|
Mélyen van a gyökered? Shabbat Röé 1. Csendesnapok Hajdúszoboszló 1. 2020. augusztus 15.
Orbán Béla:
Mózes V. könyvének a 12. fejezetéből a 13.-14. verset olvasom: „Őrizkedj attól, hogy bemutasd áldozataidat bárhol, hanem csak és kizárólag azon a helyen, amit kiválaszt az Örökkévaló törzseitek egyikében.” Ezen a napon egy csendesnapon vagyunk közösségben együtt, és a heti szakasz Sabbat Röé: lásd. Sokszor előhozott hetiszakasz, nagyon sok üzenettel. Gondolkodtam, hogy mit lehetne most elővenni és mi az, ami fontos számunkra. Minden hetiszakaszban, minden bibliai részben vannak törvények, tórai törvények, micvák, tehát jó cselekedetek, amit felsorol a Biblia. S ezeket részleteire bontották a rabbik valamikor, hogy ez kötelező-e, vagy egy jó cselekedet, és vannak tiltó törvények is, amelyeknek a száma ezen a héten megközelíti az 50-et. Nagyon sok van, és egy hétig itt kellene lenni, hogy az ötvenvalahány törvényt elővegyük, kiboncoljuk és sorban megbeszéljük. No, ez annyit jelentene, hogy akkor mindjárt szerzetesrendek lennénk és akkor itt két évig bezárnánk magunkat, mint valami cellába, és akkor végig mennénk rajta és elbeszélgetnénk ezeken a történeteken. De most azért elővettem ezt, hogy a te áldozatodat azon a helyen mutasd be, amit Én adtam neked. S ebben a pillanatban ennek a törvénynek a kérdése mennyire aktuális és mennyire fontos számunkra, ezt szeretném egy kicsit kihozni, kicsit megérinteni titeket is, hogy: valóban jó helyen vagyunk mi? Nem per pillanat itt Budapesttől távol, mert jó helyen vagyunk, mert mindenki ideért és mindenki együtt van, jó helyen vagyunk. De mi a mi áldozatunk? S hogyan működik a mi helyünk az életben és a mi magánéletünk hogyan működik? Valóban a helyemen vagyok én? Mert végig lehet élni egy életet, hogy 40-50 év után jövök rá, hogy nem ezt a lovat akartam, nem ezt a helyet akartam. S az egész világ erről szól a mai nap, hát akkor tovább képezzük magunkat, a fogorvosból lesz állatorvos, az állatorvosból – mondhatnám tovább – grafikus, és hadd ne mondjam. Folyamatosan nincs a helyén valaki, mert egyszer nem indult el a helyére. Ez egy korszerű állapot és a mai huszonéveseknek egy nagyon nagy átka, mert rengeteg probléma következik ebből, mert se családalapítás, se semmi olyan, amit Isten adott lehetőségként, elrendelésként nem működhet, mert nincs a helyén. Hányszor van az, hogy nem vagyunk a helyünkön és egyáltalán a helyünkön vagyunk-e? Folyamatosan elhangzik, hogy de jó egyedül lennünk, a barlang kereszténységünkben, vagy barlanghívő életünkben. Helyeden vagy? Nem akarom Illést elővenni, akinek Isten szólt maga, hogy mit keresel te itt. Sorban talán az ember is sokszor meghallja ezt a hangot: és te most mit keresel itt? Nem a mai napról mondom, hanem adott esetben az ember valahogy elbotorkál, elmegy ide-oda, böngészik az interneten. Mit keresel te ott? Mit kukucskálsz be másnak a hazugságába, mert általában egy mutogatós oldalon nem minden igaz. Mit keresel a másiknak a sztoriján a celebektől kezdve a keresztény celebeken át? Mit kotorászol? Helyeden vagy? Úgy gondolom, hogy ez a bibliai vers, ez a tórai törvény, ami a 613-ban benne van, ez számunkra bizony igencsak fontos. Igencsak fontos, hogy a helyünkön legyünk. Amikor arról kell beszélnünk, hogy a helyünkön vagyunk-e, akkor megint csak egy természeti példát kell előhoznom. Természeti példát, méghozzá a saját otthonunkból, vidéki otthonunk mellől. Két fajta fa, ami nagyon-nagyon él és nagyon-nagyon divatos és életképes: a mi meggyfáink, amit kiirtani sem tudok lassan, és az akácfa, ami ott van a Rónaságban, ott van az Alföldön. Miért hozom elő ezt a két fát példaként? Miért pont az akácot és a meggyfát? Azért, mert ezek viszonylag rövidéletűek. A meggyfa is 20-30 évig él és utána eltűnik, de helyette már van 30 másik. Igazából a rövid életnek mi az oka? Az, hogy nincsenek a helyükön, illetve ezek speciálisan ilyen helyen élő fajták. Ilyen élő fajta keresztény van. Miért? Azért, mert a meggyfa és más fatípusoknál is ismert: nem lefele növekszik a gyökere, hanem szép oldalgyökerei vannak. S ez az embernek nagyon sok esetben a sajátossága. Ezért rövid életű a hívő élet, ezért rövid életű a saját fizikai életünk, biológiai életünk is, mert nem lefele megy egy főgyökér. Talajtalan vagy, nem megy le, hanem oldalt terjed a kis hajszálgyökér. Megyek ide-oda-amoda, és mindenhol keresem a tápanyagot. Nevetni fogsz, egy meggyfának alul alig van gyökere, de oldalt rengeteg van. Iszonyú könnyű kivágni különben. Volt tapasztalatom, már 2-3-at ki kellett szednem és oldalirányba terjed. Ez az oldalirányba való terjedés rengeteg dolgot leleplez. Az oldalirányú terjedésnek két lehetősége van: vagy vékony a termőréteg, vagy a termőréteg alatt jön egy olyan záró réteg, amit a növény, a fa nem tud áttörni és oldalirányba terjeszkedik. Valami gátolja azt, hogy te az életedet jó helyen éld le, begyökerezzél, legyökerezzél. Az emberek többsége úgy él, hogy oldalt keresi a tápanyagot. Ide megyek, ott mit kapok, a hajszálgyökérrel a felszínesség, mint olyan, jellemző. A felszínes hívő élet, kotorászok, olvasok, mindent csinálok, innét csipegetek, onnét nyalok, és ez a kis meggyfámra hasonlít. Ebben a vékony rétegben, ami a mindennapoknak a nem tudom milyen bizonyságának mondott – de lehet az is – tápanyaga, abból élek. Élek egy kis zenéből, élek egy kis akármilyen gyenge tanításból vagy bizonyságból, az oldalgyökerekkel tapogatózok. S mindenhol ott vagyok, minden gyülekezetben, minden érdekel, mindenhova futok, szaladok, fontoskodok. Hát ez olyan, mint a meggyfám, nincs gyökere. S ha nincs gyökere valaminek, az annyit jelent, hogy nincs a helyén. Ha valaki nincs a helyén, akkor igazából csak rövid életű a hívő élete is, mert előbb-utóbb elfogynak azok, ami a környezetedből éltet téged, mert az a felszínesség, az a kevés tápanyag, ami ott van a homokdombok tetején, az a kis termőréteg, az a kis talaj, az nem sokat ér. Nem sokat. Az a 30 éves keresztény múlt valahol, vagy 50 éves, vagy 500, az a termőrétegnek, a leülepedett bizonyságoknak a tápanyagát tartalmazza. Lehet belőle megélni, lehet sztorizni Modershon Ernőtől kezdve Kálvin Jánoson keresztül, mondhatnék ezer ilyet. Igen, ez az ő 100, 500, 200, 20 évvel ezelőtt történt bizonyságuk. Lehet belőle örülni, hogy milyen jó volt Modershon Ernőnek az árvaházai, hogy imádkozott és mit csinált: felszínes dolgok. Felszínes dolog, hogy ennek a gyülekezetnek milyen 20 éves vagy 30 éves múltja van. Igen, felszínes dolog. Előbb-utóbb kimegy a tápanyag. Előbb-utóbb ráadásul ugyanaz, mint az óriási fáknál, a távolra ment hajszálgyökereknek nem lesz annyi erejük, hogy visszahozzák a tápanyagot a törzshöz. Ki fog száradni, a felszínes hívő életnek ez a következménye. A felszínes életnek ez a következménye: mindent tudok, mindent betakarok a gyökerekkel, mindenhol szívok mindent, minden ismeretet, tudást, minden bánatot, csak lefele, az alapokra a főgyökerem nem működik. Nem tartozom senkihez, mert felszínes a hívő életem. Felszínes az egész életem, ez nemcsak hívőről szól, hanem arról a korról, amiben élünk. Ha nincs emléked, nincs átadás generációról generációra, nincs régi, régi, régi tapasztalata az ősöknek, nincs emlékezet, abban a pillanatban te egy felszínes lény vagy, aki 20-30 évig el van, utána 50 évesen megöregedett és jó napot kívánok. Most milyen a mi életünk? Ez a felszínes, mint a meggyfám, vagy olyan, mint amelyik tényleg szinte ligeteket alkotó oázisnak a fája, ami megtalálta lenn a vizet, és a róla lepotyogott kókuszok és egyebek újra kikelnek és egész oázis ligeteket alkotnak. Tényleg vannak-e gyümölcseink, amik szintén megtalálják, amiből úgymond én is kicseperedtem, vagy felszínesen megyek, de az igen agresszív, szemtelen növény, mint az akác. Mert az akác az egy nagyon szemtelen növény: az törtet, erőszakos. Ja, miről beszélek, amikor akácról beszélek? A tűzrevalóról? A gyülekezetekről. Misszióról beszélek. Nincs gyökere és akkor minél több helyre, minden módszerrel el kell menni, a felszínen mindjárt be kell kaszálni minél több embert. Felszínes gyülekezetek. A felszínes gyülekezetek jellemzője az, hogy missziósok, a felszínen terjeszkednek. Nem a gyökerekbe lefele, hogy a gyökerekkel lefele akár óriási fává nőve, az ő gyümölcseiből legyenek üdítő oázis ligetek. Igen, a mi életünk is így néz ki: felszínesség = rövid élet. A felszínesség annyit jelent, hogy Isten nem szól egy idő után, elszáradok, legyengülök, és kész. Volt 30 évem hívőként, de minek. Az igazi hívő élet arról szól, hogy le a mélybe, keresd a vizet! Keresd a vizet és tényleg erről szól, hogy: van-e helyed, ahol áldozol? Mert ott, ahol megtalálod Isten Igéjét, ott jön a gyümölcs. A gyümölcs lepottyan, lesz belőle másik csemete. Egy körforgás úgy elindul, ami egy életet adó és életet előidéző hívő élet is. Igen, nem megyünk a mélyre, mi oldalt kaszálunk. Mi van itt megírva, mi hallható ott, meg nyalakodunk keresztben, hosszában. Állj már meg! Nem vagy a helyeden! S ráadásul belépsz egy akácos társaságba, amelyik téged beindít, hogy még össze kell szedni másik 10 akácot, és terjed és terjed, terjed az Alföldön az akác, ami semmi másra nem jó, mint tűzre, meg néhány karót lehet belőle csinálni, meg akármiket, de alapjában véve összességében gyümölcstelen és értéktelen fa. Vad, agresszív. Na, most egy agresszív gyülekezetben akarsz lenni, ami így a felszínen rohan, vagy valóban egy oázis ebben a világban, ahol van élet, mert van alul, messze lent víz és törekedsz-e Isten Igéjét ott lent megtalálni? Vagy mit mondott ő, mit olvastam tőle, mit hallottam itt, összevissza szaladgálok, mint pók a falon. Melyik? Ennek az összevissza szaladgálásnak fáradtság a vége, mert nincs önmagadnak tápanyagod. Önmagadnak nincs. A távolságok, meg itt is voltam, ott is voltam, végül elfáradtam, ez a folytatás. Hol a helyed? S ez a polgári életnek nevezett életünkben és a hívő életünkben is ott kell, hogy legyen. Isten iderakott, akkor itt kell begyökereznem. Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy folytatom azt, amit apám, anyám, hanem Isten ahova tett, azt Ő jelölte ki nekem. De ha kijelölte, ad hozzá vizet, ad hozzá az életnek az alapfeltételeit, hogy megtalálod, ami éltet, ami üdít. Ez akár lehet egy hivatás, akár lehet egy hívő élet, akár lehet egy élettér, hogy hol akarok élni. De ebben a világban nagyon-nagyon oda kell kiabálni, hogy ne menj el Angliába, mit tudom én hova, össze-vissza, mert talajtalan leszel, mint a csáp, mindenhova mész, hogy hol lehet több pénzt keresni és nem fogsz élni. Ötven évesen, amikor az erőd kifárad, egyszerűen kiszáradsz. Ennyi. Valahol le kellene gyökerezni. Valahol lehet elkezdeni egy életet, de oda kell ültetni azt a csemetét, ahol valóban az ő helye van. Természetesen nem a palántásnál van a fának a helye, hanem ott nevelődik, akárhol is, de a helyére kerül. Én is egy áruházból viszem a cseresznyefát haza és nem az áruházban fog cseresznyét hozni, hanem ott, ahova elültettem, mert tudom, hogy az jó neki, tudom, hogy van elég tápanyaga és gondozom is persze valamelyest. Te hova lettél leültetve? Ilyen kis rohangáló vagy, mert erről szól ma a keresztény élet? Úgy, mint a fogyasztói társadalmak egy látható oldala, formája. Vagy erőszakosan, mint az akác megyek, vagy úgy, mint egy szegényke kis oldalhajtásos fa, megyek, mindenhol csipegetek valamilyen hajszálgyökerekkel a környéken, ott, ahol vagyok, mindenhol valami kis élelmet szerzek magamnak. Éltem 20 évet, éltem 30 évet Bibliával a kezemben, és éltem – hadd ne mondjam a neveket, sorban lehetne mondani – ennek a tanításában, meg ez jött Amerikából, meg az, na jól vagyunk, meg még hallottam ott valahol a bal sarokban egy jó kis próféciát, ez meg szépen bazsevál a nem tudom melyik keresztény című történettel. Ezek hajszálgyökerek, egy ideig nagyon kellemes állapotot hoznak. Kellenek a hajszálgyökerek is, hogyne. Kellenek az élmények is, kellenek mások bizonysága, de a gyökér nélkül, a főgyökér nélkül te senki vagy. Előbb-utóbb meghalsz, kiszáradsz. S az áldozatodat oda vidd ki, amit Isten jelölt ki. Mi az áldozat? Lényegében minden, amit én Istentől kaptam, az áldás. Mi az áldozat? Azt, amit áldásként kaptam, odateszem az oltárra. Na, de ha nincs ott az oltár, akkor én hova teszem? Ja, hogy a társadalomnak, pártomnak, kormányomnak, vízi bicikli egyesületnek, vagy nem tudom kinek az oltárára odaraktam. Hova raktad? Hova raktad azt, amit kaptál Istentől? Hova? Hova raktad az összes talentumodat, az összes mindent, amit Istentől kaptál? Mert az áldozatod nemcsak bűnáldozat, hanem hálaáldozat. Kinek adtál hálát? A meteorológusoknak? Urológusoknak, vagy kinek? Kinek adtál hálát? Vagy Istennek! Hogy működik az én áldozatom, hálaáldozatom, bűnáldozatom? Mert tudunk mi egymástól is bocsánatot kérni, jaj, bocsáss meg, és Istenhez nem jutunk el. Hol kell adnod az áldozatot? Amit Isten jelölt ki! Azt hiszem, hogy a mai napnak is sorban lehetne mondani: tényleg jó helyen vagy? Tényleg ott vagy, ahol kapsz vizet? Tényleg ott vagy, hogy megerősödtél és mint egy idős fa, sorban hozod a terméseket, a gyümölcsöket? A hívő életednek van gyümölcse? Van? Akkor lehet, hogy te kapcsolatban vagy az élő vizek forrásával. Ha meg egy idő után kezdesz kiszáradni, eltompulni, elfáradni, az Úr nem szól, jaj, mi van itt, mi ez a csönd, akkor te a kis meggyfám vagy, aki elérkezett a határokig. Kiszipolyoztad mindenhol a földből azt, ami neked tápanyag volt, a te leveleidből majd csak később lesz valami kis tápanyag, esetleg még te is kapsz belőle egy-két év után, gyakorlatilag felélted azt a területet, ahol te élsz. Kiszedted a földből a tápanyagot, nincs folytatás, a hajszálereid meg nagyon gyengék. Az élmények, meg egyebek nem a hívő életnek az erősítői, hozzá tartoznak, de nem adnak életet. Nagyon jól érzem a gyülikében magamat, nagyon jó a hangulat, szép és jó oldalhajtás: de mi az Ige? Mi az Ige, ami életet ad, ami engem is élővé, gyümölcsözővé, virágzóvá tesz? Hol van? Hol van az én saját életem végre egyszer lehorgonyozva, legyökerezve, hol van? A fél világ tekereg jobbra-balra, keresztbe-hosszába, és ez a baja, hogy elhalt érzelmileg, hitben és mindenben. Ha két ember nem találja meg a helyét az életben, hanem egyik faluból a másikba megy, akkor elmondhatja: ez tiszta Amerika, utazunk jobbra-balra. De hol az életed? Ezt az akác terjedését, erőszakosságát vedd már észre máshol, hogy még feléd is kinyújtják a csápjukat. Még belőled is tápanyagot akarnak szerezni. Minél nagyobb misszió, annál több pénz. Minél nagyobb misszió, annál több fej – bocsánat, lélek és annál több támogatás, tized, bevétel. Hát oldalirányú. A gyülekezetekre jellemző. A vallási képződményekre jellemző az oldalirányú: minél több embert elérni, mert valahonnan ők szeretnének élni. Valahonnan szeretnék magukat éltetni és nem lentről az Igével éltetik magukat és le minél mélyebbre, hanem úgy oldalt. Te megjelensz és kiszívják belőled a maradék erődet is, mint a pók a légyből, oldalirány. Tényleg a mi életünk le van-e gyökerezve, keressük minél mélyebben azt, amit Isten ígér? Nekünk éltető erőt akar adni. Vagy oldalirányba csápolunk, mint a polip és egy felszínes ember vagyok. A felszínes embernek a jellemzője: minden érdekli, ami a környékén van, ami elérhető számára. Ez ideig-óráig fenntartja, ideig-óráig még hozhat meggyet is, hozhat, de tudd meg: ez nagyon rövid életű. Nincs folytatása. Nincs folytatása, a fa kiszárad, lesz majd másik, sőt még lehet, hogy a te magodból lesz másik, de ugyanúgy ő is azt a rövid életet fogja élni, ugyanezt a gyorsan kiszáradó életet. S amikor Istent keressük, akkor nagyon sok ember van, aki a kiszáradt életével jön. Egyetlen egy mondat: áss a mélyre, oda le. Tudd meg, hogy ki vagy, tudd meg, hogy mi a helyed, ott végezd az áldozatodat, a bűn és a hálaáldozatodat egyaránt. Ott, ahol Isten jelölte ki neked. Mert, ha nem veszed észre, másnak adod oda a javaidat, másnak adod oda a szívedet, érzelmeidet, anyagi javaidat, mindent. Isten pedig azt mondta: ott áldozhatsz, amit ÉN adtam a törzseknek, vagyis neked, aki valamelyik törzsnek a tagja vagy. Valamelyik közösségnek, valamelyik családnak, valaminek te vagy a része. Találd meg ezt, hogy ki vagy, találd meg, hol a helyed és az összes felszínes, akármilyen könnyen hervadó életed örökké élni fog. Egy, mert ha mélyre eljutsz, akkor megtalálod az ÖRÖKÖT is, de hosszantartó, tartós hívő életed van, gyümölcsöző életed. Számomra ennyi az egyik parancsolatnak az értelmezése mind abból 53-ból, ami benne van a hetiszakaszban. De úgy gondolom, hogy pontosan egy ilyen napon, amikor most együtt vagyunk, nagyon fontos kérdés: mélyre akarsz-e jutni a gyökered által, vagy oldalirányban tapogatsz a lehetőségek irányában? Az egyik az ÉLET, a másik pedig a korai kiszáradás.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |