|
Orbán Eszter:
Isten Fia született, szűztől? Lukács 1,26-37; Máté 16, 13-20
Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség hétközi alkalmán 2019. szeptember 26.
Ma esti alkalmunkon folytatni szeretném azt a témát, amit a múlt héten elkezdtünk az ISTEN FIA megnevezéssel kapcsolatban. A múlt héten beszéltem róla, hogy nyilván nem lehet egy 20-25 perces alkalom alatt teljesen átformálni mindazt a képet, amit évszázadok, -ezredek alatt tanítottak, s tanultunk. De valahogy meg kell egy kicsit piszkálnunk, valahogy meg kell piszkálgatni ezeket a felépítményeket, nagyon sok esetben az egyház által felépített építményeket, hogy valamicskét meglássunk, megsejtsünk, megérezzünk abból a gyökérből, amiből kiindult ez az egész. Megérezzük azt, hogy egyáltalán egy „Isten Fia” fogalom kapcsán mi volt a zsidóságnak az akkori álláspontja. Az akkori zsidó ember hogyan gondolkozott erről? Hogyan szóltak a próféciák erről? Hogyan jelent meg például az Evangéliumban az „Isten Fia” megnevezés? Említettem a múlt héten annak az igerésznek a kapcsán, amely leírja azt, hogy Péter hogyan tesz vallást arról, hogy kicsoda Krisztus, hogy itt tulajdonképpen a Messiásnak a válasza az, amely megvilágítja, hogy hogyan tudjuk érzelmezni ezt az egészet, hiszen a „Nem test és vér nyilatkoztatta ki számodra ezt, hanem az én Atyám!” – ez jelenti azt, hogy igen, a testi és lelki hozzáállással nem fogjuk megérteni azt, hogy kicsoda Isten Fia. Ugyanakkor azt is érintettem, hogy a zsidóságban „Isten Fia” mindig valami olyan megjelöléssel bír, amely valami különlegességre utal. Konkrétan a két kifejezést össze lehet-e kapcsolni, ez is kérdés: Isten Fia – a Messiás. Hiszen a Messiás az egy valaki, az mindig is egy valaki volt, aki valami rendkívül különleges feladattal van megbízva, valamivel, ami szinte már emberfeletti. És valahol itt siklott ki talán az egész hozzáállás, hogy ha már emberfeletti, akkor az már mindenképpen Isteni. Így aztán felruháztuk Isten Fiát azzal, hogy Isten Fia maga Isten. Holott – és ezt próbáltam a múlt héten is egy kicsit elővenni – Isten Fia ITT a földi létben nem Istenként jelent meg, hisz Isten nem ölthet testet. Hiszen az már bálványimádás lenne. Jézus is ezt hangsúlyozta, hogy: Ezt ne mondjátok, mert majd később fog ez az egész beteljesedni. Mikor is fog Ő Isten Fiává válni? A feltámadáskor. Hisz itt a Földön, a testben nem lehetett Isten. Nem lehetett, de Isten Tökéletes Akaratát teljes mértékben véghezvitte. Ettől volt különleges, ettől volt Ő MÁS, mint a többi, és ettől volt Ő a MESSISÁS, hogy az Ő akarata, és az Ő érzése, mindene, egész lénye teljességben alá volt rendelve Isten Tökéletes Akaratának. Ilyen jellegű alárendeltséggel az írásokban sehol máshol nem találkozunk. Azonban nagyon átesett a későbbi évszázadok során – a Feltámadást követő évszázadok során – az írásmagyarázat abba az irányba, hogy felruházza mindenféle Isteni tulajdonsággal a földi Jézust. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy tulajdonképpen ez által ki tudott alakítani egy JÉZUS KULTUSZT, egy JÉZUS VALLÁST, és elfelejt a MESSISÁSRÓL beszélni, és elfelejt a KRISZTUSRÓL beszélni, akinek a hivatásának a beteljesítése akkor éri el a csúcspontját, amikor a FELTÁMADÁShoz érkezünk el. Ha csak arra gondolunk vissza, hogy Jézus miről beszél, soha nem azt emlegeti, hogy: Nézzétek meg, hogy hogyan születtem! Nézzétek meg azt, hogy hogyan fogantam! Nézzétek meg azt, hogy milyen volt a gyermekkorom! Hanem mindig arra mutat, hogy: „Az Ember Fiának meg kell halni, de harmadnapon feltámad!” És mindig a Feltámadás lesz Jézus önreflexiójában és az egész önmeghatározásában a lényeg. A Feltámadás, mert ott válik, ott teljesedik be a Messiásnak az értelme. Ott válik ez a definíció valósággá, élővé. És a múltkori alkalomnak pont ez volt a címe, hogy Isten Fia az, aki az életet hozza, hiszen erre megy ki az egész földi pályafutása, hogy megmutassa azt az élő kapcsolatot Istennel, amit nem test és vér által tudunk megélni, hanem szellemben tudunk megélni. Ami nagyon foglalkoztatott az elmúlt időszakban is Isten Egyetlenségével kapcsolatban, az tulajdonképpen Jézusnak a Földre jövetele. Hogyan is van az, hogy Isten Fia a Földre születik? Ám még nem vettem volna elő ezt a témát akkor, ha az elmúlt héten legalább 5 embertől nem kapom meg a kérdést, hogy hogyan történt Jézusnak a fogantatása és születése, de inkább a fogantatása? Hogyan történt a szűztől való születés? Hogyan történt ez az egész szeplőtelen fogantatás téma? Valóban a Szent Lélektől született? Valóban a Szent Lélektől fogant? Hogyan kezeljük ezt az egész kérdést? Tényleg Józsefnek nem volt ebben része? Ha elővesszük a születéstörténetet magát, akkor azt látjuk, hogy a négy evangélium közül kettő evangélium foglalkozik magával a születéstörténettel, konkrétan a fogantatás kérdésével. Máté és Lukács Evangéliumában találjuk azt, amikor mind a két esetben – érdekes módon – Angyal hozza a hírt, hogy Mária méhében fogan és szülni fog. Mind a két evangélium egy más aspektusból közelíti meg ezt. Máténál egy álom jelenetben jelenik meg Józsefnek, és Lukácsnál nem álom jelenetben, hanem egy valóságos ébrenléti állapotban jelenik meg az Angyal Máriának. Mivel Mária helyzetét kell – úgy érzem – elég erősen tisztáznunk, hogy megértsük ezt az egész fogantatáskérdést, ezért először a Lukács Evangéliumát venném elő, az 1. fejezetben található ez a leírás, amikor is Gábriel Angyal megjelenik. A 26. verstől olvasom: „A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez? És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik, és néki adja az Úr Isten a Dávidnak az ő atyjának királyi székét. És uralkodik a Jákób házán mindörökké, és az ő királyságának vége nem lészen!” Folytatódik még a történet, de én itt most megállnék. Amit az Angyal kijelent, abban semmi természetfeletti nincs. Végül is annyit mond: Ne félj Mária, kegyelmet találtál az Istennél. Egy kegyelembe fogadott vagy, rajtad van Istennek a kegyelme. A KEGYELEM szónál az szerepel, hogy az Ő SZERETETE, AZ Ő JÓSÁGA, AMI KÖRÜL ÖLEL. Ez az Isteni szeretet, ez a „heszed” ez a nagyon kegyes, nagyon jót tevő szeretet. És csak annyit mond, hogy: Fogansz a te méhedben, szülsz, és nevezd a nevét Jézusnak. Tehát nem történik semmi extra. Egy fiatal lányról van szó, aki jegyességben jár, aki hamarosan férjhez megy, és áldott állapotba fog kerülni, és szülni fog egy gyermeket. Semmi különös nincs ebben a történetben. A hangsúly azon van, hogy nem a fogantatása lesz rendkívüli, hanem ez a gyermek nagy lesz majd, és hívattatik a Magasságos Fiának, mert neki fogja adni Isten Dávid királyi székét. És utána jön a képbe az, ami számunkra kicsit kérdésessé teszi ezt a történtet, hogy hogyan is fog ez megtörténni, ugyanis a 34. verstől így folytatja: „Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívattatik, Isten Fiának.” És ennél a résznél megállnék, mert tisztáznunk kell ezt az egy mondatot, ami Máriában kétségeket vet föl: „Mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” Ezt a „férfit nem ismerek” kijelentést lehet arra terelnünk, hogy még szexuálisan nem érintkezett férfivel, tehát nem volt kapcsolata férfivel, de ugyanakkor meg előtte olvastuk, hogy Józsefnek volt a jegyese. Hogyan is szerepel ez a jegyességi állapot a zsidó hagyományban, az ókori keleten? Mit jelent, ha valaki már jegyes? Mennyi idő telik el, amíg férjhez nem megy? Miért mondja Mária, hogy nem ismerek férfit, holott már jegyes? Még nem hált volna Józseffel? Hogyan értelmezzük ezt az egész „szűz” témakört? És hogyan értelmezzük az Angyalnak a feleletét, aki azt mondja, hogy leszáll rád a Szent Lélek? Mert ezt úgy tudnánk összekapcsolni „logikusan”, hogy én még nem érintkeztem férfival, hogyan lehet ez? És akkor jön az Angyal válasza, hogy nyugi, semmi probléma, majd a Szent Lélek megtermékenyít. Mielőtt ezt így értelmeznénk, nézzük meg a szövegnek a szövegkörnyezetét, és nézzük meg, hogy mit is jelent ez a „SZŰZ”. A héberben erre a kifejezésre három szó szerepel, amit nemes egyszerűséggel a görög egy szóként fordít le. Amikor ugyanis megszületett a héber bibliának a görög fordítása, az úgynevezett „Septuaginta”, akkor a görög fordításban minden egyes kifejezésre, ahol ez a három típusú megjelölés állt három különböző szóval a héberben, egy szót tettek! Ez pedig görögül úgy hangzik, hogy „párthenosz” – ami annyit jelent, hogy szűz. Azonban ennek a héberben három különféle megjelölése van, három, minőségében teljesen más csoportot képez. Nézzük az elsőt! Az első egy olyan kifejezés, amely héberül úgy hangzik, hogy „alma” – ez annyit jelent, hogy „fiatal nő”. Az a fiatal nő, aki lány, alkalmas arra, hogy férjhez menjen, férjhez mehető hajadonról van szó. A Tóra szövegekben találunk sokszor ilyen „alma” megjelölést. Amikor – nem is olyan rég vettük a heti szakaszok kapcsán – a hajadonoknak a helyzetét rendezi a Tóra, hogy hogyan álljon például egy hajadon a házassághoz, vagy meddig tartozik apai fennhatóság alá, stb. Tehát egy fiatal lányról, hajadonról van szó, ugyanakkor a későbbi szövegekben, a próféciákban ez már egy olyan típusú fiatal nőt is jelent, aki nem rég ment férjhez. Aki friss házas, mondjuk így. Tehát egy most házasodok, a közel jövőben, és a nem régiben házasodtam közötti állapotot jelöli ez a fiatal nő megnevezés. Aztán nézzük a másikat! A másik a „batula”, ami annyit jelent elsődlegesen, hogy szűz. Ez a biológiai szüzességre vonatkozik, akinek még soha nem volt érintkezése férfivel, hajadon, a szó magyar használatában régen is használt lány megjelölés. A lányság állapota ez, azé, aki még biológiailag nem találkozott férfival, érintetlen, és ez általában arra a típusú megjelölésre szolgál, amikor még a fiatalságát próbálja hangsúlyozni a hölgynek. Ezt a megjelölést találhatjuk Rebeka esetében, amikor Izsákhoz viszik, és ott leírják, hogy Rebeka pedig szép ábrázatú, szűz volt, aki még nem ismert férfiút. Rebeka esetében ez a batula szó szerepel. És van egy harmadik, ami egy olyan fajta leányságot jelöl, aki egy fiatal lány szintén, inkább már egyfajta szolgálattevő fiatal lányról van szó, ez a „naara” nevezetű megjelölés. Itt már egy ifjúkori lányságról beszélhetünk. Rúth esetében használja ezt a kifejezést a héber. Rúth volt az, aki mint fiatal lány, mint szolgáló lány alárendelte magát az ő férjének és az ő anyósának, Naominak. Látjuk tehát ezt a három megjelölést teljesen más minőségében, és erre a három különböző minőségre egyszerűen ráhúzzuk azt, hogy szűz. Ráhúzunk egy görög szót, hogy: szűz. Akkor most nézzük meg, hogy Mária hova is tartozott? Mária, a szöveget tekintve az elején azt olvassuk itt a 27. versben, hogy egy „szűz”, aki Dávid házából való József nevű férfinak volt eljegyezve. Itt pedig a héber szöveg - és most kifejezetten a Héber Újszövetséget nézem - azt a kifejezést használja erre, hogy „alma batula”, vagyis mind a kettőt megjelöli. Megjelöli azt, hogy egy nagyon fiatal hölgyről van szó, aki már nagyon közel van a férjhezmenetelhez. Akár a napokban megtörténik az esküvő. Nagyon közel áll a férjhezmenetelhez, ugyanakkor még „batula”, tehát még nem volt neki kapcsolata. Egy nagyon érdekes szó ez a „batula”, ugyanis azt is jelöli, hogy még nem alkalmas a házasságra. Bármilyen furcsa, de kifejezetten arra utal, hogy még nem menstruál a lány. Tehát elméletileg még képtelen lenne a fogamzásra. Amikor megszűnik ez a „batula” állapot, akkor megy át ebbe az „alma”-ba, ebbe a fiatal nőbe, amikor már menstruál és férjhez mehet. De Mária a jelen leírás szerint egy olyan állapotban volt, amikor még képtelenség, hogy az ő petesejtje megtermékenyüljön, mert még fogamzásképtelen. Egy olyan szűzi állapotban van, hogy még nem tud ivarsejtet befogadnia a petesejtje. Mert még úgymond éretlen. És amikor felhangzik a kérdés, hogy: „Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?”akkor az a kérdés hangzik fel, hogy hogyan lehetséges ez? Hiszen én még nem vagyok arra alkalmas, hogy megtermékenyüljek. És nem arra vonatkozik, hogy még nem voltam férfival. Mert miért nincs még férfival? Miért nem történt meg még a férjhezmenetele? Azért mert még nem – úgymond – ivarérett. Hogy lehet ez? És most vonatkoztassunk el az évszámoktól, mert az ókori keleten és az újkori európai felfogásban egész másképp működött és működik a gyermekvállalás. Maradjunk meg most ennél a szónál, hogy Mária az a szűz még, aki nem képes a megtermékenyítést befogadni. Hiszen még nem menstruál. És a kérdés ilyen értelemben hangzik fel. Nem úgy hogy: ”Én még nem voltam Józseffel”… hát persze, az majd a házasságban lesz. Hanem úgy, hogy: „De hát hogyan lehet ez? Most menjek férjhez úgy, hogy én még nem tudok szülni? Ez a kérdés hangzik fel. Óriási nagy különbség. Mert nem azt mondja, hogy: Jaj hát én még nem háltam el a házasságot! Hanem: Én még azért vagyok jegyességi állapotban, mert még nem tudok férjhez menni! De már megvan a férjem, hogy ki lesz, József lesz a férjem! És ahogy beindulnak a női folyamatok nálam, azonnal hozzámegyek, és a felesége leszek. De hát még nem indult be! És erre jön az Angyal válasza: „A Szent Lélek száll tereád, és a magasságosnak ereje árnyékoz meg téged!” De itt nem jött semmi galamb, és nem termékenyítette meg. Hanem arról szól, hogy Istennek az ereje fogja adni az életet! És akkor most gondoljunk vissza egy picit az ősatyáknak a helyzetére, és ismét a „szűz” fogalmat veszem elő a zsidóságban. Szűznek számított az, aki még nem tud megtermékenyülni, bár lehet, hogy már volt kapcsolata férfival, de még nem tud megtermékenyülni. Vagy már nem tud megtermékenyülni. Egy Jézus korabeli zsidó írásmagyarázó és történetíró, Alexandriai Philón írt és tárt elénk egy olyan szöveget, melyben úgy elemzi Izsáknak a világrajövetelét, hogy Izsák egy szűztől született. Ezt elég nehéz elképzelni így, hogy Sára 99 évesen hogyan lett volna szűz. De próbáljuk meg így végigvinni a gondolatmenetet. Sára szűz volt, hiszen képtelen volt megtermékenyülni. Tulajdonképpen már nem termékenyülhetett meg, már nincs abban a korban, hogy itt bármi is történhessen, és szűzként fogan meg benne Izsák. És szűzként szüli Izsákot. Ugyanez történik Mária esetében, csak az első, kezdeti periódusnál, ő még - nem már - hanem még nem képes megtermékenyülni. És Isten közli vele az Angyal által, hogy erő által fog megtermékenyülni az a petesejt. Isten ereje fogja azt életre hívni. Tehát nem száll le a galamb, nem lesz semmi hókuszpókusz, nem lesz árnyékolás… Menj hozzá Józsefhez, éld meg a házaséletet úgy, hogy tudod, hogy még elméletileg nem lehetne gyereked. Isten adja az életet! És, hogy ezt mi támasztja alá? A következő vers, a 36. vers: „És íme Erzsébet a te rokonod, ő is fogan fiat az ő vénségében És ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak”. Mert -és itt van a lényeg!- az Istennél semmi sem lehetetlen!” És itt van a lényeg! Nem azon van a lényeg, hogy most hogyan fogan meg Isten Fia, hanem azon, hogy nála nincs lehetetlen! Emberileg teljes mértékben lehetetlennek tűnik Máriának, hiszen még nem alkalmas biológiailag arra, hogy befogadja azt az ivarsejtet, és megtermékenyüljön. Nem alkalmas. Magyarul nem menstruál, nem tudja ezt, hogy hogy lehetséges ez? Még éretlen. És Isten azt mondja: „Nem! Meglesz az erő által, Isten ereje által! Nézd meg a rokonodat, Erzsébetet! Neki már nem lehetne, és mégis van! Neked még nem lehetne, de mégis lesz! És, hogy kitől? Természetesen a jegyesedtől, Józseftől! Józseftől lesz! Ne félj hozzámenni Józsefhez!” Tulajdonképpen ez az angyalnak az üzenete: Ne félj hozzámenni Józsefhez! Menj hozzá, mert Isten csoda módon fogja azt az életet adni! Isten Fiának a fogantatása ezért csoda! Nem azért, mert rászállt a galamb Máriára, hanem azért, mert lehetetlen lett volna, hogy Ő az életre szülessen és mégis megfogant, és mégis megszületett! Ismerünk ilyen csoda történeteket a Bibliában. És így megértjük, hogy miért számított csodának ez a születés. Ettől egy csoda! Egy picit gondoljunk arra, hogy mi is történik most a női szervezetben Máriában! Érik egy petesejt, érik arra, hogy legelsőként megérve úgymond távozzon a szervezetéből, hiszen az első menstruáció ezt jelenti, hogy az érett petesejt nem termékenyül meg, és távozik a nő szervezetéből. És ez aztán havi ciklusonként mindig ott van, hogy ott van egy érett petesejt, de ha nem termékenyül meg, távozik. És mi történik? Ott van egy érett petesejt és nem fog meghalni, nem fog még ki se távozni, nem fog elmenni az az élet, hanem szinte első zsengeként megtermékenyül. Szinte lehetetlen módon megtermékenyül, és életté válik. És ebben benne van az, hogy: Igen! Isten az első zsengét kéri. Isten az első zsengében adta a Fiát! Még ki se távozott az az érett petesejt. Nem adott lehetőséget az elhalásra, hanem azt mondta, hogy az élet élni akar, és én életet adok! És ebben van a csoda! Ebben van a csoda, hogy lehetetlen lett volna, de Istennél lehetséges lett! Miért? Azért, mert ami számunkra csoda, és ami számunkra teljesen emberfeletti, és ami számunkra a földi törvények feletti, az Istennél természetes! Istennél természetes volt az, hogy ezt a fiatal lányt kijelölte, és azt mondta: „Mária! Ott van József, menj hozzá férjhez! Menj! Ne félj!” „De hát én még…” „Nem! Nem vagy kicsi! Nem vagy éretlen! Menj hozzá férjhez, mert Isten ereje lesz az, ami életet fog adni! Igen, háld el vele a házasságot! Isten ereje lesz ott, és ettől lesz szent!” És amikor az írásokban később Pálnál, Péternél azt olvassuk, hogy: „Nem a férfiú akaratából született...” akkor erről van szó, hogy nem a József akaratából született. Olyan szinten, hogy nem a József vágya szerint született. Nem az emberi akarat szülte Őt, hanem az Isteni akarat! Természetesen kellett hozzá József, mert az élet így jön a Földre, hogy a férfi és a nő találkozik. Nem csak megfogja egymás kezét, hanem eggyé válik. Igen, József és Mária eggyé vált. De nem József akaratából született az a gyermek. És ez nagyon fontos, hogy ezt a különbséget értsünk, és lássuk, hogy a férfinek az akarata, az tulajdonképpen itt megszűnt. Józsefnek az akarata itt megszűnt. De nyilván a nemisége nem. Kellett hozzá, igen kellett a hímivarsejtje és kellett Máriának a petesejtje. És ebben megszületett az élet, egy teljesen lehetetlen helyzetben! Na, ez az üzenete! Ez az üzenete a fogantatásnak! Ez az üzenete Isten Fiának a világba való jövetelének, és ez az egésznek a célja, hogy megismertesse nemcsak a zsidósággal, hanem az egész emberiséggel, hogy Istennél nincs lehetetlen! És Isten mindig az első zsengét kéri. Mindig. És kéri azt a tökéleteset, azt a tisztát, ami még érintetlen. Mi a számunkra az üzenet itt és most, ma? Az, hogy ilyen szellemi hozzáállásunk legyen. Legyünk ezek a „batulák”, legyünk ezek a szüzek, akik képesek minden egyes első zsengét, minden egyes gondolatot, minden egyes érzést azonnal odaadni Istennek, s várni tőle a termékenységet. Lukács evangéliumában nem véletlen hogy Máriát veszi elő, hiszen Lukács elsődlegesen a pogányoknak írt, és a pogány kultúrkörben is a termékenységnek a szimbóluma mindig a nő. Ez hitrendszertől függetlenül, mindenhol így jelenik meg. Máténál egy kicsit más a helyzet. Ha megnézzük Máté Evangéliumát, azt vesszük észre, hogy az első fejezet egy genealógiával vagyis egy családfával kezdődik. Ami a zsidóságnál megszokott. Ugyanis Máté köztudottan zsidóknak írt. Héberül íródott az ő evangéliuma eredetileg. Állítólag elveszett. És ő az evangéliumában a héber gondolkodásmód szerint építi fel a mondandóját, a nyelvezete is ugyanaz. Megszokott. Nem idegen abban a közegben. És az ő írása és evangéliuma a családfával kezdődik. Azzal a családfával, amelyben Ábrahámtól kezdve tulajdonképpen végigmegyünk a Dávidi családfán, eljutunk Dávidig, és utána folyamatosan Dávid nemzetségétől lefelé is olvashatjuk azt, hogy ki kinek a leszármazottja. Ez fontos a zsidóságban mind a mai napig. És ez hangsúlyos lesz Máténál is. Nem véletlenül kezdi így az evangéliumát, mert be kell tudni azonosítani, hogy ki a Messiás. Be kell tudni azonosítani, - egy nagyon erős azonosságtudat van ebben - tudni kell, hogy hova tartozik, kihez tartozik. Bele kell tudni helyezni a népbe. Ez egy nagyon erős identitástudatot ad, hogy együvé tartozunk, egy nemzetségből valók vagyunk, közös a családfánk. És a következőképpen sorolja fel, nem fogom az összest felsorolni, csak a végéről néhányat, 15. vers végétől: „Eleázár nemzé Matthánt, Matthán nemzé Jákóbot. Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki a Krisztusnak nevezteték” És mint említettem, a héber eredeti szöveg eltűnt. Azonban van egy ahhoz nagyon közeli szöveg, ami nagyon erősen a héber szövegre épült. Ez az úgynevezett „ó-szír” fordítás, melynek a Szinaj-hegyi változatában a következőt olvassuk: „Eleázár nemzé Matthánt, Matthán nemzé Jákóbot, Jákób nemzé Józsefet, József nemzé Jézust, aki Krisztusnak neveztetik.” Úgy érzem, hogy elég egyértelmű, hogy hogyan is történt Isten Fiának a megfoganása... És miért lesz ez hangsúlyos? Azért, mert a Dávidi ház az Józsefen keresztül jön, és nem Márián keresztül. Dávid fiaként van megjelölve a Messiás, és egyértelmű, hogy apai ágon öröklődik mindez. És azért is hangsúlyos, mert egy patrisztikus rendben vagyunk, az apa vonala van képviselve, az apa által lesz meg az élet, ám az élet adója - mint ahogy olvastuk a Lukács Evangéliumában - az élet adója és teremtője maga Isten. És, hogy miért is lett ez az egész így elcsúsztatva: „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus”? Ezt a későbbiek során fogjuk megérteni. Most előljáróban csak annyit, hogy az egyháznak nyilván az évszázadok során szüksége volt arra, hogy valamiféle misztériumot fenntartson. A misztériumok azok a katolikus egyházban elég erősen jelen vannak, maga a születéstörténet is egy ilyen misztérium számukra. És nagyon könnyen és ügyesen rá lehetett húzni bizonyos dolgokat és szókifejezéseket arra, hogy ezt a misztériumot ápolják. Nem akarok így estefelé egyháztörténeti órát tartani, de ahhoz, hogy megértsük, hogy miért is került ez így be, és miért lett így átírva csak egy pici szófordulattal, máris Máriára terelve a hangsúlyt, azt akkor tudjuk megérteni, ha tudjuk azt, és látjuk azt, hogy Krisztus után 325-ben a niceai zsinaton kimondják: a Fiú egylényegű az Atyával, vagyis Isten Fia nem más, mint Isten. Eggyé kell tenni. Be kell hozni. Egyszerűen be kell hozni egy újabb istenséget, mert ez az egyistenhit nagyon nehezen értelmezhető a pogányok számára. Fel kell ruházni isteni tulajdonsággal, és isteni személlyel az Isten Fiát is. És, hogy ezt fenn tudják tartani, úgy kell kanonizálni, tehát összeállítani az anyagokat, hogy ez kiolvasható legyen a szövegekből. És sajnos tényeket mondok azzal, hogy minden egyes szövegfordítás az eredeti szövegnek a romlásával jár. Akár tudatos, akár nem ez a rontás. Tehát minden egyes fordításnak a fordításával veszít a szöveg eredetiségéből, és azt vesszük észre, hogy egyszer csak elmentünk az eredeti szövegtől, és máris elmentünk egy olyan irányba, hogy nem József lesz itt a kérdés, hanem Mária. Máris eltereltük Mária felé az irányt. De volt is erre ideje a katolikus egyháznak, uszkve 60 éve. Ugyanis 382-ben a római zsinaton lezárul a kanonizálás, vagyis összegyűjtik az összes újszövetségi adatot és azt mondják, hogy itt pont. Innentől kezdve nem írhat hozzá senki semmit. Lezártuk, ez az egységes. Volt ott a két dátum között kb.60 év, ott azért lehetett mit még írogatni, így fordítani, úgy fordítani - nem megyek bele. Nem a rosszindulat beszél belőlem, egyáltalán nem, csak a tények. A tények azok, amik úgy gondolom, önmagukért beszélnek. Igen, tudatos leválása történt a zsidóságról a kereszténységnek. Ez esetben már a pogány kereszténységnek, de ez egy másik témakör lenne, hogy hogyan, mikor, miként? Tudatosan szedtek ki dolgokat. Itt most maradjunk meg annyinál, hogy igen, József az apa. És ez fontos lesz a későbbiek során majd a Máté írásában különösen, amikor tovább vesszük azt, hogy Jézus színre lép, és elkezd tanítani. Miért lesz az fontos hogy Józsefnek a fia? Miért lesz az fontos, hogy ő az ácsnak a fia? Miért lesz az fontos, hogy ő Galileából való? Ezek mind-mind meghatározzák majd a későbbiek során Jézus tanítását. Meghatározzák azt, hogy miért áll majd állandóan ütközésben a farizeusokkal és a papsággal? De ez egy másik témakör. Most amit csak itt a születéssel kapcsolatban ki szeretnék hozni: igen, József fia. József nemzé Jézust. És visszatérnék a Lukácsra, hogy mitől lett ez az egész emberfeletti. Azért, mert Istennél semmi sem lehetetlen. József nemzőképes volt, ivarérett volt. Mária még nem. Mária még azért volt a jegyesség állapotában, mert várt arra, hogy végre férjhez mehessen élete szerelméhez - hogy oldjam kicsit ezt a komolyságot. Várt, várta, és tényleg várta azt, hogy végre feleség állapotba kerüljön. És akkor Isten egyszer csak közbelép! Közbelép azzal, hogy egy lehetetlen helyzetből lehetségest állít elő. És valahol ez az, ami súlypontja lesz az egésznek. Súlyos, és hangsúlyos, hogy Isten Fia miért jött? Azért, hogy megmutassa ennek a világnak, hogy Istennél semmi nem lehetetlen! Ezért! És az egész földi életútja pont arról szól, hogy felvezet minket oda, ahhoz a feltámadáshoz, amire azt gondolnánk, hogy lehetetlen. De pont a születése, és az egész földi útja, és az egész csodatevése és mindene a Messiásnak felkészít minket arra, hogy fel tudjuk dolgozni, tudjuk értelmezni, hogy mit jelent a feltámadás! Hogy mit jelent szellem szerint élni, hogy mit jelent szellemben meglátni az Istent. Valahol ez a mondat nagyon sokszor elsiklik a figyelmünk elől, de ez a záró mondat, és nem véletlenül így zárja az angyal az egész kijelentést, hogy Istennél semmi sem lehetetlen! Legyen ez ma az üzenet: mi mit is tudunk ebből az egész fogantatásból, Isten Fiának a világba jövetelétből átvenni, hasznosítani, és felhasználni ma? Azon túl, hogy megtudtuk, hogy hogyan történt? Azt, hogy semmi sem lehetetlen! Ha ma egy olyan helyzetben vagy, ami emberileg lehetetlen, hogy már nincs eszközöd arra, hogy megtedd, akkor azt mondja Isten: Én megteszem! És a Messiásnak ez a küldetése: Én megteszem, és megmutatom, hogy Istennél semmi nem lehetetlen! És a messiási csodák mind-mind erről szólnak, hogy Istennél semmi nem lehetetlen! Ez ma a Messiáshívőnek az üzenete: Istennél semmi sem lehetetlen! Amikor megszakadnak a határok, amikor kész, amikor nem tudunk továbblépni, mert be vagyunk korlátozva ide a földre, fizikumba, testbe, lélekbe, akkor Isten azt mondja, hogy de Én túllépek ezen, mert Nálam semmi nem lehetetlen! A születéstörténet szóljon erről! Isten Fiának a küldetése a mi személyes életünkben szóljon erről! Istennél semmi sem lehetetlen! És amikor ma egy olyan helyzetben vagy, hogy kész, mindent megpróbáltál emberileg, hogy összejöjjön, és nem jön össze, és nem tudod megcsinálni, és úgy érzed, hogy kész, itt a vég, akkor gondolj Máriára! Gondolj arra a Miriámra, akinél emberileg még képtelenség volt, hogy megfogadjon benne az élet. Gondolj arra, hogy Istennél minden lehetséges! És ezt sokszor hangsúlyozza a későbbiek során Jézus a tanításában: embernél lehetetlen, de higgy, hogy Istennel minden lehetséges! Ha semmi más nem üzenet ebből a ma estéből, ez az egyetlen egy mondat legyen üzenet, ez legyen az üzenet: ISTENNÉL SEMMI SEM LEHETETLEN!
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |