|
Orbán Béla:
Helyreállítás a közösségekben János evangéliuma 6,68
Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség keddi alkalmán 2018. október 14.
János evangéliuma 6,68: „Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.” Uram, kihez mehetnék? Az örök életnek beszéde van Nálad. Ez a bibliai történet eléggé ismerős, amikor maga Jézus megkérdezi a tanítványokat, hogy akkor ti is elhagytok? Hiszen elhagyta a tömeg, ti is elhagytok, és Péter, ő válaszolja ezt a mondatot: Uram, kihez mehetnénk? S amikor ezt a bibliai verset előveszem, ennek a történetnek ezt a részét előveszem, bizony akkor egy aktuális kérdéssel szeretnék foglalkozni igazából, és ez nem más, mint a közösségek állapota, a közösségek építése. Egyáltalán, hogyan épül fel egy közösség? Amikor Pétertől halljuk, amit mond a Mesternek: kihez mehetnénk, akkor ő a legpozitívabb a társaságból, a tanítványok közül, de voltak ott még mások is. Bizony voltak mások is. Amikor körbenézünk és megnézzük a legkisebb, vagy legnagyobb, vagy akármilyen közösséget, annak különböző tulajdonságú tagjai vannak. Ugyanígy a különböző tulajdonságú tagok a tanítványok között is fellelhetőek. Nem akarok beszélni még plusz Júdásról, hogy mennyire a 11 közül kilógott. De a 11-nek is vannak bizonyos tulajdonságai, amikor egy másik történetben rivalizálnak, hogy ki a nagyobb, ki a szebb, ki a jobb, maga a rivalizálás ott van. S hogyha a tanítványok közösségéről beszélünk, akkor nem más képet láthatunk, mint akármelyik közösséget. Akár egy családot, akár egy gyülekezetet, bármiről beszélhetünk, ugyanazok a szereplők vannak. Nem akarom elmondani, hogy hogyan épül fel egy közösség, ami lényegében sokszor kényszerből jön létre, mert valahogy össze kell hozni, valaminek össze kell állnia, valami közösségnek. S így segítségül vettem a katonakoromból vett emlékeket, hogy mégis, hogyan állt össze egy csapat. Hát vegyük úgy, hogy egy gyülekezet is egy csapat, hogyha emberek közösségéről beszélünk, ugyanazok a jellemzők. A katonaságnál, amikor sorkatona voltam, akkor voltak természetesen mindjárt olyan emberkék, akik az alfahímet megjátszották, ők akartak vezetők lenni, voltak szolgalelkűek, volt mindenféle. Azonban, amikor ezeket most kihagyva tovább lépek, akkor meg kell állapítani, hogy egy közösség általában három féle csoportosulásból, három tulajdonságból áll. Péterből, azután olyan csoportosulásból, akik a mennyekben járnak: ott vannak, de nincsenek ott, és a harmadik pedig: aki gépiesen csinálja, teszi, veszi dolgát. Abban a közösségben, azon a helyen, ahol van, ez a három tulajdonság működik, ez a három típus működik. Az egyik, az úgy ott van és nincs ott a lelkendezésével. A másik típus: hát, ilyen vallású vagyok, csinálni kell, csinálom, csinálom. Nagyon jó gyülekezeti tag, nagyon jó testvér, ott van, egy szava nincs, egy ötlete nincs, mindent megcselekszik nagyon jól. E három típus közül azért mégis én Pétert veszem elő, mert nagyon szeretem valójában azokat az embereket, akik kamasz módon élnek. Úgy, mint a kamaszok. Nagyon szeretem a kamaszokat, nagyon kellemetlenek néha, de mégis szeretem őket, mert akarnak valamit. Mocorogni akarnak. No, Péter nem egészen kamasz volt már, elég öregfiú volt, de ennek ellenére Péter már a válaszában elmondta azt, hogy mi volt az előző élethelyzete. Uram, kihez mehetnék? Magyarul, ő már megpróbálta. Már megpróbálta. Magyarul, a válaszában benne volt, hogy oda nem, oda nem, az nem, nincs megoldás. Egyedül Te vagy a megoldás! Nem az, aki az álmait szőtte, hogy a nagy álmodozások között jaj, de jó, milyen jó az Úr, nem csinál semmit, és dicsőít, és mit tudom én, mit csinál: nem él, hanem próbálta, megkóstolta azt, hogy mik a lehetőségek. Milyen alternatívái vannak az életben és döntött Krisztus mellett. S amikor erről beszélek, akkor tudomásul kell venni, neked is körbe kell nézned: milyen lehetőségeid vannak? S el kell jutni ahhoz az állapothoz, amihez Péter: Uram, kihez mehetnék? Bankhoz akarsz menni? Rá fogsz döbbenni, nem fog menni. Ezt fogod csinálni? Azt fogod csinálni? Megkéred a férjed kezét, aki már 50 éve a férjed? Mit csinálsz, hogy változás legyen? Mit? S azok lesznek az igazán erős emberek, akiket Isten így kipróbál. Isten így szabadon enged. Menj, nézd meg, milyen lehetőségeid vannak. Menj, nézd meg, hogy ebben az egyházban milyen lehetőségeid vannak. Nézd meg a családban, milyen lehetőségeid vannak. Egészen egyszerű példát mondok. Amikor valaki családapa, akárhogy is, de kinéz, és három lépés után azt mondja: nem tehetek mást. Nem tehetek mást, hazamegyek és apa leszek, és férj leszek. De mindenkiben ott van a másik, az újdonságnak a várása. S az újdonság várásában, mi a lehetőségünk? Új kezdet kell? Igen, új kezdet. Vége annak az állapotnak, hogy karizmatikus, vagy nem karizmatikus, oly mindegy milyen módon, beülök, énekelek, danolászok, semmit nem gondolkodok, és én vagyok a jó, mindig mosolygó keresztény ember. Vége. Ezzel közösséget nem lehet építeni, nem lehet előrelépni. Nem lehet egy ilyen ember egy közösség oszlopa, tevékeny, építő része. Magának Krisztus Testének sem lehet az. Nem álomvilágban kell élni, a realitásokban. Fel kell mérned, hogy milyen lehetőségeid vannak. Nincs más esélyed. Akkor lesz belőled igazán hitvalló ember, akkor lesz igazából tevékeny ember, amikor megtalálod az identitásodat. Nem tekeregsz, hogy ezt meg kellene csinálni, ilyen gyülekezet, olyan akármi. Nem. Nézz körül, vess számot, mint egy férfi a te élethelyzetedben. Milyen lehetőségeid vannak? S azt hiszem, ez egy nagyon komoly kérdés, mert szeretjük kikerülni ezeket a döntéseket. Szeretjük magunk megoldani a kérdéseinket, hogy majd jobb lesz, meg a jövő, meg az akármi. Azután a másik oldal, amikor nem nézünk oda, hanem énekelünk, és elvarázsoljuk magunkat, szinte narkósok vagyunk. Hány, de hány gyülekezetet ismerek, ami ebből él. Ott vannak, szépen elvannak, azután 5 perc múlva, amikor kimennek az ajtón, azt sem tudják, hol voltak. Ez nem közösség. Isten azt akarja, hogy most Krisztus Teste induljon már el. Azt akarja, hogy Péterek legyenek. Azt, hogy legyenek férfiak. Azok a férfiak, akik azt mondják: nincs más lehetőségem! Az a férfiasság, amikor végre rádöbbenek arra, én kicsi vagyok, kevés vagyok, nincs más lehetőségem: egyedül Krisztus! Nincs más lehetőségem! S ott a másik társaság is, akik bizony álmodozó állapotban vannak. Bizony olyan állapotban vannak, hogy azt hiszik, hogy ők valami operettben játszanak. Azok előbb-utóbb elmennek, nem számíthatók egy közösségbe azért, mert jön egy új színdarab, egy új divat, egy új, valahonnan jött nagy ember, elmegyünk a fesztiválra, programra, koncertre, az akármire. Nem közösség, ezzel nem lehet tovább menni. S ugyanakkor ott van a másik, amiben különösen vallási egyházaknak a keretén belül nagyon sokan vannak. Hát az apám is ilyen, vagy olyan vallású volt, én is elmegyek a templomba. Én is megcsinálom. Én is bedobom a pénzecskémet, én is, ha kell, még füvet is nyírok. Én is, én is. S nem a szívéből van ott, nincs benne a döntés: az, hogy egyedül Ő. Nincs benne. S ha megsértem, és ha valahol talál egy könnyebb helyet, ahol nincs annyi közös feladat, akkor az is el fog menni. Amikor elhangzik ez a szó: kihez mehetnénk? Kihez mehetnék? Egyedül Hozzád! Péterekre van szükség. Olyan emberekre, akik felmérték ennek a korszaknak, annak a közösségnek, annak a családnak, annak az állapotnak a helyzetét, amiben saját maguk vannak benne. Nincs más! Egyáltalán nincs más! Férfiak, erős férfiak kellenek. Különben lehet álmodozni, olyan gyülekezetekben, olyan állapotokban, közösségekben és egyéb kulturális bármiben, hogy jól érzem magam, de igazából a közösséget nem építem. Darab vagyok, létszám vagyok, és gyakorlatilag egy hamisságban, egy hamis identitásban élek. Isten azt akarja, legyen identitásod. Isten azt akarja, hogy Péter tudja, hogy hova tartozik. Megengedi, hogy körül nézz. Megengedi, hogy akár ma este, ha hazamész, és azt mondod, hogy Uram, nincs más lehetőségem, szembesülsz saját magad tehetetlenségével. Szembesülsz mindennel, hogy nem te vagy a megoldás a saját életedben sem. Szembesülsz azzal, hogy nem x y z, az új variáció, az új módszer, az új. Nem. Egyszer meg kellene állni Péterként. Uram, nincs más lehetőség. Uram, egyedül Te, mert az örök életnek beszéde van Nálad. S ebben a pillanatban még fokozódik is Péter jelleme: az örök életnek beszéde. Számon kérhetően is mondhatnám: ma hány gyülekezetben beszéltek arról, ami túl van az emberi életen, a te saját magad 70, vagy akárhány évén túl. Hány helyen beszéltek? Hány helyen fognak beszélni egy hét múlva, amikor a halottak napja, mindszentek vagy mi a csuda, az érkezik. Hányan mondják azt, hogy lépj már túl ezen a földi világnak a dolgain? Hova tudod küldeni? Hova tudsz te menni, ahol az örök életnek beszéde van? S itt ebben a pillanatban Péterként is megkérdezem: van-e olyan hely, és van-e olyan, ami tényleg Krisztusról szól, az örök élet forrásáról, ahol kaphatok erőt? Van ilyen? Vagy mindenfélét beszélünk? Ilyen örömködő, egyik kategória, olyan gépies, másik kategória. Igen, apám is az volt, meg 500 éve azok vagyunk. Meg különben is, hát ez a szokás. Nem veszed észre, hogy halott állapot? Ezzel nem lehet mit csinálni. Isten dinamikus embereket akar. Isten olyan dinamikus embereket akar, akik meg tudják vallani, hogy Uram, csak Teveled tudok menni. Nincs más! Isten olyan emberekkel tud építkezni, aki nem emberekben bízik, egyházakban, lelkészekben, pásztorokban, mindegy, hogy kikben, hanem magában Krisztusban, Akinek lehetnek szolgái. De kiben bízol? S milyen beszédet akar hallani a te füled? Mit? Hogy holnap jobb lesz? Szép lesz? Erről szól az egész világ. Reklámkereszténység. Mi az új kínálat? Sokszor, amikor látja, hallja az ember a kereszténység jelen pillanati állapotát, de a zsidóságról nem is beszélek, mert mindig előttetek járunk, akkor a szíve fájdul meg. Mi a megoldás? A zsidóság jelen pillanatban rálépett a progresszivitás útjára: mindenki felé nyitni. Magába döfte a kést. Nem fog meghalni, de minél többet számszerűsít mindent, mert az a megoldás. Nem számszerűsíteni kell. Itt arról van szó, hogy őszintén ott kell állni: tudom-e, mi az én identitásom? Kettős identitás. A fő identitásom és a Krisztusi identitásom rendben van-e? Ez az első kérdés. Mert abban az örömködő állapotban elő lehet adni bármilyen jelmezben, bármilyen szerepet önbecsapásként. Lehet hamis identitásban akár az összes szolgálati ajándékkal játszani, hogy én mekkora próféta vagyok, vagy misszionárius, vagy nem tudom micsoda. Lehet. Önbecsapott identitás. Istentől meg kellene már végre kérdezni, hogy mi a te helyed, hol, és ki vagy egyáltalán. Ez az első lépés. Nem az, hogy én vagyok Péter és visszamegyek halászni. Fütyülök én itt az egész sikertelen hadműveletre. Hát hol vannak az emberek, hol a siker? Harangozunk, s azután nincs gyülekezet. Hol? Dehogyis megyek a kultúrházba. Megyek halászni. Nem. Istennek valóban Péterekre van szüksége. Értsük már meg. Neked is meg kell értened, ide rendelt Isten, ez a földi identitásom alapvetően. Férfi vagyok, nő vagyok, továbbá, apa, anya, továbbá, család, továbbá mondhatom sorba, ami már megszűnt nagyjából, mert ki tartozik már ehhez a városhoz. Ki tartozik már ide – bocsánat – a tirpákok családjához? Ugye negatívan használjuk ezt a szót, azért mosolyogtam el magam. Tehát, hova tartozom? Hol a helyem? S amikor ki tudom mondani, hogy én vagyok az, akit Isten ennek alkotott, teremtett és rendelt el, és ezen a helyen, akkor megszűnik az, hogy próbálkozok más irányba. Akkor hangzik el igazából az a szó: Uram, nincs más, Te vagy! Ez a gondolat azért is jött elém, mert én apa nélkül nőttem fel, és úgymond loptam, csentem egy apát, aki a református egyháznak egyik vezetője lett, fő vezetője, és a zsinatnak a főtanácsosa. Azután elváltak útjaink, nem háborúban, haragban, tudta, hogy nekem ez az utam, tehát zsidóként kell megélnem azt, amit, és közel 80 éves korában megint találkoztunk, és úgy beszélgettünk, hogy kinek mi a szolgálata. S ez a 80 éves apám – mondjam így – azt mondja: tudod mit? Engem már csak az érdekel a Bibliában, amit Krisztus mondott. Nagyon jó lelkipásztor volt, nagyon jó szolgálatot végzett, nagyon népszerű is volt. Sőt – úgymond – befutott is volt, és eljutott ahhoz a ponthoz, amikor azt mondja: tudod mit? Nem érdekel se Pál, se az Ap.Csel., semmi. Az érdekel, hogy Krisztus mit mondott. Az. Nem azt mondom, hogy az Ap.Csel.-t ne lapozd, nem azt mondom, hogy a Páli leveleket ne lapozd, de találd meg mindegyikben azt, hogy Krisztus mit mondott, mert az ugyanaz, amit Isten akar, mert Isten Szava és Krisztus Szava csak egy. Ha valaki még mást mond, akárkire hivatkozva, akkor valaki hazudik. Isten és Krisztus nem szokott. Találd meg már végre Krisztust! Találd már végül meg, hogy egyedül nem a Szentírás, hanem egyedül a Szentírásban az, amit Isten üzent. Egyedül Benne megismerni Krisztust! Értsd már meg. Nem lehet tingli-tanglizni, mert apuci, anyuci – bocsánat – akármilyen vallású volt, és én meg, mint a malom, én is ide járok, sőt már az unokám is, meg a nem létező is már ide fog járni. Életet kér Isten! Életet, hívő életet, gyakorlatit, tevékeny hívő életet! Nem ezt a motollaszerű csoporthoz való tartozást. Nem az álmodozás korát. Vége az álmodozás korának. Hát nem vesszük észre, hogy ebben a világban, jelen pillanatban karizmatikus válság van, ebben a világban a fundamentalizmus lassan hiteltelen? Tudod miért? Mert Krisztus akarja megmutatni Magát Pétereknek! Hogyan tovább? Nem vissza kell menni 20 évre: mi volt? Mondhatnék különböző ébredési mozgalmakat, amiben ott voltam, láttam, stb. Hol vannak? Nem az a gyökér, hogy van 500 év vagy 1000 év. Sokkal messzebb van a gyökér. Krisztushoz való visszatérés annyit jelent, hogy visszamenni oda, hogy megismerjem Isten akaratát! Először saját magamban, utána a népemmel, családommal, és így tovább. Az identitás rendezése nélkül nem lesz itt semmi. Lesznek mindenféle, ilyen balett-táncos gyülekezetek. Lesznek mindenféle, ilyen befagyott és elhidegült hagyományos társaságok, és élet nem lesz. Így kellene elgondolkodnunk, hogy én ki vagyok. Én ki vagyok? S azután próbálkozol, akkor elindulsz, hogy én vagyok a nagy, s amikor szépen neki mész a falnak, meg összeesel, akkor adj már hálát Istennek, hogy nem engedte, hogy nagy legyél. Adj hálát! Mert ezzel is azt akarja, hogy visszavezessen Hozzá, hogy mond már ki végre. S amikor álmodozol, és szépen megy a zene, akármi, és jön egy tragédia, nagy probléma: fog segíteni neked? Egyedül Krisztus! Egyedül az, amit Ő mondott! Egyedül. Az örök életnek a beszéde az ígéret, ami a tied, akárkié, ha elfogadja! Nekünk az örök életről kell beszélni úgy, hogy itt élünk. S az örök életről csak akkor tudunk beszélni, ha a magunk identitását, helyben és lélekben, szellemben elfogadtuk és megéljük. Nagyon-nagyon nehéz időket élünk, valóban van egy süllyedés. Be lehet csukni a szemünket, hogy á, olyan erősek a nagy egyházak, ilyen egyházak, mert, mert, mert. Hát én nem tudom, láttam már jéghegyet is, amikor nagy volt, erős is volt, a Titanicot odalökte. Tudnék én mondani olyat is, hogy nagyon szép és nagyon jó előadásokat láttam én már mindenhol, különböző gyülekezetekben, de amikor személyes beszélgetések jöttek elő, akkor kiderült, hogy talán nem is hívő az illető. Talán. Változnunk kell! Nem lehet toldozni-foldozni. Nem lehet újra kezdeni. Nem lehet. Ami egyszer lejárt, amiből már tanulni kellett volna, azt ne vegyük vissza. Itt is tanítanunk kell és tanulnunk kell a régieknek az útjából, hiszen minden ismétlődik. Minden ismétlődik. Igen, vagytok ti is, akik karizmatikus gyülekezetbe is jártok, vagy voltatok, nem tudom pontosan, mert nem kémkedek. Én már 1960-ban láttam azokat a bajokat, amik ma vannak. Ismétlődnek. Ismétlődnek, és nincs, aki elmondja. Úgy gondolom, amikor toldozunk, foltozunk, újra kezdegetünk, ugyanazt csinálni ismételgetünk, akkor egyszer meg kell állnunk: hol van az alap? Honnan indult az egész? Mi Isten akarata? Mi történt a Golgotán? Újra vissza kell menni. Újra. Nem egyházi, vagy bármilyen vonulatokat, eszközöket, módszereket, manipulációkat, vagy bármit alkalmazni, mert ez bevált. Nem. Egyedül Krisztus! Lehet, hogy furcsa, hogy pont tőlem halljátok, de nekem kell kimondanom Messiáshívőként: egyedül Krisztus! Aki megmentheti ezt a süllyedő vallásos tömeget, még a zsidót is. Egyedül! S ez a feladatunk: Róla bizonyságot tenni. Nem azt, hogy mi van, meg hogy van, meg evolúció meg egyebek. Nem, nem. Róla beszélni. Az Életről beszélni, arról az örök életről beszélni, ami nem lenne a miénk, ha nem történt volna a Golgotai áldozat. Erről beszéljünk. Lehet, hogy úgy tűnik, mint egy régi-régi vallásos valami. Nem. Ez a régi örökké új. Ez a régi mindig értéktartó. Mi vagyunk, akik mindenféle új módszereket próbálunk kínálni, mint a plazákban. Divatokat, kínlódunk: hogyan, mit? S olyan egyszerű, olyan egyszerű: Péternek kell lenni. Uram, nincs más! Egyedül Te! Megjártam, kipróbáltam, láttam, látom. Uram, tudom, hogy ki vagyok, tudom, mi a helyem, de azt is tudom, Nélküled ez nem megy. Itt vagyok. S tudom azt, ha a Te akaratodban, a Te parancsolatodban járok, akkor megértem az üdvösségről szóló tanítást is. Mert az életem, maga a földi életem arra készít fel, nem önmegváltás szintjén, hanem egyedül a szabadulás, tisztulás, megszentelődés útján arra készít fel: a Veled való találkozásra. Uram, kihez mehetnék? Kihez mehetnénk? Hát mondjuk ki már, hogy Hozzá, de kevés. Indulj is meg, és minél előbb mondd ki: feladom, én nem tudom megoldani az életem, nem is igen tudok olyan embert, aki meg tudja oldani az életemet, mert hát lehet 5 évre, 10 évre megoldja. S utána mi van? S mi van a halálom után? Erre egyedül Te tudsz választ adni. Igenis kérjük meg a választ. S igenis induljunk el azon az úton, hogy már megkaptad a választ, hogy lehet örök életed, és szólj másnak, neked is van. Neked is van ígéret. S ezt ma zsidóként is így mondom: mehetünk együtt. Nem az a lényeg, hogy mit kaptunk feladatot, hanem: mi a cél? De az is lényeg, hogy amit kaptunk feladatot, azt meg tudjuk csinálni, meg tudjuk szolgálni Isten útján, hogy az a cél teljesüljön sokaknál. Krisztusról beszélj, ne másról! Igen, példakép előttem a pótapám, és valahol én is úgy vagyok vele: nem érdekel. Mit mondott Krisztus? Ez érdekel. Krisztus pedig nem mondott mást, mint az Atya. Nélküle és engedélye nélkül, akaratán kívül nem mondhat mást Ő sem. Istennel egy akaratban van. Ha tudom, hogy Ő mit mond, akkor tudom, hogy Istennek mi a terve velem is. Igazából ezt kívánom nektek is: legyetek Péterek. Abba kellene hagyni már ezt az álomvilágot, ami már borzasztóan terjed. Nem akarok példákat hozni a legújabbakról sem, az érezd jól magad című gyülekezetekről, amik most már egyre erősebbek. Nem akarok példákat hozni a hamis kegyelem gyülekezetekről, a hiper-szuper, akármilyen kegyelmekről. Mit mondott Isten és Krisztus Szavát hallod-e, érted-e? S oda tudsz-e menni bármikor és minél előbb: Uram, nélküled ez nem megy. Egyedül Te! Egyedül Te! Te, Aki többet adsz, mint a földi életemre a válaszokat, a megoldásokat, Te az örök életet kínáltad nekem. Keressük, és fogadjuk el Tőle!
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |