Bizonyságok 
 
 
 
TEéretted gyilkoltatunk  

Hajós Médi írása  

Hajós Médi, Az örök szövetség, A kövek elmozdítása és az Isten tenyerébe vésetten szerzője, beutazta Európát és az Egyesült Államokat, megosztva üzenetét Isten szeretetéről és hűségéről. Zsidó szülők gyermekeként született Magyarországon, Jézust, mint az ő Messiását röviddel a zsidó nép hitleri üldözése előtt ismerte fel. Hajós Médi 88 évesen elmondja írásában személyes megtapasztalását az Úr vigasztalásáról és ígéretéről a legnagyobb szenvedés idejében.  

-------------------------------------------------- -------------------------------------------------   

Hol volt Isten a holocaust ideje alatt?  

Több, mint 40 év ( most már 60 év - a ford. megj.) telt el a II.Világháború és a holocaust óta, mégis emlékeim abból az időből élénkek  és elevenek maradtak. Azóta az évek során beutaztam a világot és még mindig, bárhova megyek, egy keserű, szemrehányó kérdést hallok újra és újra: "Hol volt Isten? - Hol volt Isten, amikor az Ő választott népét kínozták és gyilkolták?" A legnagyobb örömöm, hogy kifejezzem nektek teljes hálával és bizonyossággal: Ő velünk volt! Személyes megtapasztalásomból tudom azt, hogy számíthatunk Isten jelenlétére a legnagyobb megpróbáltatásainkban, mivel Ő azt mondja, hogy Ő velünk lesz.             

" Minden szenvedésüket Ő is szenvedte,..."           

Ésaiás 63:9   

1991 tavaszán ez az igazság keresztyén életem egyik legcsodálatosabb megtapasztalásán keresztül erősítetett meg számomra. Különös módon egy kórházi szobában történt, ahol néhány napot kellett eltöltenem egy bordatörésből felépülve. Bár egy félprivát szobában helyeztek el, és a kórház eléggé tele volt, senkit nem jelöltek ki, hogy megossza velem a szobát. Később felismertem, hogy ez része az Úr isteni tervének, így teljesen a maga számára birtokolhatott engem és teljes figyelmemet Neki szentelhettem.   

Az ágyamban fekve, várva, hogy hamarosan elalszok, képzeljétek el a meglepődésemet, hogy hirtelen éberebb leszek, mint valaha és érzem az Úr jelenlétét, imádságra késztetve engem. Ilyen volt a bevezetésem egy dicsőséges megtapasztalásba, amely alatt Izrael Mindenható Istene szólt hozzám az Ő Szent Szelleme által. Ott, a kórházi szobám magányában, éjszaka két vagy három órán át az ÚR válaszolt sok, számomra leginkább égető kérdésekre és egyértelműen megerősítette személyes megtapasztalásaimat az Ő kegyelméről a holocaust sötét napjai alatt.  

Összeesküvés Isten ellen  

A Szent Szellem vezetése által kezdtem megérteni, hogy a holocaust tulajdonképpen Isten ellenségének egy próbálkozása volt, hogy eltörölje Isten népét, aki látható bizonysága Isten valóságának - az Ő Igéjének és személyének. A holocaust semmit nem tudott kezdeni a hittel, így nem csak a vallásos zsidók voltak azok, akiket megöltek, de inkább mindazokat, akik Izsák és Jákob magjának leszármazottai voltak,  meggyilkolásra megjelölték őket.  

" Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejüket emelik. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenceid ellen terveket szőnek. Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét !"                       

Zsoltárok 83: 3-5  

A holocaust, ami 1939-ben kezdődött, nem az első próbálkozás volt Isten népének eltörlésére. A 83-as Zsoltárban egy világos képet kapunk egy összeesküvés kialakulásáról, ami nyomon követhető az egész történelemben a mai napig, bemutatva számunkra, hogy Izrael ellenségei Istennek is ellenségei.  

Teéretted, ó Isten  

A holocaust bevezetője a "Kristály éjszaka" volt, amikor zsinagógák és imaházak százait gyújtották fel. Tórákat  és Bibliákat dobáltak ki az utcákra, míg a démonizált nácik megtaposták. Az ilyen tettek nem hagynak maguk után  kérdést, mint hogy ki volt a szervező erő e mögött a siralmas bánásmód mögött- Sátán. Az sem hagy maga után kérdést, hogy ennek a démoni gyűlöletnek kik voltak a céljai - a zsidók.             

" Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat."           

Zsoltárok 44:22, Róma 8:36  

Az Isten miatti szenvedés egy sajátos szenvedés és nem hasonlítható össze bármely más szenvedéssel. Pál apostol ezt ilyen módon írta le: " Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik." (Róma 8:18). A 2Kor 4:17-ben  ismét azt írja Pál :" Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk " .  

" Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben "           

Máté 5:11-12   

Ez a fajta szenvedés a holocaust tapasztalatát is leírja. Izrael történelme folyamán láthatjuk, hogy két fajta szenvedést élt át. Az egyik fajta kétségtelenül Isten fenyítése volt bálványimádás és engedetlenség miatt. A másik azonban a világ gyűlölete által jött, kizárólag azért, mert a zsidók Isten választott népe. Ezen okból a zsidók, akiket a holocaust során kiirtottak, Isten miatt szenvedtek, és ezért mártírok voltak, akik megkapták Istentől a megígért jutalmat- ők a mennyben vannak.  

Isten hűsége Izraelhez  

A holocauston keresztül felszólításunk van emlékezni Izraelnek nagy jelentősségére és fontosságára, mint az áldások hordozójára az egész világ számára. Sajnos van néhány keresztyén, akik Isten kifogyhatatlan szeretetének és hűségének meglátására vakok lévén azt állítják, hogy Ő végzett Izraellel. Ha Izrael nem volna többé Isten valóságának bizonysága, a zsidók már rég megszűntek volna az ellenség célpontjának lenni, és soha nem lett volna szükség egy holocaustra, mivel az úgy volt, hogy (ahogy Hitler meghatározta) " a zsidókérdés végső megoldása" lesz.  

A Malakiás 3:6-ban meg van írva: " Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákobnak fiai, nem emésztettek meg! " Isten létrehívta az  Ő népét Jákob kiválasztásával, még az ő születése előtt és azonosítja az Ő magjával, Önmagát "Jákob Istenének" nevezve. Így aztán Isten hűségének kérdését tekintve, az nem függ attól, hogy vajon Izrael, mint nemzet hűséges marad-e a vallásos gyakorlatokhoz és rendeletekhez. Ez inkább annak a kérdése, hogy vajon Isten, mint a mi szuverén Istenségünk hűséges marad-e az Ő Igéjéhez, vagy nem.             

" Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Ő elhívása."             

Róma 11:29   

Ha Isten többé már nem hű Izraelhez, akkor hol van a remény az Egyház számára? Pál apostol oly annyira foglalkozott épp ezzel a témával, hogy a teljes 11. fejezetet a Rómabeliekhez írt levélben a kérdés megválaszolására szentelte :" Elvetette Isten az Ő népét?" Pál felszólítja a hívő nemzetbelieket, hogy ne tartsák magukat jobbnak Isten "természetes ágainál", amelyek hitetlenség miatt kitörettek a "jó olajfából". Ehelyett figyelmezteti őket, hogy ismerjék fel azt, hogy ők " ugyanabba a jó olajfába" beoltott "vad ágak", a természetes ágak között, amelyek megmaradtak. Mindkét fajta ág ugyanabból a gyökérből táplált - Izrael gyökeréből.   

Az Efézus 2:12 és 3:6 elmagyarázza, hogy a nemzetekből valók, akik egykor "Izrael társaságától idegenek voltak,... reménységük nem volt, és Isten nélkül valók voltak e világon", miként váltak "örököstársakká és egyugyanazon test tagjaivá és részeseivé az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által."

Jézus Krisztusban való hit által, mind zsidó, és mind nemzetekből való eggyé tétetett, " hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által,...mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához" (Efézus 2:16,18). Így aztán zsidó és nemzetekből való hívők együtt alkotják az EGYHÁZAT, ezáltal lehetővé téve, hogy bizonyságot tegyen a mennybeli fejedelemségeknek és hatalmasságoknak "Isten sokféle bölcsességéről" (Efézus 3:10). "NINCSEN EGYHÁZ IZRAEL NÉLKÜL."  

A rejtett hazugság tragédiája  

Sehol a Bibliában nincsen "szellemi Izraelre" vonatkozó tanítás. Ahogy feküdtem a kórházi ágyamban, kezdtem megérteni a komoly veszélyét annak, hogy egy ilyen tanítás mutatkozik az Egyházban- Isten ellenségének ezzel rejtekhelyet adva - ahonnan tovább táplálja az antiszemitizmust -, és elrabolva az Egyháztól az őt megillető áldást.  

Emlékeznünk kell arra, miként azon célból, hogy valakik "megosszanak" valamit velünk, annak először az ő birtokukban kell lennie. Ha az Egyháznak kell részesednie Izrael szellemi áldásában, akkor magától értetődik, hogy Izraelnek még mindig annak az áldásnak a birtokában kell lennie. Máskülönben nincs mit megosztani! Ha pedig Izraelnek nincs semmije, akkor az Egyháznak sincs semmije!     

Azok a nemzetekből valók, akik önmagukat "szellemi Izraelnek" jelölik, elmulasztják képviselni azt, hogy Izrael igazi szellemi áldásai a zsidókkal van megosztva, akiktől ők azokat kapják. Ezen tanítás által sok hívő vakon oda jut, hogy elválasztja magát az izraeli nemzet mellé való állás bármely további szükségétől.  

A holocaust alatt sok elkötelezett keresztyén saját életének kockáztatásával a zsidók mellé mert állni. Olyanok, mint Corrie ten Boom lánytestvére és apja, akik készséggel mentek a halálba, az ellenséggel egyenest nem törődve, tanúbizonyságot tettek az Evangélium igazságáról és Isten ígéreteiben való hitükről. Hiába való volt az ő haláluk? Ez a kérdés rendkívül fontossá válik a Közel-Kelet aktuális eseményeinek és Istennek az 1Mózes12:3-ban levő végzésének fényében, hogy megáldja azokat, akik áldják Izraelt, és megátkozza azokat, akik átkozzák Izraelt. Az antiszemiták- nem számít, hogy mennyire ravasz módon vannak elrejtve az Egyházon belül-, Isten ellenségei maradnak és az Ő átka alatt maradnak.  

" Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe (angol ford.:az ő népével!) Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!"             

VMózes 32:43   

Hiszem, hogy ez a "rejtett hazugság" része az ellenség összeesküvésének, hogy eltörölje az izraeli nemzetet, egy kísérlet arra, hogy Izrael nevéről többé ne emlékezzenek. Ha ez igaz, akkor azok, akik helyeslik ezt a hazugságot, magukra fogják vonni Isten átkának haragját is.  

A leleplezett rejtekhely  

Amikor egyszer a Szent Szellem leleplezte ezt a nagy hazugságot, amely csendesen beszivárgott az Egyházba, fontossá vált számomra, hogy megértsem annak gyökereit. Elvégre, jól tudom, hogy sok odaszánt életű keresztyén, akik szeretik az Urat - néhányan talán, akik még hiszik is, hogy szeretik a zsidókat-, követik ezt a tévtanítást. Ha úgy lesz, hogy meggyőzik őket arról, hogy ez nem Istentől van, akkor fontos megérteni azt, hogy ez a tanítás miként volt képes növekedni és szétterjedni oly sok egyház által.   

Isten az Ő kegyelméből újból elkezdett válaszolni a kérdéseimre. Egyszerűen megfogalmazva ez a tanítás azon a téves előfeltételezésen alapul, hogy a zsidók elvetették az ő Messiásukat és ezért Istennek nincs szüksége többé rájuk. A Szentírásból világosan kitűnik, hogy bárki, aki ilyen hazugságot tanít, sehogy sem értette meg Istennek alapvető célját a Messiás keresztre küldésével.   

Isten terve szerint Izraeltől, mint nemzettől még nem elvárt, hogy felismerje Jézusban a MESSIÁSÁT és ennek következtében higgyen. Először az Egyháznak teljessé kell lennie:  a nemzetekből való kiválasztottnak és az Izraelből kiválasztottnak élő kövekként össze kell gyűjtetniük és megfelelően össze kell illeszteni őket (Efézus 2:22).  

Ha Izrael vezetői felismerték volna Jézusban a Messiásukat, nem küldték volna a keresztre. De a keresztre feszítés volt a LEGLÉNYEGESEBB elem Istennek az egész világnak szánt megváltás tervében. Mivel a Messiásnak MEG KELLETT halnia a világ bűneiért, szükséges volt, hogy Jézus Krisztus Úr voltát ne ismerjék fel. Maga Isten tartotta ezt titokban, amíg megváltói terve be nem teljesedett, ahogy Pál megjegyezte:               

"Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten...melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát."            

1Kor 2:7-8   

Jézus szolgálatának egész ideje alatt  végezte a  jó cselekvését, a betegek gyógyítását, az éhezők táplálását és Isten Igéjének tanítását nagy hatalommal. A nép szerette és királlyá akarta tenni. Ezt látva Izrael vezetői megteltek irigységgel, féltékenységgel és gyűlölettel, és így kitervelték, hogy megölik Jézust. Ezek a vezetők természetesen nem voltak képesek felismerni Jézusban az Istennek megígért Messiását, a Krisztust.  

"De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket   minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle            halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg."           

ApCsel 13:27-28 (Újfordítású Biblia)  

Egy halálbüntetés, ami életet hoz             

" És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon"           

III Mózes 24:16  

Jézus mondta: " Senki sem veszi azt (az én életemet) el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. " (János 10:18). Hát nem csodálatos, hogy a Mindenható Isten, aki adta nekünk a törvényt, arra használta azt, hogy letegye a saját életét, és így a világ Megváltójává legyen?  

Mikor Jézus a tanács előtt állt, a főpap megkérdezte: " Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia?" Jézus ezt válaszolta: " Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel." (Márk 14:62). Jézus teljesen tisztában volt ezzel az állítással. Működésbe hozta a törvényt és elítélték, mint istenkáromlót. Így tette le az életét.  

Imé Istenünk   

Bár most már nagyon késő éjjel volt, és a kórházi szobám nagyon sötét volt, Isten szeretete fényesen ragyogott a szívemben. Megválaszolva a sok kérdést, melyek régóta a szívemre nehezedtek, az Ő Világossága most felfedte az Egyházban levő sötétség egy területét is, ami nekem nagy aggodalmat okozott.  

Mi most abban az időben élünk, amikor szinte naponta hallunk a mind fizikailag, mind politikailag támadás alá kerülő izraeli nemzetről. Míg a keresztyének a világon mindenütt prófétai konferenciákra mennek el, megkísérelve összefüggésbe hozni ezeket az eseményeket az Úr visszajövetelének idejével, sokan elmulasztanak odafigyelni az Ő hívására, hogy áldják az Ő népét. Mennyivel jobb módja annak, hogy megmutassuk az Úrnak, mennyire szeretjük Őt, mint azáltal, hogy az Ő választott népe, az izraeli nemzet mellé állunk, megmutatjuk szeretetünket és törődésünket, míg várunk az Ő visszatérésére.  

Az Ésaiás 25:7-8-ban meg van írva, hogy Izrael LEGNAGYOBB szenvedésének közepette meg fog menekülni a visszaérkező Úr által, aki végül képessé teszi arra, hogy felismerje Őt. Ekkor Izrael megfogja látni Messiását és megérti, hogy ez maga Isten - nem más, mint a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus-, aki letörli könnyeit és véget vet dorgálásának a nemzetek között örökre.  

" És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában."           

Ésaiás 25:9


Ez az anyag olvasáshoz kinyomtatható, de nem sokszorosítható !

 

 

Copyright © 2005-2019 SÓFÁR Közösség
http://kehilatshofar.com