|
Orbán Béla:
27. Zsoltár Fogadd el a szellemed!
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség keddi alkalmán 2019. január 15.
A 27. zsoltárt olvasom: „Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék, szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, nem fél szívem, habár had támad reám, mégis őbenne bízom én. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében, hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján, eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, óh, Uram! Ne rejtsd el orczádat előlem, ne utasítsd el szolgádat haraggal, te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene. Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a te utadra, óh, Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kívánságainak, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved és várjad az Urat.” A 27. zsoltárt így, ahogy van, akár a boltban is hagyhatnánk, köszönjük szépen. Ez az én életemben, a nehézségeimben, a bajomban úgy, ahogy van egy konkrét válasz, egy erősítés és egy bizonyság, és nem is igen kell magyarázkodni erre. Minek? Hiszen az életünkben rengeteg ilyen van, körülvesznek a problémák, a bajok, támad az ellenség. Ezek olyan hétköznapi dolgok, hogy nem is kellene kiemelni, mert nincs az az ember, aki nem volna ilyen nehéz helyzetben. Dávid helyzetétől függően, természetesen, mint királynak, mindig voltak ellenségei, riválisai, mindenfélék, mint ahogy ebben a zsoltárban el is hangzik. Valójában itt egy bizonyságtevés van, az ő hitéletéről van szó, az ő Istenéről van szó, hogy nem félek, bár… – hát igen. És olvastuk végül is azt, hogy milyen állapotban van a sok-sok baj, nehézség, támadás, rágalom, az ellenség minden fegyverével szemben. Számomra igazából nem ennek a pozitív kicsengése az, ami most érdekel a zsoltárból. Nem arról szeretnék beszélni, hogy milyen jó nekünk, hogy a bajban is segedelmes az Úr és milyen jó, hogy bizonyságot tudunk tenni. Sokszor teszik ezt hívő, keresztény emberek is, amikor közben nyakig bajban vannak, és azt sem tudják, hogyan másszanak ki belőle, de azért ’aranymondás’ jelleggel el kell mondani: az Úr mellettem van, az Úr. Hát most nem erről. A 8. vers az, ami számomra fontos ebből a zsoltárból, és a 8. vers így hangzik: „Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, óh, Uram!” Ez a Károli féle fordítás és roppant izgalmas, mert amikor tovább megy az ember más fordításokba, akkor bizony talál másokat. A legújabb fordítású Bibliában, Károli után szabadon – mondhatnám így, a 27. zsoltár 8. verse úgy szól: „Ha ezt mondod, járuljak színed elé, szívem így válaszol: színed elé járulok Uram.” Ennek egészen más kicsengése van, és egészen más és valahogy nem stimmel itt a Károli és a megújított, újfajta fordításnak az üzenete, valahogy a személyeknek a súlya sem stimmel. Így kénytelen vagyok elővenni a zsidóság fordítását. Van egy Naftali-féle fordítás: „Ha azt mondod, járuljatok színem elé, szívem így válaszol: színed elé járulok.” Ez is eléggé hasonlít itt a modernebb fordításhoz, így kénytelen voltam elővenni még egy fordítást, az IMIT, zsidó Bibliát. A zsidó Bibliában pedig az van: „Rólad mondja szívem, keressétek az arcomat: arcodat Örökkévaló keresem én.” Na, most akkor szépen nézünk ki. Van négy darab fordítása a zsoltárnak, és ebből meg kell találnom azt, hogy miről szól a zsoltárnak ez a verse. Itt az arca elé járni, a szívemmel mi van, meg te szólsz a szívemnek, a szívem szól önállóan. Miről is beszél ez a zsoltár? Az ember első fordulatban megtámadhatná az összes bibliafordítást, hogy mennyire nem tudnak fordítani a bibliafordítók, mert más szellemiségben vannak. Mennyire nem egyformák a bibliafordítások, mert más vallásnak, más tanoknak a képviselői, akik az eredetit fordították, mennyire szakadtak el a zsidó fordításoktól. Illetve még itt az IMIT és a másik fordításnál is úgy megkérdezhetem, hogy mennyire hatott rájuk a keresztény szemlélet, és mennyire, de mennyire igazodtak a keresztény fordításokhoz, szellemiséghez – mondhatnám így – hiszen sok tekintetben a mai magyar zsidó fordítások bizony keresztény ízűek, szagúak, illatúak – mondjuk inkább szebben. Tehát az eredettől néhol azok is igen csak távol vannak. Mégis inkább azt mondanám, hogy itt szívről beszéljünk. S amikor beszél Dávid arról, és most oly mindegy, hogy az hangzik, hogy te szólsz, hogy járulj, és a szívem válaszol, vagy az első Károli-féle fordítás, hogy a szívem szól, a szívem mondja. Tisztázni kell valamit: a fordításoknak a ferdesége onnan adódik, hogy a fordítók ma sem tudnak tisztában lenni azzal, hogy az embernek hármas felépítése van. Nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy az embernek szelleme van. Nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy az ember felépítése: test, lélek, szellem. Mert, amikor ezeket a fordításokat olvasom, akkor benne van, hogy a szív helyett úgy kicsengene, hogy hát a szívem szerint, ahogy mondja a magyar, ami nem a szellemet jelenti természetesen, hanem az odaadott érzelmemet. Azt jelenti, hogy igen, én úgy gondolnám, és itt, amikor az embernek a válaszai vannak bizonyos helyzetekben, akkor tudni kell: a test beszél, jelez, az embernek az érzelmei, gondolatai, tudása jelez, beszél értelemmel, és van egy harmadik, amiről beszél ez a zsoltár. Az ember szelleme beszél. Szelleme beszél, és erről szól, erről beszél. Nem valami karizmatikus fickónak a beavatott állapotáról beszél, hanem magának Dávidnak és az egyszerű hívő embernek, aki Krisztusban van, aki Isten népéhez tartozik, annak az állapotáról szól ez. Pontosan arról, hogy van egy szituáció: ott nem én mondom meg, hogy a testemnek ez jó volna, testem szerint mondom. Nem az én eszem szerint, hát nekem így volna jó, így kell csinálni – Istenem tudod. Nem az érzelmem, értelmem szerint beszélek, hanem a szellemem beszél Isten Szellemével. Erről szól. S ha ezt megértenénk végre, akkor egészen megmásulna akár az Újszövetség, akár a karizmatikus tanítások többsége, megváltozna, hogy nem én beszélek Istennel, hanem amikor számtalan esetben megkérdezik: tehozzád hogyan szól Isten? Akkor itt a válasz Dávidtól, aki nem karizmatikus keresztény, új keresztény, pünkösdi akármicsoda volt, hanem Isten népének a tagja volt, aki azt mondja: a szellemem beszél Isten Szellemével, hiszen Isten, Szellem. S akármilyen helyzet van, vagyok olyan jó állapotban, hogy nem én döntöm el a lépéseimet, nem a testem kívánsága, nem az okos kis buckó fejem, meg az érzelmeim, hanem azon felül vagyok. Bizonyságtevő zsoltár arról, hogy köszönöm, jó állapotban vagyok. Köszönöm, a szellemem kapcsolatban van minden időben Istennel. A szellemem válaszol az Ő Szellemére még akkor is, ha a testemnek nem tetszik, még akkor is, ha a gondolataimmal egészen másképp gondolkodnék. Még akkor is, ha te szólítasz meg, akkor is nem én felelek, hanem az én szellemem felel teneked, az a szellem, ami kontrollálja az én gondolataimat, érzelmeimet, testem beszédét. Mert a testem kiabál, hogy mi kellene neki, nagyon egyszerű dolgok: a fájdalom jelez a testnél, beszél a testem, az éhségem jelez, és hadd ne mondjam a különböző testi jelzéseket. Mondhatnám a kifejezéseket is, hogy hogyan beszél egy test. A test is a magáét kéri, akár az ételt, italt, akármit, a szexualitást is mondhatnám tovább. Kéri, szól, beszél. De ugyanakkor az emberben is van egy kontroll, hogy a testet kontrollálom a törvény, az etika, és mindenféle szemszögből. Meg a test kívánságát az én agyam felülbírálja, és amikor válaszolunk a testünknek, akkor legtöbbször az agyunk szerint válaszolunk. Ezért tudunk nagyon engedékenyek lenni, mert a kettő, az mi vagyunk. Az agyunk és a testünk mi vagyunk, az érzületünk és a testünk nagyon összhangba tud kerülni, meg tudja egymást dumálni, hogy a szívünk szerint, a magunk agya szerint pontosabban, igenis engedünk a testünknek. S valahogy ezt az állapotot kellene elérni, mikor baj van, hiszen minden nap baj van, hiszen minden nap harcunk van, minden nap működik a világ irányunkba, mi a világ irányába, ütközésekben vagyunk. Vajon az én szellemem az, az én szívem az, amelyik kontaktusban van Istennel? Az én szívem, vagy az agyacskám? Jó vallásosként eltökélem, hogy én jó kisfiú, jó kislány leszek, és akkor majd Isten tapsikál nekem. Jó lenne megérteni, hogy hármas felépítésünk van. Jó lenne megérteni, hogy a mi életünk akkor van biztonságban, és akkor van Isten kezében, és akkor van rendben, ha a mi szellemünk Istennel beszél, beszélő viszonyban van. S ez nem karizmatikusság, hanem átadott életnek a következménye. Nem gondolom, a testem ellenére is van, mégis teszem. Mégis teszem. Sok esetben még a testemnél sem kell átgondolni: mi a következő lépés? Bocsánat: indulok a wc felé. Ebből nem kell doktori disszertációt írni, hogy mi bajom van, vagy mi éppen esedékes. De amikor valaki szerelmes, akkor sem kell magyarázni: miért ölelem meg a másikat? Még az érzésnél is van egy magasabb fok, amikor az ember úgy van: teszem. S van ennél még több: az az állapot, ami a szellemem állapota: teszem. Hallom, értem és nem gondolkodok rajta, és nem hisztizek, a testem nem jelez vissza, hogy, hanem Isten Szelleme alatt az én szellemem teljesen csendben, megelégedve, békességben, úgy ahogy van, irányítja a testemet, és a lelkemet, érzelmeimet, tudatomat és mindent. Ez az az állapot, amire vágyna az ember, és igazából ezt szeretné, hogy mindig a Te templomodban legyek, mindig a Te orcád előtt legyek, ahogy mondja ez a zsoltáros. Ott legyek, hogy mindig kontaktusban legyek. Nem én. Én nem gondolkodni akarok, meg teológiát írni, meg mit tudom én micsoda tananyagokat adni-venni egymás előtt, hanem tudni, hogy Ő mit akar az eszemen túl, a testemen túl. S ettől még az eszem, a testem, az érzelmeim működnek. Csak csodálkozom, hogy milyen nyugalom, béke és milyen rend van az életemben. S milyen békesség van azért, mert hiába támad az ellenség, hiába a fegyver, hiába bármi támad, én nyugodt vagyok. Miért? Mert az Őelőtte való állás van, amikor azt mondja a zsoltáros, hogy szeretnék mindig a templomodban lenni, a Te orcád előtt lenni. S amikor az én szellemem mondja, akkor az én belső érzésem, belső akaratom, hogy megyek Isten elé. Nem kell átgondolni, hogy most jó lenne úrvacsorázni, most jó lenne ez, az, amaz. Mennem kell, mert belülről jön az indíttatás. Belülről, fentről, bennem elindul, hogy mennem, tennem kell, Isten elé kell mennem. S itt van a zsoltár folytatása, hogy a Te orcád elé. A Te orcád elé, mert tudom azt, hogy nem befutok a bunkerba ugye: erős vár az én Istenem, hanem odaállok Isten elé, hogy világosítsa meg az Ő orcáját rajtam, és mutassa meg, hogy miért van ez. Ha nem tőlem, és az én bajom és engedetlenségem okán van a támadás és a baj, akkor nyugodt lehetek, mert Isten betakarásában vagyok. Ha viszont Isten előtt vagyok, akkor Isten meg fogja mutatni, hogy ez, meg ez, meg ez. Kihúztad a gyufát, magadra vontad az ellenséget, te nyitottál ajtót az ellenségnek, hogy ellened elindulhatott, szabaddá tetted az ellenfeledet. Ezt kellene érteni, hogy amikor szól az én szellemem, az én részem, hogy menj Isten elé, akkor menj Isten elé. Ne gondolkodj, hogy mit kellene csinálni, ne dumáld meg még a gondolatodat, érzelmedet sem: hát a testemnek ez viszont jó lenne? Mert a testemnek is van egy számlája, amit be akar nyújtani, kívánságlistája. Menjek Isten elé, ha az én szellemem szól, akkor Isten helyett szól, mert ő van Istennel kapcsolatban. Isten külön neked nem fog egy kérvényt benyújtani. Ha Isten Szelleme a te szellemedet vezeti, neki fog szólni, és ő kiadja a testednek, érzületednek, egyébnek a parancsot, amit te bizonyságként tudod, hogy meg kell tenni minden gondolkodás nélkül. Mint említettem egy szerelemben sem csinálunk egy külön tanulmányt, hogy miért ölelem meg a másikat. Tudom, hogy meg kell ölelnem. Tudom. Régen rossz, ha ebből valami naptárt írok, hogy mi történt, és most hányadikán, hány órakor. Tedd. S ez a szabadság, amikor az Isten Szelleme az én szellememmel odavisz Isten elé, az Ő orcája elé, amikor látom azt, hogy baj van, mert Ő szólt. Akkor viszont szól, Ő szól neked. A szellemeden keresztül kinyílik az értelmed, tudod, hogy milyen törvényt te nem tartottál be, tudod, hogy milyen törvényt felejtettél el, mit kell megtanulnod, miben voltál engedetlen, miben van mulasztásod. Mindent eszedbe juttat a szellemed, hiszen a Szent Szellem egyik tulajdonsága: emlékeztet. Emlékeztet, és Isten a te szellemedet emlékezteti, hogy emlékezz, valamikor hallottál valamit, az úgymond beszivárog a te szellemedbe, magadévá tetted azt az Igehirdetést, és azt a bibliai Igét vagy bármit, és a Szent Szellem jelez: ez akkor neked szólt. Nézd meg, ezért vannak a problémák. Nézd meg, ezért támad az ellenség. Nézd meg, ez a következménye. De ugyanakkor, ha ezt te nem tudod, akkor a te szellemed elvisz Isten elé, és Isten kinyitja előtted, hogy ez a törvény. Ezen a Földön törvénytelenség van. Nekem viszont van törvényem mindenre. Ezen a Földön rendetlenség van, Én viszont mindenre rendet adtam. Most miért csodálkozol, hogy baj van? S a te szellemed tudja meg, bármilyen eszközön keresztül, a te szellemed tudja meg Isten Szavát, mert szellem a Szellemben találkozik. S itt jön az az érdekesség, amikor egy bibliai idézetet előveszek, hogy prófétalelkek engednek a prófétalelkeknek. Akkor is, abban az időben is, aki tudta Isten kinyilatkoztatott, vagy bármilyen történelmi tényre előrelátást látott, a másik nem azt mondta, hogy biztos igaza van, hanem ő is ugyanúgy látta. Ez az, amikor Szellemben van a közösség és nem fizikai, bunker kereszténység. Amikor te is úgy érzel, és úgy gondolkodsz, mint én, akkor bizony arról szól, hogy Isten Szelleme a mi szellemünket külön-külön-külön ébreszti, emlékezteti, vezeti, tanítja. A Szent Szellem minden egyes tulajdonsága ott működik. S amikor baj van az életünkben, mert minden nap van baj, holnap mész a munkahelyedre, vagy akárhol lesz baj, kicsi, nagy, oly mindegy, de van, akkor tudom-e azt mondani: Uram Tied ez a nap, Tied az életem, beszélj a szellememmel. Emlékeztess, ha valami rosszat akarnék tenni, állíts meg, és taníts meg. Valahogy úgy kellene az egészet megélni, mint Dávid: jönnek a támadók, bántanak, meg akarnak ölni, pucolnom kell, meg a sok keserűség. Minden ott van. S nem azt mondja: majd én adok nekik, meg elbújok. Azt szeretném: mindig Isten templomában legyek. Mindig. Nem azért, mert úgy, mint a középkorban a katolikus templomok bástyák voltak és senki nem vihetett el onnan senkit az oltártól, hanem úgy, hogy Isten Törvénye az én védelmem. Ha én tudom, hogy az Ő Törvényében vagyok, akkor kérhetem, hogy a más törvénytelensége ne érjen el. De meg kell neveznem, és nekem kell húznom egy határt, hogy nem vállalok vele közösséget, és Isten úgy, ahogy van, húzza fel a sorompót is. Ne tudjon átjönni: állj ellen. De ugyanakkor engem is figyelmeztet, valamit te léptél át. Figyelmeztet, és ez a biztonság, mindig Isten előtt járni, minden egyes lépésemben, nem bénaság, remeteség, eldobtam az agyam állapot. Nem, hanem azt a szellemi kontrollt kérni: Uram, az én szellemem mindig a Te vezetésed alatt legyen, mert az én szellemem a Te akaratodat fogja továbbítani a lelkemnek, érzületemnek, gondolataimnak, és így a cselekedeteimnek, és egyre inkább rendben leszek. Egyre inkább Isten rendjében, békében, védettségben leszek. Azt hiszem mindenkinek erre volna szüksége, különösen a mai világban, amikor tényleg a könyökök harcától kezdve minden folyamatosan megy. Erre volna szükség, nem kitalálni, mi a megoldás, meg hova pucolok, hova futok, hanem olyan szellemi állapotban lenni, hogy itt van az én szellemem Istenem. A régit cseréld ki, új szívet adj, Uram, Istenem. Az az új mindig legyen kapcsolatban Teveled, és én olyan engedelmes leszek, hogy a gondolataim, és az érzelmeim mind alávetem és Őszerinte gondolkodok, Őszerinte érzek, és Őszerinte cselekszem. Ez az átadott életnek a Dávid szerinti bizonysága előttünk. Mindez nem fog működni, ha az ember nem érti meg a hármas tagozódását, nem érti meg, hogy van szelleme. Innen adódik, hogy a kereszténység zöme az agyával, szinte önmegváltásként akar jó lenni Istennél. S az én akaratom, amit én találok ki, az én érzületem adta akár biblikus válasz, nem biztos, hogy Isten akaratával ugyanaz. S itt jönnek a konfliktusaink, hogy én nagyon jó hívő vagyok, mert meg van írva, meg így kell csinálni. Csak egy probléma van, hogy nem rád vonatkozik, vagy rosszul értelmezed, vagy mint itt négy fordításból négyféle gondolkozási forma jön elő. Vagy másnak a gondolatába bementem, ami messze nem jó, hiszen Károli, aki a szellemvilágról nem sokat tudott, jobban megfogta ezt a fordítást, mint a késői revideált fordítás, aki kicsukta azt, hogy az embernek szelleme van. Itt arról van szó, hogy megbeszéljük persze a szívem szerint, mint érzésem szerint, a gondolatom szerint, majd minden rendben lesz. Az önmegváltásig mennek a rossz fordítások. Az önmegváltásig megy, ha csak két részből áll egy ember élete, ha nem fogadja el azt, hogy van egy szelleme, és hogyha nem érti meg, hogy minden testi, lelki bűnnek a következménye, hogy az ő szelleme nem annak az Úrnak a birtokában van, akit úgy hívnak, hogy Krisztus. Tehát, tudom-e kinek adtam át a szellemem? Mert, ha nem tudom, hogy van szellemem, akkor veszélyben vagyok, mert az én fejemet bárki, a Sátán vagy bármilyen eszköze, bármikor az én testem, lelkem kívánságának be tudja állítani. Olyan jó vallásos leszek, hogy doszt. Sőt, akkor jönnek a különböző beavatott emberek, hogy az Úr nekem azt mondta. Nem barátom, nem kell itt senkinek külsősnek jönnie, hogy mit mondott az Úr. Az, hogy más által Isten ki tudja nyitni a te szellemedben azt a részt, ami idáig nem volt világos, nem értetted, az előfordul. De neked bárki diktáljon az agyadba, mert a szellemedet uralja, arra nincs szükség. Mert aki azt mondja, hogy helyetted üzeneteket kap, mert az Úr neked ezt üzente, meg az Úr ezt az Igét adta most nektek – nem akarok itt különböző keresztény, és nem keresztény, új keresztény és egyéb módszereket, fordulatokat bedobni, de számtalan önkent, felkent ember van, aki ezzel manipulál, ő, aki szellemeskedik, ő a nagy karizmatikus, őneki van karizmatikus hatalma, látása, akármije, s ha te nem tudod, nem fogod fel, hogy van egy szellemed, amit nem ennek a fickónak kell átadnod, vagy közösségnek, gyülekezetnek, hanem Istennek, akkor te úgy félre vagy vezetve, mint a déli busz. Azt csinálnak veled, amit akarnak. Tudod-e, hogy mi az ember felépítése? Mert, ha nem, akkor bármelyik vallás, felekezet téged könnyedén falhoz visz. S nem véletlen a három és a kettőnek az aránya, hiszen az elmúlt kétezer évben pontosan az egyházaknak volt érdeke, hogy neked legyen tudásod, lelked, érzeted, meg tested, és ezzel birkózzál. Közben elvette a tudást, és az ő saját törvényével dirigált a testednek is, erkölcs és egyéb törvényekkel. S te beleestél egy rabságba, annak az egyháznak a rabságába, aki közben kijelentette, hogy őneki szellemi látása van, őneki beavatottsága van. Vegyük már észre, hogy 2000 éve a hívőktől elvették az egyharmadát, a lényeget kivették, a szellemet, és helyette más szellem uralkodik. Vallásos szellem, nagy átok ám, és sok minden más. Vedd vissza a szellemedet, tudd meg, hogy három darabból állsz. S mindezek között a legfontosabb: ne a testedet add át Istennek. Azt nem váltotta meg. Ne a lelkedet, azt sem váltotta meg. A szellemedet váltotta meg! A szellemedet váltotta meg, hogy az Övé legyen, Ő irányítsa, az Ő hatalmában legyen, míg ezen a földi úton vagy, addig a gondolataid kontroll alatt legyenek, ne végezzenek bűnös dolgokat, és a cselekedeteidben is ne legyél bűnös. A szellemed ebben véd, a gondolati és a testi bűnöknek a megindulásától véd meg, kontrollként van benned. Igen, van tested, van lelked, használd Isten szerint. De használd Isten szerint, és ne mondd azt, hogy a gondolataid Istentől valók, mert a gondolataid az ember mulandóságodból valók, és azok a gondolatok, amik vannak, az is tőled való mindegyik, csak van egy kontroll fölötte, amit Isten mutat meg. Ezt viszont nem én gondolom, és meg fogod ismerni Isten Törvényét, meg fogod ismerni a kegyelmét, meg fogod ismerni azt, hogyha tévedsz, rosszul teszel: ott van a bűnbocsánat. Meg fogod ismerni. S az a csoda történik meg, hogy te magad fogod érezni, hogy ez nem jó. Nem érted gondolatilag, a tested nem érti, mert hogyan értené, és mégis belülről jelez valami, amit minden ember tud, az a megfoghatatlan. Hát ez a szellemed. Az, amit lelkiismeretként szoktak mondani. Nem. Az a te szellemed. A lelkiismeret az, hogy tudom, hogy mit gondolsz, meg egyebek, én hogy viselkednék ebben, vagy abban a szituban. A szellemed az, amelyik jelez. Figyelj már oda. S abban a pillanatban, amikor Isten uralma alatt van a szellemed, és nem azt cselekszed – nem fenyegetés – de az már engedetlenség. S az engedetlenségből született a halál, nem a bűnből. De ez már egy másik téma. Amikor az ember kezdő idejében, Ádám és Éva idejében engedetlen volt, akkor a halál született meg és nem a bűn. Az engedetlenség hozza a halált, és a halálnak a működése az, hogy téged bűnössé akar tenni, hogy halj meg. Úgyhogy figyelj oda, ha belülről megszólal, állj meg. Menj oda, mert lehet, hogy Isten akarja megvilágosítani Önmaga arca előtt: az, aki vagy, amiben vagy, megmondani azt a bajt, hogy mire vigyázz, milyen közel menj x, vagy y, vagy z helyzethez, emberhez, bármihez, Ő lesz, aki óvni akar a halál és a bűnnek a rád ható erejétől. Pontosan Ő az. Akkor tudod kimondani, ha ezt éled: mit féljek én? Mit félek én? Nem félek, mert Őelőtte van minden dolgom. Nem félek, mert mindent tudok úgy, hogy nem tudom. Lehet, hogy anomáliának hangzik, de valami csodálatos dolog, hogy tudom, de nem tudom, vagy nem tudom, de tudom. Teszem, de miért teszem? Vezetve vagyok. Fogadd el a szellemedet és add át, és ebben a pillanatban testedben, lelkedben béke lesz a tied.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |