|
Shabbat Ékev Isten Egyetlensége és Hármassága Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2018. augusztus 4.
Orbán Béla:
Mózes 5. könyvének 10. fejezetében a 12. verstől olvasom: „Most pedig, óh, Izráel! Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből. Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod! Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta van! De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak, Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura, nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.” Shabbat Ékevhez érkezve ennek a bibliai résznek az üzenete egy ismétlés. Az előző héten beszéltünk arról, hogy „Smá Izráel, Adonáj Echád!”, és a Smá Izráel: Halld Izráel, Isten egyetlen!, ennek a halld Izráelnek az ismétlése, kibontása van, hogy hogyan szeresd Istent, azt, Aki Egyetlen. Azt az Egyetlen Istent. Azért veszem elő ezt a bibliai verset is, ezt a történetet a választott nép életéből, mert felmerül sokszor manapság eléggé badar módon, és eléggé fölösleges módon a Szentháromságnak az össze-vissza keverése. Össze-vissza keverése. El kell mondanom, hogy van egy Istenhívő vallás: úgy beszél Jézusról, hogy létezik, vagy valami van, a Szent Szellemről meg úgy volt, valami van, valami volt. Azután van Jézus-vallás: aki Istenről csak úgy valami létező valakiről beszél, a Szent Szellemet tagadja. Azután van Szent Szellem-imádó, Szent Lélek imádó, ki hogy, melyik fordítást, melyik megnevezést ismeri: olyan szekta, mondhatnám, tényleg szekta, mert Isten népéből kiválásról van szó, amelyik Istenről úgy érintőlegesen beszél, vagy már úgy sem, de Jézuskáról beszél, Jézusról beszél – nem gúnyolódni akartam, de sajnos így néz ki a helyzet. Tehát szétbontják magát a Szentháromságnak az egységét. Azután, amikor a Szentháromságról beszélünk, akkor megint jön a kérdés, hogy van-e Szentháromság, és egyáltalán hova helyezzük? Kihez imádkozzunk? Kezdjük ezzel az első kérdéssel. Kihez imádkozunk és ki a mi Istenünk? S utána hogyan is néz ki ez a bontás, ami mondom, a felesleges vitáknak a példaképe, hogy van-e, nincs-e, Isten, nem Isten. Szeretném akkor tisztázni ezt a kérdést. Először is, amikor a Bibliából olvassuk Mózes 5. könyvét is, ott elhangzik: „Smá Izráel, Adonáj Echád!” Egyetlen egy Isten van! Egyetlen egy Isten van! Ez tuti, mert biztos a forrás. Ezt nem valami apostol mondta, nem valami akárki mondta, nem valamelyik hordozónak mondta. Ezt Isten mondta: Halld Izráel, egyetlen az Isten, Echád. Elohénu Echád. A másik pedig az, amikor előveszem az Újszövetséget, akkor jön egy másik válasz erre a kérdésre, és nem is kellene tovább beszélni. Amikor kimondja maga Jézus: „Az Atya és én egy vagyunk.” Ennyi. Kell még beszélni róla? Kell arról beszélni, hogy a Szentháromság hogy néz ki jobbról-balról, keresztbe-hosszába? Melyik variáció működik? Nem volna szabad róla beszélni. Egy Isten van, és ebben a pillanatban ez az egy Isten mégis csak kettő. De, ha az Atya és a Fiú egy, akkor most megint jön a kérdés, és nem logikai játékot akarok folytatni, hát, ha a kettő egy, akkor most, hogy van ez? Hány Isten van? Egy Isten van. Egy Isten van, amelyikben az Atya és a Fiú egy és ugyanaz. Talán meg kellene érteni ezt. Nem annak a vallásnak a tanát mondom, amelyik csak egy Istenről beszél. Nem arról beszélek, amelyik a kereszténységben csalódva éppen megalakította az unitárius vallást, ami nem is olyan kicsi a tízmilliós létszámával, és a különböző, abból kialakult felekezetekkel. Bizony a kettő egy, és az egy kettő. Így érthetjük meg azt, hogy vissza kell menni a kezdetekre, egészen a kezdetekig, a teremtésig. Akkor fogjuk megérteni, hogy a Szentháromság hogyan működik. Igen, ha valaki nem fogadja el a Teremtő Istent, és nem érti, hogy Istennek a teremtéssel mi a célja az emberrel, soha nem fogja megérteni, ki az Örökkévaló Isten. S aki nem ismeri az Örökkévaló Istent, akkor feleslegesen beszél a Messiásról, mert Általa valósult meg Isten örökkévaló akarata. A teremtés nem arról szól, hogy megteremtettem x-milliárd embert, amelyik váltóműszakban váltja egymást, hanem a teremtésnek örökkévaló célja van. Ezt tessék megérteni. A Teremtő Isten a történelem során különböző módon találkozott az emberiséggel. Megteremtette, és itt van az első feladatunk, és mindenkinek az első feladata. Tessék megmondani: miért teremtette Isten az embert? S újra, és újra ismétlem: örökkévaló célja van az emberiséggel. Nem a te 60-70 éved, vagy 80, nem az, hogy te itt, hogyan élj, mint ember. Nem a földi életed az, amire Isten úgy, ahogy van, téged teremtett, már személyesítek: örökkévaló célra teremtett téged is. A te teremtésed, a te fogantatásod, a te megszületésed nem egy ilyen mérhető, és dobozba rakott állapotig vezető intervallumra szól: örökkévaló célja van Istennek. S ebben a pillanatban megérthető a teremtésnél miért Elochénu van: mert Istennek a teremtő akarata mellett ott volt az örökkévaló akarata is, és így meg tudjuk érteni, hogy az Isten a teremtéskor már biztosította a megváltásnak a lehetőségét. Ismervén az embert, hogy örökkévaló akaratában beteljesítse Isten akaratát, illetve maga a Messiás, maga Krisztus által az örökkévaló akaratot meg tudja tenni a kegyelem által. Amikor arról beszélek, hogy Isten, hány Isten van, a Teremtő Isten mellett folytathatjuk tovább a Mindenható Istennel és az Örökkévaló Istennel, amit folyamatosan ismert meg az emberiség az ősatyáktól kezdve. Nem véletlen, hogy a folyamatról kell beszélni mindig, amiben mi is egy részben vagyunk, egy korszakban vagyunk. Nem véletlen, hogy a Bibliában mikor olvassuk, halljuk, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob, Izráel Istenéről van szó. Ennek van folytatása. Magam is sokszor úgy imádkozom: és az én Istenem. Belehelyezem magam a folyamatba, amely egy örökkévaló folyamat. Nem az én 70-80 évemnek, akármennyit fogok kapni, annak az Istene. Én annak a folyamatnak vagyok a része, amelyik a teremtéskor eldőlt, a teremtéskor Isten már elmondta. Tudni kell, hogy a teremtéskor Isten az embert úgy teremtette, ahogy ismerjük a történetet, de utána folytatódik az Édenkertből való kiűzetés, és utána tudjuk a Bibliából, tudjuk a történelemből, hogy Isten kapcsolatban volt, a Teremtő Isten a teremtményével. Bizony beszélt a természetimádókkal, akár Bálámról is beszélhetünk, igenis beszélő viszonyban volt. Utána folytatta azzal, hogy Ő, a mindörökké valósága mellett, a mindenhatóságát mutatta meg az embernek, azért, hogy ne szakadjon el az ember a Teremtőjétől. S utána megmutatta az Örökkévaló Istent. Ismerjük az ősatyák helyzetében, amikor megmutatta Önmagát, mint Örökkévaló Istent, Jákobnak már elsőként. Tehát egy folyamat, Istennek a létezései egy folyamat. Mert Isten Szellem, ezt tudjuk nagyon jól, ezért az embervilággal nincs közvetlen kapcsolata. Nem lehetséges! Istent nem látta senki, Istent nem láthatta a választott nép sem, sőt Mózes is betakarta az arcát, és mondhatnánk sorba, hogy az Istennel való kapcsolat mindig is egy elválasztott állapot volt. De Isten szereti az Ő emberteremtményét, és ezért mutatta meg pontosan a gondoskodó, mindenható módon, hogy Ő, akit szeret, az övéit, akik Őt megvallják Teremtőjüknek, mint Mindenható is, gondoskodik az ő életükről. Azonban jött a történelemnek egy kardinális pontja. Tudvalevőleg a golgotai váltságmű előtt Isten az Ő népével vele volt. Nem kérdés, hogy működött-e a Szent Szellem, hiszen már a kivonulásnál ott volt a tűzoszlop - Isten Szelleme. Akár Saulnál ott volt, elvette, és így tovább. Tudjuk, hogy működött. Tudjuk, hogy Isten Szelleme, az akarata, az Ő kapcsolata az emberrel egyes embereken működött, majd a prófétákon keresztül kommunikált a választott néppel is. Azonban a Golgotánál történt egy váltás, amikor bizony a Sátán, úgy, ahogy volt, le lett vágva a Földre. Meg lett ítélve. S ekkor egy teljesen más korszakváltás következik be. Tekintettel arra, hogy Isten ott, ahol bűn van, ahol nincs szentség, ott Ő nincs jelen személyesen. Márpedig ezen a Földön jelen pillanatban Sátán és a dicső hadserege itt van, plusz az emberek itt vannak. Isten így a szó valós értelmében csak kívülről, segítséggel, méghozzá Jézus Krisztusnak, Jesua HaMassiah-nak a szolgálatával tartja a kapcsolatot az övéivel, az emberiséggel. Úgy tartja. Ezt meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban a hívő élet az nem más, mint a börtönökben van egy szabaduló cella általában, amikor a börtönfogsága lejár valakinek, akkor az utolsó napot ott töltheti, hogy már lejárt a büntetése, de még nincs kint a szabadban, tehát még nem nyílt ki a börtön ajtaja. A hívő ember élete pont ilyen, mint egy szabaduló zárka. Tiéd a szabadság, tied, már biztos, már aláírták a kegyelmi kérvényedet, már lejárt a büntetésed, de még nem nyílt ki az ajtó. Még itt vagy. Tetszik, vagy nem tetszik egy börtönben vagy a Sátánnal. Tetszik, vagy nem tetszik itt vagy lent, mint a Föld börtönében, itt a Sátánnal, annyi a különbség, hogy te nem vagy már rab, bár ezen a Földön vagy. Ez a szabadítás. Ez a szabadulás. Ez a Föld és a testünk számunkra a börtönünk. Itt vagyunk a testünkben, amelyik mulandó, romlandó, stb., nincs megváltva a testünk, és ebben vagyunk addig, amíg ebből a szabaduló cellából nem jövünk ki, de már nem maradunk itt az ítéletre a Sátánnal együtt, amikor börtönöstől, mindenestől meg fog szűnni minden. Meg kellene érteni tehát, hogy ennél a korszakváltásnál Isten a kommunikációt az emberiséggel, az üzeneteit, Magát, Jézus Krisztus által közvetítette, hogy megkereste, megtalálta az emberiséget úgy, hogy emberi testbe adta az Ő Szellemét. Utána jön a következő lépés, amikor viszont a feltámadás számunkra tény és valóság, győzelem a halál felett, és győzelem a Sátán felett is. Abban a pillanatban tudnunk kell, hogy Isten nem hagyta el az emberiséget, az Övé. Minden teremtmény az Övé, nem mondott le róla. Annyi a különbség, hogy itt nekünk szabad akaratunk van, hogy akarunk-e maradni a börtönviszonyok között, ennek a világnak a rabságában, vagy szabadulni akarunk az örökéletbe, és itt a Földön letöltjük azt, amit le kell tölteni, de már nem a Sátán uralma alatt. S így kommunikál velünk, ígérete szerint Isten, az Ő Szellemét adja most már nem próféták által, most már nemcsak egyedeknek, kiválasztottaknak, mint Mózesnek és mondhatnám sorban a bibliai embereket, hanem mindenkinek adta. Mindenkinek adta a lehetőséget, a szabad akaratot, elfogadni magát a váltságot, kérni a kegyelmet azért, hogyha megkértem a kegyelmet és elfogadtam, akkor akcióba lép az a kommunikáció, amikor az én szellemem az Ő Szellemével találkozik és kommunikál. Mert Ő vezet el engem minden igazságra, Ő lesz a Vigasztalóm. Ő lesz az, Aki a börtönbe hozza nekem az üzeneteket, hogy mi az ígéret, az evangélium. Ő az, Aki adja azt az erőt, azt a tudatot, hogy ez a lét, ami a börtöncellában van, ez nem sokáig tart és Ő erősít meg ebben az életben, hogy szabad vagyok, de mégsem, de már a mennyországban vagyok, már ott lehetek, ha az Övé vagyok. A szabaduló papírom már megvan, de még nem vagyok gyakorlatban szabad. Isten a kommunikációt az Ő Szelleme által tartotta, azonban Krisztusnak a teremtésnél való jelenléte az Ő tervének a része. Ezt kellene végre megérteni, hogy Istennek az emberiséggel való terve pontosan a Sátánnak a megítélése. Pontosan ez a megítélés történt a Golgotán, és fog befejeződni a végítéletnél, de most a kegyelmi időben vagyunk. A Bibliában elővehetjük a többi részt is, márpedig azt, hogy Isten nem kommunikál közvetlenül emberrel, hiszen Isten és ember között kezdetben az Ő Szelleme volt, utána az Ő Szellemét kitöltötte emberekre, a prófétákra, és akikkel, némelyekkel tartotta a kapcsolatot, azok által tartotta a választott néppel, az Ő népével a kommunikációt. Azokkal figyelmeztetett, azokkal vezetett, azokkal intett. Azonban történt a nagy változás, amikor most már mindenkinek szabad kommunikációja lehet Istennel. Szabad találkozás. A Bibliából nagyon jól tudjuk, hogy Istennek van teremtő, mindenható akarata, de tudjuk meg, hogy nem fog teremteni Jézus Krisztus soha. Őneki ez nem adatott meg. Isten önmagának megtartotta a teremtés jogkörét, azonban Jézus Krisztusra ráruházta minden hatalmát mennyen és földön. Ez a minden hatalom nem más, mint a mindenhatóság. Ez nem más, mint az a gondviselő Isteni szeretet, ami a királyi uralom alatt tart. Gyakorlatilag a Mindenható Istennek a hatalmát képviseli és irányítja maga Jesua HaMassiah, de mivel Ő is feltámadt, ül az Atya jobbján, ezért megint egy változás történt. Az Ő hatalma nem direktórium, nem erőszak, hanem közli velem a Királyi parancsot, közli velem azt, amit a Királyságon belül elvár tőlem, és én szabad akaratomból megteszem, vagy nem teszem. Itt van a bűn, bűnbánat, a lázadás, és a kegyelem kérdésének a köre is. Tehát egyre inkább szabadabb lett az ember. Először Istennel közvetlen kapcsolat, utána a Mindenható Isten megbíz embereket a kapcsolatra, hogy irányítsa az Ő népét, törvényre, rendeletekre, végrehajtási utasításokra, figyelmeztetésre, miegymásra. Utána volt egy 400 éves csend, amikor a választott nép szétvált, a 10 törzs, mint olyan elveszett, eltűnt Babilonban. De ugyanakkor nem hagyta el az Ő népét, és kiterjesztette a kommunikációt, a kapcsolatot a Föld minden emberére, megadta a lehetőséget a Föld minden emberének a kegyelemre. A kegyelemnek a tudata csak akkor működik, a vágya csak akkor működik, ha tudom Isten akaratát, magyarul elfogadom a Teremtő Istent. Megismerem Isten mindenhatóságát, és én kérem, hogy teljes fennhatósága legyen, az én Uram, maga Krisztusé legyen felettem, és akkor működik a kommunikáció. Amikor a három személyről beszélünk, sajnos szétvágják a három személyt, és Isten lényét is szétdarabolják. Nagyon sok felekezetben elég nekünk a Teremtő Isten, akár iszlámhívő is lehet valaki ilyen alapon. Allah, kész, ennyi, Teremtő Isten, egy istenünk van, és ebben még egyesíteni is próbálnak. Azután, ami még veszélyesebb keresztény területen, mikor az ember Istentől távol van, és pont az előbb, amikor beszéltem arról, hogy ne bízd el magad, pontosan a kereszténység önmagát nagynak tartva a Mindenható Isten az, aki szükséges neki, és Jézus Krisztusban is a mindenhatóságra törekszik abban, hogy a földi élete jó legyen, kiegyensúlyozott, áldott, stb., tehát mindenben jó legyen a földi élete. S itt megáll, és nem fogadja el azt, hogy mindehhez kellene egy Királyi uralom. S a Király viszont ígérete szerint Önmaga Szellemét küldi, amit Istentől kapott. Ugyanaz, amit önálló Szellemként a mi szellemünkkel akar közölni, hogy mi az, ami Mindenhatóvá tesz. Mi az, amit neked kell megcsinálni a Földön és ne várd Istentől, mert a mindenhatóság nem azt jelenti, hogy mindent Ő intéz el, mindenben Ő a mi segédmunkásunk, a Szent Szellem, vagy Krisztus, vagy maga Isten. Hanem elmondja, hogy neked ezt kell tenned. Elmondja Isten tervét, célját, és mindent a te életedre, és rád bízza, hogy csinálod vagy nem. Végül is a történelemben az ember egyre inkább felszabadult a szabad akaratának a megcselekvésére, de Isten egyre inkább kitöltötte a tanácsadást, egyre inkább kitöltötte az ismeretet, a tudást, magát az Ő Szellemét, hogy ne lépjen félre az, aki az Ő népe. Tehát a Szent Szellem tudvalevőleg, és tudjuk a Bibliából, tudjuk az Írásokból önállóan nem tud semmit sem cselekedni. A Szent Szellem nem más, mint Isten akarata, Krisztus mindenhatósága által számodra közöl. Krisztus Szelleme közli Isten Szellemének eleve elrendelt akaratának a tényét, végrehajtását, törvényeit, magát az Igét. Sajnos a kereszténységen belül tényleg elharapózott az, hogy én vagyok és kell nekem valami segédeszköz, és az nem más, mint a Szent Szellem. Tévedés. A Szent Szellem nem önálló. Vagy tévesztés, mondjuk inkább ennek. A Szent Szellem Isten akaratának kifejezője, Krisztus uralmának az elmondója, bemutatója, tanítónk mindenre, amire Isten népének, pontosabban Isten akaratának megfelelően a mi életünket aktivizálja. Nem fogja helyettünk megtenni. A Szent Szellem se helyettem nem fog tenni soha semmit, nem tehet Krisztus helyébe semmit, és nem tehet Isten nevében sem semmit. Isten akaratát, Krisztus uralmát tolmácsolhatja, de hogyha én elfogadom a Szent Szellem működését, ami tanácsolt, és az Újszövetségben: töltekezzetek be, akkor én egyre inkább tudom Isten tervét, akaratát, az Igéjét az én életemre. Egyre inkább tudom Krisztus uralmát az én életemre, hogy mi. Önmagában a Szent Szellem nem dönt, nincs szabad akarata, hanem maga Isten és Krisztus Szelleme egyszerre. Isten akarata és Krisztus uralma egy Szellemben, ha elfogadom, ezt értem meg, ezt élem meg Vele és Általa. Messze nem Szent Szellem tagadásról van szó. Messze nem arról van szó, hanem arról van szó, hogy Krisztus és Isten ott van elkülönülve az embertől, és mintegy hídon keresztül, mintegy szócsövön keresztül, mintegy valóban Saliach, mintegy Angyalon keresztül, és millió eszköze van Istennek, azon keresztül jön hozzám Isten akarata, Krisztus uralmának a konkrétuma percenként, naponként, ahogy kérem. Nem imádkozhatok a Szent Szellemhez. Imádkozhatok az én Uramhoz. Az én Uramhoz, hogy Krisztusom, ebben és ebben a Te hatalmad valósuljon meg, és ezt az imámat Krisztus az Atya elé viszi, s az Atya akaratát Ő fogja megvalósítani, méghozzá úgy, hogy az Ő Szelleme által közli veled, mit kell tenned a megtéréstől kezdve, a szolgálaton át, bármiről van szó. Ő közli veled, hogy mit kell tenned. Ő az, Aki megérteti veled a Biblia Igéjét. Ő az, Aki megérteti veled, hogy Isten ebben az élethelyzetedben mit tervezett neked, és Krisztus hogyan akarja, és mikor, és milyen módon, hogy megvalósítsd, de tied a munka, tied a döntés. Szabad vagy dönteni, szabad vagy elvégezni, de Isten nem azt akarja, hogy mindenféle kapkodással és mindenféle kitalációval éld az életedet. Tudd meg Isten akaratát, tudd meg Krisztus uralmát, mikor és hogyan kell élned az életedet, és erre Ő a te szellemedet az Ő Szellemével, mint olyannal irányítja, azzal van kontaktusban. Ha most én piszkálni szeretnék és vitát szeretnék indítani, akkor ki kellene mondanom azt, hogy nincs Szentháromság. Szent Kettősség van. Nem provokálok senkit, de közelebb lennék nyelvtanilag az igazsághoz. Van Isten, Teremtő Isten, és van Uralkodó Isten. S az Uralkodó Isten nem más, mint Aki megkapta Isten hatalmát felhatalmazva, magyarul Krisztus isteni rangja, és a Teremtő Istennek az örökkévalósága egyértelműen konkrét. Egyértelműen van, létezik, azonban a végrehajtása szellemi területen felhívás arra: térj meg, felhívás arra: hogyan élj, felhívás arra: itt az Én Igém, felhívás arra: útmutatás, vigasztalás, és mindent ismerünk a Szent Szellemről. A Szentháromságot, hogyha most tényleg provokálnék – nem szándékozom provokálni, nem megyek bele minden vallásos vitákba felesleges módon – mindenkinek csak azt kellene mondanom, hogy fogadd el a Teremtő Istent, hiszen még az ateista is valakiben, valamiben hisz. Ha ő nem tudja megmondani, de ősrobbanás, vagy bármiben hisz, vagy bárkiben, bárhogy, de mégis tudja, hogy magától nem teremtődött semmi. Hisz a Teremtőben még az iszlámhívő is, meg sok más vallásokban is hisznek. A Mindenható Istent pedig fogadd el, és ismerd meg, mert azért tett az életedben sok bizonyságot és csodát: azért tértél meg, és azért vetted a kezedbe a Bibliát, azért, mert megértetted Isten mindenhatóságát. S megértetted, hogy a mindenhatóságát áttette magának Jézus Krisztusnak a kezébe. Tehát Őt imádom, Aki az én Királyom, hiszen ennek olyan alapvető keresztény fogalomnak kellene lennie: a Messiás Király felkenve minden hatalom birtokosa. Az enyém, én az Övé. Az meg, majdnem azt mondom, hogy lényegtelen kérdés, hogy milyen kapcsolatban vagyunk egymással. Egy a lényeg: beszélő viszonyban vagyok Vele. Egy a lényeg: tudom és akarom. Ez a lényeg, és nem a Szent Szellem akarja a tudomásodra hozni, hogy ő mit akar, meg ő mit tanácsol. Ő csak hozza Isten Szavát, hozza Isten Igéjét, hozza nem mást, mint Krisztus uralmának a parancsait, amelyik az Ő népére vonatkozik: tedd ezt, menj arra, csináld ezt, és így tovább. Szentháromság létezik, de nem abban az értelemben, hogy különálló egyén, különálló Isten maga a Szent Szellem. Nem. Ennek a Bibliában nagyon egyszerűen utána nézhet bárki. A Szent Szellem nem önálló. S ebben a pillanatban, ha valaki nem önálló, akkor miért imádkoznék én már hozzá. Ha én nem tudok valamit megteljesíteni, akkor miért kéred tőlem? Nagyon egyszerű emberi példákat hozok. Ha valakinek nincs hatalma, lehetősége, stb. stb. valamire, akkor miért kéred tőle? Mikor tudod, hogy Neki van, és Ő az, Aki adta, Ő a Teremtő, Mindenható, Örökkévaló. Miért nem Tőle kéred? Ne lépjünk ilyen felesleges köröket meg. Ne. Gondolom, hogy Isten természetesen a tudatlanságot elnézi. Mondhatnám úgy is, ilyen pietista módon, hogy még mosolyog is rajta, hogy rossz helyre címezted, de tudom. Maradjunk ennél az állapotnál. Tudom, hogy a Szentháromságnak a különböző bontásában mégis lehet, ha rosszul is mondja valaki, jó a szándék, jó az elképzelés, de azért valahol állítsa helyre Isten a mi gondolatunkat, hogy attól kérjük, Aki adhatja. Ha uralkodásról van szó, ahhoz forduljunk, Aki az uralkodó. Ha a teremtésről van szó, akkor ahhoz forduljunk, Aki a Teremtő. Hát a nevén nevezzük már meg Istent, és Istennek a mindenhatóságát magának tulajdonítható Jézus Krisztushoz hogyan szólhatok? S tudjuk meg, hogy Jézus Krisztus semmit nem cselekszik az Atya nélkül. Ha tovább redukálom, azt mondhatom: egy az Isten. Egy. Egy Isten, Aki a hatalmát átadta, de ettől Ő még nem halt meg. Magyarul Jézus Krisztus ma sem tesz semmit önállóan. Az Atya beleegyezése, terve, Igéje szerint nem! S ha te imádkozol, hogy Istenem, adj ezt, vagy azt, mert ugye vágysz valamire, és imádkozol, hogy Jézusom segíts meg ebben, vagy abban, Ő tovább fogja vinni az Atyához. S meg fogja kérdezni, hogy akarja-e Isten, hogy Ő, mint hatalmat képviselő Király megcselekedje a te életedben, vagy hozzá segítsen. Megmutatja, hogy hogyan kell megélned. Tehát le lehetne bontani egészen odáig: egy az Isten. Egy. De a hatalom Krisztusé, és mivel a hatalom az Övé, és Isten él, így kettő az Isten. De mivel a Kettőt képviselni kell a földi világban, hiszen a menny és a föld egymástól elhatárolódott a Sátán jelenléte miatt, deportálása miatt – mondjuk így – ezért kell egy összekötő, mert Isten az emberiséget nem ítélte meg. A Sátánt ítélte meg, hogy a Földre vetette. Az emberiség jelen pillanatban mintegy börtönben itt van, társbérletben a Sátánnal. S a Sátánnal nem kommunikál Isten, mert eldöntött tény, már megítélte a Golgotán, de az emberrel a kommunikáció Szellemben továbbra is folytatódik. Az arról szól: ember, gondold meg, ember, bánd meg, ember, engesztelődj meg Isteneddel, és ember nyugodj meg, ez a börtön állapot nem sokáig tart. Csak az a 80 éved. Sok az az örökkévalósághoz képest? Nem sokáig tart, és újra együtt leszek veled. Újra, és akkor örülhetsz. Magyarul a vigasztalásnak, ahogy a múlt héten is elmondtam, a Vigasztalót küldi, hogy mindezt megértse az ember. Mindezt meg is élje, és így ez a híd, ez a kommunikációs híd: a Szent Szellem és az ember szelleme között így működik. Az ember döntése nagyon fontos, hogy elfogadja-e a Teremtő, Mindenható, és az Örökkévaló Isten jelenlétét, működését, önmagát Istennek az uralmát Krisztus által is. Van-e Szentháromság? Nem jó a szó, de mégis jó a szó, mert Isten Szent, Krisztus Szent, a Szellem Szent. Hogy három? Fölösleges vitatkozni. Egy: amiben mind a három benne van. Benne van a Mindenható, Örökkévaló a Teremtő Istenben. Ő Egyetlen: Echád! De Krisztus, a testté lett Ige, az viszont Isten akarata: láthatóvá lett a Földön az embereknek. Látható. Ez egy kapcsolat volt. Ez egy kapcsolat: ítélet a Sátánnak, és e pillanattól kezdve lehetőség az embernek, hogy a Földön jártat elfogadom, vagy ha a Földön jártat nem, akkor megértem Krisztus Szelleme által, hogy igen, van Megtartó, van Teremtő, Mindenható és Örökkévaló Isten, Aki engem hazavár. Aki engem ki akar menteni ebből a cellából. Szabaduló cellában: a börtönben. Tessék ezt megérteni. Nem azért teremtett Isten, hogy itt nagyon-nagyon istenek legyünk a Földön. Nem azért lett Mindenható, hogy a te vágyaidat betöltse. Nem azért! Önmagát akarta megmutatni, és akarja megmutatni. Az Örökkévaló Isten pedig úgy lehetett valóság az embernek megismerésére, hogy láthatta a feltámadást, tanúja lehetett, és hihet benne, az Örökéletben hihet. Hiszen az örök élet és a feltámadás együtt számunkra remény és hitbeli kérdés. Tehát, amikor vitatkozunk arról, hogy Isten nevei, meg Isten hármassága, jó lenne egyetlen egy kérdést feltenni: tudod-e, hogy Isten a teremtéskor a te életed eltervezésekor is már egy olyan folyamatba tervezett bele, ami örökkévalóig tartó folyamat. S abban a pillanatban nem a Szent Lelkes leszel, nem Jézus-hívő leszel, és nem egy Isten hívő leszel, aki csak a Teremtő Istent hiszi, hanem a komplexet érted meg. Azt, hogy a Teremtő, Mindenható, Örökkévaló Istennel kell a kapcsolat, és ő a Szent Szellem, de csak kapcsolat. Csak kapcsolat. Szükséges. Tényleg butaság lenne tagadni, mert abban a pillanatban nekem a kapcsolatom Istennel a Biblia maradna összesen, és akkor jobbra át, balra át című törvények tartanának meg önmegváltás szintjén. Nem. Kell a Szent Szellem! Kell, hogy elvezessen minden igazságra. Kell, hogy megismerjem Isten akaratát. Kell, hogy megismerjem Krisztus aktuális uralmát az életemre. Kell, kell, kell. De önállóan soha nem fog neked teremteni, nem lesz mindenható, és nem lesz örökkévaló ebben az értelemben. A Szent Szellem soha sem. Ő be fogja tölteni a feladatát, akkor, amikor Isten országában mindenki egy szellemben, együtt lesz. Olyannyira nem harmadik személy, hogy az üdvösségnél egy szellemben, mindenki egy lesz. Betöltötte a feladatát. Az üdvözülteknek nem kell már a Szent Szellem. Önmaguk lesznek abban a szellemi állapotban, ahol már mindenki, az üdvözültek, egy szellemben: Isten Szellemében, Isten akaratában egyesülnek.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |