Bizonyságok
 
 
 
Válasz út előtt és után... Isten szeretetének bizonysága
 

Fájdalmas megrázkódtatásokon mentem két évvel ezelőtt. Hosszabb külföldi tartózkodásom után két hétre terveztem hazalátogatásomat, hogy aztán végleg elköszönjek attól az országtól, mely sosem volt a hazám. A két hétből lett két hónap, de a nyári nyaralás terveiről nem voltam hajlandó lemondani. Szövögettem álmaimat, hogy a nyáron teszek még egy utazást, stoppal, gyalog, mindegy volt. Majd aztán szép és jó lenne valahol mégiscsak gyökeret verni a világban. Ki volt tűzve a cél, az irányt megadtam magamnak: Spanyolország, azzal, akit akkoriban már a vőlegényemnek tekintettem. Majd két éves együttlétünk alatt végig éreztem, hogy végzetes csapdába sodródtam bele. Azonban, minél inkább erősödött bennem a figyelmeztető hang, amely dübörgött, lázadt és elsöprő erővel időről időre kitört, én annál makacsabbul ragaszkodtam a vélt szerelemhez.

            Mindezzel párhuzamosan már akkor folyt értem a harc szellemben, Isten tudta, hogy hol akar látni. Én pedig akaratlanul is, és mégis egyre elszántabban kerestem az igazságot. Tudtam, hogy van valami, aminek mihamarabb ki kell derülnie, de nem tudtam mi az.

            Aztán tettem egy próbát a kereszténység irányába, meg voltam győződve róla hogy nincs esélye Jézus Krisztus váltságművének igazságára. Megtért ismerőseim kértek, hogy tegyek, mégis egy próbát és én úgy döntöttem a végére járok a dolognak. Hetek küzdelmei utána egy reggel arra ébredtem, hogy leesett az erősen beszennyezett lepel a szememről és nem volt kérdéses Isten léte, hogy én az Ő teremtménye vagyok és a Váltságmű, melyet akkor még nem értettem, de a szívemben elfogadtam.

            Aztán: Jött az újabb zuhanás, csatlakoztam egy magukat karizmatikusnak nevező gyülekezethez (ahová az ismerőseim is tartoztak), és mintha megállt volna az élet. De engem nem hagyott a dübörgő hang nyugodni. Egyre nagyobb kétségbeesés lett rajtam úrrá, hogy megtérésem által elveszítem azt, aki akkor az egyetlen volt, akihez ragaszkodtam. Akit bálványommá emeltem, akinek az oltárán feláldoztam magam, akivel olyan láthatatlan harcaim voltak, amely mindkettőnek gyötört. Mégis, az elhatározásom egyre szilárdabbá vált, ha kell, foggal és tíz körömmel belékapaszkodom, döntöttem: férjhez megyek hozzá. Tudtam, a szívemmel, hogy a halálba vezető út ez, de már nem érdekelt, rabja voltam, hisz feláldoztam magam egy olyan szellemiségnek, mely a bálvány démonja volt.

            Mégis: Amit az Örökkévaló elkezdett bennem, arról gondoskodott, hogy véghez is vigye. Nem engedte, hogy megálljak a Keresztnél, de azt hiszem még odáig sem jutottam el. Nem volt sem bűntudatom, sem a megváltás felszabadító érzését nem éreztem. Aztán találkoztam egy rabbival, akiről akkor még nem tudtam, hogy az. Megkaptam rajta keresztül az Örökkévaló Istentől az Első Ítéletet, mely egy életre összetört. Összetörte azt, aki jobban mondva nem én voltam, hanem a bennem lakozó idegen szellemiségek. Válaszút elé lettem állítva. Vagy Isten és az Élet, vagy a bálványom, akinek a felesége akartam lenni és ez által a halál és sötétség. Három teljes napig magamhoz sem tértem, frontális ütközést szenvedtem önmagammal. Minden áron Istenről akartam lemondani, hisz nem tudtam ki Ő, ismeretlen volt számomra, én a bálványomhoz ragaszkodtam, akit ismertem, akit én alkottam. De nem tudtam lemondani az Igazság Istenéről, a Világ Uráról, akit 12 éves korom óta kerestem és ott állt végre előttem. Ő volt az, és Ő az a mai napig, aki a kezében tart és nem engedi többé, hogy idegen szellemiségek játékszerévé váljak.

            Eljött: A bemerítkezésem ideje is, életem teljes átadása az Úrnak. Összeszorított foggal és ököllel, behunyt szemekkel ugrottam a szakadék széléről a sötétbe, rákényszerítve a hit próbájára, hogy lesz valaki, aki odalent elkap. Nemcsak egy rózsaszínre kiszínezett álomról kellett lemondanom, hanem szembenéznem mindazzal, aki elől 25 éven át menekültem: saját magammal.

            És: Azóta naponta elém tartja a Megváltóm a Törvény tükrét, mely naponta ítél a Szent Szellem által. Sok minden rendeződött az életemben az elmúlt másfél évben. Ő az, aki összetör, de Ő az, aki be is kötöz, magához ölel, és nem engedi el soha többé a kezem.

Anna

Copyright © 2005-2019 SÓFÁR Közösség
http://kehilatshofar.com