Bizonyságok
 
 
 
 
Csend és hallgatás
 
(a bizonyságot egy külföldön élő testvérünk írta, így ékezeteket nem tartalmaz)
 

A “csend es hallgatas”-rol szolo szavak, bennem maradtak, s gyulekezetemben en a “csend”-ben voltam, fel kellett ismernem azt a tenyt, hogy egyben az elidegenulesben, s az elzarkozasban, s felismerve azt, hogy ez egyaltalan nem jo meg nem szep… s a gyulekezetben menven latvan egy valamifele oromteli egyseget amelyben egyek voltak, amelytol elhataroltam onmagamat, jott egy szivbeszuro fajdalom, hogy mindez nincs Istennek oromere. Majd a felolvasott Ige Galatiakbol, megutotte a fulemet: “mindenki a sajat tetteit vizsgalja meg, es akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, es nem a maseval”, s az ehhez fuzodo magyarazat a szovivotol az volt, hogy ne hasonlitsuk magunkat masokhoz, hanem a sajatunkat, a szamunkra adott feladatunkat vegezzuk… amirol eszembe jutottak mindazon feladatok amelyek az enyemek (mert neha elovettem egymagam is ezt a temat, hogy mik a feladataim, s rendszeresseggel ujra meg ujra leporolva eloveszem), amely egyben arra is felnyitotta szememet, hogy ebbe a gyulekezet tagjainak a jobbatetele nincsen benne, hanem csak hogy eljek egy szelid es bekes peldamutato eletet, amelyben Istenben megelem es teszem a dolgaimat, mint pl feleseg szerepemet (ami mar onmagaban sokszor eleg nagy ahhoz hogy minden eromet igenybe vegye) Persze, ezzel a dolgok es a gyulekezetben levo bunok nem szunnek meg, de biztosan viselkedesemmel inkabb csak akadaly lehetek igy masok szamara, mint segitseg abban, hogy mindenki megtalalja elhivasat, sot en magam is ezzel veszelybe teszem sajatom betolteset…

Tehat megkoszonom s megkoszontem Istennek azt, hogy felnyitotta bunomre szemeimet, meg azt is hogy megengedte ezt a helyzetet, s hogy ezt mint tanulsag lehessen a szemem elott. Felismertem azt hogy nem bocsatottam meg egy bizonyos szemelynek, s bocsanatot kertem Istentol, hogy ilyesfele erzeseket taplaltam s tartogattam. S ratalaltam e bunomnek az eredetere abban, hogy engedetlensegemben oly feladatokkal kezdtem foglalkozni, amelyekkel kapcsolatban Uram mar az egesz fejlemenyek legelejen intett arrol csendesen, hogy ne foglalkozzak vele, nem hogy nem valos dolgok azok, hanem hogy ez nem az en dolgom, s ezt az O kezeben kellett volna egyszeruen hagynom, megis ezen tulmenve magamra vettem ezek sulyat, amelyek szamomra tul nehezek voltak, s odaig vittek, hogy ott uljek elidegenedve s felfedezzem megis azt, hogy van valami ami megis mindenkit egybekot, amelybol en kiestem… hogy ott van koztuk az a szeretet, amely Istentol jon, amellyel az en elkulonulesemet is mintegy szeretettel kezeltek s Isten kezebe tettek (nem mintha mondtak volna, de viselkedesukbol ezt a vegkovetkeztetest vontam le), persze ezzel bizonyos dolgok nem szuntek meg letezni, s meggyozodesem, hogy szukseges a megteres sok sulyos helyzetbol, de nem eroltethetem ra senkire sem ezt, mindenki maga szabad akaratabol s Isten kegyelmebol juthat el s kaphatja meg, amelyben persze en magam is lehetek segitseg, de nem igy, ahogy ezidaig tettem. Igy inkabb csak foglalkozzak a sajat ugyeimmel, s a sajat hazam tajan takaritsak, hiszen ott is van sok tennivalo…
2010.03.24

Zsanett


Copyright © 2005-2019SÓFÁR Közösség
http://kehilatshofar.com