Shabbat Trumá II.

Lakozik-e Isten épített templomban?

Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén

2019. február 9.

 

Orbán Béla:

 

Nagyon nehéz még Shabbat Trumá esetén is az előzőhöz kapcsolódni úgy, hogy ne ismételjen az ember sok mindent. Shabbat Trumá tehát a felajánlott, önkéntes ajándékokról szól ebben a heti szakaszban, amit olvashattunk is: készíts Nekem Szentélyt, de előtte ott van, hogy mindenki saját szándékából, akaratából ajándékként adja össze: az aranyat, ezüstöt és a rezet, és minden alkatrészét a Szentélynek, felmutatott áldozatként.

Először is kezdhetném azzal: mi az, hogy felmutatott áldozat? Gyakorlatilag mindennek úgy kellene működni az életünkben, mint amikor az ember kap egy gyermeket, hogy itt van Istenem, köszönöm, ő a Tied. De ugyanúgy, akármit kapunk a világban, már eleve oda kellene tenni Isten elé: köszönöm azt, hogy kaptam pénzt, köszönöm azt, hogy van munkám, köszönöm azt, köszönöm, köszönöm… Hiszen alapvető dolog, hogy mindent Tőle kapunk, akármennyire is mi harcolunk, mi dolgozunk meg érte. Felajánlott áldozat és Isten el is fogadja mindezt, nem kéri, de elfogadja. Elfogadja azért, mert ebben van az alárendeltségem, ebben van az áldozatom, ami nem azt jelenti, hogy Istennek nagyon nagy szüksége van a tizedemre, ajándékomra, bármire, hanem azt, hogy alárendelt vagyok és hálás vagyok minden adományáért. Nagyon sok protestáns éneket énekelhetnék vagy idézhetnék, hogy miért hálás az ember, ez ma már ilyen szinten sem divatos.

Shabbat Trumá, a heti szakasznak van egy prófétai része, az viszont a Salamon templomának a megépülése. Számomra viszont a Salamon templomának a megépülése és a pusztai Sátortemplomnak az építkezése között egy nagyon-nagyon éles határ jelentkezik, és egy nagyon éles, ma is érvényes törvényt találok meg. Nem Isten törvényét, hanem olyan törvényt, ami bekövetkezik bizonyos számítások után. A Biblia bizonysága által bekövetkezik, tudhatjuk. Gyakorlatilag arról szól, hogy a pusztai Sátortemplomnál mindenki a saját tudása, jókedve, és egyéb – itt jön a ’jó kedvű adakozó’ – szintjén rakja össze azt a szükséges anyagot, ami kell ahhoz, hogy legyen egy hely. S erre jön Isten akarata, Isten válaszai: és köztetek fogok lakni.

Ugyanakkor történik egy salamoni templom építkezése, amit Dávid nem tud felépíteni a saját akaratából, bár nagyon jóhiszemű, nagyon jó szándéka van: építsünk Istennek – hát hogy néz ez ki – templomot, és már elkezdte az alapanyagoknak a gyűjtését, ő is jelentős kincseket hagyott a fiára, a fia folytatta. Magyarul: megépítette Salamon a templomot, és ugyanakkor ennek szörnyű következményei lettek. Nem sokkal később Salamon halála után máris jött az, hogy a nép lázongott, hogy hát jó volna, hogyha most már az adókat, amiből felépítettük a templomot, most már kicsit lejjebb vennétek a következő királynál, örökösnél. Ő azt mondta: nem, még keményebb leszek, még keményebb adókat vetek ki. Ennek köszönhetően Izráel, mint olyan, két részre szakadt: Izráelre és Júdára.

Magyarul itt a törvényszerűség a mai világban is. Mondhatnám mindjárt a zsoltárossal is: amit nem Isten épít, az nem épül. Kész. Ilyen egyszerű. Gyakorlatilag a pusztai Sátortemplom Isten akaratából, önzetlen, szívből jövő adományokból készült. A salamoni templom viszont már erőszakból, már emberi akaratból készült. Emberi akaratból, hiszen Dávidnak akarata volt, és Isten megtiltotta neki, nem adta meg a lehetőséget. S maga Salamon viszont már bent volt a nyeregben, már tudta, hogy mi a feladata, hiszen megkapta, hogy majd te fogod felépíteni, megkapta az építési engedélyt Istentől és a prófétától. Megkapta mindenre a pénzt, az aranyat, cédrust, mindent. S megint jönnek itt a kérdések, amikor nekiáll építkezni, oda is visszatérhetek, hogy szövetkezni kezdett ott Hirámmal, tehát egy másik népnek a vezetőjével is. Az is hozta a kis cédrusfáit, az is beszállt a bizniszbe, akarom mondani, a nagy építkezésbe. S úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogyha Isten nekem ad valamit, akkor azt nem kollektíve, nem ökumenikus, vagy nem Monoteista egyházak egyesülése általi nagy hatalommal, pénzzel és egyebekkel kell, hogy véghezvigyem. Azt nekem kell véghezvinnem. Annak, akinek adta: Izráel népének. Izráel népének kell felépítenie és nem Salamonnak, hanem úgy, mint a pusztai Sátortemplomnak a példája mutatja: a nép adja össze, ki-ki a tudása, szíve szerint. Ilyen egyszerű.

Erőszakkal soha nem fog épülni semmi, illetve, ha megépül, akkor jön a következő lépés, amikor ott áll Salamon és azt mondja: kész a templom és most mi van? Körülbelül így fordítom szabadon magyarra. S Istennek az a válasza, hogyha az én törvényeimet, rendeleteimet betartod, akkor maradhatsz király, Én a nép között fogok lakni. S itt jön egy nagyon érdekes történet: megépül a salamoni templom Istennek, és Isten meg elmegy a nép közé. Hát van egy templom, amit Istennek építettek és nincs benne Isten.

Van az életünkben számtalan templom, amit megépítünk saját akaratból, vágyból, lóvéból, állami kölcsönből, segítségből, szövetkezünk bárkivel, bárhol, minden rendben van. Isten megengedő akarata, megenged számtalan plazát, megenged számtalan gyülekezetet, számtalan építményt, csak nem lakik ott. A salamoni templom, mint olyan, ma is salamoni templom, és nem Isten temploma. És mi a folytatás? Ez a salamoni templom: putty, megszűnik, egy kicsit romos, egy kicsit ez.

Jön egy másik, még borzasztóbb állapot: amikor Heródes építi fel a templomot. Heródes felépíti a templomot, aki nem volt zsidó, edomita volt, eredetileg egy betértnek a gyermekéből adódóan vér szerint nem lehetett volna se király, sem főpap. De ő már a kettőt is egyesítette, megépítette a templomot. Vajon Isten lakik ott, ahol bálványimádó van, ahol nem az Ő Törvénye szerint van pap, és nem az Ő Törvénye szerint van uralkodó? Hiszen király sem lehetett volna. Maga Heródes nem lehetett volna.

Így elmondható, hogy Izráel most jelen pillanatban két templomát siratja, amihez Istennek vajmi kevés köze van. Valami, vajmi kevés köze van. Isten valamikor ott lakott a népével a pusztában. S mindenki most szörnyülködik: mikor lesz a harmadik templom felépítése? Fel lesz építve. Abban sem fog benne lakni, mert emberi szándék akarja már megint restaurálni. Már megint fel akarom építeni a templomot, már megint én.

S mégis Isten miért adta meg a beleegyezését: jó, hát akkor nem rombolom le. Miért? Azért, mert valóban kell egy hely, kell egy jelkép, amelyik Isten céljának másodlagosan ugyan, de mégis a rendelkezésére áll, Isten akaratát -hiszen maga a templom, ma a nyugati falnak a maradványa a Kotel-, a népet tartja össze. Ez egy összetartó erő. Isten megengedte, Salamon építs egy templomot, ezzel a te királyi hatalmadat, ha jól végzed Isten szerint, abban a pillanatban megtartod, egyben tudod tartani a népet, mert egy helyre mennek az áldozatot bemutatni, egy helyen lesz trón és oltár. Na, itt vannak a nagy problémák: ezért dőlt össze a két templom. Ezért lett rom a templom, és ezért lesz számtalan keresztény, meg akármilyen templomnak vége. Mert felépítünk egy plazát, egy nagy objektumot, mert én építem fel, és akkor együtt van a király, és együtt van a pap. Ez a vége. S mi a vége?

Isten azt mondja: ennyi. Igen, de van egy pozitív is: mikor elhangzik az, hogy harmadnapon felépítem. S ez az izgalmasabb rész. Ez az izgalmasabb rész: hol van ma a templom? Kell-e templom? Kell-e gyülekezet? Kell-e plaza? Kell-e legkisebb, vagy akármilyen épület? Igen kell, de az első valóban a benned levő templom. Az, hogy a templom te vagy! Istennek ez a vissza – úgymond – sorvasztó munkája. Te építettél templomot: Én nem vagyok benne. Bemegy egy idegen? Össze fogják rombolni, kész, ennyi. Isten nem fogja neked szponzorálni a magad kis ötleteid.

A probléma ott kezdődött valójában az egész választott népnél, hogy királyt akart. Itt kezdődött. Királyt akart, és a király lépett. Pozitív: egyben akarta tartani a birodalmat. Sikerült is Salamonnak, hiszen amit Dávid összeverbuvált, azt ő sikeresen megtartotta. A népet egyben tartotta, hát igaz, hogy egy kicsit olyan Mátyás királyosan, felemelt adókkal, vagy akár a mai időszakot is mondhatnám. Felemelt adókkal, magyarul, kizsigerelte a népet, és egyben tartotta a népet. Mondhatnám, hogy nemzeti összetartozás szimbóluma lett maga Jeruzsálem. A nemzeti összetartozás. Csak tudnunk kell, amit valaki erőszakkal akar csinálni, és az nem szívből jön, az össze fog dőlni. Nem akarok politizálni, meg jósolni, meg egyebeket, de ezek a következmények – úgy tűnik –, hogy eléggé törvényszerűen mennek. Amit emberi akaratból építünk meg, az ennyi.

Miért engedte meg Isten Salamonnak a templomépítést a maga nevére -végül is a maga nevére vette, hiszen évszázadok óta, évezredek óta már Salamon templomának hívják. Miért engedte meg? Azért, mert végül is volt egy lehetőség, amit Isten felkínált: ha az én Törvényemben, rendeletemben jársz. Magyarul: király lehetsz, ha elfogadod feletted a Királyt. Ez pedig a Teokrácia. Igenis, és Izráelnek a fennmaradásában meg is látszódik, hogy ezért is van meg úgy, ahogy van Jeruzsálem, és ezért is van együtt a nép, mert összetartja Jeruzsálem mindaddig, amíg Teokrácia van. Mindaddig, amíg Teokrácia van. A Teokráciának a csökkenésével milliószámra, darabra hullik még a választott nép is. Erről szól.

Isten pontosan ezt előzi meg, amikor azt mondja: na, jó, akkor most váltunk. Ne építkezz drága barátom, te ember ne építkezz. A szívedben! A szívedben. Most én mondom: ha a szívedben elkülönítesz egy helyet, a belső kamrád lesz a szent hely. Ha te átadod az idődet és imádkozol és kapcsolatba lépsz Istennel, akkor te leszel a Szent Szellem temploma. Nem te leszel úgy a templom, hogy magaddal áldozgathatsz, hanem benned a Szent Szellem működik, és kapcsolatban van Isten Szellemével, és így tovább. Istennek olyan fantasztikus nagy amnesztiája van, hogy mindezt a választott népnek elénk adott rossz példáját úgy, ahogy van, globálisan megváltoztatta. Minden embernek a szívében ott lehet a templom. Ott kell, hogy legyen!

Kell a szívedben egy átadott rész, egy megszentelt, amit te szentelsz meg. Itt van Istenem! Te választottad ki önmagadat, hogy odaadod. Tied vagyok! Ez a megszentelés, és megszentelem Isten nevét: hogy Szent vagy. S a kapcsolat létrejön, és működik a templom. De a templom önmagában, magánzó hívőként nem működhetne. Miért? Mert Isten minden ígéretét, akaratát népre adta és nem egyénre, hanem a népen belül az egyénre. S ebben a pillanatban elkezd a kapcsolat építkezni, mondhatnám az élő köveket és sok minden más példákat a Bibliából, amikor egymáshoz épülnek az emberek, Szellemben mindenképpen, és épül az a láthatatlan templom, amire Maga Jézus mondta: három nap alatt felépítem. A három nap alatti felépítés pedig a feltámadás. Pedig az erről szól, és akkor ismerhetjük meg Isten másik Szavát, ami ma is érvényes: kőből épített templomban nem lakozom. De a szívedben igen!

Azonban tényleg, akinek a szívében van, az viszont nem tudja másképp megélni a templomot: kapcsolatban kell, hogy legyen másokkal. Ilyen, hogy magánzó, ilyen nincs. Nem tudsz tanulni, és nem tudsz tanítani. Nem tudod megélni a törvényeket, mert ahhoz kevés vagy egymagad, de még a családod is kevés. De még egy család is önmagában kevés, mert kell hozzá másik család. Isten egy ilyen élő organizmusban gondolkodik, hogy ennek növekedni kell. De nem kőből lakottban, nem kőből épített, és nem úgy, hogy kitalált valaki egy gyülekezetet, vagy bármit, és megépítjük a nagy monstrumot. Nem!  

Arról szól, hogy épülj meg belül, és rá fogsz jönni, hogy valahol kell találkozni, kell egy épület, egy hely, egy szoba, ha más nem, a réten találkozol, de kell egy szent hely, ahol találkozol a többiekkel. Kellenek összejövetelek, csendes napok. Isten tudja, mire indít kicsodát, és hogyan, ahol találkoznunk kell, és a találkozás a lényeg, nem a hely. Az összetartozás, az a lényeg, és az egyének, a személyes templomoknak a működése adja, hogy összeáll. Nem is tudod, hogy honnan. Egyszer csak megérint valakit, hogy nekem dolgom van ott. Valami felelősségem, vagy ott kaphatok, nem tudom. Nem a mi dolgunk. Itt a Szent Szellem működik a templomban, és nem mi működtetjük a Szent Szellemet, mint ma divatos. Nem!

S kell a hely, kell az idő. Maga az ajándék, amit Isten adott, magának az emberiségnek adott teret és időt. Magának a teremtésnek is ez a célja. Isten az örökkévalóságból kivett egy részt, a teret és időt megalkotta az embernek, hogy a feladatát betöltse. De ugyanakkor az embernek is ezt vissza kell jelezni, hogy emlékezem a teremtésre, emlékezem az Istennel való kapcsolatra, és én is teret és időt szánok Istennek, nem azért, mert erre szüksége van, hanem hálaadással, emlékezéssel, rendszeresen. Szükségünk van visszajelezni azt, amit kaptunk Istentől. Az imádság is erről szól: amit Isten adott, én visszamondom. Köszönöm azt, hogy ezt, meg azt adtad nekem, elfogadom, áldd meg, kész. Ennyi. Nem összevissza gagyarászok, mi kellene nekem, hanem amit Isten adott, azt elfogadom, és rábólintva azt mondom: köszönöm, teszem, mond meg: mikor és hol? Idő, tér már megint. Állandóan idő, tér, ami mostanában előjön.

Igenis nekünk kell az időt és a teret bennünk, és általunk megteremteni, és ez szellemi igény és nem emberi ötlet. Szellemi igény. S ha belülről érzed, hogy kell tenned, akkor tenned kell. Isten megadja a kapcsolópontokat, megadja azokat az embereket, akik ugyanígy érzik, hogy egyedül nem megy, hanem kell egy hely, ami összetart bennünket. S ez nem Dávid cipőfűzője, vagy akármilyen fantázianéven nevezett gyülekezet logója, hanem az, hogy összetart bennünket a Szent Szellem. Összetart bennünket a közös szolgálat, a közös feladat, a közös mindenféle kapcsolat, amit megint nem mi szervezünk, hogy hogyan kellene, mit kellene. Belső szellemi látás történik, amikor bizony az ember látja, hogy mit kell tenni a fizikális világban is.

A templom, a salamoni templom, vagy a pusztai templom igazából kellett, hogy legyen. Mert az embernek miért kellett? Nagyon egyszerű. Az ember: ember. Roppant egyszerű, az ember szellemben nem tud Szellemmel érintkezni, hanem az embernek kell az öt érzékszervének mindenféle bizonyság. Látni, tapintani, szagolni, ízlelni, hallani. Ennek az öt érzékszervünknek valahogy érzékelnie kell a teremtett világban magát Istent. Igen, kell. S a mai érzékeinkkel vissza is kell adnunk, a mi emberi testi formánkkal. Nem véletlen, amikor olvashatjuk az evangéliumokat, hogy Isten Jézusban megmutatta Magát. Megmutatta Magát. Nem Ő volt a földi Isten.

Megmutatta magát, amikor a szeleket megállította, amikor a vízen járt, és a többi törvényen felül volt, hogy értsd meg ember, mert azt mondom, hogy Ő Isteni tulajdonságokkal bíró, és felkent Messiás lesz: azt te nem fogod elhinni, mert nem érted. De amikor meglátod azt, hogy halott támad fel, amikor meglátod, amikor megáll a tenger, amikor a szél megáll, megdorgálja a szeleket, és beszél azzal, amiről neked fogalmad nincs, hogy hogyan működik, hiszen szellemvilágban van, akkor Isten fordítva is alkalmazza, hogy lásd meg ember: megmutatom neked. Ezért van nagyon sok esetben, hogy valaki meggyógyul, valakinek olyan történik az életében, ami rendkívüli dolog. Nem azért, mert neki jár, hanem Isten meg akarja mutatni Magát, hogy az orvos nem tudott veled mit kezdeni, de imádkoztál, és Én megmutattam Önmagamat.

De minden bizonyságunk erről szól, akár a saját gyermekemnek az élete is, igenis megmutatta Isten, hogy egybe esett az akaratunk, a vágyunk: meg fog ajándékozni. Igen, csodamódon, és nincsenek kétségeim, hogy most ez milyen technikai bravúr vagy minek a következménye. Tudom: Isten áldása. S tudom azt, hogy adott esetben, akár a könyvünknek a megjelenése, mikor nem volt egy fillérünk sincs jóformán, és mikor megvolt a lemez és a könyvnek a kiadása elég brutális méretekben milliókra rúgott, akkor időben ott volt a nyomdai költség. Időben, mert Isten úgy irányította mások léptét, hogy máris ott volt. Rendkívüli volt. Ez a bizonyos dolog az ember előtt ott van mindig, hogy hát, ha Isten megmutatja magát: rendkívüli.

Meg is kellene fordítanom a dolgot, hogyha Isten megmutatja magát az a nem rendkívüli, az a rendben levő. S én vagyok a renden kívüli ebben a nyomorult világban a bűnbe esés, akarom mondani, az engedetlenség óta, Ádámék óta. Mi vagyunk a törvénytelenségben, mi vagyunk a természet alattiban, és nem a természetesben vagyunk. Az a természetes, ami ott volt az Édenkertben, az. Csak mi megfordítjuk, hogy mindent megfordítunk, hát ez nem természetes. Az a természetes, hogy meglásd Istent. Ez a természetes, hogy Ő olyan csodát tegyen az életedben, hogy – majdnem azt mondtam – nyald meg a szádat. Tehát tényleg csodálkozzál, és tényleg érezd, hogy egyedül Ő. S akkor tudsz hálás lenni, és akkor tudsz igazából magad is odamenni és azt mondani: köszönöm Istenem.

Amikor Isten megmutatja Önmagát, akkor indul el a templomnak a működése. Annak a láthatatlan templomnak a működése, amikor igenis jó illatú áldozat az imám, és igenis, amikor megkóstolom, és amikor iszom a pohár bort, az öröm poharát, a hálaadás poharát, és így tovább, és így tovább. Nem véletlen, hogy még az újszövetségi iratokban is ott vannak a jelképek, akár az Úrvacsora jelképei. Semmiféle megtestesülés nincs ott, pusztán a jelkép: emlékezzetek meg. Mennyire, de mennyire elrontjuk ezeket a jelképeket, mennyire másképp használjuk.

Szomorú, amikor kimondja az ember, hogy gyakorlatilag Salamon óta nincs olyan templom, amiben Isten lakozik. Isten kint a népben lakozik. Ez nagyon jó. Ez nagyon jó, mert ebben benne van az ígéret, hogy kőből épült, és emberi akaratból épült helyen Istennek csak a megengedő akarata van. Ott csak össze lehet jönni, egyben van a csapat. De Én otthon vagyok veled barátom. Otthon, a nép között vagyok. Itt együtt lehet bizonyságot tenni, együtt lehet vállalni azt a közös összetartozást, a közös feladatot. De én kint veled vagyok. Benned most már: a Szent Szellem temploma ti vagytok! Benned! Benned akarok találkozni és nem a kőből épült templomban! S ha veled találkoztam benned, akkor találsz majd egy helyet és egy időt, hogy mással is találkozzál, mert szükséged lesz a másik emberre. Mert mindazt, amit Isten adott, nem tudod egyedül beteljesíteni. Hiába vagy áldott, ha nincs társad. Hiába van feladatod, ha nincs abban méltó társad, még pluszban is kielégítőleg, aki többet kapott másban, így, úgy, amúgy. A szolgálati ajándékok sem egy darab embernek a fejébe vannak benyomva és sűrítve, ennek az van, másnak az van, és az is mérték szerint, kinek így, kinek úgy.

Isten azt akarja, hogy találkozzunk, de nem akarja, hogy erőszakkal, hanem hogy benned legyen ez. Mit tudsz ajándékozni a templomépítésre? Mit tudsz ajándékozni? Arany, ezüst, réz. Mind a három az embernek a három nagyon fontos dolga: arany a dicsősége Istennek, ezüst a megváltás, a réz meg az emberi dolgok. Az emberi dolgok. Amikor egy picit visszakanyarodok a salamoni templomhoz, ott viszont hiányzik egy: a vas hiányzik, és itt is benne van még egy utasítás jó előre: te háborús módon semmit ne szerezzél a templomépítéshez. Vagy ingyen van jó szándékkal, jó akaratból, ajándékból, de te el ne vedd! Vas nem érintheti a köveket. S ez akár lehet egy erőszakos tizedszedés, ez lehet egy erőszakos szellemi ráhatás, bármi lehet. Azonban ugyanez működik tiszta szívből, hogy akarom, hogy működjön az a templom, ami három nap alatt felépül. S akkor nem kérdés, hogy kell, vagy nem kell, neked szükséges. Nem a királynak szükséges. Nem Salamon az, aki bevasalja, és nem az, aki még rápakol, az utódai, Jeroboám, ha jól emlékszem. Jeroboám még plusz rápakolt, és annak az lett a vége, hogy szét is szakadt a nép. Magyarul megszűnt egy népnek az egységes küldetése, elhívása, feladata. Megállt. Nagyon sok időre megállt. S ekkor kezdődtek a háborúskodások, és ekkor kezdődött minden.

Mondhatnám ezt akár levetítve a gyülekezeti szakadásokra is. Erőszakkal megépítesz valamit, számolj arra, hogy belső lázadások lesznek. Teljesen törvényszerű, mert azért nem mindenki fog örülni annak, hogy lekaszáltak, és azt mondja, elmegyek, vagy ő is vérszemet kap, és azt mondja: én is építek egyet. S akkor a piacot keresik, hogy ki fog többet adni nekem, meg neked, osztozkodunk a csapaton, és közben szidjuk egymást.

Nehéz kérdés ez, hogy a zsidóságnak a Szent helye valójában Istennek a helye: Jeruzsálem. Valóban az. Ha viszont azt mondom, hogy Jeruzsálemben kettő hegy van: Sion és a Templomhegy, hát, kérdéseim vannak. Kérdéseim vannak, Jézus korabeli kérdéseim vannak. Hogyan működhetett magában Jeruzsálemben egy teljesen törvénytelen pap és uralkodó? Hogy fogta a kettőt össze? Magának Sionnak és a jeruzsálemi templomhegynek az elfoglalását, hogyan? Úgy, hogy le kellett bontani az egészet. Úgy, hogy a Szent helyet, úgy ahogy van a rómaiak, Heródes, a farizeusok, a szadducceusok birkózása, hatalmak elfoglalták, és ez a hatalom ráadásul papi szinten is hatalom lett. A kettő egybement, egybefonódott. Ez annyit jelent, hogy jöttek a rómaiak és kitakarították 66-ban. Kitakarították, mert Isten nem védte meg.

De ugyanez vonatkozik Salamon templomára is. Ha Isten ott lakott volna, megvédte volna, nem nyúlhatott volna ahhoz ember. Akkor egyszerű a válasz. Ott lakott Salamon templomában Isten? Nem. Ott lakott a heródesi templomban? Nem. Ott lakik ebben a kereszténységben, amit ő maga épített? Nem, legfeljebb egyes részeiben. Ott is elhangozhatott az, amit Salamonnak mondott: ha az én törvényeimben jársz, és az én rendeleteimet betartod, és így tovább, akkor megmaradhatsz.

Amikor a törvényről beszélünk és a rendeletekről, csak egy fájó szív és egy kérdés: meddig maradhatnak meg? Meddig maradhatnak meg, mi lesz a néppel? Vagy visszaáll a törvény és Isten akkor kegyelmez, akár keresztény és nem keresztény, de az Ő törvényében járó templomoknak, vagy úgy, ahogy van, szétszóratás. A kérdésnek azért ott a keményebbik oldala: nem kívánom, de jelen pillanatban egy olyan érzésem van, a szétszóratás előtt állunk. Ez a kereszténység elérkezett oda, mint a heródesi templom. Elindult úgy, mint a salamoni, emberi akaratból, folytatódott azzal, hogy pogány származású, edomita Heródes, még tovább folytatódott, hogy a vallás és a hatalom összefonódott, még tovább fonódott, 2019. Elgondolkodtató. Elgondolkodtató a törvényszerűség.

S ezért, mégis pozitívan kell odaállnunk. Viszont nagyon pozitív: Isten nem azt mondta, hogy most a zsidókat itt félrelököm és annyi, hát nem jött össze. Minden embernek adok templomot. De a szabad akaratodban ott van: adj helyet, adj időt, szenteld meg az életedet – nem úgy, hogy te belocsolod magadat, vagy valami – Uram, itt van. Szenteld meg az idődet, Uram, itt van, és abban a pillanatban működik a templom, amiben nem te leszel a pap, hanem bent a Szent Szellem működik, és kapcsolatban van Isten Szellemével. Ez a pozitív.

S a templomépítésnek ez a pozitív oldala, amikor nagy szeretettel kell mondanom: add át a szívedet, mert Isten csak abban marad meg, amit teremtett, ami az Ő akaratában épült meg. S akárhány milliárd, nyolcmilliárd embert mondok, ez mind az Ő akaratának és az Ő teremtésének a következménye, minden egyes két lábon járó ember. Oda akar beköltözni! Oda van ígéret, és nem a nyolcmilliárd embernek a nagy fantáziás egyházépítő, királykodó elképzelésén.

Isten a pusztai templomban azért volt bent, mert azt mondta: ti adjátok össze, ajándékozzatok meg, és én ott leszek. Amikor én akarom Istent megajándékozni, meg Isten fölé akarok kerülni szinte, hogy majd, mint Salamon is tette, Isten azt mondja: köszönöm, nem kérem. Köszönöm, nem. De a legpozitívabb ebben az egész templomi történetben: igen, most is van Kenyerek asztala, mert oda kell tenned a népedet. Igen, most is van Menóra, hiszen a hét ágnak kell működnie: bölcsesség, tanács, stb., ismerős Zakariásból. Igenis ott van az örökégő Menóra, működni kell Isten Szellemének, folyamatossággal kell működni benned, ott van minden. De ezek már nem rézből, aranyból, és egyebekből készültek, hanem belőled, benned, ott kell, hogy működjön. Ezért nem dobom ki a régi tanításokat, a Menóráról szólókat. A benned levőről szól. Nem dobom ki a Szent Kenyerek asztalát. Ezek a belső működésről, a templom működéséről szólnak, a te életednek a működéséről. Mindegyiknek működni kell. Ezek nem megszűnt dolgok.

Meg kellene értened magának a Frigyládának a történetét is. Mi van benne? S meg kell értened, hogy ott van a Törvény, és hogyha a Kegyelem fedele lejön róla, a Törvény téged meg fog ítélni. Ott van a Frigyládán rajta a Kegyelem táblája. Isten nem engedi a Törvényt, hogy az életedben most ítéljen meg. Ott a Kegyelem, letakar. Ez nem azt jelenti, hogy már benne vagy, haje-huja haj. Hanem ha Ő nem lenne kegyelmes most hozzád, akkor az a Törvény téged elítélne. Nem arról szól, hogy nem fog már ítélni, nem, ha levenné. S ezért kellene a szívedben egy templomnak működni, hogy tudom, hogy ember vagyok és tudom, ha Isten ítélne, kárhozatra szorulnék, de ott a Kegyelem táblája. Ott van! S ott van a Törvény, amit ismerek már, és ezeket mind, mind, mind, letettem Isten elé, hogy nem akarok törvénytelenül, engedetlenségben élni. S amikor a végére ér az életünk, akkor a Kegyelem táblája, ha lekerül, akkor én már nem lehetek megítélve, mert a Kegyelem alatt valóban rendeződött az életem, ígérete szerint odáig befejeződött a munkája a Szent Szellemnek, amelyik az én templomomat takarítja, a bensőmet. A szellememet, azt a mocskosat, amelyik szükséges arra, hogy Isten tatarozza, kimossa, folyamatos újjászületés, folyamatos szabadulás, folyamatos takarítás legyen.

Olyan jó lenne, ha megértenénk: Istennek fantasztikus ígérete van. A választott nép ballépései, hibái, bűnei, engedetlenségei, és a királyoknak a dicső viselkedése, igazán tanulságunk lehetne. Nagyon is. Ne játssz Salamont. Lehet, hogy nagy még ma is Salamon nagy temploma, a nagy istállója, meg egyéb, meg a csomó nő, meg arany, ezüst, amire áhítozott is, meg amiben el is bukott nagyjából. Ne légy Salamon. A te dicsőséged mulandó. Nagyon. Olyan múlandó, mint ez a salamoni templom. Ugyanolyan. Most is, ha valaki királyt akar, számolhat ezzel. A királynak ezek az ismérvei, ismerjük a királynak a próféta által elmondott ismérveit. Ha királyt választasz, akkor erre számíthatsz: elviszi a pénzedet, mindent elvisz.

Nekünk egy Királyunk lehet, egy Főpapunk lehet, egy templomunk: itt bent. S abban a pillanatban nem érnek el a királyok, nem érnek el a mindenféle vallási akármilyen papok, nem érnek el. Lepattannak. Lepattannak, és abban a pillanatban, ha kevesebben, és szűkebben is, de mégis egymáshoz kapcsolódik az a templom, amelyik három nap alatt felépíttetett, mert felépített. Mert, ha Isten valamit megígér, az már kész is, felépített! Már nem tudom hány év után az a három nap eltelt. A Templom felépült! Mire vársz? Te hiányzol belőle! Vagy benne vagy? Örülj neki! Örülj neki, hogy nem a Salamon templomában vagy, ahol keservesen kisajtolták belőled a pénzedet, az idődet, a lelkedet, mindent. Örülj neki, hogy Isten egy másik Templomot adott nekünk a földiek helyett!           

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2019 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat