Bizonyságok
 
 
 
A művészet, mint bálvány
 
(Részlet egy levélből...)
 
... én magam is pályakezdő vagyok és sok hasonló "hiányosságot" fedeztem fel ebben a bizonyságban, ami most jelenleg bennem is meg lehet, de leginkább csak volt. Régebben azt gondoltam, hogy semmihez sem értek, és lusta is vagyok, úgy tekintettem ezekre a "tulajdonságaimra" mint megkerülhetetlen adottságokra, és mint negatív talentumokra (azóta persze tudom, hogy ilyenek nem léteznek, csak az önző emberek nagyon tehetségesen tudnak érvelni a saját lustaságuk mellett, akár könyvet tudtam volna arról írni milyen hasznos és jó dolog lustának lenni...). Visszatérve: kiskorom óta hallottam, hogy "de szépen rajzolsz" és hasonlókat, és amikor jött a nyomasztó napi kérdés gimi vége felé, hogy "mit akarsz kezdeni az élteddel, hol akarsz továbbtanulni?" Akkor gondoltam agysebész vagy rakodómunkás úgysem leszek, de szeretek rajzolni (akkor még inkább csak szerettem, de nem tudtam) és eljártam rajz felvételi előkészítőkre suli után délutánonként. Elvégeztem később a rajz-vizkomm fő sulit, ahol a "nem értek semmihez" átcsapott a ló másik oldalára: el voltam telve attól, hogy technikai szempontból az élbolyban voltam. Ehhez társult modern művészet lenézése és bálványozása (egyszerre), mintha mindent tudnék a művészetről és egyszerre semmit, mert definiálhatatlan. Szó mi szó: nagyon érdekelt az egész, és mint fiatal, próbáltam esztétikai szempontból kifogásolhatatlan képeket csinálni és stílusosan beszélni róluk. Az egész lényege ÉN voltam, hogy ÉN mit csinálok, és, hogy az ÉN képeim előtt boruljanak le. Nem kell mondani: önimádat és a hiúság volt az egész. Kiállításokat tervezgettem, rendeztünk is párat a barátaimmal és gyönyörködtem a saját munkáimban (fújj...), és egy időben elkezdtem figyelni más korombeli vagy fiatalabb „művészeket", akik majdnem ugyanazokat mondták, mint amiket én hordtam össze fő suli ideje alatt és eléggé taszított a késleltetett tükör. Ekkoriban már jobban vonzódtam Istenhez (előtte „csak" hittem benne), olyan értelemben hogy sokat foglalkoztatott mi az az általános cél, ami miatt az emberek élnek, így én is, és szép lassan beláttam, hogy a művészesdi egy céltalan, visszataszító semmi: milliókat költenek olyan tárgyakra, amiktől senki nem lesz boldogabb vagy jóllakottabb. Visszagondolva nevetséges hogy ilyennel foglalkoznak az emberek, közben meg tömegesen halnak éhen egyes helyeken. Vádolhatnak naiv egyszerűsítéssel és képmutatással, de ettől még Duchamp piszoárja annyiba fog kerülni, amivel jó pár ember jóllakna a 3. világban. Nem anarchizmusból (tudom, hogy úgy sem lehet eladatni), nem utópizmusból (tudom, hogy ez a 3. világ problémáját nem oldaná meg), és nem humanizmusból mondom, csak már látom milyen céltalan dolog a nagy "M" betűs magas művészet. Fel is vetettem egyszer egy művésztelepen, hogy mi lenne, ha abbahagynánk az egész művészesdit, nem festenénk, rajzolnánk, mintáznánk, metszenénk semmit és kitanulnánk egy rendes szakmát, aminek semmi köze nincs a képzőművészethez, még nyomokban sem. Persze nem értették, miért kérdeztem, nem tudtam volna elmagyarázni, hogy miért tartom béklyónak az így használt tehetséget, hogy egy idő után nem az ember irányítja a talentumát, hanem a talentum őt. Nem talentumok ellen beszélek, hanem azok bálványozásáról, vagy inkább: tálanyumnak vélt dolgok bálványozásáról. Egy szó, mint száz: szerencsére abbahagytam az én központú művészesdit és nem estem át a farizeusságba sem, hogy elvessem a talentumomat csak azért, mert rosszul használtam sokáig. Ahogy a bizonyságban is van: "el kellett fogadnom, hogy kaptam talentumokat, és be kellett vallanom, hogy ezeket eltékozoltam haszontalan dolgokra". Ez a felismerés egyszerre rossz érzés kicsit, de jó is, mert legalább megláttam. Néha kívülről olvasva más bizonyságát jobban ráismerünk a saját hibáinkra, mintha magunkat próbálnánk vizsgálni. Az ember, ha magát vizsgálja, könnyen felmenti magát. És örülök, hogy az ezek után jövő lépéseket is elolvashattam, úgy gondolom, nekem most jön a "normális" munka keresése.
 
Artúr

Copyright © 2005-2019 SÓFÁR Közösség
http://kehilatshofar.com