Orbán Béla:

 

Várakozások csapdája

Példabeszédek 11,23

 

Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség keddi alkalmán

2018. december 4.

 

Advent idejébe érkeztünk és keddi alkalmunkon a Példabeszédek 11,23-at venném elő:

„Az igazaknak kívánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.”

Ez a rövid bibliai idézet, ez a summa végül is arról szól, hogy a várakozás idejét töltjük, vagyis az advent nem más, mint a várakozás ideje. Az ember ilyenkor természetesen próbál egy kicsit az időnek megfelelően gondolkodni, az időnek megfelelő valami üzenetet is adni. Nagyon nehéz. Nagyon nehéz, mert a várakozás önmagában egy nagyon nehéz kérdés, hiszen ez a Példabeszédeknek a szava is, amikor azt mondja, hogy az istenteleneknek harag a várakozása, akkor bizony ez rólunk is szól, a mi állapotainkról is szól. Ezekről a karácsonyinak nevezett várakozásokról, az adventnek nevezett várakozásról. Sőt, hát bizonyos értelemben akár a Hanukát is, ami legtöbbször egybeesik az adventi időszakkal, annak a várakozásnak, a harag várakozásának a következménye, mondjuk így ki.

Mire is várakozik az ember, mire vár? Lehet, hogy senkinek nem tetszik, de ki kell mondanom, hogy most már elegem van a félrebeszélésből, elegem van abból, hogy mindenben-mindenben ott van a Sátán keze, betette a lábát. Mindenben, hiszen az advent önmagában milyen várakozás? A valódi várakozásnak az átalakítása. A valódi várakozásnak a kicserélése.

Számtalan éneket tudnék elővenni, keresztény éneket: „Mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön”, vagy „Jer, Krisztus népe nagy vígan”, különböző várakozási énekeket. S valahogy itt van a csapda mindig, hiszen a várakozás nem erről kell, hogy szóljon az ember életében, hanem a máról kell, hogy szóljon. Amikor arra várakozunk, hogy mikor jön az Úr Jézus vissza, és nem beszélünk a máról, akkor bizony az élettől visszük távol az embereket. Az élettől.  

S erre külön egyházak, felekezetek épültek, hogy ne beszéljünk a megváltásról, ne beszéljünk a karácsony üzenetéről: született nekünk Megváltó, Megtartó, Szabadító, és így tovább, magának Jesua HaMassiah-nak a neve mindez, hanem beszéljünk arról, mi lesz majd, Armageddon, utolsó idők, és mi várjuk, várjuk, várjuk. Várjuk az Úr Jézust, aki majd jön itt nagy hatalommal, erővel. Erről szól az advent. Nagyon sok helyen erről, és valami kimarad: a lényeg. Az a lényeg, hogy mi van ma. A másik irányban is van egy kilengés, amikor a karácsonynak az üzenete is úgy néz ki, hogy mi várjuk a kisdedet, mi várjuk a karácsonyi jászolt, nem a hét törpét, hanem a három bölcset, és így tovább, csak ne beszéljünk a máról. Ne beszéljünk arról, hogy ma Krisztus az Úr! Erről ne beszéljünk.

Ha ezt a kétoldali elferdítést veszem, ebben a pillanatban bizony látható a kereszténység állapota. Nem akar tudomást venni arról, hogy ma Krisztus az Úr. Nem akar tudomást venni arról, hogy igazából a várakozás, mint olyan, csak a későbbieknek a következménye, a mának a következménye, mert ma kell rendezned azt, amit várhatsz. Ma, ma kell rendezned. A várakozás a mának a várakozása és nem a jövőnek, a láthatatlannak, ami persze felelősségvállalásban nem okoz gondot nekünk, majd jön az Úr Jézus, majd harcol itt mindenkivel, meg legyőzi. Úgy kivonjuk magunkat az egész üdvtörténetből, az egész Isteni tervből kivonjuk magunkat, mert mi várjuk Őt. És várjuk, és várjuk, és közben nem teszünk semmit. Várjuk, és várjuk, és nem teszünk semmit: halott állapot. Egy megölt állapot, mert a jövőbe mutogatnak adventista néven, ezt mondhatnám felekezetileg és mondhatnám a várakozásra koncentráló, és csak azt hangoztató mindenfélékre mondhatnám. Nekünk nem adventistáknak kell lennünk, és nem advent váróknak, hanem annak az Úrnak a kapcsolatában kell lennünk ma, most, itt a jelenben, Aki már itt van! Amikor adventet várnak az emberek, akkor a jelenlevőt tagadják meg. Amikor a születendő kisdedre gondolnak, megtagadják, úgy szinte eltakarják, hogy itt van a feltámadott Krisztus!

De mehetnék tovább, természetesen a Hanuka sem lényegtelen ebben a történetben. Amikor a Hanuka, mint templomszentelés ünnepe János evangéliuma 10-ben olvasható, amikor felment maga, a mi Mesterünk is az ünnepre, az ünnep közepén, akkor miről is szólt? Templomszentelésről. Mi lett belőle? Hát maradt egy flakon olaj, ami elég volt az áldozatra. Erre emlékezünk. Azután már az olaj is, mint a templomnak a szent olaja, ami kellett az Istentiszteleti rendhez, a liturgiához, az most már átment fénybe, és milyen jó nekünk a fény, és elveszett a Hanuka lényege is. Elveszett. Hanukakor már nem hangzik el, hogy mikor épül fel a Szentély, és várjuk a Szent templomnak az újraszentelését. Várjuk azt, hogy valóban a Templom felépüljön, hanem gyújtsunk gyertyákat.  Gyertyázás megy a valóban következő nagyon fontos dolog helyett, hogy szükség lenne a Templomnak a felépülésére. Természetesen én már nem kőtemplomról beszélek a Templom felszentelésekor, nem arról beszélek, ami kövekből épült. S helyette van ünneplés, van gyertyagyújtogatás, és a fény ünnepévé vált. Akármelyik pogány ünnepet elővehetem, amelyikben a fény van a középpontban. Erre váltott át, ez lett abból, aminek tartalma volt, üzenete volt, és valóban vágya volt a zsidóságnak. A zsidóság vágyából lett egy karnevál jellegű ünnep.

A kereszténység adventjéből meg lett, és lesz hamarosan napokon belül a harag. Mert mire várunk? Igen, arra, hogy nekünk ne kelljen csinálni semmit, majd az Úr mindent megcselekszik. Mi várunk tétlenségben. Ott állunk tétlenségben, advent, várakozunk, majd jön és rendet csinál, majd mindenben segít, majd mindenben győztes, mi nem csinálunk semmit. No, ez a hamis várakozás. Ez a hamis várakozás, aminek mindig is csalódás a vége, mert nem történt az életemben semmi, mert xy nem ajándékozott meg, mert a gyerekem nem tért meg, meg a nem tudom milyen kívánalmainkat nem teljesítette szolgaian maga a világ Ura. Mi várunk.

Talán így értjük meg ennek a Példabeszédeknek az üzenetét, hogy az istenteleneknek a várakozása harag. Igen, harag a másik ember irányában, mert az ő várakozásuk, az istentelen emberek öncélúsága, saját magam érdeke, saját magam akaratának a megvalósulása, saját magam hasznára történjen meg, mert én akarom, és ez nem történik meg. S ki a legdühösebb? Aki nem tud uralkodni, akinek az akaratát nem tudja megcselekedni mások felett, akinek nem hódolnak be, aki felett nem lehet uralkodni, arra haragszunk. Nagyon is igaz a Példabeszédek, igen. Bizony arról szól az advent, hogy elvárásaink vannak a várakozás helyett, és nem is kellene várakozni.

Hadd mondjam azt, hogy amikor tényleg a kereszténység Krisztus mennyasszonyának tartja magát, az Ószövetségben nem volt mennyasszony-vőlegény című kategória, ott az eldöntött jegyesség már a házasságot jelentette, nem volt se próbaházasság, se semmi, ha valaki eljegyzett valakit, az befejezett tény volt. Ha pedig Krisztus mennyasszonyáról van szó, arról van szó, hogy maga Jesua HaMassiah és akik Vele szövetséget kötöttek, azok egy házassági állapotban vannak. Akkor miért várjuk, hogy jön? Nincs itt? Nincs itt, Akivel én már szövetséget kötöttem? Saját életemből hozom a példát: ha én elmegyek 1-2 napra otthonról, mi nem válunk el egymástól. Nem válunk el úgy egymástól, hiszen szellemi, lelki kapcsolatban vagyunk folyamatosan. Mondhatnám ilyen egyszerűen: folyamatosan gondolunk egymásra. Folyamatos kapcsolatban vagyunk, és nem arról szól, hogy jaj, mikor jön már, mert nincs itt. Igenis ott van velem, és én is otthon maradtam, és együtt vagyunk.

Hát ezt az együttlétet megéljük magával a világ Urával, Akinek idézőjelben a mennyasszonyai vagyunk, Akivel mi szövetséget kötöttünk, Akinek odatettük a kezünket, hogy jegyezzen el? Valóban, mi kapcsolatban vagyunk, vagy majd jön? Majd egyszer. S ugyanakkor ezek a várakozások a hétköznapokban is ott vannak, és ott vannak nagyon hasonló módon: mi várunk, majd az Úr megcselekszi. Várunk, várunk. Egy lépést nem teszünk, egyetlen egy parancsot sem teljesítünk, egyetlen egy reális gondolatunk nincs, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy meg is érkezzen, akár egy társ, akár egy gyerek, akár bármi történjen. Mi várunk, várunk, adventolunk. Úgy mondom, az adventot jó lenne elfelejteni. Jó lenne elfelejteni. Magát, mint ünneppé tett időszakot, jó lenne elfelejteni. Ezzel nem azt mondtam, hogy nincs. Azt mondtam, az advent az mindennapos történet.

Amikor felkel a nap, amikor hajnalodik, neked adventednek kell lenni. Mire vársz a mai nap, Kire vársz a mai napra, hogyan tovább? Az advent az mindennapos. Az advent mindennapos, mert akár a várakozásod, hogy mikor fogsz meghalni, az is mindennapos lehet, mert nem tudhatod. Nem tudhatod, egy állandó várakozási állapotban kell lenni, méghozzá olyanban, hogy örülök, hogy találkozom. Még akár a halálom is egy örömteli várakozás lehet, nem szuicid állapot, hanem az, hogy tudom, hogy jó. Jó. Tudom, hogy igaz vagyok és jó, és nem tragédia, és nem harag, hogy nekem most el kell menni a világból, és nem harag ezért vagy azért, vagy amazért. Mert az én akaratom nem teljesedett, mert én így akartam, és döngetem Istennek az ajtaját, és haragszom Istenre.

Talán felmérni sem lehet, hogy karácsonykor hány ember haragszik Istenre, mert nem lesz látogatója, nem lesz ajándéka, nem teljesedtek a vágyai, nem tudja az elvárásokat ő sem megcselekedni. Tele lesz gyűlölettel karácsonykor még a keresztények tömege is. Tele lesz. Tele lesz gyűlölettel a társadalom irányába, a politika irányába, a pap irányába, a lelkész irányába, a család irányába, tulajdonképpen mindenki irányába, mert az én vágyam, az én várakozásom nem teljesedett be. Úgy gondolom, hogy ez az istentelenségnek a jele.

Valóban ott van, amikor ez a Példabeszédekből való mondat összesűríti: az igazak kívánsága jó, és természetesen ez kizárja, hogy a rosszak, és a nem igazak kívánsága jó. Igazából nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy a kívánságaink jók legyenek. Magyarul: Isten szerintiek. Ha Isten bennünket megigazított, ha Isten bennünket a helyünkre állított szellemben, lélekben, és akár fizikailag is, akkor, ha az Ő parancsában, uralma alatt élünk, akkor biztos, hogy csak azt fogjuk kérni, amit Ő akar adni nekünk. Megtanultunk végre imádkozni, és ha megtanultunk végre imádkozni, az annyit jelent, hogy akkor tudom, hogy mit kell kérnem. S nem az én vágyaim miatt leszek dühös, hogy az nem jött össze, nem tudom megvenni, Ő nem szeret annyira, hogy nem adott nekem azt, amit én szerettem volna, és nem fogok dühöngeni Istennek arra a ballépésemre, hogy nem indultam el egy társat megkeresni, egy társsal nyitottnak lenni, megismerkedni emberekkel, megmutatni ki vagyok, mert köztük lehetett az és ő, akire vártál már 100 éve. Igen, várakozni.

Nem várakozni kell, kérni, és jót kérni. Kérni és jót kérni, és az igazak kérése itt van: mindennap kérnünk kell. Mindennap kérni kell, este, reggel, este rendezésben, reggel azért, hogy mi a mai napi feladatom, mit akarsz nekem adni Istenem. Mit várhatok a mai naptól? S ha azt várom, amit Isten akar nekem adni, az jó, és rá kell döbbenni, hogy nekem is jó. Rá kell döbbenni, hogy e mögött nincs harag. Nem úgy fekszem le, hogy ez a mai nap megint balul sikerült, nem sikerült, megint átvertek, meg én nem kaptam meg, megint kisemmiztek. Amit Isten akar adni, úgyis meg fogod kapni, ha jót jól kérsz!

Az adventnek természetesen megmaradhat egy külsősége, mert az ünnep, az ünnep. Végül is ne vessük el az ünnepet, de a mindennapokba ültessük át a várakozást. A mindennapokba ültessük át a jót, a kéréseinket. Mert, ha a mindennapokba a mi vágyaink, a mi akaratunk, a mi uralmunk beteljesítésére megyünk, abból mindig harag lesz, és a harag bizony eléggé halálos fegyver önmagunk ellen is, mert mi mindenkire haragszunk. Irigykedünk, kritizálunk, stb. stb. mondhatnám. Itt valóban rendezni kell a mindennapok várakozását és nem ünnepnapot kell csinálni, négy hetet.

S amikor tényleg emlékezik az ember arra, hogy az adventnek a kezdete, a gyertyáknak a gyújtása egy árvaházban kezdődött közel 200 éve, akkor árvagyerekek várták azt, hogy hátha karácsonyra kapnak valamit. S azért úgy hadd figyelmeztessek mindenkit: te már nem vagy árva gyerek! S nem ajándékról szól a karácsony, ha már egyszer karácsony. Nem arról szól, hogy szeressük egymást gyerekek. Nem arról van szó, hogy te rendkívüli módon ekkor valami jutalmat fogsz kapni. A karácsonyt is helyre kellene tenni, de inkább menjünk vissza arra a bizonyos 4 gyertyára, amit az árváknak az árvaház lelkésze gyújtott meg és várták, hogy csak lesz valami ajándék. Az árvagyerekek várták.

Hát nem szégyelljük magunkat, akik Isten népéhez tartozunk, hogy mi árvagyerekként gyertyákat gyújtogatunk? Tényleg nem tudjuk, hogy Isten teljes gazdagságát, és mindent akar adni, mert az igazak kérése jó? S a jó azt jelenti, hogy meg is teljesedett! Az, hogy az pont nekünk való, annak a beteljesedése, pont jó, a megelégedettség, a mértéke, léptéke teljesen nekünk van adva. Mi meg gyújtogatjuk a gyertyát. Várjuk a Jézuskát, vagy várjuk a visszajövőt, és elfelejtjük, hogy itt van a világ Ura, mert itt van. Elfelejtjük azt megszólítani, Aki itt van velünk. Igen, ma divat Jézust is kikapcsolni, a világ Urát is kikapcsolni, Krisztust, hogy Ő küldte maga helyett a Szent Szellemet. Nem! Önmagát adta Szellemben, a Szent Szellem: Ő! Ő itt van, és bennünk, velünk akar érintkezni, hogy Istent megismerjük, Isten akaratát betöltsük, megismerjük. Ne takarjuk el már végre, és ne engedjük eltakarni Krisztus uralmát. Ne engedjük!

Ne engedjük azt, hogy mindenféle jövőbeli nagy attakokról beszéljünk, lovakról, meg angyalokról, meg az egyebekről, az Armageddonról, és a Jelenések könyvének összes átírt változatáról. Ne arról beszéljünk. Való igaz, hogy van benne nagyon sok olyan, ami még nem történt meg. De, ha csak arról beszélünk, hogy mi lesz az ismeretlen távoli jövőben, vagy közeli ismeretlen időben, akkor a máról el fogsz felejtkezni. Ez gyakorlatilag elvezet a gyakorlattól, hited gyakorlásától, az Istentisztelettől, és Krisztus uralmától. Ugyanúgy, mint aki elvisz a kisdedhez, elvisz a jászolhoz. Ugyanúgy, ő meg visszafele visz el.

Neked Krisztusod van, és nem csecsemőd! S neked jövőd van, s hogy mikor, az másik kérdés. Neked a mában van a jövő. A mai életednek a döntésében. S a mai életednek a döntése annyi, hogy várom Isten parancsát, várom Isten Igéjét, akaratát, mindent, hogy jó kérésem legyen. Igaz akarok lenni, mutassa meg az életemben, hogy mitől nem vagyok igaz, hogy bűnbánat által, újjászületés által és megigazítás által valóban jól tudjam kérni, jót tudjak kérni, hogy igaz legyen, hogy megigazított és jót tudok kérni.

Ne menjünk el a két végletbe. A Sátánnak ez a trükkje, hogy ami nagyon fontos, azt elszürkíti, és felmutat valamit, ami biblikusnak tűnik, csak nem aktuális. Nem az a fontos most, hogy a jövőt tekintsd. Nem az az aktuális, hogy a múltba nézz. Az a fontos, hogy ma legyen adventod. Ma legyen várakozásod, hogy Isten mit akar tőled. Mit akar tőled, hogy megigazítson, és a megigazult embernek így legyen jó a kérése. Nem Istennek a jó, neked a jó. Nem Istennek teszel ezzel valami nagy kegyet, hanem Isten várja, hogy vedd már észre, mit akarok neked jót adni. Ne a jövőben várakozzál évente 4 hétig, akkor se nagyon, csak ilyen formálisan, hanem ma várd meg, hogy Isten mit akar. Ma legyen várakozásod. Ne várj semmit a saját szándékaidra, saját akaratodra. Ismerd meg Isten akaratát, mert csak az lehet a jó kérésed. Csak az.

Ha te akarsz valamit és öncélúan akarod, saját hatalmadat, erődet, és a hasznodat akarod növelni, annak tudd meg, hogy igaz a Példabeszédeknek ez a verse: haragot fog szülni. Sőt, akár magadra fogsz haragudni, hogy én nem tudtam ezt megcsinálni. Önmagaddal fogsz összeveszni, hogy én milyen vagyok, magadat fogod lekicsinyelni, magadat fogod megátkozni. De mindenképpen ott van a másik, akitől elvárod, és szeretnél magad alá gyűrni, azt is, ha nem sikerül, azt is gyűlölni fogod. Bizony az istenteleneknek a várakozása harag.

Most istentelenül vársz, vagy Istennel?  Választhatod a jót magát, azután megelégedéssel beteljesedését a jónak, vagy várod azt, hogy haragba vagy önmagaddal, haragba a világgal, haragba mindenkivel, akit nem tudtál kihasználni, vagy leuralni. Lehet választani. De a legrosszabb út, hogyha nem beszélünk erről, és valami gyertya gyújtogatósdit játszunk, meg jászolkát játszunk, kisded Jézust, meg Armageddont. Nem. Neked ma kell Istennel rendezni a dolgokat, most, ma.

S mikor valóban eljön az adventi időszak, akkor csak egyetlen egy válaszom lehet: még jobban. Ma, holnap, és ezeken a napokon kiemelten, de még jobban: mit akarsz Istenem? Ma: mit akarsz Istenem? Ma mutasd meg, hogy miben nem vagyok igaz, hogy a jót ne csak kövessem, hanem el is kérjem Tőled. 

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2019 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat