|
Orbán Eszter:
Istennek az a Fia, aki életet hordoz Máté 16, 13-20
Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség hétközi alkalmán 2019. szeptember 19.
Ma este egy nagyon kedvelt témát vettem elő, amiről heteken át lehetne beszélnünk. Több ezer éves teológia épült fel erre az egy fogalomra, amit úgy gondolom, hogy egy félóra alatt nem igazán lehet lebontani, de valahol mégis el kell kezdeni ennek a bontogatását, piszkálását. Mert egy olyan rendszert építettünk fel 2000 év alatt a fejünkben, ami egészen távol áll az eredettől. Ez pedig az Isten Fia fogalom. Ezt a témát már nagyon sokszor érintettük hétköznapi alkalmainkon is. Az az igevers, amely most elém került, már sokszor volt feldolgozva, de más aspektusból. Úgy gondoltam, hogy ismét meg kellene piszkálni ezt az Isten Fia-kérdést, hogy miért csúszott el ennyire ez a fogalom. Miért lett általunk, az európai kultúrkör által megtöltve egy olyan jelentéstartalommal, aminek köze nincs a zsidó értelmezéshez. Hogyan is látja ezt a zsidóság, honnan indult ki ez az Isten fia-fogalom, miért lett az evangéliumokban egy botrány-fogalommá? Miért lett ez választóvonal kereszténység és zsidóság között? Hogyan függ ez össze Krisztussal, a krisztológiával, a Messiással? A Messiás egyenlő-e az Isten fiával? És az Isten fia minden esetben a Messiás?
Péter vallástételét veszem elő Máté evangéliumának a 16. fejezetéből, azért, mert ez az igeszakasz az, amire tulajdonképpen felépült a kereszténység, és nagyon sok olyan dolgot tulajdonít magának, aminek köze nincs az eredeti szöveghez. Itt beszélget Jézus a tanítványaival, és ezt a hét verset, 13-20 verset olvasom:
Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: „Engemet, embernek Fiát kinek mondanak az emberek?” Ők pedig mondának: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illyésnek; némelyek pedig Jerémiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Monda nékik: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Simon Péter pedig felelvén, monda: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. (Máté 16,13-20)
Itt nagyon sok fogalom van, sok minden fel lett építve arra az egy-két mondatra, ami itt elhangzik, miután Péter kijelenti, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. A hangsúly itt – bármilyen furcsa, nem a Krisztuson, hanem az élő Istennek fián van, és erre jön majd Jézus reakciója, amit nagyon szépen kisajátított az egyház. Elöljáróban csak annyit, hogy anyaszentegyház szó nem szerepel benne, nem szerepel benne a mennyország kulcsa, nem szerepel benne az, hogy megkötsz és nem szerepel az, hogy megoldasz. Tehát semmi olyan, ami egy építkezésre vall, és semmi olyan, ami hatalmakra vagy hatalomátvételekre vall. Nagyon leegyszerűsített a héber szöveg, amire majd a későbbiekben visszatérek.
Jézus kérdésére a héber szöveg alapján a választ úgy adhatnánk vissza, hogy Te vagy a Messiach, a Felkent, a várva-várt, aki az Isten fia. Aki az Istennek – és most jön a nyelvtani eltérés – az a fia, aki él. Tehát nem az élő Istennek van fia, hanem Istennek az a fia, akiben élet van. Itt egy óriási fogalmi hangsúlyeltolódás van, mert nem magát Istent mondja élőnek, hiszen egy zsidó ember számára egyértelmű, hogy Isten egy élő Isten, nem egy holt bálvány, hanem Ő az élet Istene. A fiút nevezi élőnek! Azt mondja, hogy az a fiú vagy, akiben élet van, aki életet hordoz.
Meg kell ezek után néznünk, hogy mit is jelent az Isten fia fogalom a zsidóságban. A zsidóságnál nem ismeretlen ez a kifejezés. Ez egy használt kifejezés volt. Nem vezetett be Péter új fogalmat, az Újszövetségben nem használnak olyan szót soha, melyet az adott korban ne használtak volna. Nincsenek új fogalmak, új kifejezések. Minden megtalálható az ún. Ószövetségben, de használjuk inkább azt a kifejezést, hogy a Héber Bibliában, megtalálható ez a Zsoltárokban, ahol maga Isten a fiának nevezi Dávidot: Te az én fiam vagy, én pedig atyád vagyok. Vagy ha továbbmegyünk, a prófétáknál nagyon sokszor találkozunk az atya és a fiú kifejezéssel, hogy Istennek a fiai vagytok: szövetségben vagytok Vele. Egyfajta természetes viszonyként kezeli azt, hogy Izrael Isten fia. És a későbbiekben, amikor ez a szövetség meginog, Izrael bálványt imád – akkor a próféták mindig arra hívják fel a figyelmet, hogy: „De hát Isten fiai vagytok, ahhoz méltóan kell viselkednetek”. És már kialakul az a fajta hozzáállás, látásmód, hogy akkor neveztetünk Isten fiának, ha ebben a szövetségben benne vagyunk, és aki különlegesen megtartja ezt a szövetséget, különleges feladattal, küldetéssel van ellátva, az neveztetik Isten fiának. A későbbiek során, amikor a diaszpórából, a babiloni fogságból visszatér a nép, ez nagyon erősen ott lesz a dávidi dinasztiában, tehát a Dávid király leszármazottai, az ő vérvonala képviseli azt, ami az istenfiúság. Vagyis az Istennel kötött szövetséghez való nagyon erős kötődés. Felruházza azzal a jelentéssel, hogy itt valami különleges feladatra van elrendelve az, aki ezt magára veszi.
Ez a zsidóságban egy természetes kapcsolat, ugyanakkor egy felelősséggel járó kapcsolat. Sokkal felelősségteljesebb, mint csak az ún. gyermeki kapcsolat. Nem nagyon találkozunk a Héber Bibliában azzal a kifejezéssel, hogy Isten gyermekei, sokkal inkább azzal, hogy Isten fiai, így, többes számban. Igen ám, de ez a kör szűkül és egyre inkább a kiválasztottak felé terelődik, akik valamilyen különleges felelősséggel vannak felruházva. Ami érdekes, hogy a kiválasztott személyt egyáltalán nem tekinti isteni lénynek. Nem ruházza fel isteni tulajdonságokkal, de nagyon hithű, azaz caddik, vagyis igaz embernek tartja.
És mi történik akkor, amikor a kereszténységbe bejön a pogány kultúra és a pogány istenkép? Az történik, hogy összekutyulja az istenit az emberivel. Azt mondja, hogy aki Isten fia, az egyértelműen maga is Isten. Gondoljunk a görög mitológiára: Zeusznak vannak olyan leszármazottai, akik emberanyától születtek – akkor az félig isten, félig ember. Bejön az a kép, hogy akkor az az ember teljesen fel van ruházva isteni tulajdonságokkal. A zsidóságban nincs kutyulás, nincs keverődés. Isten az egyetlen Egy, és az Ő igaz követői az istenfiak. Mit akarok ebből kihozni és tisztázni? Attól még, hogy Béla fia Izsák, attól Izsák nem Béla. Attól még, hogy én krisztusi vagyok, nem vagyok Krisztus. Attól még, hogy én Krisztus gyermeke vagyok, nem vagyok Krisztus. De bennem él. Ő él bennem, Ő él a szellememben.
Azt kell megértenünk, hogy mikor Jézus erre a kijelentésre azt mondja Péternek, hogy nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei atyám – akkor nem kell itt semmilyen misztikus dologra gondolni, hanem egyszerűen megértette Péter azt, hogy mitől válunk Isten-követőkké. Az, Aki itt van és tanít, gyógyít, csodákat tesz szemünk láttára – az egyértelmű, hogy Kinek a képviseletében van itt. Isten fiaként van itt, Isten képviseletében jár el és az Atya teszi őt élővé. Ez a fiú valóban életet hoz. Életté teszi mindazt, ami meg van írva, a szemünk láttára elevenedik meg. Élővé válik a Törvény. Péter azáltal, hogy hallotta Jézus tanításait, látta cselekedeteit, a szellemével megértette, hogy ő Isten képviseletében van itt, hogy Ő az, aki a megígért, aki a Messiás. És nagyon érdekes, hogy nincs tovább felruházva isteni tulajdonságokkal. Nincs egylényegűvé téve, ahogy később a kereszténység behozza a teológiájába ezt a fogalmat a Szentháromság-tanával, felrúgva ezzel a zsidó tanítást. Nincs egylényegűvé téve, hanem azt mondja, hogy Ő az, akiben élővé, láthatóvá válik mindaz, ami isteni.
A Krisztus-követésnek pont ez a lényege. Nem én vagyok Krisztus, de krisztusi vagyok. A továbbiakban erről lesz szó. Nincs szó anyaszentegyházról, nincs szó kötésről-oldásról, semmiről, hanem arról, hogy megérzem: mi a tiszta, és tisztulok. Magamra veszem a tisztaságot. Megérzem, mi a szent, és vállalom azt a szentet. És nincs felruházva az istenséggel az Isten fia. Isten képviseletében van itt. Ez óriási teológiai különbség, de azt hiszem, akkor tudjuk ezt helyesen értelmezni, ha túllépünk a testen és véren. A héber a test szóra azt használja: „bászár”, a fizikailag megjelenő test, ahogy pl. itt ülünk. A „dám” pedig a vér, ami nem más, mint maga a lélek. A vér mindig a lelket, az életet képviseli. Tehát a test és a lélek képtelen lenne felfogni ezt az egészet, de egyvalami felfogja, és ez a szellemem, ami Istennel érintkezik. Erre mondja azt Jézus Péternek: az én mennyei Atyám jelentette ki ezt neked.
Nagyon érdekes ez a mennyei Atyám kifejezés. Az atya szó használata ismét nem új fogalom, nem Jézus vezette be ezt a fogalmat. A zsidóság nagyon sokszor atyaként szólította meg Istent. És ezzel nagyon érdekes helyzetet teremt: mindenki, aki használja ezt, azt beemeli ebbe az állapotba. Beemeli abba, hogy: igen, megláthatod szellemben, hogy ki vagyok Én. Ha nagyon keressük ezeket a dolgokat, hogy hogy is van az Istenség, meg a Fiúság, meg a Szentháromság kérdése, akkor most tényleg fel van rúgva az, hogy Isten: egyetlen? Nincs. De Isten megnyilvánulásai nagyon sokfélék.
Isten nem ölt testet. Jézus nem megtestesült Isten. Az a Jézus, akit láttak, az nem az. Aki benne van, az az Istentől való. Nem a teste Isten, nem a lelke: szavak, érzések, gondolatok, hanem az a szellem. Isten szelleme töltötte be azt a testet. Nem a test volt szent, nem az volt Isten, hanem betöltötte azt. Így érthető az, hogy Istennek az egysége megmaradt. Istennek a fiának lenni pedig nem más, mint Vele a legszorosabb kapcsolatban lenni. Megtenni mindazt, ami az Ő akarata. Teljesen eggyé válni Vele. De nem ugyanaz lenni.
Ez egy nagyon érdekes rendszer, és ha egy kicsit megpiszkáljuk, hogy honnan szűrődött be a kereszténységbe az, hogy Isten fia maga az Isten, akkor megértjük azt, hogy mi választotta el a kereszténységet a zsidóságtól. Egyértelműen a görög istenképek, a görög bálványok rendszere szakította el az Isten-fia fogalmat a zsidó gyökerektől. Mert míg a zsidó gondolkodásban Isten és Isten fia egy szövetségben vannak, de két különálló valakik, addig ezt a görög gondolkodás szépen összekavarta. Azt mondta: Istenből és emberből összegyúrjuk, és lesz belőle egy. Gondoljunk bele: ha két színű gyurmát összegyúrunk, azokat a színeket már nem lehet szétválasztani. Nekünk az elménkben mégis meg kell próbálnunk szétválasztani. Hogy megértsük „zsidósan” azt, hogy mit jelent az Isten fia fogalom.
Sokakat ez megbotránkoztathat, de vissza kell térnünk arra az eredetre, mely elhangzott 6000 éve, s melyet Isten fia, a Messiás is elmondott: Isten egyetlen egy. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, elmédből. És szeresd felebarátodat, mint magadat. A legnagyobb parancsolatként tárta elénk, csak elfelejtjük ennek a legnagyobb parancsolatnak az elejét: „Halld Izrael: Az Örökkévaló egy”. És Aki az Ő szolgálatában áll, Aki az Ő tökéletesen elrendelt akaratát teljesíti, Ő az Isten fia. Ő a megígért, a Messiás.
Az evangéliumokból tovább haladva a levelekben többször találkozunk azzal: Isten fiainak neveztettek. Isten Fia által mi magunk is Isten fiainak neveztetünk. Itt megint az a kép jön be, hogy Krisztus által krisztusivá válunk, de nem leszünk Krisztusok. Nem vagyunk Krisztusok, testben és lélekben vagyunk itt ezen a földön, de a szellemünk lehet krisztusi. Ha ezt megértjük, hogy túllépünk a fizikálisan és a lelkin, és mindaz, ami érezzük, hogy érintkezik egy magasabb erővel, azzal, aki nem csak erre a földi korlátokra van redukálva – akkor megértjük, hogy mit jelent az istenfiúság, mit jelent Isten fiának lenni, és mit jelent az, hogy mi magunk is Isten fiai vagyunk.
Lehet, estére ez kicsit sok volt. De talán elgondolkoztat. Mint ahogy az alkalom előtt is a beszélgetésben előjött és szeretnék majd kitérni arra, hogy mit jelent szűz Mária szüzessége, mit jelent egy szeplőtelen fogantatás. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy tisztázzuk ezeket, mossuk le a rájuk rakódott görög, hellenista, politeista dolgokat, tisztítsuk meg ezektől és térjünk vissza a monoteizmushoz, az eredethez, hogy mit jelentett akkor az Isten fia-fogalom. A jövőben szeretnék azzal is foglalkozni, hogy mit jelent egy szűz Mária állapot, mit jelent egy fogantatás, mert nem az, aminek leírták. Egész más aspektusba kerül így Jézusnak a világba való bejövetele, a Messiás-kép és a megváltás is. Egész más aspektusba kerül az egész üdvtörténet. Ezzel nem letörlöm, nem leradírozom, hanem próbálom a helyére tenni.
Ha csak egyetlen gondolat marad meg ebből a 25-30 percből, az legyen ez: Ne keverjünk! Ne keverjük bele a politeizmust, az átszűrődő hellenisztikus istenképeket abba az egy, eredeti és tiszta Isten-képbe, amit a zsidóság képvisel. Hanem tegyük a helyére. És így nem lecsökkentem a Messiás szerepét és küldetését, hanem próbálom a helyére billenteni. Nem a Jézus-imázs csökken ezzel, hanem megértjük azt, hogy hogyan lehetünk egyáltalán Jézus testvérei. Hogyan nevezhet minket testvéreinek, barátainak? S később hogyan nevezhet minket Isten fiainak – Ő maga, az Isten Fia.
Kívánom, hogy gondolkozzunk el ezen, ne test és vér szerint, hanem azáltal a szellem szerint, ami segít ebben a megtisztulásban, hogy helyükre kerüljenek a dolgok. Helyére kerüljön az Isten-fogalom is.
Ezzel nem zárom le, hiszen most csak elindult valami: egy lavina. Egy olyan faldöntögetés, ami hosszú-hosszú út után talán le fog omlani. S talán meg fogjuk érteni, hogy mit jelent a Három az Egyben. És talán eljutunk odáig, hogy nincs is Három, csak Egy. Talán rájövünk arra, hogy mindaz, amit kitalált a niceai zsinat vagy bármelyik zsinat – az csak emberi próbálkozás volt arra, hogy megértse a megérthetetlent, de mivel test és vér által volt, így nem tudta megérteni. Próbálta emberivé tenni az istenit. Mi ne tegyük emberivé. Próbáljuk meg elhagyni az emberit, és próbáljuk úgy értelmezni, hogy mindez isteni.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |