Shabbat Behár

Isten kegyelme minden nap megújul

Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén

2019. május 25.

 

Orbán Béla:

 

A mai szombatnak a neve Shabbat Behár, vagyis a Hegyen. S ennek a heti szakasznak a történetét mégis egy másik bibliai résszel kezdeném el. S a másik hozzá kapcsolódó – számomra hozzá kapcsolódó – rész nem más, mint a Jeremiás siralmainak 3. fejezetének a 22-23. verse, amit én most megkérlek, hogy énekeld el.

„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága: Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged!”

Kicsit félreértettél, mert azt kértem, hogy énekeld el:

’Az Úr jósága, hogy még élünk a Földön, mert az Ő irgalma soha véget nem ér. Megújul minden reggel, új minden reggel, nagy a Te hűséged, jó Urunk. Nagy a Te hűséged!

Köszönöm. Ez Jeremiás siralmai voltak. Remélem, nem volt nagyon siralmas az énekünk. De ezzel szeretném mégis azt egy kicsit kihozni, hogy milyen lazák vagyunk. Úgy elénekeljük: milyen jó az Úr, hallelúja, stb. és igazából ennek a mélységét és a komolyságát nem értjük, és nem akarjuk olykor megérteni: mert holnap is, holnapután is nagy az Ő hűsége, nagy az Ő irgalma, még csoda, hogy még élünk ezen a Földön.

Hogyan is kapcsolódik ez a Shabbat Behár-hoz, hogyan is csatlakozik a Mózes III. könyvének 25. fejezete első verséhez, ami igazából egy nagyon rövid üzenet? Ennek a hétnek a nevében is benne van: „Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:…”

Erről szeretnék csak beszélni. Szóla Isten a Sinai hegyen - ismét. Nagyon sokat beszélgettünk már az évek alatt, hogy mik azok a hegyek, amik a Bibliában vannak, sok hegy, sok történet van. S valahogy most, amikor jöttem idefele, akkor megálltam egy pillanatra, hogy ismét szólt az Úr. Ha ott van egy szó a Bibliában, annak jelentése, értelme van, és valamit kell vele kezdeni, valahogy meg kell érteni azt, hogy ismét szólt az Úr. S itt kapcsolódik a Jeremiás siralmának az éneke és maga a 22-23. vers, amit olvastunk. Ismét szólt az Úr! Mindennap szól az Úr, mert irgalmas, mert kegyelmes, mert hosszan tűrő! S egyszerűen minden reggel arra kellene ébrednünk, hogy tényleg az Ő kegyelme, hogy élünk!

Gondoljuk végig, hogy mi volt tegnap. Gondoljunk vissza az életünk különböző részeibe: mi volt? Bennünk van ez a hálaadás: És szóla az Úr? Ebben benne van az ismétlésben, hogy ismét szól, és ebben benne van az is, hogy megújul, mint ebben a Jeremiási üzenetben benne van: megújul minden reggel. Nem elmúlt és lesz egy új, hanem megújul a régi! Megújul a régi!

S amikor a Bibliából beszélgetünk a Behár, a hegyekről, a hegyeken, a hegyen, ahol szólt Isten, elő kell venni mégis egy folyamatot, a legfontosabb hegyeket. A legfontosabb hegyek úgy kezdődnek: Ararát, ahol Nóé bárkája kikötött. Ez az első jelentős hegy. Azután a következő, ami nagyon fontos hegy történelmileg, az nem más, mint a Mória hegye. Izsák feláldozásának a történetét ismerjük, ami nem feláldozás volt, hanem ahol a gondviselésnek a hegye volt. A gondviselés hegye! Utána, a Mória hegy után folytatódik tovább az, amit most olvastunk fel, annak az első része, amikor Isten megjelenik a Hóreben. S amikor Isten megjelenik a Hóreben, azután még egyszer megjelenik itt a nép előtt, ahogy most olvastuk a 25. fejezetből: és ismét szólt az Úr. Azután van még egy további hegy, a Mória hegy után, amelyik nem más már, a következő hegy: az a Golgota. A Golgotának a hegye, és még ezen túl is, ha tovább megyek, akkor van még egy a Bibliában, ami már nekünk nagyon-nagyon aktuálisnak kell lenni: az Olajfák hegye, ahol leteszi a lábát.

Ha megfigyeljük, mindegyik a megújulásról szól. Mind kapcsolódik valahol a Jeremiás siralmában olvasottakhoz: megújul. Mert Nóé idejében az Ararátnál megújult Isten akarata, hogy megtartott 8 embert. Utána megújult Isten akarata, amikor elvette az emberáldozatot, és Ő adta az áldozatot, és nem engedte Izsákot természetimádó módon feláldozni. Egy változás történt! S utána megint megújította a szövetségét, amikor adta a népnek a Törvényét. Megújult Isten akarata, és megújul, megújul, megújul. De a megújulásnak mindig ott van az előzménye, hogy te, vagy én megöregedtünk, mert elfelejtettük azt, hogy ebben az árvízben, ebben az özönvízben, ami a világban van, Ő az, Aki nem engedte, hogy elpusztuljunk, mert még talált bennünk valamit, mint annak idején talált az emberek között egy Nóét és családját, akik még…

S neked is van egy hegyed, egy Ararátod: a megtérésednek az a pillanata, amikor megmaradtál, amikor Isten ígéreteibe beleléptél, és Megtartóként mondhatod: megtartott, pedig özönvíz volt. Megtartott! Ha visszaemlékszel azokra az időkre, nem kis özönvíz volt, és csoda, hogy megmaradtál. Mert még volt benned valami, mert még Isten azt látta, hogy igen, az Övé leszel. Igen.

Azután jött a másik megújulás: amikor egy előrelépés volt Izsák feláldozásának, a Mória hegyének a története, amikor Isten azt mondta: látom. Nem kell a te áldozatod! Én fogok áldozni helyetted! Már előre mutat a Golgotára is! Már előre mutatja azt, hogy Isten megint elénk lépett. Nem nekem kell felmenni, hogy adj valami jót, mert én jó voltam. Az áldozatot Isten már nem fogadja el! A te jótét, vallásos életed nem kell Neki, képzeld el: hogy jó vagyok, meg jól cselekszem, meg humánus vagyok. Nem! Nem kell Izsák. Én adom neked azt, amivel te áldozatként jöhetsz Elém! Talán ezt is meg kellene érteni az életünkben, és megélni: Ő adta az idődet, a családodat, mindent, de mindent Ő adott. Nem kell a te jótékonyságod. Nem kell, hogy te áldozatot mutassál be a sajátodból, a saját legkedvesebbet. Isten megfordította a történelmet, megújította az Ő akaratát. Nem érted ember? Amit Én adok, azt kérem, hogy szenteld meg, és mutasd meg a te áldozatoddal, hogy ez az Enyém, és azzal gyere elém, amit Tőlem kaptál!  

S a történelem többi része, amikor látta a választott népnek a menetelését is, az állapotát, Egyiptom és így tovább, akkor is Isten megújítja. Jól van ember: látom, nem megy ez neked. Látom, hát adok neked Törvényt. Nem törvényt, hanem megújítom a látásodat, hogy hogyan maradhatsz meg, hogyan élhetsz, hogyan töltheted be azt, amit Én neked adtam, a Kánaánt. Újabb megújulás: a Törvény adása megújulás és még egyszer megismétli Isten. A heti szakasz így kezdődik: és újra szólt. S újra szólt: Isten ennyire előrelátó, és ennyire ismer bennünket. Látja ki vagy, és lehet, hogy ma mondja: én most neked újra szólok.

Emlékszel Ararátra, hogy megmenekültél, hogy megtartottalak? Emlékszel, hogy nem kívántam én tőled ezért semmit. Nem kell Izsák! Nem kell a te áldozatod. Én adok neked áldoznivalót! Megáldalak, hogy tudj áldozni! Emlékszel rá? Emlékszel arra az életedre, hogy mennyire megáldott? Emlékszel arra, hogy mennyire egyszerű az életed, ha tudod, hogy Istennek mi az akarata, és hogyan kell tenni az életedben azt a részt. Tudod Isten törvényeit: mennyire segítő? Eléd kínálta a jót: az áldást és az átkot.

Emlékszel rá? S emlékszel arra, hogy még ez is kevés volt, mert újra elhalt a hited, megöregedtél, és szükséged van valami másra is: a kegyelemnek a valóságára, a Golgotára. S Isten megint eléd ment, megint megújította az Ő szövetségét! Nem újszövetség van, folyamatosság van! Megújította! A Golgota megújítása Isten akaratának! Mert ilyen az Ő kegyelme, ahogy Jeremiás mondja. Naponta megújul. Naponta úgy indulhatsz, hogyha bármit teszek, van bocsánat! Van, mert ember vagyok, tévedhetek, bármi rosszat tehetek akaratomon kívül is, de van bocsánat. Megújul az Ő kegyelme nap, mint nap!  

Hatalmas erő ez, a megújulás, hogy tudom azt, hogy megyek a holnapba, a jövőbe bele és nem kell félnem, mert Ő már áldozatot bemutatott értem, Ő már megadta a rendjét, a Törvényét, és ha még ezt is elvétem, akkor van bocsánat, van kegyelem. Ezt Jeremiás egy nagyon-nagyon rossz időben mondja. Egy nagyon szörnyű történelmi állapotban, és ő is maga megszenvedte ezt az időt. S mégis ott a hálaadás: megújul minden reggel, megindul az Ő kegyelme. Egy igazi hitvallás Isten valóságáról, hogy milyen Istenünk van.

Tudjátok, a legnagyobb baj nem ott kezdődik, hogy valaki megáll, hanem ott, hogy nem megy tovább. Nem megyek tovább, mert olyan jó, hogy a világból kihoztál, és ott az Araráton megfeneklett a bárkám, és elmentek a nagy gondok, és kizöldült az olajfa, a galamb is jól van, hozta a leveleket. Megálltunk. Megálltunk, hogy megúsztuk az előző életünket, azt a csibész akármilyen formánkat megúsztuk, halleluja, kész, befejeztük. Isten meg akar újítani még tovább: ne maradj vallásos keresztény, hogy én most holnap elmegyek, és bukfenc jobbra, bukfenc balra, meg úrvacsora, meg nem tudom, micsoda, és már megint jó vagyok. Adtam az Istennek egy kis elégtételt, majd csak visszaad valamit. Pogány módon vallásos életet ne élj tovább!

Viszont Isten csak annyit kér, mint akkor Ábrahám és Izsák történetében van. Nem kell a te áldozatod továbbá, hanem fogadd el azt a tulkot, azt, amit Én adtam neked, és azt hozd az oltárra! Mennyi, de mennyi bőséggel áldott meg Isten, és te nem vittél belőle semmit. A tehetségedet, a talentumodat, nem sorolom. Mit adtál Istennek? Az önmagad okoskodását, hogy én jó leszek? Vallásos vagy, nem léptél tovább. S ennek a nem továbblépésnek a következménye, hogy nem jutsz el a Golgotáig. Ott vagy, jó vagyok, be van írva, hogy ilyen – ista – vagyok, vagy olyan gyülekezet tagja vagyok, tag vagyok és kész.

Isten a következő hegyet is meg akarja neked mutatni, a Golgotát. S itt is az a baj, hogy megállunk a Golgotánál, már nincs Emmausi út. Van tovább, és ez legyen előttünk, és nem a félelem gerjesztése, és hirdetése a cél. De cél nélkül senki nem lehet hívő ember. A cél: Isten teljes megújítása, amikor leteszi az Olajfák hegyén az Ő lábát! Erre készülj! Erre a megújulásra, amikor minden új lesz.

Meddig jutottál el? Ararát, Mória, Hóreb, Sinai? Már Törvényt is tudok, hogyne. Golgota? S akkor megálltam. Nem kellene arról beszélni, hogy amikor az életednek vége van, akkor te már nagyon közel vagy ahhoz a hegyhez, ami neked már olyan mindegy, hogy mikor fog elérkezni, amikor Ő leteszi a lábát. Te addig várakozol, ezt már nem számolják, az idődet, nem fognak felköszönteni, nem lesz szülinap. De bármikor megtörténhet. S tudod-e, hogy ezek a hegyek egymás után mind, mind, mind Isten megújuló kegyelméről beszélnek.

Meddig vagy Isten megújuló kegyelmében? Ennek a személyes kérdésnek most el kell hangoznia benned. Hálás vagyok, mert megúsztam, jóban vagyunk, mert hát végül is megköszönöm Neki, amit kaptam. Hát némi törvényt is betartok, ha már muszáj. Azután tudom azt, hogy hát, kell a kegyelem is, és itt vége. Tényleg ezt a keresztény életet lehet úgy megélni, hogy ne ismerjem a végcélt, hogy ne készüljek a végcélra, hogy vár rám még egy hegy, ahova viszont már Ő teszi le a lábát, a világ Ura? A hegyek mindig a megújulásról beszélnek. Azok a hegyek mind, mind, amiket a Bibliában találunk, mind a megújulásnak, Isten megújuló kegyelmének a helyei.

Azonban vannak más hegyek is, és ezek a hegyek például Isten népét is az Ő hegyének nevezi, az Ő hegyének, amelyik a pusztában van. Nem akarok most Izrael szerepéről beszélni: miért az Ő hegye? De valahol azt is el kell mondanom, hogy Isten hegye: te is ott vagy. Feladatod ebben a pusztai világban, hogy kimagasodj. Nem a pincében prédikálsz, és magadat nézed a tükörben, hanem ebben a sivár pusztában ott állsz, és kimagasodsz a hitedben, a békességedben, a megelégedettségben, és mindenben, ami Istentől kapott ajándékod. Itt ebben a pusztában ki kell emelkedned úgy, hogy képviseljed Őt, Aki mind megmutatta neked a hegyeket, ahol Ő jelent meg, most te vagy.  Te vagy!

Ha lát valaki: mit lát? A pusztában egy skorpiót, vagy egy csontvázat, vagy mit? Nem azt látja, hogy valaki több nálam? Olyan szép a magyar nyelv, amikor kimagasló eredményeket érnek el, kimagasló a tudás. A kimagasló hegy vagy-e ott a pusztában? Ez a kérdés. Vagy-e bizonysága Istennek, ez a kérdés? Mert ez a hegy viszont te vagy. Ha Izrael népére azt mondta Isten, arra az össze-vissza kóborló népre, hogy az én hegyem, lásd szintén Jeremiás próféciájában, akkor aktualizálva: tényleg bizonyság vagy itt, ebben a puszta világban? Olyan szép ez a puszta világ, csak sehol nincs benne élet. Túl hangos, meg túl szép, de élet nincs.

Kimagaslik-e ebből, hogy neked van egy célod, az, hogy van egy feladatod: az, hogy te Isten bizonysága vagy?  Kiemelkedsz-e? Nem a tudásoddal, meg az akármilyen magad építkezésével, a kis Bábel-tornyod makettjével, hanem azzal, amit Isten adott. Más vagy-e ott a pusztában? Mert így tudod megmutatni azt a hegyeket, amiket felsoroltam. Így tudod képviselni Isten bizonyságát, hogy én nem süllyedtem el a vízözönkor, nekem nem engedte Isten, hogy magamat áldozzam fel, meg a legkedvesebbet, hanem Ő áldozott értem, és a sorozatot folytathatom. Én vagyok, aki naponta elmondhatom, hogy valóban csodálatosan szép, és valóban nagy hálaadásra ösztönöz, hogy élek, mert Isten szeret, és élek. S lássátok, hogy élek.

Ne legyünk Isten szégyenei. Ne legyünk Isten nyomorult férgei, akire ha ránéz az ember, és nem lát mást, csak a hullát, meg a csonka-bonka, meg mit tudom én micsodát, nem is lehet már elmondani a minősítő szavakat. Ne hozzunk már szégyent Istenre, mert Ő hegynek akar téged! A pusztán egy hegy vagy, akire felnézhetnek, akin láthatják Isten dicsőségét, akin láthatják mindazt, amit Jeremiás elmondott, és hallhatják a szádból: jó, hogy élek. S jó, hogy a kegyelme megújul minden nap, mert Isten nem más, mint a megújító Isten. Mert, amit mi kapunk Tőle, azt mi mindig elrontjuk. Erre Ő mindig jön a kegyelmével, szeretetével, és azt mondja: nem baj, folytasd, segítlek. Nem kell erőlködnöd Izsákkal. Nem kell, majd Én! Nem kell meghalnod: ott a kereszt! Ő mindig elénk jön, hogy megújuljunk.

S mi képtelenek vagyunk megújulni, mert megálltunk az egyik hegynél, mert köszönöm jó, megmaradtam, megszűntek a balhék, már a férjem sem kocsmázik, én sem vagyok, ilyen, vagy olyan, szupi.  A világ megy a levesbe, a sok narkós, meg egyéb, de mi ott vagyunk az Ararát tetején, szupi. Ha nem mész tovább, ott is maradsz. Azután utána élheted a kis vallásos életkédet, azt, amit jól megtanultál a hellenizmusból. Viszek Istennek egy kis ajándékot, majd csak visszaajándékoz. Nem kéri Isten! Isten csak azt kéri, amit Ő adott neked. Tanuld meg egyszer és mindenkorra. De azt elvárja. Abból valóban oda kell adni, nem mondom, de mégis kimondom: a tizedet, az ajándékot, bármit. Mindent oda kell adni, mert ez Neki szól hálaadásként, hogy köszönöm.

A kérdés mégis ugyanaz: akarsz-e megújulni? Ez a kérdés. Tovább kell lépned. Tovább. Meg kell ismerni magadban azt, hogy hát már megint erőtlen vagyok. Már megint nincs se kedvem, se célom, semmi. Hol álltál meg? Ez az első kérdés. A vallásos szinteden, amikor Mória hegyére te mész: majd Istent úgy kiengesztelem, meg, ha kell, akkor hát: hát. Vagy megálltál a Golgotánál: mert tudom, hogy bűnös vagyok, kell a bocsánat is? A Golgota összesen bűnbocsánatig működik, tovább nem. Megálltál a Golgotánál? Szerencsés vagy, mert Isten meg akar újítani, és azt mondja: menj tovább. Meg fogod hallani! De nem engedheted meg magadnak, hogy a Golgotánál víkendezzél szombat, vasárnap, akármikor. Le kell jönni, és tovább kell menned, és Isten ebben segít. Amikor újra meglátod azt a hegyet, az Olajfák hegyét, amikor tudod, hogy Ő le fogja tenni a lábát oda. A világ Ura a hegyre leteszi a lábát! Ez pedig nem azt jelenti, hogy foglal, hanem azt, hogy uralkodik! A Bibliában, ha valaki letette a lábát, az az övé volt. A kérdés, hogy akkor te hol leszel? Melyik hegynél? Ararátnál, Móriánál, Golgotánál, vagy ott, hogy várom, mert tudom, hogy jön. Van-e célja a hívő életednek, vagy csak meg akarod úszni a hívő életedet? Meg akarod úszni azt, amit, hát, valószínű büntetés lenne a része, utolsó ítéletként?

Isten meg akar újítani mindig mindenkit. Jeremiásnak ez az éneke, ennek a szavai hadd legyen tényleg a fülünkben, és a szánkon. Legyen gyakorlat: megújul naponta. S visszafordítom a kérdést, ha Ő megújul naponta, az Ő kegyelme, akkor te miért nem újulsz meg naponta? Miért állsz egy helyben? Mert valami nincs az Ő hatalma, és az Ő kegyelme alatt. Valami, ami testi, valami, ami lelki, vagyis tudati, érzelmi dolog. Valami nincs ott. Nem tudja megújítani. Az első természetesen a szellemi, a szellemi megújulás, minden nap, hogy a gondolatainkban megújuljunk, és a cselekedeteinkben újakat tegyünk, olyan újakat, ami régi akarata Istennek, ami nem új akarata, hanem a megújult akaratának, a megújult ember által való megcselekvése.

Kérdés, hogy valóban ismerem-e ezt a folyamatot. Behár: a hegyen. S a heti szakasz valóban úgy kezdődik: és újra megszólalt a hegyen. Látod, ez a kegyelem, amikor neked naponta megszólal a hegyen. Ha felnézel, feltekintesz, Ő naponta megszólal az Ő dicsőségével, az Ő bizonyságával. S hogyha vannak testvéreid, akik a pusztában hegyek, akkor akár általuk, az ő látványuk által is, Ő mindenképpen téged szólít meg újra, és újra. A tényt ismered Jeremiástól: megújul naponta. Akkor mondhatnám ilyen rossz szóval, ha kedves az életed, akkor valahogy jusson el a tudatodig is, hogy megújul naponta. Változzon meg a holnapod, és az azt jelenti, hogy megújultál. S a megújulást követi a másik megújulás. S a megújulást követi a harmadik megújulás, és elérkezel a célig, amikor minden újjá lesz. Ez a csúcspontja, amikor minden újjá lesz!

Ennek a világnak a megújulásának te is része vagy. Te is megújulhatsz, de ebből a minden újjá lesz, ebből ki lehet esni, ha én maradok a régi megszokott kis vallásos, vagy akármilyen egyhelyben víkendező életemnél. Hát jó így, hát minek, meg egyáltalán, hát enyém a kegyelem már: mit kell itt mindennap kegyelem? Én azért Jeremiásnak hinnék egy kicsit, az ő szavainak: az Ő kegyelme naponta megújul. Mert mi naponta emberek vagyunk. Mi naponta mindent, amit kaptunk újat, azt úgy, ahogy van, rozsdássá tesszük, és avétossá. Úgy elfelejtjük Isten szavát, úgy elfelejtjük a dolgunkat, elfelejtjük, hogy mit kaptunk Istentől, úgy mindent elfelejtünk.

Úgy gondolom az első: legyen az emlékezet bennünk, hogy melyik hegyet élted meg a saját életedben, amikor neked szólt. Azután legyen a második: ismerd meg önmagadat, hogy hol álltál meg? S tudd meg: Isten nem szereti az álló embereket. Az Ő megújulása, megújító ereje valamire történik. Arra, hogy eljuss odáig, amikor minden újjá lesz! S valahol ennek a célnak előttünk kell lenni. Annak ellenére, hogy itt vagyunk a Földön, szeretjük a földi jókat, azért soha se felejtsük el: egyszer minden újjá lesz. S én itt a Földön már ennek az újnak részese leszek-e vagy sem. Mert, ha nem újulsz meg, a végcél nemhogy távolodik, hanem számodra elérhetetlen marad. Vége, mert a megállt életnek vége van. Igenis menni kell. Menni kell hegytől hegyig, és egyetlen egy hegynél nem szabad megállni.

Szükségünk van a kegyelemre, a mindennapi kegyelemre. Nem az egyszeri, hiper, extra, akármilyen kegyelemre, szupi, minden megvan. Nem! A holnapi kegyelemre is, ami több, mint bűnbocsánat, több, mint az engedetlenség megbocsátása, hanem Isten akaratába való beilleszkedés, hogy eljussunk a végső hegyig, a végső célig. Újuljatok meg szellemben, hogy a gondolataitok újuljon meg, és akkor elérhető, és eléred a célt, mert Ő kegyelmes, hűséges, és jóságos. Újra szól a hegyen. Neked is újra szól, naponta. Ne állj meg, lépj, újulj meg!

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2019 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat