévében van, sokszor kérdezte meg tőlem, hogy: és az áldás hol marad? Hiszen ez, amit elmondtam, nem más, mint a papi áldás, más néven ároni áldás, amit valamennyien ismerünk, hogy „áldjon meg téged az Úr”, és ismerjük a további részeit is ennek az áldásnak.

Mielőtt bárki is arra gondolna, hogy vajon módszert szeretnék továbbadni, én azt mondom, inkább valami tanácsot szeretnék tovább adni apaként másoknak. Igenis, ha apa vagy, igenis, ha te a család papja vagy, akkor a gyermekedet áldanod kell. A zsidóságnál minden péntek este, a szombat bejövetelekor az apa megáldja fiait, lányait. A feleségét nem, de hogy miért nem, ezt majd később, és így mennek be a szombatba a zsidó családok.

Azonban én rájöttem arra, hogy mennyire jó dolog, amikor a gyerekemmel, amikor reggel felébredünk, egy egészen érdekes szertartásszerűség van. Az édesanyja kel fel először, készülődik, készíti a reggelit és így tovább, és a gyermekünk ilyenkor szundizik még, ilyenkor még lustizik, és akkor jövök én mellé bújva, megsimogatom és elmondom az ároni áldást. „Áldjon meg téged az Úr, őrizzen meg téged, világosítsa meg az orcáját rajtad…” Ismerjük a többi részt is: adjon neked békét, és a Salommal már nyílik a szeme, és minden reggel egy simogatással így ébredünk, így ébred a fiú.

Miért van erre szükség? Talán nem is gondolnánk azt, hogy mennyire felelős dolog apának lenni, szülőnek lenni. Úgy felkelünk, morgunk egyet, megisszuk a kávénkat, és mindenki rohan arra, amerre éppen rohannia kell. Mindenki végzi a feladatát és nincs pár percünk arra, hogy békében, békésen és útra indítottan keljünk már fel, áldással indítsuk el gyermekünket. S nem a mi áldásunk az áldás, hanem az az áldás, amit kérünk Istentől, illetve továbbítja a felnőtt gyermekének mindaddig, amíg ő nem önálló. Addig, amíg kiskorú kötelessége úgy, ahogy van, Istenre bízni és nemcsak kívánni, hanem átadni Istennek az áldását.

Áldjon meg téged az Úr, áldjon meg. Légy áldás, és légy áldott. Ezzel kezdhetném: légy áldás, és légy áldott ott, ahol vagy, ott ahova mész, és más ne érjen el. Legyél áldása másoknak, taníts az életeddel, légy bizonyság, és légy áldott mások által, akár a pedagógusoktól a tudás által.

S folytathatom az ároni áldást még tovább: és könyörüljön rajtad. A könyörülés pedig nem arról szól, hogy itt valami nagy baj van, hanem tényleg Isten könyörületességével óvja meg attól, ami a környezetében elérheti. Könyörüljön, hogy ne kelljen neki bevenni a világnak az összes mocskát. Hiszen nem kell nagyon ragozni, hogy már kora serdülőkorban is mik történnek a mai ifjúságban, a narkótól kezdve a paráznaságon át, már minden ott van, ott leselkedik, és Isten könyörüljön rajta, hogy ezeket ne kelljen neki megkóstolni. Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját rajtad, és itt jön folytatása az ároni áldásnak, hogy igenis, Isten fénye látszódjék a gyermekünkön, és minden egyes esetben világítsa meg az ő életét, elméjét, hogy Előtte állva történjen az ő napja is.

Igen, felelősek vagyunk mindaddig, amíg kiskorú a gyermekünk, mindaddig, amíg önálló személyiségi döntéseknek nincs a birtokában. Felelősek vagyunk, különösen a fiainkért, akik viszik tovább azt, amit vinniük kell, amit Isten adott egy családnak. Amit Isten adott apáról fiúra és parancsában adta, hogy add tovább gyermekednek.

Őrizzen meg, könyörüljön rajtad, világosítsa meg az orcáját, és adjon neked békét. Adjon neked békét abban, amikor egy kisembernek is nagyon nehéz a mindennapoknak a munkája, hogy adjon békét abban, hogy el kelljen viselni embereket. Adjon békét neki abban, hogy tanulnia kell, és azért ez nem kis fáradtság, és még a különórák, és még az utazások, és minden. Legyen egy derűs napja a gyermekünknek. Adjon neked békét. Ez ennek az áldásnak a vége.

Nehogy valaki azt higgye, hogy most egy ilyen mantrázás, ez a minden reggeli áldás továbbítása, ez a kívánás, ez az Isten kezébe helyezés. Nem az. A szó valódi értelmében reggel annak a tudatában ébresztem a gyermekemet, hogy most itt, amíg itthon vagyunk, együtt vagyunk, de szükség van arra, Őreá, Akit kérek, hogy áldja meg. Őrá, Aki megőrzi, Aki vigyáz rá, Aki könyörül rajta, Aki ad neki békességet. Szüksége van arra a betakarásra, ami az apai ház, a szülői otthon melege után már nincs jelen, hiszen elmegy a gyermek, távol van naponta sokszor hosszabb ideig, mint amit otthon vagyunk együtt.

Kire bízhatnánk a gyereket? Kire bízhatnánk azt, akiért felelősek vagyunk? A pedagógusra? Igazából nem tudhatjuk az ő életét, hogy mennyire éli meg az ároni áldást. Rábízzuk az oktatásra, rábízzuk valakire? Nem. Nem. Nem.

Igen, tanulni kell, pedagógus kell, minden kell, de kell a védelem is. Az, hogy áldás legyen az, amit eltulajdonít majdani életére, és ő is áldás legyen. Azzal, hogy befogadta, legyen valamikor ő is áldás abban a kis közösségben, azon a helyen, ahol tanul. Már legyen a pedagógusnak is áldás, hiszen neki is kell egy siker, hogy a gyermek fogékony és megtanulta azt, amit átadott neki. Legyen áldás. Ezt mindenképpen Isten tudja, a mi Urunk tudja biztosítani a gyermekünknek, hiszen a mi felügyeletünk alól, a mi hatáskörünk alól, ebben az időszakban kimegy, nincs ott. Nem tudjuk irányítani, nem tudjuk felügyelni, de Valakire rá kell bízni a gyereket.

Úgy gondolom, hogy bizonyság is a mi családunk élete, de ugyanakkor hadd legyen bizonyság az, hogy jó érzés, hogy van, Akinek odaadhatom a gyerekemet. Jó érzés volt akkor, amikor megszületett, hiszen amikor megszületett és a kezembe vettem, akkor Istent áldva az ároni áldással köszöntöttem a pár perces jelenlétében már. Tényleg áldással, és tényleg Isten kezébe, és őszintén mondtam: Uram, én nem tudom, hogy fel tudom-e nevelni. Nemcsak a korom miatt, hanem nem tudom, mi vár rám, ki fog megtámadni, milyen betegség, mi történik. Én most odaadom Neked, Te áldd meg. S ez a kívánság ott volt a szívemben, amikor még tényleg pár perces volt. Ott álltam megszeppenve Isten előtt, hogy itt van Istenem, áldjad Te meg. Áldjon meg téged.

Áldjon meg téged, hiszen az emberi gyengeség, az emberi valóság arról szól, hogy mi bizonyos dolgokat tudunk korlátozni, tudunk adni a gyereknek, de mindent nem. Nem tudjuk azt adni, amit Isten előre készített neki. Nem tudjuk azt adni, azt a biztonságot. Nem tudjuk azt a vezetést, azt a betakarást adni, amire a nap 24 órájában van szükség mindenkinek. S a gyermeknek különösen, hiszen amíg otthon van, a szülő felelős érte, az apa, az anya felelős érte, de minden egyes iskolába menet, minden egyes pillanat, amikor elhagyja az apai betakarást, abban a pillanatban rászorul az áldásra.

Ez az áldás nem ajándékozás. Ez rábízás. Ez rábízás Isten kezére, és minden reggel úgy indul a gyermek iskolába, hogy tudja, hogy a kezemet rátettem, elmondtam neki: „Vejászém lechá Salom.” S már örülök akkor is és mosolygok, amikor reggel rám néz, kicsit még olyan kómásan, és mondja: ma hiányzik az áldás? Nem. Nem. Nem. Tényleg nem hiányzik, és hálát adok Istennek, hogy tehetem ezt, tehetem azt, hogy itthon felelős lehetek érte, és tehetem ezt, hiszen az én Uram kezébe tehetem az ő kis életét, hogy a napnak a többi szakaszában, sőt mondhatnám úgy, hogy a nagyobbik ébrenléti állapotában tudom, hogy egy védelemben van. S ez az áldás nekem is áldás. Nekem is áldás, mert hiszem és tudom, hogy Isten kezében van a gyermekem. Nem történhet vele semmi ott, nem szivároghat be semmi olyan az életébe, ami bűn, ami baj, és hogyha történik is, akkor is ott a bocsánat, mert megérti azt, hogy mi az, ami rossz, és mi a jó, és bocsánatot tud kérni Istentől. S nemcsak Istentől, hanem elmondja nekünk őszintén, hogy ez, vagy az érte, vagy ez, az a probléma. Ez a kapcsolat Istennel egyben kapcsolat lehetősége azzal, hogy a szülői kapcsolat is megvan.

Mit is akarok ezzel az egésszel elmondani? Igen, apák, felelősek vagytok. Igen, felelős vagy azért, hogy a gyermekedet biztonságban tudd. Felelős vagy azért, hogy a gyermeked érezze ezt a gondoskodást is. Ezt is, hogyha te nem vagy jelen a légtérben, mégis van, Aki mindannyiunkat megőriz, megvéd, megvilágosít, könyörül rajtunk és békességet ad otthon, iskolában, az utunkon, mindenhol. Ezt szeretném így tovább adni.

Ha elindulsz reggel a szokásos utadra, legyen ennyi időd, hogy biztonságba helyezed a gyerekedet. Legyen ennyi időd, felelős vagy a gyermekedért. Nekem olyan jó érzés, amikor igényli a gyerek. Igényli, mert érzi, ha nem is tudja mit, de érzi, hogy biztonságban van. Érzi és sokszor kicsit cinkosan is megmondja, odaszól: tudom, hogy megáldottál. Tudom, mert ez az áldás igazából Isten és én közöttem zajlik le. Énközöttem, hogy Uram: áldd meg a fiamat. Könyörülj rajta, világosítsd meg az orcád rajta. Könyörülj rajta, adj neki békességet, és ezt az átadást én Istennel beszélem meg, és a kezem a gyermekem fején van.

A te kezed hol van? Hol van? Ott a kilincsen már, és a gyereked nincs biztonságban. Azután, amikor hazajön, akkor nekiállsz idomítani, hogy ezt ne, meg azt ne, meg mit hallottam, meg egyéb. Nem lehetne ezt előbb, valamikor jóval előtte? Valahogy békességben, valahogy Isten szerint rendezni, hogy ne utólag kelljen a bűnöket és a bajokat akár indulatosan is megbeszélni, hanem abban a hiszemben és tudatban lenni, hogy Isten kezében baj nem történhet.

Ő is ember, érni fogja mindenféle külső behatás. Érni fogja olyan, hogy nem lesz áldás, mert valamiért fáradt lesz, vagy valamit nem úgy tesz. De mégis, hogyha ezt kérem Istentől, akkor úgy, ahogy van, áldássá fogja őt tenni, és ő is áldott lesz, mert csak ott lesz, csak azt kapja, ami neki kell, és könyörülni fog rajta, hogyha, és megvilágosítja az arcát rajta. Őelőtte zajlik a mindennapjának az a része, ami nem az apa előtt zajlik le, és ez olyan békesség és nyugalom. Ott van közöttünk is. Felelős vagy a gyermekedért, felelős vagy.

A feleségedért nem. A feleségedet nem kell áldanod, mert ha a feleséged veled egy és ugyanaz, akkor magadat áldanád. A feleséged esetében és a magad esetében van jogod ugyanezt az áldást immáron imában kérni. Uram, hadd legyek áldás, áldj meg. Uram, úgy, ahogy vagyok, könyörülj rajtam, mert Te látod, milyen állapotban vagyok. Világosítsd meg az arcodat rajtam, mert szeretném tudni, ki vagyok, mi vagyok: mi a Te véleményed rólam? Szabad kérni imában a teljes ároni áldást magadra, a veled egy társadra, feleségedre, és így felelősként, papként, papi áldásként közölheted a gyermeknek Isten akaratát. Közölheted az általad elfogadott és tovább is adott Isteni akaratot: áldjon meg tégedet az Úr, őrizzen meg.  

Úgy gondolom, nagy hiányosság, amikor arra gondolunk, hogy na, végre itt az iskola, kezdődik a…, kezdődik. Kezdődik a rohanás, kezdődik, a nem látom a gyerekemet, kezdődik, a nem tudom, mi lesz vele, kezdődik, hogy ezt akarom, ő meg azt akarja. Talán egyszerűbb lenne azt mondani: Istenem, áldd meg, hogy áldás legyen, és ebből én is profitálok. Mert, ha a gyermekem áldás ebben a világban, akkor én is kapok belőle valamit. Megkapom, én is megkapom. Isten megítél, és könyörül rajtam, hogy jó, vagy milyen apa voltam. S igenis megkapom, hogy megvilágítja, Elé állhatok, hogy a gyerekemmel milyen viszonyban vagyok. Mit tettem meg kötelességszerűen, avagy mit mulasztottam el? Isten előtt állhatok a gyerekem miatt is. Ha őt megáldottam, visszahat rám, mert rajtam is ott lesz ez a kérés, mert a gyermekemnek a megáldása az nem más, mint a családnak is a megáldása.

Áldjon meg téged apával, anyával, családdal. Áldjon meg téged azzal, akikkel találkozol, akiktől kapsz olyat, ami Isten akaratában van. Mi is áldottak leszünk, ha mást áldunk. Ha a gyermekünket kötelességszerűen, felelősen áldjuk, akkor mi is áldottak leszünk. Ez a békés családnak, és az Isten szerinti békében, és Istennel békességben lévő családnak nem a receptje, nem a titka: a valósága.

Hamarosan kezdődik az iskola, hamarosan elindulnak a gyerekek a táskás kis batyujukkal. Nagyon kérlek, legyen egy kis időd. Menj oda, tedd a kezed a gyermeked fejére, és ha már ezt teszed, a gyermeked biztonságban érzi magát, a gyermeknek van apja. S ha megszólalsz, hogy neked is van Apád, áldjon Ő meg: áldjon meg tégedet az Úr, akkor a gyermeknek sokszoros biztonsága van. Mert látja, hogy az apa Valakiben hisz, Valaki nála nagyobban, annak a gyermeknek dupla, sokszoros biztonsága van.

Sokszorosabban nyugodt, nem idegbajos, nem kapkodó, nem szétszórt, mert tudja, hogy apa és apát őrző Úr ott van fölötte. Nem lehet baja, nem történhet semmi olyan, amit ő szeretne is, de nem volna szabad, nem történhet meg semmi rossz az életében. Szeresd a gyerekedet. Tedd a kezedet a fejére, mondd el Isten előtt, ha nem is szó szerint, nem is héberül, mondd el az ároni áldásnak a lényegét: áldjon meg tégedet.

Nem én áldalak meg a cukorkával, és a zsebpénzzel, és az egyéb nyalánksággal. Ő áldjon meg! Világosítsa meg az orcáját rajtad, legyél mindig Előtte, könyörüljön rajtad. Ha valami rosszat csinált, akkor legyen, és értsd meg, hogy van bocsánat. Nem kell sunyítani, nem kell titkolódzni se apa előtt, sem senki előtt. Szabad mindent megbeszélni felfelé és vízszintesen, horizontálisan, vertikálisan egyaránt. Áldjon meg téged az Úr, áldjon meg téged, mint apát, hogy ezt a felelősséget hittel, bizonysággal, és apai felelősséggel meg tudd tenni. 

Hamarosan gyermekem iskolába megy, néhány hét, és reggel ugyanúgy fogok tovább menni, amíg tehetem, és amíg tényleg gyermek, és rátehetem a kezemet a fiamra. S a világnak a legnagyobb biztonságát, legnagyobb békességét, legnagyobb nyugalmát, legnagyobb áldott állapotát adhatom át neki. Istennek az áldását közvetíthetem, nem én áldom. Isten áldását papi feladatban, kötelességként, hiszen Ő parancsba adta, továbbítom, így áldom a fiamat minden reggel.

Adja Isten, hogy legyen fontos ez a te családodban is. Legyen idő, mert Isten adott. Legyen idő egy kézrátétellel megáldani a gyermekedet, megölelni és biztonságba küldeni. Mert lehet, hogy még nagyobb biztonságba is megy, mint ami otthon van, mert lehet a mi állapotunk rossz, gyenge, fáradt, de Isten állapota állandó, örök. Ő mindig áld, mindig megítél és megkegyelmez, Őelőtte mindig ott állhatunk. Benne mindig lehet békénk. Ez a béke hadd legyen a te családodban Úr.   

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2018 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat