|
Shabbat Váétchánán-Náchámu Az első törvény: Szeresd az Urat! Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2018. július 28.
Orbán Béla:
Elérkeztünk a mai napon ahhoz a szombathoz, amelyiknek a neve Náchámu, amikor is a Haftarák, a prófétai részek főleg intésekből álltak ez idáig Isten akaratából és a zsidó liturgia szerint készülve a Jom Kippurra, illetve az Újévre, viszont elkezdődött a vigasztaló próféciáknak az ideje, amit úgy hívnak a mai napon, ami a mai szombatnak a neve: Náchámu Ami. Amit igazából úgy fordítanak: „vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”. Ézsaiás 40. fejezetének a bibliai verse ez, ami természetszerűleg máris nagyon pontosan mutatja, hogy mennyire rosszak a fordítások, és mennyire, de mennyire a keresztény dölyfösség, és a keresztény felsőbbrendűség ütközik ki évszázadok óta. Mert ennek a pontos fordítása nem az, hogy vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, hanem: „Vigasztalódj, vigasztalódj én népem.” Azonban vissza kell kanyarodnom ahhoz is, hogy ennek a szombatnak azért van heti szakasza, Mózes 5. könyvének az elejére érkeztünk és itt bizony a menedék városoktól kezdve sok minden érdekes dolog van, de én most egyetlen egy dologgal, egy egyszerűnek tűnő dologgal szeretnék gondolkodni veletek. Az pedig a „Smá Izrael, Adonáj Echád”. Erről: Halld Izráel, az Úr egyetlen. Ami pontosítva úgy hangzik a Bibliában (Mózes 5. könyve, 6. fejezet 4.-9. verse), hogy: „Halld Izrael, az Úr a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” Halld Izrael, Isten egy. Isten egyetlenségéről szól. Félre nem érthető, a Szentháromság Isten egységéről szól, a mi hitünk szerint. Akkor is már erről szólt. Azonban itt ez nem más, mint az első parancsolatnak a magyarázata. A választott nép elérkezett az utolsó menetig, a Kánaánba való bevonulás határához érkezik lassan, és egy ismétlés van, hiszen ez a könyv a beszédeknek a könyve. Egy ismétlés van, Isten kibontja az első parancsolatot a 10 parancsolat, a 10 Ige közül. Halld Izrael, az Örökkévaló egy! Egyetlen: Echád, mondja ez a bibliai vers. Amikor erre gondolok, akkor a mai korban persze aktivizálni és aktualizálni kell ezt a történetet, hogy mi is az, amit a mai kornak üzen. Ez a bibliai rész mit üzen? Azt, hogy nagy baj van. Azt. Nem az a nagy baj, hogy halld Izrael, Isten egyetlen. Sokkal nagyobb, és láthatóbb bajok vannak. Sokkal nagyobb, és az ember sokszor elkeseredik, hogy hogyan is tanítson ma. Hogyan? Miért? Hát elmondom. Amikor erről a bibliai versről olvasunk, erről a Mózes 5. könyvében megismételt és erősített első törvényről, akkor vannak itt problémák. Márpedig ott kezdődik, amin úgy elsiklunk, hogy a zsidók milyen aranyosak, amikor felrakják a Mezuzát, amikor tényleg ott van nálunk is az ajtófélfára rakva, hogy ki-, és bemenetelkor valld meg Istennek, El Saddájnak az uralmát. Amikor tényleg minden reggel a reggeli imában a zsidó ember az ujjára és karjára tekerve a hóseási Igét mondván felveszi az imaszíját. Amikor felteszi azt az érdekesnek tűnő kis dobozt, ami szó szerint arról szól, hogy benne van az, amit ez a bibliai vers elrendel, amit Isten elrendel az első törvény magyarázatánál. Hát olyan érdekes. De nem érdekes. Nagyon nagy baj van. Azért, mert nincs ház. Azért, mert nincs család. Azért, mert nincs gyerek. Azért, mert ezt a törvényt nem lehet betartani. Képtelenség. Képtelenség ma a törvényről beszélni, hiszen a törvények legnagyobb százaléka nem az egyén törvénye, hanem a közösségé, a házasságé, a családé. A családok közösségéé, vagyis azé a közösségé, ami nem létező ma már. Nem létezik a házasság. Nem létezik a család, és a gyereknek ki mondja el? Ki tartja be ezt a parancsolatot? Úgy őszintén. Úgy őszintén, hol a te házad? Hol van? Hol van a te otthonod? Amikor ma már amerikai mintára szinte mindenki bérel. Hol van a te otthonod, amikor ki sem fizetted, és 20 évig nem fogod kifizetni? Nem a tied. S te boldogan mégy Horvátországba, vagy ki tudja hova, és fogyasztó vagy, ahelyett hogy egyszerűen törekednél arra, hogy otthonod legyen. Mert hogyha otthonod van, házad van, házasságod van, akkor tudod te a törvényt megtartani. S a házasság nem két embernek a szórakozása, hanem arról szól, hogy folytatása van, add tovább gyerekednek, egy folyamat a gyerek, nem cél. Következmény, és pozitív értelemben. Istennek az az ajándéka, amibe beleléptél a létezésben. Ha nincs gyermek, akkor nincs folytatás. Akkor nem tudod betartani ezt a törvényt. Arról beszélek, hogy milyen sokan szenvednek attól, hogy nem lehet gyerekük. Igen, borzalmas. Borzalmas, hogy minden 10. házasságban nem lehet gyerek azért, mert a környezetszennyezés miatt ennyi embernek nagyon nehéz a megfogantatás, és nagyon nehéz a gyermekvállalás. Végre megérni és a kezébe venni egy gyereket. De ennél sokkal mocskosabb, hogy legalább ennyi környezetszennyezés van lelkileg. Azok az áramlatok, amiket sorba lehetne mondani. Az emancipációtól kezdve sorba a mai fogyasztói társadalomnak az áramlatait. Elrohasztotta az embert, a családot, a házasságot, és ezért nincs ház. Mert az nem ház, ahol valaki egyedül lakik. Az nem otthon. Az egy bungi. Nem tudok mást mondani, lehet palota, akármi. És mi élünk. Nem érdekel, nincs otthonod. Mert, ha nincs otthonod, annak az otthonnak, amiben te ma élsz, annak van egy gazdája. Azé, akinek tartozol, azé, akitől béreled, te az életben nem leszel önálló ember. És akkor tartsd be azt, hogy továbbadod a gyerekednek. És ami a te otthonod, az ráadásul, nem egészen viccesen, de szomorúan nevetségesen, bizony gondoskodik arról, hogy ne is legyen neked otthonod. Gondoskodik arról, hogy meghajt, és fizetned kell, és mindenféle történik, és megadja neked a fogyasztói társadalom gyönyöreit, hogy ne legyen gyereked. S ha van gyereked, na, jó, ne tudjál adni neki semmit. Tudod ez a Sátánnak egy iszonyú mocskos munkája, hogy lehet, hogy van egy akárhány négyzetméteres, vagy akár egy palotád is, de nem lesz gyereked. Az a gyerek, ha meg is születik sem a te gyereked lesz. Hát vegyük már észre, milyen világban élünk! Siralmas! Siralmas, akárcsak a jelen helyzetet mondom. Amikor a gyereket nem sokára a magyar hagyományoknak kell nevelni. Mosolyogtam, tetszik, vagy nem tetszik. Az a Magyarországon 10 éve itt lévő kínai gyerek majd azt fogja tanulni, hogy milyen volt a vérszerződés. Az a zsidó gyerek meg boldogan fogja mondani, hogy őseink egy fehér lóért megvehették a hazát. Ugye? Mi lesz itt? Elveszik az identitásod, adnak egy álomképet. Játsszál, te vagy a nagy nemzeti, és elvették azt, amit otthon kellett volna megtanulni. Otthon kellett volna a nagyapádtól megtanulni, az ükapádtól megtanulni. És most egy hosszú idős fogyatkozás van. Nemcsak gyerekben, hanem ennek a törvénynek a betartásában. Azt, hogy a gyerekednek add tovább: vésd a fejébe, körülbelül ez a jelentése. Vésd a fejébe Istennek a törvényét, a háznak a törvényeit. Azt a házat, ahol te élsz, az életednek a törvényeit, a család törvényeit vésd a fejébe. Ez megszűnt, nincs. Nincs, és most csodálkozunk, hogy hol élünk. Csodálkozunk, hogy milyen a társadalom, nincs ember. Nem is lesz. Így nem lesz, ha nem térünk vissza az első parancsolathoz. Ha nem térsz te magad vissza, hogy legyen otthonod, az otthonban legyen apa. Az apa, úgy, ahogy van, tanítsa a gyermekét arra a rendre, amit Istentől megkapott. Akkor halálra van ítélve, mindegy, hogy melyik nép, ez a Föld. Halálra van ítélve, mert az az otthon, ami nem otthon, abban nincs család, nincs házasság, nyavalya van benne. Amikor már arról szól a házasság, az új házassági forma, az új család modell, hogy a szereplők könnyen lecserélhetők egymással. Mit adunk tovább? Ezt a példát. Azt, hogy már a tizenéves gyerek cserélgetni fogja a partnereit, és el fogja felejteni azt a szépséget, ami egy családban van, és nemcsak a szépséget, a törvény szépségeit, hanem azt, hogy Isten egyáltalán miért teremtett bennünket. Egyáltalán mi a célja velünk? Igen, erről szól. Erről szól, hogy nem te kellesz, senki nem akarja, hogy neked otthonod legyen. Semmi gond. Először elvették a tudatodat, meghülyítettek, bocsánat. Utána elvették az otthonodat, utána, mint a disznót, megetettek valami fogyasztói örömökkel, és te tudattalanul, minden nélkül ott állsz, és boldog vagy, ember. Nem veszed észre, hogy át vagy verve? Azt, amit csinálsz, nem tudod átgondolni. Gép vagy. Egy módszernek vagy a nagy, hősies végrehajtója. Olyan mindegy, hogy iskolai, vagy olyan mindegy, hogy egy óvodai, vagy egy autógyártó program. Tökéletesen mindegy. Te abban nem kellesz, te egy program végrehajtója vagy. Te egy applikáció vagy szó szerint a mai világban. Egy eshetőség valamire. Téged bekapcsolnak, vagy kidobnak. Isten pedig azt mondja: gondolkodj ember, azért vagy ember. Legyenek sikerek, legyél kreatív, azért vagy ember. S mindezt, hogy hogyan csináld, Én megmondom neked, itt vannak a törvények, a fizikai, és mindenféle lehetőségei, és hogy ez tovább fejlődjön Isten szerinti akaratban, add tovább gyerekeidnek. Ne neki kelljen megint kitalálni a spanyolviaszt. Add tovább a gyerekednek! S most megszületnek a gyerekek, és tovább adom a gyereket. Tovább adtad, mert nem ülsz ott, és nem vésed be a fejébe azt, ami az életnek a rendje Isten szerint, hanem odaadod, 3 évesen odaadod. Már nem is a te gyereked. Lehet, hogy szomorúnak tűnik, lehet, hogy most mindjárt valaki azt mondja, hogy hú, hát milyen jó nekünk. Nagyon jó. Ráléptél a halálos ösvényre, és ennek a vége, hogy meghalsz, mert, már tudatilag meghaltál, önállóságodban, a kreativitásodban meghaltál. Etetnek és ellátnak, jóval. Ilyen kártya, olyan kártya, zsugáznak veled. És te boldog vagy, és közben nem veszed észre, hogy nincs otthonod, és Istennek az első törvényét nem tudod betartani. S ha valami az első, akkor az a legfontosabb! Az első: szeresd a te szívedből, teljes lelkedből, és így tovább… ISTENT! Ez az első, és Isten szeretetéhez nélkülözhetetlen az, hogy te az legyél, aki alkalmas arra, hogy a hozzád illő társat Isten oda tudja adni, és hogy ketten egy közös feladatban, Isten által elrendelt csodálatosan szép feladatban, a következő nemzedéknek add tovább. Tudod, ha nincs gyerek, akkor előbb-utóbb baj van. Előbb-utóbb baj van, ha nincs közös, Isten által adott program, amiben közösek lehettek. Baj van. Nem azért, mert nincs, hanem értelmetlen a férfi és a nő, és a kettőnek az élete. Értelmetlen. Isten rendjébe nem illeszkedik bele. Igen, meg kell említeni azokat is, akik nem lehetnek benne. Akkor is Istentől kérdd el azt, hogy mi a feladatod. Igen, el kell kérni. De törekedj arra, hogy igenis otthont akarok csinálni, ha kell a két kezemmel, és nem nyaralni megyek, és új autót veszek, és hitelre veszem az autót, és hitelre nem tudom, mit csinálok. Rossz belegondolni, hogy hány embert ismerek, aki már rég megvehette volna az akármilyen pici, de valamilyen lakását, ami az otthonának nevezhető. Ehelyett azt látom, internet, itt-ott, amott, itt vagyok, ott vagyok, de jól vagyok. Tudod mit? Halálban vagy. De az hagyján, ha a gyerekednek már életet sem adtál. Lehetőséget sem adtál. Ki fog repülni pár év múlva, és nem fog lakáshoz, otthonhoz jutni. Nem lesz hova hazavinni a feleségét, fordítva is igaz. Nem lesz, mert te voltál, aki felélted. Mert te szülő, vagy nagyszülő, te élted fel az utódoknak az életét, a lehetőségét. A mi korosztályunk, és az utánunk következő korosztály bizony rengeteget szenvedett ahhoz, hogy az apák nem teljesítették meg azt, amit. De sokat szenvedtünk, mert örültünk neki, hogy valamit meg tudunk tenni azért, hogy legyen egy hely, amit otthonunknak nevezzünk. Meg kellett szenvedni. Az utánam levő korosztály már megszenvedni sem tudja, nincs lehetősége. Nem arról az 5 százalékról beszélek, aki jól keres, és kegyeltje ennek a világnak. Nem arról beszélek, a 90-ről beszélek, akinek képtelenség, és a 90-ből, a 100 százalékát szinte a gyerekeknek, hogy nincs lehetősége. Nincs lehetőség. Felélted a lehetőséget, mert az első parancsolatot nem tartottad meg. Hát, ha te hívő vagy, akkor térj már észhez. Ne éld fel, ne rázd a rongyot! Ez a proli tempó a halálba visz, hogy én vagyok a nagy, meg nekem jár. Azt csinálod, amit veled csinálnak. Amikor neked a lakásod nincs kifizetve, akkor te vagy a király, amikor egy pincér egy szállodában kiszolgál, ugye? Senki vagy. Senki vagy, és ráadásul felelős, mert a saját magad dolgát nem tudod megcsinálni. A saját magad dolgát. Nem kívánom senkinek, hogy jusson olyan helyzetbe, hogy hirtelen jöjjön egy kis káosz az életében. Nem kívánom. Nem kívánom, hogy azt, amit én is látok a szemklinikán, amikor bemegyek, hogy töltik ki a számlákat, egy beavatkozás 450 ezer forint. Nem kívánom, de nem tudhatod, hogy mikor lesz egy ilyen. Nem kívánom azt, hogy holnap 600 ezer forintért valamelyik rokonodat alapáron eltemettesd és megrázzon. Nem kívánom, hogy olyan betegséged legyen, amikor nem tudsz dolgozni. De térj már észhez, otthon nélkül nem megy! Az otthon meg nem ér semmit, ha nincs benne házaspár. Olyan szép a magyar nyelv: házaspár. S olyan szép lenne, ha a házaspárnak lenne egy további közös, ami összeköti, ketten kaptuk azt a gyereket, és kettőnkké a feladat, és akkor nem kérdés, hogy kié a lakás, kié. Az otthon közös. Immáron három: férj, feleség és a gyermek, vagy ha több, gyermekek. Olyan jó lenne megélni ezt a gyönyörű folyamatot. Amikor az ember a törvényről tanít, akkor elkeseredik. Kinek beszéljek? Aki éppen most Horvátországban áztatja a lábát és itthon meg nyakig van a bajban? Akinek nincs otthona, nincs családja, csak úgy néz ki? Hát ez az abszolút törvénytagadás. Az első törvény tökéletes megtagadása, hívő módon. Hívő módon. Igen, tudom azt, hogy Isten a mások által okozott bűnt nemhogy elnézi, hanem helyreállítja az embernek az életében, akár gyerekáldásban is. Igen, amikor én szétcigarettáztam, vagy ittam, vagy bármit tettem a testemmel, plusz még akármilyen helyeken kaptam kintről a különböző károkat, hogy nem lehetett gyerekem, csak az kellett, hogy a belső, külső környezetszennyezésemet, a lelki környezetszennyezésemet, a lelki mérget, szennyet úgy, ahogy van, pucoljam ki magamból. Úgy. Neked mi füstöl a fejedben, hogy az agyad van már tudatmódosítva? Mi? Ki hitette el veled azt, hogy neked rongyot kell rázni, mert te vagy a nagyságos. Ki volt? Ki az, aki elhomályosította ezt az Igét, amit Isten adott kezdet kezdetén a népének? Ez a nép akkor még vándorúton volt, és már Isten előre szólt, hogy a te házadban, ajtófélfa. Még nem volt házuk sem. Egy kóborló nép volt jóformán, de Isten előre szólt. Hát neked is előre szólt, a nagyapádnak is előre szólt, és én most is szólok. Állj már meg! Állj már meg! Igenis, menj Isten elé, hogy legyen otthon az otthonod. Igenis, menjél. S ez nem azt jelenti, hogy házépítés és egyebek. Isten meg fogja adni. Meg fogja adni, teszem azt a keresetet, hogy nem rabságba kerülsz egy otthon miatt. Csak egy kicsit lejjebb kellene venni a királyságodat, az önzésedet, a fogyasztói hülyeségedet, és máris megoldható lenne. Egy szolid, de békés, normális otthon. Nem kellett volna a szüleidet kilapátolni, és a szülőknek sem kellett volna a semmibe kidobni a gyerekeket. Helyre kellene állni már a családnak. S nem kellett volna olyan önzőnek lenni, hogy képtelen vagyok egy emberként egy másik emberrel közösen elindulni, egy közös feladatra. Nem kellett volna a javaimat így magamhoz szorítani, nem osztom meg. Nem kellett volna. Egyedül maradsz, és ebben az egyedüllétben vége. Bizony vége. Egy idő után törvényszerű. Az ember nagyon szomorú, amikor látja ezt az állapotot. Van egy törvény, az első. Vésd a gyereked fejébe. Na, nem kalapáccsal, hanem előtte éld meg, mert tudom azt, hogy amit a gyerekem előtt megélek, azt ő soha nem fogja elfelejteni. Ha öröme lesz, akkor emlékezni fog rám, ha bánata, baja, búja, nehézsége lesz, be fog neki ugrani, hogy apa hogyan csinálta ezt. Itt kezdődik. Valahogy vissza kellene állni oda, amikor a zsidóság 3 éves korban a Mózes 3. könyvével kezdi a gyerek életét, a törvényt tanítja neki. Nem regéket, meséket, és misztikumot. Mert a mai gyereknek, aki most születik, regék, mesék, misztikum - ez lesz az alapja. S neked jogod és lehetőséged van, ha titokban is, ha nem tetszik valakinek, a saját gyerekednek, unokádnak, bárkinek a valóságot elé élni, elmondani, megmagyarázni, együtt örülni, vagy akár együtt kicsit sírni is, hogy most ez nem sikerült, de nem adom fel. Felelősek vagyunk, felelős vagy. Nagyon felelős. S amikor tényleg nem tartjuk be ezt a törvényt, tényleg nincs, akkor ne csodálkozzunk, ha a többi törvény sem kell. Megértem. Ha nincs házad, családod, otthonod, akkor mi a nyavalyának mondom én neked azt, hogy hogyan kell egymással élni. Hát te magaddal élsz. Vagy vándorként bérlésből bérlésbe, vagy a váradban, ahol szépen elvagy, be ne engedjek valakit, jaj, jaj. Hát így nincs mit mondanom. Hidd el, az első törvénynek az elvetése azt jelenti, hogy millió törvényről nem tudok szólni sem, mert nem érted. Ezért nem vagyunk ezren és ezért nem tudunk egymással kommunikálni, mert ez a dolog nincs rendben, hogy nincs. Magyarul nincs otthonod. Ez a dolog nincs rendben, hogy van egy mozaik, meg össze-vissza váltogatott családod, vagy micsodád. Mert ez a modern, ez a korszerű családfigura, hogy amikor az egyiknek lejár a mandátuma, akkor jöhet a másik. S akkor annak a gyereknek már lassan 6 apja, meg 4 anyja lesz, azt sem tudja, mit csinál. Mit adsz tovább? A paráznaságot? Mit adsz tovább törvényesen? Mert most már ez természetes. Van jogod a gyerekednek bevésni az életeddel, hogy hogyan tovább, mert baj lesz. Nem fenyegetek. Nem kell itt második visszajövetelről beszélni, hogy emlékezz, meg Armageddon, meg egyéb. Baj lesz, ez egy olyan folyamat, egyszerűen vége van. Ráléptünk a lejtőre és jég van rajta, ez csúszás. De neked nem kell. Neked nem kell. Legfeljebb ez a társadalom nem bírja elviselni, ha a gyereked nem úgy fog viselkedni, hogy nem janicsár lesz, meg eszköz egy regés világban, egy hamis identitásban. Amit később kiröhög, vagy lesz még egy másikja, vagy nem lesz semmije. Egy zavart állapotba kerül, és ez a zavartsága majd kamasz korában a te cekked lesz, és rajtad fog elsülni, mint egy bot. Mégis azt mondom: Náchámu Ami van; mégis azt mondom: van vigasztalás. Van vigasztalás. Térjünk tehát akkor Ézsaiás 40-re, hogy van vigasztalás. Ézsaiás 40-ben Isten a népének megadja a vigasztalást, és nem azt mondja, hogy drága keresztény testvéreim, a sok kis szerencsétlen zsidót simogassátok meg. Nem azt mondja. Nem azt mondja, hogy nézd le, hogy jaj, szegénykém. Egészen másról beszél! „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott: hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!” Lehetne folytatni Ézsaiás 40-nek ezt a próféciáját. Készítsétek az Úrnak útját. Gyönyörű dolog, hogy milyen feladataink lennének, de én mégis visszatérek a vigasztalás szóhoz. Vigasztalódjatok, és újra mennyire kincs az, hogy Isten pont a zsidóságon keresztül adta az Ő Igéjét, pont a zsidóságon keresztül adta a Tórát, és a Tanachot, a próféciákat is. Mert jó tudni, hogy ez a vigasztalás szó nem azt jelenti, hogy adok neked egy csokoládét, hogy ne fájjon, megsimogatom a fejedet, hogy jól van, jól van. Sokkal többről és másról szól. „Vigasztalódj én népem…” Ézsaiás idejét nagyjából ismerjük, a babiloni fogság ideje, és onnan való ígéret, hogy lesz szabadság, lesz kijövetel, új lesz. De a vigasztaljátok szónak, a náchámunak több jelentése van, és a több jelentés magyarázza meg nekünk, hogy mi az, ami nekem most, ebben a fájdalmasban, amit elmondtam, mégis vigasztalás. És ezt kell tovább adni, a vigasztalást kell nekem ma továbbadnom, és nem azt, hogy jaj, de hogy sajnállak, mint a múlt héten beszéltünk róla. Nem sajnálat ez. Nem. A vigasztalás arról szól, hogy elindítunk, mint egy startpisztoly. Mert a vigasztalás szóban, a náchámu szóban benne van: gondold át. Benne van: bánd meg. Benne van: engesztelődj ki. Benne van: légy nyugalomban, és benne van ötöd sorban, hogy vigasztalódj. S az embernek az életében most, amit kell mondanom, ebben a helyzetben nincs más lehetőséged. Ember: gondold át. Hol vesztetted el a törvényt? Ezt az első törvényt gondold át. Gondold át, és ne azon sírj, hogy egyedül vagy, meg a gyerekedből mi lett, vagy a társadalom milyen. Nem! Gondold át te. Te. Magad gondold át. S rá fogsz jönni, hogy te kerültél Babilonba, és Babilonba te vidáman elmentél, és vidáman vagy ebben a nyomorult világban, mert jól érzed magad. Mindaddig, amíg egy kicsit meg nem szorít Isten. Gondold át. Gondold át, hogy amikor ebben a fogságban, amiből szabadság lesz, hogy itt az idő. Gondold át. Gondold át az állapotodat, és bánkódj. Bánd meg ezt. Bánd meg az előző 40 évedet, 20 évedet, 10 évedet, ahány éves vagy, mindegy. Bánd meg a cselekedeteidet, a mulasztásaidat, mindazt, hogy törvénytelenül éltél, bánd meg. S akkor jön a pozitív tovább. Van lehetőség megbánni. Van lehetőség gondolkodni, és van lehetőség engesztelődni Istennel. A békeszövetséget lehet megélni Istennel. Egy hihetetlen nagy érzés, hogy békességem van Istennel, mert tudom, hogy nem 80 évig, 70 évig, akármeddig élek ezen a Földön. Sokkal fontosabb az a béke, ami Istennel van, mint épp ez a pillanatnyi fegyverszünet másokkal. Ott van benne az engesztelés után: nyugodj meg. Magyarul: fogadd el Istennek a döntését. Fogadd el, hogy Isten hogyan rendelkezett veled, ott van az első törvénnyel kezdve. Sőt a teremtés, sőt az Édenkertből való kitaszítás után ott vannak az utasítások, a lehetőségek, minden ott van. Gondold át, hogy ezt hogyan dobtad el, és bánd meg. Isten ezért adja a fájdalmakat, hogy legyen mit megbánni, és nyugodj bele az Ő akaratába. Abba, ami a teremtetés akarata, abba, ami a te életed akarata. Nyugodj meg, és akkor lesz majd igazi vigasztalásod, aminek a lényege a magyar nyelvben is benne van, hogy víg leszel, örömteli leszel. Akkor meg fogod érteni az Efézusi levélben írtat, örök vigasztalást akar adni Isten. Örök vigasztalást! Nem erre a kis eseményre, ami mínusz, vagy rossz, vagy akármi, hanem itt a kulcs, hogyha átgondoltad, megbántad, engesztelésben van részed Isten előtt, és megnyugodtál Isten döntésében, akaratában, ítéletében, és vigaszod van. Akkor neked az örökéletben van örök vigasztalásod. Nem azt nézed, hogy mi lesz velem 70 éves koromban, meg ki fogja adni az utolsó pohár vizet. Hú de sok ember jelentkezik most is, ötven éves lettem, se családom, se birkám, semmim nincs: mi lesz velem? Mi lesz vele? Gondold át, bánd meg, fogadd el Isten akaratát, nyugodj bele, engesztelődj meg Vele: bocsánat, és akkor minden rendben van. Na, ez a vigasztalódj. Tevőlegesen indulj el. Úgy, ahogy van, szépen ülj le, gondold át. Ezt az első törvényt elkezdheted, és azt gondold át, hogy te mit tettél. Gondold át, hogy szüleid, az őseid mit tettek, mert azért igazából - gyakorlatból tudom mondani -, nem vagyok felelős. Isten azt általában kiigazítja. Más bűnéért engem nem fog megítélni. Nem fog megbüntetni. A más bűnéért Isten nem megjutalmaz, hanem Ő állít helyre, mint az Atya. Van vigasztalás, ha ezt az öt pontot meg tudod érteni, ha ezt meg fogod cselekedni. És a vigasztalásban ott van benne a szó. Nevekben van foglalva, beleépítve a vigasztaló szó. Csak vegyünk egy Nehémiást, egy Náhumot, egy Nóét. Mindegyikben a vigasztaló szó van benne. Isten vigasztalásai voltak ők, a nevükben van. Értsd meg, hogy Nóé esetében is ott van, újat akart adni. S itt van az Ézsaiás 40-ben, hogy az új annyit jelent, hogy készítsd az Úrnak az útját. Készítsd! Nem ijesztgetek senkit, hogy itt van már. De vedd észre, hogy neked kell elől menni a Király előtt. Kaptál üzenetet, mit kell tenned, kaptál Vigasztalót, az a Szent Szellem. A Szent Szellem neked nem azt fogja mondani, milyen jó ötleteid legyenek. Azt fogja mondani: gondold át, bánd meg, nyugodj bele, és engesztelődj, és légy boldog. A Szent Szellem ezt fogja mondani, és nem az ajándékokkal fog itt neked tálcán közlekedni, mint egy főpincér, ahogy te gondolod. A Vigasztaló ezeket hozza neked. Ne szédülj már meg a hamis karizmatikussággal! Ne szédülj, erre van szükség, mert jön a Király. Kiáltó szó a pusztában, úgy, mint Bemerítő János volt. Ma is a Szent Szellem először vigasztal, hogy utána tudd az Úrnak az útját igazítani. Úgy, ahogy van keleten, ahogy működött, lesimították azt a területet, leterítették pálmaággal, mint virágvasárnap tették, a pálmák vasárnapján tették, lerakták, várták a Királyt. De neked kell elől menned, a Király csak utánad jön. Teneked készíteni kell, és először neked kell készíteni az életedet, mert ha nem vennéd észre, ki vagy te készülve. Ha nem vennéd észre olyan boldogan vagy benne a halálos állapotban, vagy olyan szerencsétlen tehetetlenséggel vagy ebben a halálos állapotban, hogy rávágod, hogy ez így van jól, és keresed az emberi kis megoldásokat. Keresed az emberi magyarázatokat, és mibe esel bele, még többet fogsz fogyasztani, még többet magadat fogod imádni, még jobban egyedül maradsz, hiszen a fogyasztói társadalomnak nem családcentrikus a következménye. Akkor már házon belül is a másik terhére, cechére, saját érdekére fog fogyasztani. Minimum nem fog adni. Vigasztalódj. Jó lenne ezt az öt szót, ezt az öt értelmet bevésni. És ennek ellenére elég keserű bennem, hogy az első törvényt nem tartja be már a kereszténység sem, nem tudja betartani. Még számomra is ott a vigasztalás: én hiszem a Szent Szellem munkáját, hogy emlékeztetni fog, ha valaki kérdezi rossz állapotában, hogy mi a baj, akkor az emlékeztetés fogja elvinni a gondolkodásig. S a gondolkodás meg rá fogja döbbenteni, hogy én nem gondolkodtam, amikor tettem a dolgokat, vagy önző módon gondolkodtam. Az első parancsolatot nem tartottam be, más istenem volt, általában saját magam. Ő adta a Szent Szellemet, és tudom, hogy munkálkodik. Ezt az öt pontot, tudom, hogy lesz, akinek meg fogja mutatni. Tudom, hogy lesz, aki az Úrnak az útját fogja készíteni. Tudom. Nehéz ebben a nyomorult világban ezt látni úgy, ahogy nehéz volt Babilonban is látni, valószínű. De én hiszem, a Szent Szellemnek a kitöltetése nem egy látványos, valami happy dolog lesz, hanem sokan elkezdenek gondolkodni. Miért vagyok ott, ahol vagyok? És elkezdenek gondolkodni, hogy megbántam az útjaimat. Én így kívánok mindenkinek vigasztalást ezzel az öt másféle jelentésével is. És így kívánom, hogy aki teheti, térjen észhez, és tartsa meg ezt az első törvényt, és az első törvénynek a szépen becsomagolt működését, hogy hogyan is kellene, különben halál. Mert magadat irtottad ki, a jövőjét a gyerekednek, a meg nem született gyerekednek, és te meg ott fogsz állni árván, olyan özvegyként, olyan árván, hogy Istennek hálát adhatsz, ha újra meg fog vigasztalni. Amikor újra azt fogja mondani: emlékezz! Emlékezz most, amíg lehet.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |