|
Shabbat Váétchánán-Náchámu A Törvény szeretete Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2018. július 28.
Orbán Eszter:
Náchámu szombatja mellett ennek a szombatnak van egy másik jelentése is, amiről egy picit szeretnék említést tenni. A Náchámu, ahogy Béla is említette a prófétai részről szól és a vigasztalásról beszélt az előbbiekben. Én viszont egy kicsit inkább a Szidra részre, vagyis a mózesi könyvre térnék rá, hiszen annak a címe az, hogy Váétchánán. A Váétchánán annyit jelent, hogy könyörögtem. Ugyanis azzal kezdődik ez a szakasz, hogy Mózes könyörög, hogy mehessen be az Ígéret földjére. De nem mehetett be az Ígéret földjére, és egy nagyon érdekes momentum ez, hiszen ez összesen 4-5 versből áll, mégis egy nagyon hosszú Szidráról van szó, nagyon sok fejezetet ölel magába Mózes 5. könyvében. Utána egyáltalán nem érződik ez a ciklus, tehát nincs kihatása arra, hogy Mózes nem mehet be. Mózes megkapta a választ, nem mehetsz be, kész, elfogadta. De mégis valahogy ez a könyörgés kihat a továbbiakban mindarra, amit Mózes mond. Bár ő saját magáért könyörgött, hogy hadd mehessen be az Ígéret földjére, azonban ez a könyörgés folytatódik a népéért. A népért való könyörgés pedig arról szól, hogy ebben a szakaszban ismétlődik meg tulajdonképpen a 10 parancsolat és annak a részletes kibontása, amiről Béla is említést tett, az első parancsolatnak a részletes elbeszélése. Ettől a szakasztól egy elég szubjektív megközelítést fogunk kapni a Törvényről. Az elmúlt héten említettem azt, hogy a mózesi visszaemlékezésnek, a múltbeli visszaemlékezése csupán 10 százalék, és minden egyes beszéde 90 százalékban a jelenről, de legfőképpen a jövőről szól. S a Törvénynek a megélése, a Törvénynek az ismétlése, a Törvénynek az aktualitása látszódik és érződik ki ebből a könyvből. De ez a megélés, ez az aktualitás, ez a jelenben is, és jövőben való megélés egy különleges fűszerezést kap. S ennek a neve nem más, mint ami benne van ebben a Váétchánán címben is. Ugyanis ez a Chánán szóból származik, ami annyit jelent, hogy kegyelem. Valahogy ez érződik folyamatosan, ha olvassuk Mózes beszámolóját arról, hogy mit jelentett számára a Törvény. És mit jelent most, ebben a pillanatban? Hogyan könyörög Izraelért? Akkor azt látjuk benne, hogy ez a kegyelem vonul végig rajta. A kegyelem mögött nem más áll, mint a szeretet. Tulajdonképpen ez az egésznek, az egész mózesi könyvnek a mozgatórugója a Tórát lezáró 5. könyvben: a Szeretet. Folyamatosan arról beszél, hogy Isten szeretetével teszi azt, amit tesz. Ha büntet, azért teszi, mert szeret, és nem akarja azt, hogy veled rossz történjen, hogy ne a szakadék felé rohanj, hanem azért adja a Törvényt, azért adja a kereteket, mert óvni akar, mert kegyelmezni akar, mert a kegyelemben akarja megmutatni a szeretetét. Nagyon sokszor úgy érezzük, hogy a Törvény dörgedelmes, és ítél, és kőkeményen a fejünkhöz vágja a bűneinket. De, ha elolvassuk azt, ahogy Mózes interpretálja ezt a Törvényt, ahogy ő mutatja be, akkor érezni fogjuk azt, hogy ez csupa szeretet. Ez csupa szeretet, és csupa kegyelem. Nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy elválasztjuk ezt a két fogalmat, a Törvényt a kegyelemtől. Különvesszük: Törvény és kegyelem, vagy Törvény vagy kegyelem. Különösen keresztény közegekben, az Újszövetségre hivatkozva folyamatosan mondják azt, hogy már nem kell a Törvény, már kegyelem van. Ismerjük, tudjuk, mik azok a tanítások, amelyek terjednek. Csak éppen elfelejtik azt, hogy a Törvényben van benne a kegyelem. Mert, amikor beszél folyamatosan Mózes arról, hogy mit tegyél, hogyan tegyél a jelenben és konkrétan még inkább a jövőre nézve, hiszen bár a jelenben beszél, de legtöbbször azt mondja, hogy a jövőt tekintve mi legyen, akkor ebben a Törvény-elmondásban a szeretet által vezérelt kegyelem jelenik meg. Folyamatosan azt kínálja, kínálja, kínálja az embernek. A Törvény nem ítéletre visz, hanem pont a kegyelmet tárja fel. S hogy tudja a kegyelmet feltárni? Úgy, hogy ennek az egésznek a veleje, a közepe, a mozgatója nem más, mint a Szeretet. Az a szeretet, amivel Isten átjárta, Önmagával, a lényével, a szeretetével a Törvényt, és az a szeretet, amit az ember tud viszonozni. Hiszen azt mondja Mózes az első parancsolat kibontásakor, hogy szeresd az Urat. Nem azt mondja, hogy tiszteld! Nem azt mondja, hogy féld! Nem azt mondja. Az első parancsolat kibontása, az első és legfontosabb parancsolat kibontása: „Szeresd az Urat…!” Amikor megkérdezik Jesuától is a két nagy parancsolatot, nem azt mondja, hogy tiszteljük egymást, meg féljük Istent, hanem: „Szeresd az Urat…, és szeresd felebarátodat…!” S amikor hivatkozunk arra, hogy már nem kell nekünk a Törvény, ez a sok részletes elmagyarázás, meg a sok kibontás, meg ezek a tórai szövegek, hogy mikor, hogy, milyen áldozatok, meg milyen rendeletek, meg milyen ünnepek legyenek, nem, ez nekünk már nem kell, vegyük egy kalap alá és beszéljünk a szeretet törvényéről, akkor nem tudjuk mi az, hogy a Szeretet Törvénye. Igen, Krisztus elhozta a Szeretet Törvényét. Tudjuk-e, hogy ez mit jelent? Ez nem azt jelenti, hogy most már nem kell betartanunk semmit, és szeressük egymást, és el lehet felejteni, hogy milyen kötelezettségeink vannak. Nem csupán jogaink vannak Isten országában, hanem kötelezettségeink is, dolgaink vannak, amiket teljesítenünk kell, amiket véghez kell vinnünk, amit meg kell cselekednünk azért, hogy éljünk. Elfelejtjük. Mert úgy szeretünk, elvisszük ezt az egészet olyan light-osra, olyan öleljük meg egymásra. Ó, nem érdekes, hogy te milyen bűnt követtél el. Nem. Úgy elsimítjuk a dolgokat, mindenki egy nagy kolhozba tartozik bele. Szeressük egymást, ez a szeretet törvénye. Nem! Nem ez a Szeretet Törvénye! A szeretet törvénye, mint olyan, mint fogalom, nem létezik! A Törvény szeretete, az létezik, és Krisztus ezt hozta el! A Törvény szeretetét. Mert, ha én szeretem Istent, akkor mit szeretek? Az Ő Szavát, az Ő kijelentett Igéjét, az Ő beszédét szeretem. El tudjuk képzelni azt, hogy valakit úgy szeretek, hogy jaj, csak meg ne szólaljon? El tudom azt képzelni, olyan jó, hogy itt van, jaj, csak meg ne szólaljon, nem akarom hallgatni, nem bírom hallgatni. Akkor nem szeretem. Ha szeretem, akkor a beszédét, a megnyilvánulását, az érzéseit, a gondolatait, mind szeretem. Szeretem, ahogy beszél, szeretem, amit beszél. De hogyha csak úgy a jelenléte kell, hogy szuper jó, hogy itt vagy, csak maradj csendben, az nem szeretet. Na ugyanígy vagyunk Istennel is. Ha én azt mondom, hogy szeretem Isten, csak a Törvénye nem kell, meg a kijelentett szava nem kell, meg a beszéde nem kell, akkor én nem szeretem Istent. Mit hozott el Krisztus? Isten szeretetét! Hogy? Úgy, hogy bemutatta, hogy Ő maga hogyan szereti a Törvényt. Hogy szerette a Törvényt? Úgy, hogy mindent betöltött! Úgy, hogy mindent megcselekedett! S erre, ha én Krisztusi vagyok, erre sarkall engem is. Te is tedd ezt! Hogy tudom szeretni Istent? Úgy, hogy vágyom a szavára, kérem, hallgatom. Ha kemény, hát kemény. Erre van szükségem. Csak akkor létezhet és állhat be változás az életemben, hogyha nem csupán gondolataimban hallgatok Valakit, hanem meg is cselekszem az Ő szavát. Hallom, szeretem az Ő szavát. Így indul Izrael legfontosabb és alap hitvallása, nincs is más, csak ez: „Halld Izrael…” Hallgasd meg Izrael, hogy szeret az Úr. S mit kér? Semmi mást nem kér csak azt, hogy te is szeresd Őt. Amikor a szeretetről beszélünk, hogy hogyan tudom szeretni Istent, akkor nem arról a szeretetről beszélünk, ami egy eleget tevő, és szóról szóra, és pontról pontra megcselekvő farizeusi szeretet. Krisztus, Pál apostol, és az őket megelőző próféták is mind, pont ez ellen keltek fel, hogy ne így cselekedjetek, hanem azzal a szeretettel. Melyik szeretettel? Amit legelsőként itt látunk Mózestől. Mózes szerette Istent, mert Mózes minden egyes kijelentett szavát Istennek szerette és elfogadta. Még akkor is, mikor Isten azt mondta neki, hogy nem mehetsz be. Elfogadta, és nem siránkozik 30 fejezeten keresztül, hogy nem tud bemenni. Ezt kapta, elfogadta. S mit mond? Hogy mennyire jó, hogy mennyire csodálatos az, hogy te kiválasztott lehetsz. S ennek az egésznek, az előzőekben elhangzott tanításban, bár keményen hangzik, mégis azt mondom, hogy ez a vigasztalás, hogy neked nem kell átélned ma. Lehet, hogy a múltban volt valami rossz, igen, arra van bocsánat. Azt le lehet rendezni, de nem kell átélned ma az ítéletet, mert itt van a kegyelem. S a változtatás csakis a te kezedben van, hogy hajlandó vagy-e szeretni az Urat. Hajlandó vagy-e elfogadni azt, hogy Isten Törvényében benne van az Ő szeretete. Hogy hajlandó vagy-e helyreállni? A vigasztalás nem csupán egy megbánás, és nem csupán egy elgondolkoztatás, hanem már benne hordozza a helyreállás lehetőségét is. Ott van a kegyelem. Ott van a kegyelem, ott van az, amiről ez a heti szakasz szól. A kegyelemről és arról a kegyelemről, amit a Szeretet vezérel. Nincs olyan kegyelem, ami Szeretet nélküli lenne. Az nem kegyelem. Ezért nem tudunk egymáshoz kegyelmesek lenni, mert ezt csak egyetlen egy Valaki tudja gyakorolni: Isten Maga! Senki más nem tud kegyelmet adni, csakis Ő. Miért? Mert ebben a kegyelemben mutatkozik meg az Ő hihetetlen hatalmas, beláthatatlan, felfoghatatlan szeretete. S amikor a Törvény betartásáról beszélünk és a Szeretet Törvényéről, akkor a Törvény szeretetéről beszélünk. Én kívánom valamennyiünknek, hogy meg tudjuk élni ezt, és tudjunk élni ebben a kegyelemben, mert a Törvény az mára, és holnapra szól, és a változtatás lehetősége mindig ott van. A vigasztalódásban benne van a változtatás, a remény, a helyreállás. Isten, amikor dörgedelmesen megítéli a népét, akkor nem hagyja ott őket, hanem mindig felkínálja a kegyelmet. S ez a kegyelem, ez az, ami kiteljesedett, beteljesedett és mindannyiunknak nyilvánvalóvá lett Krisztusban. Én úgy gondolom, hogy erre van szükségünk. Nem arra, hogy fennszóval szeressünk, és nem arra, hogy elmismásoljuk ezt a szeretetet, hanem, hogy megtanuljuk szeretni a Törvényt. S amikor megtanuljuk szeretni a Törvényt, akkor kezdünk el majd tudni szeretni. És akkor el fogjuk tudni mondani szeretetből a jövőnek, a jövő generációjának, az utódainknak, hogy mit tégy, és mit ne tégy. Mert, ahogy megismerkedünk a Törvénnyel, úgy ismerkedünk meg a Szeretettel. Úgy ismerkedünk meg azzal, hogy miért vagyunk felelősek, és ezt a felelősséget nem a félelem fogja vezérelni. Nem a félelem az ítélettől, a félelem a haláltól, a félelem a mi lesztől, hanem a szeretet. Az Isten iránti szeretet és az Ő Szava szeretete. Én kívánom, hogy Isten beszédét tudjuk úgy szeretni, mint Mózes szerette, tudjuk úgy szeretni, mint Dávid szerette. Tudjuk úgy szeretni, mint Krisztus szerette!
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |